Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

4 népüjsAg 195}*. február 13, péntek * Nevető világ... A/ Irodai mi Színpad bemül« tója elé Még néhány nap és a Ke­lemen László Irodalmi Szín­pad új műsorral áll a közön­ség elé, amelynek mottójául HoraLus néhány szavát írhat­nánk fel: „Mi tiltja, hogy az igazat nevetve megmondjam .. Elég tehát e mondás ahhoz, hogy bővebb magyarázat nél­kül is érthetővé váljék, mit tűzött maga elé Gyárfás Mik­lós József Attila-díjas, a mű­sor összeállítója, és a minden bizonnyal nagysikerű est sze­replőgárdája, amikor a szín­pad második bemutatójának címéül ezt adták: „Nevető világ.. A világirodalom nagy szati­rikusainak szavai szólalnak meg hétfő este a színházban. Távol áll a műsor a kabaré­tól, a vidám esztrádtól, hiszen már a válogatás oly igényes körültekintő volt, hogy abbó' csák egy következhetett: ko­rokról, emberi gyöngékről ap­ró hibákról nevetve, csipke­lődve bírálatot mondani —de Igazán művészi színvonalon. S itt kezdődött a nehézség. Az/ első műsor ugyanis, lé­vén szerelemről szó, könnyen egységbe fogta egy gondolat, ebben az esetben azonban — annyi emberi gyarlóság iro­dalmár tollára kívánkozó gyengeség, fogyatékosság volt már évszázadokkal eze’őtt is —, a téma sokoldalúságánál fogva; ennek megteremtése rendkívül nehéz volt. Szerep­lő rendező, te tót arra töre­kedett, hogy a lehetőséghez mérten mégis létrehozza ezt az egységet, ami szükséges egv műsor kerek egésszé for­málásához. Ezt szolgálja Gyárfás Miklós összekötő szö­vege, s az ú szerű, nagyon öt­letes színpadkép is, amit bi­zonyára ugyancsak tetszéssel, fogad majd a közönség. A műsor összeállítását te­kintve, szembetűnik Aristopha­nes: Lysistrate-ja S egyben felmerül a kérdés, hogy a műből kiragadott, s előadásra kerülő részlet nem lesz-e túl­ságosan yerős*’ a hétfőn délu­tán sorrakerülő előadás ta­nulóifjúságból álló hallgató­ságának. Hiszen a fővárosban is csuoán 18 éven felülieknek játsszák e darabot. A kérdés­re máris megnyugtató választ ad egy próba vég'ghallgatá- sa A műsor összeállítója és a rendező, Kozaróczy József, az első jeleneteket, az athéni nők esküjét választották ki, amely nyugodtan végighall­gatható a kis diákok száma­ra is. . Ha azonoan a Lysistrate-t már ! felemlítettük, hozzunk még néhány példát: mi sze­repel ezenkívül a műsorban? Mindjárt elsőnek itt van Mark Twain: Ádám, Éva naplója, Moliére: Tolakodók című mű­ve, ez utóbbinak egyik érde­kessége, hogy bár nagyon szellemes a lelketlen, mások­ra tekintet nélkül magukat ráerőszakoló emberekről szóló színdarabot — hazánkban ed­dig még nem adták elő. (Ezen is érdemes lenne elgondolkoz­ni egy kissé az illetékesek­nek!). Swift-ről es Csehovról úgy hisszük szólni sem kell, mind­kettőjük ismert a magyar közönség, az olvasók előtt. Ugyanezt mondhatnánk Pető­fi Sándorról is, ezúttal még's beszélni kell nagy költőnkről. A helység kalapácsa című verses elbeszéléséről. Hiszen Petőfi kedves humo­ráról úgyis elég kevés szó esett' eddig. A mű egyébként nemrégen még úgy volt ismert, mint csupán olvasmány. Asher • Oszkár Kossuth-dijas kiváló művészünknek köszön­hető, hogy bebizonyította: elő­adva még kitűnőbb, élvezete­sebb a helység kalapácsa, mint olvasva. A Kelemen László Irodalmi Színpad elő­adásán. is Ascher Oszkár tol­mácsolja Petőfi művét. Hétfőn este tehát megint előbbre lépünk az irodalom szépségeinek, igazságainak megismerése terén. Mosolyog­va Ugyan, de okulhatunk is a j Nevető- világ új műsorából. S már csak ezért is, előre is j köszönet jár mindazoknak. I akik összeállításán, rendezé- j sén, előadásán fáradoznak. — gtT. \agryképű#étz . . . • ■ ■ ■ uf/m • a a m< mEjím EGRI VÖRÖS CSILLAG Tegnap (szélesvásznú; EGRI BRODY Gitáros lány EGRI BEKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ügyetlen kapus GYÖNGYÖSI PUSKIN És Varsó messze van HATVANI VÖRÖS CSILLAG Üdülés pénz nélkül HATVANI KOSSUTH Fehérek és feketék FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVASARA Cimborák HEVES Kopogd le a ián mÜHOra: Egerben este fél 8 órakor: MAJD a papa (Bemutató előadási (Gárdonyi-bérlet) 1959. február 13, péntek: 1945-ben szabadult fel Budapest. * 1769-ben született I. A. Krilov a nagy orosz meseíró. Névnap O Ne feledjük; szombaton: BÁLINT — ÜLÉST tartott szerdán a tarnamérai tanács. Az ülé­sen a tsz fejlesztésével fog­lalkoztak, maid a következő ülés programját dolgozták ki. A beszámolók után szá­mos indítvány és javaslat hangzott el, amelyek a köz­ség lakosainak problémáit vetették fel.- A MAGYAR Vadásztól- ténygyárnak Székesfehérvárra egy darab műanyagformázó gépet küld február 15-lg a gyöngyösi Gépjavító Ktsz. Az új gépet a televíziós-készülé­kek dobozának készítésére használják majd. — A NÖVÉNYVÉDELEM­RŐL tartóitok tegnap este Mak'aron fi’mvetítéssel egy­bekötött előadást a megyei Növényvédő Állomás szak­emberei.- A GYÖNGYÖSI Szer szánt­ás Készülékgyárba három új esztergapad és véső-gép érke­zett. Ezzel az idei beruházá­sok összege két és fél millió forintra, emelkedett. — 150 EZER forintos köz­ségfejlesztési hozzájárulás­ból négyezer négyzetméter járdát, építenek Boconádon. A járdaépítéshez a község lakosai 50 ezer forint társa­dalmi munka végzésével já­rulnak hozzá Á munkálato­kat a jó idő beálltával s a már megrend élt cement megérkezésekor kezdik el.- TARNAZSADÁNY köz­ségben harmincötezer forintos költséggel tanítói lakássá épí­tik át a régi iskolát. A község lakoiai ötezer forint értékű társadalmi munkával segítik az átépítést, melyet a nyári szünidő alatt fognak elvégezni. Barlangtól — barlangig, Barlangomban ültem, ölemben hűséges kőbaltám, lábam előtt a tűz, amelyet még apám gerjesztett és ko­ponyaméretemhez képest meglehető­sen nehéz dolgon törtem a fejem. Mind nehezebbé válik a mammut vadászata, nem beszélve a kard­fogú tigrisről, pe­dig annak bájosan csíkos bundájáért él-hal mind a nyolc feleségem, az agyarai pedig kiválóan alkalma­sak fogpiszkáló- nak. A találmány szót még nem ta­lálták fel, még egyáltalán nem is találtak fel külö­nösebb dolgot ná­lunk, bár ez a tűz egy nagyon okos újítás volt a hi­deggel szemben és az se volt buta neandervölgyi em­ber, aki kitalálta, hogy csontokkal varrni lehet a pré­meket, de mind­ezek nem elégítet­tek ki. Többre és nagyobbra vágy­tam, valami olyan­ra, amitől törzsem nagy és hatalmas lesz, igazán em­ber, mert meg kell mondanom őszin­tén, hogy tiszta nevetség még min­ket embernek ne­vezni. Mit csináljak, mit csináljak — töprengtem, egy mammutlábat rág­va, félig nyersen, úgy, ahogyan majd azt százezer évvel később az angolok eszik beefsteak néven, a magya­rok pedig főve, kocsonyának. Mon­dom, töprengtem és nem tudtam mit kitalálni. S ekkor, váratlanul, a leg­nagyobb remény­telenség pillanatá­ban egy szó, egy gondolat vágott még kevésszámú agytekervényeim közé, hogy rögtön megnőtt kopo­nyám térfogata és megszaporodtak agyvelőmön a ba­rázdák. Megvan — ug­rottam talpra és beléptem a tűzbe — kár, hogy még nem tudok károm­kodni, azt is fel kell majd később találni — s égett lábamat rázva, Uj­jongva sikoltottam a szót: Háború! Igen, háború! így lettem em­ber vagy 112 345 esztendővel ez­előtt, s most itt ülök irodámban, a 29. emeleten, rágógumit rágok, egy feleségemnek és két széretőm­nek — hiába, már öregszik az ember — most vettem ép­pen egyforma tig­ris-bundát és azon tűnődök, hogyan lehetnék több, na­gyobb és gazda­gabb. Koponyamére­teimhez képest meglehetősen ne­héz dolgon töröm a fejem, pedig a villanykályha kel­lemes meleget ger­jeszt a gondola­tokhoz, s az atom­ágyú miniatűrje úgy kacsingat rám, hogy kun­cognom kell. Mit csináljak, mit csináljak? — töprengek a rágó­gumit rágva és ekkor hirtelen, a legnagyobb re­ménytelenség pil­lanatában, várat­lanul egy gondolat vágott agyamba. Megvan! — ugrot­tam talpra és uj­jongva sikoltottam a szót: Háború! Igen, háború! így lettem ismét ősember, s most itt ülök ismét a barlangomban és azon tűnődöm, mi lehetett az oka, hogy a 29. emelet­ről visszakerül­tem ebbe a féleme­leti barlangba? Nem tudok rá­jönni! (egri) ÜuUúrcMOportok készülődése Mint már lapunk korábbi számában is beszámoltunk, megyénk kultúrcsoportjai nagv lelkesedéssel kés-ülnek a Há- mán Kató kulturális sereg­szemle újbóli megrendezésé­Lavrincz József né, Hatvan: Pa­naszos levelét kivizsgáltuk, s az il­letékes szervek azt a választ ad­ták, hogy a Mátravidéki Vendég­látóipari Vállalat 114. sz. üzemegy­sége helyiségéért lakbért fizetnek. A tulajdonát képező bútorokkal kapcsolatosan köziölték, hogy már többször értesítették: azt bármikor elszállíthatja onnan, mert nekik arra szükségük nincs. Fejes Pál, Eger: Az egri ktsz ki­váló dolgozók szakköréről szóló tudósítását megkaptuk, s azt la­punkban felhasználtuk. További tudósításait, leveleit várjuk. vei a Tanácsköztársaság 40, évfordulójának méltó megün­neplésére. A hatvani városi szövetkezeti bizottság kul hír­csoportja március 21-re. a Ta­nácsköztársaság 40. évforduló­jára bemutatja a SZOT irodal­mi pályázatán díiat nyert Fá­bián Zoltán: Utolsó este című egyfelvonásos drámát a városi művelődési házban, Jafvan város onvohfinwibfil Születtek: Farkas Terézia, Szuhs. Zoltán. Csányi József, Kissó Zol*» tán. Kiss Mária, Such Ilona, Klan-* zer Magdolna Katalin, Szénás! Éva* Juhász Mihály. Langó Zoltán* Csuka Ilona, Dávid Tibor. Házasságot kötöttek: Vankó J6-* zsef és Torda Erzsébet, Kereszt* falvi József és juhász Jolán. Haláleset nem volt. NYI KOIU DA5KIJF!/: (50) Mar varta a kérdéseket, de hiába, Scseglov nem sietett: messze még az este, s addig úgysem tehetnek semmit. Pe- tersont azonban felizgatta a gondolat, hogy nemsokára ta­lálkozik barátjával, akinek vi­szontlátását már remélni sem merte; s pisztolyát szorongat- I va, idegesen szaladgált a la­boratóriumban. Kopasz volt és Zömök, egészen kivetkőzött ön­magából. Aztán egyszercsak lépések hallatszottak a folyosóról. Pe­terson az ajtóhoz rohant: — HarryDrága barátom! «*- hebegte. Csen egy ingatag járású fér­fit támogatott be a szobába Nagyon magas volt és annyira sovány, hogy akár csomóra le­hetett volna kötni. Arca sá­padt, szinte zöld. Feje reszke­tett. Nagy. fekete szeme csu­pa bánat és fájdalom. Blackwell először nem értet­te, hogy mi történik itt? A főnököt megkötötték... Jack és ismeretlen társa kezében pisztoly... De aztán karmos uj- jával Harwoodra mutatva, fel­kiáltott: — ö... ő kínzott meg en- fen».' radion itt őrségért. Azzal Harrynak adta a Har- ivóidtól zsákmányolt pi\tto'yt — Nyugodtan használhatja. De csak végszükségben. A szá­ját mindenesetre betömjük, hogy ne kiabálhasson. És ekkor követte el azt a hibát, amelyből még sok kel­lemetlenség származott. ...Alig Öt perc telt el azóta, hogy Scseglov és Peterson a „sugárzó” keresésére indult, amikor egyre erősebb motor­zúgás hallatszott a távolból. Harwood élénk lett. Harry Blackwell felkapta a fejét. Mindketten kinéztek az abla­kon: az egyik türelmetlenül és kárörvendően, a másik ijed­ten. A zúgás erősödött. Majd ár­nyék húzott át az ab'akon; a repülőgép lelassított és körül­belül kétszáz méter távolság­ban a gazdasági épületek mö­gött levő terecskére szállt. Blackwell ettől kezdve ön­kéntelenül is Greenhouse déli részét figyelte Pedig egészen mást akart. Elfordult s szinte kényszerítette magát, hogy semmi rosszra ne gondoljon, de legkevésbé arra: mi lesz. ha a titkosrendőrség betöri a laboratórium ajtaját? Tekin­tete azonban Harwood diadal­ittas tekintetével találkozott, s szíve összeszorult Az akarat- gyenge, borúlátó Blackwell a többiek jelenlétiben nem félt volna semmitől. Ám most, hogy négyszemközt volt a le­győzött. de nemrég még oly félelmes ellenséggel, inába szállt a bátorsága. Harwood ezt észre is vette, s mentőötlete támadt. Miután olyan országban nőtt fel, ahol igen sok ember arra törekszik; hogy gyengébb embertársa szájából kitépje a falatot, Harwood egy időben hipnózissal is foglalkozott. Ar­ra számított, ha titokzatos ha­talmat nyer az emberi gondo­latok felett, könnyen meggaz­dagodhat, sőt, milliomos is le­het. De reményei nem váltak valóra. Holott e tudományág egész szakirodalmát áttanul­mányozta, rengeteget gyakor­latozott és kétségtelen sikere­ket ért el a hipnózisban Leg­inkább persze a kimerült és gyenge akaratú médiumok al­kalmasok a hipnotizálásra. Blackwell is Vyen ember volt. Harwood tágra meresztett szemmel nézett őrzőjére. Blackwell csak izgett-mozgott, elfordult, de egy ellenál’hatat- lan erő arra késztette, hogy újra a főnökére pillantson. Elmúlt tíz perc. húsz perc, harminc... Blackwellt már el­nyomta az álom. Végre elszen- deredett. Harwoodnak azon­ban másra volt szüksége: hiszen így fel sem oldozhatja magát, sem a tömést nem tudja kivenni a szájából. Vár­ni meg nem várhatott minden másodperc drága volt. Blackwell már a szemét dör- zsölgette és az álom ólomsú­lyaival küszködött, amikor hir­telen hörgésre lett figyelmes. Harwood vérvörösen fullado­zott az erőlködéstől. Blackwell, irgalmas lélek lé­vén, nem nézhette tovább em­bertársa kínlódását — még ha ellensége is volt az illető Har- woodhoz rohant és a másik oldalára fordította. De erre a hörgés még erősebb lett. (Folytatjuk.) A mérnök egy hatalmas kulcscsomót, meg egy ultra­hangú sípokkal teletömött, la­pos tokot vett ki Harwood zsebéből; ezekkel a sípokkal a legbonyolultabb zárakat is fel­nyithatják. Harwoodot úgysem lehet vallomásra bírni. S még ha vallana is, bizonyára hazudna. Vaktában fognak hát tapoga­tózni. Egyiküknek azonban itt kell maradnia Harwood mel­lett. Hiszen itt bárnifr előfor­dulhat: a falak kinyílhatnak, földalatti járatok bukkanhat­nak ki a semmiből... — Rendben van, Csen, elme­het. ön pedig, Blackwell... Scseglov még egyszer szem­ügyre vette a nyurga ameri­kait. Vajon megbízhat-e ben­ne?... Aztán úgy döntött, hogy igen. Már csak azért is. mert s :nki sem felejti el a megcsú­folását. és mindenki óvakodik attól, hogy megismétlődjék. — ön pedig, Blackwell, ma Peterson, a „szeretet prédi­kátora”, aki a legocsmáryabb bűnözőket is jó útra akarta téríteni, most megfeledkezett pacifista elveiről; Harwoodra vetette magát, horgas orrát jól megmarkolva, csavarni kezdte, és közben folyton csak ezt hajtogatta: — Megkínoztad?... megkínoz­tad? — Elég! Scseglov félrelökte Petersont. — Hamarosan úgyis megkapja méltó büntetését. Jack felállt, megtántorodott, nehezen lélegzett. — Na, Mister Harwood, ki vele: hová rejtette a , „hatal­mat sugárzó” gépet? — Scseg­lov leült, cigarettára gyújtott. — És azt is sürgősen árulja el, hogy hol van Greenhouse tit­kos kijárata? — Nem mondom meg!... Semmit sem mondok meg!. — kiáltotta hisztérikusan Har­wood. — Csak halkan, halkan! Ne kívánja, hogy még egyszer fi­gyelmeztessem! Blackwell Scseglovhoz lépett és megragadta a kabátját: — Én tudom. A második épülettömbben. A múltkor arra vittek. Egy álcázott ajtó van ott. Alatta meg egy elég nagy kamra. A „sugárzót” egy tankba szerelték. — Oda ugyan nem fognak eljutni! — sziszegte Harwood. — Nem, nem, sohasem! De ha akarja, Mister Peterson, Wag­ner kéziratainak fotókópiáit visszaadhatom önnek. A ka­zetták a hálószobámban van­nak, az asztalon. — Jól van, majd átmegyünk érte — felelte Scseglov Jack helyett, szenvtelenül. — Csak az utat mondja meg! És még egyet: mikor tér vissza John­son? — Mindjárt, mindjárt! S ak­kor maguk mind el fognak pusztulni. —■ Na, majd meglátjuk. Csen, közölje, kérem. Mister John- sonnat: a „sugírzó”-t csak hol­nap próbáljuk ki. És azt is mondja meg neki: Mister Har­wood megtiltotta, hogy reg­gelig zavarja. Most pedig... Scseglov Petersonra nézeti, aztán Blackwellt vette szem­ügyre. Hát ezzel a néhány em­berrel bizony nem sokra megy! Greenhouse elfoglalá­sát így még cscik meg sem kí­sérelhetik. Hiszen Harry már alig áll a lábán. A sugárzót és a titkos kijáratot azonban nyomban meg kell keresni.

Next

/
Thumbnails
Contents