Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

1959. február 8., vasárnap HÍPtJSÍG „Kérem a szövetkezet veze­tőségét, hogy a területet fel­tétlenül ossza, ki, mert sze­rintem ez a legjobb. Én azon leszek, hogy területem rendben legyen.” Egy idősebb nő mondotta ezt az atkán Kossuth Terme­lőszövetkezet tervtárgyaló közgyűlésén. A többiek he­lyeslőén bólogattak, ellenja­vaslatot senki nem tett. Az in­dítványt a vezetőség is jónak tartotta és a közgyűlés hatá­rozattá emelte. A munkaszervezésnek ez a módja széles körben el van ter­jedve, Farkasné élve az alap­szabályban biztosított jogával, náluk is javasolta. A szövet­kezet vezetősége helyesen al­kalmazta a szövetkezeti de­mokráciát, amikor a felvetett javaslatot jelentőségéhez mér­tén mérlegelte. Az atkári Kossuth fiatal szövetkezet. Jó pár évig tszcs- kent dolgoztak, de az ősszel úgy döntöttek, hogy előbbre lépnek. Ez meg is történt és jelenleg 407 hold földjük^, és 64 tagjuk van. Az ifjú szövet­kezetnek nincsenek gazdasági épületei, gazdasági felszerelé­se és nem rendelkezik körös állatállománnyal sem. Ok azonban telve vannak bizako­dással, jobbn ál-jobb elgondo­lásokkal. A tervben legfonto­sabb helyre állították a szarvasmarha, igavonó jószág, Zetor és munkagépek vásár­lását. Ezek beszerzésére 215 ezer forintot irányoz elő a terv. A Zetor-vásárlás felett sokat vitatkoztak, de amikor kiszámították, hogy egy lo éves tartási költsége 36 ezer forint, a Zetor mellett döntöt­tek. A másik vita az állatte­nyésztésnél bontakozott ki. Bagi elvtárs azt javasolta, hogy be kell állítani egy anyakoca-törzset is. Javaslatát mérlegelték, de megállapítot­ták, hogy egy év alatt nem tudnak mindent megvalósíta­ni. Az elhangzott vélemények mindenesetre arra engednek következtetni, hogy a szövet­kezetiek nagy barátai lesznek a közös állattenyésztésnek. Jrerméseteseri .ehhez elsősor­ban megfelelő fetteteléket kell teremteni. Kellő mennyiségű takarmány, korszerű ólak es istállók ma még nincsenek a Kcssuthnál és egyik napról a másikra nem is nőnek ki a föld­ből. Ezért feltétlenül helyesen döntöttek, amikor ezek hiá­nyában nem terveztek meg be a tenyészkoca-törzset. Arról viszont lehetne vitatkozni, nem lett volna-e ésszerűbb , irodaház helyett mondjuk egy fiaztatót tervbe venni. Nem arról van szó, hogy arra nem volna szükség, de egy későbbi időpontban is jő lett volna, amikor már elegendő gazdasá­gi épületekkel rendelkeznek. Sokszor elhangzott a köz­gyűlésen, hogy a tervezett 40 Az első közgyűlés forint helyett munkaegységen ként 60 forintot akarnak fi­zetni. Ez nem volt üres be­széd. A tagság munkakedve mellett olyan jelentős jövedel­mi forrásokkal rendelkeznek, mint a szerződéses növényter­melés. Szerződéses növények­ből többfélét termelnek. Ez nemcsak azért jár ma­gas haszonnal, mert az ál­lam magas áron veszi át tő­lük, hanem azért is, mert nö- vónyféleségenként kisebb-na- gyobb összegű nagyüzemi fel­árat kapnak. Ha a tervszámok mögé né­zünk, nem nehéz kitalálni, hogy a 40 forintból hogyan lesz majd 60 forint. Az elő­irányzott nyolcmázsás búza­termésátlagot éppen úgy túl fogják majd szárnyalni, mint a tízmázsás kukorica-, tízmá­zsás őszi árpa-, vagy a hét­mázsás tavaszi árpa-termést. Ezek a számok óvatosak, de ennek a gyökere abban van, hogy nem rendelkeznek még azokkal a mesterfogásokkal, amelyek a fejlett nagyüzemi gazdálkodáshoz szükségesek. cÁ Qziim képreitvény pályázata Melyik filmből való? Lapunk 20 napon keresztül egy- egy képet közöl a szovjet filmek­ből, amelyek számozva vannak. Minden kép mellett egy kérdés van, amelyre válaszolni kell. A képek­kel egyidejűleg közöljük az azo­nos számú megfejtési szelvényt is. Erre a szelvényre kell beírni a film pontos címét, amelyből a ké­pet közöltük és a kérdésre adan­dó választ. A pályázaton mindenki részt ve­het. A pályázóknak 1-töl 20-ig ösz- sze kell gyűjteniök a lapból kivá­gott megfejtési szelvényeket és azokat kitöltve, név és lakcím be­írásával együtt kell elküldeni a Heves megyei Moziüzemi Vállalat­hoz (Eger, Sándor Imre u. 2.). Az a pályázó, aki hiányosan küldi be a szelvényeket. Uletve a megfejté­seket, díjazásban nem részesülhet. Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. Az 1-20. sorszámig ösz- szogyüjtött szelvények egyszerre küldendők bel A helyes megfejtők között az alábbi nyereményeket sorsoljuk ki: NYEREMÉNYEK: I. díj: 80 darab. rt. díj: 50 darab, III. díj: 30 darab, IV. dlj: 20 darab, V-X. díj: 10-10 darab Ingyenes mozijegy. A mozijegy-szelvények beváltha­tók 1959. IX. hó 30-ig, a nyertes ál­tal megjelölt filmszínházban, bár­melyik filmhez. A szelvények be­küldési határideje február 28. Az értékelés 1959. március 10-én lesz. 12. Nevezze meg a film két női főszereplőjét. 12. szelvény SZOVJET FILM ÜNNEPE keprejtveny pályázat a A film i címe: Felelet a kérdésre: A beküldő neve1 és pontos címe: Az esztendő végén egy sor ta­pasztalattal gazdagabbak lesz­nek és a jövő évre magasabb mércét állítanak maguk elé, mert ez serkenti egyre na­gyobb terméseredményeik el­érésére a szövetkezetét. Sok mindenről szó esett még a közgyűlésen, és nagy jelen­tőséget tulajdonítottak minden javaslatnak. Gál Józsefné el­mondotta, hogy helyesli a há­ti-permetező vásárlást, mert más években minden egyes gépért egy napot Kellett dol­gozni. Mások arról beszéltek, hogy a szövetkezetei tovább kell erősíteni és ennek érdekében jó kapcsolatot kell tartani az egyéni gazdálkodókkal. Az át- i alakulás óta tapasztalni lehet, hogy a Kossuth tagsága ko­molyan veszi az, egyéniekkel ! való foglalkozást. Ennek már: a kezdeti eredménye is meg- j van, mert az ősz óta tizenegy,' a mostani közgyűlésen pedig három család lépett be a szö­vetkezetbe, és kilátás van ar­ra, hogy az eddigieket újab­bak fogják követni. Az első lépésék tehát bizta­tóak. a tagok tudják, hogy a szövetkezetben sokkal jobban boldogulnak, mint egyéni ko­rukban. De sok mindenre van még szükség. Ekkora gazda­ságban nélkülözhetetlen a me­zőgazdasági szakember. Nincs még könyvelő sem. A vezetőség és a tanács kö­rött igen jó a kapcsolat. Azt akarja az egyik tó, amit a másik: fejleszteni, erősíteni a szövetkezeti mozgalmat. Ez a kapcsolat és a tagság akarata biztosíték arra, hogy sorra, rendre megoldódnak a problé­mák, amelyek talán nem is olyan nagyok, olyan tagság előtt, amely az őszön bátran váltott sebességet a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodás javá­ra^ Erki János Varga János kőműves, Pétervá- sára: Panaszos ügyét — amelyben azt reklamálja, hogy nem kapja meg három nap fizetett szabadsá­gát, mivel azt az igazolatlan hiány­zások miatt elvonták, — kivizsgál­tuk. A vállalat közipontjában kéré­sünkre közölték, hogy az augusz­tus 28—29-i munkanapját utólag igazolták, s két nap fizetett sza­badságot megkaphat. Jelenleg egy napja. 1958. IX. hó 23-a szerepel igazolatlan mulasztásként, amelyet ha utólag igazolni tud, szintén törölnek. Ennek a napnak az iga­zolása azért is fontos, mert egy igazolatlan mulasztás esetén a nye­reségrészesedés 50 százalékát von­ják le, s előreláthatólag a válla­latnál egyhavi fizetésnek megfe­lelő részesedést tudnak osztani. Saját érdekében szerezzen tehát igazolást erre a napra, hogy ne essen el a nyereségrészesedés fe­létől. ____­A selypi állomásról nézve kisvárosnak is beillik az a fény, amelyet a petőfibányai laká­sok sugároznak az éjszakába. Távolról nagyon szépen mutat­nak a sárgás fények a haldán alján. A sötét este eltakarja a petőfibányai lakóházak közötti piszkos utcákat és gondozat­lan tereket, de a tröszt vezető­ségének már évek óta problé­mát okoz a lakótelepen ural­kodó szemét. 4500 bányásznak nyújt ba­rátságos otthont a szemünk láttára épülő Petőfi bánya. Az emeletes házak minden igényt kielégítenek. De a látogató szinte visszaretten a szemét­dombok láttán, amelyek a szép épületek mögött magaslanak. A lakóházak környékének piszkából, szemetéből követ­keztetni lehet a déli ebédre és az esti vacsorára. Az utakról letérni nem ajánlatos annak, aki tiszta cipővel akar rendel­tetési helyére érkezni. ^VADDISZNÓ“-VADÁSZ AT A HÁZAK KÖZÖTT... Petőfibányaiaknak nem is hangzik olyan humorosan ez a cím, mert napközben bizony sokszor lehet látni embereket, akik két-három kóborló mala­cot kergetnek az istálló felé hogy miért? Biztosan nem a Váratlanul feltört vadász-szen­vedély kényszerítette őket arra, hogy kikergessék a íris­Hogyan vigyáznak a lakók a petőfibányai állami házakra áram árának csökkentését. Me­gyénkben az árrendezés je­lentős egységár-csökkentést hozott ugyanis a megye egyes községeiben a régi szerződé­sek alapján elég magasak vol­tak az egységárak. A most bevezetett tömb-ár­szabás 50 fillértől 90 fillérig terjedő árcsökkenést jelentett kilowatt-óránként. De ha fi­gyelembe vesszük a tömb­mennyiségen felül fogyasztott árammennyiséget, illetve en­nek kedvezőbb egységárát, el­mondhatjuk, hogy a villany­számla kikerült a számottevő kiadások közül. Az új egység­ár még nincs minden község­ben bevezetve, de a február havi leolvasások alapján, már mindenütt így számláznak. Az újságok már közölték az árrendezés hatását,' de a házi­asszonyok mégsem gondolták, fogy háztartásukban ilyen kel­lemes meglepetést okoz a vil­lanyszámla csökkenése. Ezért zalamennyiük érzését össze­gezve köszönetét mondok ezért a helyes intézkedésért amely- íek alapján a megye terüle- én közel 80 ezer villamos fo- Syasztó jut olcsóbb áramhoz. Gyenes Jánosné !lllimill!j||i;illll!l!!|li!|!||||||| OSvosdi j ^erjeszd! , o íbfl jíl. j iiiiiiiiiiiiiíii>><“>1 ................... se n ültetett virágágyakból a malacokat. Sétánk során több ház előtt láttunk békésen turkáló disz­nókat, amelyek mély gödröket szántottak a korán zöldellő gyepszőnyegbe. Ezek mind a gazdagodó bányászokról, a csa­ládok életéről adnak képiét, de gondoljuk csak el, milyen ká­rokat is okoznak. Vamzer Károly üzemvezető is erről beszélt: — Hiába tervezünk mi par­kosítást, úgysem lesz hosszú életű. Tavasszal a trösztiroda és a kultúrház környékét ül­tetjük be virágokkal, ami jó pár ezer forintba kerül. Szinte már látom, hogyan veszik bir­tokukba a virágágyakat a le­gelésző disznókondák és ho­gyan vezetnek kitaposott gya­logutak rajta keresztül, csak azért, mert úgy vélik: így kö­zelebb és gyorsabban érnek haza, vagy az italboltba. Ha a tömegszervezetek és a józan gondolkodású emberek nem segítenek, akkor a mi mun­kánk hiábavaló lesz. Ezt lehet tapasztalni Pető- fibányán De ugyancsak szigo­rú ellenőrzés alá kellene ven­ni a lakóházak külső és belső állapotát is. mert hiába lesz gyönyörű virágos park Petőfi- bányán, ha a házak úgy néz­nek ki közte, mint a kártékony madarakat riogató madárijesz- tő az aranyló búzatengerben. NEM A MIENK, MAJD MEGCSINÁLTATJA az Állam... Több millió forintos költ­séggel épül az új lakótelepi rész. Állami erőből — a dol­gozó bányászoknak. Elvárná az ember, hogy ezekre a há­zakra úgy vigyázzanak, mint a saját magukéra. így lenne ez rendjén, de mit mutat a gya­korlat? — Majd megcsináltatja a Tröszt, majd rendbehozzák a takarító munkások. Ilyen hangokat is lehet hal­lani, ha elromlik, kitörik va­lami. És ezt mutatják azok a há­zak is. amelyekben a folyosó ablakait négy-öt helyen kitör­ték. A kár okozóit természete­sen senki sem tudja felelős­ségre vonni, merf könnyebb egy félkilós gyémántot találni az altáróban, mint azt meg­keresni, hogy ki törte he a fo­lyosó ablakait. ÉLÉSKAMRA AZ ERKÉLYEN Egészen új szokás ez is. Az ízlésesen zöldre festett erké­lyeken a tél beálltával külö­nös átalakulási folyamat kez­dődött A telepről kisebb- nagyobb deszka-hulladékok indultak vándorútra, hogy az emeletes házak erkélyem csi­nos Ids házakká alakulva szol­gálják a disznófüstölés nemes és hagyományos ügyét. Az ilyen kis „házküiövések” majdnem minden épületen megtalálhatók. Vannak olya­nok is, — akiknek már nem i ütött deszka, — hogy két jó erős rúd tartja a téli elemó­zsiát a harmadik emeleten az ég és a föld között, másutt ku­korica-füzéreket lenget a szél AJTÓ TÖRIK, ABLAK CSÖRREN... Bizony, ez sem maradt el fi­zetésnapokon, ha a férj, vagy az erőtől duzzadó szomszéd ki­csit jobban fenekére nézett a borospohárnak. Szerencsére, ma már egyre ritkábbak ezek az esetek, azt is lehet monda­ni, ilyen csak elvétve akad Legutóbb a C-épületben tör­tek össze duhai kedvükben egy ajtót és egy ió pár apró mel­léktárgyat. ami szükséges volt a hangulatkeltéshez: A hAzbizalmiakröl ... I jobb nem is beszélni. Nemi nagy feladatuk lenne, csak? annyi, hogy feleljenek a rájuk* bízott házak épségéért, jelen-1 tik a károkat és igyekezne!: I rendet teremteni, ahol szüksé-? ges. Ha mindezt ők maguk be­tartanák, akkor megérdemel* lenne az a kedvezmény, ami ben ők részesülnek. De a telepen egy-két bizalmi kivételével nem végzik el az a munkát, amelyet tőlük vár a tröszt vezetősége. | A ROSSZ UTAKRÓL... A petőfibányai lakók a lakó­telepen levő rendetlenségre» csak azt az egyet tudják fel? hozni mentségükre, hogv na-5 gyón elhanyagoltak a telep? útjai. Ebben igazuk is van, de* ez még nem akadálya annak ? hogy rendben ta-*«ák a háza-í kát és azok környékét. ♦ * A MUNKÁSSZÁLLÓKON * KIELÉGÍTŐ A TISZTASÁG..? « A sok elmarasztaló véle ♦ meny után végre jót is: a két? munkásszálláson kielégítő tisz-? taság uralkodik A lakók és a* vezetők közösen dolgozna!- azon, hogy a szobák a leges ? nosahbak legyenek. Az ő pé f j dáiukat kellene követni o tő' ?; bi házak lakóinak is. ? Kovács János t A zsír, szalonna, a textil­áruk árának csökkenése mel­lett nagy megnyugvással vet­ték tudomásul a gazdasszo- nyok a háztartási és világítási Nyolcvanezer háztartás jut olcsóbb villamos energiához Farsangi gondolatok A színek micsoda kavalkádja! S az elegancia? Ha ■cd divathoz értő ember lennék, most oldalakat Írhat­nék a kisestélyikről és a nagyestélyikről, a legújabb frizura* kreációkról, alapos tanulmányozást végezhetnék a rúzsok, púderek és krémek világában — különös tekintettel este kel­tett hatásukra, a parfümökről, amelyek a behunyt szemű ember előtt a pompázó virágoskertet illatozzák és természe­tesen a jelmezekről. A jelmezekről, amelyek jó része nemcsak ötletes, de drága is, s nemcsak titokzatos, de izgató is. Nagy farsangi bál, de nem Monte Carlóban, vagy a Riviérán, még csak nem is a Palota szállóban, vagy vala­milyen pesti mondain helyen... Nagy farsangi bál egy iskola dísztermében, mondani sem kell, hogy ma, hogy most, hogy 1959-ben, amikor „valahol Európában’ krokodilkönnyeket hullatnak a szegény magyar nép nyomora miatt (inkább nyo­mora é r t), amikor tökéletesen szerkesztett statisztikákon bi­zonyítják a nyugati életforma gazdagságát, s a „keleti" sze­génységét. s amikor ez a statisztika egyformán hamis, bár­mely égtájra is kacsingasson. Nagy farsangi bál, egy iskolában, ahol a lányok, ezek az eleganciába bújtatott kis, kamasz ördögök, úgy páváskod- nak, hogy öröm és nevetés rájuk nézni, s úgy, amilyen köve- telődzőek voltak minap még szüleikkel, de úgyis, ahogyan betört a szülői derék a követelődzések súlya alatt. S ezek a lányok nem ezer holdak termésébe öltöztek, ezeknek a lá­nyoknak ruhája nem a tőzsdei árfolyam szövetbe, selyembe merevedett emelkedő grafikonja. Munkások, parasztok, mér­nökök, tisztviselők gyermekei, akik, mint mi a jobbágyok korát, úgy tanulják a történelemből a kapitalizmust, amely volt, valamikor, s ott, az új kreációjú frizura alatt, titkon tán’ arra is gondolnak, hogy volt, de talán igaz se volt. Az emberben örökké él a gyanúper, hogy nem is tudjuk soha megértetni velük, mit jelent az apa ruhájából a fiúnak, az anyáéból a lánynak ruhát csinálni — és még ezt sem csináltatni. Mit jelent éveken keresztül ugyanabban az egy ruhában járni, hogy a kefe is megunja, mit jelent téli latyakban a lyukas cipő és szikrázó nyárban, a természet terített asztalánál — micsoda paradoxon! — korgó gyomor­ral szemlélni az üres kamrát. Olyan történeti, társadalmi változások zajlottak le ebben a kicsiny országban is tízegy­néhány esztendő alatt, hogy 1944. messzebbre esett tőlük, mint tőlünk a török világ Magyarországon... Olvastunk, tu­dunk róla, de nem érezzük, hogy milyen is lehetett akkor, a majd felére csökkent magyarság sorsa. S legyünk őszinték, mi, felnőttek is távolszakadtunk már 1945-től, s a józan emberek nagy gyülekezete — mert az ember igyekszik feledni a rosszat — inkább csak borzongva, mint értékelve gondol vissza 1956-ra, arra a néhány hetes 1944-re. Már az is messze van, már az is régen volt. már az is a múlt. már minden elmúlt, ami alapvetően rossz volt, niost már csak olyan rossz van, amiért lehet káromkodni, töprengeni, de amelyen lehet és magunknak lehet segíteni. S miért beszéljünk mindig a rongyokról, amikor a lányunk ott táncol elegáns lovagja karján, tűsarkú cipőjében, a drága selyemruhában... Miért az éhezésről, amikor ott * büfé... S miért a szolgaságról, amikor éppen délelőtt mond­tuk meg véleményünket az igazgatónak, aki nemcsak meg­hallgatta, de igazat is adott szavainknak. Minek ezen a farsangi bálon is a múlton révedezni, s a múlttól riasztani? Minek? Emberek! Szülők! Ha már a gyerekek nem, mi azért, ha csak egy tűnő pillanatra is, villantsuk fel emlékezetünk­ben ennél a tangónál a régmúlt évtizedeket. Látja kedves papa, most ugye gyorsan a cipőjére nézett! Nem, most nem lyulcas az oldala, mint azon a régi, régi bálon, amikor nem merte felkérni a kislányt — a cipője miatt... Pedig kár volt, most már megmondhatom: lyukas volt az ő cipője is és újságpapír védte a lábát, hogy meg ne fázzék... A színek micsoda kavalkádja’. Farsang van. 1959! Gyurkó Gcza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents