Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-28 / 50. szám

2

MCPÜJSÄG

1959. íebruár 28., szombat

VÖLD1 PÄL:

Beszéljünk a Lukács-kérdésről

Népszerű vázlat

A szovjet kormányküldöttség Indiában

DELHI (TASZSZ): Az Indiai —Szovjet Kulturális Kapcsolatok Társaságának elnöke és tagjai csütörtökön ünnepi fogadást adtak a Szovjetunió Indiában vendégeskedő kormány- küldöttsége tiszteletére.

Az indiai főváros közéletének képviselői, ismert politikusok, parlamenti képviselők, írók, tudósok és művészek vettek részt a fogadáson. Megjelent Nehru miniszterelnök és Krisna Menőn hadügyminiszter, valamint P. K. Pene- marenko, a Szovjetunió indiai nagykövete és K. P. S. Menőn, India moszkvai nagykövete.

Az Indiai—Szovjet Kulturális Kapcsolatok Társasága nevében dr. Baliga, a Társaság elnöké, meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, majd a megjelentek viharos tapsa közepette gyermekek virágfüzéreket és csokrokat nyújtottak át a küldötteknek.

A jelenlevők forró ünneplésben részesítették a felszólaló N. A. Muhitgyinovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnökét. N. A. Muhitgyinov tolmácsolta K. J. Vorosilov és N. Sz. Hruscsov meleg üdvözletét és jókívánságait, majd foglalkozott a Szovjetunió és India régi hagyományos barátságával, a két ország jelenlegi gazdasági és kulturális együttműködésével.

Csütörtökön este a szovjet kormányküldöttség estebédet adott. Jeten voltak: Dzsava- harlal Nehru, India miniszter- elnöke, Sz. Radhakrisnan al- elnök, miniszterek, parlamenti képviselők, politikai és közéleti személyiségek, valamint a dinlomáciai testület tagjai.

Az estebéden A. A. Andre- jevt a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja és Dzsavaharlal Nehru, India mi- nisztere'nöke mondott t>eszé- det. (MTI)

Kulisszák mögötti diplomáciai tevékenység Bonnban és Washingtonban a szov ;et — an ^ol tárgyalások alatt Visszhangok Macmillan útjáról

MOSZKVA (TASZSZ): Mat- vejev, az Izvesztyija londoni tudósítója a lap pénteki számában megállapítja, hogy Bonnban és Washingtonban kulisszák mögötti diplomáciai tevékenység folyik a szovjet— angol együttműködés ellen.

Rámutat, hogy az angol— szovjet viszony megjavulásá- nak lehetősége Nyugat-Német- országban és az óceánon túl megijesztette a legmakacsabb hidegháborús politikusokat. E’ek a politikusok attól félnek, hogy a legkisebb haladás is jelentékenyen csökkentheti a nemzetközi feszültséget.

Eisenhower elnök szerdai nyilatkozatát londoni újságíró körök nyílt kísérletnek tekintik arra, hogy nyomást gyakoroljon Londonra, amikor az angol kormányfő a szovjet vezetőkkel folytat eszmecserét — írja IVTatvejev. A Daily Mirror. a Da!ly Herald és a Daily Express című angol lapok kereken kimondják, hogy Eisenhower e nyilatkozatával meg akarta torpedózni a csúcsértekezlet lehetőségét.

A Times iria

LONDON (MTI): A nyugati lapok többsége pénteken olyan hírmagyarázatot közöl, amelyek Macmillan szovjetunióbei! látogatását eredménytelennek tüntetik fel. .

A Times című, tekintélyes angol lap azonban megállapítja: Macmillan Moszkvában

folytatott tárgyalásainak eredményes, vagy eredménytelen voltát csak akkor tudjuk megA Pravda ei\

ítélni, ha azt vizsgáljuk, elvégezte-e Macmillan azokat a feladatokat, amelyeket maga elé tűzött.

„Macmillan mióban szerény célt tűzött ki magának. Tehát nem lehet azt állítani, hogy látogatása kudarccal iár, feltéve, hogy az angol min’szterelnök elérte célját, márpedig mindeddig nem történt olyasmi, ami arra utalna, hogy ez nem sikerült neki.” £|

tke Hruscsov

választási beszédének visszhangjáról

MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda pénteki számában közli Ratiani cikkét arról, hogyan foaadfák b’zonvos nvugati körök Hruscsov választási beszédét. Hruscsov világos választ adott a fontos nemzetközi kérdések meto’dásáról. A háborús veszedelem elhárításáért küzdő emberek üdvözölték a beszédet, annak újabb bizonyítékaként, hogy ct Szovjetunió fáradhatatlanul küzd a békéért Az viszont nem mee’epő — folvtató<hk a cikk —, hogy a „hidegháború” kezdeményezői

és szervezői siettek ismételten megmutatni a békeprogrammal szembeni ellenséges érzületeiket. A nekik en^ede’mes- kedő -meriIcai. nyugatnémet és francia l^pok nagy zajt csaptak, pedig még fel sem tudták fogni, tu'fjidnn’c-Snnen miért is lármáznak. A lanok azért elégedetlenek: mert. a Szovjetunió nem mond le béke javaslatairól.

A Knfo:tefT” nrnttáPapítja, hogy a hisztérikus rohamba esett -'oigati saitóorgá- numok ismét megmufa*ták: a nemzetközi feszültség hívei,

II Nyugat el fogja veszíteni az ideo'égiai csatát

London (MTI).

Az angol a'sóház védelmi vitája során Antony Head, volt konzervatív hadügyminiszter, hosszabb beszédében utalt az atomháború pusztító hatásaira, maid így folytatta:

Nem hihető, hogy a Szovjetunió a háború óta elért óriási ipari és gazdasági teljesítményeivel és a kommunizmusnak az egész világon bekövetkezett terjedésével ilyen kockázatot válla'na. A mai kommunista buzgón szenvedélyesen hiszi, hogy biztonságot és jó kormányzást csak a kommunista világtól lehet várni. Ilyesmit hinni egyáltalán nem gonoszság. Ez a meegyőződés vezetett az 1946 óta eltelt 13 év során a kommunista befolvás olyan területi kiterjesztéséhez, egyetlen szovjet puskalövés né’kül, ami szinte pé’dátlan a történelemben. Ha az események így folynak tovább, tíz éven belül, vagy talán még rövidebb idő alatt Kelet-Ázsia, Közép-Kelet, Közép- és Eszak-Afrika óriási többsége vagy kommunista kormányzás alá kerül, vagy politikailag és gazdaságilag inkább a Kelettel létesít maid kapcsolatolcat, mint a Nyugattal.

Állandóan erősödik az a meggyőződésem, hogy elveszítjük a világnézeti csatát, az

emberek leikéért vívott küzdelmet.

Ha nem nyugszunk bete abba hogy ezek az új. független, serdülő országok valamennyien a kommunista vi'ágnézet hívei lesznek — folytatta Head — meg kellene őket győznünk arról, hogy jobb a mi elgondolásunk a szabadságról. és az emberi jogokról. A Nyugáton azonban nincs egvség sem a politika sem a célok tekintetében. Vonatkozik ez fő1 eg az Egyesült Államokra, ahol sokan azt tartiák. hogy jó lesz, ha Anglia kivonul ezekről a fontos és vitás területeikről.

Hammacskiöld nem kezdeménvez az EN$Z-nél a bee Ini kérdésben

New York (MTI).

Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára sajtóértekezleten kijelentette. hogy ezidőszerint nem szándékozik kezdeményezni az ENSZ-néi a berlini kérdésben. Hangsúlyozta azonban, hogy az ENSZ hatáskörében sok tárgyalási tehetőség van ha az érdekelt felek ezt kívánnák.

Küszöbönálló moszkvai utazásával kapcsolatban kijelentette, nincs szándékában sem elkerülni, sem kezdeményezni a berlini kérdésről szóló megbeszéléseket szovjet vezető személyiségekkel.

A főtitkár rámutatott, hogy moszkvai útja során fel fogja vetni a világűrrel és a leszereléssel összefüggő kérdéseket.

Afrikai politikus nyilatkozata a nyasszaföldi helyzetről

Idő járás Jelentés

Erős nappali felmelegedés eső nélkül.

Várható időjárás szombat estig:

az enyhe idő tovább tart. Csapadék nem lesz. Nyugaton kevés felhő, keleten a felhőzet lassú csökkenése várható. Több helyen köd. Mérsékelt nyugati-északnyugati szél.

Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 0 plusz 3 fok között, helyenként gyenge fagy. Legmagasabb nappali hőmérséklet szómba ton: nyugaton általában 11—14. északkeleten 8—11 fok között.

Távolabbi kilátások: enyhe, napos idői (MTIJ

KAIRO (Új Kína): M. Nko- mo, a dél-rhodéziai afrikai nemzeti kongresszus elnöke, nyilatkozott az Üj-Kína tudósítójának a nyasszaföldi helyzetről. Kijelentette, hogy a nyasszaföldi zavargásokért a felelősség az angol kormányt terheli. Hangsúlyozta, hogy az európai gyarmatosítók voltak azok, akik erőszakot alkalmaztak és Dél-Rhodéziából csapatokat vezényeltek Nyasszaföld- re, hogy elnyomják a nép függetlenségi törekvéseit.

„Nyasszaföld népe — hangoztatta Nkomo — maga akarja intézni sorsát és meg akar szabadulni Rhodézia és Nyasz- szaföld mesterséges államszövetségétől. amelyet a fehér telepesek hoztak létre és amely fehér vezetéssel működik.” Ez volt a nyasszaföldi lakosság egyetlen „bűne” — tette hozzá.

„Az ügyet az ENSZ elé vittük — mondotta —, de ott azt állították, hogy ez belügy. Nem lehet azonban belügyről szó ott, ahol több millió ember legelemibb jogait lábbal tapossa néhány kizsákmányoló” — állapította meg a dél-rhodéziai politikus.

A Komszomol Központi Bizottságának IV. plénuma

Moszkva (TASZSZ).

A Komszomol Központi Bizottságának IV. pénuma befejezte munkáját. Csütörtöki ülésén határozatot hozott, hogy a Komszomol-szervezetek hogyan vegyenek részt az iskola és az élet közötti kapcsolat megerősítéséről A közoktatási rendszer tovább fejlesztéséről szóló törvény végrehajtásában.

ninből éppen olyan citatológiát és dogmatizust lehet csinálni, mint Sztálinból” (151. oldal). Ha jól meggondoljuk Lukács szavait és kihámozzuk mon- daniva’ójának értelmét, akkor kitűnik, hogy egyrészt a XX. kongresszust elferdíti és meghamisítja. másrészt pedig a lenini módszert szembeállítja a lenini elmélettel és harcol a leninizmus ellen. Azt állítja, hogy ,,a XX. kongresszus a sztálinizmus helyébe a lenini módszert tette”. Ez nem igaz. Az SZKP XX. kongresszusán egy árva szó sem volt a „sztálinizmusról”. Tehát e’eve ki van zárva, hogy a XX. kongresszus a „sztálinizmus helyébe a lenini módszert tette”. Ott csupán Sztálin hibáinak tévedéseinek alapos bírálatáról és a leninizmus történelmi jelentőségének hangsú'yozásá- ról volt szó. Természetesen ebben nem merült ki a XX. kongresszus munkája. Ez az igazság. A „sztálinizmus” és a lenini módszer ellentéte Lukács György agyszü’eménye. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy Lukács szerint a „sztálinizmus” helyébe a lenini módszert kell tenni, mert ha nem ezt tesszük, akkor „Leninből éppen olyan citatológiát és dogmatizust lehet csinálni, mint Sztálinból”. Hogy Leninből mit lehet és mit nem lehet csinálni — ez itt a kérdés. Lássuk, mit csinált belőle Lukács. A szó szoros érte’mében azt tét'' hogy a lenini módszert és a lenini elméletet e’szakította egymástól, szembeállította egymással, és kifejtette, hogy a leniniz- musban csakis a módszer helyes, ezt kell átvenni, de az elmé'et helytelen, ezt époen ezért el kell vetni. Ez Lukács okoskodásának értelme. Harc a lenini elmé’et elten a „lenini módszer” segítségével. Mert mi is lehet nagyobb veszedelem egy revizionista számára, mint a lenini elmélet Lukács nem csinált citatológiát és dogmatizmust Leninből, ez kétségtelen, hanem egyszerűen elvetette a lenini elméletet, megtagadta a leninizmust a „lenini módszer” segítségével. Hát erről a „veszedelemről” volt szó Lukács beszédében.

HTagadta-e Lukács, hogy a „vitában” revizionista törekvések, tendenciák merültek fel? Nem. Nagy nekibuzdulásában még ezt is elismerte és természetesen nagyon helyesnek tartotta. Lukács György zárszavában kiemelte: „különösen fontosnak tartom, hogy nem egy felszólalás konkrét kérdésekben vetette fel az 1948. utáni fejlődés ideológiai revíziójának kérdését. Nem kétséges, hogy ebben a filozófusoknak az é’en kell járniuk, akkor is, ha irodalmi, művészi, vagy más tudományos kérdésekről van szó, mert éppen a filozófusoknak kell — és ez egy pár felszó’alásban meg is történt — a legmélyebb, az alapvető hibákra rámutatni” (161. oldal). Erre az ideológiai revízióra szerinte többek körött azért van szükség, mert „ha megnézzük az utóbbi nyolc év történetét a magyar kultúrában, látjuk —, hogy úgyszólván kizárólag az élvonalon illő jelenségeket derogálták ie, miközben dédelgetést kapott minden területen a leg- rülönböző fajtájú tehetségte- lenség” (uo.). Lukács ugyanak- íor szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy a múltban, a .sztálini periódusban” csupán szektáns hibák fordultak elő, kizárólag dogmatikus vonal érvényesült, másféle tévedés lem történt, ő maga pedig aem követett el semmiféle hi- oát, sőt előkészíteni segített a XX. kongresszus ideológiáját” (162. oldal). Az idő Lu- jács Györgyöt igazolta! Mert ugyebár a végén csattan az Dstor.

(Folytatjuk.)

alakult, s ez a „sztálinizmus óriási történelmi bűne”. Ezeket mondotta: most legyünk azzal tisztában, hogy ha végignézzük az összes tudományokat, maradva amellett, ami bennünket közvetlenül érdekel: ma még nincs marxista log1 ka. nincs még marxista esztétika nincs még marxista etika, nincs még marxista ‘pszichológia és így tovább”. (150. oldal.) Lukács persze ez esetben sem tartotta szükségesnek, hogy bizonyítékokat soroljon fel. Következtetés — a semmiből. De kövessük csak tovább Lukács „bölcselkedését”. Mit tettek a marxizmus klasszikusai, ha éppen a marxizmust, mint tudományt nem teremtették meg? Lukács szerint semmi mást, mint azt, hogy „módszertani alapvetést” nyújtottak a jövendő kutatás számára. A „marxista tudományok összességét” azonban csak ezután kell megteremteni. Lukács egyben felhasználta az alkalmat arra, hogy ünnepélyesen kijelentse: „... az igazi marxizmushoz vezetett marxisták összessége teremtse meg most a marxista tudományok összességét.” (uo.) Hogy kiket tekint „az igazi marxizmushoz vezetett marxistáknak”, arra még visszatérünk. Most csak annyit: Lukács vagy nem tudja, hogy mit beszél, vagy pedig fecseg össze vissza. Most az állítja, hogy például marxista esztétika egyáltalán nem létezik, néhány évvel ezelőtt (1952-ben) pedig Adalékok az esztétika történetéhez című munkájának előszavában azt írta, hogy „Marx és Engels formailag elszórt, alkalmi megjegyzései irodalomról és művészetről szigorúan ösz- szefogó, konkretizálható és konkretizá’andó rendszert alkotnak”, vagyis „az igazán tudományos alapokra” fektetett marxista esztétikáról beszél. (Lukács György: Adalékok az esztétika történetéhez, 3—4. oldal. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953.) A marxista esztétika létezését elismeri a szóban levő könyv tartalmi részében is. Mindez a Petőfi Kör filozófiai vitáján sajátos módon kiment a fejéből. Ebből is látható, hogy mennyire lehet „hinni” Lukács György szavainak.

T ukács a továbbiakban „egy veszedelemről” beszélt. Azt hihetné az ember, hogy ez a „veszedelem” a reviz;onizmus, vagy maga az i ellenforradalmi készülődés. Nem, Lukács nem látott ilyen , „veszedelmet”. Mégcsak szót sem ejtett a revizionizmusról , és az ellenforradalmi veszély- ről. Sőt még jóval később az e’lenforradalmi lázadás előtt néhány nappal is úgy véleke- dett, hogy hazánkban egyáltalán nincs ellenforradalmi veszély. A Szabad Nép 1953. ok- ; tóber 14-i számában arra a , kérdésre válaszo’va, hogy a , szocialista demokratizmus ki- . alakulásáért folyó jelenlegi vitákban nem áll-e fenn a pol- ' gári demokrácia irányában 1 való elto’ódás veszélye, azt a 1 rendkívül meglepő nvilatkoza- l tot adta, hogy „véleményem i szerint nincs ilyen veszély”. : Vajon politikai vakság volt ez , csupán? Nem! Alaposan fel ( lehet tételezni, hogy ez tuda- i tos megtévesztés, szándékos , csalás, burkolt árulás volt. Hi- , szén Lukács György jól tudta j akkor, hogy neki igen nagy tekintélye van a pártban, je- lentős hatást gyakorol a közvélemény forradalmi részére, ^ & „helyzetértékelő” kijelenté- ' seit készpénznek veszik. Saj- 1 nos, ez így is történt. Jól jött , mindez az ellenforradalmi . erőknek. ]

Szóval Lukács nem a revi- , zionista és az ellenforradalmi ] „veszedelemről” beszélt, ha- ] nem egészen másról. „Arról | van szó — mondotta —, hogy ; a XX. kongresszus a sztáliniz- . mus helyébe a lenini módszert j tette, de a lenini módszert kell a helyébe tenni. Mert, ’ hogy megint már ismert bru- < találásommal mondjam ed, L&~

rv.

J

ól tudjuk, hogy a „sztálinizmust“ a revizioniz- inus boszorkánykonyháján sütötték, amelyet csalétekkénl használtak fel a proletárdiktatúra és a szocializmus elleni , hajtóvadászatban.” A „fő- szakács” hazánkban LuKác« György volt. Milyen értelmei tulajdonított Lukács az úgynevezett sztálinizmusnak? Abszolút rossz, teljesen negatív értelmet. Lukács a „sztálinizmus" definíciót „kritikai” értelemben használta. Szerinte a ..sztálinizmus” ellen minden körülmények között har- colnunjc kell“, mert „végzetes” tévedések és bűnök fordultak elő „a sztálinizmus korszakában”. (Lásd Fiatalok kérdeznek — Lukács György válaszol C. cikket az Irodalmi Űi- ság 1956. október 13. számában.)

A LuKács-féle revizionista koncepcióval szemben az az igazság, hogy Sztálin, életének utolsó időszakára eső súlyos hibái és tévedései ellenére is, az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyisége, a marxizmus— lenin’zmus kiváló teoretikusa. Teljesen egyet lehet érteni azzal az értékeléssel, amelv a Nagy Szoviet Enciklopédia 40. kötetében található. Ez az értékelés egyebe* között megállapítja a következőket: „J. V. Sztálin hosszú időn át vitt vezető szerepet a Kommunista Párt Központi Bizottságában. Egész tevékenysége összekapcsolódik a Szovjetunióban végrehajtott nagy szoc'alista átalakulások végrehajtásával. A kommunista párt a szövet nép emlé- ■ kezni fog Sztálinra és meg fogja adni a néni kijáró tiszteletet. Neve elválaszthatatlan a marxizmus—len in-zm üst ól.

és a történelmi igazság durva elferdüése volna Sztálinnak élete utolsó éveiben e1 köpetett hibáit egész sokesztendős párt- és állami tevékenységére kiterjeszteni. A reakciós imoor;al'sta köröknek a sa- játmaguk á'tal kiasvalt „sztálinizmus” ellen indított hadjárat vaiöban nem más, nrnt a forradalmi munkásmozgalom elleni hadiárat. A revizionistáik fe1 lenese az úgynevezett „sztálin’zmus" ellen lényegiben sz’ntén a marxizmus—l°riinizmus alaeti+elei e^eni harc ew’k formája” (H/ToeHo’CTit az MSZ^P K. B. K'TPcwi Oz+álva Tájékoztatója 1958. évi 12. számában)

T ukács György vitatott beszédére visszatérve és az ún. „sztálinizmus” problémájánál maradva, rá kell matatni arra, hogy szerinte a „sztál'nizmus óriási történelmi bűne“ abban áll, hogy a marxizmust állítólag nem fejlesztette tovább, hanem „visz- szafe'lesztette, gáncsot vetett azoknak az irányzatoknak, amelyek alkalmasak lettek vo’na a marxizmus ilyen kiépítésére”, vagyis továbbfei- lesztésére (150. oldal). Melyek ezek az irányzatok, amelyeknek , gáncsot vetett” a „sztálinizmus?" Ezek az „irányzatok” a zinovjevizmus. a trockiz- mus. a revizionizmus, az oo- portunizmus. az anarchizmus. Vaion ezek azok az „irányzatok”, amelvek Lukács szerint i.alka’masak lettek volna“ a marxizmus továbbfejlesztésére? Ügy lá+uzik, hogy igen. Ebbő' is kitűn'k hogy micsoda „óriási történelmi bűne” van a „sztálimzmusnak!” Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy Lukács hazabeszél. Kinek mi fáj. arró' panaszkodik. Nekünk nem fái az 'árulók, az oponr+uniVák pusztítása, mert tudiuk, hogy nem használnak hanem ártanak a forralt a’mi marxizmus— leninizmus ügyének. Ha Lukács György ezeket in ál ja és siratja, ám tegye, de ha ezt teszi, akkor biztosan megvan rá az oka. Ez pedig nem lehet más. mint az az egyszerű tény, hogy ő maga is revizionista. opportunista, renegát.

Lukács szükségesnek tartotta azt, hogy kioktassa hallgatóit: a marxizmus—leninizmus mint tudomány voltaképpen még létre sem jött, ki sem