Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

1859. február 15., vasárnap NÉPÚJSÁG Zöld lódenkabátos asszony­ka áll a pélyi földművesszö­vetkezet nagy boltja előtt. Összehúzott szemekkel nézi a kirakatot, de figyelme most nem a színes, puha szövetek­nek szól, hanem nagy fehér papírnak, amelyen számok so­rakoznak egymás mellett. Egy tsz-tag és egy egyéni gazda jövedelmét hasonlították ösz- sze. A számok igen elgondol­koztatóak. Nézi, nézi őket, majd bosszúsan elfordul: ír­ják mennyit keresnek, aztán petrolra sincs nekik. Csakugyan rosszul megy a tsz-tagoknak? Hát ezt nem so­kan állítjáK Pélyen. Aki csak számolni tud, aki csak meg­látja az igazságot, mind mást mond. És mást mondanak a ténvelc. Igaza volt a pártnak, ami­kor azt mondta, hogy közösen többre mennek. Messz;rő! indultak Igaz, tíz esztendővel ezelőtt semmivel kezdtéz, csakugyan meg petrolra valója sam akadt soitnaK közülök, de éppen azért kezdtek, hogy jobb le­gyen. És a remény valóra vált. Amikor megkezdték 1949 őszén, — épp most ősszel lesz tíz esztendeje —, a harminc­hat tagnak összesen 230 hold földje volt, 4 ökröt adtak ösz- sze, meg öt disznó röfögött a közös ólban. Semmijük sem volt. csak végtelen hitük és bizalmuk, hogy az állam, a párt segítségével mégis jobbra fordul a sorsuk. És azoknas lett igazuk, akik hittek ebben. Mert el sem telt jóformán egy esztendő, máris vergődtem valamire. Az első évben bi­zony — ml tagadás — még egyéniek is segítették őket fo­gattal, de a második őszön már traktor szántott a búza alá. Akkorra már négy pár fogat is munkálkodott a szö­vetkezet földjén, a négy ökör mellett, az istállóban 15 tehén kérődzött, a kifutóban nyolc növendék ugrált, s 28 törzs­könyvezett kocáuk is volt már. Ebben az évben alapoz­ták meg a szövetkezet azóta már igazán elismertté vált ju­hászaiét, az államtól kapott 150 anyával. És ősszel, amikor az első év jövedelmén osztoz­tak, 13 forint jutott egy mun­kaegységre. Sok segítséget kaptak az ál­lamtól az induláshoz, hiszen a semmiből kellett megteremte­ni a nagyüzemi gazdaságot, de mint a következő esztendők eredményei is bizonyítják, jól sáfárkodtak a segítséggel Esz­tendőre. már megkétszerezték a juhállományt, a tehénállo­mányt. 170 darabra szaporo­dott a sertés. A fejlődés lát­tán új tagok is jöttek. 1951- ben már 54 tae munkálkodott a szövetkezet 360 hold föld­jén. Teltek az évek, s minden esztendő úíabb és űiabb ered­ményeket hozott Szinte nem volt olyan hét, hogy ne kelt vo’na szárnyra valami hír a szövetkezetiekről: ma istálló ém'tésébe kezdtek, aztán hizlal­dájukon volt nézni való. más­kor az új jószágok csodájára járhattak volna az emberek. Évről évre nőtt a tagok jö­vedelme is. Első évben még 13 forintot ért egy munkaegy­ség, harmadik évre már 19 forintot osztottak, s ahogyan gyarapodott az állatállomány, úgy nőtt a munkaegységek ér­téke is. 1953-ban már 34 fo­rintot adtak egy munkaegy­ségre, s ennek is tudható be, hogy nem sok tag fejét za­varta meg Nagy Imre hír­hedt beszéde. Sőt, 1954-re megkétszereződött azoknak a száma, akik jövőjüket, boldo­gulásuk útját a nagyüzemben látták. Akkorra már 110 tag dolgozta a szövetkezet 940 hold földjét. ‘ Egymillió forint ruhára, rádióra Évről évre nőtt a tagok jö­vedelme, s erről igen soka» tudnának beszélni a földmű­vesszövetkezeti bolt dolgozói A szövetkezeti bolt forgalma i— ahogyan * boltvezető PÉLYI MILLIOMOSOK mondta — évente átlagba két és félmillió forint. Ebből min­den évben, legalább egymil­lió, egymillió 200 ezer forin­tot, — néha még ennél is töb­bet — a szövetkezeti tagok költenek el. Ök vesznek első­sorban rádiót, kerékpárt, ru­hákat, — nem is tagadja sen­ki, hogy úgy, mint a tsz-fia- talok, egyetlen egyéni gazda gyereke sem öltözik a falu­ban. Sorra, rendre épülnek a há­zak is. Ma már összesen talán 4 vagy 5 tag van a 194-ből, aki ne a saját házában lakna Ahogy gyorsan össze is szá­molják, 34-en építettek, vagy vettek házat közülük, s szá­mát se lehet hirtelen elsorol­ni azoknak, akik még egy szobát, vagy konyhát építet­tek még a meglevő mellé. S petrolra sincs sok szükség már a tsz-tagok házainál, egy­más után szereltetik be a villanyt. Miiromosok Mire viszi az egyén.: paraszt 10 esztendő alatt, ha kis föl- decskéjén semmi nélkül kez­di meg a gazdálkodást. Ha minden esztendő bevág (ami elég elképzelhetetlen), nemén elemi kár és nem viszi el betegség a pénzt, akkor meg­veszi az egy tehenet, felépít egy kis házacskát, vagy vesz egy régit, s ezzel ki is merült minden beruházás. És mire vitték a semmi nélkül kezdő tsz-tagok? Milliomosok lettek. Néhány kivétellel házat vett. vagy épített, vagy bővítette a régit. Bútort vásároltak, s nem ritka, hogy a tsz-tag kis­lánya még csak általános is­kolába jár, de a bútora már megvan, s gyűlik szépen a Vászonnemú is. A nagylányok­ról nem is szólva, hiszen azok maguk is 10—12 ezer forintot keresnek évente. Most 114 család él a szövetkezetben — ez a szám szinte óráról órára változik —, s a 114 családnak, amellett, hogy házuk, háztáü jószáguk, bőséges megélhető- ségük van. összesen 6 és fél­millió értékű közös vagyona is van. Ebből már több mint két és félmillió teljesen teher­mentes; Egy évre 40 ezer forint Lajkó Lajos 12 holdas, iga­zán szorgalmasnak ismert kó- zépparaszt volt. Az elmúlt év­ben még maga dolgozta föld­jét. Jószágáliománya, földje, szorgos munkája tavaly ösz- szesen 12 000 forint tiszta jö­vedelmet hozott. Ebből is hat­ezer, a szakcsoport elnöksé­géért járó tiszteletdíj. Dolgo­zott látástól vakulásig a fele­ségével együtt, mert az egyé­ni páraszt a gazdaság rabja, s a föld könyörtelen rabtartó. Reggel négykor már ébresztő volt, mert el kell látni a jó­szágot, utána estig a munka a földeken, — hiszen Keskeny parcellán nem segíthet a gép, csak a szántásban. Este újra a jószágellátás. Nyáron nap, nap után vagy nem eszik főtt étéit a család, vagy az asz- szonynak a fele éjszakája rá­megy erre. Mennyivel könnyebb a tsa- tagnak. Kovács Alberték hár­man dolgoztak a szövetKezet- ben, 1333 munkaegységet ke­restek, s az 1333 munkaegy­ségre 42 ezer forint jövede­lem jutott. S ez tiszta jöve­delem, mert ebből már sem­mire sem kell kiadni, hiszen a gépi munkáért, beruházá­sokért, már előbb Kifizették közösen a pénzt, sőt ehhez még jön a háztáji gazdaság jövedelme is, amely nemrit­kán eléri a 4—5 ezer forintot. Mondhatják, könnyű Kovács Albertaek, hárman dolgoztak, s már 10 éves tagok. Nézzük az új tagokat. Tóth Antalék egy ideig a szövetkezetben dolgoztak, aztán kiléptek, hát­ha úgy jobban megy. Az asz- szony az állami gazdaságba ment dolgozni, az ember meg Pestre, az egyik csepeli gyár­ba. Szépen kerestek, mégis csak akKor tudtak házépítésre gondolni, amikor mind a ketten visszajöttek a szövet­kezetbe. Akkor viszont két esztendő jövedelme elég volt arra, hogy teljesen talpraállja- nak. A tsz-tag gyereke otthon marad Sokszor panaszkodik ma a falu idős embere, hogy felne­velte a gyerekeit, s mire oda­jutott, hogy lenne, aki segít­sen a háznál, aki megfogja az eke szarvát, s örökébe lépne, altkor a gyerek meggondolja magát, elmegy a városba, mert ott könnyebb, jobb, s ott le­het szórakozni. A tsz-csaiá- dokban lassan már megszűn­nek ezek a problémák. Ko­vács Alberték éppen . azt szá­molgatták a minap, hogy mennyivel jobban járna óvo­dában dolgozó nagylányuk, ha a szövetkezetbe jönne. Fél év alatt megkeresheti azt. — sőt többet is, amit eeész évben az óvodában kap. El is határoz­ták,. hogy ezen a tavaszon már ő is a szövetkezetben dolgo­zik. Jól élnek a szövetkezeti fia­talok, ezért maradnak szíve­sen otthon. Nem csábítja őket a város, mert otthon is tanul­hatnak. szórakozhatnak van rá ideiük. A tez-fiatalnak nem kell mindennap hajnal­tól hoklfeltöttég az apja mel­lett gürcölni, keresete pedig ö«w» se hasonlítható az egyé­ni fiataléval. Egvme«a meg­keres évente — ha fiú 17—20 ezer, ha lány 9—12 ezer fo­rintot. A szövetkezeti lányok­nak, valahánynak készen van már a stafírungja, ott a diva­tos bútor a szobában. Nem panaszkodhatnak a szövetke­zet új házasai sem. Rab Jó­zsef, 23 éves fiatalember, né­hány hónapos házas még csak. Bútoruk szép, ahogy a fiatal férj mondja, megvan minden, amit csak kívánhat­nak, s ha minden jól megy, még ebben az évben felépítik a saját házukat. A pénz nagy része megvan rá a múlt évi keresetből. Bálokat rendeznek, moziba járnak, — azt mondják, a mozit a hét négy napján a szövetkezetieK töltik meg jó­részt. Sportolhatnak, van már röplabda, ping-pong felszere­lés rádió, s utóbb kaptak már egy televíziót is. Ök láttak talán először a faluban ilyet, így aztán nem csoda, ha a tsz-családok fiataljai nem vágynak el hazulról, nem csá­bítja őket a város úgy, mint az egyéniek gyermekeit. Sőt, a múlt évben négyen jöttek haza a tsz-be dolgozni. Többet és olcsóbban Nőtt a termelőszövetkezet évről évre, s vele nőttek az emberek is. Ha volt is hiba és széthúzás, azért megértet­ték egymást, s mindig volt annyi erejük, hogy jóvá te­gyék amit elrontottak. A leg­nagyobb próbát az ellenforra­dalom viharában állta ki a tsz. Erős, izmos fa volt már akikor. S amíg a másik szö­vetkezetei szétzilálta a vihar, ők álltak szilárdan, összesen négy vagy öt család lé­pett ki, azok egy része is ha­marosan visszatalált. Mert igazán összeforrott ez a szö­vetkezet Az esztendők múlá­sa megváltoztatta az emberek gondolkozását, s ma már min­denki láthatja, hogy helyes úton indultak el 10 esztendő­vel ezelőtt. Igazolta őket az élet. Sókkal többre vitték, mint azok, akik a szűk par­cellák igájába fogva élik éle­tüket. Tanultak is az emberek tíz 8v alatt. S amit tanultak, azt a szövetkezet gazdagítására fordítják. Kiszámolták példá­ul a napokban, hogy mennyi­ért termelnek, de mellé ki­számolták azt is, hogy meny­nyibe kerül egy mázsa búza az egyéni parasztnak. Egy ki­csit talán maguk is meglepőd­tek az eredményen. Míg a tez-nek egy mázsa búza meg­termelése 147 forintba ke­rült — ezt maguk is sokall­ják még és igyekeznek csök­kenteni, — addig az egyéni parasztnak egy mázsa búzája — beleszámítva természetesen nála is a saját munakerőt — 283 forintba kerül, kis híján éppen kétszer annyiba. Ebben is rejlik a titka annak, hogy a szövetkezeti tag jobban bol­dogul. Segíti a gép, fokozza termését a műtrágya, s az, hogy nagyobb táblán, modem módszerekkel termel. A szövetkezet termésátlaga évről évre sokkal jobb mint az egyénieké, tudja ezt min­denki Pélyen is. Csak az el­múlt esztendőt vegyük, az 6 föld'ükön sem tavaszodott ko­rábban, oda sem esett több eső, mégis megtette a magáét a nagyüzemi művelés. Árpá­ból 1 mázsa nyolcvan, búzá­ból 2 mázsa 12 kilóval ter­mett többet nekik a föld És a következő években még töb­bet ad, mert amire a kispar- cella gazdája nem képes, azt megcsinálhatta a szövetkezet: kerek egymillió forintot köl­töttek a talaiiavításra, hogy hasznosabb, többet termőbb le­gyen a szik. Mindig feVebb Szép múltra tekinthet visz- sza a szövetkezet. A 114 csa­lád tagjai között egy sem akadt, aKi megbánta volna, hogy ezt az utat választotta. Sok munka van igaz a hátuk mögött, de az eredmény is olyan, amivel nem dicseked­hetnek az egyéniek, még ak­kor sem, ha összeadják az egész falu eredménvét. Szép a múltjuk, de még többet igér a jövőjük. Készen van már a szövetkezet új termelési terve. Az idén az állatállomány fej­lesztéséhez teremtik meg az alapot, mert tudják, hogy szi- kesebb földjük mellett ez ad maid még nagyobb jövedel­meit. Az idén ezért vetnek 183 holdon vörösherét, 100 ho’don meg lucernát, 40 hol­don meg szarvaskerepet. Szé­nájuk az állattenyésztés fej­lesztését segíti, s magot is fognak róla. Hogy biztosabb és nagyobb legyen a termés, azt öntözéssel biztosítják. Az idén szereznek esőztető öntö- zőgépet, s azzal is öntöznek. Emellett természetesen a rizs­telep is jelentős. A régi tele­pen az idén már búzát ter­melnek, és öntözéssel takar­mánynövényt. Negyven hol­don még új rizstelepet építe­nek, — s nem csákánnyal, puszta kézzel birkózik majd a tsz-tag a földdel, hanem gép csinálja helyette. Építkeznek is. Saját pénzük­ből, állami hitel nélkül építik fel 50 jószág számára a sza­badszállást. Munkagépekét is vásárolnak. A fűkasza a legnehezebb munkák egyikétől szabadítja meg a szövetkeze­tieket, a rendsodró meg nem­csak könnyíti a munkát, ha­nem jobb minőségű takar­mányt is biztosít. Ezekben a napokban sokait beszélnek Pélyen a szövetke­zet eredményeiről. S i bárki bármit mond, egy dolog vi­tathatatlan, nem él úgy senki a faluban, mint a szövetkeze­tiek, akik összefogva minden­nel meg tudnak birkózni, mert a közösség az igazi erő. Olyan erő, amely a paraszti életet is újjá tudja formálni, szebbé tenni, hogy ne rabja legyen a földnek a paraszt- ember, hanem ura. Deák Rózsi Korács Al­bert: egy vete­rán az alapító­tagok közül. Az elmúlt év­ben harmad­magával dol­gozott, 1333 munkaegységet szerzett. Az idén még na­gyobb lesz a család jövedel­me, mert a Ice- reset láttán a negyedik csa­ládtag is a szö­vetkezetben akar dolgozni. A szövetkezet építő-brigádját vezeti Nagy Alfonz. Ügy mondja, nem cserélne egyet­len kisiparos­sal sem, mert nála egyik sem keres jobban. 14 tagú brigád­ja az ő vezeté­sével építette fel a modern, új istállókat. Tóth Antal- né a fiatalabb tagok közül va­ló. 1957-ben léptek vissza a szövetkezetbe, s két esztendő elég volt ahhoz, hogy talpra áll­janak. Most fér­jével már azt tervezik, hogy hamarosan fel- V»itik új házu­kat. Kristóf And­rás nyolc gyer­mek édesapja. Családjával együtt 1253 munkaegyséqet szerzett az el­múlt évben. Van miből megélni a nagy családnak, biz­tosítja számuk­ra is a szövet­kezet a jobb megélhetést.

Next

/
Thumbnails
Contents