Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
4 NEPÜJS AG 1959. január 18., vasárnap Látogatás egy üzemi könyvtárban HEINRICH PÉTER elvtársat, a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár kultúrfelelősét igen nagy munkában találtuk: az üzemi könyvtár leltározását végezte. Nem kevesebb, mint 1050 könyvet kellett újra számbavennie. Ez a munka minden évben vissza-visszatér s ilyenkor a könyvtáros — mert Heinrich elvtárs kultúr- íelelősi beosztása mellett ezt a tisztet is ellátja — egy kicsit számvetést tesz arról is: az elmúlt egy esztendőben milyen könyveket olvastak inkább az emberek, mi iránt volt a legnagyobb érdeklődés, szaporodott-e a könyvtár állandó olvasóinak száma .., Nos, az idei mérleg — nevezzük mérlegnek ezt az év végi leltárt — igen szép eredményt mutat. Már maga az is szép, hogy az elmúlt évben a könyvállomány 1050 kötetre szaporodott, s ez a szám valamivel több mint kétszerese az üzem munkáslétszámának. A dolgozók több mint egynegyede' állandó olvasója a könyvtárnak, nem beszélve azokról, akik csak alkalomszerűen kérésije fel a könyvtárat egy-egy mű kölcsönzésére. A havi forgalom igen változó. Volt az elmúlt évben olyan hónap, hogy csak 50—60 könyv volt kint a munkásoknál, de volt olyan időszak is, amikor a könyvállomány egynegyede közkézen forgott. Szép eredmény ez, hogyha figyelembe vesszük, hogy a könyvtár nem folytatott különösebb propagandát a munkások között az olvasás érdekében. Heinrich élvtárs igen nagy gondot fordított — ha nem is tudományos színvonalon — a könyvállomány megfelelő szakosítására. A szekrényekben külön sorakoznak a szépirodalmi munkák, az ifjúsági könyvök, a politikai, valamint ismeretterjesztő művek. Ezzel a szakosítással a könyvtár igen könnyen áttekinthetővé vált, az olvasni szándékozó munkás csak azt közölte a könyvtárossal, hogy milyen természetű könyvet szeretne olvasni, s a könyvtáros máris a megfelelő üvegszekrényhez vezethette, ahol — ha kellett közösen is — kiválaszthatták a könyvet, vagy könyveket MILYEN KÖNYVEKET olvastak az elmúlt évben leginkább a gyár munkásai? Természetesen szépirodalmi munkákat. A legolvasottab- bak a magyar klasszikusok, valamint a külföldi klasszikusok munkái voltak. Móricz, Mikszáth, Gárdonyi, Jókai... A külföldiek közül Tolsztoj, Gorkij, Balzac, Victor Hugó, Maupassant, Stendhal... — ezek a nevek szerepelnek az olvasók kartonjain leginkább. Az igények szabták és szabják meg a könyvtár fejlesztését. Nézzük meg például a decemberi könyvvásárlást. A vásárolt új könyvek nagyobb százaléka szépirodalmi munka, ezen belül egy részen ifjúsági könyvek. Az elmúlt hónapban vették meg például a teljes Karinthy-sorozatot, néhány újabban megjelent kötetet a Móricz-sorozatból, vettek könyvet Thomas Mann- tól, Zolától, Balzactól, Tra- ventől, s megvették Iljin Nézz körül című munkáját is. Jelentősen bővítették az ifjúságnak szóló könyvállományt is. Megvették a nemrég megjelent Tóth Árpád-kötetet, és egy, mai írók műveiből összeállított antológiát is. Igen érdekes, hogy az üzem színjátszó csoportját a könyvtár látja el megfelelő anyaggal. A könyvtárban megtalálható a Népszerű d ráma k-sorozat jó- néhány kötete, ezenkívül mintegy 70 különféle műsorfüzet, amelyből a színjátszó csoport akár éveken keresztül meríthet műsoros estjeihez anyagot. Kik a könyvtár legszorgalmasabb látogatói? A kérdésre a könyvtáros az olvasó-kartonokat teszi elénk: a legtöbb könyv Sztrakota Géza, Hilkó János, Treskó Jenő, Fáncsi Béla, Bátor Imre kartonján szeißekofr-tWl ... hogy amerikai orvosok megállapították, hogy a tyúkszemek időnként családi ellentétek következményeképpen lépnek fel? ... hogy az amerikai földművelésügyi minisztérium közölte, hogy a házilégy kedvenc színe a vörös? ... hogy a Princeton egyetemen megjósolták, hogy a Föld hőmérséklete a következő kétszáz évben állandóan melegszik majd. ... hegy a délkarolinai egyetem egyik tudósa szerint 8500-ra az embereknek nem lesznek többé lábujjaik. ... hogy egy Pozzouliban (Olaszország), élő borbély 16 másodperces munkával új gyorsborotválásá világrekordot állított fel? ... hogy az afrikai kukuknál háromszorosára emelkedett egy férjhezmenedő lány ára? repel. E néhány név megemlítésével talán egy kis igazságtalanságot is elkövetünk a többiekkel szemben, hiszen a könyvtár 120 állandó olvasója és azok csak alkalmakként keresik fel a könyvtárat, — s ezek is igen sokan vannak, számuk egészen biztosan meg-' haladja a másik százhúszat — szeretik a könyveket, szeretnek olvasni. S ki tudja ellenőrizni azt, hogy egy valaki által kikölcsönzött könyvet a névszerinti kölcsönzőn kívül még hányán olvasnak el a család tagjai, vagy az ismerősök közül. Ez nem éppen a legszabályosabb dolog ugyan, a könyvtár szabályai szerint, de — miután ellenőrizhetetlen — hallgatólagosan talán megengedhető. HEINRICH ELVTÄRS ebben az évben nagyobb gondot fordít a könyv-propagandára, olyan értelemben, hogy még több állandó olvasója legyen a könyvtárnak. Tervezi, hogy a közeljövőben a kultúrcsoport közreműködésével irodalmi estet rendeznek, amelynek műsorán főként versek szerepelnek majd. Az is a jövő tervei között szerepel, hogy a könyvállományból mintegy 60 kötetet a kultúrterembe, 40 —40 kötetet pedig a két legényszállóban helyeznek el, a könnyebb hozzáférhetőség végett. Erre a leltár befejezése után hamarosan sor kerül. <-r) EGRI VÖRÖS CSILLAG 18—19-én: Az élet visszavár EGRI BRÖDY 18—19-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 18—19-én: Ahol szeretni sem szabad GYÖNGYÖSI PUSKIN 18—19-én: Ember az égben HATVANI VÖRÖS CSILLAG 18—19-én: A gitáros lány HATVANI KOSSUTH 18- án: Éjjeli őrjárat 19- én: Éjfélkor FÜZESABONY 18—19-én: Szerelem és fecsegés HEVES 18—19-én: Az éjszaka szépei pétervásAra 18- án: Csengő-bongő fácska 19- én: nincs előadás 1959. január 18, vasárnap: 1869-ben született Tornyai János festőművész. 1869-ben halt meg Szemere Bertalan. 1959. január 19, hétfő: 1919-ben halt meg Wagner Sándor festőművész. 1839-ben született P. Cézanne francia festőművész. 1944; A Szovjet Hadsereg felszabadította Novgorodot a fasiszta megszállástól. V Névnap <2 Ne feledjük; hétfőn: SARA' kedden: FABIAN és SEBESTYÉN — HÁROM egyfelvonásos színdarab betanulásával készülnek a Mátra vidéki Fémművek kiszistái. A bemutató február 8-án lesz a lakótelepi kultúrházban.- A GYÖNGYÖSI V áltőgy á- ri Kultúrcsoport nagy sikerrel játssza vidéken a Nem vagyunk angyalok c. vígjátékot. A jövő hónapban új darabol adnak elő, amelynek próbáit már befejezték. — A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG kikiáltása 40. évfordulójának méltó megünneplése megszervezésére az Egerben megalakult emlékbizottság pénteken megtárgyalta a részletes programot. A megbeszéléseken részt vettek a népművelési felügyelők is. — KÁPOLNAI kultúrcsoport külön műsort próbál, amit a farsangi bálokon mutatnak be. A műsort rövid vidám jelenetekből állították össze. — KISZ-TÁNCCSOPORT alakult Bélapátfalván és az első bemutatkozásuk alkalmából régi népi táncokat újítottak fel. műsora: Egerben délután fél 4 és este 8 órakor: Viktória (Bérletszünet) II spanyol etikett és miegymás f7'edves asszonyom! Én önnek a minap, korához ét nemének kijáró legteljesebb tisztelettel köszöntem, jobbkezemmel a kalapomat megemelve, szájam bal csücskét könnyed mosolyra fordítva és ha jól emlékszem, ballábammal még egy könnyed sasszét is lejtettem. Lejtettem, annak ellenére, hogy esetleg idiótának, vagy rángógörcsben szenvedőnek nézhetett az utca nagyérdemű közönsége, de lej- tettem, mert ez benne van a spanyol etikettben és én arra nagyon sokat adok. Ennyiből is kiviláglik, hogy tőlem tel- hetőleg az udvariasság maximumát adtam csak azért cserébe, hogy az ön, egyesek által talán még ma is korallhoz hasonlító ajkáról, hallhatóan elrebegni füleljem a szent szót: jónapot. Hogy egészen őszinte legyek, én azokról a bizonyos korallokról csak két szemem abszolút megerőltetésével láttam, s nem hallottam holmi rebegést, amit vehettem annak is, amiért már holnap feljelenthetném becsületsértésért a bíróságon, de éppen köszönésnek is. Optimista lévén, az utóbbinak vettem. Mindenesetre e futó találkozás és a spanyol etikett kapcsán, kedves asszonyom, engedjen meg leghűségesebb szolgájának néhány konzekvencia levonását és néhány tanács megfogalmazását, mind nememben a férfi és mind nemében a női nem helyes okítására. Nevezetesen: tökéletesen elismerem a női egyenjogúság fontosságát és szükségességét. Teljes mértékben azonosítom magam azzal a női megállapítással, hogy az erősebb nem gyakran visszaél ezzel az egyenjogúsággal, megfeledkezik arról az egyszerű és szemmel is látható tényről, hogy az egyenrangú fél — nő, ki egyenrangúságában is a gyengédebb nemet képviseli. De legyen szabad mentségül felhozni, hogy a gyengédebb nem korántsem és minden- kor gyengédebb, s nem egy esetben komoly kétségek látszanak fennforogni, a karcsú nádszálak, vagy a telt idomok gyengédségét illetően. Nemcsak azért, mert azokon a csókolni való szájakon olyan cifra dolgok is kijönnek, hogy a sokat edzett Belsped-ló is meghorkan tőle, még azért sem, mert az energikusságot jó néhányan összetévesztik az erőszakossággal, a fesztelenséget a szemérmetlenséggel... és így tovább. Ezt, ha akarja, veheti a férfi egyedi jelenségének persze nagyon kell akarnia manapság —, de azt már semmiképpen sem lehet egyedi jelenségnek venni, hogy ön, asszonyom és társai, tisztelet ama — sajnos — nagyon kevés kivételnek, egyszerűen tiszteletlenek, és modortalanok, mint a tuskó. Ez bizony durva, de igaz megállapítás. Joggal követelik meg, hogy a férfi előre köszönjön, de arról megfeledkeznek, hogy azt illik normálisan, érthetően, és uram, bocsá’, kedvesen is fogadni Joggal követelik, hogy a férfi adja át helyét, hogy ültesse le egyenrangú társait, de arról rendre megfeledkeznek, hogy ha férfi lép be az irodába, azt leültessék, hogy ha öregember áll maguk mellett buszon, vonaton, esetleg maguk is felajánlják helyüket... Sorolni lehetne az idők végezetéig ama panaszokat, amelyeket most az egyszer az úgynevezett erősebb nem korántsem korall, inkább bagószagú ajkai (bár ez sem egy különbség ma!) rebegnek a korallajkak felé. Summa summárum: Én önnek, asszonyom, még egy esetben köszönök a spanyol etikett legszigorúbb szabályai szerint. Ha akkor se méltóztat köszönésem normális fogadásával kitüntetni, úgy éljek én, hogy ajkaimat üdv ön felé ez életben el nem hagyja... Ámen! (egri) HangVerseny-sorozat Gyöngyösön Gyöngyösön számos komolyzene-kedvelő kérésére a gyöngyösi Állami Zeneiskola öt hangversenyből álló hangverseny-sorozatot indít az Országos Filharmónia rendezésében. A hangversenyeket fővárosi előadóművészek felléptével tartják. Az első hangversenyen, amelyet január 24-én tartanak, Sándor Judit, a Magyar Állami Operaház magán énekesnője, Handel, Sarlatti, Mozart, Schubert, Brahms, R. Strauss, Liszt, Kodály áriákat és dalokat ad elő. A hangverseny-sorozat további részében fellép Török Erzsébet, Kovács Dénes, Bacher Mihály, a Budapesti Fúvósötös és a Tátrai vonósnégyes. JYIKOIU DA5KIJFY: (28) Wagnert Smith emelte ki a koldus-nyomorból, sőt az is neki jutott eszébe, hogy a milliomos Knipps érdeklődését meg kell nyerni az integrátor számára. S talán nem az ő nagy, erős keze kaparintotta meg Wagner kéziratát, ezt a felbecsülhetetlen értékű dokumentumot? Mégis Henry Harwoodé a dicsőség. Mert Harwood fiatal és szép, ő pedig öreg és rút, akár Quasimodo...' Most sok pénze van. De mit ér a pénz? Fiatalságot és szépséget venni nem lehet rajta, ß az öregséget sem háríthatja el vele. Smith még egy tekintetet vetett a parkra. Harwood és Betsy a szökőkút mellett, a pádon ült. Henry lelkesen beszélt, és izgatottan gesztikulált. — Hogy szédíti! — morogta Smith. — A „Világ uralkodója”!... Ha-ha! Kis senki! ‘ Aztán bement a szobába, felöltözött és a laboratóriumba ment. A főintegrátor bekapcsolása még korai volt, Smith azonban nagyon szerette volna hallani, Iniről is beszélget ez a két fiatal és boldog ember? De nem hiába mondják, hogy aki hallgatózik, legtöbbször kellemetlen dolgokat hall magáról. — Brrr! — mondta Betsy. — Milyen csúnya és ijesztő!... Én mindig összerázkódom, amikor betoppan a szobába! Szinte attól félek, hogy koszos körmeivel mindjárt belém- kap.„ Könyörgöm, Henry bocsássa el! Nekem olyan ellen- szenves.„ Smith az ujjaira pillantott. Körme valóban hosszú volt, de hogy piszkos lett volna?— Aztán ökölbe szorította kezét, de úgy, hogy körmei a tenyerébe vájtak. Várj csak, átkozott szajha! Smith nem felejti £l a sértéseket! — Téved, drágám! — felelte Harwood. — Smith semmi több, csak egy jól idomított vadászkutya. Most még szükségem van rá. De mihelyt befejeztem a kísérleteket, kiadom az útját... Smith összerándult. „Még hogy kiadod az utam! — szinte kiabált. — Na, majd meglátjuk, nem te kerülsz-e abba a vaskriptába, ahol Otto Wagner már az utolsó napjait éli!” Smith már régen tudta, hogy Harwood útálja, mint gengszter a cinkosát, amikor meg kell osztani a zsákmányt. De ilyen nyílt vallomást most hallott első ízben Harwood szájából. Igen, Smithre azért van szükség, mert Wagner nagy titkát még nem sikerült megszerezni.. Aztán kirúgják. Eltiporják, megsemmisítik. Smith dühösen lerántotta a „rádiósisakot.” Legyen átkozott ez az integrátor, és az óra is, amelyben Harwooddal találkozott! Szinte ellenállhatatlan szükségét érezte annak, hogy valakin kitöltse a haragját. Ezért a „kísérleti” felé indult. így hívták azokat a szobákat, amelyekben a rabokat kínozták, hogy aztán filmre vegyék a gyötrődő agy rádiórezgéseit. Smith most minden eleven embert elpusztított, megnyomorított volna, a szép és egészséges fiatalokat azonban — külön gyönyörűséggel is. De megzavarták. Alighogy leereszkedett az alagútba, Betsy suttogására lett figyelmes: — ...Ez igazán mesés palota!... Titkos ajtók, labirintusok... S mintha kísértetek im- bolyognának bennük... Smith köpött egyet, és hátrálni kezdett, vissza a laboratóriumba... Átkozott készülék! Milyen páratlan gyönyört okoz!... Alighogy felveszed a „rádiósisakot”, eltűnik a gyengeséged, tompul a fájdalmad és kitisztul a fejed. Alkotóerőtől duzzadó fiatalnak érzed magad... És micsoda távlatokba látsz! Milyen nagyszerű ötleteid támadnak! Aztán, ha kikapcsolod az áramot, újra örömtelen- nek és színtelennek tűnik a világ, talán még színtelenebbnek is, mint azelőtt. Igen, ez a természet rendje: a boldog részegséget a „másnapos” fejfájás váltja fel. Smith-t ma még az integrátor sem tudta üdvözíteni. Fokozta hát az áram erősségét. Egy idő óta, beteges kimerültsége ellen védekezve, elég gyakran folyamodott ehhez a módszerhez. Amikor nagyon elkeseredett és szomorú volt, magasabb fokra állította az erősítő mutatóját, hogy örömérzete megnövekedjék. Most is fordított a kapcsolón, de a vörös nyilacska nem mozdult. A szemközti oldalon levő nyíl pedig szabadon lengett. Ami annyit jelentett, hogy ebben a periódusban már eljutott az erősség szélső határáig. Smith rákapcsolt hát a következő periódusra és nyugtalanul figyelte a készülékeket: de az sehogysem tetszett neki! Még két periódus van hátra. És mi lesz azután? Nem baj, legfeljebb egyesíti az impulzusokat. Smith megnyugodott, és nemsokára már fél-öntudatlan állapotba került. Az élmények, mindaz, amit látni és hallani akart, újra megjelentek előtte, újra átélte azokat a kellemes eseményeket, amelyekben eddig csak része volt. Közben nem zavarta senki: Harwood, Betsy Knipps megérkezése óta ritkán kereste fel. Azzal foglalkozott tehát, amivel akart. Ebéd után le sem feküdt aludni, hanem újra a laboratóriumba sietett. A vörös nyilacska most két fokkal vissza- ugrott; valószínűleg a kimerültséget jelezte. Már este tíz, sőt tizenegy óra is elmúlt, de Smith még mindig nem kapcsolta ki a főin* tegrátort. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy megfossza magát az erő és frisseség örömétől. De végül is, akarata ellenére ott kellett hagynia a gépet. Smith, mielőtt eltávozott volna a laboratóriumból, mindig figyelmesen meghallgatta a hangokat. Betsy csicsereg... Harry Blackwell asztmásán köhög: ez már a végét járja... Knipps harsányan horkol... Őr lépked az északi toronyban... Hát ez meg miféle suttogás1 .-.Fegyver zörög, vagy valami más?... Iszap cuppog a léptek alatt... A hang az északi mocsár felől szűrődik ide. — Nézd, Mi-Ha-Lo! — suttogja valaki, tűrhető angolsággal. — A csapatszállító páncélautók ezen a kapun jönnek ki. Ott, a szélső lámpánál van a műhely... Smith, a Greenhouse védelmére szánt kapcsolótáblához rohant, bekapcsolta az őrtornyok mikrofonjait, és a suttogó hangra állította át őket. Most már bárhová megy is az a lány vagy férfi, aki az előbb suttogott, a mikrofonok hangfogócsápjai utána nyúlnak, aztán megmozdulnak a géppuskacsövek és egyenesen a szívét veszik célba. Csak meg kell nyomni a kapcsolót... Smith valósággal élvezte ezt az egyszerű módszert. A lövések megdördültek... — Fuss, Mi-Ha-Lo! — kiáltott a lány. — Ugye. mondtam, hogy veszélyben vagyunk! (Folytatjuk.)
