Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-16 / 13. szám

1959. január 16., péntek NÉPÚJSÁG 3 Heves megyében kétmillió forinttal lett olcsóbb az áramfogyasztás Az ÉMÁSZ igazgatójának tájékoztatója az egységes áramdíjszabásról... Az új év elején a kormány árrendezést hajtott végre, amelynek során rendezték a vilamosenergia árát is. Ezt az árrendezést a vidéki villamos­én ergia-fogyasztok már régen várták, mert állandóan pa­naszkodtak arra, hogy példá­ul Budapesten a villamosei.er- gia ára lényegesen olcsóbb, mint vidéken. A panasz e te­kintetben nem volt teljesen indokolt, mert Budapesten, ahol a villamosenergia-fo- gyasztás igen hagy, hasonló hálózathossz mentén lényege­sen nagyobb fogyasztás van, mint vidéken. Itt a karban- tai*tás költsége kedvezőbben alakult a nagy fogyasztás ese­tén. mint a vidéki, lényege­sen kisebb fogyasztásnál Bi­zonyos mértékig ez a tényező is befolyásolta a villamosener­gia árának alakulását. A villamosenergia árrende­zése három kategóriában van összefoglalva. Vannak kiemelt városok, továbbá egyéb vidéki városok és községek, ahol a fentebb indokolták alánján az árakban bizonyos különbséget állaoftottak meg a fogyasztás mértékétől függően. Heves megyében az egyéb városokra és községekre meg­állapított egységárak léptek érvénybe. így például Eger­ben az árrendezésnek megfe­lelően az energia ára a követ­kezőképpen alakult: Minden háztartás részére évi 208 kilo­watt órát állapítottak meg, amelynek egységára 1,80 fo­rint. Ezt a kilowattóra meny- nyiséget havi fogyasztásokra osztjuk él. Januárban, febru­árban, novemberben és de­cember hónapokban- havi 22 kilowattóra, március, április, szeptember és október hóna­pokban havonta 18 kilowatt­óra, míg május, június, július és augusztus hónapokban ha­vi 12 kilowattóra mennyi éget számolnak el 1.80 forintos egységáron és a fenti mennyi­ségen felül fogyasztott kilo­wattórákért 80 filléres egység­árat számítunk fel Ez az el­számolási . mód Gyöngyös és Hatvan városokra is vonatko­zik. A községekben ez a követ­kezőképpen alakul: Az évre megállapított kilo- wattóra mennyisége ISO, amelynek egységára 2,30 forint. Ez a mennyiség havi elosztás­ban a következőképpen oszlik meg. Január, február, november és december hónapokban 20 kilowattóra, március, április, JAPÁN — Hitler távolkeleti szövetségese — is tapasztal­hatta volna, hogy miként ér­telmezik a német nemzeti szo­cialisták a Berlin—Róma—To­kió, úgynevezett „tengely-ba­rátság” eszméjét. Japánnak Németország javára le kellett volna mondani az általa elfog­lalt kelet-indiai holland gyar­matokról, Jáváról, Szumátrá- ról stb. Kína feletti jogait — a németek részére biztosított gazdasági előnyök ellenében — elismeri. Japán nagy álma, In­dia meghódítására sem tarthat számot, mert — mint említet­tük már előbb — arra maga a Harmadik Német Birodalom tart igényt, közvetlen kor­mányzata alatt. Azokra az esz­közökre nem tér ki Hitler ter­vezetében, hogy milyen eszkö­zökkel, milyen módon gondol­ta elérni, hogy Japán, az álta­la elfoglalt nagy területekről kivonuljon és azokat átenged­je német náci barátainak? Azt a szándékát azonban határo­zottan leszögezi, hogy Japán­nak adná Szibéria távolkeleti tengerparti sávját, Vladivosz- toktól Kamcsatkáig. Részletesen foglalkozik a Führer az AFRIKAI NÉMET GYARMATOK kérdésével, ahogyan ő nevezi: „Deutsch- Afrika” problémájával. Ezek szerint „természetesen” beke­belezné a volt német gyarma­tokat, hozzácsatolva Belga- Kongót. A tervezet egész Észak- és Közép-Afrikát né­met fennhatóság alá vonja. Marokkó, Algéria, Tunézia, Libia, Egyiptom, Francia-Nyu- gat-Afrika, Francia Egyenlítői Afrika, Francia- és Belga- Kongó, Kamerun és Szudán szeptember és október hóna­pokban havi 15 kilowattóra, május, június és augusztus hónapokban havi 10 kilowatt­óra lehet a fogyasztás. Ha­vonta a fenti mennyiségen felüli fogyasztásért kilowatt­óránként egy forintot kell fi­zetni. Az egységár-rendezés 1959. január 15-e után leolvasott fo­gyasztásra vonatkozik. Mivel a községekben levő villanyórák leolvasása a szám­lázás folyamatosságáért úgy történik, hogy az üzletigazga­tóság területén a hónap ele­jétől a hónap végéig ellenőr­zik le az órákat, így a követ­kező áramszámlák még nem minden községben lesznek a fent említett módon elszámol­va, hanem csak egyes helye­ken. Ahol a leolvasás még 15-e előtt történt, ott a régi árral számoljuk a fogyasztást. 1959. február havi leolvasá­sokat már az egész megyében az árrendezés szellemében fog­juk elvégezni. Az árrendezés bizonyos mér­tékig többletfogyasztásra ösz­tönzi a fogyasztókat, mert így a több tarifán felüli fogyasz­tás alacsonyabb egységára kedvezően befolyásolja a havi villanyszámla értékét. Kérjük fogyasztóinkat, hogy a na­gyobb háztartási készülékek, mint például rizsó, vasaló: kettős főzőlap, villamostűz- hely vásárlása előtt feltétlen kérjék az illetékes üzemveze­tőség véleményét, hogy a vá­sárolt készüléket tudják-e üzemeltetni. A hálózataink általában ré­giek. Ezeknek átépítése a je­lenlegi követelményeknek megfelelően igen nagy költsé­get jelent és azt kormányza­tunk egyik napról a másikra nem tudja biztosítani. A há­lózataink rendbehozatala hosz- szabb időt vesz igénybe, hogy minden egyes fogyasztó részé­re biztosítani tudjuk a na­gyobb háztartási készülékek gazdaságos üzemeltetését. Az árrendezés részletes vég­rehajtási utasítása több fon­tos kérdésre kiterjed, ame­lyekkel kapcsolatosan az üzemvezetőségeink és Körzet- szerelőségeink megfelelő tájé­koztatást adnak fogyasztóink­nak. Ezután minden számlá­hoz havi két forint készenléti díjat számítunk fel. Előzetes számítás szerint az új egységár mintegy 10—20 százalékos megtakarítást je­lent az üzletigazgatóságunk területén a fogyasztóknak, ami körülbelül kétmillió forint megtakarítást eredményez. 10 millió forint beruházás Igien jelentős lesz 1959-ben a íöldművesszövetkezetek be­ruházása. Üzletházak, székha­zak építésére, meglevő üzle­tek felújítására több mint tíz­millió forintot fordítanak. A beruházások értéke azonban sokkal több lesz év végére, mert a földművesszövetkeze­tek tagsága részint saját erő­ből is végez beruházásokat, s igen jelentős összegeket érő társadalmi munkára is tettek mór ígéreteket. Növelik szakismere* teiket a boldogi gazdák A téli napokat Boldogon is kihasználják a gazdák szak­mai ismeretei kibővítésére. A kultúrotthonban rendszeresen tart szakelőadásokat a község agronómusa különböző nö­vénytermesztési, kertészeti problémákról. Az előadásokat sok érdeklődő látogatja, nem ritka eset, hogy 80—100 gazda ismerkedik ilyen módon az új termelési módszerekkel. — ÁTADTÁK tegnap az új trafóállomást az Egri Autó­ipari forgácsológyámak. Az átadás ideje alatt a termelés­hez szükséges áramot az üzem saját agregátorával biztosítot­ta. Az öreg nyomdász MÉG GYEREK volt, alig múlt 14 éves, amikor 1906-ban eljegyezte magát a nyomdász szakmával a ma már ősz hajú, halk beszédű Varró Géza bá­csi, az egri nyomda 68 éves, nyugdíjas főgépmestere. Az igaz: nyugdíjban van, de azért gyakran ott találjuk őt régi munkahelyén, a gépek mellett. Szíve visszahúzza a régi, megszokott falak közé, jól esik hallgatnia a nyomó­gépek zakatolását, szívni a géptermek megszokott szagát, látni, hogyan nyomják az öreg gépek a színes plakátokat, a különböző nyomtatványokat, így, nyugdíjban is, szívesen dolgozik havonta 48 órát, csak ott lehessen régi munkatársai között. — Én már itt jobban érzem magam, mint otthon — mondja Varró bácsi. Meg is értjük őt, hiszen ez volt második otthona, itt kezd­te élete pályafutását és innen ment megbecsült munkája után nyugdíjba, 1957. májusá­ban. SUGÁR ISTVÁN: Ahogyan meséli élete törté­netét, a pergő évek esemé­nyeit, sok-sok mindent meg­tudunk munkájáról, sorsáról. 1910-ben részt vett a bér­mozgalomban, a fizetett sza­badság követelésében, s ez eredménnyel járt. 1912-ben alapító tagja volt a munkás­ság turista egyesületének. 1914- ben, amikor bevonult katoná­nak, már egyik harcosa volt a munkásmozgalomnak, s a le­szerelés után, 1919-ben, tagja lett a munkás—katonatanács­nak. Azóta is bátor, kitartó harcosá a munkásmozgalom­nak. BESZÉLGETÉS közben egy köteg különböző emléklapot tesz az asztalra. Nézzük: me­lyiket miért kapta. 1946-ban az országos szakszervezeti köz­pont tüntette ki jó munká­jáért, 1953-ban a megyei párt- bizottság elismerő oklevéllel jutalmazta, 1954-ben megkap­ta a könnyűipar kiváló dolgo­zója kitüntetést, 1955-ben pe­dig a Minisztertanács kiváló munkájáért ugyancsak dísz­oklevélben részesítette. Ezek az okmányok, emléklapok he­lyette beszélnek, harcos helyt­állását, jó munkáját bizonyít­ják. Az 52 év alatt — amit az egri nyomdánál töltött el — egész sor akkori és mai fiatal lett kiváló gépmester az ő tanítá­sa, oktatása révén. MUNKÁJÁRÓL nem szeret sokat beszélni, inkább, szíve­sebben a gépekről, a munká­ról szól. De az 52 esztendő, amit a szakmában eltöltött, feleslegessé teszi, hogy mes­terségét és iránta való szerete- tét külön hangsúlyozza. Ezt a véleményt erősíti meg a nyomda igazgatójának az a nyilatkozata is, amikor azt mondta: „Szeretném, ha az öreg Varró bácsi még mindig csak 40 éves lenne, mert nem­csak a munkáját, hanem mint embert is nagyon megszeret­tük.” (Kiss) I cukrászda korán bezár, — mehetnek a kocsmába a verpeléti fiatalok II fasizmus igazi arca: Hitler „békésterve egységes német nemzeti szo­cialista politikai, katonai és közigazgatási kormányzat alá lett volna helyezendő! A ve- zéri elgondolásban arról is ol­vashatunk, hogy ezt a hatal­mas területegységet hallatla­nul meg kell erősíteni kato­nailag, — hogy amennyiben nem sikerülne a dél-afrikai ré­szeket annektálni, akkor idő­vel a „szükséges intézkedések” innen kiindulólag megtehetők legyenek. Az elmondottak után min­denkit joggal érdekelhet, hogy mi volt Hitlernek terve a MAGYAR néppel? Akik a má­sodik világháború alatt nyitott szemmel nézték az eseménye­ket, láthatták, hogy a német nemzeti szocializmus részéről tervszerű aknamunka folyt a magyar nép és állam ellen. Ezt szolgálta a magyar hadse­reg oktalan elvéreztetése a Szovjetunió ellen viselt hadjá­rat során, mely igen jelentős érvágás volt a magyar nép erején. Ennek a nagy célnak a szolgálatába állították az úgy­nevezett zsidókérdésnek náci módjára való megoldását, a magyarországi népi németek­nek vezető szerepbe helyezé­sét, részükre fontos kulcspozí­ciók juttatását, a magyar gaz­dasági és kereskedelmi érde­keltségekben a német náci­barátoknak nyíltan, vagy lop­va való beépítését. A hitleri Németország összeomlása után előkerült más okmányokból is világosan kiderül, hogy a né­metek arra számítottak, hogy a magyarok nem tudják majd pótolni, részben a fronton, részben a gázkamrában el­pusztult, elpusztított kereske­delmi és ipari szakemberei­ket, minek révén azután eze­ket a fontos helyeket részben népi, részben birodalmi néme­tekkel szándékoztak pótolni — a magyarság rovására. Hitler élgondolásában Ma­gyarország is, mint az úgyne­vezett „német élettér” egyik jelentős tagja szerepelt. A ma­gyar paraszt, a tervek szerint, a megritkított népességű uk­rán és orosz lakta, volt szov­jet területekre lett volna „át­telepítve”. Természetesen ez az áttelepítés nem önkéntes alapon lett volna végrehajtan­dó, hanem adminisztratív esz­közök igénybevételével. A magyar nép paraszti tömegei­nek az országból való kiikta­tásával Hitler több legyet is ütött volna egy csapásra. Első­sorban ezzel az amúgy is gyű­lölt magyar népet gyöngítette volna további jelentős fokban, továbbá a magyar parasztok által elhagyott vagyont meg­bízható népi és birodalmi né­meteknek juttatta volna, har­mad, de nem utolsó sorban, a kitelepített magyar lakosság, keveredve az ukrán és orosz őslakossággal, hamarosan el­vesztette volna nemzeti jelle­gét, de hasonló sorsra jutottak volna a magyarokkal kevere­dett népek is. A terv foglalkozik a magyar értelmiséggel is és kifejti, A verpeléti fiatalok jogos panaszát tolmácsoljuk akkor, amikor a verpeléti cukrász­dáról írunk. A földművesszövetkezet kezelésében működő barát­ságos cukrászdát igen meg­szerették a verpeléti fiata­lok. Szívesen mentek be a tisztaságot sugárzó terembe, hogy egy gőzölgő fekete mel­lett beszélgessenek. Az utób­bi időben azonban legna­gyobb csodálkozásukra hiá­ba mentek este hét óra után. már csak zárt ajtókat talál­tak. Azóta már rendszerré vált ez a záróra. A fiata­lok, ha szórakozni akarnak, mehetnek a kocsmába, ahol nem a legemberibb módon zajlik a karambolozás és az italozás, A földművesszövetkezetnek is hasznot jelentene, ha leg­alább nyolc-kilenc óráig tar­taná nyitva a cukrászdát és azt hisszük a fiatalok szép­érzékét is jobban fejleszte­né, nevelésüket segítené, mint a kocsma. (k. j.) A csodálatos találmány Az automaták korában élünk, s hát így ki ne ismer­né az automaták ősét, leg­egyszerűbbet (!), melybe fe­lül bedobunk egy gombot és alul kiesik egy tantusz, vagy egy csokoládé, vagy egy cso­mag Kossuth. Nem ügyetlen Karinthy Ferenc érdekes automatája sem, amelyen fe­lül van egy gomb, amelyet ha megnyomunk, alul kiug­rik egy másik gomb, amelyet megint meg lehet nyomni. Mindezek betetőzésére Egerben új és csodálatos automata kezdte, meg műkö­dését: a szemét-automata. Mégy az utcán, kezedben gyűrt papír és jól nevelt vagy. Megkeresed ezt az automatát, ott áll a Széche­nyi utcán, s felül szépen be­dobod a szemetet és az auto­matán alul kiesik a — sze­mét. Korszakalkotó találmány! (-—o) A Gufler-ügy és Helmer belügyminiszter ff« hogy ezeknek teljes elnémete- sítése a cél! Nem egy, a néme­tektől zsákmányolt titkos ok­mányból is hasonló derül ki. Ezek az iratok a magyar értel­miséget „gerinctelen, befolyá­solható osztályként” könyvel­ték el, melyet jó állással, cí­mekkel, ranggal, ravaszsággal, hizelkedéssel hihetetlenül könnyen le lehet venni a lábá­ról. Ezen elképzeléseknek megfelelően igen „felfuttat­ták” volna az értelmiséget. így például ezerszámra küld­ték volna a németországi egye­temekre ösztöndíjjal tanulni, hogy ott azután százszázalékos nácit neveljenek belőlük! A hitleri terv részletesen ki­fejti a magyarországi gazdasá­gi helyzetre vonatkozó elkép­zeléseket is. Magyarország a „nagy német élettér keretén belül” nem termelhetett volna többé, és elsősorban élelmiszert, visszafejlesztették volna a ga­bonafélék termesztését is. A magyar mezőgazdaság döntő súllyal az ipari növények és olajos magvak termelésére lett volna „beállítva.” Hitler Adolf elgondolása szerint ugyanis a meghódított szovjet terület lett volna az egész német élettér gabonagyára és éléskmarája, ahonnan ellátták volna a Har­madik Német Birodalom és a fennhatósága alá csatolt csat­lósállamok lakosságát. Hogy az egyes csatlós népek teljesen ki legyenek szolgáltatva a nácik­nak, ezért született meg ez a Sankt Pölten, ez a gyönyö­rű fekvésű, alsóausztriai város egycsapásra az újságok hom­lokterébe került, mikor az oszt­rák hatóságok rájöttek, hogy Gufler, az utóbbi évek leghir- hedtebb tömeggyilkosa hat évig lakott falai között. Guflemak eddig számtalan gyilkosság és gyilkossági kí­sérlet terheli lelkiismeretét és a rendőrség nap mint nap újabb bűnesetek nyomaira jön rá, amelyekkel Guflert gyanú­sítják. A tömeggyilkos hét évig ve­zette orránál fogva az osztrák bűnügyi hatóságokat, s rejtély, hogyan sikerült neki ilyen hosszú ideig a homályban el­rejtőznie. Mindig voltak felderíthetet­len bűnesetek, amelyekért a rendőrséget "nem lehet hibáz­tatni. A Gufler-ügyben azon­ban súlyos mulasztások terhe­lik az osztrák rendőrséget és más bűnügyi szerveket. A vízből kifogott, meggyil­kolt nők hulláiból ugyanis egyszerűen öngyilkosok és sze­rencsétlenségek áldozatai let­tek a rendőrség jóvoltából, a törvényszéki orvosok pedig nem találtak a hullákban mér­get... terv. Amelyik ország népe ugyanis nem merészelne eset­leg kellő mértékben szót fo­gadni a német nemzeti szocia­lizmusnak, az egyszerűen nem kapott volna gabonát és éhen- pusztulhatott volna! Említésre érdemes még az a jelentős tény is, hogy a volt szovjet földre telepítendő ma­gyarok nem kaptak volna ott sem földet, mert az „örök időkre” a német állam és „nép­közösség” birtokába ment vol­na a megszállás ténye révén át, — így örök életére cseléd­ként