Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

1953. február 6., péntek NEPÜJSÄG AHOL AZ ÉLETRE NEVELNEK (Tudósitónktól) AZ 1958—59-ES tanévben megyénk számos iskolájában új tantárgyként vezették be a politechnikai oktatást. Ez a gyakorlati jellegű oktatás azt jelenti, hogy a tanulók közvet­lenebb kapcsolatba kerülnek az élettel, a termelőmunkával Tanulás közben sajátítják el a modern technika alapelemeit, megtanulják a munkaeszközök, szerszámok helyes használatát, s az alapvető termelési folya­matok főbb mozzanatait. Maga a gyakorlati munka, az élet teszi tehát szükségessé, hogy gyermekeinkből sokolda­lúan képzett, a termelőmunká­ban járatos, művelt embereket neveljünk. A füzesabonyi já­rásban is ebben a tanévben három iskolánál vezették be ezt az új oktatási formát, s ezek között is igen eredmé­nyes munka folyik a füzesabo­nyi II. sz. általános iskolában. Látogatásunk alkalmával ép­pen az ötödik fiú osztályban volt alkalmunk megtekinteni, miből is áll egy ilyen óra, mit is jelent az a fogalom, hogy politechnika. Az ötödikes fiúk Halász Vince tanár vezetésével már év eleje óta papírmunká­kat készítenek. Most éppen karton-dossziék elkészítésén fáradoznak. A szorgalmas és ügyes kezek kemény kartonból vágják ki a fedőlapot a meg­adott méret szerint. Egy má­sik csoport éppen a ragasztó- anvagot készíti el nagy szak- szerűséggel. Kovászt készíte­nek a kályha melegénél, s amint látjuk, igen jól sikerült Ezután köve' ~ik a ragasztás, amit Antal Attila, Kovács Ist­ván, Czeglédi József és a töb­biek is sikeresen végeznek el. A - KŐVETKEZŐ munkafo­lyamat a karton átlyukasztása Mindenki odafigyel a tanár bácsira, mert ő mutatja meg, hogyan kell ezt csinálni. Egy vas-szerszámot hú? elő. Mi e? gyerekek? — Hidegvágó — fe­leli az egyik. — Ez nem hideg­vágó, ennek laposvágó a he­lyes neve. Most ezt ráhelyez­zük a kartonlapra, megfogjuk a kalapácsot, méghozzá a nyél végén. Ez a helyes szerszám­fogás. A kartonlap alá keménv fát helyezünk, és két erélyes ütéssel át is lyukasztottuk a lapot. így ni. A lyukasztás jól sikerült, s ezután már minden tanuló könnyedén és játszva elvégzi a maga kartonlapján A munka utolsó •• 's-e a be­fűzés. Zele Tibor' e jen már nagy gyakorlatra tett szert. Finom kék szalaggal összefűzi a két külső borítólapot, és máris fel lehet használni doí- gozatfüzetek, kották, és külön­féle iratok beborítására. Ön­kéntelenül is eszünkbe -jut, hogy ez a foglalkozás nem ha­sonlít-e a régi kézimunka órákhoz? Halász kartárs mo­solyogva adja a választ. Ko­rántsem azonos ez a kézimun­ka oktatással. Ott a munka ön­célú volt, csak az elkészítendő munkadarab jöhetett számítás­ba. Hogy hogyan készült, el. az már nem érdekelt senkit Itt viszont a munka anyagai­nak megismerése, a mesterség­beli fogások elsajátítása, s ál­talában minden dolog, ami ez­zel kapcsolatban előfordul, az oktatás anyagát képezi. Ezt különben a gyakorlat is bizo­nyítja. A TANÉV HÁTRALEVŐ részében drót-munkákat, hu­zal- és lemez-hajtogatásokat, ördöglakatokat, tepsiket készí­tenek. Az ötödik osztály anya­ga főleg csak az ujjak mozga­tását. és ügyesítését célozza. A hatodik osztály kalapálást anyaga a kéz, a váll és a karok erősítésére alkalmas, a felsőbo osztályok fűrészelési és gyaju- lási munkái pedig a mell, a derék és ezzel együtt a lábak foglalkoztatásáról gondoskod­nak. Erről különben a tanmű­helyben szereztünk tudomást, ahol Várhegyi Ferenc iskola­igazgató is bekapcsolódok az eszmecserébe. Helyiség híján igen ’ nehéz és áldozatos mun­kával a pincét alakították át műhelyekké, ahol egészen szép felszerelés, gyalupadok, fa és férp szerszámok, fogók, fúrók, fűrészek, satuk és köszörűk tcmkele-'e áll a . tanulók ren­delkezésére. Az elkészített munkadara­bok arról tanúskodnak, hogy itt komoly és szakszerű munka folyik. Az egyik szekrényben az ötödikesek papírmunkái, dobozok, könvvfedők, ezen­kívül fonalmunkák láthatók. Itt azután. a stoppolástól és a gomb felvarrásától kezdve egé­szen a szegő-öltésekig sok minden fellelhető. Látogatás a direktori síim elnökénél ÉVFORDULÓRA, a Tanács­köztársaság 40. évfordulójának a megünneplésére készülünk. Országszerte úttörők ezrei iry dúltak el, hogy „nyomolvasó" útjukon felderítsék a múlt di­cső emlékeit. így indultam én is el úttörő csapatunk egyik rajával, a fiúkkal, s erről a látogatásról. szeretnék beszá­molni. Tudja azt mindenki Nagy- visnyón, hogy még ma is él községünk 1919-es időszaká­nak a direktóriumi elnöke: idős Fehér Géza elvtárs. Szemerkélő esőben, cuppo- gós sárban megy a kis csapat, hogy meglátogassa ezt a ma már 90. életévéhez közeledő fehérhajú embert, aki mosta­nában már elég sokat bete­geskedik, idejének nagy ré­szét az ágyban tölti. A pajtások viselkedésén, ar­cukon látom a feszült megha- tódottságot. Érzik, hogy olyan helyre megyünk, ahol hazánk egyik dicső történelmi korsza­kának szemtanúját látják és hallják majd meg. Ez csak fo­kozódik, amikor a kis földszin­tes, régi ház udvarára érünk. Itt engem kellemes meglepe­tés ér. Az őrsvezetők bejelen­tik, hogy megbeszélésük sze­rint ők segíteni akarnak azzal, hogy fát, szecskát vágnak, ki­hordják az istállóból a trá­gyát és elvégeznek minden most soron következő mun­kát. Természetesen örültem ennek, a fiúk hozzáfogtak a munkához, miközben én elő­zetes beszélgetésre bementem a lakásba. Géza bácsit az ágyban ta­láltam, de mikor elmondtam neki, hegy mi járatban va­gyunk, határtalan boldog volt, hogy rágondoltunk, s ő is hoz­zájárulhat még a mai ifjúság neveléséhez. ILYEN ELŐZMÉNYEK után került sorra, hogy a külső munkálatok elvégzése után be­vonultak a pajtások a füzet­tel. ceruzával a kezükben s. körülülték az ágyban fekvő, őszhajú veteránt. S ő hihetet­len emlékezőtehetséggel, meg­lepő történelmi tisztánlátásai mondta el a 133 nap emlékét, majd a fehérterror kegyetlen­ségét. Szinte lángolt az öreg, beteges arc, amikor arról be­szélt, hogy a templom lépcső­jére fiivá az egybegyűlt la­kossághoz Petőfi szavaival kezdte meg beszédét: „Rabok legyünk vagy szabadok’ Ez a kérdés válasszatok!" Sceme most is sugárzik a boldogságtól, amikor idézi a nép válaszát: .Szabadok!!” — „Akkor kövessetek bennün­ket, tartsatok velünk" — hív­fa fel harcra, csatlakozásra a község népét. A beszélő ráncos arcnak szinte minden mozdulata át­ragadt ránk. Vele együtt szo­rul össze a torsunk és az öklünk, amikor arról hallunk, hogy az elfogott vöröskatoná­kat az iskolában kegyetlenül ütlegelte a grófbérenc Jeie- nyik főerdósz. Én úgy láttam' gyűlölet maradt meg a pajtá­sok lelkében a fehérterror mindenfajta söpredéxe ellen. Ez a beszélgetés megtanította őket szeretni és gyűlölni egy­aránt. Szeretni a dolgozók ér­dekeiért a legvégsőkig kitartó elvtársakat, s gyűlölni a dol­gozók mindenfajta bőrbe bújt ellenségét. Szinte óriássá, daliás alak­ká válik előttünk az öreg, ősz férfi, amikor a kegyetlen meglkínzásokról, a puskatus­ról, a „talpalásról", az éhez- tetésről, s a samszentoéteri jéghideg börtönről hallunk. Az előbb még égő gyermek- szemek elhomályosulnak, mé­lyebben hajolnak a jegyzet fölé a fejek, s mintha min­denkinek most kellene a kinti hideg miatt a szemeket töröl­ni. DE MÉG NINCS vége a be­szélgetésnek. A történetek nyomában magasbaszáll, majd lezuhan a lelkünk, hogy az­tán újra felcsillanjanak a szemek egy-egy mondat hatá­sára: „De nem baj fiam, mi elbuktunk akkor, de az igaz­ság győzött, elhozták a szov­jet katonák!” S beszél, beszél arról, hogy mennyire más a/, élete, hogy mennyire boldog volt a felszabaduláskor. Aztán újra elborúlnak az arcok. Hogy miért, azt már mi is láttuk: Fehér József rendőrőrmester 1957 március 3-án hősi halált halt. Az 1956 októberi ellenforradalom egyik elvetemült gonosztevőjének az áldozata lett. Az egyik ellen- forradalom a testet törte ösz- sze csak 1919 után. de ez az ellenfaradalom elvette egyet­len fiát, aki maga is az apja munkáját, elveit vallotta azért harcolt, s azért halt hő­si halált. De idős Fehér Géza elvtárs még mindig a régi. Hisz és hite nem hagyta el. Szeret: az embereket, tekintete szin­te simogatja a körülötte ülő gyermekeket. Szemében látom a ki nem mondott gondolatot- "'em harcoltam hiába, értetek harcoltam, ti boldogok vagy­tok, s még sokkal boldogab bak lesztek. Esteledik. Búcsúzunk. Szí­ves szava máskor is elvár bennünket, máskor is szívesen beszél a fiataloknak, csak azt sajnálja, hogy ő már nem fia­tal. Igaz, a test már megörege­dett, dé lelke örökre az ma­rad az utolsó dobbanásáig ami volt' ezelőtt 40 évvel: kommunista. KEVÉS A SÍÜŐ megköszön­ni, amit: értünk tett, kedves Géza bácsi, kedves Fehér elv­társ, de tetteinkkel be fogjuk bizonyítani azt, hogy valóban nem harcolt hiába. Azt hi­szem az egész magyar társa­dalom, s minden becsületes ember nevében üzenjük mind magának, mind a többi öreg veteránnak: méltóak akarunk lenni 1919 örökségéhez, s min­den erőnkkel azon dolgozunk, hogy hazánk örökké és vég­érvényesen a dolgozók hazája legyen. Likay László­tanító A másik teremben a techni­kai szakkör foglalkozását tart­ják. A táblán szemléltető rajz formájában láthatók a gyalu alkatrészei, s az alatta levő fel­sorolásból azt is megtudhatjuk, hogy a tanulók a különböző gyalu fajtákat is ismerik már. Megismerték milyen a nagyoló és a simító gyalu, az árokgya- lu, az egyengető, a vastagoló és a többi. Ezt különben a Ve­gyes Ktsznél az üzemlátogatás során is megnézték és kipró­bálták. EMLÍTSÜK MEG néhány szóval azt is, milyen társadal­mi segítségre támaszkodhat a politechnikai oktatás. Az isko­la igazgatója elmondja, hogy kaptak mintegy 20 ezer forint értékű szerszámot és felszere­lést, ezenkívül a szerszámok karbantartásával is igen sokat segítenek a szülők. így Gál András, az Állami Gazdaság asztalosműhelyének vezetője és Antal József bácsi, akinek unokája jár ide. Nehézség azonban még így is bőven akad. Nincs például patronáló üzemük, szükségük, volna né­hány kisgépre, amelyek a fa­munkáknál felaprítanák a nagy deszkadarabokat. Az érdekesség kedvéért Ha­lász Vince elmondja azt is, hogy sajnos, nálunk Magyar- országon még eléggé gyermek­cipőben kullog a politechnikai oktatás. Elmondja, hogy kinn járt Lengyelországiban és Csehszlovákiában. Varsóban a Technika Házában alkalma volt látni, milyen fejlett fokon és magas szinten nevelik a tanulókat az életre. Ezekben az országokban a tanárok, szaktárgyaik mellett kiegészí­tésképpen egy-egy szakmát is megtanulnak, s ez a módszer szerinte nálunk sem ártana. POLITECHNIKAI képzé­sünk eredményei mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a pár év még csak a kezdet, az útkeresés, a tapogatódzás időszaka. Sok még a tenni­való," s hogy csali egyet em­lítsünk, az ötödik osztály po­litechnikai anyaga nincs össz­hangban a mértan tantervi anyagával. Mértan órán ugyanis még nem tanulták, mi az a háromszög, de a poli­technikai órákon már szükség van a háromszög ismeretére. A következő évek tapasztala­tai, a tanárok nyári átkép­zése és az egyre fejlődő ok­tatási rendszerünk a jövőben minden bizonnyal orvosolja ezeket a dolgokat, és a gya­korlati oktatás is elfoglalja méltó helyét nevelési rendsze­rünkben. „A tárgyalást — Matysová és társai ügyében — megnyi­tom. A vádhatóság a társa­dalmi együttélés szabályainak megsértése címén emel vádat önök ellen.” — A színpadon még csak „jelzett” díszletek között mozognak a színészek, de Pálffy György, „a ta1 áros úr” szavai máris komoran csengenék... Elkezdődött Ko- hout: Ilyen nagy szerelem cí­mű művének első színpadi rendelkező próbája. Néhány perccel előbb Gyuricza Qttó még egy csendes. sarokba búj­va böngészte a szövegkönyvet. — „Nem tudok betelni ezzel a darabbal” — mondta —, „örökké csak a szövegkönyvét bújnám, oly gyönyörű, a pa­rancsnokságot azonban most már Vass Károly főrendező vette át. A tempón, a lelke- sültségen látszik számára is nagy élményt jelent ennek a darabnak a rendezése. De hőt ki lenne kivétel ilyen eset­ben, amikor egy remek, a ma életének problémáiról szóló mű színreviteléről van szó, olyan körülmények között, ahol az egészen újszerű díszlet-megol­dások is a mondanivaló teljes megértését, a közönségnek csu­pán a szereplő személyek já­tékára való ügyelését szolgál­ják majd. Izgalmas és szép tehát a feladat, s ami a fon­tos, most március elejéig van idő is a felkészülésre Kovács Máriának, Lenkei Editnek, Kárpáthy Zoltánnak (aki egyébként ebben a darabban mutatkozik be Egerben), Csapó Jánosnak, Pálffy Györgynek, Gyuricza Ottónak, Forgács Kálmánnak, Olasz Erzsébet­nek, Déri Máriának. Dánffy Sándornak, a szereplő gárdá­nak, Vass Károly rendezőnek és Pásztor Péternek, a szín­padképek tervezőjének. * A színház társalgójában csend van. Nem hangzik ki a folyosóról a Mark Twain: Ádám, Évájából próbált rész­let, sem Moliére tolakodói­nak, a menekülni vágyó em­ber számára kellemetlen szava. A Kelemen László Irodalmi Színpad próbája mára véget ért. A szereplők még jobbára együtt vannak, Bodó György új, jobb meg- oldást javasol Kozaróczy Jó­zsef rendezőnek. Papír, ceru­za. kerül elő, s néhány pere múlva máris egymás mellett sorakoznak az elképzelt be­állítások rajzai. Minden forr, alakul, formálódik még Kér­dést a várható élményre vo- natkozóan ilyenkor még nem szabad feltenni. A rendező máskülönben is csak ennyit árul el mindenkinek: — A technikai megoldás is egészen újszerű. Ezzel, a Pásztor Péter által tervezett színpadképpel is meglepetést akarunk szerezni közönsé-1 günknek. A február 16-i Nevető vi­lág című irodalmi est ezen­kívül is minden bizonnyal nagy sikert arat, hasonlóan a bemutatkozó előadáséhoz, amelynek műsorát, mint hír­lik, az érdeklődésre való te­kintettel megismétlik. Mark Twain, Petőfi. Burns, Aris­tophanes, Arany János, Heine, Goethe, Moli're, Csehov, Ka­rinthy, Swift, Shaw neve már­is egyik biztosíték erre. Az ő műveikből állította össze ugyanis Gyárfás Miklós, Jó­zsef Attila-díjas — aki egyéb­ként konferálja is az estet — a Kelemen László Irodal­mi Színpad második műso­rát. S a művek, a részletek tolmácsolói, hogy először a vendégeket említsük: Ascher Oszkár, Kossuth-díjas, ki­váló művész, Békés Itala, a Madách Színház, Békés And­rás, a Szegedi Nemzeti Szín­ház tagjai, s Lendvai György zenem.űvés.z, valamint Kovács Mária, Stefanik Irén Olasz Erzsébet, Lenkei Edit, Bodó György, Fekete Alajos, Gyu­ricza Ottó, Pálffy György, Pusztai Péter és Pathó István lesznek. Kell-e ezek után még kér­dezősködni: milyen lesz a 16-i irodalmi műsor? Azt hisszük, nem szükséges...-ger Feln«»U-énekkari szerveznek Csánvban Mezei József, a leendő ének­kar vezetője szervezésével. Ügy tervezik, hogy az énekkar tagjait főleg népfront-bizott­sági tagokból szervezik és az alakuló ülést szombaton tart­ják meg. Már korábban felvetődött az egyik tanácsülésen Csány köz­ségben, hogy felnőtt-énekkart kellene létrehozni. A tanács­ülés javaslatára az énekkar szervezése meg is kezdődött, Hídvégi Lajos, a Hazafias Népfront községi titkára és (S msszfcvai Kreml napiaiRkbaH Irta: A. Vegyenyin altábornagy, a moszkvai Kreml parancsnoka palota gyönyörű termeiben az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége fogadásokat ad az ipar, a mezőgazdaság élenjárói, a tudomány és kul­túra képviselői tiszteletére. Gyakran rendeznek itt' diplo­máciai fogadásokat is. A kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyel­met szentel a Kreml történel­mi emlékeinek megőrzésére. Az utóbbi időkben nagy res- taurációs munkálatok folj tak a Kremlben. A párt- és kor­mányhatározat folytán a ne­gyed századdal ezelőtt I. Ber­bert építész terve szerint meg­épített Szverdlov-klubot 1958- ban színházzá alakították át . A Kreml-színház ünnepélyes megnyitására november 5-én került sor. A színháznak, ahol a leg­nagyobb drámai és zenei alko­tásokat mutatják majd be, gyönyörű, 1200 férőhelyes né­zőtere és 2 tágas előcsarnoka van. Az épület a tehető leg­nagyobb kényelmet nyújtja : mind a nézőknek, mind pedig a színészeknek. Az új színház megnyitása nagy esemény volt a szovjet főváros kulturális életében. Ismételten bizonyít­ja, mennyire törődik a párt Központi Bizottsága és a kor­mány a szocialista kultúra fej­lesztésével. A Kreml parancsnokságá­nak kollektívája, az egész szovjet néphez hasonlóan, az SZKP XXI. kongresszusán is mindent megtesz, hogy még nagyobb vendégszeretettel lás­sa vendégül a moszkvai Kreml számos látogatóját. munkaszeretetre, takarékos­ságra, tisztaságra, egyszerű­ségre tanít bennünket. Lenin örökké halhatatlan!” Az utóbbi években a Kínai Népköztársaság, Csehszlová­kia, Magyarország, Románia, Bulgária, Lengyelország, Albá­nia, a Német Demokratikus Köztársaság, India, Burma, Anglia, Franciaország, Finnor­szág, az Egyesült Arab Köz­társaság, Svédország, Japán és más államok párt- és kor­mányküldöttségei, valamint parlamenti küldöttségei tettek látogatást a Kremlben. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének, a Szov­jetunió kormányának és az SZKP Központi Bizottságának meghívására a Szovjetunióba érkező sok szocialista ország párt- és kormányküldöttségé­nek vezetői — Mao Ce-tung, Csou En-laj, Ho Si Minh, An­tonin Novotny — külön lak­osztályt kaptak a Kremlben. Nemrégen a Lengyel Népköz- társaság Gomulka elvtárs ve­zette párt- és kormányküldött­sége szállt, meg a Kremlben. A Szovjetunió vendégeként Szu- kamo, Indonézia elnöke, Nasz- szer, az EAK elnöke és Kek- konen, a Finn Köztársaság el­nöke is a Kremlben lakott. Hagyománnyá vált, hogy a Kremlben évente újévi fenyő- faünnepséget és ifjúsági bálo­kat rendeznek. A nagy Kreml­bejárat a Kremlbe, körülbelül 14 millió ^ ember f ordult meg itt. Megismerkedtek a Kreml nevezetességeivel, utánozhatat­lan történelmi és építészeti emlékeivel. A látogatók a ven­dégkönyvben elragadtatásuk­nak adnak kifejezést. A voro­nyezsi terület Koloszknovka falujának kolhozparasztjai eze­ket a sorokat írták: „Milyen mesés, milyen nagyszerű és milyen példátlan a művészeti alkotásoknak ez a gyűjtemé­nye! Nincsenek szavak, ame­lyek képesek lennének kifejez­ni az elragadtatás, az öröm és a büszkeség érzését az orosz nép tehetségének és munkájá­nak láttán.” „Elragadtatással adózunk az orosz néptiek — írják a „Szla- va” bálnavadász-flottilla ten­gerészei. — Felejthetetlen be­nyomásainkat magunkkal visz- szük a messzi antarktiszi vi­zekre.” A szovjet emberek számára a Kreml a legkedvesebb helye Vlagyimir Iljics dolgozószobá­ja és lakása. Az utóbbi évek­ben körülbelül 60 ezer látoga­tó járt itt, közöttük sok kül­földi vendég. Ho Si Minh elv­társ, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke 1955. július 13-án Lenin lakását és dolgo­zószobáját megtekintve, ezt ir­ta a vendégkönyvbe: „Lenin — a proletárforradalom nagy tanítója. Az erkölcsi tisztaság felső fokán álló ember, aki A moszkvai Kreml az orosz nemzeti kultúra kiemelkedő történelmi és művészeti emlé­ke, a nép életében nyolc év­század folyamán végbement sok nagy történelmi esemény szemtanúja. Az ős Kremlt azonban nem­csak felmérhetetlen értékű művészeti és történelmi emlé­kei teszik kedvessé a szovjet emberek szívében. Több mint öt esztendőn át itt élt és dol­gozott a világ első szocialista államának megalapítója, Vla­gyimir Iljics Lenin, al|l 1918. március 12-én a Kremlben tett első látogatása alkalmával úgy rendelkezett, hogy a kor­mány épületére vonják fel a szovjetek országának vörös zászlaját. Azóta vált Moszkva szocialista • államunk fővárosá­vá, a Kreml pedig az ország politika^ társadalmi és kultu­rális életének központjává. A Kremlben dolgoznak a törvényhozó és végrehajtó ha­talom szervei — a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksé­ge és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa. Itt tartják a párt- kongresszusokat, a központi bizottsági üléseket, a Szovjet­unió és az OSZSZSZK Legfel­ső Tanácsának ülésszakait, a komszomol kongresszusait, az ipar, a közlekedés, a mezőgaz­daság, az építőipar élenjárói­nak, a kultúra és a tudomány képviselőinek tanácskozásait. A párt és a kormány határo­zata folytán az ős Kreml ka­pui szélesre tárulnak a szovjet emberek, valamint a Szovjet­unióba látogató külföldi ven­dégek előtt. 1955. július 20-a óta, amikor megnyílt a szabad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents