Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-21 / 44. szám

S9S9. február 31., szombat V .«tfBPŰÍS/í © $ Ä munkásosztály vezetésével és segítségével A szocialista társadalom ■** teljes felépítése alapvető feladatként követeli, hogy a parasztság is rálépjen a szocia­lista mezőgazdaság útjára A mezőgazdaság szocialista átala­kítása nemcsak paraszti ügy. hanem egész népünk érdeke, — nemzeti ügy. Ezen belül a munkásosztály legsajátabb ügye is. A szocialista falu lét­rehozása erősíti a munkás­paraszt szövetséget, tovább szilárdítja a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát és előse­gíti egész népünk gazdasági és kulturális felemelkedését. A mezőgazdaság szocialista át­szervezését mindenekelőtt a munkásosztály hatalma érde­kében kell győzelemre vinni. A munkásosztály a mú’tban is minden politikai és gazda­sági támogatást megadott szö­vetségesének, a parasztságnak. 1945-ben együtt verekedett ve­le és vezette a harcot a föld­osztásért, 1946-ban síkraszállt a föld megvédéséért és 10 év­vel később, 1956-bah az ellen- forradalom idején is ugyanezt tette. A parasztság még soha nem csalódott a munkásosz­tályban. A párt vezette mun­kásosztály és népi demokrati­kus államunk jelenleg és a jö­vőben is megad m’nden támo­gatást szövetségesének, a falu szocialista átalakításához. A munkásság sokoldalú segítése a parasztság érdekében is tör­ténik. Az anyagiak ' mellett nagy jelentősége van a politi­kai segítésnek: az út, a cél és az érdekek megmutatásával megkönnyíti a dön+ést, a pa­rasztság termelőszövetkezeti útra lépését. A munkásosztályban nagy ^ az alkotó kedv. Üze­meink, bányáink, gyáraink hónapról hónapra tel jesítik, sőt, túlteljesítik tervfeladataikat. A szorgalmas munka mellett azonban egészséges türelmet­lenség is tapasztalható Ez pe­dig az, hogy szélesebb körben, gyorsabban haladjunk előre, hozzuk be lemaradásunkat a szocializmus építésében, törté­netesen a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. Meg kell mondanunk, hogy e türel­metlenség teljesen jogos a munkásosztály részéről, ugyan­akkor a helyzet, a feladatok megoldása fokozottabb politi­kai aktivitást követel részük­ből. Nálunk az összlakosságnak mintegy 40—45 százaléka a mezőgazdaságból él. A szántó- terület 74 százalékán — 14 év­vel a felszabadulás után — még mindig egyéni kisparcel- lákon folyik a termelés. Ez a körülmény népi demokratikus államrendünk szilárdságára is kihat. Az a nézet tehát, amely- lyel lépten-nyomon találko­zunk ma falun, hogy: „Marad­jon minden így, ahogy van'” — tarthatatlan álláspont, az egy helyben topogás fékezi az előrehaladást. i A munkásság jogos igényei- < vei, türelmetlenségével és al- < kotókészségével tehát teljesen < szemben áll a paraszti ragasz- 5 kodás a kisparcellákhoz, s ez, 5 mint visszahúzó erő ielen+ke- 5 zik a falu szocialista fejlődé- 5 »ében, az egységes népgazdaság j megteremtéséért vívott harc- < ban. ‘ < Ezt a helyzetet le kell küz- í denünk. A szocialista ipar, a i szocializmus építésének tempó- < ját semmi szín alatt sem las- < síthatjuk. Ellenkezőleg, a pa- $ rasztságnak kell az ütemet < gyorsítani, hiszen a szocializ- < mus építése a munkásosztály 5 és a dolgozó parasztság, azaz > az egész társadalom közös ér- ? deke. < A falu szocialista átszervező- s eét természetesen nemcsak po-1 litikai, hanem gazdasági okok | Is sürgetik. A viszonylag nagy- 5 arányú népgazdasági befekte- | tések ellenére — döntően me- < zőgazdaságunk elaprózódott, < kisüzemi szerkezete miatt — a < termelőerők nem fejlődhettek s és nem fejlődhetnek a befeK- > •tetősekkel arányos mértékben. 5 A kisárutermelő parasztgazda^ > ságok zöme ma is önellátó: na- ? gyón keveset és drágán tér- í Met l jfiyzzel szemben a nagy- XJü’,emek, állami gazdasá­gaink és termelőszövetkezete­ink eredményei messze maguk mögött hagyják a kisparaszti gazdaságokét. Az állami gazda­ságokban és termelőszövetke­zetekben mintegy 30 százalék­kal olcsóbban termelik a bú­zát, mint az egyéni gazdálko­dók. A mezőgazdaság szocialista átszervezését az is indokolja, hogy a mezőgazdasági termé­kek fogyasztása az elmúlt években rendkívül megnőtt. De nemcsak a belső fogyasz­tás növekedése, hanem a kül­földi exportigények is megkí­vánják a mezőgazdaság szocia­lista ütemének gyorsítását. Je­lenleg az a helyzet, hogy a korszerűtlen kisparcellákon történő termelés népgazdasági szempontból sok mezőgazdasá­gi cikk exportját ráfizetésessé teszi. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy a mezőgazdasági cikkek árai — egyes terméke­ket kivéve — a világpiacon csökkenő tendenciát mutat­nak. Ebből pedig az következik, hogy egyes mezőgazdasági ter­mékek behozatala sokkal gaz­daságosabb és kifizetőbb len­ne népgazdaságunknak, mint a hazai termelés. Ez az út azonban politikai és gazdasá­gi okok miatt nem járható. TV emzetközi viszonylatban is elmaradtunk a me­zőgazdaság nagyüzemesítésé- ben. Túlszárnyaltak bennün­ket nemcsak a szocialista or­szágok, hanem a kapitalista országok is a mezőgazdaság ósdi kisüzemeinek felszámolá­sában, a termelés gazdaságos­ságában, a gépi munka kiszéle­sítésében. Sőt, a burzsoá kor­mányok mezőgazdasági politi­kájukban levetették már a kis­gazdaságok védelmezőinek ál­arcát is, és nyíltan kimondják a kisüzemek halálos ítéletét. Intézkedéseikkel tehát a gyor­sabb ütemű, tőkés nagyüzemi fejődést segítik elő. Az Ame­rikái" Egyesült. Államokban 1925 óta napjainkig a farmer­gazdaságok száma 6 618 000- ről 4 000 000-ra. Nyugát-Né- metországban 1949 és 1957 kö­zött 105 000-rel csökkent a 10 hektáron aluli kisüzemek szá­ma. A népi demokratikus orszá­gok kormánya a mezőgazda­ság nagyüzemi átszervezését a munkásosztály segítségévéi, a dolgozó parasztsággal egyet­értésben, állami támogatással, kedvezménvekkel gyorsítják. Ennek eredménye, hogy Bul­gáriában a mezőgazdaság szo­cialista szektora elé]te a 92 százalékot. Csehszlovákiában p-'dig a szántóterület mintegy 78 százaléka tartozik már szocialista szektorhoz. A mi lemaradásunk sem in­dokolt. Törvényszerű, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében mi is gyorsít­suk az ütemet. Ennek legfon­Kópek a Történelmi Társulat ülésnél • 1 Mint arról már beszámoltunk, kétnapos ülést tartott Eger­ben a Történelmi Társulat észak-magyarországi csoport­ja. Képünkön: ' Mód Aladár egyetemi tanár, a TIT főtit­kára, aki „Proletárdemokrá­cia és proletárdiktatúra 1919- ben” címmel tartott előadást. 17||«9 hirdetni nagyszerű A Népszava egyik számá­ban olvasom: „Külkereskedelmi vállalat azonnali belépésre keres többnyelvű levelezőket.” Nem írják, hogy férfi legyen a többnyelvű, vagy nő Utób­bi ellen ugyanis határozottan tiltakozom. Már Petőfi is megírta: „Ezrével terem a fán a meggy, feleségem van nekem csak egy. De mikor még az az egy is sok előbb- utóbb sírba vinni fog.” Pedig bizonyára vem volt többnyel­vű. Képzeljünk el egy ilyen hitvest: házsártosságának el­ső hat órájában automatiku­san átvált második nyelvére, s ha az is elfárad a harma­dikra, majd a negyedikre Olyan lehet az ilyen több­nyelvű nő mint a sebesség­váltós autó. Aztán: „Elcserélném kétemeletes házfelügyelőségeml hasonló lakásra.” Jó. jó! Tudjuk, hogy a házfelügyelők rang­ban emeletmagasságban tor­nyosulnak a szegény lakó fö­lé, de nem sejtettük, hogy ezt a hierarchiát emeletekben mérik. Tehát ez olyasmi le­het, mint a Icatonáéknál: az őrvezető: földszintes házmes­ter. A tized'es: Egyemeletes házmester. A szakaszvezetöd kétemeletes. Az ezredes: hat* emeletes. A táborszernagys jgy felhőkarcoló házmestere» De az is le.iet — legalább is a hirdetés násodik mondata erre utal: hogy a lakás kétemeletes Dehát van-e aki télen, fűtési gondok kellős közepén vállalkozik egy két­emeletes lakás fűtésére? Ki-' nek megy olyan jól? Talán egy házmesternek. Végül: „Cipészeket kizárólag 'ez* port alja munkára felve* szünk!” Jól jegyezzük meg: kizárólag alja munkára. Jobb iparosok tehát ne is próbálkozzanak. Ellenben ajánlom a részeges Kropa- cseket a Sasok utca 64-ből, és Papaneket akitől az ipart szakértelem hiányában meg­vonták Elvégre alja munká­ról van szó, mégpedig ex* portra, a minőség kellően alacsony színvonalának be­tartása tehát presztízs kérdés. Lehet viszont, hogy nem is annyira a végzendő munka az alja mint inkább a hirde­tést szövegezőké. A szövegezőkhöz szóljunk hát a költővel: „Köszönjük élet áldomásidnt ez ió mu­latság, alja munka volt., A sok baleset miatt - oda az élüzem cim Az ülésszak második napjá­nak első előadója Pándi Ilona egyetemi adjunktus volt, aki 1919 értelmiségének szerepé­ről tevékenységéről beszélt. A gyöngyösi Xll-es akna bányászai sok pénztől és az élüzem címtől estek el azáltal, hogy a megengedettnél több baleset volt az utóbbi hóna­pokban. Saját kárukból tanul­va, ez évben már nagyobb gon­dot fordítanak a balesetek csökkentésére. S ebben a munkában a kommunisták és a szakszervezeti bizalmiak vállalják a legnagyobb szere­pet. A legutóbbi taggyűlésen sokat vitáztak arról a pártta­gok, miként lehetne csökken­teni a balesetek számát, s ha­tározatot holtak arra, hogy vizsgálják meg, milyen mun­kahelyeken fordulnak elő leg­gyakrabban balesetek, s mi­lyen okokból származnak a sé­rülések, hogy megfelelő intéz­kedéseket hozhassanak. A pártszervezet tagjai vállalták, hogy némcsak saját maguk dolgoznak körültekintőboen c-s a balesetvédelmi szabályok be­tartásával, de dolgozó társaikat is arra ösztönzik: kerüliék a könnyelműsködést. a szabály­talanul végzett munkát. Az elmúlt hetekben Cú'en- dült a balesetvédelmi oktatás is, több mint 200 bányász vizsgázott a balesetvédelmi tudnivalókból. Mindezek az intézkedések azt mutatják, a Xl'-es akná­nál őszintén törekszenek a balesetvédelmi munkák meg-* javítására, hogy ez év első negyedévének eredményeit ne ronthassa le a Balesetek nagy száma. Veterán kommunista nisawiroao talán hozása egri nőkkel Ugyanezen a napon tartott előadást dr. Szántó Imre fő­iskolai tanár is: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében 1918—19-ben cím­mel. A magasszínvonalú, tu­dományos előadásuk mindkét napon sok érdeklődőt vonzot­tak. A Közalkalmazottak Szak­szervezete nőbizottságának meghívására csütörtökön Eger­be látogatott Gádor Mária, újságírónő. 1919-es kommunis­ta. A Szakszervezeti Székház­ban mintegy 70—80 nőnek tar­tott élménybeszámolót a Ta­nácsköztársaság ideiéről, saját tapasztalatairól. Beszélt a nők helyzetéről a Icapítalista rend­szerben s összehasonlítást tett a mostani asszonvok életével, majd a Tanácsköztársaság vív­mányairől, elbukásának okai­ról beszélt. Szólt saját és honfitársai életéről, üldöztetéséről. Milyen nehéz körülmények között él­tek, csak illegalitásban tudtak dolgozni a mozgalomban. Az élménybeszámoló után Gádor elvtársmő a nőtanácsot látogatta meg, ahol baráti be­szélgetés közben érdek’ődött a n jgye nőtaráosainak munká­járól, működésükről. Azt a kis könyve! adják vissza nekem... tosabb feltételei biztosítottak Az MSZMP Központi Bi- zottságának határozaté többek között a következőket mondja: „Erősítsük a munkásosz­tályban annak tudatát, hogs a mezőgazdaság szocialista át­szervezése az ő legsajátabb ügye, s az ő feladata a pa­rasztságot a szocializmus út­jára vezetni.” Ez a határozat illetve ennek végrehajtása biztosítja az egyik legfonto­sabb feltételt, a munkásosz­tály .politikai és gazdasági tá­mogatását, s így a mezőgaz­daság szocialista átszervezése is, a mumcásosztály vezetésé­vel, közreműködésével ét egyetértésével valósul meg Éppen ezért szükséges hogy a megye ipari munkásai ne csak megértsek a párt mező- gazdasági politikáiénak alap­vető elvi és politikai kérdé­seit, hanem gyakorlatilag is vegyenek részt az átszervezés nagy munkájában mindenek­előtt politikai, gazdasági, kul­turális eszközeiket és a lehe­tőségeket felhasználva. Ma tehát nem arról van szó, hogy az ipari munkások menjenek kukoricát kapálni, vagy más mezőgazdasági munkát végezni a termelőszö­vetkezetbe, hanem arról, hogy az üzemi pártszervezeteink segítsék a falusi pártszerve­zeteket a meggyőző politikai munkájukban, az osztályel­lenség elleni harcban. Vegye­nek részt a falusi élvtársak taggyűlésein és fordítva, azaz konkréten segítsék a falusi kommunistákat a helyi politi­ka kialakításában és végre­hajtásában. A pártszervezetek és az üzemvezetőségek külön is foglalkozzanak azokkal a dolgozókkal, akik faluról származnak,- vagy ma is fa­lun laknak és közvetlen kap­csolatuk van a dolgozó pa­rasztokkal. Adjanak olyan megbízást nekik, hogy segít­sék ismerőseik,, rokonaik és barátaik előrelépését. Az üze­mek igazgatói, főkönyvelői, mérnökei adjanak a helyszí­nen segítséget a termelőszö­vetkezetek vezetőinek az irá­nyításhoz. az ellenőrzés meg­szervezéséhez a termelőszö­vetkezetek üzemi jellegének mielőbbi kialakításához. TJ’ztosak vagyunk abban, hogy e segítség nem marad el, hiszen eddig több üzem, számos termelőszövet­kezet patronálását, konkrét segítését vállalta. Ez is mint­egy fényes bizonyítéka an­nak, hogy az üzemekben dol­gozó munkásság, kommunis­ták és pártonkívüliek egy­aránt megértették a Központi Bizottság határozatának je­lentőségét: a munkásosztály vezetésével és segítésével gyorsítani kell az ütemet fa­lun is a szocializmus építésé­ben. Nem kétséges, a mun­kásosztály nrnt a történelem során mindig, ebben a kér­désben is teljesíti hivatását. rom jegyzőkönyvben szerepel a neve. A verneléti orvos ügyével kapcsolatban, aki nem akarta bekötözni, ellátni a se­besült vöröskatonákat, s aki­nek a lakásán Mari néni és néhány társa, egész fegwer- és gyógyszerraktárt fedezett fel. Elfelejtették. S most itt él a fiával és vágyik, nagyon vá­gyik valami után. amitől egy­szer, évekkel ez°lőtt, elkesere­désében megvált. — Egyszer egy férfi ér egy nő látogatott el hozzám — mondja. — Azt kérdezték: van-e valami kívánságom Van. Vigyenek el innen ebből a lyukból, adianak csak egv szo­ba, konyhát, hiszen meeérdem- lem. Itt levegőt sem kanok, s a fiam is — aki árva gyerek volt, s én fogadtam magam­hoz —, már, meglett ember. Nősülne. De hova? — ELMENTEK. Azóta sem történt semmi, pedig nemcsak ez volt a kérésem, hanem még egy: azt a kis könyvet, azt a kis piros párttagsági könvvet adják vissza nekem, ami hoz­zám nőtt. ami az envém s ami erőt ad, hogy még élhessek néhány évet itt, a végre sza­bad hazában ... Weidínger ltiáa«ik , fvwvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvVVXWWVÍ : KERTÉSZ U. 3. Az- idős kö­télgyártó egy pillanatig gon­dolkodik, aztán felderül az •arca: > — Ja, a Mari nénit keresik? Hát tessék, ott símben, ;azon az aitón kopogni. ; A szobából szöszmötölés, •majd papucs-csoszogás hallik. ;Az idős asszony ágyból kelt ;fel ajtót nyitni. I — Ne haragudjon már, de éjjel megint rám jött a baj mondja és visszatipeg az ■ágyba. — A fiam — mutat a ’másik fekhelyen megmozduló férfira — ápolt, őrzött egész éjiéi. Megint egy gyenge szél­ütés ... A szoba kicsi. Mennyezete olyan alacsony, hogy már egy középmagas férfi is könnyen beleverheti a fejét, ha nem vi­gyáz. Szuterén-helyiség. Az apró ablakok, amelyek alig vannak magasabban a járda szintjénél, mindössze két gyenge fénysugarat bocsáta­nak be, rhert a réseket, töré­seket, amelyeken erősen to­lakszik befelé a februári szél, papírral kell eltömködni. Konyha, szoba, minden egy­ben van ebben a lakásnak nem , is nevezhető valamiben. De Mari néni erről e pillanat­ban elfeledkezik- Ül az ágy- ;hans még mindig vizesrahával a fején, s mesél. A múltról, a 40 éve történtekről. 74 eszten­dős fejében még mindig oly élénken vibrálnak az emlékek, mintha csak néhány hete ját­szódott volrta le minden. — Nézze a számat — mutat beesett ajkaira —, nincs egy fogam sem. 1919-ben verték ki Losoncon. Másutt meg huszon­öt botot kaptam. Összetörtek, megkínoztak. Pedig vöröske­resztes nővér voltam. 1917. óta viseltem a jelvényt, attól aí naptól, amikor Pestről a front­ra indítottak. De rövid idő múlva kommunista lettem, s ezt nem is tagadtam. Védtem a hatalmunkat, a Tanácsköz­társaság idején, úgy, ahogy tudtam. Ezért vertek meg. ELMOSOLYODIK, amint bevonulására gondol. — Az apám nem akarta. Két fiam van és mégis három ka­tonám — mondta —, s minden­áron azt követelte: hozzanak vissza. Nem jöttem volna sem­mi pénzért. Később aztán mé­gis visszakerültem Egerbe, de alighogy hazaérkeztem, már mindenki ismert... Igen. Néhányan talán még emlékeznek is rá, a fiatal Er­délyi Máriám özn. Pánszki Antalnéra —, a lóháton nyar­galó nővérre, aki 1919-ben már nemcsak betegeivel törődött, hanem ha kellett, fegyvert is fogott. Harcolt, hiszen kommu­nista volt. s nem akart több verést, kínzást, nem akart má­soknak nyomort, néhány em­bernek pedig ■ kápráztató gaz­dagságot. Mégsem sikerült akkor, csak jóval később. S Mari néni ak­kor is azonnal elindult, hogy segítsen ott, ahol éppen kell. — Mamka — mondta az első szovjet katona, aki átlépte la­kása küszöbét —, maga igazi kommunista... ... A képeket, a kommunis­ták vezetőinek kénéit látta meg a falon. Ők foglalták el a fő­helyet a többi kép között, s Mari néni gondolataiban, szí­vében is. — Mentem én dolgozni, ami­kor csak kellett, amikor a pártom hívott — bizonykodik. — Éjszaka megszületett az új pénz. a forint, s én reggel már a forintvédő bizottság tagja voltam- Hajnalban ötkor jár­tam már a piacot, ellenőriz­tem az árakat, figyeltem, vi­gyáztam mindenre. Hamarosan új nevem is lett. A „kommu­nista Mari”, meg a „forintvédős Mari”, — így hívtak.-- Később meg babakelen­gyét osztottam — folytatja és a hangja elcsuklik. — Akkor történt meg a baj. Valaki azt mondta rólam, hogv igazságta­lan voltam az osztásnál, s az egyik elvtárs eljött hozzám, hogy ha így dolgozom, azonnal adjam oda a párttagsági köny­vemet. Nem vagyok méltó rá. — Én a könyvemet? Azt nem. Nem tettem soha olyat, amit nem lehet, s igaztalan sem voltam. Nem adtam oda... De ettől kezdve magamra hagytak. Elkeseredtem. Nem kellek már, úgy látszik. Hát jó ... Három hét múlva be­mentem a párthoz, hogy: tes­sék, itt a könyv... azóta TELJESEN elfelej­tették. Híre járt, hogy a meg­halt 1919-es kommunisták em­lékére táblát lepleznek le. Ma­ri néni tervezgetett a fiával: majd csináltatok egy szép vö­rös virágokból álló koszorút, s elviszem az ünnepségre, — de nem hívták meg. Mintha sem­mit sem tudnának róla. Pedig Pétesvásáráss is legalább há-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents