Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-13 / 37. szám
4 népüjsAg 195}*. február 13, péntek * Nevető világ... A/ Irodai mi Színpad bemül« tója elé Még néhány nap és a Kelemen László Irodalmi Színpad új műsorral áll a közönség elé, amelynek mottójául HoraLus néhány szavát írhatnánk fel: „Mi tiltja, hogy az igazat nevetve megmondjam .. Elég tehát e mondás ahhoz, hogy bővebb magyarázat nélkül is érthetővé váljék, mit tűzött maga elé Gyárfás Miklós József Attila-díjas, a műsor összeállítója, és a minden bizonnyal nagysikerű est szereplőgárdája, amikor a színpad második bemutatójának címéül ezt adták: „Nevető világ.. A világirodalom nagy szatirikusainak szavai szólalnak meg hétfő este a színházban. Távol áll a műsor a kabarétól, a vidám esztrádtól, hiszen már a válogatás oly igényes körültekintő volt, hogy abbó' csák egy következhetett: korokról, emberi gyöngékről apró hibákról nevetve, csipkelődve bírálatot mondani —de Igazán művészi színvonalon. S itt kezdődött a nehézség. Az/ első műsor ugyanis, lévén szerelemről szó, könnyen egységbe fogta egy gondolat, ebben az esetben azonban — annyi emberi gyarlóság irodalmár tollára kívánkozó gyengeség, fogyatékosság volt már évszázadokkal eze’őtt is —, a téma sokoldalúságánál fogva; ennek megteremtése rendkívül nehéz volt. Szereplő rendező, te tót arra törekedett, hogy a lehetőséghez mérten mégis létrehozza ezt az egységet, ami szükséges egv műsor kerek egésszé formálásához. Ezt szolgálja Gyárfás Miklós összekötő szövege, s az ú szerű, nagyon ötletes színpadkép is, amit bizonyára ugyancsak tetszéssel, fogad majd a közönség. A műsor összeállítását tekintve, szembetűnik Aristophanes: Lysistrate-ja S egyben felmerül a kérdés, hogy a műből kiragadott, s előadásra kerülő részlet nem lesz-e túlságosan yerős*’ a hétfőn délután sorrakerülő előadás tanulóifjúságból álló hallgatóságának. Hiszen a fővárosban is csuoán 18 éven felülieknek játsszák e darabot. A kérdésre máris megnyugtató választ ad egy próba vég'ghallgatá- sa A műsor összeállítója és a rendező, Kozaróczy József, az első jeleneteket, az athéni nők esküjét választották ki, amely nyugodtan végighallgatható a kis diákok számara is. . Ha azonoan a Lysistrate-t már ! felemlítettük, hozzunk még néhány példát: mi szerepel ezenkívül a műsorban? Mindjárt elsőnek itt van Mark Twain: Ádám, Éva naplója, Moliére: Tolakodók című műve, ez utóbbinak egyik érdekessége, hogy bár nagyon szellemes a lelketlen, másokra tekintet nélkül magukat ráerőszakoló emberekről szóló színdarabot — hazánkban eddig még nem adták elő. (Ezen is érdemes lenne elgondolkozni egy kissé az illetékeseknek!). Swift-ről es Csehovról úgy hisszük szólni sem kell, mindkettőjük ismert a magyar közönség, az olvasók előtt. Ugyanezt mondhatnánk Petőfi Sándorról is, ezúttal még's beszélni kell nagy költőnkről. A helység kalapácsa című verses elbeszéléséről. Hiszen Petőfi kedves humoráról úgyis elég kevés szó esett' eddig. A mű egyébként nemrégen még úgy volt ismert, mint csupán olvasmány. Asher • Oszkár Kossuth-dijas kiváló művészünknek köszönhető, hogy bebizonyította: előadva még kitűnőbb, élvezetesebb a helység kalapácsa, mint olvasva. A Kelemen László Irodalmi Színpad előadásán. is Ascher Oszkár tolmácsolja Petőfi művét. Hétfőn este tehát megint előbbre lépünk az irodalom szépségeinek, igazságainak megismerése terén. Mosolyogva Ugyan, de okulhatunk is a j Nevető- világ új műsorából. S már csak ezért is, előre is j köszönet jár mindazoknak. I akik összeállításán, rendezé- j sén, előadásán fáradoznak. — gtT. \agryképű#étz . . . • ■ ■ ■ uf/m • a a m< mEjím EGRI VÖRÖS CSILLAG Tegnap (szélesvásznú; EGRI BRODY Gitáros lány EGRI BEKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ügyetlen kapus GYÖNGYÖSI PUSKIN És Varsó messze van HATVANI VÖRÖS CSILLAG Üdülés pénz nélkül HATVANI KOSSUTH Fehérek és feketék FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVASARA Cimborák HEVES Kopogd le a ián mÜHOra: Egerben este fél 8 órakor: MAJD a papa (Bemutató előadási (Gárdonyi-bérlet) 1959. február 13, péntek: 1945-ben szabadult fel Budapest. * 1769-ben született I. A. Krilov a nagy orosz meseíró. Névnap O Ne feledjük; szombaton: BÁLINT — ÜLÉST tartott szerdán a tarnamérai tanács. Az ülésen a tsz fejlesztésével foglalkoztak, maid a következő ülés programját dolgozták ki. A beszámolók után számos indítvány és javaslat hangzott el, amelyek a község lakosainak problémáit vetették fel.- A MAGYAR Vadásztól- ténygyárnak Székesfehérvárra egy darab műanyagformázó gépet küld február 15-lg a gyöngyösi Gépjavító Ktsz. Az új gépet a televíziós-készülékek dobozának készítésére használják majd. — A NÖVÉNYVÉDELEMRŐL tartóitok tegnap este Mak'aron fi’mvetítéssel egybekötött előadást a megyei Növényvédő Állomás szakemberei.- A GYÖNGYÖSI Szer szántás Készülékgyárba három új esztergapad és véső-gép érkezett. Ezzel az idei beruházások összege két és fél millió forintra, emelkedett. — 150 EZER forintos községfejlesztési hozzájárulásból négyezer négyzetméter járdát, építenek Boconádon. A járdaépítéshez a község lakosai 50 ezer forint társadalmi munka végzésével járulnak hozzá Á munkálatokat a jó idő beálltával s a már megrend élt cement megérkezésekor kezdik el.- TARNAZSADÁNY községben harmincötezer forintos költséggel tanítói lakássá építik át a régi iskolát. A község lakoiai ötezer forint értékű társadalmi munkával segítik az átépítést, melyet a nyári szünidő alatt fognak elvégezni. Barlangtól — barlangig, Barlangomban ültem, ölemben hűséges kőbaltám, lábam előtt a tűz, amelyet még apám gerjesztett és koponyaméretemhez képest meglehetősen nehéz dolgon törtem a fejem. Mind nehezebbé válik a mammut vadászata, nem beszélve a kardfogú tigrisről, pedig annak bájosan csíkos bundájáért él-hal mind a nyolc feleségem, az agyarai pedig kiválóan alkalmasak fogpiszkáló- nak. A találmány szót még nem találták fel, még egyáltalán nem is találtak fel különösebb dolgot nálunk, bár ez a tűz egy nagyon okos újítás volt a hideggel szemben és az se volt buta neandervölgyi ember, aki kitalálta, hogy csontokkal varrni lehet a prémeket, de mindezek nem elégítettek ki. Többre és nagyobbra vágytam, valami olyanra, amitől törzsem nagy és hatalmas lesz, igazán ember, mert meg kell mondanom őszintén, hogy tiszta nevetség még minket embernek nevezni. Mit csináljak, mit csináljak — töprengtem, egy mammutlábat rágva, félig nyersen, úgy, ahogyan majd azt százezer évvel később az angolok eszik beefsteak néven, a magyarok pedig főve, kocsonyának. Mondom, töprengtem és nem tudtam mit kitalálni. S ekkor, váratlanul, a legnagyobb reménytelenség pillanatában egy szó, egy gondolat vágott még kevésszámú agytekervényeim közé, hogy rögtön megnőtt koponyám térfogata és megszaporodtak agyvelőmön a barázdák. Megvan — ugrottam talpra és beléptem a tűzbe — kár, hogy még nem tudok káromkodni, azt is fel kell majd később találni — s égett lábamat rázva, Ujjongva sikoltottam a szót: Háború! Igen, háború! így lettem ember vagy 112 345 esztendővel ezelőtt, s most itt ülök irodámban, a 29. emeleten, rágógumit rágok, egy feleségemnek és két széretőmnek — hiába, már öregszik az ember — most vettem éppen egyforma tigris-bundát és azon tűnődök, hogyan lehetnék több, nagyobb és gazdagabb. Koponyaméreteimhez képest meglehetősen nehéz dolgon töröm a fejem, pedig a villanykályha kellemes meleget gerjeszt a gondolatokhoz, s az atomágyú miniatűrje úgy kacsingat rám, hogy kuncognom kell. Mit csináljak, mit csináljak? — töprengek a rágógumit rágva és ekkor hirtelen, a legnagyobb reménytelenség pillanatában, váratlanul egy gondolat vágott agyamba. Megvan! — ugrottam talpra és ujjongva sikoltottam a szót: Háború! Igen, háború! így lettem ismét ősember, s most itt ülök ismét a barlangomban és azon