Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

4 NßPÜJSÄG 1959. február 10., Keid Honoré Daumier 1810—1879 \ XIX. szazad legna- gyobb művészeinek te­kintélyes részét Franciaorszag adta az emberiségnek. A szá­zad második harmada szelle- nér.rá. Honoré Daumier az egyik legjellemzőbb képvise­lője, nemcsak azért, mert mint rajzoló megörökítette kora embertípusát, hanem főképpen azért, mert mint nagy kriti­kai realista egyértelműen és következetesen a haladás és az emberi szabadság mellett foglalt állást. Az 1830-as francia forrada­lom Lajos Fülöpöt, a „polgár- királyt” ültette trónra. A „gazdagodjatok meg” jelszó a kapitalista termelési mód ki- szélesedését eredményezne. A gazdasági reorganizáció meg­erősítette a kisburzsoáziát is, amelynek egyetlen vágya a nyugalom, a békés vagyon­gyűjtés lehetősége volt. Ez a józan, szolid örömöknek élő nyárspolgárság Európa-szerte a kor egyik lényeges mozga­tója. De ott lázadozott a ha­ladó emberek egy részében a kielégületlenség, amelyet a si­vár jelen keltett. A 48-as for­radalom előkészítő szakaszá­ban vagyunk. Lajos Fülöp uralma a nagy ellentmondások és hazugságok kofa. Békét hirdetett és sza­badságot, rendet és munkát. Cilinderben sétált Párizs kör- utain a király, látszólag az atyai jóindulat megtestesülése. Valóságban pedig tűrte és el­nézte maga mellett a gazda­sági kizsákmányolás, a lelket­len spekuláció űzelmeit. Az 1848-as forradalom elsöpörte Lajos Fülöpöt, de 1871-ig Franciaország politikája nem terelődött egészségesebb me­derbe. L’ rendkívüli bonyolult, " i ellentétektől feszülő kor­nak jellemző műfaja az iro­dalomban a szatíra, a képző- művészetben a karikatúra. A politikai és társadalmi hazug­ságok következtében felhal­mozódott feszültség és gúny­rajz röhejében keresett meg­könnyebbülést. Ezt a korszakot kíséri végig a nagy karikaturista, Honoré Daumier művészete. 1810-ben született Marsedl- lesben. Apja irodalmi dicső­ség Után szomjazó és tehet­ségtelen, titokban verselő üve­gesmester volt, aki családját nyomorba juttatta. Honoré kifutóként támogat­ta családját, de közben raj­zolt is. Ebben a korban tanult meg úgy rajzolni, hogy ké­sőbb szabadon, modell nélkül tudta a legbonyolultabb em­beri mozgást ábrázolni. Később a „Carucature” e. élclap munkatársa. Egyik raj­za miatt, amelyen a „körte­fejű” Lajos Fülöpöt minden! elnyelő szörnyként ábrázolta, hat havi börtönre ítélték. Pő­re és fogsága körüli izgalmak megérlelték benne igazi mű­vészi énjét. Kiszabadulása után két napilapban ontotta a szellemesnél szellemesebb li­tográfiákat. Ez a munkássága 1860-ig tartott, amikor régi, gyötrő vágyának engedve fes­teni kezdett. A zsurnalisztika nyűgét egész életén át kínzó teherként viselte, de a biztos pénzkeresetre szüksége volt. 1860-ban felbontotta, az egyik napilappal a szerződést, há­rom évig nyomorgott, hogy festhessen, de képei eladh.a- tatlanoknak bizonyultak. így újra # bekényszerült az igába, f i regkora sem hozta meg ^ a várva várt általános elismerést. Mint karikaturista, rendkívül népszerű volt, de nem fedezték fel művészeté­ben azt, ami túlmegy a nair aktualitáson, ami tartalomban örökéletű, formában monu­mentális. Csak festőbarátai méltányolták igazán művésze­tét. 1871-ben megvakult. Barát­ja Corot, a nagy barbizoni mester kis házat ajándékozott neki és nyugdíjat szerzett szá­mára. 1878-ban a barátok egy Daumier-kiállítást rendetek, amelynek művészi sikere tete­mes volt, de az anyagi siker elmaradt, deficittel zárult. 1879. október 2-án hunyta le szemét örökre Daumier. Halála után tíz évvel tere­lődött először rá az általános érdeklődés. További tíz év múlva kezdték benne a mo­dem művészi törekvések egyik legjelentékenyebb ősét sejteni. Festményeiért mind mesésebb árakat fizettek és egy-egy li­tográfiájáért ötszörösét adták annak az összegnek, melyért életében egy-egy aquarelljét eladta. A század végétől kezd­ve a XIX. század egyik leg­nagyobb egyéniségét tisztel­jük benne. Daumier munkássága a kép­zőművészetnek öt különböző ágát öleli fél. Körülbelül négyezer litografált lapja is­meretes, amelyek napilapok­ban és folyóiratokban jelentek meg. Sok százra tehetők ki- sebb-nagyobb fametszetbe át­tett rajzai. Vízfestményein kí­vül kb. kétszáz olajfestményét tartják számon, legnagyobb részük csak vádat. De nem­csak síkábrázoló, hanem szob­rász is volt. Ránk maradt több mint harminc festett agyagszobra, amelyeket. lázas gyorsasággal gyúrt az ihlet perceiben: örökbecsű karika­turisztikus remekek. E szob­rokat használta modellként rajzai számára. Szobrászok ál­talában rajzzal vázolják fel szobraikat. Daumier szoborral vázolta rajzait. politikai célzatú karika- túráiban fenyegetően emeli fel kezét az uralkodó osztály korruptsága, álnoksá­ga ellen. Mélységes együttér­zéssel vetíti elénk az elnyo­mottak küzdelmét a zsarnok­ság ellen. „A törvényhozó ha­sa” c. litográfiája az 1834-es képviselőház tagjait ábrázol­ja. A monumentális lap Dau­mier ítéletét fejezi ki a júliu­si monarchia korrupt, reakciós uralma ellen. A „Transnonain utca 1834. április 15” legerté- kesebb lapjainak egyike, mi­vel a kőrajz megjelenése után a követ' a rendőrség lefoglal­ta és megsemmisítette, így csak kevés levonat készülhe­tett róla. Az áprilisi • munkás­felkelés ■ véres megtorlását áb­rázoló rajz Daumier legmeg­rázóbb műve. Szívderítő humorral teszi nevetségessé a nyárspolgár gyengeségeit, érzelgősségét, szenzáció-éhségét. Az „Ötödik felvonás“ c. litográfiáján és számos színházi jelenetében a párizsi kisember remek- isme- rőjekónt mutatkozik be. Pom­pás, jellemző erővel eleveníti meg a háziurat, a kíváncsi szolgát, az embemyúzó ügy­védet, a kártyázó nyárspol- gárt. Felvonul előttünk a XIX. századi francia társada­lom sok tipikus alakja. Dau­mier elnéző szeretettel teszi nevetségessé a kispolgár fo­nákságait, kicsinyességét, de kéílelhetetlen szigorral ítéli meg a nyomorult kisember fe­je fölött összejátszó fiskálist, a háborúra spekuláló fegyver- gyárost, az emberi szabadság ellenségeit. Festményein monumentális egyszerűséggel jelenik meg az örök mosónő alakja, a vasúti kocsik közönsége és a párizsi élet hétköznapjai: wm y wí • 'T’émáválasztása sohasem • közönyös. Dé á hang­súly nem a mesén van, ha­nem a drámai élmény lelki­ségén. Minden alkotásából su­gárzik a mélységes emberis­meret, együttérzés és kora tár­sadalmának ismerete. Daumi­er nemcsak korával halad ha­nem azon messze túl is muta­tott tartalmi és formai meg­fogalmazásában, így művei nem pusztán korában voltak érthetők és aktuálisak, hanem a késő utódok számára is örök érvényűt alkotott. Dr, Baskai Érnőné a TIT tagja 1959. február 10, kedd: 1879-ben halt meg Hon őré Daumier ffátrtcia festő és karika­túra-rajzoló. & Névnap <2 Ne feledjük, szerdán: BEKTOLU' — NAGY SIKERREL mu­tatták be vasárnap a demjé- ni KISZ-fiatalok a „Vén ba­kancsos és fia a huszár" cí­mű színdarabot. A közönség nagy tapssal köszöntötte a színjátszókat..- EGER ÉS KÖRNYÉKE Méhészszövetkezet vasárnap délelőtt az egri Szakszervezeti Székházban megtartotta évi rendes közgyűlését. A közgyű­lésen beszámoltak az elmúlt évben végzett munkáról és az 1959. évi tervet beszélték meg. — A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyárban a szakszervezet termelési bi­zottsága, a gazdasági vezetők és a bizalmiak 20 munkást terjesztettek fel „Kiváló dol­gozó” cím elnyerésére.- A HEVES MEGYEI ének­tanárok kétnapos budapesti továbbképzésen vettek részt, és ennek keretében a Loheng- rin-t és a Diótörőt tekintették meg az Operaházban. — A RECSKI Ércbányá­nál a második félévben vég­zett jó munkájukért tizen­négy bányász kapta meg a „Kiváló dolgozó” oklevelet és a; velejáró egyheti fizetést, ami összesen 7296 forintot tesz ki.- VASÁRNAP este hét órai kezdettel hagyományos álarcos farsangi bált rendez a Bá­nyászotthon nagytermében a recski KISZ-szervezet. A vi­dám farsangi esten Gay János dzsessz-zenekara játszik. — Még ebben az eszten­dőben megkezdik Poroszlón az új nyolctantermes általá­nos iskola építését. A korsze­rű tantermeken kívül nevelői szoba, szertárak, és úttörő szoba is lesz az iskolaépület­ben. FILM; Üdülés pénz nélkül SZÍNES OLASZ FILM A film igen látványos, nagyon kellemes szórakozást nyújt. A film több humoros történetben mondja el egy tengerparti nyaralás vidám kalandjait. Bemutatja a hatvani Vörös Csillag Filmszínház feb­ruár 12—16-ig. (Kihaló fejvadászok a borneoi dzsunveiben Borneoi dzsungelek niélyén tudósok kutatómunkát végez­nek egy kihalófélben levő, pri­mitív fejvadász-törzsnél. A murut-törzs kislétszámú népe mérgezett nyilakkal va­dászik és ma már az utolsó borneoi törzs, amely valószínű­leg még mindig nem adta fel a fejvadászatot. Persze a mu- rutok egyáltalán nem hajlan­dók megvitatni ezt a kérdést. Lloyd Davies, a malájföldi egyetem professzora volt az el­ső tudós, aki hosszabb időt töltött a rnurutok között. Megállapította, hogy 1953. és 1956. között a törzs létszáma 23.4 százalékkal csökkent és mindössze 18 ezer főből áll. Nagyon ritkán születik gyer­mekük és a törzs tagjaiban alig él a fajfenntartási ösztön. Két másik tudós megállapí­totta, hogy a gyermekszületé­sek elmaradását krónikus in­fekció okozza, amelynek ered­ményeképpen a murut asszo­nyok nem tudják kihordani magzataikat. A betegségről egyebet még nem sikerült, megállapítani. Ha a jelenlegi ütemben folytatódik e kis törzs ousztulása, nagyon rövid időn belül teljesen eltűnik a föld színéről. Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Az utolsó' paradicsom (szélesvásznú) EGRI BRÓDY Üzenet érkezett EGRI BÉKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szállnak a darvak GYÖNGYÖSI PUSKIN Ház a sziklák alatt HATVANI VÖRÖS CSILLAG Akasztottak lázadása HATVANI KOSSUTH ötlábú birka FÜZESABONY Razzia Egerben este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK :<Bérletszünet) (Csak felnőtteknek) Sírokban este 7 órakor: MAJD A PAPA PÉTERVASARA csendes Don (II. rész.) HEVES örök visszatérés REAKCIÓSOK — Figyeled? Űjabb trükk; amit ígérnek, be is tartják! (47) Az óreg hunyt szemmel ült Hát most mit feleljen?... A mérnök szerint őt, Scseglovot és még néhány barátjukat masnap halálos veszedelem fe­nyegeti a Greenhouse-ban. De az elhamarkodott támadás nagy emberáldozatot követel­ne. A múlt héten már tettek ilyen kísérletet. S mielőtt a partizánok megközelíthették volna Greenhouse-t, sűrű gép­puskatűz és valóságos gránát­kő fogadta őket. Sőt Scseglov mérnök azt is közölte velük, hogy Harwood egy, több kilo­méter hatósugarú éjszakai tá­volbalátó és messzehalló ké­szülékkel rendelkezik. A ké­szülék elromlott ugyan, de Harwood hónapra megjavítja; tehát sietni kell... És Csen sietett... Felnyitotta szemét, az órá­ra nézett, majd halkan így szólt:- Szó sem lehet róla. Még ha a vizet egészen elzártam volna, akkor is körülbelül egy éra kellene ahhoz, hogy száz tmberünk Greenhouse-ba. jus­son. De én semmit sem készí­tettem elő. — Akkor hát holnap éjjel... A korábbi roham-tervnél ma­radunk. És most siess, Csen, mert kevés az időd. ... S a motorkerékpár nem­sokára már visszafelé robogott a „rimba” hepehupás útjain, a bozóterdőbe hasított alaguta­kon. Majd a szakadékhoz érve, hirtelen fékezett. A sovány, élemedett korú kínai leszállt á csomagtartóról, némán meg­szorította a vezető kezét, és el­tűnt a sötétben. Oda, ahol nemcsak a meg­alázás várta, hanem talán a hálál is. XX. fejezet TOVÁBBI GYORS ESEMÉNYEK Csen pontban hét órakor je­lent meg Harwood hálószobá­ja előtt és megnyomta a csen­gőt a hatalmas, finom faragá­sokkal díszített ajtó mellett. — Azt tetszett kérni, hogy érbesszem fel, Mister! A falba illesztett és fémhá­lóval bevont hangszóróból ásí­tás, matraczizegés, majd Har­wood hangja hallatszott: — A fürdő? — Készen van, Mister! . — Gyere be. Halkan zümmögni kezdett a motor. Aztán lassan kinyílt a tömör acélból készült, fa­burkolatú ajtó. C-en az ablakhoz lépett és megnyomott egy gombot. Erre felgördült a sűrű acélszálakból szőtt függöny. S a golyóbiztos, vastag ablaküveg mögül borús reggeli fény áradt a szobába. Ezután a rádiót és a légszá­rító készüléket kellett bekap­csolnia, hogy a sióba hőmér­séklete öt fokra süllyedjen. Itt minden gépesítve volt. S minden lehető óvintézkedést megtettek a váratlan merény­let ellen. Az automatagépek hibátla­nul működtek. Pontosan és zajtalanul, akár Csen, az auto­mata-ember. Arcához már szinte hozzánőtt az önelégült­séggel vegyes alázat mosolya: azt teszem, amit a gazdám parancsol, a fürdő kész. Méltó vagyok arra, hogy a gazdám megdicsérje hű szolgáját. Mister Henry Harwood leg­alábbis ezt olvasta le az idős kínai arcáról. Mert a jövendő­beli „Világ uralkodója”, aki tönkreteheti, hatalmába kerít­heti az emberi agyakat — Csen legegyszerűbb gondolatait sem tudta kitalálni. Pedig a szolga igazan fontos kérdést latolgatott: megölie-e Harwoodot most mindjárt, amíg nem késő? És az acél mellvért?... Csen majdnem elnevette magát, amikor a hullámosra hajlított, a szárított rák páncéljához ha­sonló acéllemezre nézett. Har­wood élete már több mint másfél éve egy hajszálon lóg; s ezt a hajszálat bármikor el­vághatja, ha parancsot kap rá. Kés, lőszer, méreg, minden kéznél van. Olyan mindegy, hogy Harwood valamennyi ételét először neki kell megíz­lelnie. Annak sincs jelentősé­ge, hogy a főnök egy valósá­gos páncélszekrényben alszik. A kulcsokat már rég lemin­tázták, s a többi óvintézkedés sem ismeretlen. De Csen eddig még nem kapott parancsot Hadwood meggyilkolására. A bűnös felett a bíróság fog ítél­kezni. Persze, azért végszük­ségben a néphadsereg katoná­ja önállóan is dönthet. S most erről volt szó. Csent csupán egy körülmény tartotta vissza a cselekvéstől: még nem sikerült kideríteni hová rejtették azt a szörnyű masinát, amelyről Scseglov elvtárs beszélt. Itt, ahol a föld mélye csupa alagút és titkos kamra, bármit el lehet rejteni. tJgy, hogy napokig sem talál­ná meg. § mi történik, ha ke­resgélés közben váratlanul rá­nyitnak a szingapúri megszál­ló katonák? A „hatalmat su­gárzó” gép helyét másképp kell kinyomozni. — Mondd, Csen, Jonson ha­zajött már? — Még nem. Mister. — A fene egye meg! Add ide a ruhámat, de gyorsan! Harwood ezúttal megszegte napirendjét és a szokottnál rö- videbb időt töltött a fürdő­szobában. Sebesen felöltözött, majd — még a kakaóját sem hajtotta fel — a rádiókabinba sietett Ott rossz hírek várták: Jon­son jelentette hagy a rendőr­ségi autót a repülőtérre veze­tő úton megtámadták. Néhány rendőrt lelőttek, a foglyok meg szétfutottak. Jonson is épp, hogy' megmentette az irháját, — A nyavalya törje ki! - sziszegte Harwood. Azt hitte, akármit mondhat: rövidhullá­mú rádióbeszélgetésüket nem hallgathatja ki senki. — Ma­ga még annyit sem ér, ameny- nyi rumot naponta lenyakal!... Hát mi van a maga nyakán, fej, vagy lopótök?... Miért nem kért legalább húsz-har- mine őrt? De Harwood hiába üvöltö­zött: nem tehetett semmit. Az est leszállta előtt úgysem sza­bad a foglyokat kihozni Szin­gapúrból. így szólt a kor­mányzó parancsa. A „hatalmat sugárzó” gép bemutatásával tehát még egy napot vqmiok kell. De hátha Parker nem hajlandó ennyi ideig várni?... Hátha megha­ragszik. hazautazik és akkor fuccs az egész találmánynak?! De Jonson másik híre is nagy gondot okozott: Mister Knipps nem érkezett meg Szingapúrba. Tehát, bizonyára bajba került. Persze, a „sugárzót" 9 Greenhouse-ban szolgálatot teljesítő bennszülötteken is ki lehetett volna próbálni. Par­ker azonban egész tömegek bevonását követelte. Arról már meggyőződhetett, hogy az egyes emberek miképp tom­bolnak, sírnak nevetnek Thíz­zák fejüket a falba a sugár­zás hatására. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents