Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

4

NEPÜJSÄG

1959. február 8., vasárnap

Móra Ferenc

XT a élne, csak ez év júliu- sában (19-én) töltené be életének 80. esztendejét. És ha élne, láthatná azt is, milyen nagyot változott a világ, a magyar falu világa, amely olyan nagyon a szívéhez nőtt

Huszonöt éve halott Móra Ferenc az ember, a muzeológus az író, az újságíró és mégis él, itt él közöttünk munkásságán, nagyszerű életművén keresztül. Életének ötvennégy és fél esztendeje alatt amit összeírt — regényt, novellát, tárcát — ma is él és hat az olvasóra. Mi több azóta egyik legnagyszerűbb hőse: a ..Hannibál tanár úr”, a filmvásznon is megjelent előttünk, hogy emlékeztessen egy letűnt, de sokak emlékezetében még ma is elevenen élő korra.

Dehát mit is mondhatunk most róla huszonöt esztendővel az elhalálozása után? Sokat, nagyon sokat, mert —bér nem , világirodalmi" mércével mérhető tehetség — mégis a maga módján, a maga tehetségével nagyot, de igazán nagyot alkotott.

1879-ben született, elvégezte a gimnáziumot, négy évig jár az egyetemre, aztán egyszerre csak ott terem Szegeden ,1902 tavaszán, zsebében egy jókora karéj otthon sütött kenyérrel és egv darab csontkeménnyé száradt juhsajttal feiében sok, frssen szerzett tudással, szívében forró nagvratörő álmokkal”, hogy elfoglalja nagy elődjének, Mikszáth Kálmánnak íróasztalát a Szegedi Napló szerkesztőségében és bevonulion a magyar irodalom és ú;ságírás történetébe.

ÍZ' iskunfélegyházán szüle- tett és azt mondják, mégis ő „a legszegedibb író". Szerette ezt a várost minden ellentmondásossága ellenére is, ahol „hiába nőnek ki a földből a sugárutak kőpalotái, ha lakóinak életstílusa megmarad a régi, alföldi, zsíros, biedermeier keretek közt terjeszkedő szegedi, s ha Dankó Pista dalaihoz a Kivándorlásba kergetett kubikosok átkozódása a kíséret". Itt küzdött, itt harcolt az ^'érvényesülésért a maga szerénységével, de tántoríthatatlan jellemmel. És jellemének erőssége számtalanszor megmutatkozott nehéz, buktatókkal teli, de törés nélkül ívelő pályáján.

Már az első világháború kitörésekor a háború ellen foglal állást. Mint a Szegedi Napló főszerkesztője megtiltja munkatársainak, hogy a szerkesztőség ablakaiból háborút éltető beszédeket tartsahalálának 25.

nák a szegedieknek. 1914 szeptemberében a törvényszék vezető ügyésze személyesen figyelmezteti, hogy „Felsőbb helyen azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a Szegedi Naplót a háború egész tartamára beszüntetik vezércikkeinek hangja miatt”. Háborúellenes költészetében pedig már a bűnösök felelősségre vonásáról beszél:

„Akinek bűne, azt a bestét — Isten haragja verje meg, — Bélpok- los lelkinél a testét — Még égetőbben lepje seb...” —

„A történelem, ha mesét mond — Nevét magából köpje ki, — Avagy emléket a szemétdomb — Sarából építsen neki. —

S kik lesznek eljövendő népek,

— Rá mind szégyenjelet tegyen — S használták minden nemzedékek

— E szó helyett, hogy: förtelem.”

1918—19-ben a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején is elsőnek vesz tollat a kezébe, hogy kifejezze rokonszenvét, együttérzését a nép győzelmével. 1918. december 10-én a szegedi nők gyűlésén a következőket mond. ja: „Én magam sohasem csináltam belőle titkot, hogy a jövő társadalmának a tiszta kollektívizmus társadalmát kívánom, mint meggyőződésem szerint a legtökéletesebbet, amely ugyan nem teszi boldoggá az emberiséget, de elvesz boldogtalanságából és személyi érdekek sem kötnek a kapitalista társadalomhoz, engem, aki nem hagyok egyebet gyermekeimre, mint egy fiók elfonnyadt virágot és egy fiók elfonnyadt verset."

1919. április elseién pedig az „ellenforradalmi Lyon" emlékét idézi, amikor szorul Szeged körül az intervenció gyűrűje: „A párizsi forradalmat megtaposták a lyoni polgárok, ha csak mérsékeltén is — le a naolopó monarchiával, le az arisztokráciával —legalább nem kell velük osztozni a gazdaságban és hatalomban. Éljen a köztársaság, amely a felettünk álló zsarnokságot élsporté.: >

A ttól a naptól, amelyen a

köztársaság a vagyonhoz nyúlt, Lyonnak nem kellett többé a köztársaság Lyon ellenforradalmár lett. Lehet-e képzelni olyan őrültet és gonosztevőt, aki Szegedből magyar Lyont akarna csinálni?” És volt olyan őrült. 1919 április 6-tól a tanácskormány rendé'etei már nem iutnakél Szegedre és Móra Ferencnek mennie kell meg kell válnia Mikszáth Kálmán íróasztalától És ő megvált, mintsem hátatfnrdított volna önmagának. A nagy köl+őtárs. Juhász Gyula búcsúztatja versben.

évfordulójára

szívhezszóló szép költeményben:

Te Is az ódon könyvtárnak zugába — Bújtál, ha künn a tavasz csókja égett. — És este Írtál, sokat és hiába.

Mert álomerdők erdeje ml végett — Ha meghúzódni sem tudsz benne végül — És újság rongya lett minden mi élet?

Mi marad Itt meg végsó menedékül — Az élet elfáradt Robinsonénak — Ha a vihartól minden álma szétdül? — ... — Egy jó szivar tán, s egy szép, büszke bánat?

Az ellenforradalom győzelme után sem lankad munkaképessége, írói optimizmusa. Igaz, hosszú kísérletezés után, de 1924. végén már készen áll a Hannibál feltámasztása, amelyet a szerző „a legnevet- tetőbb és legszívfájdítóbb szatírának" tart és azt mondja róla: „ebben a munkámban magamnak is nagy passzióm telt és szokatlanul meg vagyok vele elégedve”.

És eltelt huszonöt esztendő, amíg a Hannibál feltámasztása bevonulhatott valóban a magyar irodalomba. Pedig mennyi gúny, mennyi keserű nevettetés olvasható benne és mennyi igazság, dokumentum; a kor számtalan nevetségesen ható, de igazában elszomorító dokumentuma. (Például, amikor tiltott iratnak nézik és elkobozzák a tanár Hannibálról készített följegyzéseit).

TA e írt még Móra mást is.

^ Tárcát, mesét, verset, útirajzot, regényt, méghozzá történelmit, az Aranykoporsót, amely mesterien sikerült még akkor is, ha nem lehet ráhúzni a „szabályos szerkesztés” kaptafájára. Mesteri regény, amelynek tartalma, stílusa, történetisége, és nem utolsósorban mondanivalója egyaránt értékes. „Szépségének pátoszát.. s a történelem, s az antik kultúra közelsége .,valamint a mesterien megrajzolt szerelmi történet adja, Quintipor és Titanilla szerelmének története. És valljuk meg — igazat adva a kortárs Supka Gézának — van némi aktualitása, amely nem más, mint a fasizmus elleni tiltakozás’.

Ilyenformán Móra Ferenc az író, a Hannibál feltámasztása, az Aranykoporsó, A rab ern- bes fiai, vagy éppen a Négy apának egy lánya írója bevonult és kivívta méltó helyéta magvar irodalomban.

TJ alálának huszonötödik

11 évfordulóján elmondhatjuk, hogyha nem is mindent, de azért elég sokat tettünk a bevonulás megújhodásának érdekében.

Lőkös István, a TIT tagja

1959. február 8, vasárnap:

1869-ben született Lázár Béla író, művészettörténész.

1834-ben született D. Mendelejev orosz vegyész, a periódusos rendszer megalapítója.

1959. február 9, hétfő:

1809-ben született Jászay Pál történetíró.

1859-ben halt meg M. F. Szpasz- kij orosz földrajztudós, kiima toló- gus. [

V Névnap O

Ne feledjük; hétfőn:

ALEX

kedden:

ELVIRA

— EGERBEN ma este 8 órakor a Művelődési Ház farsangi álarcos bált rendez. A tánczenét Szálkái László zenekara szolgáltatja.- JÁTSZÓTERET létesít a gyermekek részére a viszneki tanács. Erre a célra a falu szélén jelöltek ki egy 500 négyzetméter nagyságú területet, amit márciusban körülkerítenek.

Szóvá tesszük...

Bár ezt a problémát még az őszi napokban kellett volna papírra vetni, de a jobb későn, mint soha elv alapján tolmácsoljuk néhány olvasónk kívánságát: Gondoskodjanak az egri Vörös Csillag Filmszínház vezetői ruhatárról. Az oldalfolyosón erre a célra van megfelelő hely, sőt vannak fogasok is. Csupán egy ruhatáros kellene.

Jó lenne ez a ruhatár, nem gyűrnék az emberek télikabátjukat a szűk széksorék között, nem kellene ölbefogni, vállraborítani, de még csak ráülni sem.

Nem kell kötelezővé tenni a ruhatárt. De aki akarja, annak legyen lehetősége, hogy elhelyezze kabátját a ruhatárban.

Van szélesvásznú mozink, igazán lehetne — ha nem is széles —, de legalább egy keskeny ruhatár is.

Ugye, ez megoldható?

(m)

A gyerek és

A gyerek, akinek szóltam, úgy nyolcéves forma volt és a fenekén csúszkált lefelé az alig havas, öregfüves domboldalon.

— Nem fog anyád örülni ennek a csúszkálásnak. Garantálom — mondtam — mert nekem is van fiam és én ugyancsak apa vagyok, de attól még éppen úgy nem örülnék a fiam agyoncsúszkált fenekének..

A gyerek, akinek szóltam, cipője sarkával lefékezett a lejtő felénél és ártatlan szemekkel rámnézett, sőt még valami bűntudatot is véltem felfedezni két gomb-szemében. Rámnézett és csak ennyit mondott:

— Maga nekem csak ne garantáljon semmit... A magam dolgát elintézem én anyuval — biggyesztette el a száját és fenekén megindult a lejtő töve felé.

Nagystílű srác, az atomkor gyermeke — mormolén

tam magamban. Dolga van és azt elintézi az any- jával. Nem mondom, nekem is volt dolgom, de az kicsi volt és én is, s tényleg anyámmal kellett éppen kicsinységem miatt elintézni. Ha így fejlődik fiatalságunk öntudatban, magatartásban és függetlenségimádatban, hathónapos korukban maguk ülnek először a kisedényre.

Hiába, fejlődik a világ!

(9V..-ő)

— HÚSZEZER forintos Medigágó szálastakarmány- darálóval bővítették Tarna- őrsön a tanács kezelésében levő malmot. A beszerelést a malom dolgozói társadalmi munkában végezték.

— EGERBEN a népművelési tanfolyam részvevőinek Dienes Tibor, a megyei tanács művelődési osztályának művészeti előadója Műsorpolitika címmel előadást tart. Az előadás a városi Művelődési Ház nagytermében hétfőn délután 5 órakor lesz. *

Egerben délután fél 4 órakor és este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK Bérletszünet)

(Csak felnőtteknek) Bélapátfalván este 7 órakor: MAJD A PAPA

EGRI VÖRÖS CSILLAG 8:-án:

Ember az égben 9-én:

Az utolsó paradicsom

EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI BÉKE 8—9-én:

Sóbálvány

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 8—9-én:

420-as urak (I-n. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN 8—9-én,

Ház a sziklák alatt HATVANI VÖRÖS CSILLAG

8— 9-én:

Szent Péter esernyője HATVANI KOSSUTH 8:-án:

Egy anya sorsa

9- én:

ötlábú birka FÜZESABONY 8—9-én:

Megmentettem az életemet HEVES 8—9-én:

Razzia

PÉTERVASARA

8:-án:

Csendes Don (I. rész) 9-én:

Nincs előadás

PLAKÄT előtt

— Anyuka — ezek a nénik is a gyufával játszottak?

győzz — mondta a parancsnok az ifjabb Csennek —. el ne aludj! Légy éber!

A motort elővonszolták rejtekhelyéről, megvizsgálták a gumikat, teletöltötték a benzintartályt és aztán — rajta! A motor berregése belehasított az áthatolhatatlan dzsungel éjjeli hangzavarába.

A „rimba”, amely Mihail Li- mart úgy megijesztette, korántsem volt olyan lakatlan, mint amilyennek látszott. Az utóbbi tíz-tizenöt évben, amióta a japán, majd az angol megszállók elleni harc tart, egyre több földterületet szakítottak ki a dzsungelból. A partizánok és a gyérszámú lakosság eleinte ezeken — az ősnövényzet tengerébe nyúló — parcellákon találtak menedéket. Majd később, amikor Malájföld egész népe hadrakelt, s a partizáncsapatok a népi felszabadító seregekkel egyesültek, igazi települések jöttek létre a dzsungelben, aknákat, és gránátokat készítő kis „gyárakkal”, javító műhelyekkel, nyomdákkal, iskolákkal és híradó csoportokkal. A , rimbát” ekkor már utak szelték keresz- tül-kasul. Utak, amelyeknek

megépítése olyan nehéz feladat volt, hogy szinte az egész lakosság részt vállalt benne.

Az öreg Csen is az egyik ilyen — nem éppen ideális, de járható — úton száguldott a felszabadított területen levő központba; a motorkerékpár csomagtartójába kapaszkodva.

A parancsnokságon még mindenki ébren volt. A népi felszabadító hadsereg főparancsnoka ugyanis azzal bízta meg az egyik osztagot, hogy

foglalja el Greenhouse-t. S most éppen erről az utasításról tanácskoztak.

A maláji partizánok már régen felfigyeltek a dzsungel autóútja mellett emelkedő titokzatos erődítményre. Sőt a Harwoodéknál munkábaállt hírszerzők nyugtalanító jelentéseiből arra is tudtak következtetni, hogy ott új, tömeg- pusztító fegyverekkel kísérleteznek. A Greenhouse-ban folyó munka jellegéről azonban csak homályos értesüléseik voltak.

De Scseglov mérnök utolsó előtti levele mindenre fényt derített. Bár akkor még nem tudott a „hatalmat sugárzó" gépről s mert valószínűtlennek tartotta, hogy biofizikai szakemberek is akadjanak a partizánok között, nem bocsátkozott részletekbe sem. Inkább csak konkrét intézkedéseket javasolt az integrátor kártékony sugárzásának megakadályozására; többek közt azt is. hogy a harcosokat szereljék fel sisakkal, csajkával, lábossal, vagy bármilyen, fejre húzható fémtárggyal.

Amikor Csen a parancsnokság egyszerű, cölöpökre épült bambuszkunyhójába lépett, az egyik parancsnok éppen azt jelentette, hogy csapata végrehajtotta feladatát: egy ellenséges raktárát felrobbantottak és néhány sisakot meg több ezer csajkát zsákmányoltak.

— Csajkát? — Csen az asztalhoz lépve felnevetett. — Mondd. Dullah, mióta sza- kácskodsz te?... Czin li, elvtársak!

S bár ez a kínai néphadsereg harcosainak üdvözlési formája volt, mindannyian, köztük a maláj Dullah is ráfelelt:

— Czin li, Csen! — hiszen Malájföldön több kínai tartózkodott, min* bennszülött, s Ázsia más népeit is az idegen megszállókat legyűrő nagyhatalom példája ösztönözte a felszabadító harcra.

— Ülj le Csen — mondta s parancsnok. - Megkaptad az utasításomat?

— Nem... — nézett rá nyugtalanul a másik. — Mikor küldtétek? Es mi volt benne?

— Tegnap reggel. S csak ennyit írtam: „Gyere".

— Akkor nincs baj — nyugodott meg Csen. - Hanem én többé semmit sem bízok a galambokra. Ti mindhárom jelentésemet megkaptátok?

— Igen.

éz itt a negyedik. Nagyon sürgős. Cseklou elvtárs küldi — és Csen átnyújtotta a parancsnoknak a levelet.

Valamennyien néma kíváncsisággal nézték a kis papírt, a rövid, de tisztán olvasható sorokat. Mi-Ha-Lo rádiós ugyanis sok jót mesélt Cseklou mérnökről. Azt az érdemét pedig, hogy fényt derített Greenhouse titkára, nagyon megbecsülték a partizánok.

A parancsnok kétszer is elolvasta a levelet. Aztán hosz- szú töprengés után így szólt:

— Bajok vannak, barátaim, Cseklou elvtárs azt javasolja, hogy még ma éjjel indítsunk támadást Greenhouse ellen.

— Az lehetetlen! — mondta határozottan az egyik csapatparancsnok.

— Teljesen lehetetlen! — támogatta a másik.

A többiek hallgattak. De látszott, hogy ők sem helyeslik Scseglov javaslatát: a pirkadatig hátralevő néhány óra alatt még a csavnttesteket sem tudnád felvonultatni.

— És neked, Csen mi a véleményed ?

(Folytatjuk.)

néhány izgatott tőmondatot válthattak. Hosszabb beszélgetésre nem jutott idő: az idő sebb Csen rosszul számított, rádión már nem lehetett értesíteni a partizáncsoportot, s legközelebb csak reggel hatkor kaphattak volna összeköttetést.

— Na, fiam — mondta Csen majd felállt és gumizsákját az övéhez hurkolta én elmegyek.

— Hová mégy?... A partizánközpontba?! — meredt rá az ifjabb Csen. — Oda még futólépésben is legkevesebb öt óra az út!... De várj csak!

Nemrég valamennyi őrszem kapott egy-egy motorkerékpárt. Azzal a kikötéssel, hogy csak rendkívüli esetekben használhatja. Hát ha van rendkívüli eset, úgy ez az!

Csak sajnos, az ifjabb Csen még nem tanult meg vezetni. Ahhoz egyedül az őrparancsnok — az ágyú jelenlegi parancsnoka — értett. De ő nem hagyhatta el a posztját. Most mégis meg kellett szegnie a katonai fegyelmet hogy Csen jelentése idejében a központba jusson.

= Csak vigyázz, nagyon viEzen az úton nem fenyegette veszély: a gyarmatosítók éjszaka elkerülik a dzsungelt, vadállat pedig sokkal kevesebb akad és jóval ártalmatlanabbak, mint egyesek hinnék. Csak a távolság leküzdése esett nehezére; a legközelebbi partizán őrhelyig több, mint nyolc kilométert kellett gyalogolnia.

Sajnos, az idősebb Csen már nem volt jó távgyalogló. S mire a felrobbantott hídhoz ért, úgy kimerült, hogy elbukott és sokáig nem kapott levegőt. De végül is összeszedte erejét, s a bokrokba kapaszkodva sikerült felmásznia a meredek hegyre.

Ott a szakadék szélén álló fa alatt — ezen a közismert tájékozódási ponton — megállt és halkan füttyentett.

Mire a bozótból megjött a Visszhang: egy éjjeli fecske csivogása. Aztán valamicske fény is felpislákolt. És Csen néhány másodperc múlva már a fia mellett, egy ágyú tövében találta magát.

A két Csen hetek óta nem látta egymást. Most, a találkozás örömében mégis csak