Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Dr, Berencz János: EMLÉKEZÉS KKUPSZKAJARA , . ★ BALESET FIZETÉS UTÁN * NEKIK IS MEG KELL TALÁLNI AZ ÜT AI ★ HABSBURG O’J'TÖ ÉS AUSZTRIA it SZÍNHÁZI KRÓNIKA ★ s HÍREK — SPORT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA X. évfolyam, 31. szám ÄRA: 50 FILLÉR 1959. február 6., péntek Befejeződött a kommunizmus építőinek kongresszusa MOSZKVA (TASZSZ). A kongresszus csütörtök délelőtti ülése Frol Kozlovnak, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának elnökleté­vel nyílt meg. Az első félszólaló Pjotr Se- leszt, a kievi területi párt- bizottság titkára volt. Kijef- ientette: a terület dolgozói az 1959. évi terv megvalósításá­ban máris jelentős eredmé­nyeket értek el. Hét esztendő alatt — mondotta Seleszt — a kievi terület vállalatai a ter­melés növekedésének csaknem 65 százalékát a munkaterme­lékenység fokozásával érik majd el. A következő szónak Jevge- nyij Koluscsinszkij, az Omszki i.Nyugat-Szibéria) területi párt- bizottság titkára többek kö­zött a terület mezőgazdasági fejlesztésének távlatairól be­szélt. 1958-ban a terület kol­hozainak jövedelme az 1953. évihez képest három és fél­szeresére emelkedett. Ez le­hetővé tette, hogy megkezdjék a falvak széleskörű újjáépíté­sét és rendezését. A falvakban ezer számra épü’nek a gazdasági épületek, amelyek a legkedvezőbb fel­tételeket teremtik meg a kol- aozparasziok munkájához. Űj klubok, kórházak, iskolák, "könyvtárak, lakóházak épül­tek. Koluscsinszkij kijelentette, az omszki kolhozparasztok vállalják, hogy a hétéves terv hústermelé­si feladatait három esz­tendő, a gabonatermelési feladatokat pedig liárom- négy esztendő alatt tel­jesítik. Konsztantyin Osztroviiyanov akadémikus felszólalásában elemezte a kommunista társa­dalom általánosan kibontako­zó építési időszakának több olyan elméleti problémáját, amelyet Nyikita Hruscsov be­számolója felvetett. Osztrovityanov állást fog­lalt amellett, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia gazda­ságtan! intézete teremtsen szo­rosabb kapcsolatokat az álla­mi tervbizottsággal, a népgaz­dasági tanácsokkal és az or­szág többi népgazdasági in­tézményével. A közgazdászok­nak a kommunista építés gya­korlatában felmerülő felada­tok alapján kell végezniük kutatásaikat — mondotta. Jakutföld — mint ahogy a geológiai feltáró munkák bi­zonyítják —, az ország egyik leggazdagabb területe. Há­rommillió négyzetkilométernyi területén, — amely a Szovjet­unió egész területének heted­része, gazdag ásványi kin­cseket — szenet, ónt, vasércet, gyémántot, aranyat, ritka és szórványosan előforduló ele­meket találták. Szem jón Boriszop, a Jakut területi pártbizottság első tit­kára közölte, hogy Jakutia dolgozói elhatározták: 1965-re a gyémánttermelést 1958-hoz képest nem 14-szeresére növe­lik, mint ahogy a hétéves terv ellenőrző számai előirányoz­zák, hanem hússzorosára. A szónok kiemelte, hogy Jaku­tia népeinek kultúrája rend­kívül gyorsan fejlődik. Minden tízezer lakos kö­zül T7 főiskolai tanulmá­nyokat folytat. Az Egyesült Államokban ez­zel szemben minden tízezer lakosra 60, Angliában 37, Franciaországban 27, Nyugat- Németországban 25 főiskolai hallgató jut. Mark Mityin akadémikus, a politikai és tudományos isme­reteket terjesztő országos tán- saság vezetőségének elnöke felszólalásában kijelentette: A kongresszusi beszámoló megmutatta, milyen korlátlan lehetőségek nyílnak a kommunizmus építőse »arán az ország termelőerői, a tudo­mány és a technika fejleszté­sére. Ebben a megvilágításban különösen nyilvánvalóvá válik Malenkov, Kaganovics, Molo­tov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportjának szé­gyenletes bukása, egyre szem­betűnőbben mutatkozik meg a párt marxista—leninista vo­nalának teljes diadala Mityin .utalt rá, hogy Hruscsov a szocialista állam kérdésének továbbfejlesztésével — külö­nösen azzal a szereppel kap­csolatban, amelyet a szocialis­ta államnak a kommunizmus általánosan kibontakozó építé­se időszakában be Kell tölte­nie, továbbá a társadalmi szervezeteknek az ország irá­nyításában megnövekvő szere­pére vonatkozó fejtegetésével igen értékesen gazdagította az elméletet. Lenin azt tanította — foly­tatta a szónok —, hogy az iga­zi politika ott kezdődik, ahol milliók vesznek részt benne. A több mint kétszázmillió la­kost számláló Szovjetunióban a lakosság legszélesebb réte­geit bevonják az államügyek­be. Erről tanúskodik például, hogy a hétéves terv ellenőrző számainak vitájában körülbe­lül 70 millió ember vett részt. Mityin akadémikus foglalko­zott Hruscsov beszámolójának, a kommunizmus felé vezető utat megvilágító más elméleti tételeivel is. E tételek közé sorolta a kolhozépítés problé­máinak kidolgozását. Kijelentette, hogy a hétéves tervben megoldódik az a kér­dés is, hogyan lehet elvezetni a kolhozparasztok tízmillióit a kommunizmushoz. Mityin akadémikös befeje­zésül hangsúlyozta, hogy Hruscsov beszámolója kifejtet­te a marxista—leninista hu­manizmus nemes és nagyszerű koncepcióját, amelyet a világ békéjéről való gondoskodás hat át. Mityin akadémikus felszóla­lásával végétért a vita a Szovjetunió népgazdasaga fej­lesztésének 1959—1965. évi el­lenőrző számai felett. Az elnök bejelentette, hogy a hétéves tervről szóló be­számoló vitájában nyolcvan- hatan szólaltak fel-. Rövid szünet után Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke mondott záróbe­szédet. X. Sz* Hruscsov záróbeszédé az SZKP XXI. kongresszusán MOSZKVA (TASZSZ;: N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára kongresszusi zárósza­vában rámutatott, hogy a kongresszus munkája ékes­szólóan bizonyította a párt tö­kéletes összeforrottságát és egységét, a pártszervezetek és az összes kommunisták nagy­fokú aktivitását A Szovjet­unió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának — mondotta Hruscsov elvtárs — telies iog- gal adták „a kommunizmus építőinek kongresszusa” nevet, mert ez a kongresszus jelzi, hogv hazánk fejlődésének új Történelmi szakaszába a kom­munista társadalom általáno­san kibontakozó építésének időszakába lép. A kongresszus megmutatta a marxizmus— leninizmus eszméinek páratlan alkotó erejét, eleven, elszakít­hatatlan kapcsolatát a kom­munizmus ragyogó épületén dolgozó néptömegek gyakorla­tával. Hruscsov bejelentette, hogy a Párt Központi Bizottsága és * Szovjetunió Minisztertaná­csa figyelembe veszi azokat az óhajokat és javaslatokat, ame­lyeket a kongresszusi felszóla­láson tartalmazták. Az állami tervbizottságot, a köztársasági és más helyi szerveket meg kell bízni annak a tömérdek gyakorlati javaslatnak a fi­gyelmes tanulmányozásával, amelyek a dolgozóktól érkez­tek az ellenőrző számok meg­vitatása során. E szerveknek intézkedniök kell, hogy a ja­vaslatok a gyakorlatban is megvalósuljanak. Hruscsov a továbbiakban megjegyezte, hogy a 72 külföl­di kommunista és munkáspárt kongresszusi küldöttségeinek felszólalása és a testvérpártok­nak a kongresszushoz intézett üdvözlő üzenetei megindító módon tolmácsolták azt a nagy bizalmat és őszinte ro- konszenvet, amelyet a szocialista országok dol­gozói és a hatalmas dol­gozó tömegek, a béke, a demokrácia, és a haladás hívei világszerte táplálnak az SZKP és a Szovjetunió iránt. A testvérpártok üdvözletei, képviselőik találkozói kong­resszusunk küldötteivel, Moszkva dolgozóival, nagysze­rűen megmutatták a nemzet­közi kommunista mozgalom­nak a marxizmus—leninizmu- son alapuló egységét, erejét és összef orrotts ágát. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára szívből jövő köszönetét mondott a testvérpártoknak az üdvözlé­sekért. Pártunk és a szovjet nép — mondotta Hruscsov — nemzet­közi kötelességének tartia, hogy állandóan erősítse a világ dolnozóihoz és demokratikus erőihez fűződő barátságát és a proletárszolidarítás szálait, erősítse a hatalmas szocialista tábort, fáradhatatlanul har- colion a népek békéjéért. Hruscsov hangsúlyozta: a kongresszus munkájában a pártnak, az egész szovjet nép­nek az az eltökélt szándéka fe­jeződött ki, hogy valóraváltja a kommunista építés tervét. Kifejeződött m az óhaj. hogy mindent megtesz a béke fenntartá­sáért, a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés együttéléséért. Ez kongresszusunk legfonto­sabb' jellemző vonása — hang­súlyozta Hruscsov — Még a hidegháború híveinek is meg kellene látniok, ha tár­gyilagosan értékelnék az ese­ményeket, hogy az a terv, amelyet kongresszusunk elfo­gad, békés együttélésre, a vi­lágbéke megszilárdítására irá­nyul. Ezután a mai ■ nemzetközi helyzet néhány kérdését érint­ve, Hruscsov a következőket mondotta: —• Világszerte nagy Változá­sok történtek. Egyes országok a szocialista világrendszerhez, mások az imperialista világ- rendszerhez tartoznak. Vannak azonban olyan országok is. amelyek nem szocialisták, de nem sorolhatjuk őket az im­perialista rendszer országaihoz sem. Ezek az országok felsza­badító harcban kivívták nem­zeti függetlenségüket, s a ka­pitalista fejlődési szakasz el­kerülésével saját útjukon akarnak járni, hogy lerázva a gyarmati igát, más alapon kezdiék meg társadalmuk épí­tését. Ezeknek az országoknak sok képviselője hangoztatja, hogy ők szocializmust akarnak épí­teni. Igaz, hogy nehezen ejtik ki a „kommunizmus” szót, s nem mindig világos, mit je­lent az Ő elképzelésükben a szocializmus. Kétségtelen azonban, hogy ezek a személyi­ségek jóindulatúak a szocialis­ta országok iránt, nem ellen­feleket látnak bennünk, nem úgy tekintik a szocialista or» szagokat, mint amelyek szem­ben állnak az ő törekvésükkel! tudnillik, hogy imperialisták és gyarmati elnyomás nélkül építsék fel új életüket. Ezért a szoeialitita országok jó. baráti visxonyl terem tettek az ilyen államokkal, közöttük normális gazdasági kapcsola­tok fejlődnek. Együtt széliünk síkra a békéért és a népek biz­tonságáért, az atom- és a hid­rogénfegyver eltiltásáért, együtt harcolunk az imperialisták gyarmatosító politikája ellen. — A jelenlegi erőviszonyok elemzéséből adódik az az egyik legfontosabb következtetés — mutatott rá Hruscsov —, hogy a gyarmati és félgyarmati országok többsége már nem az imperializmus tar­taléka és határországa, holott nemrég még az volt. Ezenkívül figyelembe kell vennünk, hogy a kapitalista országok dolgozói — a munkás- osztály, a dolgozó parasztság jórészt az értelmiség is — min­den erővel igyekeznek meg­őrizni a békét, s életkörülmé­nyeik megjavítására töreked­nek. Helyeslik a szocialista or­szágok békeszerető politikáját. A kapitalista országokban a kominunista pártokon kívül vannak szocialista és munkás« pártok is, s a munkások és pa­rasztok egy része ezeket kö­veti. S bár e pártok politikai és ideológiai nézetei eltérnek) a marxista-leninista pártok nézeteitől, e pártok tagjainak többsége a béke híve. Ezekben a kérdésekben tehát találkozz hatnak erőfeszítéseink. Követ* kezésképpen az imperialisták­nak nem lehet támaszuk a ka­pitalista országok dolgozó tő« megeiben, hiszen e tömegek létérdeke a béke megőrzése és megszilárdítása. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen és állhatatosan békeszeretó külpolitikát folytatott és foly­tat ezután is. A hétéves terv végrehajtá­sának oroszlánrésze lesz. korunk legfontosabb prob­lémájának, az egyetemes béke megőrzésének megol­dásában. Békés versenyt akarunk a kapitalista országokkal — mondotta. — A. termelőerők fejlesztésében az'ország gazda­sági potenciáljának fejleszté­sében, a nép anyagi és kultu­rális jólétének fokozásában akarunk versenyezni. Azt akar­juk, hogy a versenyben mind­egyik rendszer megmutassa gazdasági és szellemi erőit. Véleményünk szerint azé a haladó társadalmi rendszeré a jövő, amely az anyagi javak­ból többet ad a népnek, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetőségeit biztosítja a nép számára. A döntőbírák legyenek a népek, ők döntsék el, me­lyik rendszer jobb. ! Bizonyosak vagyunk, hogy a . népek helyesen választanak, s ! a választást úgy ejtik meg, j hogy nem robbantanak ki há- , borút az államok között, nem vetnek be hidrogén- és atom­bombákat. Hruscsov foglalkozott Eisen­hower amerikai elnök', Nixon alelnök, Dulles külügyminisz­ter és mások legutóbbi beszé­deivel, s megállapította, hogy e beszédek valamiféle óvatos­ságra intenek, a kétely mag­vait hintegetik, visszatérnek a régi harcias szóhasználathoz, az olyasféle kijelentésekhez, amilyeneket Dulles úr a ja­nuár 7-i sajtóértekezleten en­gedett meg magának. Dulles minden alap nélkül azt állí­totta, hogy a Szovjetunió foly­tatni akarja a „hidegháborút”, s amikor az Egyesült Államok­kal való normális kereskede­lem fejlesztését javasolja, va­lójában arra gondol, hogy ön­magának és a nemzetközi kommunizmusnak még kedve­zőbb feltételeket teremtsen a tőkés országok ellen vívott „hidegháborúhoz”. — Ilymódon — mondotta Hruscsov — az Egyesült Álla­mok bizonyos körei meg akar­ják szüntetni országaink vi­szonyának bizonyos felmelege­dését, amely pedig a legutób­bi időben különösen A. I. M - kojan amerikai fogadtatásával kapcsolatban már megkezdő­dött. Az amerikai katonai veze­tők és államférfiak gyakran hangoztatják, hogy az Egye­sült Állámoik adottságai kato­nai szempontból kedvezőbbek a Szovjetunió körülményeinél, mert az Egyesült Államok Európában és Ázsiában a ha­ditámaszpontok egész hálóza­tával rendelkezik, s e támasz- pontokatfelhasználja arra, hogy csapást mérjen országunkra. A Szovjetuniónak viszont — szerintük — még kevés inter­kontinentális rakétája van. így hát a háború véleményük szerint — az Egyesült Álla­mokra nézve, nem is olyan ve­szélyes. Me. Elroy, az Egye­sült Államok hadügyminiszte­re például a napokban kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok a Szovjetunió határai közelében levő szövetségesei­nek területéről kiindulva foly­tatna hadműveleteket, a Szov­jetunió viszont csak saját te­rületéről kilőhető rakétában bizakodhatnék. Feltételezhetjük — jegyezte meg Hruscsov — hogy az an­golok, a franciák, a németek, a törökök, a görögök, az ola­szok és a többi ország népei, amelyeknek területén ameri­kai haditámaszpontok vannak. fontolóra vették, mivel kecseg­teti őket ez az amerikai elkép­zelés. Az amerikai államférfiak készek szövetségeseiket felál­dozni, szűk érdekeik kedvéért, A valóságban a Szovjetunió­nak megvannak • az eszközei, hogy a földkerekség bármely pontján csapást mérjen az agresszorokra. Mi nem a le­vegőbe beszé’ünk, amikor azt mondjuk, hogy megszerveztük az interkontinentális balliszti­kus lövedékek sorozatgyártá­sát. Nem is azért mondjuk ezt, hogy megfenyegessünk vala­kit, hanem, hogy rávilágítsunk mit sem törődnek az emberi­ség sorsával. Kufár magatar­tás ez, az emberkereskedőik politikája, akik meggazdago­dásért nemeseik barátaikat, de még saját édesatyjukat is el­adnák. Mondanom sem kell, hogy ez a pojitika idegen a mi né­pünktől, szovjet államunktól, idegen a munkásosztálytól, a marxizmus—leninizmus hívei­től. Mi következetesen harco­lunk a háborús veszély elhá­rításáért, az atom- és hirdo- génfegyver eltiltásáért és a velük folytatott kísérletek megszüntetéséért, s azért, hogy az Egyesült Államokkal, Ang­liával, Franciaországgal és a többi nyugati országgal minden éle+fontosságű kérdésben köl­csönösen elfogadható meg­egyezést köxsünk. Harcolunk az egész világ békéiéért, mert mi nemzetiségtől bőre színé­től vagy vallásától függetle­nül naevrabecsüljük az em­bert. Véleményünk szerint bűnös dolog lenne egyes emberek, egyes népek bol­dogtalanságára és szenve­désére építeni mások jó­létét. Ügy vélem, itt az ideje, hogy az amerikai katonai szakértők ne építsenek többé arra az illúzióra, hogy háború esetén az Egyesült A’’amok területe sértetlen marad. Ez már régóta nem felel meg a valóságnak, csupán a dolgok valóságos állására. — A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából — állapította meg Hruscsov — különösen fontos az Egyesült , Államok és a Szovjetunió vi- 1 szonyának megjavítása Nem is olyan régen eléggé éleshan- gú üzenetváltások zajlottak le a Szovjetunió kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között. (Folytatás a 2. oldalonj ux unmrtísnt labomohott vágynliníi*

Next

/
Thumbnails
Contents