Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

4 KÉPŰJSÄG 1959. február 15., vasárnap Majd a papa... — A Gárdonyi Gé%a Színház egri bemutatója — A GYÖNGYÖSI premier és néhány vidéki előadás után mutatta be pénteken a Gárdo­nyi Géza Színház Egerben Kállai—Fényes: Majd a papa... című háromfelvonásos zenés vígjátékát. A gyöngyösi bemu­tatóról már írtunk, s az újság­író feladata a nagy sikert ho­zott egri előadás után most nem más, mint újra aláhúzni a már megjelent kritika pozi­tív megállapításait. Aláhúzni, annál is inkább, mert Eger­ben — a vidéki előadások után — már , beérettebb” produk­ció került a közönség elé. Nagy siker volt és — bár vol­tak, akik többet vártak az előadástól — megérdemelt si­ker volt. A Majd a papa mai tárgyú zenés vígjáték. Különösebb mondanivalója nincs, de az a két—két és fél óra, amit az em­ber az előadás alatt a néző­téren eltölt, pihentető kikap- cso’ódást, kellemes szórako­zást ád. S ha a nevetés, a jó kedély valóban a természet nagy adománya — úgy akik ezt szolgálják — s jól — csak dicséretet érdemelnek. Ez eset­ben a Majd a papa művész- garnitúrája érdemli ezt: egé­szében is, tagjai külön-külön is. Legelőször is gratulálnunk kell Gyuricza Ottónak, a víg­játék rendezőjének és koreo­gráfusának. A rendezés egyik főérdeme, hogy lezárta azokat a lehetőségeket, amelyek eset­leg megengedték volna egy- egy különben arra alkalmas epizód, jelenet elhajlását a könnyedebb felfogás felé. Igé­nyesség! — ez az, ami Gyuri­cza Ottót legjobban jellemzi, mint rendezőt. S ugyanezt mondhatjuk koreográfusi mun­kájára is, hiszen a Majd a pa­pa táncbetétjei mind-mind az ő munkája. A táncok szépek, ízlésesek, üdék, könnyedék és megkapóak voltak mind, s kü­lönösen a második felvonás apacstánca aratott nagy si­kert. A PAPA; Forgács Kálmán. A művész, akit az idén igen keveset láttunk ilyen „köny- nyebb” szerepben, úgy keltet­te életre a papát, ahogyan — az adott helyzetben és han­gulatban — mindenki elképzel­te magának az idős bácsit, aki elhatározza, hogy rendet csinál a fiatalok ügyes-bajos do’gában. Igazi papa — jó ke­délyű, jó humorú, mindazon­által a veszekedő fiatalok sor­sáért aggódó ember — volt, ezt adta szerepében. Éva és Sándor — Fontos Magda, Antal László — játéka is tetszett, jól megformált volt. Bodó Judit Gabija kedves és üde jelenség volt a színpadon, szerepét jól megértve játszotta el. Don Predo — Fekete Alajos — maga volt a harsogó jókedv. Bori — Lenkei Edit — mint a fiatalok házvezetőnője, a já­tékban a Papa partnereként kedves jelenség volt. Kautzky Ervin Pócsaija jól keltette életre az öntelt, felfelé kapasz­kodó, lefelé taposó főtervező szerepét. Elismerést érdemel Dánffy Sándor Gacsálya, a 21 év alatt hivatalába belekopa­szodott, leleményes bürokrata kitűnő megformálásáért. Kar­dos, a fiatal — és a Pócsai ál­tal háttérbe szorított — ruha­tervező szerepét Patkó István játszotta. Nem volt nagy sze­rep — annak ellenére, hogy végeredményben a vígjáték konfliktusát ő hozza — de mértéktartással, a kis szerep fontosságának megértésével jól hozta színpadra a szerepben megírt alakot. És így sorolhat­nánk tovább a neveket, mel­lettük a dicsérő jelzőket. Ke­lemen Márta táncosnőjét. He­réd]/ Gyula Sümegijét, Szűry A rendőrség köröz egy nóg­rádi sikkasztót — véletlenül meglehetősen jól ismertem. — Félmilliót tett zsebre, s ami­kor dobra ütötték, mindenki sápítozott: „Ki hitte volna.” Hajdan pénzügyi tanácsos volt, tisztes polgára a város­nak, egyszerűen járt, térd­nadrágban, ócska lábszárvé­dővel, tartózkodóan és taka­rékosan élt, afféle vékony­pénzű életet, amelynek alig van sava-borsa. Maga volt az igénytelenség, aki kisfröccsöt ivott és harmadrangú kifőzé­sekben ebédelt. Hát ilyen a sikkasztó — türemlik fel min­denkiben a kérdés —, ilyen az az ember, aki félmilliót vágott zsebre? — Óvatos duhaj — tér na­pirendre felette mindenki és megy a dolgára. De álljunk meg csak egy szóra! Nem­csak az ember csal, de sok­szor — sőt döntően sokszor — a látszat is. Aki óvatosan fe­ketekávézik és szimpla ru­mot rendel, készenvett ru­hákban jár és általában ke­rüli a nyilvános szórakozó­helyeket, még nem biztos, hogy tisztakezű, de az olykor garatra felöntő, motort vá­Györgyöt a tolmács szerepé­ben, Szirmai Ottiliát, mint Gőznét éppen úgy dicséret il­leti kisebb-nagyobb szerepé­ben nyújtott teljesítményéért, mint Tóta Katalint, Bogdány Máriát, Móricz Ildikót, Hor­váth Gézát, és Kakuk Jenőt. S feltétlenül a megdicsérendők között kell megemlíteni Déry Mária nevét is, aki néhány nappal a bemutató előtt „ug­rott be”, s ennek ellenére ked­ves élményt nyújtott — mint bárénekesnő — a közönségnek. Dicséret illeti a díszletterve­zőt, s a műhely dolgozóit is, a szép színpadi kiállításért, ugyanúgy a jelmezeket is. A darabban bemutatott ruhák­ról érdekességként még el kell mondani, hogy azok vagy kon­fekcióként, vagy pedig anyag­ban az egri Állami Áruházban bármikor megkaphatok. ÖSSZEFOGLALVA: gratu­lálunk az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek a jól si­került, szórakoztató, szép elő­adásért. sárlő, kissé kifelé élő ember se alkalmasint bűnöző. Sőt. Azt hiszem, ha statisztikát vezetnénk a modem társa­dalmi bűnözők szokásairól, a korruptakról, tisztességtelen eszközökkel keresőkről, szél­hámosokról, uzsorásokról, az óvatos duhajok nagyobb számban kerülnének hurok­ra, mint az úgynevezett het- venkedök. A rendőrök, bírák, ügyé­szek jól tudják ezt, de a hét­köznapok emberei, sajnos, nem. Így az óvatos duhaj „le­bukása” mindig szenzáció, míg a feltűnőbben élő szá­mára szinte „előlegezik” a börtönt a maguk egyszerű, de hibás okoskodása alapján. „X. vagy Y. rövidesen ülni fog” — súgnak össze a háta mögött, aztán nagy a megrö­könyödés, amikor az ártatlan tekintetű V-t, vagy Z-t vi­szik megvasalva a kóterba. Nem kisvárosi Scherlock Holmeskedés, hanem egysze­rű pletyka-hadjárat kérdése az egész — míg az óvatos du­haj nemegyszer a markába nevet... —pala — Dér Ferenc Tollrajsoh Az óvatos duhaj 1959. február 15, vasárnap: 1564-ben született G. Galilei olasz csillagász. 1959. február 16, hétfő: 1669-ben H. Brand, német alki­mista felfedezte a foszfort. 1834-ben született Ernst Haeckel német zoológus, a biogenetikai tör­vény megalkotója. & Névnap O Ne feledjük, hétfőn: JCLIANNA kedden: D O N A T — FEBRUÁR 22-ÉN a me­gyei ejtőernyős körvezetők Egerben, az MHS megyei székhelyén értekezletet tarta­nak, amelyen az elméleti vizsgákra való felkészülés és a gyakorlati ugrások előtti fontosabb teendőket vitatják meg. — A SZARVASKŐI szénbá­nyában az év első negyedében remélhetőleg megérkeznek a bányászok munkáját könnyítő szovjet bányagépek. — A BOCONADI általános iskola tanulói Nagy Rózsa tanárnő vezetésével a „Több- sincs királyfi” című mesejá­tékot tanulták be. Az előadá­sokból befolyó összeget a nyári táborozás költségeire fordítják. — NAGY ÉRDEKLŐDÉS­NEK örvendenek a pétervásári járás több községében a TIT szervezésében rendezett szá­moló, helyesíró és mezőgazda- sági jellegű előadások. A leg­látogatottabb előadások Mátrá­ban'n; Recsken, Hevesaranyos és V. aszó községekben van­7lű/1Cv — A HEVES MEGYEI kis­ipari szövetkezetek megyei bizottsága az elmúlt napok­ban aktívaülést tartott, ame­lyen a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplé­sével kapcsolatos felkészülést beszélték meg. — a vi. hadosztály vörös ROHAMZASZLÖALJA (aradi külö­nítmény, huszárok, vadászok, tü­zérek), valamint a 33. sz. aradi vö­rös gyalogezred volt katonái, akik 1919-ben a Felvidék, valamint a ro­mán frontszakasz harcaiban részt vettek, közöljék címüket Popov Pál, volt zászlóaljparancsnok tál, Budapest, Sörház u. 3. (KETI), a jubileumi találkozó előkészítése, az 1919-es eseményeknek egybegyűj­tése és feldolgozása céljából. cÁ Cflim rUiutep-t képrejtvény pályázata Melyik filmből való? Lapunk 20 napon keresztül egy-1 egy képet közöl a szovjet filmek­ből. amelyek számozva vannak.! Minden kép mellett egy kérdés van.' amelyre válaszolni kell. A képek­kel egyidejűleg közöljük az azo­nos számú megfejtési szelvényt Is. Erre a szelvényre kell beírni a film pontos címét, amelyből a ké­pet közöltük és a kérdésre adan­dó választ A pályázaton mindenki részt ve­het. A pályázóknak 1-től 20-ig ösz- sze kell gyűjteniök a lapból kivá­gott megfejtési szelvényeket és azokat kitöltve, név és lakcím be­írásával együtt kell elküldeni a Heves megyei Moziüzemi Vállalat­hoz (Eger. Sándor Imre u. 2.). Az a pályázó, aki hiányosan küldi be a szelvényeket, illetve a megfejté­seket, díjazásban nem részesülhet. Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. Az 1—20. sorszámig ösz- szegyűjtött szelvények egyszerre küldendők be! A helyes megfejtők között az alábbi nyereményeket sorsoljuk kis nyeremények: I. díj: 80 darab. n. díj: 50 darab. III. díj: 30 darab. IV díj: 20 darab. V-X. díj: 10-10 darab Ingyenes mozijegy A mozijegy-szelvények beváltha­tók 1959. IX. nó 30-ig. a nyertes ál­tal megjelölt filmszínházban, bár­melyik filmhez. A szelvények be­küldési batárideje február 28. Az értékelés 1959. március 10-én lesz. SZOVJET FILM ÜNNEPE KEPREJTVENY palyazata A film címe; 18. Felelet a Kérdésre: szelvény A beküldő neve és i pontos címe* Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG 15—16-án: Tegnap EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI BÉKE 15—16-án: Chaplin-parádé GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 15- én: Vörös és fekete (I-II. rész) 16- án: örök visszatérés GYÖNGYÖSI PUSKIN 15- én: És Varsó messze van 16- án: Ne várd a májust HATVANI VÖRÖS CSILLAG 15—16-án: Üdülés pénz nélkül HATVANI KOSSUTH 15—16-án: Fehérek és feketék FÜZESABONY 15—16-án: Szent Péter esernyője pétervAsAra 15- én: Bűn 16- án nincs előadás HEVES 15—16-án: Kopogd le a fán Egerben délután fél 4 és este fél 8 órakor: MAJD A PAPA I (Bérlexszünet) •NY!Kom DAninv: (52) A szovjet mérnök nyugta­lankodni kezdett: meg kellene nézni, hogy Blackwell mit csi­nál? De mielőbb célhoz akar­tak érni. S úgy látszott, nem is kell sokáig vámiok. Csak azt a titkos ajtót talál­nák már meg!... Blacwell csupán egy-két tájékozódási pontot sorolt fel nekik: a szűk folyosót, a nagy műhelyt és a marógéppel szemben levő fa­lat A marógépet fel is fedezték. De ajtónak nyoma sem volt. Scseglov a biztonság kedvéért belefújt az ultrahangú sípokba. Persze, eredménytelenül. így hát az egész falat végig kellett tapogatniok. — Itt van, itt! — kiáltott fel nemsokára Peterson. — Nézze csak: a számozott korongok! Ez meg... De nem fejezhette be, mert egy automata géppisztoly soro­zatlövése vágott a szavába. Majd gránit robbant a közel­ben. S utára még egy. Scseglov és Peterson szeme megvakult, éktelenül csípni kezdett, tüdejükben meg olyan fullasztó, maró fájdalmat érez­tek, mintha vattát és üvegszi­lánkokat nyeltek volna. Egy ideig még védekeztek, de már nem láttak és nem hallottak semmit. Puszta kézzel fogták el őket. S most ott álltak, a főinteg­rátorhoz kötözve. Harwood pe­dig a lovaglópálcájával hado­nászva, föl-alá járkált előttük. — Hát igen, Mister Csekloff, búcsúzzunk! Ezt a játszmát maga vesztette el. Az integrá­tor — folytatta és az órájára nézett — pontosan 53 perc múlva, 18 óra 30 perckor ma­gukkal együtt a levegőbe re­pül. Wagner igazat mondott: a gépagregátot aláaknázták. Csakhogy én kissé megváltoz­tattam a szóróakna időzítését. Az aknát minden ultrahangú játszogatás nélkül, a legegy­szerűbb módon lehet bekap­csolni... Maguk bizonyára ar­ról álmodoztak, hogy az én Greenhouse-omat letörlik a föld színéről. Hát ma teljesül az álmuk. Ezért búcsúzzunk el szépen egymástól, s életük hátralevő perceiben gondolja­nak arra, hogy a csodálatos „sugárzót”, sajnos, nem láthat­ták. Mert állítom, hogy az ura­kat most már nem menti meg senki és semmi! Harwood ezután Petersonhoz lépett, lovaglópálcájával teljes erőből az arcába sújtott és tá­vozott. A zár bekattant. Scseglov pedig, némi várako­zás után, ezt súgta társának: — Csak fel a fejjel, barátom! A partizánok ma este megkez­dik Grennhouse ostromot. N? félj, ők megmentenek bennün­ket. Azt azonban Scseglov sem tudta, hogy az ostromot ponto­san 23 órára tervezik. — Johnson — mondta eköz­ben Harwood — én Szingapúr­ba utazom. Maga fog helyette­síteni. De ha óhajtja... jöjjön velem. Persze, autón, mert a tankban már nincs hely. — Miért, valami baj tör­tént, Mister Harwood? — nyugtalankodott Johnson, ö Én szívesen elmegyek, de autóban... Hogy is mondjam ... Nekik ágyújuk is van... — Isten kezében vagyunk! — sóhajtott fel kenetteljesen Parker. — De nem értem, Henry, mi szüksége van önnek Mister Johnsonra? Hogy azt a felszerelést megvegye, amiről beszéltünk?... Ugyan!.., Azt ön is megveheti. Johnson ma­radjon csak itt. Legjobb, ha itt marad. Harwood kitűnően értette, mi a jelentése Parker kenet­teljes beszédének: a milliomos Greenhouse-al együtt Johnsont is el akarja pusztítani. De ta­lán igy is van rendjén: a ta­núk mindig kártékonyak. — Különben mindegy. Ma­radjon itt, Johnson. Good bye! — Good bye!... — A véde­lem parancsnoka néhány pilla­natig megrökönyödve állt, az­tán utánuk iramodott. — Mis­ter Harwood!... Mister Har- ivood! De a szomszéd szoba fémaj­taja épp az orra előtt csapó­dott be. Ez volt a válaszuk. Johnson egyszerre megértet­te, hogy halálra ítélték. Az előbb felkínálták neki az éle­tet. De ő nem fogadta el az ajánlatot, mert félt. Pedig Parker bizonyára nem utazna Szingapúrba éjnek idején, ha csak a legkisebb veszély fe­nyegetné is... De vajon kiktől lehet itt tar­tani?... A partizánoktól!. Épp ezért azonnal gondoskoo ni kell a védelemről. Az m be­rek az északi bástyánál kezzenek: a bástya falait ugyanis nem üthetik át a löve­dékek. Aztán meg ott vannak a géppuskák meg az aknave­tők is... És a kínai?... Bármikor rátörhet, s megölheti... Johnson, mint üldözött ordas körülnézett a helyiségben, majd az ablakhoz rohant. A nap még az égen járt, de már nehéz, szürkés-fekete köd lepte el a földet. A zápor csak nemrég vonult tova, s a bal­jós fellegfoszlányok szinte le­ereszkedtek, beburkolták a tár­gyakat, s elnyelték a maradék napfényt. — Világosságot!... Kapcsolják fel a villanyt! — kiáltotta Johnson a telefonkagylóba. S nemsokára kis lámpák gyulladtak ki. De ettől csak még ijesztőbb lett a sötétség. A sűrűsödő homály megvilá­gított térségében sem lehetett volna észrevenni a lopakodó embert. Johnson már nem tudta elvi­selni a sötétséget. Fejét válla közé húzva az őrszobára sza­ladt és kiadta a parancsot: — Fel az északi bástyára! De mindjárt! S ettől a perctől kezdve Greenhouse-t nem védte senki. Csak a laboratóriumi épület­tömb bejáratánál állt két moz­dulatlan őr, mint a kőbálvá­nyok. Ez a két félvad. de korszerű fegyverekkel felszerelt katona, ezek a becsavott és megtévesz- emberek, akiket a gyar­matosítók a legelvetemültebb bűnök elkövetésére bújtottak fel, közvetlenül a gazdától kap­tak parancsot. És senki se tud- to volna őket eltántorítani in­nen; még saját édesanyjukat sem engedték volna a labora­tóriumba. Ezek az erős és szí* vós emberek bárkit megölné­nek, de hogy miért? — azt maguk sem tudták. Őket nem nyugtalanította: sem a Greenhouse-ban támadt sürgés-forgás, sem az utána következő, figyelő csend. Az épülettömb bejáratán kívül történő eseményekkel sem tö­rődtek. A lehető legegyszerűbb feladatot kapták: egy lelket sem engedtek tizenöt lépésnél közelebb. Ám az egyik őr hirtelen zajt hallott. Felneszeit, oldalra lé­pett, majd géppuskáját elha­jítva, hadonászni kezdett az arca előtt, mintha csak egv to­lakodó darazsat akarva elhes­segetni. Azután felkiáltott és elvágódott. A másik iiedten nézett rá, de nem sietett a segítségére. Épven ellenkezőleg: a fal mel­lé húzódva elindult s szemét körüljártatva, az ismeretlen orvtámadót kereste. De mindenütt csend volt. A laboratórium-erődre, ahol éj- jel-navval zúgtak, sivítottak, dübörögtek a különféle transz­formátorok. motorok és szer- számaévek. oIvan vémnsáa bo­rult. m:nt a vihart váró termé­szetre. Csak a tücskök cirpe- lése szagatta meg a csendet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents