Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-27 / 49. szám

2

NEPÜJSAG

1959. február 37, péntek

1FÖLDI PÁL:

Beszéljünk a Lukács-kérdésről

Képszerű vázlat

III.

T gén nagy feltűnést kel1 tett az a „vita”, amelyet 1956. június 15-én rendeztek a Petőfi Körben a filozófia magyarországi helyzetének prob’émáiról. A vita ideológiai irányítója és fő hangadója Lukács György volt. Éppen ezért vizsgáljuk meg, hogy voltaképpen miről is „vitatkoztak”. Természetesen nem térhetünk ki minden prob'émára. Csupán azokat érintjük itt, amelyek a Lukácskérdéssel kapcsolatosak. (A Petőfi Kör filozófiai vitájának anyaga, amelyet a Szabad Nép 1956. június 17-i száma kivonatosan ismertetett, teljes terjede’emben megjelent a Filozófiai Szemle 1956. évi 4. számában.)

A „vitának” egyik központi problémája volt Lukács György poétikai rehabilitációja. Az egy;k felszólaló a következő kijelentést tette: „Fontos Lukács elvtárs teljes pol-tikai rehabil'tá’ása. A „teljes” szót szeretném hangsúlyozni, ártatlan embereket re- habilitá’ni ugyanis egyféleképpen lehet: teljesen!” (Filozófiai Értesítő 4. szám, 125. oldal, 1956. szeptember.) Ezt a koncepciót a „vita” részvevői egyhangúlag és lelkesen támogatták.

Minthogy a „politikai rehabilitációban” teljes volt az egyetértés, hozzá1 áttak Lukács György újraértékeléséhez.” Egyesek azt bizonygatták, hogy a filozófiai fronton két tábor alakult ki. Az egyik táborban túlnyomóan „a szektá.ns és dogmatikus á'láspont érvényesült, a másik táborban pedig az alkotó tudomány szempontja érvényesült.” (143. oldal.) Ezt az utóbbi tábort Lukács vezette, akinek úgymond mindig és mindenben igaza volt. Egyesekben az a „meggyőződés” alakult ki, hogv „Lukács elvtárs elmélete és módszerei” a filozofál front, az e’méleti front egészséges fejlődését teszik lehetővé.” (152. o’dal.) Az itt idézett „szónok” (Mészáros István aki egyébként az ellenforradalmi lázadás bukása után a „szabad világba” disszidált) egészen odáig mént. hogy a pártot azonosította Lukács György frakciójával. Ezeket mondta: „A párt ál'áspontját nekünk kell kialakítani mi vagyunk a párt, köte'ességünk, hogy eszmei vitákban alakítsuk ki a párt álláspontját, mind a kultúrpolitikai kérdésekben, nrfnd pedig a fontos elméleti kérdésekben.” (154—155. old. — A kiemelés tőlem: F. P.)

T ukács György híved ki1 ‘ jelentették magukról, hogy nincs szükségük az önkritikára, mert „elvi kérdésekben helyes álláspontot” fogla’tak el. és azzal az igénynyel léptek fel. hogy a korábbi Lukács-kérdést revideá’ják. Az egyik felszólaló kifejtette, hogy már eddig is „végbement a Lukács-vita bizonyos csendes revíziója. Ez a csendes revízió végbemegy, az emberek beszélnek ezekről a vitákról, de ez a vita, amely annak idején o'y mélyen kihatott ideológiai életünk egészére és a művészeti é’etré mindenekelőtt, még mindig nem kapta meg hivatalos re- videálását, jóllehet mindenki érzi és tudja, hogy ennek a revíziónak komolyan, elméletileg megalapozottan kel'ene bekövetkeznie.” (143. oldal.) A felszólaló egyben vállalkozott arra is, hogy a Lukács- vitát „hivatalosan”, „komolyan” és „elméleti’eg megalapozottan” revideálja. Ez azonban nem volt más, mint szerecsenmosdatás.

(Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megmondjuk: a szóban levő felszólaló Szigeti József, aki az ellenforradalmi lázadás után emiatt nyilvánosan önbírálatot gyakorolt, de mélyrehatóan elemezte a Lukács-kérdést. Szigeti József a Lukács-kérdésről három összefüggő tanulmányt írt. Ezek a tanulmányok: Még egyszer a Lukács kérdésről Társadalmi Szemle, 1957 november—december Lukács

György filozófiai és politikai nézeteinek összefüggése Társadalmi Szemle 1958 február, valamint Művészi alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában, Társadalmi Szemle, 1958. július—augusztus.)

A djuk most át a szót ma- gának Lukács Györgynek, aki a Petőfi Kör filozófiai vitáján két beszédet mondott. Miről volt szó ezekben a beszédekben? Vizsgáljuk meg tárgyilagosan.

Lukács György arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a marxizmus helyzete ma Magyarországon, a következőket mondotta: „És ne vegyék rossznéven az elvtársak — már egy pár idézetből kiderült, hogy én meglehetősen goromba és szókimondó ember vagyok — most is gorombán akarom kimondani a véleményemet: azt merem állítani: nem volt még a marxizmus az ország közvéleményében olyan rossz helyzetben, mint most, merném állítani, ma rosszabb a marxizmus helyzete Magyar- országon, mint a Horthy-kor- szakban volt (148. oldal.) De mit értett Lukács a közvélemény fosalmán? Az értelmiséget. Mellesleg szólva Lukács nemcsak azonosította az értelmiség véleményét a közvéleménnyel, hanem az értelmiséget esvszersmind osztálynak is minősítette. Milyen alapon — kérdezhetné bárki. Ezt Lukács már nem tartotta szükségesnek lí-.'fp-iterii, Mind‘=,np«etre Ienin véleményét szofisztikus módon kiforgatta és durván meghamisítva, az érte'miségről szólva azt mondta, hosv „osz+átvokat nem lehet becsapni.” (151. oldat) Nem messze esik ez az állítás attól a közismert revizionista koncepciótól, amelv szerint ie’en'eg (az un. a^om-kor- s/nVhon) nem a mttnkásosz- tály, hanem az érte1mif’éa a társadalmi átalakulás VP'7efö ereíe. Lukács ezzel a revízió- r wmus álláspontjára helyezkedett.

Lukács azon véleménvéhez, amely szerint ma (1956. június

15-én) rosszabb a marxizmus helyzete Magyarországon, mint a Horthy-korszakban volt, nem kívánunk semmiféle megjegyzést fűzni. Mindenesetre ezek után nem csodálkozunk azon, hogy Lukács ugyanebben a beszédében a népi demokratikus rendszer ellen izgat. Hisz érthető, hogy ha ebben a rendszerben rosszabb a marxizmus helyzete, mint a Horthy-kor- szákban volt. akkor szét kell zúzni, meg kell semmisíteni ezt a rendszert, vissza kell állítani a Horthy-rendszert, mert állítólag akkor jobb volt a marxizmus helyzete, mint jelenleg. Ez nem más. mint történelemhamisítás és ellenforradalmi uszítás. Lukács ezzel az ellenforradalmi erők szolgálatába szegődött.

TVT ivei „bizonyította” Lu■L’J- kács azt, hogy ma rosz- szabb a marxizmus helyzete Magyarországon, mint a Horthy-korszakban volt? Egy anekdotával, semmi mással. Eszerint „egy egyetemi hallgató vizsgázott marxizmusból. Tehetséges ember volt, kitűnően sikerült a vizsgája, minden kérdésre megfelelt — ötöst kapott természetesen — és amikor kint a folyosón kollégái gratuláltak, legyintett a kezével és azt mondta: Mi az a

A munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat megjelenése óta, több megbeszélésen vitatták meg a gyöngyösi XII-es aknánál, milyen feladatok várnak rájuk a határozat va- lóraváltásában.

A bányánál most vizsgálják a dolgozók és a vezetők kapcsolatát, hogy a vizsgálat eredményét a taggyűlés elé terjesztve megismerjék és megszüntessék a határozat végreMarx? Ez csupa hülyeség, csak Heidegger-t és Huxley-t érdemes olvasni” (148. oldal). Eddig a bizonyítás. Nahát, ez megcáfolhatatlan! Lehet persze, hogy Lukács éppen saját tanítványáról „költötte” ezt az anekdotát.

Az egyetemeken folyó marxista nevelésről Lukácsnak az a véleménye alakult ki, hogy „rossz párhuzama volt azoknak a hibáknak, amelyek a mi ipari fejlődésünkben történtek ..,

Ideológiai téren is egyszerre elkezdtünk futószalagon filozófusokat előállítani minden tudás, gondolkodás, kultúra nélkül — és itt most nem az egyes filozófusokat vádolom, hanem a rendszert, amely ezeket a filozófusokat előállította.” (148. oldal; a kiemelés tőlem: F. P.) Mindenki tudja, hogy azokat a fiatal marxista-leninista filozófusokat, akikre Lukács az „enciklopédikus tudatlanság és tehetetlenség” bélyegét sütötte, a népi demokratikus rendszer nevelte. Lukács tehát vád tárgyává tette a népi demokratikus rendszert, a proletariátus diktatúráját. Nem a hibákat és a hibák elkövetőit bírálta, hanem magát a rendszert vádolta. Azt a rendszert támadta, amely egyebek között fiatal marxista-leninista filozófus gárdát nevelt. Hogy ez Lukács Györgynek nem tetszik és emiatt „fellázad” a népi demokratikus rendszer ellen, ezen az elmondottak után egyáltalán nem csodálkozunk. Mindenesetre, mint kétségtelen tényt, megjegyezzük magunknak.

Lukács ezek után áttért a „sztálinizmus” elemzésére, és megállapította, hogy a mi rendszerünk a többi népi demokratikus országokhoz viszonyítva is a legrosszabb, mert úgymond „mi tényleg a sztálinizmus .egyik élenjáró országa voltunk”. (149. oldal.) Ebből arra a meglepő következtetésre jutott, hogy „a mostani helyzetben nekünk, magyaroknak van talán mindenütt a világon a legtöbb tennivalónk, a legtöbb harcolni valónk...” és arra szólított fel, hogy „ki-ki vizsgálja meg a saját poggyászát és fegyverzetét” ...

T ukács az SZKP kongresszusi időszakot „sztálini korszaknak” minősítette és felszólított a harcra az „elmúlt korszak” ellen.

Csak egészen röviden kívánjuk itt megjegyezni, hogy Lukács György — miként általában minden revizionista — az SZKP XX. kongresszusának szellemét és határozatát tűrhetetlen módon elferdítette és meghamisította. Általában a XX. kongresszust a szocializmus és a kommunizmus elleni támadásra próbálta felhasználni. Lukács ebben a beszédében kirohanást intézett a kommunizmus ellen, mondván, hogy állítólag a XX. kongresz- szus szerint még nem érkezett el a szocializmusból a kommunizmusba való konkrét áttérés ideje a Szovjetunióban, illetve még megközelíthetetlen messzeségben lebeg a kommunizmus. Szerinte nem egy lépés, hanem végtelen távolság választja el a szocialista Szovjetuniót a kommunizmustól. Persze, Lukács egyszerűen azt is kétségbe vonta, hogy a Szovjetunióban teljes diadalt aratott a szocializmus. Ez nem más, mint történelemhamisítás.

(Folytatjuk)

hajtása körül található hibákat. ^ _____ ___

Időjárás »e!entés

Várható időjárás péntek estig; Párás idő Reggel néhány helyen lassan csökkenő felhőzet. Legfeljebb egy-két helyen kisebb eső. köd. Mérsékelt szél. Az enyheség tovább tart.

Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: általában plusz i, plusz négy. fok között, de a nyugati és északi megyékben esetleg gyenge fagy, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken; 9—12 fok között

A párthatározat szellemében ví/ogálják a vezetők és a do gozók kapc*o!a'át a gyöngyösi XII-es aknában

Macmillan csltirtitin újbi! találkozol! Hruscssvval,

maid Kiievbe utazóit

MOSZKVA (TASZSZ): Csütörtök délelőtt a Kremlben -a Minisztertanács épületében Macmillan angol miniszterelnök ismét találkozott Hrus- csovval, a Szovjetunió Minisz- 'ertanácsának elnökével. Az előző találkozókhoz hasonlóan ez a találkozó is meleg baráti légkörben folyt le. A beszélgetés során folytatták a feleket kölcsönösen érdeklő kérdések megvizsgálását.

A megbeszélésen Hruscsovon kívül szovjet részről jelen volt Mikojan, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Gromika külügyminiszter és Malik londoni szovjet nagykövet is. Angol részről a beszélgetésben Macmillan-en kívül Selwyn Lloyd külügyminiszter és Reilly moszkvai angol nagykövet vett részt.

*

Csütörtök délután, moszkvai

időszámítás szerint 14 órakor Macmillan egy „II—14” mintájú repülőgépen Ukrajna fővárosába, Kijevbe utazott. A* angol miniszterelnökkel együtt szálltak a gépbe Selwyn Lloyd külügyminiszter és más hivatalos személyiségek.

Az angol miniszterelnököt Kuznyecov, a szovjet külügy- min;szter első helyettese és Malik londoni szovjet nagykövet kíséri.

Megéreti az idő a megoldatlan nemzeiVőzi kérdések rendezését célzó legmagasabb szintű értekezlet összehívására — ír a a Dally Herald

NEW YORK (TASZSZ): Az amerikai sajtó bőségesen foglalkozik Hruscsovnak a moszkvai Kalinyin-kerület választói előtt mondott beszédével. A vezető lapok kommentárjai és tudósításai arról szeretnék meggyőzni a közvéleményt, hogy nem az Egyesült Államok, hanem a Szovjetunió politikája okozza a nemzetközi feszültséget. A szemleírók ösz- szefüggésbe hozzák Hruscsov beszédét Macmillan moszkvai tárgyalásaival, amelyet —'mint az amerikai sajtó közleményeiből kitűnik — nem egészen helyeselnek Washingtonban, és bizonyos nyomást próbálnak gyakorolni az angol vezető államférfiakra.

Margharets Higgins a New York Herald Tribune-ban kétséget próbál kelteni aziránt, hogy a Szovjetunió „komoly tárgyalásokat kíván folytatni” a német kérdésről, mert Hruscsov a Nyugat által javasolt külügyminiszteri értekezletet olyan*’"kísérletnek- nevezte, amelynek az a célja, hogy végeláthatatlan szóáradatba ful- lassza a német kérdést. A cikk írója megfeledkezik róla, hogy Hruscsov a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját javasolta a legfontosabb kérdések megvizsgálására és megoldására, mert ez a tárgyalások célszerű formája. Azért, hogy a szovjet politikát befeketítse, Higgins azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy a háborús szakadék szélén akar táncolni, pedig közismert tény, hogy ez az Egyesült Államok által hivatalosan meghirdetett politika.

A New York Times ingerülthangú szerkesztőségi cikke

durván elferdíti a Szovjetunió álláspontját és azt állítja, hogy a külügyminiszteri értekezlet elutasítása „fokozza a nemzetközi feszültséget”.

A New York Times egyéb közleményeiből kitűnik, hogy Washingtonban már előre aggódnak amiatt, hogy egy kormányfői értekezlet eredményes lehet.

A New York Times szerkesztőségi cikke minden diplomáciát félretéve, azzal ijesztgeti az angolokat, hogyha barátsági és megnemtámadási szerződést kötnének a Szovjetunióval, ezzel „semlegesítenék Angliát, ami az egész Észak- Atlanti Szövetség biztos csődjét jelentené”. (MTI)

London (TASZSZ). Az angol sajtó behatóan foglalkozik Hruscsov moszkvai választási beszédével, s Összekapcsolja a beszédet a brit miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokkal.

Az Evening Standard „Hruscsov Húsz éves egyezményt javasol Angliának", az Evening News . „Hruscsov békefelhívása” címet adja a választási beszédet ismertető jelentésének.

A lapok kiemelik Hruscsov beszédéből, hogy a Szovjetunió baráti kapcsolatokra törekszik Angliával és minden országgal, valamint hogy elérkezett az idő, amikor véget kell vetni a hidegháborúnak és olyan légkört kell teremteni, amelyben a népek békésen élhetnek.

Az angol sajtó kiemeli Hruscsov német-tárgyú megállapításait is. A lapok nagy

része helyesléssel fogadta Hruscsovnak a legmagasabb szintű értekezlet összehívására tett javas’atát. A munkáspárti Daily Herald szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy megérett az idő a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezését célzó legmagasabb szintű értekezlet ösz- szehívására.

A liberális News Chronicle szerkesztőségi cikkében kijelenti: „Hruscsov ismét csúcs- értekezlet összehívása mellett tör lándzsát. Mindent meg kell tenni, hogy az értekezlet megvalósuljon.”

Egyes angol lapkommentárok, sajnos, azt mutatják, bizonyos angliai köröknek nem érdekük, hogy a brit miniszterelnök moszkvai útja gyümölcsöző legyen a béke szempontjából.

Ezek a lapok, mint például a Daily Mail, makacsul azt ma- gyarázgatják olvasóiknak, hogy Hruscsov beszéde „kellemetlen ütésként” érte az angol küldöttséget.

Hogy miért, azt a lapok természetesen nem magyaráznák meg. Ugyancsak nem lehet komolyan venni a Daily Teleg- raphnak azt az állítását sem, hogy a Szovjetuniónak a szovjet—brit barátsági és megnemtámadási szerződés megkötésére való halandósága „kényelmetlen helyzetbe” hozza Macmillant és állítólag „kiszámított cselfogús”, holott az egész sajtó emlékeztet rá: egy évvel ezelőtt Macmillan javasolta ilyen szerződés megkötését. (MTI)

A párizsi sajtó a De Gaulle—Adenauer- találkozóról és a moszkvai látogatásokról

Párizs (MTI). A Combat

értesülése szli ,nt a március 4-i párizsi De Gaulle—Adenauer találkozó a francia kormány kezdemény ésére jön létre. A lap szerint egy hete iava- ,k francia részrő’ az újabb — ^jrrendben már a harmadik — találkozót. A francia—nyugatnémet „csúcs- találkozónak” nem lesz előre meghatározott napirendje, de előterében Berlin problémája és a német újraegyesítés kérdése áll majd. A Combat szerint m'nd a francia köztársasági elnök, mind a nvusat- némpt kancellár „egyetért a határozott áuásfoglalás szükségességében. Ha azonban a francia kormány híve is a legnagyobb fokú határozottságnak, ez nem zárja ki, hogy elfogadható felt lek mellett esetleg engedményeket ne tegyen Moszkvának” — írja a lap.

A Libération szerint Adenauer azért jön Párizsba, hogy újra felvesse a Berlmért való háború gondolatát, hogy elszántságra ösztön, -ze a franciákat és hogy azt követelje, szükség esetén haljanak meg Berlinért. A Libération botrányosnak minősíti, hogy a francia kormány még az angol, sőt amerikai szövetségesein is túltesz úgy segíti Adenauert célja elérésében.

Hideg zuhany? — Véti fel a kérdést az Humanitéban Yves Moreau, a jobboldali lapoknak

a Hruscsov-beszédne vonatkozó állításai kapcsán. Azt remélték talán, hogy Hruscsov segédkezet nyújt a kapitalista rendszer visszaállításához a Német Demokratikus Köztársaságban? Vagy hogy lemond arról, hogy véget vessenek a béke szempontjából olyan veszélyes nyugat-berlini helyzetnek? A nyugati országokban egyes forrófejüek erőpróbával fenyegetőznek. Ez a zsarolás

hatástalan. Annál jobb, ha Hruscsov beszéde hideg zuhanyként hatott ezekr a háborús kalandorokra. A franciáknak minden okuk megvan, hogy üdvözöl iék a szoviet szolidaritást a Német Demokratikus Köztársaság iránt, amelynek elnöke kijelentette hogy a Köztársaság sohasem engedi meg, hogy a németek valaha is új agressziót kezdjenek a francia nép ellen.

Dél-Rhodésiáhan kihirdették a rendkívüli állapotot

SALISBURY (Reuter—AP): Sir Edgar Whitehead, Dél- Rhodézia miniszterelnöke csütörtökön reggel rádióban bejelentette, egész Dél-Rhodéziá- ban rendkívüli állapotot rendeltek el. Dél-Rhodézia három tartományában törvényen \ kívül helyezték az afrikai nemzeti kongresszust.

Dél-Rhodéziában a kongresszus több vezetőjét letartóztatták.

Valamennyi tartalékos katonának jelentkeznie kell a katonai eligazító parancsnokságon. Karibába. — ahol az afrikai munkások tömegsztrájkj;' teljesen megbénította a gát építését — csapatokat küldtek A kariba! duzzasztó gát építésén hatezerhatszáz afrikai munkás dolgozik, akik valamennyien magasabb bért követelnek. (MTI)

HttitUfon feszült a helyzet

NEW YORK (MTI): Az AP tudósítója szerint Haiti a közeljövőben új összetűzések színterévé válhat.

Daniel Fignole, ellenzéki vezető Kubából rádión felszólította híveit, készüljenek az általános sztrájkra, készítsék elő Duvalier elnök kormányának megdöntését Egv másit ellenzéki,vezető, Louis Dejeie is ha» sonló tartalmú üzenetet köt* dötfc