Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

1959. február 15., vasárnap

NÉPÚJSÁG

S

A axocialiaia forradalom felé

Hajsza a munkásság és a kommunista párt ellen

]^ikor a szociáldemokrata pártvezetőség látta, hogy szellemi téren nem tud megbirkózni a kommunista propagandával, elhatározta, hogy államhatalmi úton fog leszámolni a mozgalommal. Weltner Jakab, a Népszava fősZérkésztője és a pártvezetőség tagja már a január 8-i munkástanács ülésen terrort követelt a kommunistákkal szemben. A Minisztertanács is már január közepén tárgyalt arról, hogy a kommunista vezetőket bíróság elé kellene állítani, s csupán azért nem valósítják meg ezt a tervet, mert attól tartanak, hogy nem találnák megfelelő okot elítélte- tésükre és még ezzel is csak a kommunista pártnak tesznek jó szolgálatot.

Böhm Vilmos emlékiratában lehangoltan jegyzi meg, hogy a munkástömegek renyheséget tanúsítottak a kommunista mozgalommal szemben és nem voltak hajlandók elfogadni a jobboldali szociáldemokrata vezetők testvérharcra vonatkozó utasításait. Végre január második felében a pártvezetó- ség határozott lépésre szánta el magát Az egyes szervezetekben levő jobboldali elemeket felvonultatták a kommunisták ellen és ezek állást foglalták a kommunista mozgalommal szemben. De ezt is e«ak a vezetőség nyomására sikerült megvalósítani. Ugyancsak Böhm írja: „A szervezetek gyűlésein enenállásra buzdították a munkásokat, sajnos kevés sikerrel. A párttitkár- ság csődbe jutott, nem volt képes megszervezni a munkásságban élő ellenáramlatot, nem tudta érvényesíteni Ku- j}p.vkal g-rernben a s^oeí áldemokrata többség erejét.“

A szociáldemokrata jobboldal azonban nem nyugodott bele a munkásság „renyheségébe’* és minden módon akciót igyekezett kezdeményezni a kommunisták ellen. Január 28-án, a munkástanács ülésén Weltner ia- vaslatára olyan határozatot fogadtak el, hogy a kommunistákat kizárják a munkástanácsból. s ezzel lényegében a munkástanácsot a szociáldemokrata párt alá rendelt intézménnyé változtatta A gyűlésen jelen levő kommunisták tiltakoztak ez ellen a határozat ellen és megmutatták, hogy közeleg a szocialista forradalom ideje, amikor csak a forradalmi tanácsok állják maid meg a helyüket, ehhez pedig époen az opportunist a elemeknek kell kiválni a tanácsokból.

A munkástanács határozata, mellyel kizárta a kommunistákat a tanács munkájából, csupán első lépést jelentett a munkásság és a kommunista párt elleni hajsza utján. Január 25-én telles mé’-tékben a kommunisták elleni éllel kiadta a belügyminiszter az un. paoúrendeletet. Ennek értelmében csak azoknak az újságoknak engedélyeztek legális működést, amelyek úispcmaeír szűkületüket a pam'rközooni engedélye alapján szerzik be A rendetet utasította a rendőrséget. hogy azok eben a szervek eben, amelvek engedély nélkül fogyasztanak napút, indítsanak kihágás! eljárást.

Erre hivatkozva február án hajnalban a rendőrség megszállta és szétrombolta a Vörös Újság Visegrádi utcában levő nyomdáját és szerkesztőségét. A rendőrök nemcsak a kinyomott újságokat és kéziratokat vitték el. hanem megsemmisítették Marx és Engels több munkáját is. A Vörös Újság aznap nem jelenhetett meg helyette azonban a kommunista párt röplapon leplezte le a rendőri gyalázatot. „Proletárok! A Vörös Újság holnap nem je’enik meg —. írta a röplap — bizonyítékául annak, hogy a burzsoáziának van oka rettegni tőle. Magyarországon csak olyan újságok és könwek jelenhetnek meg törvényesen, ametvek nem árúnak a kapitalista mag*ntutatdon rendjének. ametvek nem harcolnak a ktzsékménvolás ovotot árgyilkos rend:e eben.'* Ezt követően ugyancsak belügymáA füzesabonyi járási tanács v. b. február 21-én tartja következő tanácsülését. Az ülésen két napirendi pontot tárgyalnak. Elsőként a járás iskoláinak 1958—59-es tanév első féléves munkáját értékelik. Előadó: Koncz Lajos járási

A cím elolvasása után rögtön szögét üthet a fejünkbe az a már apáinkat, sőt szépapáinkat is foglalkoztató nagy kérdés: hogyan került a csizma az asztalra? Mármint az aranykézelőgomb, a perspektíva szó helytelen kiejtéséhez, s mindkettő — egy igazgatóhoz.

Hát, bizony sora van ennek.

Annyit mindenesetre élőre is elárulhatok, hogy ezek az igazgatói szobában jeíen+ek meg, mint egy isten — három személyben. Én láttam, hallottam és tapasztaltam őket

De, hogy ne játsszam az idegekkel, s hogy megkíméljem az újságot egy esetleges föld- hözcsaoástól, rögtön folytatom is az árulkodást. Az aranykézelőgombot Brüss"elből, a „prespektívát” — áthallással — a szakszervezeti szemináriumról, a lelkiismeretlenséget pedig valószínű, a Lehel piacról hozta magával az igazgató kartárs. Öh, természetesen, nem egyszerre, hiszen ki merné állítani magáról, hogy ezekkel a kellékekkel eeyütt jött a világra, vagy foglalta el az igazgatói széket. Nem, ezt Cse- konits kartácsunk sem mondta soha. Legfeljebb annyit ismert el magáról szerényen, hogy fejlődőképes, & hogy mindent megtesz azért, hogy jobban tud1'0 szolgálni az „ügyet”.

A beosztottjainak egy kissé eltért a véleményük, merthogy ők is vö'fírtbo1'iw»tt*QTj- néhány szemináriumot, s így kiráfiná- lódva, tisztán, inba nélkül is ki tudták mondani: az igazgató kartársnak nmes nagy pers- oektivá*1 a vállalatnál. S nekem azt is mo«ií’ri,ik. hogy bizony ők Józsit már réges- régen nem Ficzerének, de Cse- konitsnak hívják, mert ő is megjátssza a bárót.

De hát ki ez a ' Csekonita, Ficzere Józsi bárét

v. b. elnökhelyettes. Második napirendi pontként: Kiss Sándor járási v. b. titkár tájékoztató jelentést ad az 1958. évi községfejlesztési tervek végrehajtásáról, majd közösen megbeszélik az 1959-es évi községfejlesztési tervezetet.

Hírek — humorral..,

Londonban megalakult a

„Sértődött férjek klubja” — jelentik a napilapok. Azok a férfiak lehetnek válogatás nélkül tagjai, akiknek fáj az élet, már nevezetesen az az élet, ami hitvesük oldalán jutott számukra osztályrészül.

A magam részéről ötömmel üdvözlöm e kezdeményezést és javasolom: sürgősen szervezzünk mi is ilyet. Mert képzeljük csak el: ha hajnalban, pityókásan térünk meg hitvesünk oldalára egy jólsikerült pincelátogatásból, s ezért őnagysága szemrehányást tesz, előkelőén sarkon fordulunk, s így replikázunk: „Jó, fiam, csak veszekedj. Megyek a klubba.” Magától értetődik, hogy az effajta klub reggeltől estéiig a t. tagoló rendelkezésére áll, helyiségeiben szabadon lehet szidni oldalbordánkat, jóféle kadarral öblítve le a bánatot. Hiába, találékonyak ezek a fránya ángliusok!

De... úgy rémlik, nálunk is van ehhez hasonló intézmény, csak a neve más. Talponálló, Italbolt, ezek a fedőnevek. De a lényeg — afféle apák Pickwick klubja — azonos. — pa —

Hajíjo László

a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat formázója már nyöle éve dolgozik az üzemben. As üzem egyik legkiválóbb szakmunkása, s éppen ezért ő készített először mintadarabokat a nemrégiben bevezetett új formázási eljárással. Az új módszer bevezetésével a korábbi napi 15 formaszekrény elkészítése helyett 30 szekrényt tud készíteni. .

Termelési értekezlet

és takarékossági eredményeket beszélik meg, majd az értékelés után megvitatják az ez évi tervfeladatokat.

Az egri Faipari Vállalat Knézich Károly utcai üzemében,

hétfőn délután 4 órakor termelési értekezletet tart. A tanácskozáson az 1958. termelési

4mít fó tudni ...

Ki lehet termel ftszövetkezeti tag ?

megszabaduljon mindenfajta kizsákmányolástól.

Ki lehet termelőszövetkezeti tag?

Termelőszövetkezeti tag lehet minden 16 éven felüli dolgozó paraszt, férfi és nő egyaránt, aki az alapszabályt magára kötelezőnek elismeri.

A termelőszövetkezet tagjai közé felvehetők a községben dolgozók csatádtagiai és azok a dolgozók ts, akik a szövetkezeti gazdálkodóshoz szükséges bármilyen munkában szak- képzettséggel rendelkeznek; A tsz-be beléphet az az ipari munkás, kisiparos, akinek szakmai munkájára a‘termelőszövetkezetnek szüksége van. Pé'dául: lakatos, kovács, asztalos, kőműves, ács, stb. Természetesen beléphetnek azok az asszonyok és más családtagok is akiknek férje vagy szüléi nem a mezőgazdaságban, hanem másutt dolgoznak.

A belépési nyilatkozat.

A tsz-be való felvétel belépési nyilatkozat aláírásával történik. A belépési szándékot a már működő tsz vezetőségének, vagy a községi tanácsnak kell bejelenteni. A felvételről a termelőszövetkezet választott vezetőségének javaslatára a tagok összessége, a közgyűlés dönt. Előfordulhat, hogy a közgyűlés nem ért egyet a vezetőség javaslatával. Ilyen esetben a közgyűlés határozata á döntő, de természetesen a közgyűlés sem határozhat atapszabályéllenéseh, ném kerülhet szembe érvényben levő törvénnyel és rendeletekkel. A felvételi kérelem elutasítása esetén a belépni kívánó dolgozó paraszt felvételi ügyének felüvizsgálását. kérheti a járási tanács végrehajtó bizottságától.

Rz araRvkézeligomb - a „prespektíva“ - és Csekonits kartárs, az igazgató

— Nem egészen kitalált történet —■

Valóban Ficzere Józsinak hívják, s egy alkohol-kómbinát igazgatója, Budapesten. Valaha felszolgáló volt a cégnél, később Egerben „vendégszerepeit”, s amikor most, egy kis ügyben felkerestem, nem hittem, volna, hogy autodidakta létére ily tökélyre vitte az úri-csibészke- dést. Ismertem őt még felszolgáló korából. Most az álét úgy hozta, hogy megismertem őt, mint Csekonits igazgatót is. Kéréssel mentem hozzá, de már az elején mindent elrontottam. Délelőtt 10 órakor felhívtam telefonon. Emlékezett rám, s ez fellelkesített. Rögtön a tárgyra tértem, s elmondtam, hogy egy ismerősöm így, meg úgy — szóval, ha lehet egy szerény kis állást... Felmegyek kettőkor hozzá, személyesen az illetővel. — Jó — mondotta, s mi kettőkor felmentünk.

Elegáns igazgatói szoba, s az igazgatói székben — Ö. Feláll, arcán az amerikai üzletemberek szenvte’en, szé'es vigyora. Leültet. — Cigaretta? — kérdi s már nyújtja is. Ahogy beszél, ahogy gesztikulál, ahogy cigarettát kínál, kabátujiából állandóan kivillan fehér man- zsettája, benne az aranv kézelőgomb. A képről, a nők na- gyonis céltudatos és rafinált alsószoknyóinak kivillanó csipkéi jutnak eszembe.

Tíz percig szóhoz sem jutunk, csak beszél, beszél, s szegény fiú, ki mellettem ül, akiért itt vagyok, érzem, egészen más témákról szeretne csevegni.

De Ficzere magáról beszél Munkájáról, Brüsszelről. Kinn

volt a világkiállításon. Igen, hozott néhány holmit: autót, aranyórát, kézelőgombot, mert ez ott olcsó. No, és természetesen szőnyegeket.

— Hát istenem! Melóztam érte eleget, nem igaz? — tárja szét karját. Azután az itthoni problémákról beszél, az alkohol-kombinát nehézségeiről. Ml nem kérdezzük, közbe sem szólunk, de ő mondja. Ülünk ott, ahogyan a ló áll az őszi esőben.

— Nyilván, lényegében, ha szabad így kifejeznem magam, nem csinálok• belőle presztízskérdést, megoldottam a problémát, felvetettem a problémát, kiértékeltük a helyzetet a dolgozók felé — kopognak agyamon a szavak, s arra gondolok, mennyivel szimpatikusabb volt ez az ember azelőtt, Egerben, amikor még nem volt ilyen „művelt”.

Külön groteszkul hat, hogy időnként kiesik vonalas szerepéből, s ezt a torz nyelvet keveri a pincéreknél szokásos cigány, és jazz zsargonnal. A brüsszeli nőket csajoknak, a vendégeket manusoknak, a kiszolgáló pincéreket elvtársaknak, a borravaVit jat-pénznek mondia. S közben: átpolitizáltuk ott, kinn ts a nemzetközi helyzetet... stb., stb.

Unom. S főleg szeretnék már a tárgyra térni. Beszélni kezdek, de csak hápogás lesz belőle, mert Csekonits közbevág Én bosszankodom, s közben gvanússá válik nekem ez az ember Be'e’átok a zúzájába Dörzsölt, a Lehel-piacon nőtt fel, ahogy mondani szokás.

még az édesanyját }s becsapná, ha élne. S mert veszélyt szimatolok, átvágom a szóáradatot:

— Nézze Józsi, N. elvtárs most jött ki a kórházból. Nem végezhet, szegény, nehéz munkát. Arra gondoltam, hogy itt maguknál, a portán, vagy valahol...

— Pardon, szabad? — É2t nem Józsi mondta, hanem egy csinos fekete nő, a titkárnak gyöngye, aki úgy illett ehhez a szobához, ahogyan az ő kis arany fülbevalója illett rózsás kicsi fülkagylóihoz.

— Hát elkészült a kimutatás a névsorról, igazgató kartárs — szólt diszkréten, de magabiztosan.

— Adja ide' Liliké —- int a diri. Arca elsavanyodik, homloka ezer ráncba fut, hümmög, s ezt kisebb ejh, ejh felkiáltásokkal tarkítja.

Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy az ember idegei, ha megfeszítve figyel, milyen érdekes játékot űznek gazdájával. E percben én úgy éreztem, hogy ez most itt egv színpad és én vagyok a súgó, aki már betéve ismeri műiden jelenlevő szerepét. Tudom, érzem, hogy ki. mit, miért test és mond. Azt is, hogy a következőkben kinek, mit kell mondania, s ha elvétené a szöveget, akár el is mondhatom helyette.

S a komédia folytatódik.

— Vérzik a szívem ezért a 22 emberért, de mit tehetek, el kell őket küldenem Mindenesetre beszéljen velük. Liliké Adja át őszinte részvétemet —■' s itt hozzánk fordul az igazgató, mint egy rossz pojáca, ri« pacs' — Hiába, létszámcsökkentés van, tudiák. a felsőbb szempontok — fejezi be nagy pátosszal Ficzere.

De Liliké mégsem tökéletes titkárnő, illetve sz.inésznő. mert pici, fitos orra alatt, egy halvány cinkos mosoly bújkál, melyet sehogyan sem tud elrejteni. Ficzere aláírt, s ő hóna alatt a kimutatásokkal — távozik. Menetközben lopva ránk tekint — Vajon, kik ezek ® balekok, akiket az én okos dirim így „átrázott” Hiszen mi eenkit sem küldünk el, ez mind nektek szól — érezni a tekintetéből.

A magyarázkodásra már nem volt nagy szükség. Végtére is, miiven színdarab az, meiyet utólag magyarázni kell? ■ ■

Megértettük: jól felkészültek itt a fogadásunkra.

— Nézzék, az egészségért folyó mozgalom, hiába, m'nos a vállalatomnak „prespektívája” — s hogy ezt kimondta, úgy éreztem, hogy rozsdás zsilettet húznak végig a hátamon Kezet nyúitott, pedánsan vigyázva arra, hogy még egyszer láthassuk csodálatos kézelőgombját.

Istenem, — tettem fel magamban én is a nagy kérdést, hogy került ez a csizma . as asztalra?

x

Benn a központban megtudtuk, hogy ők sem értenek egyet ezzel a csizma-üggyel. S óh. anyám!, az álmok és a női szemek vatóban nem csa’nak. Liliké szemével tényleg azt mondta akkor, hogy van felvétel, s mint értesültünk: nem is egy. De elbocsátás is akad: egv.

Hát, őszinte részvétem, Cse- kemits... szaki.

Suha Aisdor

Tanácsülés Füzesabonyban

A termelőszövetkezeti gazdálkodás célja, hogy a tagok szorgalmasan végzett közös munkával növeljék a földek terméshozamát, állattenyésztésük jövedelmezőségét, és ezzel maguk ás családjuk számára jómódú, kulturált életet biztosítsanak. Alak mezőgazdasági termelőszövetkezetbe lépnek, kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden erejükkel fejlesztik közös gazdaságukat, vállalják, hogy gazdaságukat magas színvonalú, példáhiütató szocialista 'nagyüzemi gazdasággá fejlesztik.

Á kitűzött feladatok megvalósításában nemcsak egyesített erejükre számíthatnak, hanem az állam sokirányú segítségével, az egész munkás- osztály testvéri segítségét is maguk mögött tudhatják. A dolgozó parasztság az egész nép közös összefogásával kivívja, hogy végérvényesen

hangadók és az egész kongresszus éle a kommunisták ellen irányult.

A kommunista part munkája következtében a vidékre is egyre jobban kiterjedt a forradalmi mozgalom. A „népkormány” és helyi szervei azonban nem késtek azonnal a legerőszakosabb módon fellépni azok letörésére. Makón január végén egyre erőteljesebben szervezkedett a reakció. A város reakciós vezetői a helybeli tüzérektől elkobozták a fegyvert és a velük egyetértő, csendőrségnek adták át. Ez nagy felzúdulást eredményezett a lakosság körében és a helybeli munkás- tanács követelte a csendőrlegénység lefegwerzését. A munkásság megbízottait azonban a csendőrök sortűzzei fogadták. Már ezt megelőzően Tiszad-bon vonta kínoadra egy külön’trnúiv a község szegényparasztságát, mert a felosztásra váró uradalmi erdőben vadásztak. Február étijén Galganricsán forgatták fel a kommunisták oá rth el vi ség*t és lakásaú azzal az ürüggyel hoav azt hallották, hogv ott he’vben kórnrmm:'-+a forradalmat készítenek elő.

Uebruár közepén a xni- nisztertanács mar konkrét formában foglakozott a kommunista párt felszámolásának kérdésével. Itt a kormány olyan álláspontot foglalt el, hogy helytelen lenne ha polgári miniszter vetné fel a kommun!sta vezetők elfogatásit, mert ez visszatetszés-t szülne a munkásság részéről. Ez a minisztertanácsi ülés egvben felhívta a szociáldemokrata minisztereket arra, hosv am: kor szükségesnek latiak. t°gvék meg a rendőri intézkedéseket a kommunisták ellen. Erre nem is sokáig kérették magukat.

NAGY JÓZSEF

niszteri rendeletre hivatkozva a rendőrség elkobozta a Vörös Katona című lapot és az Intemacionálét, a kommunista párt elméleti folyóiratát.

A kommunisták elleni harc jegyében játszódott le a Szociáldemokrata Párt február 9-én megnyílt rendkívüli kongresszusa is. A kongreszu- son azonban már meglátszik az is, ^ hogy egyre nagyobb munkástömegek szimpatizálnak a kommunista mozgalommal. Az előadók kénytelenek olyan álláspontot elfoglalni, hogy lényegében egyetértenek a kommunistákkal és úgy tüntetik fel az állapotokat, mintha csupán módszerbeli kérdések választanák el őket a kommunistáktól. Weltner előadói beszédében kifejtette, hogy az orosz proletárok, akik a szovjeteket megalkották „közelebb állnak hozzánk, mint a világ akármelyik burzsoáziája” , Mi élesen hangsúlyozzuk, hogv csak a kommunisták Pártjának eszközei azok, amelyek ellen mi harcolunk, az időpont kérdése az, amely ellen mi harcolunk“.

Ennek ellenére a kongresz- szus jóváhagyta a pártvezetőség és a Munkástanács határozatát és szentesítette a kommunisták kizárását a munkástanácsból és a szociá'demok- ra+a szervezetekből. A szociáldemokrata kongresszuson azonban nrfr megfigyelhető némi balra totód ás is A kongresszuson több küldött felszólalt a kommunisták üldözése eilen. A'taNoos volt az a vélemény is. hoev a kormány ne o»ak halfelé tissSn. bánom számottnn le az pne-oferm.ds- 1 ómmal is ha oedi® erre képtelen, akkor monrHnn le és jöjiön tiszta szociáldemokrata kormány. Végeredményben azonban a kongresszuson még a jobboldali elemeik voltak a