dolgozhatott volna a ha zájából kiebrudalt magyar pa­rasztság! Úgy hisszük, hogy a kötet' nyi terjedelmű hitleri béke­tervezetnek, ilyen szűk kere­tek között való ismertetése is mindenkit meggyőzhet arról a rideg tényről, hogy a hitleri nemzeti szocialista fasizmus, szövetségest és ellenséget egy■ aránt ki akart forgatni nemze­ti mivoltából, meg akart fosz­tani nemzeti sajátosságaitól és hazájától, hogy rabszolgaként szolgálják „a felsőbbrendű né­met fajt”, mely Hitler Adolf kegyelméből betöltötte volna uralmát az egész világ felett. Ettől az ördögi tervnek a va­lóra válásától mentette meg az emberiséget a szabad világ népeinek nagy összefogása, mely halálos csapást mért ar­ra a német fasiszta politikai, gazdasági és ideológiai rend­szerre, mely rabigába hajtotta volna az egész világ népeit. Igen! E dokumentum is élő bizonyíték! Mint a régiek mon­dották: „facta loquuntur!”, azaz: a tények beszélnek! Pedig a Gufler-ügy felfede­zésének kulcsa már egy évvel ezelőtt kezében volt a Sankt Pölten-i rendőrségnek. Történt ugyanis, hogy a tö­meggyilkos Gufler bizonyos Richard Wagnert itallal elalta­tott, majd kirabolt, s a szeren­csétlen áldozat csak a véletlen szerencsének köszönhette, hogy életben maradt. Természetesen azonnal a rendőrségre sietett, ahol azon­ban bejelentését nem vették komolyan, sőt, ráfogták, hogy részeg. Wágner nem nyugodott bele a dologba, s állandó sürgetéseivel sikerült elérnie, hogy Gufler ellen megindítot­ták a nyomozást. Gufler autójának számai nyomra vezettek, a gyilkos azonban nem tartózkodott a lakásán, mire idézést küldtek ki részére. (!!) Persze, hogy nem jelent meg és a rendőrség szegény mit tehetett mást, — ad acta tette az ügyet. Pedig, ha akkor leartóztat- ják, legalább négy női áldoza­tának életét megmenthették volna. A rendőrség és a bűnügyi szervek nem lusták, mint ahogy a látszat mutatja, ha­nem a módszerük hibás. S ezért Helmer belügyminiszter a felelős. A Volksstimme már többször is rámutatott arra, hogy a bűn­ügyi tisztviselőknek nincs ide­jük a bűnesetekkel foglalkoz­ni, mert Helmer jóvoltából po­litikai információkat kell be- szerezniök nyugati megbízóik részére. Sankt Pöltenben például ki kellett deríteni, hogy az Ausztráliába kivándorolni szándékozó 17 éves Erika B. nem tagja-e az osztrák kom­munista ifjúsági szervezet­nek... Helmer úr nem törődik « közbiztonsággal! A belügyi tárcában 1945. óta egyetlen „reform” lett megva­lósítva, a „tisztogatás”, mely­nek során sok embert elbocsá­tottak állásából különböző po­litikai okokra hivatkozva. Amíg a szovjet megszálló csapiatok Ausztriában tartóz­kodtak, Helmer belügyminisz­ter „az oroszokra” hárított mindent, a bizonyság azonban az, hogy a bűnesetek száma a szovjet csapiatok kivonása után sem csökkent, hanem növeke­dett. A Gufler-féle tömeggyil­kosság jó része is 1958-ban történt, de a belügyminiszter úr ekkor más munkával, a „tisztogatással” volt elfoglalva, no meg kedvenceivel, a ma­gyar disszidensekkel... Ráadásul minden héten egy kommunistaellenes beszédet kellett szegénynek mondania és izgató cikkeket írnia a népi demokráciák ellen. Vajon meddig tűri ezt még az osztrák nép? (A Volksstimme alapján)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents