Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

1959. január 18., vasárnap Közös erővel többre haladnak egy régi-régi tanmese járt az eszemben a minap amikor Ecséden jártam. Azt hiszem, mindenki ismeri az öreg pa­raszt történetét, aki maga elé hívta halála órájában a fia­it, s kezükbe adott egy nya­láb venyigét, mondva: törjé­tek szét. A fiúk nekirugasz­kodtak, de egyik sem tudta széttörni. Akkor az öreg el­vette tőlük, szálakra szedve gyenge erejével mind szét­törve, elmondta a tanulságot is: ha együtt maradtok, ilyen erősek lesztek, mint a nyaláb venyige, de ha elhagyjátok egymást, egymagában mind gyenge marad. Szép példája az összefogásnak, véletlenül il­lik is egy kicsit a két ecsédi termelőszövetkezetre. Két kis szövetkezet, néhány taggal, kevés földdel, — bár al taglétszámhoz az túl sok is volt —, nehezen ment előbbre. Volt olyan időszak, amikor úgy látszott, fel is bomlik az egyik. így küszködtek, birkóz­va akadályokkal, egyet akar­va, de mégis »külön-külön. Az idei év azonban meghozta a változást a két szövetkezet életében. Január hetedikén egyesültek, s azóta, mint Vö­rös Csillag Tsz, nevében is ígérik, hogy felfelé törő csil laga lesz a szövetkezeti moz galomnak Ecséden. Mert az lesz. Egy hét leforgása alatt már három új tag lépett be, s a jelek szerint hamarosan kö­vetőkre talál az első három ember. Az új, egyesített szövetke­zetben most leltároznak, s ké­szítik az első közös tervet, amelyet már a nagyobb szö­vetkezet nagyobb erejéhez mé­reteznek. Tervezgetés, leltáro­zás közben ugyan még egyre rááll a szájuk, hogy: nálatok, vagy nálunk, de azért a szív, az kezd egy ütemre dobbanni. AZ EGYESÍTETT tsz 28, az­az már 31 tagja 280 hold föld­del rendelkezik. Ebből 3 hold a gyümölcsös, 32 hold a sző­lő, 14 holdon erdő zöldell, s 14 hold legelő a jószágállo­mánynak. Mikor a tervet ké­szíteni kezdték, közös elha­tározás volt, az első évet első-- sorban az állattenyésztés fel­lendítésére szánják, mert eb­ben külön-külön nem sokra mentek. így lesz már erre is erő. — Áttérünk az állattartásról az állattenyésztésre — mondja az egyik igazgatósági tag, s a sokat emlegetett, kicsit talán el is koptatott jelszó mögött komoly értelem van, felisme­rés, hogy a jövedelem attól függ, milyen lesz az állat- tenyésztés minősége. Mert nem mindegy, hogy törzskönyvezett tehenek borjait nevelik, vagy nem. Nehéz ezresekben lehet lemérni a különbséget. Év végére 18-ra fejlesztik a tehenészetet, s ebben az. is benne van, hogy feljavítják a meglevőt. Tizennyolc — igaz, nem sok, de ebben a két szö­vetkezetben, amely összesen 280 holdat mond magáénak, indulásnak nem is rossz. Az állattenyésztési tervhez tartozik az is, hogy 10 anya­koca biztosítja a hizlalásra a növendékeket. Itt rögtön meg­mondják azt is, hogy lesz ta­karmány, nem a levegőbe ter­veztek. A szövetkezet munká­ba állítja a darálóját, vállal az egyénieknek is munkát, s ez évente legalább 8—10 hízó elesége, a tehenek abraktakar­mányán kívül. MÉG EGY BÁTOR terv: 32 holdas kertészetet akarnak. Van rá jó földjük — s a két új belépő, szakképzett kertész, akik nem is olyan régen még feles kertésznek mentek az or­szág másik felére. Kiszámítot­ták — meglátva a szövetke­zetben rejlő lehetőséget —, hogy úgy is jól járnak, ha munkaegységre dolgoznak itt­hon. Másik hattal még csak beszélgetnek, de úgy néz ki a dolog, lesz még belépő közülük is. 32 hold kertészet — benne paradicsom, uborka, dinnye, tök, egészen szerényen szá­mítva is legalább 400 ezer fo­rintot kell hogy hozzon a konyhára. Különösen akkor, ha úgy sikerül, amint tervezik, a kertészet termésének nagy részét exportra szánták. Szőlőterületükön a legna­gyobb változás egyelőre az lesz, hogy kivágják a direkt- termőt. Csak oltványszőlője lesz a szövetkezetnek, s a cse­mege szőlőre is, meg a bor nagy részére is szerződést köt nek. A szerződéses felár is pénz, s nekik igazán minden fillérre szükségük van, hogy minél előbb egyenesbe kerül­jenek. Pótolni, újabb szőlőt telepíteni ebben az évben nem fognak — tudják, arra már nem futna az erejükből, s ők reálisan akarnak tervezni. Beruházási tervük még ez­után készül, de annyit min­denesetre elárultak, nagyon szeretnének egy Zetort venni. Hogy sikerül-e, azt még nem tudják. EGYHETES a megye egyik új, azaz egyesített termelőszö­vetkezete. Most készül a terv, amely minden bizonnyal jól is sikerül, hiszen számba vettek megfontoltan minden lehetősé­get, s azt is, mire futja ere­jükből. Terveznek és dolgoz­nak. Még sokszor elhangzik ezekben a napokban: átme­gyünk a ti kertetekbe... ma nálunk dolgozunk... de hát ez csak a megszokás. A ter­vezésnél már egységesek, s a ..nálatok” szót egyre gyakrab­ban váltja fel a „nálunk”, mely ez esetben azt is jelenti: többen lettek, s így erősebbek is. —deák— Két kiváló kisiparos ményezte. hogy évről évi« több szekeret, vasszerszámot, alkatrészeket rendeltek a ko~ vácsműhelyekben. A fiatalság vonzalma is nagy e szakma iránt. Sokszor annyian jelent­keznek tanulónak, hogy el kell egy részüket tanácsolni, más pályára. Ő is számos kitünte­tést őriz. 1948-ban a Cente­nárium alkalmából rendezett kiállításon dorozsmai szekere nagy tetszést aratott. Egy ilyen szekér megmunkálása 6 hétig is eltart. Igazi pepecse­lés, amihez nagy türelemre és munkaszeretetre van szükség; — Ne az én érdemeimről ír­jon — kérte — hanem a ta­nulóiméról. Mi már a múlté 3it ezer forint járdára Kerekharaszton az idén a tanácsülésen 10 százalékos községfejlesztési hozzájárulást szavaztak meg a tanácstagok, hogy gyorsabb ütemben tud­janak járdát építeni a sáros utcákon. A tervek értelmében az idén 38 ezer forintot fordí­tanak a községben járdaépí tésre, s jelentős összegű lesz ezenkívül a társadalmi mun­ka is, hiszen minden lakónak érdeke, hogy ne kelljen boká­ig érő sárban járni. Megvonják az ösztöndíjai az Ausztriában tanuló disszldens magvar főiskolásoktól BÉCS (MTI): Az amerikai Rockefeller-alap a magyaror­szági ellenforradalom után egy ideig rendszeres tanulmányi ösztöndíjat juttatott körülbelül ezer Ausztriába disszidált egyetemi és főiskolai hallgató­nak. A Rockefeller-alap Bécs- ben tartózkodó képviselője kö­zölte, hogy február 15-én meg­szüntetik a jelenleg még segé­lyezett 417 magyar főiskolás ösztöndíjának folyósítását is. A fazekas születik . .. A ház van vagy négyszáz éves. A mesterség? Korát csak ezredévekben lehet mér­ni, így hát hogyan is mond­hatnám, hogy ez a kis, sovány emberke, Tóth Lajos, gyön­gyösi fazekas, öreg lenne a maga 59 évével, gömbölyű élete párjával, mikor csak a kézi festékőrö­lő malom is túl van a kétszáz esztendőn. — Együtt öreg­szem a naptár­ral — mondja és leül a kis szoba asztalá­hoz a beszélge­tésre, míg az ajtóban odaáll fia, lánya — azok se válná­nak be Frigyes porosz király gárdaezredébe —, hogy hall­gassák a szava­kat, amelyek egy mesterség titkairól van­nak hivatva most árulkodni. Mert a faze­kasság mester­ség és nem is akármilyen, Nemcsak azért, hogy tán egy­idős az ember emberré válásával, majd egy­idős a halászat, vadászat ne­mes mesterségével, hanem azért is, mert művésze* is az. Igazán nem is lehet megtanul­ni. A fazekas nem lesz, hanem születik. Tóth Lajos itt született eb­ben a házban, s vele együtt született a mestersége is. Fa­zekas volt az apja, 1891-ben ő volt a 27. mester — nem rang­sorban, a mesterlevél kiváltá­sában — Gyöngyösön. Az 59 éves mester most, egy idős, özvegy asszonnyal együtt, má­Férje mellett tanulta, s 30-ban oklevelet kapott Tóth l.ajosne apró kis ecsetjének művészetéért, amely szint, életet varázsol az egyszerű korsóra, sodmagával űzi a fehér hollók szakmáját a nagymultú város­ban, s fiai közül már egy se választotta ezt az ipart... — Sokkal piszkosabb ez, mint bármely más munka — szól közbe asszony-lánya. — Dehogy adnám az én fiam fazekasnak! — rántja meg a kendőt az ál- lán, ezzel is jelezve, hogy ez nemcsak kijelentés, de szikla­szilárd elhatározás. Az öreg Tóth csak ránéz, de nem szól. A tekintet azonban sokat elárul. „Látja — mondja a tekintete —, hát ilyen szak­ma ez ma már ... még az uno­kámnak se kell...” Az asszony, aki a férje mel­lett tanulta meg, no, nem a mesterséget, mert ahhoz, mint mondtam már, születni kell, hanem a cserépfestést, — na­gyot sóhajt, úgy mondja: — Kidöglö mesterség ez, ké­rem, tetszik tudni... Nem úgy van már, mint régen... Nem lehet bírni a konkurrenciát az iparral, az aluminium edény­nyel, meg azzal az éghetetlen üveggel... Öt—hat vásárt is végig házalok, míg eladok egy kocsira való árut... — Ne panaszkodj ... Mit pa­naszkodsz? — ripakodik rá a kisember mérges büszkeséggel. Megvagyunk azért valahogy ... A parasztság azért csak vesz köcsögöt, mert egyedül az jó a tejnek, meg virágváza, cserép­alátét, az csak kell még... S én csinálom. Megnézzük a műhelyt. Ala­csony, földes, hosszú szoba, öreg gerendái — mintha csó­kolni akarnák — közel hajol­nak a földhöz. Az egyik sa­rokban a kétszázéves kézi ma­lom, azon őrli az asszony a festéket, amit aztán felvirágoz a nyers cserépre, a másikban a korong, az agyag, meg egy tál, vízzel. Ül a korong mögé az öreg, fog egy darab agya­got, rácsapja a korongra, s egyszer csak a forgó, lábbal hajtott korongon, mintha nem is kéz formálná, mintha ma­t A közeljövőben vöröskeresz- t tes propagandakocsi érkezik a í gyöngyösi járásba. A kocsi í Nagyfüged, Visznek és Mar- I kaz községekbe látogat el töb- ► bek között. Itt egészségügyi előadásokat tartanak, s film­vetítés keretében megismerte­tik a dolgozókat a betegség- megelőzéssel kapcsolatos tud­nivalókkal.- A MUNKAFOLYAMA­TOK modernizálására, s meg­könnyítésére dobszűrőt állíta­nak üzembe a Hatvani Cukor­gyárban az idei szezon alatt. Közlemény u taüiioSyaminenlcs gépjárművezetői vizsgáról A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autóközlekedési Tanintézete a Heves megye területére eső tanfolyammen­tes gépjárművezetői vizsgára való jelentkezés hivatali he­lyiségét Eger, Kossuth Lajos utca 4. szám alól 1959. január 1-vel Eger, Széchenyi utca 16. szám alatt levő Szakszerveze­ti Székház földszint 1. alá helyezte át. A tanfolyammen­tes gépjárművezetői vizsga je­lentkezési ideje továbbra is változatlanul minden héten kedden délelőtt 1-től 10 óráig lesz megtartva. K. P. M. Autóközlekedési Tanintézet Egri Ügyintézője. Levél címe: Eger, Petőfi-tér a. kérdésekkel, s érdekes megfi­gyelni, ki hogyan reagál ilyen­kor. Vannak, akik örülnek, hogy félbeszakíthatják a szá­mukra terhes munkát, míg mások leplezetlenül bosszú­sak, ha tevékenységük közben zavarják meg őket. Elégedet­ten éreztem, hogy Perge Já­nos az utóbbi fajtából való Udvariasan és kedvesen vá­laszolt kérdéseinkre, de érző­dött, hogy nem a beszéd a ke­nyere, s ahogy otthonos tekin­tetével szétpillantott a javító kézre váró holmikon, pillan­tása ezt mondta: „örülök, hogy érdeklődnek munkám iránt, de essünk túl rajta hamar, hogy tovább tehessek-vehes- sek.“ S mintha meg akarna erősíteni feltevésemben, maga mondotta: — Bizony átlagosan napi 10—11 órát dolgozunk. Leg­többet a falusiak számára. A parasztság ma komoly vá­sárlóerő, de sok kárpitozott bútort vesznek a munkások és a tisztviselők is. 48 éve csiná­lom már. S bár nem érzem, hogy öregszem, de a tempóm kissé lassul. Nagy bánatom, hogy nincs fiam, akinek ta­pasztalataimat, szakmámat örökül hagyhatnám. Azon va­gyok, hogy a tanulóim átve­gyék a munka minden csín- ját-bínját. Sok kitüntetést kaptam, kiállításokon is. De a legjobban annak örülök, hogy becsületesnek tartanak, hogy nemcsak a vásárlók, de iparostársaim is megbíznak bennem. Négy éve viselem a KIOSZ megyei elnöki tisztsé­gét is. Egyre inkább érezzük, mily fontos, hogy a kisiparos­ság beleépüljön a szocialista építés közös munkájába. Ta­nítani a fiatalokat és szervez­ni a haladó kisiparosokat: ez ma már munkám legfőbb ér­telme és értéke. Erős Ferenc, aki a népme- seibeli Erős Jánoshoz hasonló­an kovácsmester, arról beszél, hogy bár közel 39 éve dolgo­zik, igazi lendületet csak a felszabadulás után kapott a kovácsmesterség. Az iparoso­dás fokozódása s ezen belül a vasipar fellendülése megnö­velte a keresletet a vasipari eszközök iránt, a mezőgazda­ság fejlődése, a parasztság gazdagodása pedig azt ered­------ ■ i mmmmmsn A „C sipkeróss A kápolnai úttörők nagy si­kerrel mutatták be a Csipke­rózsika című mesejátékot a községben. Az előadásból be­arcképét öntötte karikatúrá­ba rajzolónk, hogy ne feled­jük: a munka megbecsülése társadalmunk legszebb jellem­vonása. Míg az elismert kis­ipari munka kézről-kézre jár, készítőjük boldogan könyveli el az elismerést, amely ezút­tal nem gazdasági mérlegét, hanem életének, hivatásának értelmét teszi aktívvá. Kik ezek a kisiparosok? Egyszerű és becsületes emberek, akis szakmájukban nem a nyerész­kedésre, a könnyű pénzszer­zésre törekednek, hanem el­sősorban a közönség, megren­delőik igényeinek maradékta­lan kielégítésére. 1958-ban mindkettőjüket a „könnyűipar civáló dolgozója" címmel tün­tették ki. S velük együtt még sokan másokat. Hogy mégis kettőjüket szemeltük ki, pusz­tán véletlen. De talán több is annál. Megkérdeztünk néhány egrit: ki szerintük a legnépszerűbb kitüntetett kis­iparos? Érdekes, hogy legtöbb­jük Perge Jártost és Erős Fe­rencet említette. Ha ilyenkor egy-egy név spontán jut eszünkbe, bizonyára kellemes emlék fűz tulajdonosához. Én nem ismertem egyiküket sem, de e nyílt szavazás felajzott, s kíváncsian léptem be Perge János műhelyébe. Felfordított székek, kibele­zett díványok, sok lószőr és heveder, ez minden kárpitos­műhely jellegzetessége. Az idősnek vélt mester helyett, — úgy tudtam hatvan fölött jár — szikár, középkorúnak tűnő, nyílt tekintetű ember állt az udvaron. Elmondottuk, kit keresünk. Mosolyogva tes­sékelt befelé. Már nem egyszer adódott, hogy munkálkodás közben za­vartunk meg valakit kíváncsi Őröl a 200 éves kézi festékőrlő ma szony dolga, Tóth Lajosnéé. cot, belül, kívül... Az udvar végén, a két kemencében ég a fa-rakta nagy tűz, ott neme­gától nyúlna, alakulna: formá­lódik egy cserépedény. Először megnyúlik, aztán hasasodik, szép pereme lesz... egy pilla­natra megtorpan a korong.., még egy fordulás, s már füle is van: kész az új edény. Tán három percig tartott az egész. Az asszony a hosszú asztalnak támaszkodva, a már félig szá­radt cserepekre önti a zomán­sednek a tűzben a cserépedé­nyek, hogy kihűlve úgy cseng­jenek, mintha acélból lenne mind valamennyi. ... A kis kamrában ott so­rakoznak a kész köcsögök, cse repek, tányérok, virágvázák A nyers, formátlan agyagból ember kéz, hozzáértő mester­kéz formálta valamennyit és kedves színeiket is ember­kéz varázsolta; domborodó ol-j dalukra. J Forog a Ico-< rong, ott ül mö-< götte Tóth La-* jós, akinek a* nagyapja is fa-* zekas volt, de* akinek a há-* rom fia közülJ egy se vállaltaJ apja mestersé-\ gét. Ott ül és aj tűnt idők mú-i lásán mélázikJ a műhely sar-í kában. Kis da-{ rabja ez a ház,t ez a szoba, at korong, a fes-t tékőrlő malomi és maga az em-t bér is —, kist darabja egy ie~* letűnt kornak,♦ egy régi világ-* nak ... Akarat-* lan a nosztal-j gia! — AztánX messziről ide-t hallani a gyár* kürtjének hang-* ját, s mint Jcö-J döt a szél, úgy fújja szét a kürtt a nosztalgiát.. .J lom. Ez is asz- Hiába, korún-* kát, jövőnket' nem lehet már agyagból, egy; lábbal hajtott korongon meg-$ formálni! GYURKÓ GÉZA. t vagyunk, a jövőt ők jelentik írják meg, hogy pl. Molnár Vendel, aki mindössze 191 es elsőrangú kovács, s bizonnyal sok sikert arat majd. Sajnos a fiammal nekem nem volt e téren szerencsém, a csízma- diaságot választotta. De, tál in a vöm. Ö ugyan jelenleg la­katos, de az amolyan rokon­szakma, s sohsem lehet tudni'’ így félti, óvja, tiszteli Erős Ferenc a mondabeli kovácsom kához hasonlóan, a maga mes­terségét, mi {ledig a kibe i< - tika, az űrhajózás és az atom­fizika korában szinte a me t - romantikáját érezzük ■ lengeni a poros fújtatok, a nyíll tüzű kemence, s a heveny eszett vasszerszámok világában — pagony —, ika“ Kápolnán folyt összeget iskolai felszere­lés vásárlására és nyári tabo rozásra akarják fordítan .A Hazafias Népfront javas a tara újabb pénzszerzési leheu in g­hez jutottak. Elvállalták a le­gelők karbantartását, s ezert 3—4000 forintot kapva a le­geltető bizottságtól, szaporít­hatják a nyári kirándulásra fordítandó összeget. Vöröskeresztes propagandakocsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents