Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

6

NBPÜJSÄG

1959. fan ti ár 18., vasárntp

KOLTOIÍ ES VERSEK

SZALAY ISTVÁN:

FARKAS ANDRÄS.

t

Himnusz az Értelemhez

(Részlet egy ciklusból)

Nem is csak rend, nem is csak okság, Hanem valami fegyelem,

Ahogy az élet minden rostját Át-átszövi bennem s velem,

Megérti történéseinket,

Kiszámítja a gondolat Útját s alázkodással hint meg,

Hogy tűrjem bánataimat.

Csendes békével és derűvel áldja A rajtam munkáló napot,

S ahogy repülök a halálba,

Nyugalma csak annál nagyobb,

Mert fog a és felfogja létem,

Fénnyé csiszolja szívemet,

A szenvedélyek tenyerében Testemnek gyógyírt kéregét.

Nem minden titkát adja még,

Mert a kezdődő szerelem Idedökött a szakadékba,

És nem nyugszom a fekhelyen.

Nem nyugszunk, sokszoros ficammal Izomzatúnkban felkelünk,

S hiába csábít ördög-angyal,

A szárnyalás indul velünk.

Nem is velünk. Inkább, ha Benned Kapaszkodnak meg. Értelem,

Hogy a távolt keresni engedd. Elindulunk ezer jelen.

Ezer jel — mind csak biztatásod, Sejtés vagv vékony kiskaprcs Akad bensőnkben s csak kiásod,

Hozzá suttogsz pár szót, dadogsz

Arról, hogy mit lehetne tenni,

S mi márs értjük a jelet,

Erőnk megindul s a szemernyi Remény máris naoként lebeg,

Lebeg, orrunk előtt világít,

S te, rendszer, izmos Értelem,

Bennünk vagy s így vagy túlvilágibo, Mint elhúnyt fény a vak szemen —

Nem kérdem már. hová vezetsz még, Csak méricskélem eddigi Ajándékod — S ha belevesznék?

Az én tragédiám kicsi.

S bár szó eléghet gondolatban,

Emléke holtan ittmarad,

Te, Értelem, hívj szólalatlan,

Nászára kér az Akarat.

FERENCZI JÓZSEF:

Tél

Besűrűsödött a tó vize, tiszta Kék szeme már nem issza a fényt, Felhőknek árnyait nem veri vissza Partja nem alkot vad szövevényt.

Megfagyott álmát titkon aludja, Megmerülve jégfedele.

Kis patak áramlása is dugva, Csendesen, félve foly le bele.

Hallgat az erdő, csendje igézet, Hófehér kristályos palota.

Itt csak az ember félve beszélhet, Megköti már nyelvét a csoda.

Törne boróka, ugrik a róka,

Perdül a fénye, porz’k a hó,

Messzi vidéken járhat azóta Csendes az erdő, hallgat a tó.

Bokrok a'att hófödte magánvba’,

Hol sohasem fordul meg a szél, Megmerevedve, alszik a vára Csillogó jégtermében a tél.

MOLNÁR JENŐ:

Téli kép

Fehér süveget húztak a házak: Mind-mind egy elkésett kis Mikulás, a fák hermelinben cicomáznak: ünnepi menetük tiszta, csudás.

Az egész világ egy nagy fehérség, süppedő szőnyegen szalad az út, minden bokor menyasszonyi szépség fehér csend takarja be a falut.

Otszéli fák a csendre vigyáznak, a szürke égen bús varjak szállnak: őrzik a telet komor-feketén.

Hallt füttyöt bújtat a bokor alja, cinke röppen a rezzenő galyra, a tavasz szunnyad kis éhes szemén.

György pergett le

Kórházablakból téli reggel néztem, ahogy a Nap kelt fel.

Zúzmara rezgett minden ágon, csillogott, mint egy fehér álom.

Életre kelt fa, bokor, cserje, megrezzent: fehér gyöngy pergett le.

A gally a gallynak csókot intett, szétszórta a sok drága kincset.

Ahogy ment fel a Nap az égen, óit maradt mind koldus,szegényen.

FAZEKAS ISTVÁN:

JUBILEUM

Jlnyókák

:

Szemük ködös, járásuk nehéz.

Téli fagyok ellen

fejük kendőbe bugyalálják,

templomjáró öreg anyókák.

Tenyerük kérges, ajkukon Elsorvad minden vágy, s templomkőre hullanak csendesen, mint fáról lehullott száraz ág...

ANTALFFY ISTVÁN:

7 ét volt

Megláttalak: kislány voltál, csicsergő..! Meglátott, s fölad álmodott az erdő.

Kezed megfogtam: meleg volt, picinyke. Az ágra röppent egy kíváncsi cinke ...

Az a tél szebb volt sok fényes tavasznál. Kezem megfogtad, s mellettem maradtál.

Szemedbe néztem: ott fénylett a tenger. Partjára ültem nagy, nehéz szívemmel.

Vázlat

A szalag már kihullt hajadból, s egy anya már nem pityereg... Asszonnyá ér'e'tek az évik és gyümölcsöd: a két gyerek.

Kötényed alja foszladoz már.

Kellene egv új kardigán ...

Tegnap betört a konvhaablak...

Tél jön, de te csak légy vidám!

Főzni pompásan megtanultál, bár... kissé még sós a »eves.,. v Figyeled a reggzli csengőt, és futsz, ha jön a szemetes...

Csak szemed árulja el olykor, hogv fáradt vagy. Te taeadod, s eljössz velem, hogv p’henésként megnézzünk pár kirakatot...

Apó

Zsebében aprópénz csörög,

Elébb a somfabot

lép, aztán ő. Halk koppjai

idéz'k a sok tegnapot.

De szeme mosolya a ma, az őszi alkonyat, és a holnap, — ha jön a tél, — hátán a kis csomag..,

SZITA ZSUZSA:

ÉJSZAKAI KÉP

Sárga fény folyik a bútorokra, újjá festi az ócska szőnyeget.

Egy kép ferdén áll, és a képzelet játéka varázsol; furcsa horda a kaktusz-árnvak nagyranőtt foltja s billeg, homoksz'im szobánk falán. Agyunkon ú>ág, körző, rongybabám hever, s a könyvek hVma álmodva.

A lomha éjszaka csodálva őriz, tikiakkal ieizi léoieit majd ö is pihenni tér. Fei°d hőköl, a táblát koppantva, s hol eddig írtál, az ábrák, a számsorok száz törvényét keresve; elalszol végül... tudás szerelmese.

FORGÁCS KAROLY:

Éjjeli műszak

Az Erőmű három kéménye a bársonvkék égboltozatról lefújt már minden csillagot, s a földre looott csülag-tenger a szalaghíd körül ragyog.

Vak így az ég. de izzó szemmel szúrnak a reflektor-sorok; fut a szalag, a buktatókon szenet nyelnek a bunkerek: vagon-sereg harmonikázik, a surrantó sír, csikorog; sikongó sínek nvögnek. lapulnák sziszegő mozdonyok a'att, a gőzs’"rv>k hegyezett füttye átfúr ablakot és falat.

A város főiött fel-feirörynen eev lidőrcfénv rnaíd tovafut: műszakba tartó bányászoknak mutatja, merre visz az út.

PATAKY DEZSŐ:

Qx &Lqcin ooqi^...

Te olyan vagy, kedves mint édesanyám. « kezed úgy érint, kezed úgy me’eg, mint az övé — és o'yan a szemed, ha csókjaiddal megbékíted a szám!

Te olvan vagy, kedves, mint húgom — ha* látsz — ♦

nincs semmi, amit Tőled rejthetek, ♦

el kell. hogy mond iák mindent teneked. ♦ mert húsrom vagy Te és mindent kitalálsz! * Ne kérdezd hát, hosyan s m'érf szeretlek? * Szülőié lérv jövendő gyermekemnek, J

énnekem húzóra és édesanyám. J

S ha évek tnú'va itt az ős~he járunk {

«Arm — ítrv «’«Hi maid a lányunk $

tűle kérdezd meg, ő tudja talán... t

:

i z éjszaka havazni kez^ dett, és reggelre fehér lett az egész határ. Lukács bácsi; az öreg erdész, már kint járt a vágásban és békésen tekintett szét a havas bokrok fölött. Nem mozdult semmi, csak nagynéha reccsent meg egy- egy gally a szálasban a vastag hó a'att. Megállt és egy darabig mozdulatlanul figyelte a hófehér erdőt.

— Négyvesn éve, éppen ma 40 éve — gondolta és megemelte fején a zsinóros kalapot.

Jólesett az emlékezés és most, ezen a szép havas reggelen. mintha ünneplőbe öltözött volna minden. Az öreg Lukács szerette a telet és évenként szinte gyerekes örömmel várta már az első havat. Hajnalban észrevétlenül jött el hazulról. A töretlen hóban kicsit nehéz volt az út, de ma különösen vágyakozott kifelé. Ünnepelni akart. Az asszony se tudott semmit, titokban tartott mindent és így csak ketten ünnepeltek. Ö, meg az erdő.

Meghatódottan állt a havas erdőben Gondolataiból hosszú, nyújtott füttyszó riasztotta fel.

— A mérnök — gondolta, mert Józsi, a kocsis szokott így Rittyenteni, ha őt keresik. Kinyitotta hát az öreg drillinget, aztán belefújt a puskacsőbe. A tutulást egy Ids idő múlva visszadobálták a hegyek.

— No csak! Mit akarhatnak bent ilyen korán —, gondolta és várta a mérnököt. Nemsokára feltűnt a szánkó, de Józsi a kocsis, csak egyedül ült a bakon.

— Hát te, tán kirándulni jöttél — kérdezte jókedvűen a legényt, ahogy az közelebb ért

4 lovak megálltak és me- leg párát fújtak ki magukból. Józsi leugrott a szánról, leterítette a lovakat és csak azután lépett közelebb.

— Jó reggelt adjon az Isten, Lukács bátyám, — köszönt tisztességtudóan.

— Azt hittem, még otthon találom, de azt mondta Erzsi néném, hogy még hajnalban kiszökött, így aztán keresni jöttem.

— Nem égett tán le az éjjel a kastély, hogy ilyen hirtelen kellek? — kérdezte az öreg huncutkásan.

— Nem tudom, mi van, — válaszolt Józsi —, de a mérnök kartárs még az este meghagyta, hogy reggel kerítsem elő Lukács bátyámat. Hogy aztán nem találtam otthon, megjelentettem neki, de ő igen csak erősködött.

— Fogj be a szánkóba, aztán indulj az öregért — parancsolta, pedig még nagyon porlik a hó, nehéz az út is. Megizzadtak a szürkék.

Lukács nem tudott mire gondolni. Nem fordult még elő, hogy ilyen sürgősen keressék, meg hogy egyenesen fogatot is küldjenek érte.

— Akkor hát indulhatunk — ha már Ilyen nagyon sürgős — szólt az öreg, aztán alaposan becsavarta lábait a jó meleg pokrócokba A szán nesztelenül siklott a havon, bár húzós volt még egy kicsit, és szinte hallani lehetett a lovak lihegését.

— Mégiscsak könnyebb így — szólt vissza Józsi és szárat eresztett a lovaknak.

— Én jobban szeretek csak

gyalog, a magam módján — vélekedett az öreg és pipára gyújtott Mire a pipa kiégett éppen befordultak az erdészet kapuján. Lukács kihámozta magát a pokrócokból, aztán bekopogott a mérnök ajtaján

— Parancs, mérnök kartárs — jelentkezett szokás szerint és megállt az ajtóban. A mérnök kedves volt nagyon, hely- lyel kínálta, maga pedig elsietett a szomszéd irodába. Néhány percig időzött, aztán visszajött és magával hozta a hat kerület-vezetőt is. Sipos, Kovács. Havasi, meg a többiek mosolyogva lépkedtek utána és megilletődve szorítottak kezet az öreggel. Amikor mindenki e'helyezkedett, a mérnök felállt az íróasz+al mellől és rövid beszédben üdvözölte Lukács bácsit, aki ma 40 esztendeje lépett az erdészet szolgálatába.

— A négy évtizede végzett lelkiismeretes és mindenképpen példamutató munkásságot a központ azzal is elismeri, hogy Lukács János erdész kar- társunkat a mai nappal főerdésszé lépteti elő, és természetesen magasabbra emeljük illetményét is. És most. Lukács bátyám, erdészetünk legidősebb dolgozója, engedje meg, hogy valamennyiünk nevében a legjobb kívánataimat fejezzem ki a jubileum alkalmából és szívből gratuláljak a kinevezéshez is.

4 z öreg Lukács állva hall- gáttá végig a mérnök szavait. Viharoktól cserzett arcát pir borította és amikor kezet szorított a mérnökkel, úgy érezte, hogy ebben a kézszorításban sok minden benne van. Megilletődve rázott kezet kollégáival és most, amikor válaszolnia kellett volna, valami úgy elszorította a torkát, hogy egyetlen szót sem bírt mondani.

— De igyunk is egyet —, kezdeményezte jókedvűen a mérnök és pálinkát öntött a poharakba.

— Hű... de erős! — mondta Lukács és óvatosan egy könnycseppet törölt ki szeméből, aztán a második pohár után már neki is megjött a hangja. Elmesélte, hogy egyszer vadászni érkeztt birtokára a herceg, az ő egykori gazdája. Keveset tudott magyarul és őt is „Lu- kács”-nak szólította. Szarvasbikát akart mindenáron lőni Eltelt talán egy hét is, mire puskacső elé került a kapitális vad.

— Olyan egyszerre szólt a puskánk — magyarázta kacagva az öreg —, hogy még csak eszébe se jutott őfelségének, hogy más lőtte meg helyette a bikát. Azóta sem láttam a herceget, pedig ennek az esetnek is már közel harminc esztendeje.

— János bátyámnak már sok gazdája volt — kezdte megint a szót valamelyik erdész.

— Nekem már igen. Szolgáltam herceget, bárót, de soha senkinek se jutottam még eszébe, aztán hogy most... hát nem csoda, ha az ember egy kicsit megilletődik.,.

Egyik történet a másikat követte. Jókedve volt a mérnöknek is szaporán biztatta Lukács bácsit.

— Hogyis volt 36-ban a vaddisznóval? Tudja, amikor a vén agyarassal birokra mentek?

— Ja, kérem, az úgy volt.. és szállt a mese, tréfa, kacagás és bizony dél felé járt az

idő, amikor búcsút mondtak egymásnak, de megfogadták, hogy estére vendégei lesznek az ünnepeltnek.

— Mindnyájan ott legyetek — parancsolt rá mindenkire szigorúan az öreg Lukács.

testére nagy volt a készü- ^ lődés. Lukács néni félhízásban vágta le kacsáit, és .megtizedelte a tyúkokat is. Az öreg borért indult, aztán hogy a pincék közt éppen találkozott Kálmánnal, a prímással, hát csak úgy titokban odasúgta neki:

— Aztán este, Kálmán fiam, érted... úgy nyolc óra után majd nézz el mifelénk is...

— Lagzi tán, vagy valami'

disznótor — kíváncsiskodott Kálmán. .

— Pszt,. . intett az öreg. Még annál is nagyobb, hanem pontosan ott légy. — Kálmán kacsintott, aztán szaporán szedegette fázós lábait a pincesoron.

A vacsora idejére elkészült, megjöttek a vendégek is. A mérnök kicsit késett, mert valami hivatalos dolog jött közbe, de előre üzent egy gyerekkel, hogy igyekszik majd Lukács néni kitett magáért A kitűnő tyúkleves, a ropogós kacsa mindenkinek ízlett, de nem volt elvetnivaló a bor se, amit az öreg a pincéből szerzett. Vacsora után folytatódott a délelőtti vidám beszélgetés, — majd úgy félnyolc felé,-hegedű szólalt meg az ablak alatt.

— Zúg az erdő, zúg a nádas ... — Az öreg Lukács nótája

— Hű, a nemjóját, hát ez meg hogy kerül ide, kurjan- ott János bácsi és azon mód máris tessékelte be a vendéget.

it égen nem látott ilyen vi- dámságot az öreg erdészlak. A mérnök is tiszta szívből dalolt. Kálmán kezei közt meg szinte sírt a hegedű. Daloltak és mindenki elénekelte sorjában a kedvenc nótáját. A kancsóból gyorsan fogyott a bor.

Éfjélre járt. A vendégek elbúcsúztok és újból magára maradt a vén ház, két öreg gazdájával. Az öreg Lukács kapuig kísérte vendégeit, aztán mikor bejött, maga mellé ültette az asszonyt és előszedte zsebéből a papirt.

— Idenézz, anyjuk, — terítette ki az asztalon. Erről még te nem is tudsz. Feltette a szemüveget, aztán lassan, de büszkén felolvasta az írást, amely szerint Lukács erdőőr főerdésznek neveztetik ki.

— János, akkor maga mától kezdve már főerdész — mondta csodálkozva, szinte hihetetlenül Erzsi néni, aztán felvette a kancsót az asztalról és teleöntött két poharat.

— Igyék, János. Most erre igyunk!

— Hogy mi, hogy mondod, hogy igyák? — Nézett az asz- szonyra csodálkozva az öreg, aztán hirtelen fenékig hajtotta a poharat. Erzsi néni csak belekóstolt a borba, aztán szemeit kezdte törő Ige tni.

— No csak, nem sírsz tán? — mordult fel az öreg, ahogy az asszonyra nézett.

Xj’ rzsi néni fejével nemet u intett, aztán újra a kancsó után nyúlt.

— Igyon még eggyel, János ... Az én egészségemre is.. . Mert azt azért csak elfelejtette hát. hogy most vagyunk 35 éves házasok..