Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

4 NEPÜJS AG 1959. január 18., vasárnap Látogatás egy üzemi könyvtárban HEINRICH PÉTER elvtársat, a gyöngyösi Szerszám- és Ké­szülékgyár kultúrfelelősét igen nagy munkában találtuk: az üzemi könyvtár leltározását végezte. Nem kevesebb, mint 1050 könyvet kellett újra számbavennie. Ez a munka minden évben vissza-visszatér s ilyenkor a könyvtáros — mert Heinrich elvtárs kultúr- íelelősi beosztása mellett ezt a tisztet is ellátja — egy ki­csit számvetést tesz arról is: az elmúlt egy esztendőben milyen könyveket olvastak in­kább az emberek, mi iránt volt a legnagyobb érdeklődés, szaporodott-e a könyvtár ál­landó olvasóinak száma .., Nos, az idei mérleg — ne­vezzük mérlegnek ezt az év végi leltárt — igen szép ered­ményt mutat. Már maga az is szép, hogy az elmúlt évben a könyvállomány 1050 kötetre szaporodott, s ez a szám vala­mivel több mint kétszerese az üzem munkáslétszámának. A dolgozók több mint egynegye­de' állandó olvasója a könyv­tárnak, nem beszélve azokról, akik csak alkalomszerűen ké­résije fel a könyvtárat egy-egy mű kölcsönzésére. A havi for­galom igen változó. Volt az elmúlt évben olyan hónap, hogy csak 50—60 könyv volt kint a munkásoknál, de volt olyan időszak is, amikor a könyvállomány egynegyede közkézen forgott. Szép ered­mény ez, hogyha figyelembe vesszük, hogy a könyvtár nem folytatott különösebb propa­gandát a munkások között az olvasás érdekében. Heinrich élvtárs igen nagy gondot fordított — ha nem is tudományos színvonalon — a könyvállomány megfelelő sza­kosítására. A szekrényekben külön sorakoznak a szépiro­dalmi munkák, az ifjúsági könyvök, a politikai, valamint ismeretterjesztő művek. Ezzel a szakosítással a könyvtár igen könnyen áttekinthetővé vált, az olvasni szándékozó munkás csak azt közölte a könyvtárossal, hogy milyen természetű könyvet szeretne olvasni, s a könyvtáros máris a megfelelő üvegszekrényhez vezethette, ahol — ha kellett közösen is — kiválaszthatták a könyvet, vagy könyveket MILYEN KÖNYVEKET ol­vastak az elmúlt évben leg­inkább a gyár munkásai? Természetesen szépirodalmi munkákat. A legolvasottab- bak a magyar klasszikusok, valamint a külföldi klassziku­sok munkái voltak. Móricz, Mikszáth, Gárdonyi, Jókai... A külföldiek közül Tolsztoj, Gorkij, Balzac, Victor Hugó, Maupassant, Stendhal... — ezek a nevek szerepelnek az olvasók kartonjain leginkább. Az igények szabták és szab­ják meg a könyvtár fejlesz­tését. Nézzük meg például a decemberi könyvvásárlást. A vásárolt új könyvek nagyobb százaléka szépirodalmi mun­ka, ezen belül egy részen if­júsági könyvek. Az elmúlt hó­napban vették meg például a teljes Karinthy-sorozatot, né­hány újabban megjelent kö­tetet a Móricz-sorozatból, vet­tek könyvet Thomas Mann- tól, Zolától, Balzactól, Tra- ventől, s megvették Iljin Nézz körül című munkáját is. Jelen­tősen bővítették az ifjúság­nak szóló könyvállományt is. Megvették a nemrég megje­lent Tóth Árpád-kötetet, és egy, mai írók műveiből össze­állított antológiát is. Igen ér­dekes, hogy az üzem szín­játszó csoportját a könyvtár látja el megfelelő anyaggal. A könyvtárban megtalálható a Népszerű d ráma k-sorozat jó- néhány kötete, ezenkívül mint­egy 70 különféle műsorfüzet, amelyből a színjátszó csoport akár éveken keresztül merít­het műsoros estjeihez anyagot. Kik a könyvtár legszorgal­masabb látogatói? A kérdésre a könyvtáros az olvasó-karto­nokat teszi elénk: a legtöbb könyv Sztrakota Géza, Hilkó János, Treskó Jenő, Fáncsi Bé­la, Bátor Imre kartonján sze­ißekofr-tWl ... hogy amerikai orvosok megállapították, hogy a tyúk­szemek időnként családi el­lentétek következményekép­pen lépnek fel? ... hogy az amerikai föld­művelésügyi minisztérium kö­zölte, hogy a házilégy ked­venc színe a vörös? ... hogy a Princeton egye­temen megjósolták, hogy a Föld hőmérséklete a követke­ző kétszáz évben állandóan melegszik majd. ... hegy a délkarolinai egyetem egyik tudósa szerint 8500-ra az embereknek nem lesznek többé lábujjaik. ... hogy egy Pozzouliban (Olaszország), élő borbély 16 másodperces munkával új gyorsborotválásá világrekordot állított fel? ... hogy az afrikai kukuk­nál háromszorosára emelke­dett egy férjhezmenedő lány ára? repel. E néhány név megem­lítésével talán egy kis igaz­ságtalanságot is elkövetünk a többiekkel szemben, hiszen a könyvtár 120 állandó olvasója és azok csak alkalmakként ke­resik fel a könyvtárat, — s ezek is igen sokan vannak, számuk egészen biztosan meg-' haladja a másik százhúszat — szeretik a könyveket, szeret­nek olvasni. S ki tudja ellen­őrizni azt, hogy egy valaki által kikölcsönzött könyvet a névszerinti kölcsönzőn kívül még hányán olvasnak el a család tagjai, vagy az isme­rősök közül. Ez nem éppen a legszabályosabb dolog ugyan, a könyvtár szabályai szerint, de — miután ellenőrizhetetlen — hallgatólagosan talán meg­engedhető. HEINRICH ELVTÄRS eb­ben az évben nagyobb gondot fordít a könyv-propagandára, olyan értelemben, hogy még több állandó olvasója legyen a könyvtárnak. Tervezi, hogy a közeljövőben a kultúrcsoport közreműködésével irodalmi estet rendeznek, amelynek műsorán főként versek szere­pelnek majd. Az is a jövő tervei között szerepel, hogy a könyvállományból mintegy 60 kötetet a kultúrterembe, 40 —40 kötetet pedig a két le­gényszállóban helyeznek el, a könnyebb hozzáférhetőség vé­gett. Erre a leltár befejezése után hamarosan sor kerül. <-r) EGRI VÖRÖS CSILLAG 18—19-én: Az élet visszavár EGRI BRÖDY 18—19-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 18—19-én: Ahol szeretni sem szabad GYÖNGYÖSI PUSKIN 18—19-én: Ember az égben HATVANI VÖRÖS CSILLAG 18—19-én: A gitáros lány HATVANI KOSSUTH 18- án: Éjjeli őrjárat 19- én: Éjfélkor FÜZESABONY 18—19-én: Szerelem és fecsegés HEVES 18—19-én: Az éjszaka szépei pétervásAra 18- án: Csengő-bongő fácska 19- én: nincs előadás 1959. január 18, vasárnap: 1869-ben született Tornyai János festőművész. 1869-ben halt meg Szemere Ber­talan. 1959. január 19, hétfő: 1919-ben halt meg Wagner Sán­dor festőművész. 1839-ben született P. Cézanne francia festőművész. 1944; A Szovjet Hadsereg felsza­badította Novgorodot a fasiszta megszállástól. V Névnap <2 Ne feledjük; hétfőn: SARA' kedden: FABIAN és SEBESTYÉN — HÁROM egyfelvonásos színdarab betanulásával ké­szülnek a Mátra vidéki Fém­művek kiszistái. A bemuta­tó február 8-án lesz a lakó­telepi kultúrházban.- A GYÖNGYÖSI V áltőgy á- ri Kultúrcsoport nagy siker­rel játssza vidéken a Nem va­gyunk angyalok c. vígjátékot. A jövő hónapban új darabol adnak elő, amelynek próbáit már befejezték. — A TANÁCSKÖZTÁR­SASÁG kikiáltása 40. év­fordulójának méltó megün­neplése megszervezésére az Egerben megalakult em­lékbizottság pénteken meg­tárgyalta a részletes progra­mot. A megbeszéléseken részt vettek a népművelési felügyelők is. — KÁPOLNAI kultúrcso­port külön műsort próbál, amit a farsangi bálokon mutatnak be. A műsort rövid vidám je­lenetekből állították össze. — KISZ-TÁNCCSOPORT alakult Bélapátfalván és az első bemutatkozásuk alkal­mából régi népi táncokat újítottak fel. műsora: Egerben délután fél 4 és este 8 órakor: Viktória (Bérletszünet) II spanyol etikett és miegymás f7'edves asszonyom! Én önnek a minap, korához ét nemének kijáró legteljesebb tisztelettel köszöntem, jobbkezemmel a kalapomat megemelve, szájam bal csücskét könnyed mosolyra fordítva és ha jól emlékszem, ballábam­mal még egy könnyed sasszét is lejtettem. Lejtettem, annak ellenére, hogy esetleg idiótának, vagy rángógörcsben szen­vedőnek nézhetett az utca nagyérdemű közönsége, de lej- tettem, mert ez benne van a spanyol etikettben és én arra nagyon sokat adok. Ennyiből is kiviláglik, hogy tőlem tel- hetőleg az udvariasság maximumát adtam csak azért cseré­be, hogy az ön, egyesek által talán még ma is korallhoz hasonlító ajkáról, hallhatóan elrebegni füleljem a szent szót: jónapot. Hogy egészen őszinte legyek, én azokról a bizonyos korallokról csak két szemem abszolút megerőltetésével lát­tam, s nem hallottam holmi rebegést, amit vehettem annak is, amiért már holnap feljelenthetném becsületsértésért a bíróságon, de éppen köszönésnek is. Optimista lévén, az utóbbinak vettem. Mindenesetre e futó találkozás és a spa­nyol etikett kapcsán, kedves asszonyom, engedjen meg leg­hűségesebb szolgájának néhány konzekvencia levonását és néhány tanács megfogalmazását, mind nememben a férfi és mind nemében a női nem helyes okítására. Nevezetesen: tökéletesen elismerem a női egyenjogú­ság fontosságát és szükségességét. Teljes mértékben azono­sítom magam azzal a női megállapítással, hogy az erő­sebb nem gyakran visszaél ezzel az egyenjogúsággal, meg­feledkezik arról az egyszerű és szemmel is látható tényről, hogy az egyenrangú fél — nő, ki egyenrangúságában is a gyengédebb nemet képviseli. De legyen szabad mentségül felhozni, hogy a gyengédebb nem korántsem és minden- kor gyengédebb, s nem egy esetben komoly kétségek lát­szanak fennforogni, a karcsú nádszálak, vagy a telt idomok gyengédségét illetően. Nemcsak azért, mert azokon a csó­kolni való szájakon olyan cifra dolgok is kijönnek, hogy a sokat edzett Belsped-ló is meghorkan tőle, még azért sem, mert az energikusságot jó néhányan összetévesztik az erő­szakossággal, a fesztelenséget a szemérmetlenséggel... és így tovább. Ezt, ha akarja, veheti a férfi egyedi jelenségének persze nagyon kell akarnia manapság —, de azt már sem­miképpen sem lehet egyedi jelenségnek venni, hogy ön, asszonyom és társai, tisztelet ama — sajnos — nagyon kevés kivételnek, egyszerűen tiszteletlenek, és modortalanok, mint a tuskó. Ez bizony durva, de igaz megállapítás. Joggal követelik meg, hogy a férfi előre köszönjön, de arról megfeledkeznek, hogy azt illik normálisan, érthetően, és uram, bocsá’, kedvesen is fogadni Joggal követelik, hogy a férfi adja át helyét, hogy ültesse le egyen­rangú társait, de arról rendre megfeledkeznek, hogy ha férfi lép be az irodába, azt leültessék, hogy ha öregember áll maguk mellett buszon, vonaton, esetleg maguk is fel­ajánlják helyüket... Sorolni lehetne az idők végezetéig ama panaszokat, amelyeket most az egyszer az úgynevezett erősebb nem korántsem korall, inkább bagószagú ajkai (bár ez sem egy különbség ma!) rebegnek a korallajkak felé. Summa summárum: Én önnek, asszonyom, még egy esetben köszönök a spanyol etikett legszigorúbb szabályai szerint. Ha akkor se méltóztat köszönésem normális fogadá­sával kitüntetni, úgy éljek én, hogy ajkaimat üdv ön felé ez életben el nem hagyja... Ámen! (egri) HangVerseny-sorozat Gyöngyösön Gyöngyösön számos komoly­zene-kedvelő kérésére a gyön­gyösi Állami Zeneiskola öt hangversenyből álló hangver­seny-sorozatot indít az Orszá­gos Filharmónia rendezésében. A hangversenyeket fővárosi előadóművészek felléptével tartják. Az első hangverse­nyen, amelyet január 24-én tartanak, Sándor Judit, a Ma­gyar Állami Operaház magán énekesnője, Handel, Sarlatti, Mozart, Schubert, Brahms, R. Strauss, Liszt, Kodály áriákat és dalokat ad elő. A hang­verseny-sorozat további részé­ben fellép Török Erzsébet, Ko­vács Dénes, Bacher Mihály, a Budapesti Fúvósötös és a Tát­rai vonósnégyes. JYIKOIU DA5KIJFY: (28) Wagnert Smith emelte ki a koldus-nyomorból, sőt az is ne­ki jutott eszébe, hogy a millio­mos Knipps érdeklődését meg kell nyerni az integrátor szá­mára. S talán nem az ő nagy, erős keze kaparintotta meg Wagner kéziratát, ezt a felbe­csülhetetlen értékű dokumen­tumot? Mégis Henry Harwoodé a di­csőség. Mert Harwood fiatal és szép, ő pedig öreg és rút, akár Quasimodo...' Most sok pénze van. De mit ér a pénz? Fiatalságot és szépséget venni nem lehet rajta, ß az öregsé­get sem háríthatja el vele. Smith még egy tekintetet vetett a parkra. Harwood és Betsy a szökőkút mellett, a pá­don ült. Henry lelkesen be­szélt, és izgatottan gesztikulált. — Hogy szédíti! — morogta Smith. — A „Világ uralkodó­ja”!... Ha-ha! Kis senki! ‘ Aztán bement a szobába, fel­öltözött és a laboratóriumba ment. A főintegrátor bekapcsolása még korai volt, Smith azonban nagyon szerette volna hallani, Iniről is beszélget ez a két fia­tal és boldog ember? De nem hiába mondják, hogy aki hall­gatózik, legtöbbször kellemet­len dolgokat hall magáról. — Brrr! — mondta Betsy. — Milyen csúnya és ijesztő!... Én mindig összerázkódom, amikor betoppan a szobába! Szinte attól félek, hogy koszos körmeivel mindjárt belém- kap.„ Könyörgöm, Henry bo­csássa el! Nekem olyan ellen- szenves.„ Smith az ujjaira pillantott. Körme valóban hosszú volt, de hogy piszkos lett volna?— Aztán ökölbe szorította kezét, de úgy, hogy körmei a tenye­rébe vájtak. Várj csak, átko­zott szajha! Smith nem felejti £l a sértéseket! — Téved, drágám! — felel­te Harwood. — Smith semmi több, csak egy jól idomított va­dászkutya. Most még szüksé­gem van rá. De mihelyt befe­jeztem a kísérleteket, kiadom az útját... Smith összerándult. „Még hogy kiadod az utam! — szinte kiabált. — Na, majd meglátjuk, nem te kerülsz-e abba a vaskriptába, ahol Otto Wagner már az utolsó napjait éli!” Smith már régen tudta, hogy Harwood útálja, mint gengsz­ter a cinkosát, amikor meg kell osztani a zsákmányt. De ilyen nyílt vallomást most hallott első ízben Harwood szájából. Igen, Smithre azért van szükség, mert Wagner nagy titkát még nem sikerült meg­szerezni.. Aztán kirúgják. El­tiporják, megsemmisítik. Smith dühösen lerántotta a „rádiósisakot.” Legyen átko­zott ez az integrátor, és az óra is, amelyben Harwooddal ta­lálkozott! Szinte ellenállhatatlan szük­ségét érezte annak, hogy vala­kin kitöltse a haragját. Ezért a „kísérleti” felé indult. így hív­ták azokat a szobákat, ame­lyekben a rabokat kínozták, hogy aztán filmre vegyék a gyötrődő agy rádiórezgéseit. Smith most minden eleven embert elpusztított, megnyo­morított volna, a szép és egész­séges fiatalokat azonban — külön gyönyörűséggel is. De megzavarták. Alighogy leereszkedett az alagútba, Betsy suttogására lett figyel­mes: — ...Ez igazán mesés palo­ta!... Titkos ajtók, labirintu­sok... S mintha kísértetek im- bolyognának bennük... Smith köpött egyet, és hát­rálni kezdett, vissza a labora­tóriumba... Átkozott készülék! Milyen páratlan gyönyört okoz!... Alighogy felveszed a „rádiósi­sakot”, eltűnik a gyengeséged, tompul a fájdalmad és kitisz­tul a fejed. Alkotóerőtől duzza­dó fiatalnak érzed magad... És micsoda távlatokba látsz! Milyen nagyszerű ötleteid tá­madnak! Aztán, ha kikapcso­lod az áramot, újra örömtelen- nek és színtelennek tűnik a vi­lág, talán még színtelenebbnek is, mint azelőtt. Igen, ez a ter­mészet rendje: a boldog ré­szegséget a „másnapos” fejfá­jás váltja fel. Smith-t ma még az integrá­tor sem tudta üdvözíteni. Fo­kozta hát az áram erősségét. Egy idő óta, beteges kimerült­sége ellen védekezve, elég gyakran folyamodott ehhez a módszerhez. Amikor nagyon elkeseredett és szomorú volt, magasabb fokra állította az erősítő mutatóját, hogy öröm­érzete megnövekedjék. Most is fordított a kapcsolón, de a vörös nyilacska nem moz­dult. A szemközti oldalon le­vő nyíl pedig szabadon lengett. Ami annyit jelentett, hogy eb­ben a periódusban már elju­tott az erősség szélső határáig. Smith rákapcsolt hát a kö­vetkező periódusra és nyugta­lanul figyelte a készülékeket: de az sehogysem tetszett neki! Még két periódus van hátra. És mi lesz azután? Nem baj, legfeljebb egyesíti az impulzusokat. Smith megnyugodott, és nemsokára már fél-öntudatlan állapotba került. Az élmények, mindaz, amit látni és hallani akart, újra megjelentek előtte, újra átélte azokat a kellemes eseményeket, amelyekben ed­dig csak része volt. Közben nem zavarta senki: Harwood, Betsy Knipps meg­érkezése óta ritkán kereste fel. Azzal foglalkozott tehát, ami­vel akart. Ebéd után le sem feküdt aludni, hanem újra a laborató­riumba sietett. A vörös nyi­lacska most két fokkal vissza- ugrott; valószínűleg a kime­rültséget jelezte. Már este tíz, sőt tizenegy óra is elmúlt, de Smith még min­dig nem kapcsolta ki a főin* tegrátort. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy megfossza magát az erő és frisseség örö­métől. De végül is, akarata el­lenére ott kellett hagynia a gépet. Smith, mielőtt eltávozott volna a laboratóriumból, min­dig figyelmesen meghallgatta a hangokat. Betsy csicsereg... Harry Blackwell asztmásán köhög: ez már a végét járja... Knipps harsányan horkol... Őr lépked az északi toronyban... Hát ez meg miféle suttogás1 .-.Fegyver zörög, vagy valami más?... Iszap cuppog a léptek alatt... A hang az északi mo­csár felől szűrődik ide. — Nézd, Mi-Ha-Lo! — sut­togja valaki, tűrhető angolság­gal. — A csapatszállító páncél­autók ezen a kapun jönnek ki. Ott, a szélső lámpánál van a műhely... Smith, a Greenhouse védel­mére szánt kapcsolótáblához rohant, bekapcsolta az őrtor­nyok mikrofonjait, és a suttogó hangra állította át őket. Most már bárhová megy is az a lány vagy férfi, aki az előbb sutto­gott, a mikrofonok hangfogó­csápjai utána nyúlnak, aztán megmozdulnak a géppuskacsö­vek és egyenesen a szívét ve­szik célba. Csak meg kell nyomni a kapcsolót... Smith valósággal élvezte ezt az egyszerű módszert. A lövé­sek megdördültek... — Fuss, Mi-Ha-Lo! — kiál­tott a lány. — Ugye. mondtam, hogy veszélyben vagyunk! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents