Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
1959. február 1., vasárnap KÜPOISÄG s Uieyí kiltíMk lenni. csak... Ö, mily régen szeretnék költő lenni. Nagy. Feledhetetlen. A Nagy Feledhetetlen! Sohasem sikerült. Elolvasták verseim a Nagy Hozzáértők, megrántották vállukat, s csak annyit mondtak: ez is valami? Most... — csak most értettem meg, miért nem tudok én Nagy és Feledhetetlen Költő lenni. Ó, mea culpa ó, igen nagy vétkem, hát szabad érthetően írni, hát szabad rímeket írni, meg magyar szavakat írni? Hát nem, nem szabad. Elolvastam a Tortárs, valamint a Kétely és Riadalom legutóbbi számait, — ó, áldassa- nak szerkesztőik, úgy. ahogyan gondolom — s megértettem belőle, hogyan nem, illetve hogyan szabad verset írni. Magyar verset a magyar olvasónak, magyar papíron, magyar betűkkel, magyar ég alatt, hogy egy büdös magyar kukkot se értsek belőle. Fia nem érti, nem tud hozzászólni... Ha nem tud hozzászólni, nem tudja bírálni ... Ha nem tudja bírálni, akkor a vers örök és csodás lesz, írója meg nagy és feledhetetlen. Ez kell nekem, neked meg magyar olvasó, itt a magyar ég alatt, ez a magyar vers, amelyet először e lapban teszek közzé és bízom benne, sőt tudom, hogy holnap tizenhét ujjal nyúl érte a Tortárs, valamint a Kétely és Riadalom című lap. íme a vers: Sőt sötétség, söt- södik a vég, Ne még... még ne... vagy így, vagy se Az égen báránynyálak, nyálas bálnák Zabáinak a söt- södés remegét. Ne még... még ne, vagy igen, vagy ... vagy Nyolc lúd vonaglik a kasba Vágyak röhögnek a magasba Csók. Mák. Jók. Bók. Szememben lila malac kép ragyok Én új magyar költő vagyok. U. i.: Az irodalmi díjat kérem utánvéttel küldeni címemre: Li- pótmező. Iroda- lomszakosok osztálya. Különben cuki vers, mi? (egri) ^OcLii-a „ídki‘ a h^geiíűiiek ? As illetékesek figyelmébe Festésre — Futort... Félreértés ne essék, nem a festők figyelmét akarjuk erre felhívni, azok úgyis tudják, — s sajnos, használják is, hanem a földművesszövetkezeti boltok felügyeleti szerveit. Megyénk egyik állatorvosa tájékoztatta a napokban szerkesztőségünket, hogy noha szükség lenne vidéken is a Futorra — amely az egyik legjobban bevált állati tápszer —■, azt csak igen ritkán lehet kapni. A szövetkezeti boltos szívesebben adja el egy tételben a festőknek, mint kilogrammonként az állattartó gazdáknak. Ez természetesen egyáltalán nem helyes. Nem ártana, ha az illetékesek felelősségre vonnák ilyen esetekben a szövetkezeti boltosokat Mert bármilyen jó festőanyag is a Futor, úgy véljük, azt lehet mással is helyettesíteni, viszont Futor helyett hiába vennének a gazdák, mondjuk bécsi-fehéret! Hí lesz az ország Geg’obb traktorosa ? A KISZ Központi Bizottsága a MEDOSZ Elnöksége, és az FM. Gépállomási és Gépesítési Főosztálya 1959. évre „A gépállomások ifjú traktorosainak országos egyéni versenyét hirdeti meg. A verseny célkitűzései: géptípusra való tekintet nélkül, a legtöbb műszaknorma teljesítése, kifogástalan minőségi munka, kisebb teljesítményt elérők, szakmailag képzetlenebbek segítése, új munkamódszerek átadásával, kenő- és tüzelőanyagnormák betartása, a gépjavítási költség-előirányzat csökkentése, az előírt karbantartások elvégzése olyan módon, hogy a gépkiesés a teljesített műszakok 3 százalékát ne haladja meg. A verseny három első helyezettje 2000—2000, az öt má— HEVES? Ott nagy a sár, Ugye? Erről hát sokan halottak, az Arany János utcai kedves lös házról azonban még a helybeliek közül is kevesen. Petróczky László, — a ház lakója — munkájának, foglalkozásának szépségeiről, meg talán mindössze néhányan rendelkeznek némi fogalommal... Hevesen nagy a sár... Az Arany János utcai ház kapuját ezért télidőben csak nagy ritkán nyitják be. Mindössze az úttest egyik oldalán fut betonjárda, s ha Petróczky bácsi portájára akar valaki betérni, annak éppen ezért először át kell kelnie a kocsiút sok helyen bokán felül érő sártengerén. Benn, az udvarban a lugasok most szárazon nyújtózó ágai közül fehér kutya ballag elő kedveskedő mormogással. Úgy látszik, arra tanították be, hogy ebben a házban bármilyen munka folyik is, azért szívesen kell fogadni a vendégeket. A műhelyben, a gyalu- pad mellett áll Petróczky László hangszerkészítő mester. Körben, a falak mentén csak úgy letámasztva, vagy a polcokra fektetve bőgők, hegedűk, gitárok tömege. Mind javításra vár. arra, hogy a hangszerkészítő visszaadja mind-, egyiknek azt, ami a legfonto- ? sabb: a „lelkűket.” < Van-e „lelke” a hegedűnek? S — Lelke? — kérdezi Laci? bácsi elgondolkozva. — A ze-í neszek, akik a hegedűn ját-? szanak, azt mondják, hogy? van. Mégpedig az a kis bronz-? rudacska, a láb, ami a húrok? alatt körülbelül ott, ahol a vo-s nőt rájuk helyezzük, belül ösz-s szeköti a tetőt a háttal. > CSUPÁN ennyi lenne azS egész? Ez a kis láb, ugyan mi-> ként érezheti meg, hogy a mű-? vész, vagy más, amikor kezébe? veszi a hegedűt, s ujjai táncol-? ni kezdenek a húrokon, miköz- < ben áliával szorítja a kis köny-< nyű, száraz fa egyik végét, leg-1 szívesebben azt óhajtaná, bár> csak a nyakán lüktető ér át-> vinné szíve dobbanását a hang- > szerbe, mert ez a szeszélyes? lányként minden pillanatban is ? millió színben vibráló hang,? elbűvöli, még lelkesültebb, < odaadóbb, még csodálatosabb < játékra készteti. Ez volna hát? mindössze a „lélek”, ez a kis? darab holt anyag? > A mester mosolyog. Emléke-1 zik. Ne firtassuk hát egyelőre? az előbbi kérdést. ? — Most kezdem csak számba ? venni — mondja —, hogy? hány és hányféle hangszert^ készítettem én életemben. Gi-? tárt, mandolint, bőgőt, cimbal-| mot, hegedűből több mints 500-at. S hogy mi vonzott eh- ? hez a mesterséghez, ma sems tudnám bizonyosan megmon- > dani. Apám kerékgyártó voli.> s bátyám, aki tőle megtanulta,? hogyan kell bánni a fával,? hogy abból az formálódjék,? rmit akar az ember, egyszeri megpróbálkozott a hegedű- készítéssel. Formálgatta, ragaszthatta, faragta és egyszer csak elkészült, s megszólalt a nagy mű, — a hegedű. Mondhatom, bátyám dicséretére vált, hogy már első próbálkozása sikeres volt. Ezen felbuzdulva aztán nemsokára el is ment hazulról, hogy rendesen kitanulja a szakmát. Mikor ismét haza|ért, önállósította magát, s munkája is egyre több lett. Én is beálltam néha segíteni. Majd később, 16 éves koromban, elutaztam Szolnokra Palatínus István hangszerkészítőhöz. DE HOVA LETT a sok hangszer, ami Szolnokon, a fővárosban, Mogyorossyék műhelyében, aztán ismét itthon, a kis hevesi házban került ki Petróczky Laci bácsi kezéből? Játszanak-e még, s hol, á több mint félezer hegedűn, amelyek közül körülbelül 20 megfelel a mesterhegedűk minden követelményének, s valóban azok is? — Nem tudom mi lett a sorsuk — gondolkodik a hangszerkészítő. — A harminchárom, örökké munkával töltött esztendő alatt nem is igen értem rá ezen gondolkodni. A magam készítette hegedűkből nem is tartottam meg egyet sem, s most három éve, csak javításokkal foglalkozom; Ide hozzák a környék falvainak ösz- szes hangszerét, ha valami bajuk van, de még a fővárosból, és Borsod, Nógrád megyékből is vannak megrendelőim. Egy alkalommal azonban mégis találkoztam egyik munkámmal — mosolyodik el. — Még 1936-ban rendeztek itt egy kiállítást, amelyen első díjat nyertem három mesterhegedűmmel. Ezek egyikét láttam viszont, nyolc esztendővel ezelőtt, Kiskörén. Valami megmozdult bennem, vissza akartam szerezni, meg akartam venni tulajdonosától. Nem adta. Pedig kár. JÓ LENNE. De hát hogyan? Amikor ezt az egyet nem tudta megszerezni, új építésével meg három esztendeje nem foglakozik. — Ó, nem mondtam ám le teljesen az új hegedűk készítéséről. Valamikor Pestre vágytam, de itt volt apáméit földje, azt is művelni kellett, most meg itt vannak a méheim, negyven család, ezektől nem tudok megválni, úgyhogy a főváros csak álom marad már örökre a hangszerkészítőkre váró lehetőségeivel együtt. A hegedűkészités azonban nem álom. Azt folytatni akarom még, míg fiam, ez a kis legény a helyembe nem lép. Most is készül, igaz, hogy lassan, egy mesterhegedű. A lányomnak szántam, de ő már férjhez ment, nem ér rá játszani, így a fiamé lesz. Hozd csak ki gyerek... A fiúcska, aki maga is hangszerkészítő akar lenni — úgy is oly kevés van ma már e szakma mestereiből — fut, s már hozza is a még kidolgozatlan, félig kész hegedűt. Laci bácsi a kezébe veszi, szinte észrevétlenül' simít rajta egyet, vizsgálgatja, nézegeti, forgatja, S A MESTER, az idős hangszerkészítő felel: — Van bizony. Készítőjétől kapja. Az leheli bele keze- munkájával, gondos formálás sávál. Nemcsak lelkének, de szívének egy darabját is benne hagyja mindegyikben, hadd szóljon minél szebben ez a hangszer, hadd szárnyaljon hangja mindenkit elbűvölően, hisz lélek nélkül csupán egyszerű, felhúrozott fadarab lenne a legszebb hegedű is... sodik helyezett 1500—1500, az öt harmadik helyezett 1000—1000 forint jutalomban részesül. A versenyben részt vehet minden 30 éven aluli traktoros, aki a verseny célkitűzéseit elfogadja, s annak megvalósításáért dolgozik. Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Jelentkezzetek az országos versenyben való részvételre. Szerezzetek még nagyobb megbecsülést a traktoros névnek. Versenyetek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének munkáját segíti, ez pedig ifjú traktorosaink nagy feladata! As Állami gazdaságok ifjú traktorosíiinak országos versenye A KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ Elnöksége és az FM. Állami Gazdaságok Főigazgatósága versenyt hirdet az állami gazdaságok ifjú traktorosai részére. A verseny célktűzései: a traktorosok részére megállapított gépimunka-tervek túlteljesítése, kifogástalan minőségi munka, a legkisebb teljesítményt elérők, a szakmailag képzetlenebbek segítése új munkamódszerek átadásával, a traktoros a reábízott gépet vegye szocialista megőrzésre, a gépkarbantartási utasításban foglaltak pontos betartása, üzemanyag fogyasztás csökkentése, alkatrész megtakarí- tasa, ésszerű felhasználása, a gépi munka önköltségének csökkentése. A verseny három első helyezettje 2000-2000, az öt második helyezett 1500—1500, az öt harmadik helyezett 1000-- • 10000 forint jutalomban részesül. NEGYVEN ÉVE történt. A naptár 1919. február 1-et mutat. A világ forrong, a nép harcol, s dolgozik az úri elnyomás ellen. Mindenki jobbat, szebbet vár, s reméli, hogy az örökös szenvedés, amelynek súlyos terheit a Brezovayak, Fáyak és Földvá- ryak rakták vállukra, hamarosan lehull A feszült, izgalmas, viharelőtti csendben érkezik a községbe egy vékony, fiatal kis emberke. Molnár János. Fején kopott katonasapka, s a lábára csavart lábszárteKercs azt az érzést kelti a szemlélőben; mcst érkezett a frontról. Igen, frontról jött ő egy másik csatatérre, ahol az élet küzdelmes harcát kell vezetnie. Egy Mátra alatti falu gyermefkseregét, ifjúságát, s minden lakóját a tudás fegyverével felvértezve, a szebb és boldogabb életre kel] vezetnie. Az emberek, akik látják, szorongó kétellyel fogadják. hogy ez a vézna kis emberke képes lesz arra, hogy az ő tanítójuk legyen, s az elnyomás elleni harcukat vezetni tudja. Ki ez az ember, honnét jött ő, ebben az előkészületi időben? Az élet véletlensége küldte őt ide, Nagyrédére negyven évvel ezelőtt néptanítónak. Azóta is itt tanítja s neveli a kis nebulókat, első tanítványainak unokáit az öreg „Jancsi bácsi.” Igen. „Jancsi bácsi” ő, a falu gondja baja felett őrködő ősz Jancsi bácsi! Ö az, aki soha nem volt tanító úr”, csak bácsi, * mindenkin segíteni akaa já baKöszönet... a falu tanítójának rét. Ma is, ha megkérdezzük a III. osztályos kis tanulót, hogy lei tanítja, gondolkodás nélkül feleli — úgy ahogyan édesanyjától, vagy éppen nagyapja térdén lovagolva mese közben hallotta a nevét — „Jancsika tanító bácsi!” MOST, AMIKOR a párt és tanács, a 23 tagú nevelőtestület, együtt a szülők sokaságával, régi és új tanítványaival köszöntjük őt, az öreg ősz harcost és munkatársat, a 40 éves jubileumi ünnepségén, kell, hogy beszéljünk tevékenységéről, amit a község felemelkedéséért 40 év alatt tett Azaz. i beszéljen előbb ő, mondja el maga a 40 év történetét — Könnyű náktek, fiataloknak — kezdi kimért lassúsággal mondanivalóját — hiszen nektek minden megadatott, jól felszerelt szép iskola, jó anyagi körülmények között élő, tanulni vágyó fiatalok várnak benneteket. Nem így volt ez az én időmben, amikor még én is fiatal voltam. Akkor csak hárman voltunk a községben, akik a szegény cselédi sorban élő gyermekeket neveltük. Düledező, rossz iskola szolgálta a népoktatást, s egy-egy osztályban 90—100 tanuló szorongott. — A sápadt arcok, beesett szemei érkezésemkor felcsillantak. amikor néhány hét múlva győzött a dicsőséges ' [agyar Tanácsköztársaság. Üj levegő született az ódon fala? k özött, vidámabbak voltak az emberek, a gyermeki arcok. Tervezgettünk mi is, akik a nemzet napszámosai voltunk, hogy miként valósítjuk meg a nép leültében levő elnyomott szellemi sivárságot, s hogyan juttassuk jóléthez az éhező kis falusi gyermekeket. Álmodozásunk, tervünk azonban nem válhatott valóra, mert a Tanácsköztársaság bukásával újra nyakunkra ültek a falu földesurai, akiknek igáját a felszabadulásig húztuk. ,A fal lu földesurai lenéztek bennünket, még arra sem méltatták, hogy szóba álljanak velünk. Brezovayhoz csak az öreg plébános jelenthette be magát, Földváiry pedig undort érzett a ganéjossarifú, csizmás cseléd gyermekének nevelőjével szemben. — DE MIÉRT SOROLJAM ezeket, hisz végeláthatatlan sorok kellenének ahhoz, hogy a nép nyomorát leírjuk. Ne idézzük a kellemetlen emlékeket, amelyek bennem 26 év alatt felszabadulásunkig keletkeztek. Tekintsünk ma falunkra — mondja befejezésül — amikor szinte kultúrkom- binát áll a község, központjában, s minden a megváltozott életet tükrözi. Igen. Itt már minden megváltozott azóta, amióta a nép az úr. A Brezovay-kastély az óvodások dalától hangos, a Fáy-kastélyban a nép egészségét védik az orvosi tanácsadásokon, míg este a KISZ- összejövetelei teszik hangossá az épület másik szárnyát. A dombon épült Földváry-kastelyból a tsz-esek szorgos munkája csendül ki, akik példamutatóan küzdenek a szocialista mezőgazdaság felvirágoztatásáért. A község központjában az új kultúrház épülete áll, s mellette a most kibővítés előtt álló hatalmas iskola küzd a kultúráért a sötétség ellen. Itt van elkerített szép sportpályánk, ahol életerős, vidám ifjúságunk minden sportolási lehetőséget megtalálhat. Az emberek arcáról .sugárzik a jólét, megszűntek a cselédviskók s helyettük gombamódra nőttek a szebbnél szebb családi házak, s ma már betonjárdán, jó kedvvel, aktatáskát lobéivá halad az iskola félé 450 tanulni vágyó fiatal. Az iskolában ma is ott várja őket az öreg Jancsi bácsi, tanítja őket a szépre, a jóra. Megrajzolja előttük a szépnek ígérkező jövőt, s alkalomadtán elmondja nekik, mily nehéz volt édesapjuk vagy nagy- szüléik élete, akik ugyanúgy ültek előtte 40 évvel ezelőtt a rozoga padokban, mint ők most az új életet tükröző iskolában. És az öreg tanító mesél. Mesél a tanulóknak a község múltjáról, hiszen azt ő ismeri a legjobban. Tudja is jól, mert 40 éven keresztül mindig a III. osztályt tanította, s mindig pbben az osztályban ismerték meg a tanulók lakóhelyük életét. S HA MEGKÉRDEZZÜK Jancsi bácsit: szívesen menne-e már nyugdíjba, nehéz-e számára e nagy munka, válaszát csak a költő tudja szebben mondani: „Itt van az ősz, jön a tél is, A helyemen állok mégis Nem tudom, hogy mi a sóhaj: Győzöm szívvel, győzöm tollal.“ És Jancsi bácsit ma is hajtja a szíve, a hivatása az iskola felé, s onnan ki a szülők, régi tanítványai közé. Ott él köztük ma is, megkérdezi őket, ha nem jön gyermekük iskolába: nincs-e valami baji öreg, kemény könyvtáblával a hóna alatt felkeresi a régi cselédeket hogy összeírja vetésterületüket, állatállományukat, mert a község közismert statisztikusa is. Mindenki bizalommal megy ma is hozzá minden bajával, őt hívják el végrendeleti tanúnak, mert tudják róla, hogy a hallott szóért képes inkább meghalni, mint azt elárulni. Öt hívják régi tanítványai — akik ma már gazdálkodók —, hogy kóstolja meg borukat, s vele tárgyalják meg termésüket is a pince tornácában. Talán most is époen ott koccintanak öreg tanítójuk egészségébe, megköszönve mindazt a sok szépet ás jót, amelyre őket tanította; MI IS. A KÖZSÉG pedagógusai. gyermekek és szülők. Nagyréde község egész dolgozó népe, kezet szorítunk az ősz munkatárssal, megköszönve 40 éves fáradságos munkáját, s kérjük őt. hogy továbbra is oly fiatalos lendülettel, ahoevan pályáját kezdte, küzdőn a még hátralevő idő alatt is azért a nénért, amelynek tanítóia. vezetője volt 40 éven keresztül, akik őt ma is gyermeki módon körnlraiong- ják. akiknek ma is Jancsi bácsijaj Lukács Szil vesztei^