tűnődöm, mi lehetett az oka, hogy a 29. emeletről visszakerültem ebbe a félemeleti barlangba? Nem tudok rájönni! (egri) ÜuUúrcMOportok készülődése Mint már lapunk korábbi számában is beszámoltunk, megyénk kultúrcsoportjai nagv lelkesedéssel kés-ülnek a Há- mán Kató kulturális seregszemle újbóli megrendezéséLavrincz József né, Hatvan: Panaszos levelét kivizsgáltuk, s az illetékes szervek azt a választ adták, hogy a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat 114. sz. üzemegysége helyiségéért lakbért fizetnek. A tulajdonát képező bútorokkal kapcsolatosan köziölték, hogy már többször értesítették: azt bármikor elszállíthatja onnan, mert nekik arra szükségük nincs. Fejes Pál, Eger: Az egri ktsz kiváló dolgozók szakköréről szóló tudósítását megkaptuk, s azt lapunkban felhasználtuk. További tudósításait, leveleit várjuk. vei a Tanácsköztársaság 40, évfordulójának méltó megünneplésére. A hatvani városi szövetkezeti bizottság kul hírcsoportja március 21-re. a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára bemutatja a SZOT irodalmi pályázatán díiat nyert Fábián Zoltán: Utolsó este című egyfelvonásos drámát a városi művelődési házban, Jafvan város onvohfinwibfil Születtek: Farkas Terézia, Szuhs. Zoltán. Csányi József, Kissó Zol*» tán. Kiss Mária, Such Ilona, Klan-* zer Magdolna Katalin, Szénás! Éva* Juhász Mihály. Langó Zoltán* Csuka Ilona, Dávid Tibor. Házasságot kötöttek: Vankó J6-* zsef és Torda Erzsébet, Kereszt* falvi József és juhász Jolán. Haláleset nem volt. NYI KOIU DA5KIJF!/: (50) Mar varta a kérdéseket, de hiába, Scseglov nem sietett: messze még az este, s addig úgysem tehetnek semmit. Pe- tersont azonban felizgatta a gondolat, hogy nemsokára találkozik barátjával, akinek viszontlátását már remélni sem merte; s pisztolyát szorongat- I va, idegesen szaladgált a laboratóriumban. Kopasz volt és Zömök, egészen kivetkőzött önmagából. Aztán egyszercsak lépések hallatszottak a folyosóról. Peterson az ajtóhoz rohant: — HarryDrága barátom! «*- hebegte. Csen egy ingatag járású férfit támogatott be a szobába Nagyon magas volt és annyira sovány, hogy akár csomóra lehetett volna kötni. Arca sápadt, szinte zöld. Feje reszketett. Nagy. fekete szeme csupa bánat és fájdalom. Blackwell először nem értette, hogy mi történik itt? A főnököt megkötötték... Jack és ismeretlen társa kezében pisztoly... De aztán karmos uj- jával Harwoodra mutatva, felkiáltott: — ö... ő kínzott meg en- fen».' radion itt őrségért. Azzal Harrynak adta a Har- ivóidtól zsákmányolt pi\tto'yt — Nyugodtan használhatja. De csak végszükségben. A száját mindenesetre betömjük, hogy ne kiabálhasson. És ekkor követte el azt a hibát, amelyből még sok kellemetlenség származott. ...Alig Öt perc telt el azóta, hogy Scseglov és Peterson a „sugárzó” keresésére indult, amikor egyre erősebb motorzúgás hallatszott a távolból. Harwood élénk lett. Harry Blackwell felkapta a fejét. Mindketten kinéztek az ablakon: az egyik türelmetlenül és kárörvendően, a másik ijedten. A zúgás erősödött. Majd árnyék húzott át az ab'akon; a repülőgép lelassított és körülbelül kétszáz méter távolságban a gazdasági épületek mögött levő terecskére szállt. Blackwell ettől kezdve önkéntelenül is Greenhouse déli részét figyelte Pedig egészen mást akart. Elfordult s szinte kényszerítette magát, hogy semmi rosszra ne gondoljon, de legkevésbé arra: mi lesz. ha a titkosrendőrség betöri a laboratórium ajtaját? Tekintete azonban Harwood diadalittas tekintetével találkozott, s szíve összeszorult Az akarat- gyenge, borúlátó Blackwell a többiek jelenlétiben nem félt volna semmitől. Ám most, hogy négyszemközt volt a legyőzött. de nemrég még oly félelmes ellenséggel, inába szállt a bátorsága. Harwood ezt észre is vette, s mentőötlete támadt. Miután olyan országban nőtt fel, ahol igen sok ember arra törekszik; hogy gyengébb embertársa szájából kitépje a falatot, Harwood