Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

1959. február 11., szerda NÉPÚJSÁG 8 II Magyar Hydrolegiai Társaság ankétja Egerben Heves megye „vises problémái* A megyei tanács kis tanács­termében a közelmúltban an­kétet tartott a Magyar Hydro- logiai Társaság egri csoportja. Az ankéten részt vettek dr. Papp Ferenc geológus profesz- szorral, a Társaság elnökével az élen dr. Bözsönyi Dénes fő­titkár, hydrológus, dr. Illés György, a Vízügyi Főigazgató­ság osztályvezetője, Salgótar­ján városi tanácsának küldött­sége, Gritz Arnold v. b. titkár vezetésével. Heves megye ta­nácsát számos vezető beosztá­sú tanácsi dolgozó, az élen Tóth István v. b. titkár képvi­selte. Képviseltette magát Eger város tanácsa, a pártbizottság, valamint az Egri Fürdő- és Vízmű Vállalat is. Az ankétet Papp professzor nyitotta meg. Ismertette azo­kat a geológiai viszonyokat, melyek révén Heves megye nagy részében vízben szegény tájak (Mátra, Bükk) mellett,, a geológiai törésvonal mentén, mint például Egerben, vízben páratlanul gazdag területegy­ségek fekszenek. Ebben rejlik a menye víz-problémái meg­oldásának nehézsége. „A nagy kérdés — mondotta — az, hogy miként lehet a megye ivó- és szennyvíz- és az egri fürdő­problémákat úgy megoldani, hogy az gazdaságilag és mű­szakilag helyes legyen? A meg­oldás útja komplex együttmű­ködést kíván, a politikai, gaz­dasági és közigazgatási élet felelős faktoraitól, a vegyé­szektől, orvosoktól, mérnökök­től, biológusoktól! Ezt az együttműködést kell e megyé­ben is kellően kiépíteni! A víz­ügyi kérdésekkel kapcsolatos, életbevágó kérdéseket csak akkor tudjuk megoldani és cél­jainkat megvalósítani, ha a politikai, közigazgatási veze­tők egy életerős tömegszerve­zetre támaszkodhatnak. Ezt a tömegszervezetet képviseli a Magyar Hydrologiai Társaság országszerte kiépített szerve­zete és a központi, a kérdés minden ágában jártas szak­embergárdája.” Dr. Illés György, a Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője, az illetékes minisztérium ré­széről szólt a kérdéshez. — A vízszerzés és szétosztás, a szennyvizek tisztítása és a vi­zek kártételének kikapcsolása ma már világproblémává fej­lődött! A mai kormányzati ve­zetőszervek szemlélete merő­ben megváltozott a múlttal szemben: az eddigieknél jelen­tősen nagyobb beruházásokra készült fel! Kormányzatunk ott kezdi a munkát, ahol leg­nagyobb a baj. Tisztában kell lenni azonban mindenkinek azzal, hogy egyik napról a má­sikra nem oldhatók meg ezek a súlyos problémák, legyenek azok az ivó-vagy szennyvízzel, vagy a fürdők kérdésével kap­csolatosak. Illés elvtárs a leg­illetékesebb részről, a Vízügyi Főigazgatóság részéről a leg­teljesebb segítséget ígérte me­gyénknek, amennyiben tudo­mányos alapon kellően alátá­masztott kéréssel állnak az il­letékes tanácsok elő! Ezután Gritz Arnold, Salgó­tarján városi tanács v. b. tit­kára dr. Kőrffy Loránd orvos, a Magyar Hyrologiai Társaság egri csoportjának alelnöke, a KÖJÁLL munkatársa, Tóth István, a megyei tanács v. b. titkára. Csank Lajos elvtársak, a megyei tanács osztályai ré­széről, valamint Szabó József, az Egri Fürdő- és Vízmű Válla­lat igazgatója vázolták a me­gyei vízügyi problémákat. A felszólalók megegyeztek abban, hogy a megye ivóvíz- ellátásának javítása és foko­zása elsőrendű feladat kell, hogy legyen. Különösen égető a Mátra-vidék ivóvízellátásá­nak kérdése, ahol a kedvezőt­len aeológiai adottságok révén áll fenn a vízhiány. A szak­embereknek el kell végre dön- teniök, hogy egy nagyméretű vízmű, vagy több kisebb víz­mű felállításával oldják meg ezt a problémát. Felhívta La- szota elvtárs a figyelmet az 1956-ban abbamaradt mátra­házi tüdöszanatórium körül megkezdett völgyzáró-gát be­fejezésének szükségességére, mint amely könnyíthetne az ivóvíz-helyzeten. Tóth megyei tanácstitkár elvtárs különösen a Mátra-vidék egyre növekvő idegenforgalmi jelentősége tzempontjából hangsúlyozta a Laszota elvtárs hangot adott az idestova elengedhetet­lenné váló egri fedett-uszoda megépítésének szükségességé­re. Továbbá ő volt az, aki távlati tervként vázolta, a föld mélyében levő termálvizek kitermelését. Szabó igazgató elvtárs rámutatott egy ered­ményes termálvízfúrás népgaz­dasági eredményeire, mely évi félmillió forint értékű szén megtakarításával jár a fürdő és a szomszédos kertészet ré­széről. Ha 1 millió forintba kerülne a fúrás, akkor is 2 év alatt megtérülne a kiadás! Fel­merült a strand egyre növekvő forgalmának megfelelően a kabinok számának jelentős nö­velésének szükségessége is. Papp Ferenc professzor ígé­retet tett, hogy a felmerült kérdésekre vonatkozóan, a Hydrologiai Társaság a kellő lépéseket megteszi, azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy egy helyi munkabizottság létesüljön, melyen keresztül a tanácsok mindig megkapják a kellő szakszer.ű és tudományos felvilágosításokat. A megyei vízügyi kérdésekben, a Társa­ság geológus, hydrológus és balneológus szakemberei min­dig megadják a szükséges szaktanácsokat, melynek bir­tokában azután a felsőbb kor­mányszervek kellő megvilágí­tásban fogják tudni megítélni a tényleges igényeket és szük­ségleteket. Javasolta, hogy a? egri csoport teremtse meg a lehetőséget olyan füzetek ki­bocsátásának, mely ismerteti a megyei vízügyi kérdéseknek, ezen belül elsősorban az egri fürdőknek biológiai, balneoló­giái, geológiai jelentőségét és történetét. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy az ankét igen nélkülözte az egri városi tanács elnökét, vagy titkárát, annál is inkább, mivel bőven esett szó egri, nagy fontosságú ügyekről. SUGÁR ISTVÁN Munkaversenyt szerveztek a Recski Ércbányánál május 1 tiszteletére A Recski Ércbányánál he­lyes és követésre méltó kezde­ményezés indult meg a bányá­szok között. Május 1 tisztele­tére munkaversenyt hirdetett három bányász-csapat. A ver­seny február 1-től május 1-ig tart. A 101-es vágatban dolgozó Holló p. József csapata vállal­ta: ha a műszaki feltételeket biztosítják, 100 folyóméter vá­gatot hajtanak ki a munkás­osztály nagy ünnepének tiszte­letére. Varga János és Kiss Török Sándor csapata is versenyben áll. 400—400 tonna érc kiter­melését és kiszállítását vállal­ták. A műszakiak közül Vince Lajos bányamester segíti a munkaversenyben levő csapa­tokat, hogy az előrehaladáshoz biztosítva legyenek a műszaki feltételek. ...hogy az Egyesült Államok partjainak közelében egymás­tól nem messze négy idegen tengeralattjáró tartózkodik. Még a periszkópjuk is látha­tó. . Ez a rövid jelentés lázas tevékenységet váltott ki az amerikai haditengerészeti szerveknél. Üldöző rombolók szántották a vizet és tűzké- ezültséget vezényelve körül­fogták a titokzatos periszkó­pokat. A csónakba szállt ame­rikai tengerész-legénység megdöbbenve látta, hogy a négy periszkóp nem más, mint egy felfordított kártya- asztal négy lába. Előfor­dult olyan eset is, hogy egy vonuló halcsapatot üldöztek két-három napig az Us Army tengeralattjárói. Szegény kártyaasztal és menekülő halak milyen eok gondot okoznak az amerikai tengerészeinek. K. 3. Az Egri Dohánygyár munkájáról Már benn járunk az idei évben, de néhány pillantást vetünk még az elmúlt évre, számot vetünk: megtettünk-e mindent a jó munkaszervezés­re, biztosítottuk-e az anyagot, hogy termelési tértünkét tel­jesíteni tudjuk? A1 éves operatív tervünket 100,6 százalékra teljesítettük, és ho®v közel kétmilliárd ci­garettát tudnánk készíteni, ahhoz sok dohányra, cigaretta- papírra, raeanvaara és eovéb anyagra volt szükségünk. A szivárkagyártó gépek ont­ják a cigarettát. De a gépek zavartalan működéséhez első­sorban anyag szükséges és az anyagot a szivarka élőkészítési osztály biztosítja Bárány Tibor művezető irányításával. A báladohányokat itt bontják fel. válogatják ki, kocsányozzák, laposítják, a receptura szerint keverik és ezen az osztályon vágják hattized milliméteres szélességű cigarettadohánnyá. Az osztály felelős azért, hogy a cigarettatöltő gépek dohány hiánya miatt egyetlen percig se álljanak meg. Az előkészítési osztálynak 8 technológia pontos betartásá­val 1958-ban sikerült 300 má­zsán felüli nyersanyagot meg­takarítania. Az osztályon dol­gozik Bóta Ferencné bálabontó, aki már két ízben kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést munkájáért. Az osztály vala­mennyi dolgozójának munká­ját dicséri az a nagy mennyi­ségű dohány, amelyet megta­karítottak. Reméljük, hogy az előző év tapasztalatait ez évben is al­kalmazni tudjuk és az 1959-es évet hasonló sikerekkel fog­juk lezárni. Licska Pétemé Mi történt Csepelen? — Mit írt hazn líarády Katalin? Kedves olvasok, elnézést ké­rek a fenti címéit, s kérem, ne is vegyék komolyan, ezt nem az újságíró kérdezi, és még csak válaszolni sem fog rá, illetve... De nézzük sorjában. Néhány évvel ezelőtt Budapesten a Lenin körút és a Rákóczi út sarkán egy 30 év körüli fiatal újságárus — hóna alatt egy csomag újsággal — nagyon diszkréten, de azért hallható-, an ekképpen beszélt, illetve szólt az arra járókhoz: ^ — Mi történt Csepelen? Mi történt Csepelen? — Szenzációs beszámoló a csepeli esemé­nyekről. A politikai pikantériát fel­tételező kérdésre sokan meg­álltak, fizettek, s az aprót vissza sem várva, mohón fal­ták a betűket. Én is megálltam, kértem egy lapot, fizettem, de nem ; rohantam tovább, ott, mellette olvasni, illetve az említett cikket keresni kezd­tem. Mondanom sem kell, hogy nem írtak semmit Cse­pelről, merthogy nem is tör­tént semmi, legalább is sem­mi különös és említésre méltó. Legfeljebb annyi, hogy a lap harmadik oldalán hírül adta az olvasóknak: a Csepel Mű­vekben aznap 105 százalékra teljesítették a tervet. Hát, nem mondom! S abban a percben azt sem tudtam, hogy nevessek-e, vagy bosz- szankodjam. Végtére is mi történt? Egy újságárus a meg­szokott sablontól eltérően, diszkréten és. érdekfeszítően azt suttogta rekedt hangján, hogy mi történt Csepelen. Mi­ért érzem hát magam becsap­va? Végeredményben mit vártam? Mi történjék Csepe­len: tűz, vagy talán valami összeesküvés? Nemhogy örül­nék a terv 105 százalékos tel­jesítésének. Nézze meg az ember! S vég­eredményben ez a szegény em­ber — védtem meg őt fellob­banó indulatomtól — nem csi­nált semmi rosszat. Megértet­te, hogy az ajtón kopogtat az új időszak, s ő már nem kia­bálhatja, hogy „Ez minden idők legdrágább szerelme volt...” énekelte Hekus Dönci, miközben férfiasán lépdelt az akasztófa alá. Szenzáció! Szen­záció! Képesriport az intelli­gens rablógyilkos akasztásá­ról! S hogy összekeverte ez a jó ember az új tartalmat régi formával? Istenkém, nem fél­tem én az új tartalmat, meg­fogja az találni a hozzá leg­jobban passzoló új formát is. Ezzel tovább is léptem. De nem oda Buda, mert mit tapasztaltam ismét, néhány évvel a „csepeli ügy” után? Azt, kedves olvasók, azt, ami­re maguk is gondolnak: nincs még meg, sajnos, az új forma, sőt e konkrét esetben már az új tartalom is kétséges! Azt mondja a rikkancs (tud­niillik ez valóban nem újság­A Krogli-féle készüléktől — az izotópig tett csövön keresztül kell lé­legezni, s ezáltal egy beren­dezés szelepeit nyitogatni, csukni, s ez természetesen nagymértékben növeli az anyagcserét. Az idegesebb ter­mészetű ember- úgy érzi, azon­nal megfullad, ha — bár a vizsgálathoz szükség lenne még rá — a légzőcső egy pillanatig még a szájában marad. ÉRTHETŐ tehát, hogy nem sokkal a Krogh-készülék meg­jelenése után máris más meg­oldások után kezdtek kutatni, mert a pajzsmirigy működését így lehetetlen volt pontosan mérni, rendellenességének va­lódiságát nehéz volt megálla­pítani. 1938-ban már itt is volt az új szerkezet — fran­cia gyártmányú —, amelyen a lélegzőcső helyett maszkot al­kalmaztak. Ez sem volt azonban töké­letes, s javításának lehetősé­geivel néhány esztendővel ez­előtt már dr. Balogh László is foglalkozott. Hosszas kísér­letezés után egy üvegszerű bu­rát talált a legalkalmasabb­nak. ami alatt a vizsgálandó beteg még alhatott is, oly csekély volt zavaró hatása. A módosítás, a külföld tetszését is megnyerte, olyannyira hogy a holland gyár, amely egv idő óta ezeket a készülékeket előállította, később már kizá­rólag a Balogh-féle búrát al­kalmazta a maszk helyett. — Valóban beváltak a bu­rák — mondja a főorvos — s a vér jódtartalmúnak vizsgá­latával az esetek 93—95 szá­zaléka biztos, az izotópokkal végzett vizsgálatoknál pedig 88—90 százalék a megfeleb- bezhetetlen, mégis számításba kell venni, hogy lényegesen ki­sebb berendezkedéssel, készülő­déssel dolgozhatunk ez utóbbi alkalmazása óta, s azt is, hogy milyen óriási jövője van en­nek a pájzsmirigy működését ellenőrző módnak. A főorvos most már magá­ról a vizsgálatról beszél: — A beteggel izotóp-jódot itatunk, utána pedig a nyak fölé helyezett sugárzásmérővel mérjük, hogy a pajzsmirigy milyen tempóban rántja ma­gához a megivott anyagot. Ha gyorsan növekszik a sugárzás, gyorsan működik a pajzsmi­rigy — s ez egyben azt is je­lenti, hogy beteg. Van olyan eset, amikor a sugárzás öt-hat óra alatt egészen megnövek­szik, s utána alig mozog, vagy már csak csökken, holott a normálisan működő pajzsmi­rigy esetében a sugárzás 24 óra hosszat, szinte egyenlete­sen emelkedik. A jód izotóp­tartalma természetesen nem ártalmas az ember szervezeté­re, mert a beadott adag is csekély, s mert egy nap után a sugárzás csökkenni kezd ami azt is jelenti, hogy meg­indult az anyag hasadása, az aktivitás pedig ezáltal fokoza­tosan elvész, Ezeket az ered­árus, de rikkancs volt) a Kele­ti előtt az ismert metódusban, diszkréten, rekedt hangon: Mit irt haza Karády Katalin? Nocsak, nocsak! Vajon mit írhatott?! Még kamasznak is kicsi vol­tam és a szívem is majd meg­szakadt, hogy felnőttnek lássa­nak, amikor ez a Karády a „Halálos tavasz” című filmben paffra csinálta a férfiak szí­vét, azzal a tükörjelenettel, ott az Ág utca 2-ben, amely­nek második félidejét — fér­fiasán bevallom — én is végig- kibice'ltem. De az újságban, a- melyet megvettél, hiába ke­rested: Karády nem írt haza semmit. Ügy látszik, elmon­dott ő már mindent, amit akart a magyar férfiaknak, még egy icurka-picurka hírt sem sóhajtott az óhaza felé, még annyit sem, hogy „... ez lett a vesztünk...”. Mi meg né­hány kíváncsiak, kezünkben az újsággal ott állunk az utcán, a magyar sajtó ünnepén egy fia Karády-sor nélkül. Ott, mellettem egy férfi tüstént hozzáfogott, de amúgy isten­igazából szidni a magyar saj­tót. Valóban lépés ez visszafe­lé. Ebben már „a Csepel” sem igaz — nemcsak a forma ha­mis. És még külön szégyelltem brancsbeli létemre, hogy ilyen buta hazugságokkal terjesztik hazánk, úgyszólván egyetlen irodalmi újságját... Suha Andor VWVVVWNAAA/NAAAAA/VWVAAA/VWVAAAAAAA/VVV ményeket egyébként az úgy­nevezett ,,jód 131” használa­tával kapjuk. Ha azonban a rövidebb felezési idejű jód- izotópot alkalmazzuk, még az is megfigyelhető, hogy miként változik a pajzsmirigy műkö­dése a különböző napszakok­ban. AZ IZOTÓPOKKAL való vizsgálatok tehát sok új ta­pasztalat szerzésére is adnak lehetőséget orvosainknak. — Ez valóban így van és éppen azért öröm számunk­ra az, hogy az eddigiek — ha lehet így mondani, — még csak a kezdet eredményei. A jövő pedig biztató. Az izotóp­pal történő vizsgálati lehető­ségek tovább szaporodnak, for­málódnak, érzékenyebbek lesz­nek a következő idők mérő­műszerei, eszközei is Most még itt tartunk, de úgy va­gyunk mint a csillagászok, akik felfedeznek egy új égi­testet. s utána számításaik közben ráiönnek. hogy úi csil­laguk mögött egész rendsze­rek vannak felfedezetlenül: Nekünk is sokat kell szárnít- gatnunk. hogy megtanuljuk, mi mindenre használhatjuk meg az izotóont De hogv egv- re több vizsgálatnál vehettük hasznát az biztos — felezi be a beszélgetést dr Balogh László, s már indii1 is labe- rátör* ’ ive aba kí—érieti es—köze— 'hez rP n *n vt-msoVá-a beie- tonthe-H- a Kékea+o+fir, már késeket — cráLák izotópok segítségé—-í Weidinger László I ha a vizsgálatoknál nem is, de kísérleteknél olyan ered­ményt nem veszünk figye­lembe, amely éber állapotban jött létre. A kísérleti ered­mény úgy valós, ha a beteg mérés közben alszik a bura alatt. Mindemellett természetesen az volt a törekvés, hogy még ennél a készüléknél is jobb módot találjanak a pajzsmi­rigy vizsgálatára, működésé­nek mérésére. Ez volt a vér jód tartalmának megállapításá­ra szolgáló mód. Ha a rendes­nél több jód van ugyanis a szervezetben, ez azt jelenti hogy a pajzsmirigy gyorsab­ban működik a kelleténél, s a magából kilökött jód égéseket okoz a test szöveteiben. — A vér jódtartalmúnak mérésével pontos eredménye­ket kapunk — állapítja meg dr. Balogh László — csupán a meghatározás nehézkes, ké­nyes. Külön laboratóriumra, speciális vegyszerekre van szükség ehhez a munkához, és olyan körülményekre, hogy a grammnak még a százmilli­omod részét is mérni tudjuk. EZUTÄN már az izotópok korszaka következett. — Az izotópokkal való vizs­gálat, amit nemrégen vezet­nünk be intézetünkben — mondja lelkesedve a főorvos —, forradalmasította a pajzs­mirigy vizsgálatok eddigi rendszerét. Az eredmények ma még ugyan így néznek ki: kérdés rendezését. A bányász­községek új kolóniái (Eger­esein, Rózsaszentmárton) hir­telen megnőtt nagy ivóvíz­igénnyel léptek fel, melynek kielégítése elsőrendű feladata a tanácsoknak. Egerben a la­kásoknak csak 24,6 százaléka vízvezetékes, mely szám a kö­zeljövőben jelentősen emel­kedni fog. Az egri vízellátás bázisát, a két kutat egy har­madik, nagyhozamú kúttal kell bővíteni. A hajdúhegyi 600 köbméteres víztároló me­dence maholnap kicsinynek bizonyul, ezért — mint Laszota elvtárs kifejtette — elengedhe­tetlenül szükséges lesz egy má­sodik medence építésével át­térni a kétzónás rendszerre. . A megyei tanács átérezve az ivóvízellátás jelentőségét, — a közelmúltban ún. kút-katasz- tert vett fel; majd megyei ta­nácsülés keretében is foglalko­zott a kérdéssel és az ott szü­letett 24 pontos határozat vég­rehajtása most van folyamat­ban, melynek nyomán egészsé­gesebb, jobb ivóvizet kapnak a községek lakosai. Nagy lépés volt előre a Gyöngyösön létesítendő szennyvíztisztító telep építésé­nek megkezdése, mely most is folyik, önként kívánkozik vi­szont, hogy a megkezdett mát- rafüredi tisztító befejezést nyerjen. Egernek, ennek a klasszikus­sá válható fürdővárosnak, für­dőviszonyainak megjavítása, elsőrendű népgazdasági érdek, mert hiszen jelentős idegenfor­galmat bonyolít le ennek a varázsereje révén. Mind Kör- ffy doktor, mind Szabó fürdő­vállalati igazgató, egybehang­zóan felvetette egy kifejezet­ten tisztasági fürdő létesítésé­nek szükségességét, hogy en­nek révén az eddigi fürdőben egy komoly gyógyfürdő fejlőd­hessen ki, hiszen a forrás vizé­nek rádiumemanáció-tartalma második helyen áll az ország­ban! DK. BALOGH László főor­vos nevét mindenki ismeri a Kékestetői Állami Gyógyinté­zetben, de azon kívül is. Az intézet laboratóriumát vezeti jó néhány esztendeje, s ő az, aki egy idő óta a pajzsmirigy- működásek vizsgálatakor, mint tréfásan mondják: „izo­tópot itat betegeivel.” Már ez csakugyan érdekes dolog lehet, annál inkább, mert a radioaktív izotópod használata egyre nagyobb kör­ben elterjedt mind az ipar­ban, mind a gyógyászatban, s mindenki szívesen hall arról hogyan léptünk ismét egyet a modern technika vívmányai­nak alkalmazása terén. A főorvos szívesen válaszolt tehát az izotóp használatával kapcsolatos kérdésekre, s az általa elmondottakból kitűnt, nemcsak a kékestetői labora­tórium vezetője, hanem az örökösen kísérletező, új uta­kat, megoldásokat kereső em­ber szól belőle. — Kezdjük talán az elején — mond'a — az úgynevezett Krogh-féle készülékkel. Ezt számíthatjuk a legrégibb pajzsmirigy működést vizsgá­ló berendezésnek. De mint ilyen, a legtöbb hibalehetősé­get is magában rejtette. A ké­szülékkel a beteg oxigén-fo­gyasztását mérték. Tudvalevő ugyanis, hogy minél nagyobb a szervezet oxigénfogvasztása, annál jobban működik a najzsmirigy. De hogyan lehet-, ne pontosan vizsgálni amikor már maga a mérés term észén­él lenes módon történik ezzel a készülékkel. A szájbailleez-

Next

/
Thumbnails
Contents