Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-27 / 49. szám
I 1959. február 27, péntek NÉPÜJSAG Az első után a második is, 50 ezer forint értékben, 150 ezer forintos beruházással az Epreskert úton új orvosi rendelő épül, Nem soroltunk fel minden adatot, minden számot, csupán néhány nagyobb tényt, melyek bizonyítékai annak, hogy Gyöngyös város ez évben is tovább épül és szépül. Ax elnök , .. neve Buzma János, a szövetkezet, amelyet vezet, a kerekharaszti Alkotmány Tsz. Magában foglalja az egész községet, lesz tehát gond. baj, bőven, hogy virágzó legyen az Alkotmány. De ez a gond mégis öröm: hisz győzött a szocialista eszme ebben a községben is. A magyar - sssoviet barátsági hónap hírei: Gyöngyösön mindkét filmszínházban ünnepélyes keretek között nyitották meg a filmhetet. A Szabadság Filmszínházban a Hattyúk tava, a Puskinban pedig a Kék nyíl című szovjet filmet mutatták be. ★ Tegnap este hat órakor a siroki lakótelep kultúrházában az űrhajózásról tartott előadást Kiss István, az MSZBT elnökségi tagja. k A Mátra-üdülőben, a párádi üveggyárban, a 34-es AKÖV- nél, valamint a gyöngyösi járás több községében Rónai Kálmán az MSZBT járási elnöke előadást tartott a fejlett szovjet technikáról és az űrhajózásról. Az előadást mindenütt nagyszámú érdeklődő hallgatta végig. ★ Ma este 7 órakor, az egri TIT-klubban ankétet rendez az MSZBT megyei elnöksége a kommunista erkölcs és nevelés kérdéseiről. ★ Holnap este 8 órakor Egerben, a Pedagógiai Főiskola zenetermében, szavalóversenyt rendez az MSZBT elnöksége. A szavalóversenyen szovjet költők verseit adják elő a versenyzők, orosz, vagy magyar nyelven. A helyezetteket értékes jutalomban részesítik. ★ Március 1-én, délután 3 órakor a gyermekek részére mesedélutánt rendez a megyei könyvtárban az MSZBT elnöksége. Több felelősséggel gyermekeink iránt! „Állítsuk egész társadalmunk közgondolkodásának, törődésének középpontjába ifjúságunk nevelésének ügyét...” (Az MSZMP művelődési politikájának irányelveiből.) Az elmúlt ősz folyamán a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztálya felmérte a megye területén az erkölcsi züllés veszélyének kitett, kiskorú gyermekek számát. Az iskolákból beérkezett jelentések alapján kiderü’t. hogy a szocialista társadalmunk fejlődésének nagyszerű eredményei mellett csírájában megtalálhatók még a burzsoá erkölcs maradványaiként olyan jelenségek is melyek, ha időben nem avatkozunk be nemcsak akadályozzák ifjúságunk szocialista erkölcsű neve'ését, hanem a már elért eredményeinket is veszélyeztethetik. Számszerűleg nem tűnik soknak az erkölcsi züllés veszélyének kitett gyermekek száma, azonban hatásában annál bomlasztóbb, fertőzőbb lehet. A felmérés alapján kiderült, hogy több mint 100 gyermek van a megye területén, akik a családi környezet hatására nem olyan irányban fejlődnek, ami előbbre segítené a szocialista társadalmi rendbe való beleilleszkedésüket, hanem végső fokon szembe ál’ítaná őket a közösséggel. Milyen okok idézik elő a kiskorú gyermekek erkölcsi züllésének veszélyét? Megyei viszonylatban szomorúan kell megái1 apítani azt, hogy az alkoholista szülők száma e vonatkozásban az első helyen áll. A gvöngvösi járásból több mint 15 szülőről érkezett hír, melyek szerint vagy az apa, vagy mindkét szülő rabja a szeszesitalnak és emiatt nincs a gyermekeknek nyugodt otthonuk. E szülők gyermekei csavarognak, szöknek, lopnak és már az is előfordult, hogy a kiskorú gyermek részegen ment iskolába. A társadalmi tulajdont nem becsülő, a kicsapongó életet élő felnőttek, szülők példája is sok gyermeket visz az erkölcsi züllés útjára. Milyen fogalmai lehetnek annak a gyermeknek, a társadalmi tulajdon megbecsüléséről, akinek az apja, vagy anyja az üzemből haza'opott, vagy a mezőről eltulajdonított, ha csak csekély értékű holmival is, eldicsekszik gyermekei előtt. Hány esetben okoznak zavart, bonyodalmat az iskolai életben az o’yan tanulók, akik lopnak társaiktól. És sokszor igen becsületes dolgozó szülők gyermekei követnek el ilyen hibát. Ki a felelős ezekért a gyermekekért? Olyan eset is tudomásunkra jutott, hogy a szülő, vagy idősebb testvér egyenesen lopni küldte a gyermeket. Van olyan szülő, aki 13—14 éves leányát az iskolai tiltó rendszabályok ellenére bálokba viszi el, és örül annak, hogy lányának már „komoly” udVarlója van. Hiába a pedagógusok figyelmeztetése a tanácsi szervek rendreutasítása, a szülő csak évek mű1 tán döbben rá arra, hogy m'lyen felelősség terheli gyermekének elhibázott életéért. A felelőtlen felnőttekkel, szü'őkkel szemben meg kell védenünk és meg is fogjuk védeni gyermekeinket! Mit tehet a társadalom az erkölcsi züllés veszélyének elhárítására? Népi demokratikus átiamunk eddig is már hatalmas áldozatokat hozott gyermekeink egészséges irányú fejlődésének, jövőjének biztosítására. Létrehozta a gyermekotthonok széles há'ózatát, a napköz;otthonok százait, hogy segítséget adjon a szülőknek gyermekeik nevelésében. A gyermekotthoni hálózat azonban jelenleg még nem tudja befogadni mindazokat a gyermekeket, akik részben anyagi, részben erkölcsi okból átiami gondozásba kerültek. A nevelőotthoni elhelyezés csak végső eszköze le* hét az erkölcsi züllés megakadályozásának. A szocialista társadalom közösségi erejével rá kell ébreszteni, kényszeríteni a felelőtlen felnőtteket arra, hogy egyes cselekedeteik súlyát helyesen mérlegeljék. Ha szükséges, az államhatalom eszközeivel is hatni kell ezekre a szülőkre. Felhívással fordulunk a megye minden becsületes dolgozójához. Saját gyermekeik becsületes nevelése mellett ne menjenek el észrevétlenül olyan jelenségeknél, melyek, megítélésük szerint veszélyeztetik a kiskorú gyermekek egészséges fej'ődését. közvetve saját gyermeke erkölcsének, világnézetének kialakítását is. Tegyük közüggyé a gyermekekkel való törődést. Figyelmeztessük azokat a felnőtteket, akik rossz példát adnak az ifjúságnak. Ha szükségesnek tartják, tegyenek jelentést a gyámhatóságoknak, belügyi szerveknek, tanácsszerveknek is. A ma ifjúságának helyes nevelése lesz biztosítéka szocialista társada’munk további egészséges fejlődésének, a magunk nyugodt, derűs öregségének. Ne legyen egyetlen gyermek sem aki ne érezné a szocialista közösség segítségét ahhoz, hogy törés nélkül válhasson társadalmunk haszs tagjává. Pöltl József, megyei tanulmányi felügyelő SzeMÍéj ax Nem azon, hogy milyen nagyon köszönte ez a két autó- tulaidonos gyárimunkás, a segítséget, vagy hogy mennyire nem értenek még a kocsijukhoz. Valami máson. A beszélgetés utolsó mondatain: végre ide is eljutottunk.. Ma már több mint ezeregyszáz magántulajdonban levő gépkocsit tartanak nyilván a megyében, s számuk egyre növekszik. . j ★ A vezető képzeletében hirtelen zöldbe borulnak az út- széli fák. Szemben egy kis Tátra közeledik. Ez volt az, amelyik télen a törött pipa miatt ott vesztegelt az útszé- len. Int a vezetőnek. Mindkét kocsi megáll. — Hová? — kérdezi a gyári munkástól. — Szabadságon vagyunk — nevet át a másik — gondoltuk, elmegyünk egy kis „országos körsétára...” — Jó utat. Menjenek hát.. > —A int búcsút a vidám társaságnak a sofőr. IGEN, MENJENEK. Minél többen. Olyan jó tudni, hogy ebben a kis Tátrában munkásember ül, azt a Moszkvicsot tsz-paraszt vezeti Csupa olyanok, akik megdolgoztak, megküzdöttek ezért a „luxukért, —*« gazdálkodás fejlődése korlátlan, de az egyéni gazdáiké dást végleges határok köze szorítja, ahogy mondani szokás: a mesgye. S a magyar paraszt lát, tud számolni, képes az összehasonlításokra. S amit meglátott, amit kiszámolt, amit összehasonlított, végeredményben is erősebbnek mutatkozott, mint az a sokat emlegetett vonzódás a régihez: győzött és győz az új. Erről adnak hírt a számok! Örömmel és megelégedéssel lehetünk tehát tanúi ama történelmi eseménynek — amelyet ma egyszerűen „történt’- nek titulálunk még —, hogy dolgozó parasztságunk tömegesen tér át a szocialista mezőgazdaság útjára. Jó néhány helyen már most megkezdik a közös munkát, jó néhány helyen a szövetkezeti tagok egyénileg végzik még el az idei nyári munkákat... Óhatatlanul felmerül azonban a kérdés: mi lesz ősszel a most megalakult, de ' teljes egészében csők az új mezőgazdasági évben munkához látó fiatal termelőszövetkezetekkel? Mi lesz? Pélyen már 20 holdat vetettek közösen, hogy a bevitt állatok számára meg legyen a szükséges takarmány, Sarudon 100 tag közös kertészetet tervez és csinál, igénybe veszi tagjainak nagyobb istállóit... Helyes és okos kezdeményezések ezek, nemcsak és egyszerűen azért, mert gyakorlatilag is a tényleges szövetkezést jelentik, de azért is, mert előkészítik az ú’ telet. És az „új tél“ előkészítése, a megalakult szövetkezetek belső életének, rendjének kiépítése most az egyik legdöntőbb feladat... Vetőmag, amelyet a tagoknak kell biztosítani, takarmány, a jószágok elhelyezéséhez szükséges alkalmi istállók megépítése, a nagy istállók kihasználása és még egy egész sor probléma megoldásra vár az új szövetkezet tagságára, de azokra is, kik oly sikerrel bábáskodtak' az új szövetkezetek létrejötténél. A nagy erjedés esztendeje ez, a .nagy lépesé, amelyet dolgozó parasztságunk jelentős része tett az enyémtől a nrénk, a va’óban „enyém” felé. Nagy lépés ez, de csak az első. Kövesse ezt, a második: a szövetkezeti élet kialakítása, az összefogás sikere, a szövetkezés gondolatának teljes sikere. Gyurkó Géza tak és nem is kis számmal szövetkezetek, amelyek diadalmasan verték vissza az ellenforradalom szennyes áradatát, éppen az, hogy a szétoszlott szövetkezetek tagjainak jó része nem önszántából hagyta ott a már megszokott és megkedvelt szövetkezeti életet, — éppen ezek voltak az okok többek között amelyek megnövelték a szövetkezetek tekintélyét, amelyek hozzájárultak a szövetkezeti eszme elterjedéséhez. Lassan másfél évtizede annak, hogy a magyar paraszt, a nincstelen summäs, zsellér, cseléd, az egy-két holdas földet kapott, hogy fceTesült évezredes álma. Mint a vakondok, úgy estek a földnek ... a FÖLDNEK, ezek a parasztok. Szó szerint nem volt se éjjelük, se nappaluk, csakhogy megművelhessék a most már sajátjukat, hogy termeljenek, gyarapodjanak. — A kasza volt nekem mindig a' kedves szerszámom. Ügy dolgoztam én, hogy azt se bántam, ha felbukom a barázdában — mondotta Üjlő- rincfalván a 63 éves Nagy József. S így dolgoztak ezren és tízezren szerte az országban. Az állam, a nép állama minden segítséget megadott és megad ma is az egyénileg gazdálkodó parasztok számára... De lám, teltek az évek — s azt nem lehet mondani, hogy rosszul él ma az egyéni gazda — mégsem lehetett szó olyan gyarapodásról, olyan fejlődésről, amit megálmodott hárommillió egykori koldus. El lehetett jutni valameddig, el lehetett jutni tán’ még egy kicsit tovább is, de aztán nincs tovább... S a megalakult termelőszövetkezetek, amelyek tagjainak jó része pedig nincstelen volt, a termelőszövetkezetek, amelyek jóformán gép, jószág, épület nélkül kezdtek munkához, mind gyorsabb és gyorsabb tempóban fejlődtek, gazdagodtak és természetszerűleig velük gazdagodott a tagság élete. Kezdetben az ily er szövetkezetek tagjai csak küszködtek, aztán életszínvonalban kezdték elérni a jobb földü klsparaszt színvonalát, elérték, el is hagyták, ostromolni kezdték a középparasztd színvonalat: elérték, el is hagyták. Akinek van szeme, aki tud számolni, aki képes az összehasonlításra, látta, felmérhette, hogy ím, a szövetkezeti Manapság az újságok első Oldalára kerültek, s egyelőre ügy látszik, onnan jó ideig el nem tűnnek azok a hírék, amelyek a falu szocialista átalakításáról, még közelebbről, átalakulásáról számolnak be. Nap mint nap újabb és egyre nagyobb számok jelzik, hogy ez az átalakulás egyre szélesebb körben és egyre mélyebbre hatolva állítja a szövetkezeti eszme zászlaja alá az egyénileg dolgozó parasztokat, régi gazdákat, új földhöz juttatottakat, a még soha nem volt és a már volt egykori szövetkezeti tagokat. Sokan hajlamosak arra, hogy e télvégi, tavaszeleji erjedést e napok, hetek eredményeinek, a fokozott felvilágosító és most már tudatos szervező munkának tudják csak be. Kétségtelen, hogy a kommunisták lelkes kezdeményezése és példaadása, a munkás- osztály aktív és szóbeli segítése hatalmas erőt és ösztönzést adott a szövetkezeti mozgalom fellendülésének. De csak ez egymagában még keveset jelentett volna, csak ez egymagában nem tudott volna olyan eredményeket hozni a mi megyénkben is, hogy rövid három hét alatt több mint 7000 csalid lépien a társasgazdálkodás útjára hogy röv'd három hét alatt 40 ezer hold kerüljön a szövetkezeti gazdálkodás keretébe. Mélyre nyúlnak és visszanyúlnak a gyökerek, hosszú évekre. A szövetkezeti mozgalom tízesztendős múltja, a szocialista mezőgazdaság szükségszerűségének gondolata, a szövetkezetek eredményei, s nem utolsósorban a párt tanításának gyakorlatban való beigazolódása együttesen adta azt az alapot, amelyre most épül napjaink nagv fellendülése. Feltehetné a kérdést bárki — s első pillanatban jogosnak is tűnnék —, hogy akkor miért sikerült az ellenforradalomnak szétzülleszteni termelőszövetkezeteink nem is kis részét? Üilőrincfalván mondotta egy volt és most ismét szövetkezeti tag: — Mi maradtunk volna, de nekünk nem volt erőnk védeni azt, amink van ... Egyedül. néhányadmagunkkal mit tehettünk volna? .. s A kerekharaszti Alkotmány Termelőszövetkezetet nem tudta szétverni az ellenforradalom, s jó néhány más termelőszövetkezetünket sem. Éppen az a tény, hogy volA számok tükrében Mit kapott 1958-ban és mit kap 1959-ben Gyöngyös Oyqneyös városban, mint megyénk egyik legnagyobb városában az elmúlt esztendőben több százezer forintót használtak fel különböző létesítmények, építkezések megvalósítására: a vágóhíd korszerűsítésére például egymillió kétszá-; ezer forintot. 850 ezer forint; költséggel elkészült az új, mo-; dern kenyérgyár. Kilencmillió; forintos költséggel 90 lakást; építettek a déli lakótömbnél,; 350 000 forint értékben 5 kilo-; méter járdát építettek, bővítet-: ték a vízvezetékhálózatot, több; mint 240 ezer forintos költ-: seggel, útjavításra 280 ezer,: szennyvíz derítő építésére két-: millió, a mátrafüredi virágház: létesítésére 200 ezer, különböző: mátrai parkírozásokra egy mii-; lió. a füredi szennyvízcsatorna; építésére pedig ugyancsak több; tízezer forintot biztosítottak.; Összesen az elmúlt esztendő-; 'pen 19 millió 90 ezer forin-; tot használtak föl e létesítené-; nyék megvalósítására. Természetesen az ilyen na-: gyobb beruházások ez évben: sem maradnak el. A város-: fejlesztési alapból összesen: 3 232 075 forintot biztosítanak: kü’önböző létesítményekre, a: lakosok ehhez 166 ezer forint; értékű társadalmi munkával j járulnak hozzá. Ebből az ősz-; szegből tovább folytatják a; már megkezdett új MÁVAUT-; megálló építését, amelyre ez; évben 400 ezer forintot biztosítanak az utak portalanítá-: sát is tovább végzik, ame’y-: nek költségeire 266 ezer forintot biztosítanak. Parkírozzák a Hősök terét EGY KANYAR UTÁN a vezető fékez, s alighogy elkerül egy kis szürke autót, az út szélén megáll. Három férfi fut a lassító gépkocsi után, s mire a vezető kiszól: „csak nincs valami baj?” — már mondják is: — Eltörött egy pici alkatrész, ami nélkül nem megy tovább az istennek sem ez a tragacs. Megpróbáltuk dróttal összeerősíteni, de ez sem használt. — Mutassák, mi az — s a segítőkész sofőr máris a kezében forgatja az elosztófej törött „pipáját”. — Hm, ez bizony már nem működik soha, s ráadásul még segíteni sem tudok magukon, mert az én kocsimon egészen más az ei- osztófej, igy a tartalék-pipám sem lenne jó. A három férfi már egy kicsit hátrább is húzódik nagy szomorkásán, gondolva: na, ez is megy tovább anélkül, hogy segíteni tudott volna rajtuk, amikor a gépkocsivezető ismét megszólal. — Azért várjanak csak — és már ugrik ki a kocsiból — van énnekem hátul egy ládám, abban annyi minden van. hátha sikerül találni egy pipát, ami maguknak jó. Néhányperces feszült csend következik, csak a lim-lomos siti a határozott utasítást. A géokocsivezető elneveti magát. — Mondják •— kérdezi —, hol dolgoznak egyébként maguk? — Gyárban. Miért? — Hát. mert nem valami sokat értenek a gépkocsihoz, azt látom. — Az új autótulajdonosok nem szégyenkeznek, inkább ők is jót nevetnek a megállapításon. — Hát az igaz... — mondja egyikük —, még jónéhányszor meg kell fizetni a tanulópénzt. — A kis Tátra vezetőülése mellett levő ablak megnyílik. A „társtulajdonos” is beleszól a beszélgetésbe: — Nem is lehet az másként — mondja. — Csak, tudja, az a jó, hogy végre ide is eljutottunk. .. Nem valami szép ez a kocsi, ugye de mégis a miénk Aztán nézze meg majd egy hónap múlva, hogy ilyen lesz-e?... Gyors búcsúzás, a szíves segítség megköszönése következik. Aztán a gépkocsivezető beindítja autója motorját s néhány perc alatt tovaszáguld Nézi az egyenes, kopasz ágú fákkal szegélyezett utat s közben alig láthatóan mosolyog. golt autó motorját piszkálgatva. — Á, csodát. Most vettük tizennégyezerért — válaszol a hidegben való kocsitolás okozta erős lihegés következtében már berekedve, az egyik férfi Kettőnkké lesz a barátommal... — Azt hittem, a vizsgán dobták vissza, azért nincs rendszám rajta... — Nem. Majd Egerben adnak rendszámot, ha rendbehoztuk. Ma reggel fizettük ki érte a pénzt, s már haza is értünk volna, ha nem történik ez a baj. Eddig egészen jól ment... Végre megvan a hiba. Az új autótulaidonosok, a nagy kapkodásban e1 cserél ték a gver- tyakupakokat. Pont fordítva rakták a helyükre. Ez volt a baj. Még egy nekilendülés hát és a motor most már vígan pöfög. A gépkocsivezető azért még ad egy-két tanácsot: — Hideg a motor. Amíg fél nem melegszik, húzza ki egv kicsit a szívatót, mert megint leáll. A KORMÁNYNÁL ÜLŐ FÉRFI egy pillanat alatt teljeláda tartalmának dobálása hallatszik, aztán ismét a sofőr szólal meg: — Ugye mondtam, itt van egy. Skodához való, de jó ez a Tátrába is. Próbáljuk csak meg... MOST MAR NÉGY FEJ hajlik a motor fölé, s nyolc kéz szorgoskodna egyszerre az elosztó körül. Aztán az önkéntes segítő megelégedetten felegyenesedik. — Most már biztosan elindul... — Meg kell ám tolni, — szólal meg bátortalanul a rossz kocsi egyik utasa — az akkumulátor is kimerült-. — Hát toljuk meg — a vezető üljön be... Csattogás, prüszkölés és végül felbőg a motor. Valami mégsem jó. — Egy henger nem működik — véli a gépkocsivezető. — Na, tessék, most meg már le is állt az egész. Újra felcsapják a motorháztetőt és tüzetesebb vizsgálódás következik. Közben beszélgetnek. — Vállalati kocsi? — kérdezi a segítség az eléggé elhanya-