egy időben hipnózissal is foglalkozott. Arra számított, ha titokzatos hatalmat nyer az emberi gondolatok felett, könnyen meggazdagodhat, sőt, milliomos is lehet. De reményei nem váltak valóra. Holott e tudományág egész szakirodalmát áttanulmányozta, rengeteget gyakorlatozott és kétségtelen sikereket ért el a hipnózisban Leginkább persze a kimerült és gyenge akaratú médiumok alkalmasok a hipnotizálásra. Blackwell is Vyen ember volt. Harwood tágra meresztett szemmel nézett őrzőjére. Blackwell csak izgett-mozgott, elfordult, de egy ellenál’hatat- lan erő arra késztette, hogy újra a főnökére pillantson. Elmúlt tíz perc. húsz perc, harminc... Blackwellt már elnyomta az álom. Végre elszen- deredett. Harwoodnak azonban másra volt szüksége: hiszen így fel sem oldozhatja magát, sem a tömést nem tudja kivenni a szájából. Várni meg nem várhatott minden másodperc drága volt. Blackwell már a szemét dör- zsölgette és az álom ólomsúlyaival küszködött, amikor hirtelen hörgésre lett figyelmes. Harwood vérvörösen fulladozott az erőlködéstől. Blackwell, irgalmas lélek lévén, nem nézhette tovább embertársa kínlódását — még ha ellensége is volt az illető Har- woodhoz rohant és a másik oldalára fordította. De erre a hörgés még erősebb lett. (Folytatjuk.) A mérnök egy hatalmas kulcscsomót, meg egy ultrahangú sípokkal teletömött, lapos tokot vett ki Harwood zsebéből; ezekkel a sípokkal a legbonyolultabb zárakat is felnyithatják. Harwoodot úgysem lehet vallomásra bírni. S még ha vallana is, bizonyára hazudna. Vaktában fognak hát tapogatózni. Egyiküknek azonban itt kell maradnia Harwood mellett. Hiszen itt bárnifr előfordulhat: a falak kinyílhatnak, földalatti járatok bukkanhatnak ki a semmiből... — Rendben van, Csen, elmehet. ön pedig, Blackwell... Scseglov még egyszer szemügyre vette a nyurga amerikait. Vajon megbízhat-e benne?... Aztán úgy döntött, hogy igen. Már csak azért is. mert s :nki sem felejti el a megcsúfolását. és mindenki óvakodik attól, hogy megismétlődjék. — ön pedig, Blackwell, ma Peterson, a „szeretet prédikátora”, aki a legocsmáryabb bűnözőket is jó útra akarta téríteni, most megfeledkezett pacifista elveiről; Harwoodra vetette magát, horgas orrát jól megmarkolva, csavarni kezdte, és közben folyton csak ezt hajtogatta: — Megkínoztad?... megkínoztad? — Elég! Scseglov félrelökte Petersont. — Hamarosan úgyis megkapja méltó büntetését. Jack felállt, megtántorodott, nehezen lélegzett. — Na, Mister Harwood, ki vele: hová rejtette a , „hatalmat sugárzó” gépet? — Scseglov leült, cigarettára gyújtott. — És azt is sürgősen árulja el, hogy hol van Greenhouse titkos kijárata? — Nem mondom meg!... Semmit sem mondok meg!. — kiáltotta hisztérikusan Harwood. — Csak halkan, halkan! Ne kívánja, hogy még egyszer figyelmeztessem! Blackwell Scseglovhoz lépett és megragadta a kabátját: — Én tudom. A második épülettömbben. A múltkor arra vittek. Egy álcázott ajtó van ott. Alatta meg egy elég nagy kamra. A „sugárzót” egy tankba szerelték. — Oda ugyan nem fognak eljutni! — sziszegte Harwood. — Nem, nem, sohasem! De ha akarja, Mister Peterson, Wagner kéziratainak fotókópiáit visszaadhatom önnek. A kazetták a hálószobámban vannak, az asztalon. — Jól van, majd átmegyünk érte — felelte Scseglov Jack helyett, szenvtelenül. — Csak az utat mondja meg! És még egyet: mikor tér vissza Johnson? — Mindjárt, mindjárt! S akkor maguk mind el fognak pusztulni. —■ Na, majd meglátjuk. Csen, közölje, kérem. Mister John- sonnat: a „sugírzó”-t csak holnap próbáljuk ki. És azt is mondja meg neki: Mister Harwood megtiltotta, hogy reggelig zavarja. Most pedig... Scseglov Petersonra nézeti, aztán Blackwellt vette szemügyre. Hát ezzel a néhány emberrel bizony nem sokra megy! Greenhouse elfoglalását így még cscik meg sem kísérelhetik. Hiszen Harry már alig áll a lábán. A sugárzót és a titkos kijáratot azonban nyomban meg kell keresni.
