Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-28 / 50. szám
4 KÉPÚJSÁG 1959. február 88, szombat »Játszani akarunk, nem felosztani !“ Mi lesx a gyöngyösi bdnyásxxenekarral f — SZAKÍARSAK, kezdjük! Basszisták, vigyázni! Csiba István karnagy kis pálcája kopog az asztalon, majd merész lendülettel a levegőbe emelkedik. Huszonöt férfi figyeli a kis pálca minden rezdülését, huszonöt férfitüdőből kiáradó levegő kelti életre a pozánokat, kürtöket, klarinétokat. S a látszatra rézhideg hangszerekből már nem levegő illan ki, hanem a lehellet bői életrekeltett lélek: egy1 Bach-románc klasszikusan meleg akkordjai. Tóth Jóska, á tizenkét éves pozános leteszi most hangszerét, s számolni kezd halkán. Nem is halkan, hangtalanul, csak a szája mozgása mutatja: huszonhét, huszonnyolc, huszonkilenc, harminc. Most int a mellette ülő, hasonló korú Horváth Imrének, az ő szólamuk, a pozánok „jelenése” következik. S a lelket melegítő, bizsergető zene lassan megtölti a Ids termet. A zenei kép, így, a maga optimista akvarell-hangulatával, szivárványos, áttetsző, mint a játszott tavaszi románc. Aki látja és hallja ezt, azt hiszi, ezeknek az embereknek nincs is semmi gondjuk, a zene biztosan pótolja őket mindenért. Pedig a kép kissé csal. No, de ne vágjunk a dolgok elébe! ez év júliusában alakult a gyöngyösi XII-es akna zenekara, mégpedig olyan körülmények között, hogy a ki- leneszáz gyöngyösi bányász maga kérte a vállalat vezetőségét: szervezzék meg az üzemi zenekart. Hogy milyen nagy volt ez az ambíció, bizonyítja az a tény is, hogy a bányászok maguk ajánlottak fel a nyereségrészesedésből harmincötezer forintot hangszerekre és a zenekar fenntartására havonta egy forintot. A hangszereket megvásárolták, a zenekar hamarosan létrejött. Zenészekben nem volt hiány, sikerült Csiba karnagyot is „megszerezniük”. A zenekarban nemcsak bányászok vannak, felvettek minden régi zenészt, minden érdeklődőt. A tagok szinte egytől egyig munkások, legtöbbjük már évtizedek óta szerelmese a íúvószenének. Szabó Imre bányász például már 33 éve játszik különböző fúvószenekarokban, Molnár Pál malmi dolgozó is 1926. óta játszik f-helikonon, vagy ott van Csabay Pál aknász, aki már éppen huszionöt éve fújja a számykürtöt. De „veteránnak” számít itt majd minden zenész, egy-két kivétellel mindnyájan legalább egy évtizede kezelik a hangszereket, napi munkájuk után. Csiba karmester is — aki szintén a bánya dolgozója —, 1932. óta vezet üzemi zenekarokat, 1945-től pedig bányászokat. Munkásból lett karmester, mint árva gyermek, saját erejéből végezte el az iskoláit, majd a konzervatóriumot, s zenei téren oly sokat tanult, hogy ma már az összes vonós- és fúvós hangszereken játszik. MOST PEDIG TÉRJÜNK a' tárgyra: miért is hamis az előbb bemutatott kép? Hamis, mert ha a próbát megszakítjuk és megkérdezzük a zenészeket, hogyan élnek, mennyire vannak megelégedve, korántsem megnyugtató választ kapunk. Először Szabó Imre próbálja szavakba önteni a zenekar közös baját: az fáj nekik, hogy szinte egyáltalán nem törődik velük senki. Mint mondja, megalakuláskor „a vezetőség fűt-fát ígért”, most meg feléjük sem néznek. Azt szeretnék, ha a bánya, de a városi tanács vezetősége is kíváncsi volna arra, mit is csinál a bányászok pénzéből létrehozott zenekar, hogyan dolgoznák, van-e valami panaszuk. A vállalat kultúrfelelő- sét például már hónapok óta nem látták. De a tanácstól sem keresték még fel őket egyszer sem. Pedig ők azt mondják — s erre a legbüszkébbek —, hogy nemcsak a vállalat, a város dolgozóinak is szeretnének adni zenéjükből, hiszen Gyöngyösön ez a zenekar , az egyetlen, amely nyilvánosan is felléphetne. Ök erre készülnek is, indulókkal, vidám muzsikává! szeretnék változatossá tenni a városi ünnepségeket. De nem „rezesSertéssült fogkrémes tubusban Mit esznek a lökhajtásos gépek pilótái? Sokat olvashattunk már arról, milyen nehézségekkel jár a táplálkozás kérdésének megoldása a rakétákban, vagy például a jövő űrhajójában. Sokkal kevesebbet tudunk arról, hogy hasonló nehézségek merülnek fel a lökhajtasos katonai repülőgépeknél is. Ezek a problémák nem jelentkeznek a lökhajtásos utasszállító gépeken, mert ott a szárazföldihez hasonló . légnyomást biztosítanak. A katonai repülőgépek helyiségeiben azonban nem szabályozzák a légnyomást és a pilóták csak megfelelő öltözékkel és oxigén-palackokkal rendelkeznek. A nagy magasságokban repülőgépeken pedig rendkívül alacsony a légnyomás és így az evés is igen körülményes feladattá válik, úgyhogy a repülők legtöbbször nem is hajlandók ilyenkor étkezni. A katonai hatóságok azonban egészségtelennek tartják. ezt az állapotot és nem szívesen látnak éhes pilótákat a drága gépek kormányánál. A nehézségen úgy próbáltak segíteni, hogy számos élelmiszert pép formájában, a fogkrémhez hasonlóan tubusokba töltenek. így sertéssült-, paradicsommártás-, csokoládé-, satt-, csirke-, szalonna- stb. pépek állnak a pilóták rendel- kezésére. Az utóbbi hetekben amerikai repülők kísérleti termekben kóstolgatták ezeket a pépeket. „Nagyszerű”, jegyezte Helyesbítés Lapunk február Z6-í számában túr jelent meg Eger határában történt halálos szerencsétlenségről, mely szerint az utánfutó kocsin Ült kiipán József és két társa. Kiipán József meghalt, két társa pedig megsérült. Utólagosan nyert értesülés szettet a nevezett tűzoltók nem az itánfutó kocsin, hanem a vontató Weapon gépkocsin ültek. meg az egyik pilóta. Egy baj van csak, először el kell olvasni a tubus feliratát, ha az ember meg akarja tudni, hogy mit eszik.” banda” akarnak lenn:, nem „csinnadrattát”, hanem igényes, szép zenét akarnak adni a város dolgozóinak. Már most készülnek egy nyilvános, önálló hangversenyre, ahol többek között Bach és Schubert zenével, főleg klasszikus, komoly zenével szeretnének fellépni. A nyáron térzenét akarnak adni vasárnaponként. Egyre nagyobb a közöny a zenekar munkája iránt, s ez kedvezőtlen hatással van a tagokra, egyre többen hiányoznak a próbákról. Pedig — mint Medveczlcy Alajos klarinétos („civilben” könyvtáros) elmondotta — az erkölcsi támogatásnak igen nagy a hatása. EZ AZ EGYIK PROBLÉMA, azt hiszem, ezen könnyen lehet egy kis jóakarással, egy kis baráti beszélgetéssel segíteni. A másik, a nagyobbik probléma, anyagi jellegű. Amikor a zenekar megalakult, az ÜB-ben olyan meggondolatlan ígérgetést tettek, hogy a zenekari tagoknak minden negyedévben juttatnak nyolc mázsa illetmény-szenet. Ezt az első negyedévben meg is kapták, de azóta egyszer sem. A zenekar tagjainak több mint fele nem a bányánál dolgozik, és ezek az emberek számítottak erre a szénre, most pedig itt állnak sokan a tél közepén, szén nélkül. Megkérdeztük Garamhegyi üzemvezető elvtársat, mi itt a helyzet, és mi a megoldás? Azt a választ kaptuk, hogy az illetményszén Ígérgetése az Ü. B. részéről alaptalan volt, mivel erre keretük nincsen. Az első negyedévben kiutalták ugyan a szenet, de a trösztigazgatóság a továbbiakban ehhez nem járult, nem is járulhatott hozzá. Kedvezményt most is biztosítanak a zenekar tagjainak, a TÜZÉP-nél soronkívül tudnak számukra szenet biztosítani, leszállított áron. így talán ez a probléma is megoldódik. A zenekar tagjai ugyanis elmondták, hogy ők egyáltalán! nem az ingyenszéfr miatt járnak a próbákra, ök csak jogosnak vélt panaszukat hangoztatták. Reméljük, ezek után sikerül megegyezésre jutniuk a vállalattal, s egy kicsit többet fognak törődni velük, így problémáik megoldódnak. Nem kell félteni a gyöngyösi bányászzenekar sorsát, hiszen ők maguk mondták el: „Játszani akarunk. nem felosztani!” Rózsa Gyula 1959. február 28, szombat: 1869-ben halt meg A. Lamartine francia költő. 1884-ben született Safir Kamal szovjet tatár író„ O Névnap V Ne feledjük, vasárnap: ALBIN tifüsJi — 650 MÁZSA tavaszárpa vetőmagot, 50 mázsa minőségi zabvetőmagot és 23 mázsa lucernamagot igényeltek az idén az egri járás termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai. — TEGNAP ülést tartott a füzesabonyi járási tanács vb. Az ülésen megtárgyaltak a lejárt határidejű vb. határozatok végrehajtásáról és a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülésről szóló beszámolót.- ÉRTEKEZLETEN vitatták meg a gyöngyösi járás asszonyai, milyen feladatai vannak a nőtanácsoknak a mezőgazdaság átszervezésében, s hogyan végezzék el a rájuk váró feladatokat. Az értekezleten hatvan asszony vett részt. — TARNAÖRSÖN a Háziipari Szövetkezet segítségével a tanács parkírozza a kastély előtt levő teret. A tanács 13 ezer forintos hozzájárulása mellett a község lakosai 5000 forint értékű társadalmi munkát végeznek.- TALAJTÉRKÉPEKET készítenek a Detki Gépállomás ag- ronómusai a körzetükhöz tartózó termelőszövetkezeteknek, hogy megkönnyítsék a megnövekedett termelőszövetkezetek munkáját. — A RÓZSASZENTMAR- TONI IX-es akna üzemi tanácsának tagjai társadalmi munkát ajánlottak fel a községbeli strand építéséhez. Az üzemi tanács 40 000 forintot is félre tett a nyereségrészesedésből erre a célra. — SARUDON a termelőszövetkezeti építkezések elősegítése érdekében a Helybeli cigányok vállalták, hogy 80 000 vályogtéglát készítenek. Mit ut ül kőita A költő, kezét hasára szorítva káromkodott. Nem hexameterekben, nem is jambusok- ban, hanem egyszerű prózában, minden lírát i*élkülözve, de nem nélkülözve a magyar nyelv ilyenirányú gazdag szókincsét. Előtte papír, szabad kezében toll, Verset akart írni, lágy, kedves hangú, üde kis dallamot, s most rátört ez a hasgörcs. A költő dühös, magára, mert tudja, hogy nem gyomrát, de magát kell okolnia... Hiába, túl zsíros volt a töltöttkáposzta és utána ráadásul sört ivott... Sört, bor helyett! Tessék, itt van. Kellett neki zsíros káposzta sörrel... A költő dühös és dühét, mert költő, versben lihegi ki. A vers két sora a következő: Rettenetes e kín, mely ott marcangol belül De ember vagyok, s én kerekedek felül... Kritik Alajos értekezése a költő verséről, mely napvilágot látott egyik kötetében. „Mély érzések dúlnak benne. Mélyek és őszinték, amelyeket úgy tárultál a világ elé, mint anya emlőjét gyermekének: szemérem és szégyen nélküli természetességgel. „Rettenetes kín”. Mi ez, ha nem korunkért való nagy aggódás Urai képe, mi ez, ha nem tökéletes azonosulás a jelennel, az élettel, a teljes valósággal. Marcangolja, ott belül — a gondolataiban, lelkében — ez a kín, de bízik az emberben, amely diadalmaskodni tudott ezernyi nehézségen, bízik az emberben, amellyel azonosul és amely felülkerekedik újra és megint. Ez teSzi naggyá a költőt, ez a mély és meg- rendíthetetlen optimizmus... •J* A költő elolvasta Kritik Alajos értekezését és elmosolyodott. — Hogy megértett engem... Rendes fickó — mormolta megelégedetten, s felvette a villát, hogy beledöfje az előtte pá rolgó jó, zsíros, tejfeles , töltött- káposztába. (egri) A Gárdonyi Géza Színházban nagy ütemben folynak Kohout: Ilyen nagy szerelem című drámájának próbái, A darab bemutatásával a színház nagy feladatra vállalkozott. Az ilyen nagy szerelem modem dráma, a mai élet problémáit hozza a színpadra, s a művészektől — a fősze- rejlőtől éppen úgy, mint az epizód-szereplőktől — teljes odaadást követel meg. A próba közben elbeszélgettünk néhány művésszel: valamennyién érzik a feladat nagyságát, s ennek megfelelően néznek a bemutató és a további előadások elé. A darab a színpad- technikai tekintetben is újszerű: a játék egy egyszerű fekete körfüggöny előtt játszódik le, s a díszletek úgyszólván csak jelzéseknek hatnak. Érdekessége lesz a darabnak az is. — s ez ugyancsak a művészek feladatnagyságát mutatja —, hogy az előadásokon nem lesz súgó. Az Ilyen nagy szerelem bemutatója — most már véglegesen eldőlt — március 13-án lesz. A korábbi terv szerint a bemutató 6-án lett volna. így, még egy hét áll a művészek rendelkezésére, hogy a bemutatóra még jobban, még tökéletesebben felkészüljenek. Itt jegyezzük meg. hogy & Majd a papa ... című zenés vígjáték előadásait a színház vezetősége — tekintettel a közönségsikerre — március 12-ig meghosszabitotta. * Folynak Sardou: Váljunk e!.. című francia vígjátékánaie. próbái is. A vígjáték bemuta- . tója március 14-én lesz — tájon. A női főszerepet Német Gabriella, a férfi főszerepeket Bodó György és Pusztai Péter alakítják. Varga Gyula és Fontos Magda szerepét a vígjátékban másodszereposztásban a tehetséges, fiatal Pathó István, illetve Móricz Ildikó kapta meg. A Váljunk el rendezője: Kárpáthy Gyula. * A Tanácsköztársaság Kikiál-. tásának 40. évfordulója alkaJ- í mából megrendezésre kerülő l műsor a színházban lesz. A \ műsorban a színház művészei I is részt leértek. Kozaróczy Jő- í zsef rendezésében bemutatták > a Vitézek és hősök — című > dráma egy jelenetét. A darab> ban többek között Kárpáthy > Zoltán (mint vendég), Pálffy ; György, Szűri György, és Len- ' kei Edit szerepelnek. * ! Még egy újság: március * én nagyszabású színészbál >lesz Egerben. A műsorban a ■ színház művészei szerepelnek. > A tiszta bevétel teljes össze> gét a Kelemen László Irodal- *mi Színpad segítésére adják. ______________(— T.) — M andi, a limonádémat! — Mandi, alszol? A limonádémat kértem! — Igenis ... kéremszépen, viszem már. Bánáti méltóságos urék kis szobalánya felkászálódott a bőrkanapéról, ahol minden este éjfélig tanyát szokott ütni, gépiesen nyúlt a már előre odakészített limonádéhoz és átbotork< * Bánátiné hálószobájába. Az asszony már feküdt, feltornyozott párnák között, mert asztmás volt, arcán vastagon az éjszakai krém, olyan volt, mint egy múmia, kinek bőrét valami titkos ok miatt most zsírokkal akarják puhítani. — Miért kell mindig kétszer szólnom... Mindig kétszer kell szólnom... — Igenis, kéremszépen... — Ne mondd mindig, hogy igenis... , — Igenis ... Bánátiné szomorúan legyintett. Menthetetlen ez a lány, menthetetlenül buta. Ha nem volna csinos és ennyire fiatal, már régen túladott volna rajta. De az embernek barátai, jó ismerősei vannak, s nemcsak italok, jó fekete és szivar szükségeltetik ahhoz, hogy neve legyen Bánátiné összejöveteleinek, de csinos szobalány is. Jön Pesztók Bandi, az igazgató, ajtót nyit ez a kislány, ártatlan képével, gömbölyű kis testével, Bandi egészen másként érzi magát... Jó előjel — ahogy mondani szokás. — Ülj le — nyúl ki hervadt kezével Bánátiné és GYURKÖ GÉZA: Szih tös ItőícL... akaratlanul irigység fogja el ezzel a kis pilledtszemű szobalánnyal szemben, aki most ott ül az ágya mellett és szemmelláthatólag az álommal viaskodik. Fiatál. Szép. Egészséges. — Sok baja lesz a férfiak- Ical — morfondírozik magában és keserűen kénytelen megállapítani, hogy neki már semmiféle baja nem lehet.., Odaadná, ha lehetne cserélni, rögtön odaadná méltóságosságát, egész házát, mindenét odaadná, ha fiatal lehetne, ilyen fiatal, mint Mandi. Mandi pedig ül. Tompa gondolatok ütődnek ide-oda agyában. Gondolatok, amelyeknek nincs is élejük, végük sincs, amelyekre egy pillanat múlva már nem is emlékezne vissza. Néha csak, mint mikor gyufát gyújtanak sötét szobában, olyan villanóan szikrázik fel a körülötte levő valóság, a nehéz függönyök, a furcsák szagú asszony az ágyban, a kiürült limonádés- pohár az éjjeliszekrényen... — Anyucikéra, álmos vagyok — sóhajt ki száján a szó. Felriad. Bánátiné nézi megütődve, mit anyucikázik itt ez a lány, tán megörült? Hallott már ilyen esetről. Megriad egy pillanatra, de ahogy Mandira néz, amint ott ül csendben, ismét félig ereszkedett pillákkal, fehér bóbitával a fején, — megnyugszik. Mandi olyan most, mint egy kis galamb, aki hosszú útról tért meg, s most ott ül a dúc előtt, fáradtan, kimerültén és már arra sincs ereje, hogy bebújjon a fészekbe,'' hogy szárnya alá dugja a fejét. Minden este így ül most már hetek óta. Minden este éjfélkor, mint valami gép, lecsúszik a kanapéról, nyúl a limonádés pohárért és indul be a méltóságos asszony hálószobájába. Reggel rendszerint alig emlékszik visz- sza erre az éjféli őrjáratra, olyan az egész, mintha valami visszatérő álom kísértené minden éjszaka. Csak a fáradtság, amely belefészkel már csontjaiba is, a fáradtság tanúsítja, hogy nem álom volt, hanem lassan őrlő valóság. Ó, a limonádé. Hogy szerette kicsi korában, mikor beteg volt, mindig kapott, hűs, édesen sdvanykás, csodálatos ízű limonádét. „Beteg vagyok, anyuci... nem tudom, mi bajom... Adjál limonádét, az biztos meggyógyít” ... „Mandi, te hazudsz most... Nincs neked semmi bajod, csak a limonádé .. Ű, ez a csodálatos ízű ital, s hogy gyűlöli most. A poharat is. A kanalat is. Még a tálcát is, amelyben egyensúlyozza éjfélkor az egyik szobából a másikba, félálomban, és félálomban is remegve, hogy jaj, le ne ejtsem... — ... Mandi ... Mandi, te alszol? — Igenis... Ö nem, kéremszépen, nem alszom, csak elgondolkodtam... — Miért nem énekelsz már? Mindig kérni kell? Mindig? Énekeld már! — Igenis, kéremszépen ... Holdvilág, ezüstös holdvilág. .. — énekli lassan ereszkedő pillákkal Mandi. Halkan és mégis csengőn, simo- gatón és ringatön szól a kis bárgyú dalocska... Három hónapja tán, hogy a méltóságos asszony meghallotta Maudit énekelni... Azóta énekelni kell, csak neki, minden éjfélkor. Ez az altatódal. Erre alszik el Ba- nátiné. Megszokta Mandi hangját, ezt a dalt és a limonádét: így együtt. — „Holdvilág ... ezüstös holdvilág” — ésnekli Mandi és a méltóságos asszony lehunyja a szemét, lassan süllyedni kezd az álom mélyére, hintáz az ágy, mintha bölcső lenne ... — Holdvilág... ezüstös holdvilág — Zsong mind halkabban és lágyabban a buta kis dalocska. Bánátiné mélyet szusszant és álmában elmosolyodik... Csend van. A méltóságos asszony nyakig krémben, belesüppedve a párnákba, már mélyen alszik. A kis széken, kezét ölébe, fejét mellére ejtve alszik Mandi is. Bóbitája kicsit félrecsúszott. műsora s • Egerben este fél 8 órakor: MAJD A PAPA (Bérletszünet) . Kiskörén este 7 órakor: MEGPERZSELT LANTOK ^Shmoá EGRI VÖRÖS CSILLAG A mi kis családunk EGRI BRODY . Sport és szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Idegenben GYÖNGYÖSI PUSKIN Calabuig HATVANI VÖRÖS CSILLAG CJjaplln-parádé HATVANI KOSSUTH Ügyetlen kapus FÜZESABONY Ott a végállomásnál pétervAsAra Fekete zászlóalj HEVES , Szent Péter esernyője
