Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
1950. február 8., vasárnap 6 igen, egy nap, s nem a parkban, nem is Kómában, hanem itt, Egérben is nagyon érdekes tud lenni. Még akkor is, ha ez a legszürkébb szerda, vagy csütörtök. Hiszen annyi érdekesség van itt is az emberekben, hogy kár volna másutt kutatni. Mi több, itt nem is kell kutatnod, csak mész, mendegilsz, s minden munka és megerőltetés nélkül sok lélekbe pillanthatsz. Még ha nincs kedved írni, akkor is úgy jársz, mint az a bodegás, aki nemrég nyitotta üzletét, s este holtfáradtan is kasszát csinál, hadd lássuk, úgymond, mit hozott a mai nap. i „nxeplélek*6 'r Délelőtt 10 óra, s mert ráérsz, beülsz a cukrászdába egy feketére. Természetesen egyedül vagy, s egyedül is szeretnél maradni. X)e asztalod — s már ez is természetes — pillanatokon belül átalakul fogadó irodává. Mint egy modem színdarabban, itt sincs kellék, csak ők vannak, a felek, meg te, mint szereplő, s az asztal, amelynél ülsz, amelyhez ülnek, szimbolizálja az irodát, amelyben fogadsz. Itt csak egy boldog felfedező vigyor, egy hosszasan elnyújtott áh, szerbusz, vagy. jónapot — s ezzel a formaság, a bejelentés, s minden buta bürokratikus cafrang el van intézve. Itt mindenki egyforma, itt nincs konvenció, hiszen mindannyiunkat anya szült, s meztelenül láttuk meg az isten drága rtapját. f Nem igaz? í Vagy mégsem? Igen, a formaság demok- rátizmusán túl — mégse! Mert lám csak: N. JQska, ha meztelenül is született, akár csak én, ezt már elfelejthette, mert bár kérés és hívás nélkül az asztalomhoz ült, a második szava már egészen ismert, a hierarchiát és a hatalmat tisztelők hangján suttog felém. Hinnék is neki, csak azokat a cikkeket, azokat tudnám feledni. Üjságirá volt a lelkem, no, nem hivatásos, nem is itt, Egerben, de az volt, még ha csak egy hétig is. Az ellen- forradalom idején ütöttek bottal a vállára, hogy „légy újságíró, komám, gyere, váltsuk meg ezt a nyomorult, bűnös világot?’. S ő lön újságíró, gondolván, hogy az úr szólott hozzá. Ez akkoriban történt, amikor nekünk, kommunista újságíróknak is a váltunkra ütöttek — géppisztollyal, s mi nagyon jól tudjuk, hogy nem az úr, de a nemzetőrök szólották hozzánk. Szó, ami szó, szépen ki- cirkalmazták ezek a fiúk cikkeiket, a káderlápokról,- az önkényről, a függetlenségről, a semlegességről, s hogy ne érje őket vád a mulasztásért, a helyi vezetőkről is. Ezeket, sajnos, még ma sem tudom feledni. Lám, milyen furán viselkednek a kommunista vezetővel — írták. Miután halálra keresik őket, csak úgy angolosan eltűnnek a városból, ezzel azt bizonyítva, hogy valószínű, nem tepsiik nekik az'új, igazi demokrácia. Természetesen, igazuit volt az újságíróknak. A város vezetőinek nem tetszett egy olyan társadalom, amelyben halálra keresték őket, mint ahogy nekem sem tetszik ennek az embernek a lelke, s mert ez nem, hát hangja, de még a szeme állása sem. Ez eddig, természetesen kimondottan szubjektív dolog. De most, ezek után ez a „szeplélek”, ez a, ez az... ember az asztalomhoz ül, s arra kér, hogy ne írjunk róla az újságban. Tudniillik ma van a tárgyalásuk az egri bíróságon, •nagyon fájna neki, ha az asszony, ha dz emberek, ha a becsülete... szóval értem, úgye? Értem! Ez az ember azt várja, hogy a bibliai tanításhoz igazodjam, hogy kenyérrel dopjam vissza. Egy percig gondolkodtam, hogy kifejtem nézeteimet tetteiről, jelleméről, de lemondtam erről. Mit lehet kezdeni egy ilyen emberrel? Annyit mindenesetre, hogy nem kellett a szomszédba mennem ^széplelket?’ keresni. .4 bandssal Az egyik kereskedésben, ahová az új ingek iránti kíváncsiságom vitt be, a segéd, akit régebből ismerek, kedvesen és előzékenyén állt szolgálatomra. Némi válogatás után az egyik ingnél kikötöttem. Az eladó, mint aki ezt már megszokta, mindenből, ami csak Az üzletben kapható volt, ajánlatot tett. — Nem kérek, köszönöm, nem kérek — mondogattam, s akkor eszembe jutott a nyakkendő. Venni kéne, most annyi szép, újfajta, jószínű nyakkendőt látni. Elémrakja, turkálok, egyik sem tetszik. — Hát van más is — mondja —, de azt mm merem ajánlani — szól finoman és sokat sejtetően. — No, miért? Elővesz két hosszú dobozt, kinyitja, s az tele van egészen modem (vagy teljesen régi?) fazonú és divatú, keresztcsíkos nyakkendővel. Kicsit vad színek, de találni egészen szépet is. Nézegetem. Egyszer csak újra megszólal: — Ezt nem mertem ajánlani, mert úgy tudom, hogy ezt maguknak nem szabad viselni — Mindezt nagyon megértőén mondttu, de úgy, hogy a számíze is megkeseredett. A „maguk”, természetesen nem az újságírónak szólt, hanem a kommunistának, azoknak, akik őszerinte megtépik ruháikat, megoldják saruikat, szakállt eresztenek, kigombolt ingben járnak, nem esznek, nem isznak, s valószínű, így télvíz idején is, azzal edzik magukat, hogy a Népkertben sátrat vernek, a a puszta földön alszanak. A táncot fajtalanságnak minősitik, a feketekávét pedig kozmopolitizmusnak. Ezek után a csíkos •nyakkendő már csak a főbűnök közé sorolható SUHA ANDOR EGY NAP Nem ábrándítottam ki ezt az embert, hiszen nem értek a szemtengely-ferdülés gyógyításához. Nem vásároltam nála nyakkendőt. .4 „jóakaró* Velencét cölöpök tartják a víz tetején, Finnországot az „ezertó országának” szokás nevezni. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a Foglár utcán, azon a kis dombon mentem felfelé a szerkesztőségbe, és meglátom ismerősömet a lépcsőkön lefelé — tehát boldogan — sietni. Megörülök neki, mert gyöngyösi. Politikus lélek, amolyan kiállás, karakter, népszerű. Vannak érdemei 1944- ből, életét veszélyeztetve, több száz embert mentett meg a GESTAPO karmaiból. Ahogy mondják: könnyedén, férfiasán, nagyvonalúan. Sok igazság-érzés dúl a lelkében, bár az antifasízmuson túl, mint „politikus”, még nem jutott. De a mi társadalmunkban már szinte kisregényt lehetne Imi politikai vargabetűjéről. Az ellenforradalomban is. no nem nagyon, de hobörgött, akár a dicső Motvorió Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabjában. Most a tanácsnál járt. S hogy megálltunk, észre sem vettük, már eltelt egy negyedóra, miközben a csípős hidegben beszélgettünk. Magamban arra gondolok, értékes, becsületes ember volna ez a Károly, de valahol a „központi vezérlőmében" van a baj, már mint ami a politizálását illeti. De mi? — teszem fel a kérdést tovább is hangtalanul. S ő nem is tudja, hogy válaszol. — Nagy vitában voltam tegnap — mondja. — Nálunk a rendőrség politikai osztályán stlj.: ____KÖLTŐK 1 ÉS VERSEK FAZEKAS ISTVÁN: Hideg az északi szél ; Én fázom, mikor ólmos már az ég fáradtak a fák s nehéz a föld, ha lehull a sok-sok levél. Meleg szoba után vágyik a gondolat, mély alváshoz terül szét a határ, és éjjel megremeg: s fent jeges könnyet sírnak a csillagok. Én fázom, mert távol szakadt tőled akaratlanul is a lélek, : és gondolatban jólesik a teher, a meleg testÉn fázom, ha csak egy percre is elszaladsz, ha nem zársz karodba, ha erővel nem ölelsz, olykor messzi jeges szelek fújnak rajtam át, : — Óh, azok a hideg északi szelek! — ; Lassúdad, s ereimben békül, hűl a vér, a vér Vágyak utánad nagyon, vágyam a barna, védő testedet, a drága, az ifjú-kincsű húst. Én fázom, de párád meleg fátylat von köréro rostjaid szövete, mint az évek sűrűsödnek, és csókomtól életet izmosítsz,.,. őrződ, óvod a hánykolódó holnapom, — vágyva és eltakarsz, hogy ne gyötörjön a fagy, s a tél, Én fázom, dér üti hajnalonta hajam s az utat, mely messze a végtelenbe karikáz A békés téli idegembe hideget éget, és hidegen mindent megmagyaráz: Én nem is bírnám nélküled! Te burkolsz be önmagamba végig, szelíd mozdulatok bűvö'etébe ölelsz, ; én tudom csak, hogy mily gyengéd szeretettéi óvsz! Égy szép nagy akarás velünk, kettőnkkel a világ’ Csak a szemek hala hosszú rezgésű ablakai maradnak kíváncsian előttem tárva — bennük rönködnek ezüsthintán a sóhajólt. ''s az esti víg örömök. — Én fázom, mikor elutazom tőled messze ott úgy vágyok én magamra hagyva védtelen. Agyamba metsző fütyüléssel csap be a hidegmegdermeszti toliamon futó ujjam bársonvát. Én fázom, de szemeim előtt tiszta könnybe o«ak a szemek égnek örók lázba ... wi4°a van. tél. — én fázom, öleli ölelt, mert ú?v megfő óvnának, ha hagynád, a hulló angyalok. SASS MARTON: Február Még tart a fagy. A tá.j fehér, meddig ellát a szem. Még csak pár nap és ideér a tavasz melegem Csak a szíved kemény, hideg, mint a befagyott tó. A hó ott fenn, a bérceken hamarabb olvadó. FORGÁCS KAROLY: Magasság A csúcsok kimagaslónak, Nem csuklanak le fülledt völgybe. Nem laput, —■ gyopárt tűz a nap. Ha vemhes lesz a havas földje, Éles oxigén illatok Verik a nap nyilait vissza, Hol jeges forrásvíz bugyog. Oj életet nyer, aki issza. S ha elönt mindent szennyes ár. Habja zilália Üstökűnket: A csúcs akkor is ormon áll, örvényt kavar, vagy vihart ültet. Hullámok útján igazít, A mélyből is felint a bérce; Mint nyű: el nem ágazik: Szavát mindenki híven értse PATAKY DEZSŐ: APRÓ MEDITÁCIÓK Irigység Ferde szemmel azt nézed untalan, más embernek mért, hogy jobb dolga van ?! \ S nem látod azt, hogy mennyire figyelnek: önző vagy, de téged is irigyelnek. ★ Hála Ha jót teszel és hálát vársz utána, szelet vetsz csak s vihart aratsz, hiába! A hála — szívedben lakik, hogy megsegíthettél valakit. ★ Átmenet örülsz a nyárnak, ha száz illatával a völgyek során halkan átremeg. De, pörbe szállsz az ősz hangulatával — ezért oly könnyes minden átmenet, ★ Boldogság Messziröptú a kékmadár, hajaj, elérheted? Nem egyszerű dolog! De boldogság már önmaga az is — ha kergeted, ha élsz, ha hajszolod. MOLNÁR JENŐ versel: Míg a csillagok Alacsony dombok, rossz utak, palóc föld, palóc nép: hazám. Közöttük élek hallgatag és érek. mint gyümölcs a fán. Kuszáit a szél, vert a zápor, a nap barnára égetett, repedezett űt porától nem látom már az éveket. Nincs korom. Húsz, vagy ezer ét. Eltűnik minden, egyre megy: szemem előtt nagy csillag ég. hátam mögött bús feliegek. Társam a dongó, a madár, a forrás szomjat elapaszt, ha lelkem töri a magány, sebemre friss dal ad vigaszt. Meddig tart, mi lesz még velem? Tudom, hogy ma még itt vagyok. Karján ringat a kegyelem s élek, míg fenn a csillagok. Megmarad minden — „Elbukik minden ami jó!” Ne károgj varjú, fuss manó! „Sötétben meghal a világ!" — Gyanús a filozófiád! Jól tudom: van rá példa sok, hogy a jó csúful megbukott. Hogyha mély, kormos a setét hamar meghal a pisla mécs. Sgy mécs csak szentjánosbogár. Apró, de fény. reménysugár. Száz mécs s ha nem. akkor ezer a szomszédfalunak üzen. Falu falunak, hegyre fel, semmilyen szél nem oltja el. millió mécs már máglyaláng. átlép országot, óceánt. A pisla mécsek, milliók átfonják így a földgolyót s ha fény van. futkoshatsz manó: megmarad minden, ami jó! dolgozik egy főhadnagy, s a te cikkedet tirtattuk. Nagyon komolyan ki kellett érted állnom! — Károly, Károly — szóltam közbe —, két okból sem akarlak végighallgatni. Nekem Összesen két napom van itthon, ne rontsd el ezt, ne „ijesztgess”! A másik okot nem mondtam el, de most megteszem. — Ide figyelj, öreg fiú! Mi ketten lassan már annyira más világban élünk, hogy szinte idegennek tűnik számunkra egymás beszéde. Mégis, megpróbálom utoljára az én nyelve-' men, hátha a tiéd is ez. Először: bármilyen újságíróval előfordulhat, hogy ír rossz, gyenge cikket is. Másodszor: bárkinek, ezért a rendőrségen, a mi proletár rendőrségünkön dolgozó em bereknek is joga és kötelessége 02 újságot bírálni. Hiszen most a cenzor éppen, hogy a nép. A civil és az egyenruhában járó dolgozó nép. Harmadszor: nem mondom, hogy a munkáshatalmon belül egyénenként nincs sok emberi hiba. butaság, gyengeség, előítélet, intrika stb (Bár szeretném megjegyezni, hogy ezt a lecsúszott, a hozzánk lecsúszott kispolgárok terjesztik, mint bacilusgazdák, mert ezek nem a munkások „erényei”.) El kell ismerni tehát, hogy vannak ilyen hibák. Ennek ellenére, jegyezd meg, tanuld meg, kérlek, a saját érdekedben tanuld meg: ebben az országban egyetlen becsületes embernek sem szabad és nem kell félnie. Mi, kommunisták, ennyit feltétlenül megtanultunk... Nem lehet erős az a társadalom, amelyben a be-r csületes dolgozó embereknek ijedezniök, fél- niök kell. S hogy ez ma mennyire nemcsak elv, arra jellemző bizonyíték, hogy te (s ezért né- sértődj meg) vitatkozhattál o cikkemről egy politikai rendőrtiszttel. Hát ezekre gondoltam én — akkor. Aki nem lett „valaki* A klubban egyik kollégámat próbálom elámítani klasszikus biliárd-technikámmal, de ez sehogyan sem sikerült. Tizenkét karambolt csinálok, tizenöttel válaszol. S utána a pimasz, szenvtelen arccal krétázza a dákót, mintha éppen kihagyott vohxa egy lökést. Lelkes bá- mulóink is akadnak, kialakul a szurkolók tábora. Biztatnak, tanácsot adnak. Keresztdupla, kontrafals, rekuzé hangzik s egyszeresük egy ünneprontó leránt bennünket játékországból a piszlcos földre. — Béla — szól nem jössz holnap Budapestre? — Nem, nem megyek — válaszol barátom, s még megkérdi, hogy miért. Közben vége a partinak, kikaptam, s utána, ahogy illik, inni akarunk., valamit. De a közbeszóló nem tágít, ott ólálkodik )iogy. ittunk, ki akarja fizetni a cekket. Az ilyen emberrel úgy vagyok, mint azzal a matematikai tétellel amelynek mínusz az előjele: vigyázat, itt aknásítva van! A további előjelek meg fognak változni! Az illetőt mindketten ismerjük. Volt ez már kisiparos is, munkás is, párttag is. Most ismét kisiparos. Nem fogadjuk el a gesztusát, de nem sértődik meg. Ott marad rajtunk, mint jó „kullancs” a centeren. — Azért kérdeztem — kezdi újra —. mert holnap anyagkiutalásért Pestre kell .utaznom. S esetleg a kocsi, ha ment volna... De sajnosi nem megy, s ezt meg is mondjuk neki. Megérti. s nehogy félreértsük azt, ami félte nem érthető, baráti bizalmaskodással próbálja elütni a dolgot. Beszél, beszél, s egyszer csak — valószínű finom gúnynak és meinentónak szánta — azt mondja a kollégámhoz fordulva: — Olvastam tegnap a cikkedet, hogy te mennyit fejlődtél Erről jutott eszembe a 'tagjelölt felvételed. Emlékszel. Béla? Nagyon nehezen vettünk fel mi téged a pártba Mindenki ellened volt. Mindent felhoztak ott. A nőket pedig akkor még leaényember voltál. No. meg a származásodat, hű. akörül mennyi vita volt! Azt hiszem, először csak ketten: én, meg még valaki szavaztunk rád Már akkor éreztem, hogy kifutsz, karriert csinálsz, mert tehetséges ember vagy, no, meg kell mondanom a szemedbe. A többiek meg eh’ — int egyet kezével — csak irigységből kiabáltak rád kígyót, békát. Ezért nem is léptem be 56 után a pártba. Hogyne, hogy engem is kifúrjanak. Elhallgatott, kért három fröccsöt, s demonstratíve egy ujjnyi vastag százasköiegből kivett egyet, azzal fizetett. Arcán meglátszott az erőlködés, hogy szerénynek lássék, de ez nem sikerült neki. Minden áron be akarta bizonyítani, hogyha ő nem is valaki, ha nem is jelennek meg róla cikkek, vagy tőle cikkek az újságban, azért lehet a „maszekot?' is irigyelni. S félve, hogy a százasköteg nem elég. vagy túl jó bizonyíték erre, még hozzátette: — Én nem vagyok tehetséges ember, nincsenek ambícióim sem. újra kiváltottam az ipart, s élek szép csendben magamnak. Csak az adó. hát az sok! Féltem, hogy barátom felháborodik, hiszen- 56-ban annyi mindenen ment át. o’yan bizonyítványt állított ki róla melyet tényleg csak az élet képes, s most itt. ez az ember... De nem! Jól nevelt ember ez a fiú. Kedvesen elbúcsúzik, s újra kezdjük a karambolt « Csak egy nap, s mily lélekemelő volt! Ja, igaz is. Többször kérdezték már tőlem, hogy milyen is az a kispolgári magatartás? Nem, nem csak ilyen, de ilyen is! ,.
