Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-27 / 49. szám

4 9í E P C J S A G 1953. február 21, péntek A kápolnai csata SOK VIHART LÁTOTT es átélt megyénk, ha rövid időre is, de országos érdeklődéi kö­zéppontjába került 110 eszten­dővel ezelőtt, a 1848—49-es sza­badságharc idején. A felvidéki nagy visszavonulás 1849. ja­nuár végén befejeződött. Az újjászervezett honvéd hadse­reg Szolnoktól Tokajig a Tisza vonala mentén és a Hemád— Sajó vidékén, Kassa—Miskolc térségében gyülekezett az új fővezér, a hős lengyel tábor­nok. Dembinszky Henrik pa­rancsára. Az összpontosítás a bosszú és önteltség sakkhúzásai köze­pette lanyhán folyt. Kossuth egyik sürgető leve­let a másik után intézte Dem- binszkyhez, hogy támadjon. „Kérve kérem, altábornagy úr — írja február 18-án —, verje már meg valahol az ellensé­get.”’ Erre a levélre Dembinszky feltárja Kossuth előtt a szo­morú valót. „A késlekedésnek — úgy­mond — nem én vagyok az oka, hanem Görgey, aki kötekedé- seivel újabb meg újabb akadá­lyokat gördít tervem kivitele elé.” Kossuth azonnal válaszol, s kemény eszközökkel is a fe­gyelem megszilárdítását köve­teli. A FEGYELEM AZONBAN csak nem akar megszilárdulni. A zsibbasztó tétovázás egyre tart. A seregtestek szétszórva, a rossz élelmezés miatt ked­vetlenül, napok óta Miskolc és Eger között ődöngtek. Végül is maga az ellenség kényszeríti Dembinszkyt a ha­tározottabb cselekvésre. Schlick, a bátor és ügyes, félszemű osztrák tábornok az ösztökélő. Schlick generális azt hiszi, hogy Miskolc környékén egyedül csak a Klapka-féle hadtest táborozik, melyet, ha két tűz közé szorítanak, meg lehet semmisíteni. Ír tehát Windischgraetznek, hogy nyo­muljon Gyöngyös felé, azalatt ő majd Rimaszombat felől tá­mad. Windischgraetz február 23-án hagyja el a fővárost, de óva inti Schlicket, hogy meg­érkezéséig óvakodjék minden kihívástól. Az önfejű Schlick nem hallgat az intő szóra. Se­regének zömével Putnok felé tör előre. Dembinszky erre Sa- jószentpétemél vonja össze csapatait, mikor Schlick észre­veszi, hogy Klapka nincs egye­dül, kitér az összecsapás elől. Meghátrál és visszavonul Ri­maszombat felé, de úgy he­lyezkedik, hogy minden pilla­natban támadhasson. Az állandósult veszély gyor­sabb cselekvésre késztette Dembinszkyt. Február 23-án kiadja a parancsot, hogy a hadosztályok a Tama völgyén kijelölt arcvonalszakaszaira vonuljanak. DEMBINSZKY A TÁRNÁ völgyéről szándékozott támadó hadjáratot megkezdeni. Feb­ruár 23-án a Guyon-hadosztály megérkezett Miskolcra. Pöl­ten berg—Aulich Mezőkövesd felé nyomultak előre, aSchultz- dandár Egerbe vonult, Klapka hadosztályával Makiáron szál­lásolt. Görgey, Krrifetty-hadosz- tályával a Schultz-dandárt kö­vette Egerbe. Dembinszky hadi tervét Gör­gey is elfogadta. Február 26-án, reggel a hon­védseregek első harcvonalá­ban az alábbi rendben helyez­kednek el: Verpeléten a Des- sewffy-dandár (3800 gyalogos, 600 lovas. 16 agyú) foglal ál­lásig előőrseit Sírokig tolván előre. Debrőnél Pöltenberg hadosztálya (2400 gyalogos, 1000 lovas, 16 ágyú) állt. Kápolná­nál a Máriássy-hadosztály (4000 gyalogos, 720 lovas, 16 ágyú), Kál mellett a Szekulich-dan- dár (3200 gyalogos, 480 lovas és 16 ágyú) helyezkedtek el. Az arcvonal mögött 15—20— 30 kilométer távolságra, tehát ugyancsak messzire táboroztak Eger és Bakta vidékére: a Sohultz-dandár, Makiár—Mező­kövesd és Ábránynál: Aulich— Kmetty hadosztályai, Porosz­lón és Tiszafürednél a Herte- lendy-dandár (19 460 ember, 72 ágyú). EZZEL SZEMBEN a császá­ri haderő: Csorich és Schwar­zenberg hadosztálya (9000+ 7000 ember) Gyöngyös és Arok- száülás Között táborozott. Schlick hádósztálya Pétervá­1849. február 26-27. sárán (12 000 ember) várako­zott. A három hadosztály 14 - ágyúval rendelkezett. Schwarzenberg a támadásba vonatkozólag úgy rendelkezett, hogy seregének zöme, Kál és Kápolna felé — a honvéd hadállások arcvonaia ellen tel­előre, egy dandár az egri or­szágúton tartalék, Schlick pe­dig a siroki szoroson át a Tárná mentén indul lefelé és a honvéd sereg jobbszámyát támadja meg. A főhadiszállásé Gyöngyös. A csatatér sakktábláján mindent elrendeztek a szem­benálló felek. Dembinszky nyugodt. A hadi terv szerint ő kezdi a támadást. A terv nem sikerült. Feb- - ruár 26-án a déli órákban ép­pen ebédnél ül a fővezérség, amikor benyit nagy sebesen, egy egri polgár és jelenti, hegy Verpelét felől ágyúdör­gés hallatszik. Nagy sietve és mégis el­késve érkezett Dembinszky, Görgey kíséretében a csata­térre, az első nap küzdelme már vége felé járt. A támadást Csorich délután 2 órakor kezdte meg Kápolna el1 an, Máriássy bravúros ügyességgel verte vissza a kétszeres túlerővel támadó osztrák seregcsoportot. A tá­madás megtört a honvédek bátor ellenállásán. A balszár­nyon Szekulich állta útját az ellenségnek úgy, hogy egy dandárt visszavert, majd Schwarzenberget is hátrálás­ra kényszerítette. Pöltenberg kevesebb szeren­csével küzdött a jobbszámyon. Itt a debrői erdő birtokáért folvt a véres küzdelem. Az erdőt Csorich-dandár parancs­noka, Colloredo, még az üt­közet ele 'én megszállta. Pöl­tenberg mindenáron el akarta foglalni az erdőt. Négy roha­mot intézett a császáriak el­len, mind a négyszer sikerte­lenül. Felhagyott a meddő kí­sérlettel és alkonyaikor a Tárná mögé hátrált és a deb­rői , homokhalmokon , foglalt. ál­lást. A KÄL ÉS DEBRÖ közötti térségben a csata már befe­jezéséhez közeledett, csak az ágyúharc folyt egyre lanka- dóbb erővel, amikor Schlick megmozdult. A tábornok dél­után egy óraKor megindult Pétervásáráról, hogy a siroki szoroson kierőszakolja az át­kelést. Alkonyodott, mikor előőrsei Siroik alá érkeztek. Az átjárót gyönge, alig öt­száz főnyi csapat védte Jelzi- kovszld őrnagy parancsnoksá­ga alatt. Jalzikovszki a várat­lan támadást nem tudta kivé­deni. Fejét vesztette. Zavará­ban még az utat is eltéveszti. Verpelét helyett Eger felé in­dul. Schlick pedig Tarnaszent- máriáig nyomul előre és köz­vetlen összeköttetésbe kerül a fősereggel. így zajlott le a kápolnai csata első napja. Dembinszky haditerve du­gába dőlt. A támadó hadjá­ratból, melyet folytatni akart, védekezés lett. Bizonyossá vált, hogy az ellenség a kö­vetkező napon új erőkkel tá­mad. Dembinszky az erőteljes vé­delem biztosítására úgy ren­delkezik, hogy Aulich Mák- iárról a balszámy erősítésére Kálba indul és megakadályoz­za Szekulich-csal együttmű­ködve az ellenség áttörését a Tárnán. Guyon Mezőkövesdről Ká­polnára siet, a középhad meg­erősítésére, hogy reggel tíz órára a csatamezőn legyen. Kmetty Ábrányból Kere- esendre jön s ott marad tar­talékként. Az első arcvonal­ban álló csaDatok helyükön maradnak. Klapka vezeti a jobb. Görgev a balszámyat. A közénhad é'ére pedig maga Dembinszky állt. A KIADOTT PARANCS vég­rehajtása nem történt meg időre. A nagy távolságban le­vő tartalékerők lassan vonul­tak a csata színterére. El is késtek. Február 27-én már vir­radatkor nagy volt a mozgás az ellenséges táborban. Reggel 7 órakor Sírok felől eldördült az első ágyúszó. A támadást Verpelétnél Schlick kezdi meg. A kétórás gyilkos ágyútűz elől hátrább húzódnak csapataink. Schlick rohamra küldi csapa­tait. A 43. honvédzászlóalj és Don-Miguel ezred fogadja bátran és vitézül. Visszaverik a rohamot. Schlick újra tá­mad és Verpelétit elfoglalja. Dessewffy hadosztálya Deb- rő felé hátrál, a hátráló hon­védeket egy vasasezxed üldö­zi. Az előretörő vasasoknak huszárságunk állja útját. Ször­nyű viadal kezdődik. Ekkor ér­kezik meg Pöltenberg, aki látván1 a veszélyt, négy szá­zad Sándor-huszár élén vág­tat előre és a 14. honvéd­zászlóalj támogatásával Ver- pelétig . űzi a vasasokat. Hogy milyen elkeseredett küzdelem folyt itt, kitűnik abból, hogy a Koburg-huszárok egy száza­dának valamennyi tisztje el­esett, a legénységből is 40 hu­szár menekült meg. Mialatt Verpeléten folyik a véres küzdelem, Kápolna kö­rül is tombolt a harc. Kemény ágyúharc után Tófalu felől egyik rohamot a másik után indítia Windischgraetz Kápol­na ellen és csapatainkat kiszo- rítiq a községből. Dembinszky nem hátrál. Gyorsan rendelkezik. Bármi­lyen áldozattal is, de vissza kell foglalni Kápolnát. A köz­ség körüli dombokra ágyúkat helyez el, Aulichnak üzeni, si­essen* segítségére. Rendezi a zilált zászlóaljakat és roham­ra indul. A 47-ik honvéd zász­lóalj és az olasz Zináni gya­logság élén maga Dembinszky halad, mellette Mednyánszky Caesar fiatal tábori pap. A rohamot a honvédzászló­alj kezdi, rohama elsöprő ere­jű, a zászlóalj a községbe nyo­mul. Minden jól megy — az osztrákok meginognak, de a győzelem perceiben újabb két zászlóalj osztrák érkezik és a hadiszerencse elfordult hőshon- védeinktől. A Zináni-zászló- alj lábhoz ereszti fegyverét és megadja magát. E GYALÁZATOS ÁRULÁS után Dembinszky a 47. zász­lóalj élére áll. Megsebesült, egy gránátszilánk fejét éri. Sebével nem törődik. Tovább küzd hős honvédéinek élén. De minden hiába. Az ötszörös túlerő elől visszavonul és a csatatér — Kápolna — a csá­száriak kezén marad. Délután 3 óra. Kápolnán el­csendesült a csatazaj. Elné­multak az ágyúk Verpeléten is. Dembinszky hátrálót fú- vat és a csapatok a legtelje­sebb rendben Füzesabony, Kerecsend, Makiár, Szihalom felé húzódnak. Windischgraetz nem gondol üldözésre. Örül, hogy őt nem bántják. A honvédsereg visszavonult, de ereje, harci szelleme töret­len maradt. Bár nagy volt a véráldozat. 500 honvéd holt­teste borította a Tarnavölgy mezőit. Sebesültjeink száma .meghaladta a 700-at. Foglyok száma 500, az áruló Zináni zászlóaljból. a kápolnánál vívott küzdelem, a nagy véráldoza­tok ellenére sem volt hiába­való. Sok-sok okulásra adott alkalmat. Kitűnt, hogy újonc honvédeink, a győzelem biz­tos reményével vezethetők a császári seregek ellen is, csak legyenek, akik vezessék. Ki­tűnt, hogy a honvéd karja erőtől duzzad, szívében pedig hősi bátorság honol. Dr. LÉNÁRT JÁNOS Felnémetre és Felsőtárkányba viszi a Hősök könyvét a két úttörő-küldöttség szaemlékezéseit közli a könyv, amelyet pénteken indítana« útra az egri járásban. Először Felnémet és Felsőtárkány köz­ségekbe viszik el a Hősök könyvét az úttörő-delegációk. Az indító ünnepélyen részt vesznek a pártbizottság, mun­kásőrség és a tómegszerveze- tek képviselői is. Pénteken délelőtt 10 órakor Egerben, a Mártírok terén, rö­vid kis ünnepséget rendeznek abból az alkalomból, hogy az Eger város úttörőcsapatai, a forradalmi nyomolvasók be­végezték a Hősök könyvének összeállítását. A dicsőséges Tanácsköztársaság harcaiban részt vett idős veteránok visz­m 1959. február 27, péntek: 1849. A kápolnai csata. (110 éve) 1859-ben született Magyar-Mann- heimer Gusztáv festőművész. O Névnap O Ne feledjük, szombaton: ELEMÉR — ALSÓTAGOZATI to­vábbképzés indult Gyöngyös város és járás általános is­kolai nevelői részére Gyön­gyösön. A hathetes tovább­képzésen megyei szakembe­rek tartanak előadásokat.- AZ EGRI Dobó István Gimnázium és Tanítóképző önképzőköri gyűlését tegnap este tartotta meg a Járási Kultúrotthonban, ahol több diák írásait és verseit érté­kelték. — A NAPOKBAN tartot­tak értekezletet a gyöngyösi járás iskola’gazgatói. Megtár­gyalták az iskolában folyó ok­tató-nevelő munka irányítását és ellenőrzését.- GYÖNGYÖSSOLYMOS községben a legutóbu' tanács­ülésen a falusi ifjúság helyze­tét és az ifjúság nevelésével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Az előadó Rados István iskolaigazgató volt. — MEGKEZDTE működé­sét Szűcsiben a szülők aka­démiája. A nevelőtestület tag’ai és a helyi szervek ve­zetői hat héten keresztül tar­tanak majd előadást a szü­lők részére.- BEFEJEZŐDÖTT a ta­nácstagok oktatása a gyöngyö­si városi tanácsnál. A három !előadásból álló továbbképzé­sen több mint 70 tanácstag kapott részletes felvilágosítást és tájékoztatást különböző, munkájukkal kapcsolatos kér­désekre. műsora: Egerben este fél 8 Órakor: MAJD A PAPA (Bérletszünet) Hevesen este 7 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK FILM; Ä mi kis családunk Sok mozilátogatónak szerez majd kellemes két órát, ez a kedves, vidám, magyarul beszélő, nyugatnémet film. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be február 26-tól március 4-ig. A másik szobá­ban van valaki.. Nem hallom sem lépteit, sem léleg­zését, de érzem, minden idegezá- lammal érzem, tudom, hogy van ott valaki. Ülök a széken és nem me­rek mozdulni. Fi­gyelek. Hátha el­árulja magát. De ő se mozdul. En­gem figyel, azt várja, hogy én mozduljak, hogy a mozgás elterelje a figyelmemet és akkor ő. ■. Mit akarhat? Miért nem szól? Miért nem mozdul? Től- vaj? Gyilkos? Ha hátat fordí­tok, akkor előug­rik a másik, szobá­ból. Pedig meg kell fordulnom, hogy kimenekül­öd léldmi . jek az ajtón. Azon múlik, hogy ki a gyorsabb, én-e, vagy ő, aki a má­sik »szobában van. Ordítás, segélyt- kérő ordítás szo­rongatja a torko­mat, de nem sza­bad, nem lehet kiabálni... Nem árulhatom el, hogy tudok róla, hogy észrevettem, hogy érzem: ott van a másik szobában... Egyetlen fegyve­rem most, hogy továbbra is azt1 higgye: nem tudok róla. Kinyújtom a lá­bam. Szék recs- csent. Az enyém, vagy odaát, amin ő ül. Öe miért ül­ne? Áll ée ugrásra kész... Meg kell őrülni, ezt nem le­het tovább bírni, inkább jönne már, törne már ram, s akkor gyorsan, villanásszerűen vé­ge lenne minden­nek. De nem moz­dul, csak les, fi­gyel, mint bokor­ban a tigris, lesi az áldozatát... Moz­dulni se tudok már, lélegzeni se merek, kiáltani se tudok, mindennek vége... Kegyet­len, halál előtti hörgés tör fel a mellemből... S a haldokló utolsó erőfeszítése, meg­fordulok... Hála isten > Nincs is másik szobám! Megme­nekültem! De, hogy én mégegyszer elol­vassak egy ilyen pengős regényt, abból se lesz sem­mi ! (egri) Mosiműaor EGRI VÖRÖS CSILLAG A mi kis családunk EGRI BRÓDY Sport és szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG ' Idegenben GYÖNGYÖSI PUSKIN Calabuig HATVANI VÖRÖS CSILLAG Chaplin-parádé HATVANI KOSSUTH Ügyetlen kiapus FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVASARA Moulin Rouge HEVES Nincs előadás It ét teltház a Budapesti Fúvósötös gyöngyösi hangversenyén AZ ELMÚLT HÉTEN került sor Gyöngyösön az Állami Ze­neiskola és az Országos Fil­harmónia bérletsorozatának második hangversenyére. Ez alkalommal a Budapesti Fú­vósötös lépett fel a zeneiskola hangversenytermében. Ha összehasonlítást teszünk az első és a mostani hang­verseny között, kétségtelenül nagy fejlődésről adhat számot mind a zeneiskola, mind a kö­zönség. Jóllehet a fúvós kamarazene talán a legnehezebb zenei mű­fajok egyike, mégis most tör­tént meg a „csoda”, a hang­verseny két telt házat, azaz több mint háromszáz embert vonzott. És ez a háromszáz ember megértette, s talán leg­nagyobb részt meg is szerette a fúvós kamarazenét. Megér­tette, mert ehhez hozzásegítet­ték azt is, aki élete első ilyen hangversenyén ült itt. Szabó Tivadar, a zeneiskola igazga­tója — nagyon helyes elgondo­lás alapján — minden egyes zenemű bemutatása előtt, rö­vid ismertetőt tartott a szer­ző életéről, stílusáról, a mű mondanivalójáról és szerkeze­téről. És még egy „csoda”: Újra (vagy talán még mindig?) „di­vat” egyes körökben sznobiz­musból. vagy szkepticizmusból rosszindulatúlag, vagy korlá­toltan felvetni azt a nevetsé­ges ál-problémát, hogy „vajon nagy művész-e Bartók, vagy sem?” Nos, a gyöngyösi közön­ség tudta, hogy mit válaszol­jon, mert a műsoron szereplő Vivaldi, Stamitz, Rossini mű­vek között is a legnagyobb si­kere Bartóknak volt. (Akkora vastapsot kaptak a művészek, hogy a szó szoros értelmében nem tudták elhagyni a dobo­gót.) A változatos műsorban Vi­valdi G-moll trio koncertóját, Stamitz Kvartettjét, Beetho- wen Zongoraötösét, Rossini Kvartettjét, Janacek Ifjúsá­gom c. sextettjét, Bartók Pa­rasztdalok és Farkas Régi ma­gyar táncok című kompozíció­ját hallhattuk. A MŰSOR TOLMÁCSOLÁ­SA — a várakozásnak megfe­lelően- — igen magas értékű, igényesen színvonalas volt. A fúvósötös tagjain (Jeney Zol­tán fuvola — Szeszler Tibor oboa — Meizl Ferenc klarinét, — Ónozó János kürt — és Hara László fagottművész) kívül, nagy sikert hozott Náray László (kontrafagott) közremű­ködése is. A hangverseny érdekessége, hogy alkalmunk volt megis­mernünk a zeneiskola tanárá­nak, D. Borhy Ottónak zon- goraművészetét is. Játékát a művészi kiegyen­súlyozottság, a mély átélés, a nagy tudás jellemezte. Előadá­sán érződött, hogy szívvel és essz»1 egyaránt játszik. A kö­zöm á kérésének adunk han­got akkor, amikor arra kérjük a zeneiskolát, hogy a sorozat­tól eltekintve, az iskola pe­dagógusai is adjanak néhány hasonlóan színvonalas hang­versenyt. Ez a hangverseny végképp bebizonyította, hogy van, még­hozzá szép számú hangver­senylátogató közönsége van Gyöngyösnek. A rendezőség azonban nem feledkezik meg a jövő közönségének kinevelé- séről sem. Délután, soronkí- vül, igen kedvezményes hely­árakkal, rövid, de sok magya­rázattal teletűzdelt, nagyon ta­nulságos előadást rendeztek a diákság részére. Szép gesztus volt a vendégszereplő művé­szek részéről, hogy minden el­lenszolgáltatás nélkül, az ifjú­ság érdekében megtartották ezt a külön hangversenyt. Kö­szönet illeti érte a műsor va­lamennyi részvevőjét. VÉGÜL: NEM MŰVÉSZETI de mégis lényeges kérdés, hogy a zeneiskola, szerény ke­reteihez mérten nagyszerűen megoldotta a terem díszítését, otthonosabbá tételét. Ügyesen megoldották a ruhatár és a büfé Kérdését is. így joggal elmondhatjuk, hogy teljesen hiánytalan, minden zavaró kö­rülménytől mentes élményben volt részünk-rózsa— !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents