Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

b NÉPÚJSÁG 1959. február 1., vasarnap i^=== KÖLTŐK Í •_ v • BERECZKY ZSOLT: Az őszi bánat utolsó napja Minden kimondott szó Atck és szürke köddé válik Az emberek földfényű agyában Rothadásból újul az élet, mi Lehullott, az már elmúlt, csak Alj. öregség s beszáradt tavasz, Nyúlós ködök kísértik szíveinket. Szürkeség és fekete szelek járnak A szél kacag a húnyó világon • Süvítve rohan a meggebedt élet feleH S hívja, újjorigón sikoltva. Hívja bősz szövetségesét. Öreg cimboráiét a Jégcsapos, didergős telet. farkas András : Február Hosszú ujjakkal ;|ar, hogy elvitiesse Az ablakból a tükrös fényeket. S hogy rászólnék, engem sérteget. S Ha hagyrmm, felfeszítene deresre Mndénki tűr és" nem szól a? se, ez Se. A jég fagyasztja az érzéseket. Az utca Hallgat. Házfalak megett, Szobák ölén kályhák híznak veresre. Nyugalmunk fogytán van, fagyos' türelműn1 Kopasz fák közt sebes sétára kerget, Szemünk kutatja már a parkot és a kertet. Hogy jön-e rügy a gallyon és mibennünk Fut-e szellő, hogy a telet kikezdje, • S fényes! zászlót tegyen a házereszre SZITA ZSUZSA: Messze vagy Feszülő makkal nyargal, tépett vagyak közt nagy távolságot befut lényeden s elővonít torkán bíborfélelem ha gáthoz ér gazdátlan, furcsa allat. Nem torpan újabb akadályt — bír még e vall áj terheket —• kígyózik izmos teste, s megremegteti minden küzdő este, mely e tájon égő, fáradt fejére száll. Hol éggé nő a föld, ott állsz, dallamokba a végtelenséget szövi fény-kezed, a kéregetőre Távillan szemed • megdótejod kis magasság-darabokkal. MOLNÁR GÉZA: Est közelgés... Az ég kifeszülő kékesszínű vásznán. Szürkület a festő némán dolgozott, Ecsetjét a szurok feketébe mártja, S vászna' pár vonással sötétre változott 4 kis család... Idekinn a hó a széllel, Barátkozik már a téllei, De ott hol fény az ablakon Melegen vár rám otthonom Sarokban a kicsi kályha, Az érkezőt meleg várja, t Pattog, tüze vadul lobog. Körötte kislányom topog Feleségem tesz-vesz éppen, A kicsi meg játszik szépen, Csak néha kérdi-... Anyuka? Mond? Soká jön még apuka? Ha hazajön majd mond mesét. . Már hallottam az elejét. Olyan szép volt az a mese. Ugy-e nem lesz vége ma se? Kérdő fény ragyog' szemében. Kopogok s jönnek elébem. Feleségem, kicsi lányom, Otthonom. Hazám. Világom FAIAKY DEZSŐ: Vár anyám Előttem messze hófehér a sík. A téli ég most zord, hallgatva gyászol. A hótakart mezők oly némák, s távol Nyugat felől lassan sötétedik. Kis bokrok fázósan köszöntenek. A topolyák arcomhoz lehajolnak, Megismernek, halkan, becézve szólnak: „Már vár anyád, jeleztük jöttödet!“ S a fák mögül elővillan a ház, Kéménye vékony füstöt karikáz —• Olyan megvakult az ablak lámpafénye. Vackán a hold, a vén szűz vigyorog. Egy kiskapu félénken nyikorog: Ott vár anyám, látom... indul elembe ES VERSEK ANTALÉI ISTVÁN: i GYUJRKÖ GÉZA: ♦ JCúh iö ki l aj uji úr lói nap nem int ja... Egy nap .nem futja, mégis, újra, s újra. ! ha jött az óra, s megérett a perc, fészkünkbe Hozzád , térek, megpihenni, múlt napok minden ányékát feledni a mozdulattal, mellyel átölelsz. 4 Tarisznyámból az út porát kirázom. . 1 ! és megtöltöm szép szóval, hű öröm apró gyöngyével. Hitvány kis ajándék, — de 6, ha ennél többet kitalálnék! — s e gyöngyfűzért szívedre felkötöm. I így, igy-'találkozunk, csak, — Vágy az elet,; ez hajt új és új, képzelt cél felé, J minden naopal szegényebbek leszünk, mely; üresen, száll el. — így jött új telünk el. J * e vers Téged, és őt köszöntené ... Olvadás Azért esett hó csak, hogy sár legyen? J Latyak locsog a téli utcán. , Piszkos hóié csorog nyakunkba. ; Bújj jobban, Édes, ide hozzám . Lásd, itt a tél, mégis tavasz van, i de e fényeiknek hinni nem merek ... Olyan ez az idő, mint az, aki nem mond sem igent, sem nemet. ELUARD: j Fordította: PAFF MIKLÓS la vas/. Tócsák ülnek a tengerparton, S az erdők fáin bohó madarak. Hó hull a hegyen. kz almafák ágán ezer virág csillog. Hogy menekül a sápadt nap. Súlyos világban, e téli éjszakán, Hogy tavaszt láttam lelked közelében Számunkra nincs éj többé Te, kedvesem, nem akarsz fázni. A mi tavaszunk igazi tavasz. MOLNÁR JENŐ: Merre? Szobád pár méter, birtokod nagyobb, sí . Der, meddig ét­* meddig -.tarthatod?--­■' Futsz, csábít a főid. tájak és csodák. Megteszed a kort és merre tovább? Határok kötnek, mert minden Véges benned s körötted. Kétkedsz: mit ér ez? Kutathatsz, várhatsz, önmagadba benn kínodra választ nem, kapsz sohasem. Az ég fölötted ragyog kékesen.. Ne marok földet! Vár a végtelen! FORGÁCS KAROLY: OTTHOJ4 Táncoló hindu nő a táj: Bronz bőre tükröz és ragyog. Bódult, mint nászéiekre nyílt Csókon hintázó hajnalok; Mint kígvók a test völgyein. A sok dülőút tekereg: Ágy ékára kökénybokor Borít fügefalevelet. Két szénaboglya: két kebel. Magához vonz és égbe vet: Ki korsójából szom.jat olt: Leálmodja a kék eget. Szabad itt minden, nincs tilos: Szabad a föld, út, táj vidék. De ki e fö’dből vétetett, Nem szívhat szívbe más igét: Ha bércek ormán óriás, Ha márvány a kövek felett. Ha csúcs a vastraverzeken: Boldog, szabad csak itt lehet. Egy árnyas kis bokor megett. MOLNÁR JENŐ: Épülő házak között Nézd: milyen aprók már az emberes: a mester a mű mellett törpe lett! Kapaszkodnak a meredek falak a kopácsoló hangya kéz alatt. És a meztelen rőt falak felett friss, karcsú daru karja integet. Mintha biztatna embert, anyagot: szaporán feljebb! Érd el a Napot! Hív: a végtelen eget mutatja: szívben, lélekben, fel, magasabbra.' X — . A materializmus gyöke­rei mélyen lenyúlnak az embe­riség történelmének elmúlt év­századaiba— Sőt, évezredeibe. Ahhoz, hogy egyáltalában sző essék ércjeme és jelentősége szerint a materializmusról, ...Érdeme és jelentősége szerint — vette le szemüvegét és szo­kott mozdulattal megtörölte zsebkendőjében. — Igen... szó­val ahhoz kis történeti átte­kintés is szükséges, megemlé­kezés azokról, akiket úgy tar­tunk nyilván, mint a materia­lizmus előfutárai... Ezen az órán róluk lesz szó... Járkált a padok között, ki­csit monoton hangon pergette a szót, nevek röppentek, görög és római, olasz és angol... Kái­nok: tanár úr — mint mindig — jól felkészült az órára, a 11/b csendben és kellő tiszte­lettel figyelte a tanár szavait. Az arcok, mint napraforgó tá­nyérjai a napot, úgy kísérték a járkáló tanárt, akit inkább tiszteltek, mint féltek, s inkább becsültek, mint szerettek... Nem, száraz és kicsit fakó mo­dora, kimértsége semmiképpen sem volt alkalmas arra, hogy szerethesse őt harmincöt ka­masz, de kétségtelen tudása, igazságossága és magabiztossá­ga. rendíthetetlen nyugalma mégis elismerést váltott ki a gyerekekből, akik most van­nak abban a korban, hogy minden felnőttet úgy vizsgál­nak — ha öntudatlanul is — mennyiben, és lehet-e példa­kép. Klánoki tanár urat példa­képnek tartotta az osztály. Nem' olyan példaképnek, mint a fiatál, mindig elegáns Bozót, vagy Somsait, a testnevelő ta­nárt, aki maga is megcsinálja a krisztust a gyűrűn... Kétség­kívül a tudás és . a gernicesség volt az, amely megragadta a fiúkat, nem mintha a többi ta­nár nem lett volna általában 4«S ...SSöki.. vala­hogy inégis csak más. Káinok! ! hem tud és. nem gerinces, Kál- ! noki maga a tudás és maga a. : gerincesség.. , i — Elolvassuk a könyvet és ; becsukjuk... Az utolsó oldal ; adja meg a végkifejlődést és a : megoldást... De ki állíthatná, hogy az utolsó oldalból áll a könyv?... Ott minden oldalnak szerepe volt, ott minden oldal továbbvitte a cselekményt, el­lentmondott a megelőzővel... Állandó fejlődés... az jellemzi I a könyvet... Valahogy így van ' ez... Pontosan így van ez a ma- : térializmus fejlődésével is. Érthető? Demokritos és Marx között hosszú évszázadok tel­tek el, de... Lesz szíves kérem még egy pillanatig figyelni, magát mindig figyelmeztetni kell, — magázta diákjait, s már tudta, hogy a következő órán Palásti felelni fog. Mi több, ezt már Palásti is tudta és az osztály is. Kálnoki tanár úr ebben is következetes. Palásti áhítatos arcot vágott és akaratlanul is hátratette a kezét, aztán zavarában szipog­ni kezdett. Az anyját ennek a Kálnokinak... Holnap biztos felelni fog... Tanulhat délután, mert kémiából is esedékes már, hogy kihívják... S meny­nyi név, meg adat... Az évszá­mokat meg tudni kell... „Ké­rem, a történelem épületének malterja az évszám!” Eszébe jutott a könyv, amit tegnap látott anja kezében. Nyársfor- gató Jakab, ez volt a címe... Szemforgató Jakab, ez jó név. Nem Kálnoki! Szemforgató Ja­kab tanár úr... Csöngettek! —, Mára végeztünk... Ezek szerint tudják mi lesz a felel- tetés tárgya... Igaz? Maga is Palásti? S nyugodt,, egyenletes lép­tekkel kiment az osztályból. Gergely, a szakember, máris lelkesen magyarázta a pad te­tejére ülve, hogy Aristotelést kiforgatták a középkorban... Az ablakot kinyitották, hogy szellőzzön az osztály... Kovács, a nagy fiú, legújabb hódításá­nak részleteit vázolta merész hazugságok köntösébe öltöztet­ve a köréje gyűlt, s az ilyen területen a legvadabb hazug­ságot is készpénznek vevő hall­gatóságnak. — Délután akkor jössz? — bökte oldalba Palástit Kerekes, akivel még reggel egy kis dél­utáni csatangolást beszéltek meg. — Nem megyek — mór- naogta sötét arccal Palásti és bakancsos lábaival a padló görcseit .rugdosta... — Holnap biztos feíhív ez á„. fez a Szem­forgató Jakab... Hallottad? S már van egy rossz feleletem... Elhúz félévkor és olyan ruhát szakasztok le otthon, hogy ar­ról koldulok... Szemforgató Ja­kab! Kerekes lehuppant mellé a padba és úgy kérdezte: — Mi az, hogy Szemforgató Jakab? Mondjad már, tudsz valamit... Bizonyisten nem mondom el senkinek! Palásti a szájaszélét rágta és gondolkozott, elmondja-e vagy se, mit látott reggel. Aztán megrántotta a vállát. Miért ne? — De ne dumálj róla, ez C Kálnoki... — várt egy pillana­tig... — Nem dumálok, mondd már! — hajolt közel Kerekes nagy izgatottan. — ...ez a Kálnoki, reggel, mikor' kikísértem nagyapámat az állomásra... Korán reggel... Akkor jött ki a templomból... Misén volt' Érted? — Miséh? — felhődzött el Kerekes arca, mert nem ezt várta. Hát mi van abban, az én anyám is jár, még apám is elmegy néha... S ezt ne du­máljam?... Nagy marha vagy... — Te vagy a marha, mert 8 te anyád, meg az apád nem tart előadást a materializmus­ról... Kálnoki úgy beszél és vi­selkedik itt, mintha ő tudná legiobban, hogy nincs is isten és reggel meg titokban temp­lomba jár... Szemforgató Ja­kab... — mondta ki mégegy- szer a szentenciát Palásti. — Hát járjon, ha akar... Az ó dolga — vélte Kerekes és vigyorogva hozzá tette. — At­tól még holnap megizzaszthai alaposan a materializmus tör­ténetéből... — Engem? Engem nem... Ha kihív felelni, ki se megyek... Megmondom neki, hogy mate­rializmusból csak annak fele­lek, aki nem Jakab... Ezt fo­gom mondani — húzta ki ma­gát kegyetlen elszántsággal Palásti. Kerekes döbbenettel vegye® csodálattal nézte barátját, amint hősi arccal ecsetelte, ho­gyan fogja, Kálnoki tanár úr arcába vágni az igazságot., mint Schiller balladájában * kesztyűt az a gróf, vagy her­ceg a nőnek. ...Másnap az első ember, aki­nek felhangzott a neve Kálno­ki tanár úr száján — Palásti volt. Kerekes alatt megreccsent a pad és lehajtotta a fejét is, hogy fie lássa azt a pillanatot, amikor Palásti... — A materializmus... a ma­terializmus gyökerei mélye® lenyúlnak az emberiség törté­netének elmúlt évszázadaiba — hadarta Palásti és Kerekes Kálnokit figyelte, amint ceru­zájával játszott, egykedvűen, és magabiztosan, kicsit szára- zon és fakón... S önkéntelenül az jutott eszébe, mi lenne, ha most Kálnoki tanár úr, mint a templomban úrfelmutatáskor, letérdelne és a mellét verné, ahogyan az anyja szokta.« —- Fura lenne! — állapította meg magában, iKPHYWSPOL Felkel s Mary Doman küldetése I A ma történelméről regényt írni: bátor és nehéz vállalko­zás. A még titkosan őrzött ke­reskedelmi paktumok, a had­seregparancsnokságok titkai, a diplomáciai élet fortélyai még mind-mind . az - érintetlenség közelében vannak. Günther Felkel, a kitűnő rémet író azonban a nehézségek ellenére vállalkozott arra, hogy meg­írja Irán történelmének né­hány olyan esztendejét, amely — 1945—47-ben — a világpoli­tika gazdasági vonatkozása szempontjából döntő jelentő­ségű volt. Mary Domán ügyes amerikai kémnő, akit az US Army agya, a Pentagon küld szov­jet terület fölé, hogy ott légi­felvételt készítsen a Baku kör­nyéki olajtelepekről. De — a szokástól eltérően — e regény­ben a címszereplő csak mellék­alak és a fényképező vállal­kozás csak epizód. A regény főmotívuma az a kulisszák mögött folyó és mégis ‘kés­hegyre menő harc, amely a Standard Oil amerikai olaj­tröszt és az Anglo—Iránién fe­dőnevű angol érdekeltség kö­zött dúlt az iráni olajért. A gazdasági harc eszközei itt. Keleten a legváltozatosabbak. Szabotázsok, .gyilkosságok, sztrájkok, sőt puccsok és fel­kelések szervezése is szerepel az egymás ellen küzdő angol­szász tőkések fegyvertárában. Ilyen mozgalmas időszakról ír­ni, már magában is hálás fel­adat. Ugyanakkor azonban könnyen bele lehet esni a ka­landregények túlzó szélsőségei­be, amelyek elsikkasztják a politikai mondanivalót, s csak az. izgalomra, fordulatokra építhetnek. Günther Felkel elkerülte ezt az utat. Regénye izgalmas és mégis behatóan elemzi az irá­ni politikai és társadalmi vi­szonyokat. Irán nagy haladó pártja, a Szovjetunióval szim­patizáló Tudeh, a kormányban levő minisztered, munkásvezé­rek és szimpatizánsainak nagy tábora révén komoly akadá­lyokat gördít az Irán függet­lensége ellen folyó angol ak­ciók elé. A konfliktus tehát történelmileg kettős: egyrészt az angolok és amerikaiak egy­más közötti versengése, amely a maga brutális eszközeivel ugyancsak alaposan próbára teszi az iráni népet, másrészt Irán függetlenségi mozgalma, amely egyelőre nem kevéssé titkos és- konspirativ jellegű, mint az . angolok egymás kö­zött fotyó belharca. Ki hová tartozik? Sokszor nem is lehet az első pillanatban eldönteni? Felkel technikás író, aki is­meri a modem regényírás, a realista ábrázolásmód törvé­nyeit. Meseszövése ' érdekes, alakjai nem egysíkú papíros- figurák, hanem sokféléből ösz- szegyúrt hús, vér-emberek. Megszoktuk, hogy a nagy írók alakjai (Solohovnál, Hammingway-nél, stb.) min­den sokrétűségük ellenére van bizonyos határozottan kiala­kult jellemzőjük is, amely . a regény elolvasása után párat­lanul egységes képként él az olvasóban tovább. Felkel re­gényében ez az ábrázolásmód inkább csak formális, s azért nem is olyan mértéktartó. Hibája még a regénynek, hogy túlzottan nagyszámú sze­replő felvonultatásával a cse­lekményt egészen apró mo­zaikdarabkákra szaggatja, s így az olvasó érzelmi, vagy logikai hozzáállása a könyv- 1 öz szinte percről-percre tö­rést szenved. A Mary Doman küldetése azonban így is érdekes, jó könyv.-palt— l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents