Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

1959. február kedd népújság & Hent akar megválni a rőtvörös fényben úszó öntődétől, mert az életet jelenti számára — ÖTVENHÁROM ÉV, bi­zony úgy elszaladt, szertefosz­lott, mint ,az olvasztókemen­cékből felszálló füst, nem ma­radt más csak az emléke és ezek itten, — mutatja a tükör előtt sorakozott öntött szobro­kat Forgács József. — Ezeket még Törökszent- miklóscn csináltam fiatal ön- tő koromban, de a pécsi Szo- piana Vas- és Gépgyárban már arra sem volt idő, hogy az orrom megtöröljem, dol- gozmom kellett kutyául. A fiatal öntősegéd 1926-ban szabadult a gyöngyösi Mecha­nikában. Egy évet dolgozha­tott nyugodtan, mert Barna főmérnöknek nem sokáig tet­szett a béremelést követelő suhanc. Kiadtak neki az útját. Összefogott hát Kocsis End­rével és elindultak gyalog Pestre, munka után nézni. — Nem lehetett akkor mun­kát kapni. A szakszervezet először a pesti munkanélküli­eket segítette, nekünk csak a tanácsadás jutott. Egész nap 5—10 deka kenyérrel baran­goltunk egyik öntödétől a má­sikig. Sehol sem találtunk mun­kát. Fiatalok voltunk pedig mind a ketten. így hát elin­dultunk a szegények szekerén gyalog, le Pécsre. 1927 jánuárját írták a nap­tárak. Metsző hideg szél vágta ar­cúkat. Mínusz 27—28 fokos hidegben rótták az országuta­kat. Útközben betértek Kalo­csára, Mohácsra és Bajára reménykedve, —- talán lesz munka. Január 16-án munkába áll­tak a pécsi Szopiana Vas- és Gépgyárban. Dolgoztak éijel- nappal a 20 éveseik fáradha­tatlan akaratával, de hiába volt. Létszám fölöslege volt a gyárnak s a vándorbotot itt is a kezükbe adták a fiata­loknak, mehettek istenhíréve! arra, amerre láttak. A VIRÁGOKAT hozó máju­si idő az országúton találko­zik Forgács Jóskáikkal. Kop­tatják az út kövét, a remélt boldogság felé, Pestre. — Nincs munka! Felvétel nincs! — így fogadjál? a pesti öntödékben. Mit tehetett mást, Forgács József elindult megint az apostolok szekerén Gyön­gyösre. Saját gondján kívül másét is vállára vette. 1927-ben meg­nősült. Ezután váltakozik a szerencse. Ládagyári munkás lesz, majd szőlőművelésbe kezd. Mindent megpróbál, csakhogy családjának előte­remtse a mindennapit. De szíve, lelke mindig csat? az öntödék felé húzza Hiány­zik a kemence vörösen ásító szája, az olvadó vas buboré­kolása, — úgy érzi, elrontotta az életét. 1938-ban a törökszentmik­lósi Mezőgazdasági Gépgyárba kerül. A hadiüzemben lopva hódol a szoboröntés művésze­tének. Szebbnél szebb öntvé­nyeit csodálják munkatársai. De a nyakas természete itt sem tetszik a vezetőknek. Ki­áll az embertelen hajsza el­len, _ a munkások érdekeiért. Elbocsátják. Az öttagú család kenyér nélkül marad. Újra Pesten áll munkába a Hubert és Sig­mund vasöntödében. Azon az őszön, 1942 őszén zord idők jártak az ország fe­let^. A háború egyre érezhe­tőbb lett a hadiüzemmé nyil­vánított öntödében. — Szárnyas bombákat ké­szítettünk. Ügy vigyáztak ránk, mint a félszemükre. Állandóan egy magyar kato­na és egy német cirkált a nagy csarnokban és a legelső megmozdulásra azonnali fegy­verhasználat volt engedélyez­ve nekik. — De nem lehetett a mi eszünkön túljárni. Hol véko­nyabbra, hol vastagabbra si­került az öntésünk. Sok volt a homok. Szorítottuk bele, legalább kevesebb ekrazitot tudtak beleépíteni a Csepel- szigeti Weiss Mannfrédnál. VESZÉLYES esztendők vol­tak azok. így emlékezett vissza az el­múlt évekre az 53 éves öntő. Forgács József, aki most a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál dolgozik. Ott tesz- vesz az olvasztókemencék és az öntőformák között, tanítja a keze alá adott ipari tanuló­kat. Boldog, megelégedett. — Érdemes volt dolgozni. Most érzem gyümölcsét a munkámnak. A gyermekeimnek mindnek iskolát adtam, ne vessék a szemeimre, hogy miattam nem mehetnek előbbre az életben Csak a legkisebb lányom van még velünk, a többit szélnek eresztettem. Legbüszkébb mégis a tanítványaira. — Tanítóm a gyerekeket, hogy megszeressék ezeket a füstös öntödéket és jó szak­emberek legyenek. sxx Az idő bizony eljárt. For­gács József az ajtófélfára húz­ta már az ötödik X-et is, sőt valamivel többet — 53 éves. AZ ÉVEI MÁR a nyugdíj felé húzzák, de a szive, s akarata tiltakozik ellene. Nem akarja elhagyni a rőtvörös fénybe úszó öntödét, mert, ez az életet jelenti számára. Kö­zel is költözött hozzá, hogy késő éjszaka is lássa, hogyan lobognak’ az olvasztókemencék lángjai. Kovács János / Est nem veri el a jég • * A karáCsondi Dózsa Terme­lőszövetkezet földje a Mátra aljában húzódik meg. Üzem­ágai: szőlő, gyümölcs, növény­termesztés és állattenyésztés: A tagság serényen dolgozik a szántóföldeken és a szőlőkben is. Sajnos, 1958-ban elverte a jég a szőlőt és a gyümölcsöt, de a tsz-elnök leleményessége pótolta az, elvesztett jövede­lem egy részét. Ehhez a nö­vénytermesztésben és az állat­tenyésztésben elért szép ered­mények segítették őket. Nem is olyan régen, a szö­vetkezetiek még erősen az ál­lattenyésztés, különösen a te­henészet- ellen voltak, azt mondták, arra csak rá lehet fizetni. A szálastakarmányt ki­osztották a háztáji' állomány részére, a közös tehenészetet a sokszor csak kevésbé .jól be- silózott kukoricaszáron tartot­ták, s így nem csoda, hogy éppencsak átteleltették a törzs­állományt, de tejtermelést nem sokat várhattak tőlük, így kezdték az elmúlt évet. is, lecsökkent a tejtermelés no­vember és decemberben, s az állatok kondíciója is rossz volt. Szerencsére a kerületi törzskönyvi felügyelő időben észrevette a bajt, s a tsz Veze­tőségével egyetértésben gon­dosan beosztották a meglevő takarmányt. Az eredmény már az első hónap végén mutatkó- zott, 2,2 kilogrammal emelke­dett az istállóátlag. Rövidesen átcsoportosítják az állo­mányt, s bevezetik a tehenek egyedi takarmányozását. 5 te­henet hamarosan kiselejtez­nek, s jó tejelőkkel pótolják. Az eredményt ma már fo­rintokkal mérheti le a tagság. Nagyon lelkiismeretes munkát végeznek az állatgondozók is, Lassú István és Varga József. Az istállókban a legnagyobb a rend és a tisztaság, igazán nem kell kapkodni, ha várat­lan vendég érkezik. Mindig rendet talál a látogató a nö­vendékeknél is. a fejősöknél is. A jó munkának köszönhető, hogy a tagság megbarátkozott az állattenyésztéssel, s számol­ják az utána kapott pénzt. A tagság véleménye ma már az: érdemes állattenyésztéssel fog­lalkozni, mert így magasabb a tagság jövedelme. És ezt nem veri ám el a jég sem 1 M. J. A szovjet film ünnepe előtt, a szovjet film történetéről Ebben a szaxasaban a múlt iránt is élénk érdeklődés tá­madt. A nép meg akarta is­merni a múltját, fejlődésének történetét. Ezért születtek meg a nagy történelmi hősköltemé­Január 10,: Megismertem Ci­likét. Aranyos, kedves. Tet­szem neki, ő is nekem. Mi lesz itt? Január 11.: Már tudom! Január 30.: Verset írtam. Ci­liké mosolygós arccal vette át tőlem a papírt, amelyre ráre­megtem szerelmemet. Elolvas­ta és könnyekre fakadt. Ilyen szép volt a vers. Letöröltem könnyeit és megnyugtattam, hogy írok még verset, sőt drá­mát is, regényt is ... Nem le­hetett vele bírni, úgy sírt az örömtől... Február 6.: Két napja nem láttam. Nem látok és nem hal­lok, meg vagyok babonázva, olyan nélküle az élet, mint nadrág — gomb nélkül. Vas­marokkal kell tartani magam, hogy ne ugorjuk fel asztalom mellől és rohanjak.., rohan­jak keresni őt. Február 8.: Találkoztunk és én mindent elmondottam, ő is. Ö is rádöbbent az akaratlan két nap alatt, hogy nélkülem nem élet az élete és az életem se élet az ő élete nélkül. Éle­tünket együtt kell leélnünk. Igent rebegett. Ó, csókolni va­ló kacsók, ajkak, 6, szilfidi termet... Január 10.: Most négy éve ismertem meg az asszonyt. Há­zassági évfordulónk, onnan tu­dom, mert szólt, hogy milyen mulya vagyok, hogy még ezt is elfelejtem. Tényleg elfelej­tettem, Azt mondta, csókoljam meg legalább az évfordulón ... Milyen marhaság ez! Igyon, egy féldecit és kész ... Január 11.: Haragszik az asz- szony. Azt mondth, hogy nem vagyok férfi és úgy szeretné, ha fia lenne. Mondtam, nem érteni a párhuzamot. Mondta, hogy ez ő, meg az én bajom, s hogy mulya vagyok... Két nap alatt ezt most mondja má­sodszor ... Mit akarhat? Január 12.: Az asszony titkos mosollyal jött haza. Mondtam., menjünk moziba. Mondta, hogy ne menjünk. Azt mondta, hogy ő jobbat tud ... Nana — mond­tam én gyanakodva. De meg­nyugtatott, hogy szó sincs ró­la, csak hallgassuk meg a Va­sárnapé ji rádiószínházat.... Ir­tó pikáns dolgok vannak ben­ne ... Mondtam, hogy éjjel 11 órakor én nem a pikáns dol­gokat szeretem, hanem az ál­mot. Aludni akarok. Aztán mégis meghallgattuk — együtt. Ágyban! Október 13.: Hurrá! Fiam született! (egri) II. RÉSZ nyék. (Jégmezők lovagja, Nagy Péter, Tűz és fergeteg), ame­lyek mind igaz eseményeket mondanak el. A FILM MŰVÉSZEI nagy sikerrel nyúltak a klasszikus irodalomhoz és e téren nagy tetszést arattak Donszkoj filmjei Gorkij ifjúkoráról, amelyek a nagy író önéletraj­zából és novelláiból készültek. TIT. A NAGY HONVÉDŐ HÁ­BORÚ évei jelentették a szov­jet filmművészet történetének harmadik szakaszát. A filmek­nek ekkor természetszerűleg a szocialista hazaszeretet volt a főtémája és a hitleri hódítók, a fasizmus állati, embergyűlö­lő szemlélete ellen harcoltak bolsevik céltudatossággal. A második világháború kitörése­kor ' a szovjet filmemberek nem vesztették el a fejüket. A műtermeket áttelepítették az ország belsejébe, és ott foly­tatták a munkát. Elsőnek is­mét a híradósok és dokumen­tum-filmesek léptek „csatasor­ba”. A legnagyobb érdeklődést a hadsereg, a flotta, a partizá­nok hőstetteit ábrázoló filmek váltották ki, amelyek a szov­jet embert, mint hazáját ha­tártalanul szerető, katonai kö­telességét öntudatosan teljesí­tő, rettenthetetlenül bátor, az ellénséget gyűlölő és megsem­misítő katonát jellemzi. Az „Égi szekér”, a „Párttitkár”, a „Szivárvány”, „Tovaris P”, „Reszket a föld”, „Titkos kül­detés”, „Zója”, stb. filmek, mind a fenti gondolatok ma- gasrendű művészettel megol­dott kifejezői. A háború éveiben folytató­dik a szovjet haza történeté­ről beszélő filmek sorozata. „Kutazov”, „Megvédjük Cári­cint”, „Rettegett Iván”, „Dön­tő fordulat” c. alkotások mé­lyítették még jobban az öntu­datot, hazaszeretetei, nemzeti büszkeséget. A háború feltárta a szovjet embernek azokat a jótulajdon­ságait, amelyeket a párt, a szocialista rendszer fejlesztett ki bennük. A Nagy Honvédő Háború filmjei megőrzik az utókor számára a hazáját vé­dő, érte minden áldozatra kész szovjet ember képét? IV; A szovjet filmművészet fej­lődésének negyedik ^szakasza a második világháború , után kezdődik. A párt politikájának ered­ményeképpen a szovjet filn*> az 1945. utáni években új, je­lentékeny győzelmeket aratott? EZT A GYŐZELMES utat jelzik Csiaureli 1946-ban készült: filmalkotása, az „Eskü”, amely a szovjet népnek a kommuniz­mus felé tartó nagy, feltartóz- hatatlan mozgalmáról szól. A párt segítségével a szovjet rendezők a kiváló filmek egész sorát alkották, olyan filme- ; két, amelyek az egész világ előtt általános elismerést arat­lak. Ezek a filmek korunk ; nagyfontosságú problémáit! •dolgozták fel. Tudatos harcos- tággal mutatnak előre az ame- ; rikai imperializmus elleni : harcra („Találkozás az Elbán”* '■ ..Orosz kérdés” stb.). Meg-i > mutatják a szocialista társa­> dalmi rendszer gazdasági és ■ erkölcsi fölényét. („Donyeei •bányászok”, „Bátor emberek”* ; „Aranycsillag lovagja”, stb.)? ; Hatalmas lendületet vitt a I szovjet filmgyártásba a kom- ; munista párt XX. kongresszu­sán hozott határozat. A szov­• jet írók és művészek feladatul • kapták, hogy a mennyiség fo­• kozásától függetlenül, a filmek ^eszmei és művészi kivitelét ; javítsák. Ennek a határozat ; végrehajtásának nyomán szü- ; lettek meg olyan filmalkotá- ; sok, amelyeket az utóbbi évek- ;ben filmszínházaink műsorai- : ban is szerepelnek. Hogy csak ! néhányat említsünk közülük,- ..Othello”. Léha asszony”, „A I fejedelem bajnoka”. „'Szállnak | a darvak”. „Egymásra talál­• tak“ „Múló évek”. „Csendes • Don”, stb. E RÖVID ÁTTEKINTÉS ; csupán szerény keresztmetsze- ’■ tét adhatja a szovjet film ; nagyságának. Úgy gondoljuk fazonban, hogy ennyivel is se- ! gítettünk közelebb kerülni a ; szovjet filmhez. megérteni ; reánk és az egész haladó világ ; filmművészetére gyakorolt ha- : tását. összeállította: Marái Jánofc Török József, Mátravidétd Fém­művek: A levelében írt észrevéte­lét köszönjük. Ezt különben már < egyik lapszámimkbán helyesbítet- < tűk. „Sarudi’% Sarud: Kérjük, leve- J leiket a jövőben névvel ellátni, < mert névtelen levéllel nem áll mó- *t dunkban foglalkozni. Ifj. Badari István, Egeresein: A J kalauzzal kapcsolatos levelét meg­kaptuk. Vonatjegyet négyéves J kortól kell váltani. A rendelet J nem ismerése nem mentesíti az < alól, hogy ne fizessen a gyerme- < kért a vonaton. Mindenesetre, a < kalauz emberibb formában is vi- < selkedhetett volna. AA/VNA/\AA/VV\A<VVVWVVV>A/VNAA/VVA/V\A/VNAA/>/\A#VVNAAAA/V\AA*AA/VVVSArV\*AAA/WSAA/V\AAA/^^VV^AAAA/W\/W\A Reálisabb, jobb munkaversenv lesz az idén az építőknél Az elmúlt évben az építke­zések határidőre való befeje­zésében, az anyagtakarékosság­ban jelentős segítséget adott a munkaverseny, mely egész éven át tartott a Heves megyei Építőipari Vállalatnál. A mun­kaverseny múlt évi hasznossá­gából okulva az idén újra megszervezik, s a bizalmi ta­nácskozáson rövidesen kidol­gozzák az idei munkaverseny feltételeit, amely főleg a minő­ségi munkára, anyagtakaré­kosságra, a munkai egyelem be­tartására ösztönzi majd az épitőket. A munkaverseny feltételei­nek kidolgozásában több száz Köd Ookszor találkoztam már vele. Volt úgy. hogy nedves, párás rétek küldték fe­lém, amint nyári délelőtt az Istállóskő ma­gasságai felé tartottam, máskor téli délutánok zugaiból osont elő és szinte észrevétlenül hul­lott rá az utcára, amelyen haladtam. Késő őszi hideg reggeleken is hányszor várt rám, hogy elkísérjen az iskolába; de az is előfor­dult, hogy téli erdőből alig engedett ki, úgy eltakarta előlem az ösvényt, amely az erdei útra vezetett. Mindig olyan rejtelmes, bármerre talál­kozom vele. Mintha titkokat bujtatna el, mindent betakaró köpenye alá. De ha feléje közeledem, meglibbenti ködfüggönyét, hogy megmutassa a bokrokat, fákat, az utcát, a jövő-menő embereket. Égy szerre nem tár fel mindent, csak néhány lépésre enged be­tekinteni abba a világba, amelyet eltakar. Űj színt ad mind.ennek. Nem élénk színek ezek, inkább tompák, fénytelenek. Nincs ben­nük az ég derűs kékje, a napsugár aranyló fé­nye, mégsem érzünk borongást, mint a re­ménytelenül szürke ég láttán. Talán azért, mert a millió és millió apró pici vízcsepp körü­löttünk lebeg, fátyolt von a bokrok, fák, sötét, komor színére, de eltakarja a szennyet, a ko­pottságot is, amelynek látása borús időben még bántóbb, még szomorúbb. A minap a város felett láttam. Reggel volt. Ott álltam a vár egyik bástyája mel lett és néztem a csodálatosan szép képet, amely elém tárult. Alattam a város. Az ezernyi háztető mintha elmerült volna a gomolygó ködben. Csak a tornyok lebegtek az úszó fehérség felett és a napnyugati domb­ra felkapaszkodó házsorok tetői. Gyönyörű kép volt. Folyó a város felett. Fehér folyó, amely jegenyék magasságában hömpölygőit a háztetők felett és hullámai a tornyok bádogtetőit nyaldosták. Csak a rácok karcsú tornya állt büszkén teljes magasságá­ban. A hullámok már hozzá nem értek fel Mintha elsüllyedt város felett álltam vol­na. amelyről mégis tudtam, hogy él, a go- molygó köd alatt... építő munkás vesz részt, hogy; olyan célok eléréséért indul­jon az ez évi verseny, amely reális és a gazdaságosabb ter­melést szolgálja. A vállalatnak ez évben megnövekedett fel­adatot kell ellátni, ezért nagy jelentőségű a munkaverseny, amely a dolgozók kezdeménye­zését, alkotókészségét, szorgal­mát és ötleteit gyümölcsözteti majd egész éven át. ! — TIZENÖTEZER forintos' költséggel felújították Za- ránk községben a kultúrház tetőzetét. A község lakosai háromezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. Jól sikerült farsangi bál Recskien A recski KI SZ-szer vezet rendezésében vasárnap este hagyományos álarcos farsangi bál volt a bányász otthonban. Ötletes jelmezekbe _ öltözött fiatalok versenyeztek ~az első helyezésért. Nagy sikert ara­tott és méltán nyerte el az el­ső helyet az ősember házas­párt alakító Nagy Sándor és Gál István. A második díjat „Tavasz tündérek” nyerték, a harmadik díjnál Tóth Erzsébet lett a boldog helyezett. Gay János vezetésével ját­szó dzsessz-zenekar muzsikájá­ra éjfél után 2 óráig táncoltak jó hangulatban a farsangi bál részvevői. Sinbó f gy neveztük mi gyermekkorunkban azt! a helyet, ahol cipőtalpon végigcsúsz- < tunk a jégen, a műveletet pedig sinkózásnak.« Nagy öröm volt az, amikor a hosszú, őszi esők! után végre megjött a tél, megrázta bundá-! .iát és hullott a hó. De még nagyobb volt a! boldogság, amikor hideg kezével végigsdmított< a patakon, és a folydogáló víz felszíne rémül-! ten megállt, befagyott. ! Nosza, hajrá! Le a patakra! Abban az időben faluhelyen még nemigen! járta a korcsolya és csak nagyon kevés gye-; reknek faragott az édesapja valami hasonló; alkalmatosságot fából. Akinek az sem volt,; hát anélkül sinkózott. Folyt is a mulatság a; befagyott patakon, az útszéli árokban. De azok nagy telek voltak, nem oiyanpk,; mint a mostani, legalább is Egerben. Szegény: gyerekek, hiába szedegették elő a kereső-; lyát, a silécet, hiába hozták le a padlásról; a szánkót. Párszor ugyan már megrázta tél-; apó bundáját, de csak annyira, hogy csupán; néhány hógolyó felt ki belőle, és legfeljebb; egy-két hóemberke... ; Valamelyik nap az állomásra igyekeztem.; A Népkert mögött gyerekek vizsgálgatták; nagy szakértelemmel az útmenti árkot. Né-; hányán mái’ bele is ugráltak, és megindult; a nyúlfarknyi hosszú sinkókon a sinkózás.! Egyik a másik után iramodott neki a rövid; távnak. Volt esés, volt kacagás! Csak úgy! röpült egyik gyerek a másik után! Néhányan az állomás felé vezető ka-; nyárnál latolgatták, hogy érd'emes-e leeresz-< kedni az árokba. Az egyik aztán beugrott! Utána a többi.* Kevés lehetett a jég, talán; egy futamra sem elég, de mégis jég volt.! Nosza, ahány cipősarok, mind törte a jeget.! Zsibogtak, kacagtak, boldogok voltak, gyere-! kék.., < HÓRVÖLGYI ISTVÁN í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents