Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
4 NfiPŰJSAG 1959. március ZL, szoartwÉ ÖYTJRKÖ GÉZA: Szombat délután Ügy indult el hazulról, hogy legkésőbb este hét órára otthon van. Mindig hétkor vacsoráztak. Nem így történt. Zsebredugott kézzel bandukolt végig a Baross utcán, s halkan fütyörészett is. Á szombat délután, — most már tíz esztendő szentesítette az egykori megegyezést, — a szombat délután az övé... A kávéházban tömi parti, két hosszúlépés: ennyit igazán megérdemel az egész heti robotért. Szeretett zsebredugott kézzel járni, de ritkán járhatott. Érdekes. Gyerekkorában az anyja nem engedte, most a felesége. Az érv az eltelt faiajd negyven esztendő alatt mitsem változott: árt a ruhának. Megelégedett volt, szokatlanul melegen köszöntött be a koratavasz, bár a hivatalos napja csak egy hét múlva vált esedékessé, de a hőmérő túljárt a 20 fokon. A tavaszi szél messze mezőkről beszabadulva, jó illatot és valami reklámpapírt hozott. Utána kapott, olvasni kezdte. Aztán hirtelen zsebredugta és ijedten körülnézett, látta-e valaki; A kammünről szólt a „reklámpapír”. A valaki, aki látta, már az utca sarka óta követte. Most ott állt a háta mögött és intett. Két másik férfi, keménykalapos, feketeruhás mind a kettő, odaállt két oldalt mellé, s amikor tovább akart indulni, a valaki eléje lépett... — Pardon... egy kis tüzet legyen szives..* — Bocsánat... nem dohányzom — s indulni akart tovább, de a valaki egészen közelhajolt... — Kövessen, Sarkad!... elvtárs — suttogta gúnyosan. — Államrendőrség. 1— Kérem... izé... itt valami tévedés van a dologban... Én nem vagyok Sarkadi... Örkényi István, kérem... Örkényt tisztviselő a... — hebegte Örkényi és ijedten nézett körül, segítséget várva, maga se tudta kitől. — Hagyjuk ezt... ismerjük már magát, fényképről is, személyesen is... Na, gyerünk — a következő pillanatban a két Kemény- kalanos elkapta Örkényi csuklóiát, s mire magához tért, már egy autóban ült, mellette a két férfi, s a sofőr mellett kicsit hátrafordulva, a magas, szélesvállú, nyírott baju- szú, aki összetéveszti valami kommunistával, vagy kicsodával,„ Egy pillanatra eszébe jutott, hogy voltaképpen ő most egy izgalmas kaland részvevője, átéli kedvenc pengős regényei izgalmát, aztán az is eszébe ju-» tött, hogy félreértés az egész, bent tíz perc múlva úgyis kiengedik, s különben is helyes dolog, ha bizonyos felforgató elemektől a rendőrség megvédi a nyugalmat és rendet dhító polgárokat. Utóvégre ez a kötelességük. — Kérem, uraim, higgyék el, hogy tévedés... A kisebb keménykalaposnak valószínűleg pecsétgyűrűje lehetett, mert a visszakézből kapott pofon nyomán felhasadt a szája széle. A sofőr melletti férfi jóízűen elnevette ínagát, mintha viccet hallott volna az imént..* — Na Sarkadi elvtárs, mit szól, milyen villanásszerű pofon volt... Oktatni kéne az ilyet... — De kérem..: az isten szerelmére — ijedt most már meg Örkényi, és a félelem erősebbnek bizonyult a fájdalomnál is. — Kuss.:, majd benn — bökött a másik feketekalapos tömpe ujjaival valahová el őré, hogy kétség nem férhetett ahhoz, hogy a bent a rendőrséget, vagy a fogházat jelentette és semmi mást... ... A szobába, ahová bevezették, két széken, ami szabad volt, két másikon, amelyen ültek, egy íróasztalon, egy kisasztalon, valamint egy írószekrényen kívül semmi más nem volt. Horthy Miklós képe komorkodott még le a falról, fekete keretben, mintha gyászolnák itt, ebben a rendőrségi irodában. — Üljön le — intett a szemüveges férfi, Öki az íróasztal mellett ült, s intése egyben la gépírónőnek is szól, aki körmei fényesí- tését abbahagyva, unott arccal dugott papírt fa epribe Örkényi leült. Várt A szemüveges egy ideig nézegetett egy papírt, ami előtte volt, morgott valamit maga elé... — öregebb, mint ezen a képen — aztán felnézett. Motozzák meg! Felrángatták a székről, végigtapogatták, foeleturkáltak a zsebébe. Az egyik diadalmas vigyorral dugta először Örkényi orra alá a röpcédulát, aztán letette a szemüveges asztalára. A szemüveges felvette, nyugodtan elolvasta, aztán pattintott egyet az uijával. Örkényi az ütéstől egyenesen az íróasztal elé esett. Elszédült egy pillanatra, füléből szivárgott a vér. — De ké... ké... kérem uraim, tiltako- Bcm... Nekem jogaim vannak... — Kuss — hallotta a már ismert szót nem jogaid varrnak neked, hanem — mondott egy cifrát a nyírott bajszú, amelyen sem a szemüveges, sem a gépírőnö egyáltalán nem látszott megütközni. Visszalökték a székre. Szipogva, orrát, fülét nyomkodva zsebkendőjével, várta, hogy szólhasson. Most már magától nem mert megszólalni, — Neve, ugye... ne fecsegjen, csak ha szóltam... Neve Sarkadi János, harmincket- éves... egy kommunista ifjúsági szerv titkára volt a kommün alatt... Született... született — keresgélt az iratok között -£- igen, Budapesten... Apja kereskedő, jelenleg foglalkozása, kommunista agitátor ... Látja, mindent tudunk, régóta figyeljük, kár a tagadásért... Ha közli velünk, hol készül a röplap, ki az összekötője, a kisasszony jegyzőkönyvbe veszi, és máris mehet haza... Örkényi kétségbeesve nézte a szemüvegest. összetévesztik egy kommunistával. Hasonlíthat valamelyikükre, s ez elég, hogy letartóztassák, megverjék... Ha most nem igazolja magát, még fel is akaszthatják... Atyaűristen, felakaszthatják ártatlanul... Hüppögve sírni kezdett. — Uram, bocsásson meg, nem tudom a rangját, a röpcédulát úgy fújta a lábam elé a szél... Én nem vagyok Sarkadi, nem is ismerek Sarkadit. én Örkényi István vagyok és már elmúltam negyven éves is... Tessék elhinni, hogy összetévesztenek valakivel. A nvírott baiuszú felrántotta a székről. — Ne... ne bántson az ég szerelmére... ártatlan vagyok — sikoltott kétségbeesve, aztán a két hatalmas pofontól elcsuklott a hangja... Érezte, hogy nadrágja csupa víz lesz... — Hazudsz, te disznó! Találtad a röpcédulát! Hát hülyéknek nézel minket... Mi! Válaszolj, ha kérdem? Ki az összekötőd, hol a nyomda? Mondd meg. mert széttaposunk és itt rohadsz meg! — üvöltött a szélesvállú nyírott baiuszú férfi... — Kérdezzék meg.; könyörgöm... két gyermekem van... A feleségem hétre vár haza... Könyörgöm... kérdezzék meg a bankban, az igazgató úrtól... Én mindig gyűlöltem a kommunistákat, esküszöm... A szemüveges, az íróasztal mögött undorodva nézte a tócsát, ami összegyűlt a síró. vérző, tántorgó férfi alatt. A kisasszony tanácstalanul nézett fel az írógépről, aztán megrántotta vállát és pucolni kezdte megint a körmeit..., ,i •> , — Vigyék ki! Megkapták a hóna alatt és kjvitték a folyosóra. A pad.i ahol ült. olyan volt, mint valami hideg szörny, amely már mindent tud amely már többet nem engedi el az áldozatát. Ült szipogva, kétségbeesve és Imádkozva. Nem mert megmozdulni. Fél fülére nem hallott, epvik szeme — érezte — bedagadt. s felhasadt szájából még mindig szivárgott a vér. Lassan, óvatosan kinyújtotta az egyik lábát, aztán a másikat, aztán nekitámaszkodott a falnak. Nem is voltak gondolatai, inkább csak megfogalmazat- lan szavak botladoztak ide-oda az agyában. — Most mi lesz? ... Az asszony... Péter megtanulta-e a leckéiét... Kivégzik... A kisasszony nevetett, amikor látta a tócsát.. Vadállatok... Hát ez a rendőrség? ...Börtönbe zárták... Bele fog őrülni... Hogy téveszthették össze... Megint megverik? ... Most vájjon mit csinálnak... Hiszen csak érdeklődni kellene... Rettenetes... öt még az apja sem pofozta meg soha. Verték, mint a kutyát.. Még ha kommunista lenne... Akkor se De nem is tudják, hogy az e? Maradt volna otthon ... Ezentúl mindig otthon ül... De a hivatalba el kell menni... Villamos, utca... Most már mindig félni fog ... Félni... Szeméből lassan szivárgott a könny. — Jöjjön be — szólt ki egy hang az irodából. Feltápászkodott és úgy érezte, hogy ordítania kell. mert ott benn az állati kegyetlenség ül az asztalok mögött... — Szerencséié van. az igazgató űr közölte velünk, hogy maga valóban ott dolgozik, é« eddig semmi panasz nem volt magatartására... Ez a szerencséje, mert a röplap ■— emelte fel fenyegetően az ujját a szemiive ges — a röplapért megüthetné a bokáját.. Mégepvet... Arról, ami itt történt, egv szót se... Érti? Egy szót se. még a feleségének se... Mert könnyebb ide visszakerülni, mint kijutni... Értette Örkényi űr? — Igenis méltóságos uram — hebegte örkénvi... — És most mehetek? Tényleg? — Elmehet... Egy óra múlva, amikor sötét lesz... Addig kint vár... A sötét utcán úpv botorkált haza Örkényi, mintha a ha’álhől menekült volna Utcai verekedésbe került — ezt mond'a ma-d a feleségének.. j Hogv az mit mo"d neki. már nem érdekes... Az élet az érdekes, a szabadság és a félelem, amelv eltölti egész bensőjét... Tudta, hogy egész életében, amíg csak ezeket a rendőröket látja, félni és remegni fog1959, március 21, szombat: 1919. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. 1945. A szovjet—lengyel barátsági. együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírása. A perzsa úlév napi a. 1839-ben született Musszorgszkij orosz zeneszerző. V Névnap <3 Ne feledjük, vasárnap: BEÄTA 44 «az! Olvasóm, a dobozon: szivarka. Nem tudom, hogy tradíció ez, vagy makacsság? Lévén, hogy a szivarkát hívja mindenki jó magyarul, cigarettának. Ha úgy kérnék valakitől egy „staubot”, hogy adjál egy szivarkát, biztos azt hinné, hogy valami baj van félarasszal a szivarkit szívó ajkam felett-.. Volna egy korszakalkotó javaslatom a dohányipar számára: nevezzék a cigarettát cigarettának, a szivart szivarnak, *5 legfeljebb a kis szivart szivarkának... Mert a becézésbe azért benne vagyok! — AZ EGRI Autóipari Forgácso’ógy árban az üzemrészek közötti utakat még az első negyedév folyamán lebetonozzák. hogy az anyag- szállítás kényelmesebb legyen.- AZ EGRI Alpári Gyula Közgazdasági Technikum Asz- \ talos János KlSZ-szervezeté- nek színjátszó csoportja ma délután 5 órai kezdettel előadja az iskola dísztermében Dobozy Imre: Szélvihar című drámáját. — A TARDOSI kőbányánál egy újabb, mozgó kompresszor üzembe állítását tervezik, hogy zavartalan legyen a munka.- 220 HOLD tavaszi árpát vetettek el ez ideig a tarna- bodi dolgozók A község három termelőszövetkezete több száz holdon termel takarmánynövényeket. hogy a közös állatállomány téli szükségletét biztosítsa. — 3. SZ. KÖBANYA Vállalat az első hónapok eredményei után 8489 tonna zúzottkövet ad a népgazdaságnak terven felüL- TELJES ÜTEMBEN végzi a növényvé 'ő munkát a gyöngyösi Növényvédő illamás. Hatvan vidékért jelenleg a nyümölcsösökben és a szántóföldeken dolgoznak Szerződésük jóval meghaladja a múlt évit. t — AZ EGRI Vas- és Fémipari Ktsz március 21-én dé'- clőtt 9 órai kezdettel tartja évi mérlegzáró közgyűlését a Szakszervezeti Székház I. emeleti kistanácstermében.- TÁNCTANFOLYAM kezdődön Noszvaion a fiatalok részére. A tanfolyamot a kul- túrotthonban tartják. — AZ EGRI 32-ES számú Autóközlekedési Vállalat kiszistái 81 000 forintot takarítottak meg az elmúlt évben.- 100 FÉRŐHELYES istálló építését tervezi az idén a tisza- nánai Petőfi Tsz. Ezt még őszig fel is akarják építeni, hogy az új belépők által bevitt jószágokat el tudják helyezni. Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Az árban (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Életem árán GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felf lé a lejtőn GYÖNGYÖSI PUSKIN 18-as év HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fekete zászlóalj HATVANI KOSSUTH Bomba FÜZESABONY ' Robin Hood SKBVES PÉTERVASARA Csendes Don (in. rész. műsora: Egerben este fél 8 érakor: ILYEN NAGY SZERELEM (Katona J. bérlet) Atkáron este 7 órakor: SASTYASETAN1Í IC Űi peremváros! könyvtár Egerben Átadták Egerben, a Lajos- városban ■ az első peremvárosi könyvtárat. A könyvtárban 650 kötet könyv áll a lakosság rendelkezésére. Ezek között regény, szépirodalmi, ifjúsági és szakkönyvek között válogathatnak az olvasók. A peremkönyvtár megnyitásával a megyei könyvtárnak az a célja, hogy a külvárosban lakóknak ne kelljen a belvárosba bemenőig ha könyvet akarnak kölcsönözni, hanem azt a közelben is megkaphassák Egerben ez az első pe- remkönwtár, de további cél. hogy több ilyen könyvtárat létesítenek majd. — EBBEN az évben jelentős értékű irodalmi könyvekkel bővítik a gyári könyvtárt az egri Autóipart Forgár csológyárbaac _ __ Kö itők a forradalomról VÄRNAI ZSENI: Vörös május , Érzelgős szavakkal, hogy mindenki hallja, lángoló betűkkel, hogy mindenki lássa, szívem vérével, hogv a szívekbe szálljon, ezt a nagy kiharcolt Májust kikiáltom: Eljött a nagy Márás, eljött a nagy Május! Minden égtájaknak és mindegyik népnek, a vérző földgolyón minden világrésznek, minden nemzeteknek és minden hadaknak, kik a szabadságért élnek s ha kell, halnak hirdetem, hogy eljött, eljött a nagy Május! És a gáncsotoknak és a reszketőknek, akik tűnt századok emlékén tengődnek és nem merik hinni, hogy szebb holnap érik,, lánabetűk lobogták a földtől az égig: Eljött a nagy Márás? Eljött a nagy Május! Eljött a nagy Május, világrengés szülte, föld megindulása, égnek szakadása, dübörögve jött el, félelmetes fénnvel, poklokkal csatázva, s győzve dicsőséggel, jött a szabadító nagy, igazi Május! S mind a letívortav s iöHámadó népek, a vérzők, szenvedők, az ínséggel vzrtek. évszázadok óta most először bátran, szabad lélekkel a nagy szabad világban ujjongva kiáltják: Eljött a nagy Május! Eljött a nagy Május, vér és könny özöne nem hullott hiába Eljött a nagy Május! Amióta ember tapossa e földet, soha még nem ért nagyobbat és többet, szabadságunk fénye ez a vörös Május! Világrengés szülte, világrengés hajtja, a vörös Keletről a sápadt Nyugatra és nincsen megállás és jaj a hadaknak, kik a szabadságnak barikádot raknak, felperzseli őket • . a nagy szabad Május! A nagy vörös Május! ADY ENDRE: Rohanunk a forradalomba Utólszor raktak katonákat. Pandúrt s vérebeket nyakunkba; Végigkacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka. Mi megmunkáltuk, hajh jól a lelkek, Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadságos, rossz magyar földjét S ha most támadunk, le nem vernek. A csúf Halált itt vetették el Soha-soha ki-nem-kelésre És ha mégis, a Duna-tájon Legbujább a harag vetése S itt liheg a Halál virradatban, Mint szabadulás hite a rabban, Ez a legkülömb élet-sejtő Ma nálunk jár-kél legvígabban. Néztek bármerre, sorsot láttok És isteni robbantó kedvet, Élettel kínáltak aggódnak S buta haldoklók lelkesednek: Nép készül az ó selejtes bűnre S mielőtt a régi mód letűnne, Már összefogva az új itt áll Glóriásan és fölkészülve. Minden a Sorsé, szeressétek, öt is, a vad, geszti bolondot, A gyújtogató, csóvás embert, Ürnak. magyarnak egyként rongyot. Mert ő is az Idők kiküldöttje S gyújtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közössé. Becs. babona, gróf-gőg. irigység, Keletiség. zsandár. alázat. Egy Isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat. Ma még tán egymást összetévesztjük, Holnap egy leszünk, észre se vesszük... öles s tisztítás vágya gyűlt itt, Tegyünk a. tűzre, ébresztgessük. Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek: Budapestnek futás uccáin S falvak csöndjén dühök remegnek. Süpped a föld. ha súlyosat hágunk, Olyat látunk, amit sohsem láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves magyar átkunk, Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán. Szüzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán. De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bús. mindaddig lomha Csönd van. mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba.
