Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

NBPÜJS4G s 1959. március 21., szombat As országgyűlés ünnepi ülésén törvénybe iktatta a Magyar Tanácsköztársaság dicső emlékéi Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaság 40'. évfordulója alkalmából pénteken délután ünnepi ülésre ült össze. Előtte az országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága ülésezett Pongrácz Kálmán elnökletével. A bizottság a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra aján­lotta. Előadóul dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét kérte fel. Három óra előtt néhány perccel megteltek a fényárban úszó ülésterem képviselői padsorai. A földszinti páholyokban a Tanác -.köztársaság évfordulójának ünnepségeire hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek tagjai foglaltak helyet. Részt vett az ülésen a Tanácsköztársaság harcainak számos magyar veteránja, s ott voltak az ünnep alkalmából hazánkba érkezett külföldi veterán-küldöttségek tagjai is. A karzatokon az üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei foglaltak helyet. Három óra után néhány percei nagy taps közben léptek az ülésterembe a várt és a kormány vezetői. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla. Fehér Lajos, Fock Jenő. Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor. Somogyi Miklós, az MSZMP politikai bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP politikai bizottságá­nak póttagja, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyei foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetőm és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg: s köszöntötte a jubi­leumi ülésest részt vevő baráti népek párt- és kormányküldöttségeit, akik velünk együtt emlékeznek meg a dicső Tanácsköztársaságról, majd felkérte dr. Münnich Ferencet elő­adói beszédének megtartására. lir. Miinnieh Ferenc elvtárs beszéde Tiszteit országgyűlés: Negyven év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Ta- nácsknztársaság megalakító- | sának évfordulóját ünnepel- i jük — kezdte beszédét a Mi­nisztertanács elnöke. — A szo­cializmus az elmúlt negyven év harcaiban világformáló erővé nőtt. Bebizonyította fö­lényét a kapitalizmussal szemben, a napjainkban már mint győzelmes világrendszer a föld területének egyharma- dán valósul meg. A kapitaliz­mus és a szocializmus közön! gazdasági verseny döntő sza­kaszába lépett. A szocialista tábor leefeilettebb országa, a Szovjetunió történelmileg rö­vid idő f.latt utoléri és túl­szárnyalja az egy főre eső ter­melésben is a világ legfejlet­tebb tőkés országát, az Egye­sült Államokat, hétéves tervé­nek megvalósításával szilár­dan lép a kommunizmus tala­jára. A szocializmus előretörésé­nek vagyunk tanúi hazánkban is. Népünk, támaszkodva a proletariátus nemzetközi szo­lidaritására, úrrá tudott lenni az ellenforradalom okozta ne­hézségeken. s a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésé­vel határozottan, ingadozások­tól mentesen építi a szocializ­must. Szocialista építő mun­kánk meggyorsulása minden­nél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmékhez, melye­kért már negyven évvel ez­előtt is küzdött. A magyar munkásosztály jogos örököse és méltó folyta­tója volt a magyar nép évszá­zados forradalmi és szabad­ságharcos hagyományainak. Fz mindenek előtt az 1848—1849- es forradalom és szabadság- harc bukása után fennmaradt problémák megoldását jelen­tette. a feudális maradvá­nyok megsemmisítését, az or­szág függetlenségének kivívá­sát és védelmét. 1918. októbe­rében a magyar nép a mun­kásosztály vezetésével véget, vetett az imperialista háború­nak. megdöntötte a habsbur- gok uralmát hazánkban, s megteremtette a köztársasá­got. A munkásosztály azonban nem elégedhetett meg 1848. követeléseinek megismétlésé­vel. a polgári demokrácia ki­vívásával. 1848. óta sokat fej­lődött a világ, s je’entős vál­tozások mentek végbe a ma­gyar társadalomban is. 1848- ban a kapitalizmús fejlődése előtt álló akadályok elhárítá­sa jelentette a haladást, 1919- ben már maga a kapitalizmus ■vált a társadalmi fejlődés aka­dályozóiává. A Magyar Ta­nácsköztársaság 1848 félbe­maradt művét nem fejezhette be anélkül, hogy jelentősen tovább ne ment volna 1848. programjánál. A burzsoázia a világháború évei a'alt. s az 1918. »któberi polgár demokratikus forrada­lom után bebi~onyítot‘a. hogy képtelen a nép érdekeinek J megfelelő választ adni a leg­égetőbb társadalmi kérdések­re. A Kommunisták Magyarországi Párti a célul tűzte ki a Tanácsköztár­saság kikiáltását, mely felszá­molja a tőkések és a földbirto­kosok hatalmát, végrehajtja a társadalom szocialista átszer­vezését, szövetséget köt. a for­radalmi mozgalom élén álló, Szovjet-Oroszországgal, s a szocialista haza védelmében függetlenségi harcot hirdet az imperializmus ellen. A Kom­munisták Magyarországi Párt­jának programja rövid inö alatt olyan hatalmas tömege­ket nyert meg, hogy 1919. már­cius 21-ének előestéjén masa a burzsoázia is kénytelen volt beismerni, hogy Magyarorszá­gon más hatalom nem lehet­séges, mint a munkásosztály hatalma. . Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemzétünk nágy büsz-" kesége, hogy az oroszországi Nagy Októberi Szocialista For­radalom után a világon máso­dikként emelte állami és társa­dalmi renddé a szocializmust. A továbbiakban Münnich elvtárs méltatta a Tanácsköz­társaság vívmányait, majd így folytatta: A dolgozó tömegek és nem­zetünk felemelkedésének min­den igaz híve lelkesedéssel és segítő készséggel üdvözölte a kibontakozó nagyszerű korsza­kot. A dolgozó tömegek 1919. áprilisában, történelmünk első, valóban szabad, általános vá­lasztásán elsöprő többséggel tettek hitet a néphatalom mel­lett. Míg az 1910-es választáso­kon csak mintegy hétszázezer ember rendelkezett választó­joggal, addig a Tanácsköztár- sasóg csaknem az egész felnőtt dolgozó lakosságnak, több mint négy és fél millió ember­nek adta meg a szavazati jogot. A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak népünk történelmé­nek legszebb hagyományait folytatta és fejlesztette tovább, hanem része volt csaknem az egész világot átfogó nagy for­radalmi fellendülésnek is, mely a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmével vette kezdetét. A világ öntudatos munkásai és dolgozói örömmel és biza­kodással fogadták a Magyar Tanácsköztársaság megszületé­sét. „Az egész világon a mun­kásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll" — ír­ta ekkor Lenin a magyar mun­kásoknál. A magyar forrada­lomnak különösen nagy hatása volt a szomszédos országokra. A Magyar Tanácsköztársasá­got hamarosan követte a Ba­jor Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása. A csehszlovák, román, délszláv, és osztrák munkások közül mind többen követelték vezetőiktől az orosz és a magyar példa követését. Többen közülük fegV'Tel is harcoltak a Magyar Tanács- I köztársaságért. A Magyar Tanácsköztársa­ság szakított a magyar uralko­dó osztályok sovinizmusával és imperialista törekvéseivel. A j nem magyar nemzetiségű ál­lampolgárok a Magyar Tanács­köztársaságban minden tekin­tetben egyenlő jogokat nyertek és a tanácshatalom kinyilat­koztatta, hogy nem kíván más népeket elnyomni, bármely nemzetiséget akarata ellenére a Magyar Tanácsköztársaság­hoz csatolni. A hazai és a nemzetközi re­akció féktelen gyűlölettel ve­tette magát a magyarországi szocialista forradalomra. A magyar munkások, parasztok, igazi hazafiként a négy évig tartó, súlyos szenvedéseket okozó világháború után hősies küzdelmet vívtak szocialista vívmányainak, hazánk sza­badsága és függetlensége vé­delmében. Az imperialisták tá­madásait visszaverték és je­lentős győzelmeket arattak az, északi, keleti, déli 'fronton . egyaránt. Az antanthatalmak kénytele­nek voltak még nagyobb erő­ket összpontosítani a Duna- völgyében magasra csapó for­radalmi láng elfojtására. Segít­ségükre volt ebben nemcsak a bukott uralkodó osztályok el­lenforradalmi és hazaáruló te­vékenysége. hanem a kezükre játszó, megalkuvó revizionis­ták, reformisták proletárdikta­túrát bomlasztó osztályárulá­sa is. A Tanácsköztársaság leve­rése még súlyosabb nyomorú­ságba taszította a nemzetet, mint amilyenben azelőtt élt. 4.z országot ismét a földesurak és tőkések vadászterületévé, a hárommillió koldus országává változtatta, vad fasiszta politi­kai rendszert teremtett. A Tanácsköztársaság — kül­ső erővel történt leverése elle­nére — történelmi fordulatot hozott. A Tanácsköztársaság óta más lett a munkásosztály és más lett a burzsoázia is. A munkásosztály saját tapaszta­lataiból tanulta meg, hogy tud­ja az országot vezetni és kor­mányozni a burzsoázia nélkül, hogy nemcsak megérti törté­nelmi feladatát, hanem képes is a hatalom megragadására, az ország kormányzására, a nép vezetésére. A történelmi tapasztalat erő és bizalom for­rása volt a Horthy-fasizmus idején De más lett a burzsoá­zia is abban az értelemben, hogy tapasztalhatta: hatalma nem örök, a magyar munkás- osztályban van erő, elszántság és képesség, hogy megdöntse a kapitalizmust és saját kezébe vegye sorsának irányítását. A proletárforradalom nem­zetközi útja győzelmes út. De ezt az utat átmeneti veresé­gek és visszaesések is kísérik. A kommunisták követték En­gels tanácsát, melyet valami­kor az 1848-as forradalmak le­verése után adott a forradalmi szocializmus harcosainak: „Ha egyszer levertek bennünket, nem tehenünk egyebet, mint megint kezdjük elölről. És az a valószínűleg iger rövid pihenő, amelyet az első felvonás vége és a második felvonás kezdete között kaptunk, szerencsére időt ad nekünk egy nagyon fontos munkára, megvizsgálni az okokat, amelyek elkerülhe­tetlenné tették mind az utolsó felkelést, mind annak balsike­rét.” A kommunisták pártja így járt el. Okult és okul a Tanácsköztársaság hibáiból is, de tudja, hogy 1919-nek el­sősorban nőm hibái voltak, ha­nem nagy történelmi tettei és éppen e nagy történe’mi tettek tanulságait vonta és vonja le. A Tanácsköztársaság törté­netéből megtanu'tuk és meg kell tanulnunk ma is. hogy a munkásosztá’y ereje minde­nekelőtt a proletár nemzetközi­ség ereje. A Magyar Tanácsköztársaság az októberi forradalom hatásá­ra jött létre Szü’etésénél azok a Kun Béla vezetésével hazatért kommunisták bábás­kodtak, akik Lenin isko’ájá- ban, az októberi forradalom és a polgárháború tapasztala­taiban kapták az e’ső leckéket a munkásosztály felszabadítá­sának tudományából A nem­zetköziség je'en tőségére ,anít a Tanácsköztársaság leverése ig. 1919-es proletárdik* úrát a nemzetközi imperializmus beavatkozása és tú'ereie verte le. A maevar ellenforrada'mat a nagy- és a kisantant fegyve­rei juttatták hatalomra. Mint 1871-ben, a párizsi kommün ide­jén Thiers és Bismarck, úgy 1919-ben Horthy és Clemen- ceau lépett szövetségre. A Tanácsköztársaság törté­netéből megtanu'tuk, és meg kell tanulnunk ma azt is, hogy a munkásosztály fe'sza- badításának kulcsa: a kommu­nista párt vezetőszerepe. a párt és a nép összeforrottsága. Magvarországon 1918. novem­berében alakú11 rfteg a kom­munista párt és 1919 márci­us 21-én már kikiáltották a proletárdiktatúrát. . , Csoda” volt-e, hogy négv hónap alatt maga mellé állította a mun- kásosztá'y többségét és jelen­tős kispolgári tömegeket is a kommunista párt? De honnan eredt „a kommu­nista agitátorok sikere? A si­ker a-bból fakadt, hogy a párt helyesen fedezte ki. amit a nép gondolt, választ adott a mun­kásosztály, a parasztság égető kérd'eeire. A Tanácsköztársa­ság ideién hiba volt, hogy a oárt vezető szerepe, szervezett élcsapatjellege csorbát szenve­dett. A „magyar kommunis­táknak reformistákkal való egyesüléséért drágán fizetett a magyar proletariátus” — mon­dotta Lenin. Azt is tudjuk, hogy a Tanácsköztársaság ve­zetői tévedtek, amikor úgy vélték, hogy át lehet ugorni a demokratikus földreform for­radalmi végrehajtásának fel­adatát. A Tanácsköztársaság tapasz­talataiból tanultuk, hogy ingadozás nélkül, erélyesen kell lecsapni az ellenforradalom erőire. A nemzetközi reakció és a magyar fasizmus a Tanács- köztársaság elleni rágalomhad- iáratát azzal próbálta színesí­teni, hogy az 1919-es terrorról harsogott. A valóság az, hogy a Tanácsköztársaság messze­menő türelmet tanúsított el­lenségeivel szemben. A Ta­nácsköztársaság, amikor erő­szakot alkalmazott, csak sze- rénv választ adott az ellenfor­radalmi terrorra. Ha hibát követett el, akkor a hiba nem az volt, hogy túl keményen, hanem, hogy a kel­leténél enyhébben járt el el­lenségeivel szemben. Münnich Ferenc ezzel összefüggésben bírálta a jobboldali szociálde­mokraták magatartását, akik az imperialistákkal való pak- tálást összekötötték a belső rombolással. Ennek egyik lé­nyeges eleme volt. hogy a dik­tatúra „enyhébb kezelését” követelték, a polgári „huma­nizmus” jelszavával fordultak szembe a proletárdiktatúrá­val. Pesten a „humanizmus­ról” beszéltek, s vidéken az el- 'enforradalom martaiéra' akaszfották a kommunistá­kat A humanizmus a legna­gyobb ügynek, a munkásosz­tály felszabadításának, a szo­cializmusnak a védelme — aki ezzel szembeszáll, annak „hu­manizmusa” a tőkés kizsákmá­nyolást szolgálja. i Az 1956. októberi ellenforra­dalmi lázadás kísérletet tett rá. hogy a nemzetközi impe­rializmus segítségével megis­mételje azt, amit 1919-ben a Horthy-fasizmus tett, a kapi­talizmus restaurációját. De 1956-ban más volt a helyzet az országon belül és döntően megváltoztak az erőviszonyok nemzetközi mértékben a szo­cializmus javára. Az ellenfor­radalmi réstaurációs kísérlet 1956-ban ezért nem sikerült. 1919-ben a Horthy-fasizmus felülkerekedéséhez a Peidl- féle szakszervezeti kormány egyengette az utat. 1956-ban az ellenforradalom előkészítésé­ben, az ellenforradalmi készü­lődés leplezésében a főszere­pet a revizionisták álnok cso­portja játszotta Nagy Imre vezetésével. Miként 1919-ben Horthyék szálláscsinálói, úgy 1956-ban a magyar revizionis ták is demokratikus frázisok­kal leplezték a gyalázatos áru­lásukat. De az 1956-os kísérlet, amely negyven évvel akarta vissza­pörgetni a történelem "ilmjét, nem sikerült. A szocializmus vívmányaihoz való ragaszko lás kitéphetetlenül él a magyar nép millióiban. Bár az ellen­forradalom erői 1956. októbe­rében felü' kerekedni látszot­tak, nem győzhettek, mert a magyar nép forradalmi erői, a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével pjjászerveződ- tek, ellentámadásba mentek át, megvédték a szociali: must. Az ellenforradalom leverésé­ben döntő szerepe volt annak, hogy a magyar nép öntudatos aktív szocialista erői a szocia­lista tábor országainak, un- denekelőtt a Szovjetuniónak segítségére támaszkodhattak. Az ellenforradalom leveré­se után a magyar dolgozó nép a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével megerősítette a proletárdiktatúra rendszerét, nagy sikereket ért el a szocia­lizmus építésében. A párt szívós küzdelmet folytatott az ellenforradalom maradványai e’len. a belső és a nemzetközi revizionizmus ellen harcolva, a’akította ki politikáját, sikeresen küzdött a dogmatikus és szektáns hibák e'len, amelyek az ellenforra­dalom előtt sok kárt okoztak a magyar népnek, megköny- nyítették előkészítették az el­lenforradalmi erők orv-táma­dását. A négy évtizedből, amely a Tanácsköztársaságtól elválaszt bennünket, tizennégy év esik a népi demokrácia történeté­re. Ezen belül több mint egy évtized a szocia'ista építés, a proletárdiktatúra időszakára. Ez a négy évtized csak idő­ben távolította el a Tanács- köztársaság 153 napiának tör­ténetét, de az utolsó tíz-tizen- négv év — lényegét tekintve — köze'ebb hozta 1919 eleven és társadalmunkat formáló ha­gyatékát. Élő, közeli és min­dennapjainkban ható emlék. Nemcsak azért mert megkezd­tük a munkát, hogy torzítások­tól mentes, igazi és lelkesítő képet adjunk a Tanácsköztár­saságokról, nemcsak azért, mert pártunk legidősebb nem­zedéke forrada’mi tűzke.wZt- ségét és tapasztalatainak nagy iskoláját 1919-ben Szerezte, hanem azért is, mert ennek a generációnak még élő képvi­selői 1956-ban elsőnek fogtak fegyvert a párt hívására a szocializmus védelmére. A Tanácsköztársaság emléke és tanu'sága, hagyatéka és pél­dája elsősorban azért eleven, és időszerű, mert mai küzdel­meink 1919-et folytatják. Ma sem kevesebb a nehéz­ségünk a tennivalónk. De a harc, amelyet ma vívunk, könnyebb, mint 1919 . n volt, mert mérhetetlenül megnöve­kedtek a szocializmus erői, mert létrejött, fejlődik és erí södik a szocialista tábor. S könnyebb azért is, mert pár­tunk és népünk tapasztalt, ed­zett, egységes, tanul a mun­kásmozgalom nemzetközi ta­pasztalataiból. és saját törté­netének tanulságaiból is. .,Legyetek szilárdak, a győ­zelem a tiétek lesz!” — - zel fejezte be Lenin a magyar munkásoknak kü’dött üdvözle­tét 1919. májusában Ma is ő útmutatását köyetjük. Szi­lárdak vagyunk és .zitórdak leszünk hűségünkben a, mar­xizmus—lenin izmus eszméihez, a pro'etár nemzetköziséghez, a szocialista táborhoz Szilár­dak vagyun1- és szilárdak le­szünk a nép szolgától-5ban az imperializmus elleni harcban. Ezért visszük győzelemre a szocializmus ügyét. A .an ácsköztársaság 40. év­fordulójának jelentőségét mél­tatva. hangoztatta Münnich elvtárs: Szívünkben kiolfhatóttón lánggal ég, szemeink előtt út­mutató fényében ragyog a Ta­nácsköztársaság történelmi di­csősége. Néoünk önmaaát be­csüli me° azzal a javaslattal, melyet elfogadásra ors-ággyű- 1 esünk elé terjesztünk: Iktassa törvénybe a Magyar Tanácsköztársaság emit két! A Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslat „Negyven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály hősi, forradalmi harcban megsze­rezte a hatalmat és megalkot­ta 1919. március hó 21-én a Magyar Tanácsköztársaságot. 1919-ben, népünk annyi hő­si küzdelem után, valóra vál­totta sok évszázad szabadság- harcainak célkitűzéseit és nemzetünk legjobbjainak tö­rekvéseit. Megdöntötte a feu­dális tőkés uralmat, kivívta hazánk függetlenségét és ke­zébe vette^ sorsának irányítá­sát _ A magyar munkásosztály, a szegény parasztság és a társa­dalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért harcra kész értelmiség az orosz proleta­riátus példáját követve, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után elsőnek lé­pett a szocialista forradalom útjára. A Magyar Népköztársaság országgyűlése ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy hűen a Tanácsköztársaság forradal­mi hagyományaihoz, fáradha­tatlanul küzd a legfőbb cél­kitűzés megvalósításáért: né­pünk szabadságának megvé­déséért, gazdag életéért, szo­cialista hazánk felvirágozta­tásáért. Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaságra, a nem­zet 1919-es dicsőséges forra­dalmára emlékezve, a követ­kező törvényt alkotja: 1. paragrafus: A Magyar Tanácsköztársaság Ország- gyűlése a magyar nép törté­nelmi múltja kimagasló for­radalmi hagyományának, az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaságnak dicső emlékét törvénybe iktatja.” Ezután a 40. évfordulóra ha- szólaltak fel, köszöntve ünnep, zánkba érkezett baráti orszá- lő pártunkat, államunkat, dol­gok, testvérpártok képviselői gozó népünket. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents