Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

1959. január 14., szerda

NEPÜJSÄG

s

Este egy rendőrőrsön

AZ EGRI BELTERÜLETI

rendőrőrs épülete előtt kerékpárok sorakoznak. Várják gazdájukat, akik néhány perc múlva elindulnak, hogy vigyázzanak a pihenni vágyó város nyugalmára, zavartalan álmára.

Az őrsparancsnoki szobában keményen jelentkezik egy rendőr:

— Törzsőrmester elvtár®, a szolgálatba induló járőrök eligazításra felálltak.

Z. István törzsőrmester, őrs- parancsnokhelyettes néhány perc múlva ott áll a felsorakozott szürke esőköpenyes emberek előtt. Maga az eligazítás, a napszak előfordulható eseményeire vonatkozó feladatok meghatározása, mindössze réhány percig tart. Ami utána következik, az a fontosabb, érdekesebb. Kiselőadás, kérdések formájában átismételni a rendőri szolgálat szabályzatának egy-egy, éppen a következő szolgálatra vonatkozó pontját. Azért, hogy a szolgálatos rendőr mindig tudja, mi a feladata, ha különböző események fordulnak elő, de munkáját mindig az előírások engedte törvényes határok átlépése nélkül végezze.

Z. törzsőrmester végre engedélyt ad a járőr eltávozására, s a szürkeköpenyes férfiak elindulnak társaik felváltására, „a dolgozó nép állama társadalmi rendjének és köz- biztonságának1’, a becsületes munka után pihenőre térj: emberek nyugalmának őrzésére;

CSAK NÉHÁNY PERC telik el csendben. Utána ismét megelevenedik az őrs. A szolgálatról visszatért járőrök jelentenek röviden, tömören.

N. Ferenc őrmester lép a 6zobába:

— Jelentem, hogy szolgálatom alatt semmi különös esemény nem történt, csupán egy ittas művezetőt kellett figyelmeztetnem.

— Mit csinált?

— Vitatkozott üzemének egyiik gépkocsivezetőjével, hogy fuvarja nem szerepel a menetlevélen. Az ellenőrzés kiderítette, hogy minden útja pontosan fel van tüntetve. Ezenkívül egy fiatalembert állítottam meg, aki lámpa nélkül kerékpározott.

— Jó, köszönöm.. s

Sz. János szakaszvezető jelentkezik:

— öt alkalommal kellett figyelmeztetnem különböző szabálytalanságokat vétő embereket ..:

Sz. László őrmester számol be:

— Három figyelmeztetés és egy szabálysértési feljelentés. Egy házhoz kihívtak;;«

— Mi történt?

Kis mosoly, ami azt is jelenti, nem nagy újdonság, csaknem mindennapos dolog — sajnos. Aztán jön a válasz:

— Testvérek veszekedése. Az egyiket kitiltották a házból, mégis visszatért. Azt akarták eltávolítani.

P. Emil őrmester szolgálata volt a legizgalmasabb:

Délután egy Ikarusz autóbusz haladt el mellettem. Alig ment tovább vagy 15 métert, látom, hogy a baloldalon az egyik hátsó kereke kiesik és „önállóan’1 gurul tovább. A busz persze fékezett, néhány méteren belül megállt, s így nem történt semmi baj Annál nagyobb szerencse, mert elég sok utas ült benne ..;

MINDIG VAN TEHAT valami esemény, izgalom. A szolgálat enélkül elképzelhetetlen. Ezek azonban olyan „szokásos” dolgok. Mert van különlegesség is, amik mindig ott élnek a rendőrök emlékében, akár régen történt, akár néhány hónapja. Ezekről a pihenő időben beszélgetnek leginkább. Akkor van mód, alkalom a visszaemlékezésekre. Mint most is.

Az őrs úgynevezett kapusszobájában a kis kerek asztal mellett, két, szolgálatról hazatért rendőr vacsorázik. Egyikük, Sz. János szakaszvezető, meséli a következő történetet:

— Érdekes, hogy az ember emlékezetében mindig az az élmény marad meg legjobban, amiben maga is veszélyben forgott — mondja. — így van ez velem 'is. Egy alkalommal járőrtársammal járva a számunkra kijelölt utat, három férfi betett felénk azzal, hogy

a közeli pincében két garázda duhajkodik. Három idegent megvertek már, a hordókból kirugdalták a dugókat, meg ehhez hasonló dolgokat műveltek. Siettünk arra. Már a pinceajtóban összetalálkoztunk. El akartaik tűnni. Mondom a társamnak, hogy az adatokat vegye fel én meg addig vigyázok rájuk, de ezek nem maradtak békén. A város legnagyobb rémei voltak. Most is igazolták hírüket: nekünk jöttek. Próbáltuk csillapítani őket, nem sikerült. Újra csak támadtak. A végeredmény az lett, hogy behoztuk őket ide az őrsre. Erre mindketten nekiestek egy ugyancsak előállított részeg embernek, s alaposan felpofozták. Ezt a szerencsétlent saját érdekében hozták be, nehogy az ital hatása alatt kárt tegyen magában, vagy másban — ők meg kiverték a mámort a fejéből. Végeredményben azért mindketten megkapták a magukét. Hatóság elleni erőszak miatt elítélték a két fenegyereket, s az egyiknek régebbi, hathónapi felfüggesztett büntetését is le kellett töltenie.

AZ ÉLMÉNYEK EGY része az ellenforradalom utáni időkkel kapcsolatos. S szereplőik sajnálatos módon többnyire gyermekek, akik talán nem is tudták, hányszor játszottak a maguk és mások életével.

Egy ilyen eset jut most Sz; János eszébe.

— Egyszer a Szarvas téren jártam, 1957. nyarán. Közelemben gyermekek játszottak, in- diánost, vagy katonásdit. Nézegettem őket, mosolyogtam rájuk, ők meg még jobban nekibátorodtak. Váratlanul dörrenést hallok a közelből. A hang keletkezési iránya felé igyekszem, s néhány pillanat múlva az egyik játszadozó kisfiú tűnik fel előttem. A kezében egy hadipuska. Rákiáltok,

s eldobatom vele. Aztán felveszem a fegyvert, s a gyereket magam előtt küldve, bejöttünk az őrsre. Még most is rossz rágondolni, mi lehetett volna, ha történetesen nem jár arra rendőr, s a puska továbbra is a gyermekek játékszere marad.

— Ilyen eset nemcsak Egerben fordul elő — veszi át a szót B. Imre szakaszvezető. — Még vidéken teljesítettem szolgálatot abban az időben, amikor az egyik iskola tanítója szólt, hogy nem tudja, miért, de néhány gyerek állandóan az erdőbe jár játszani. Behívattuk valamennyit az igazgatóhoz, s ha nem is egykönnyen, de bevallották, hogy fegyvert rejtegetnek. Valóban. Meg is találtuk azt egy fa tövében. Éppen úgy, mint — s itt elneveti magát — a pénzt a ravasz tolvajnál.;

AZ ÜJ MOTORKERÉKPÁROMAT járattam akkor, — emlékezik vissza a szakaszvezető, hogy ne melegedjen fel a gép, betértem egy ismerős házhoz, pihenni. Egyszerre csak szalad egy asszony, s alig tudja kilihegni, hogy két teherautó van itt a faluban, s utasai közül egy férfi ellopta 650 forintját. Nem voltam ugyan szolgálatban, de ilyenkor, amikor az emberek megsegítéséről van szó, ez nem számít. Kiszaladtam, s igazoltattam az első kocsi utasait. Semmi gyanús. A másodikhoz lépek, s amint kinyitom a vezetőfülke ajtaját, már megvillant bennem: ez az idegesszemű, fehéringes férfi lesz a tolvaj! Bevittem a tanácsházra. Megmotoztam. A pénz sehol. Mit tegyek? Kénytelen voltam elengedni; De azért csak utána néztem. Sántított. Mép pedig gyanúsan. Hívjuk csak vissza! — Vetkőzzön le teljesen — utasítottam, s lám

a pénz elő is került, az egyik cipőjéből.

— Ravaszak, körmönfontak a tolvajok — kapcsolódik az egyre izgalmasabb beszélgetésbe D. István őrmester —, de hát azért csak túljárunk az eszükön. Mint egykori területfelelős, jól tudom, aki rosszban töri a fejét, azt az időt használja ki, amikor nincs rendőr a faluban. Az egyik községben is így történt. Egy alkalommal a szokottnál későbben tudtam hazaindulni, s alig hogy kiértem a házak közül, motorom lámpája két férfit és egy nőt világított meg. Egy üres, kétkerekű kordét húztak. Vajon hova? Ezeket meg kell várni. Hagytam, hadd menjenek, magam meg csendben visszagurultam a lejtőn' a falu széléig. Ott vártam rájuk. Jöttek is nemsokára. A kenetlen kordé úgy nyi- korgott, mint amin nehéz teher van. Megállítom őket. Az öreg volt befogva a két rúd közé, a fia, meg a menye kétoldalt támogatták a rakományt, négy darab gyönyörű, szerszámfának való akácrudat. Nem sokáig maradt az övék. Származási papír, igazolvány, sehol, semmi. A tanácshoz vitettem a fát, a tolvajok meg megkapták a maguk három hónapi börtönbüntetését...

AZ ÉLMÉNYEK, ELBESZÉLÉSEK, a visszaemlékezések apró történetei sohasem fogynának el. De pihenni is kell egy keveset. Néhány óra múltán, az éjszaka közepén az itt beszélgető rendőrök ismét felcsatolják derékszíjukat és szolgálatba mennek. Óvni a garázdától, a részegektől, a tolvajoktól, mindazoktól, akik rendünk ellen vétenek, akik háborgatni akarják nyugalmunkat, a szorgalmas, becsületesen dolgozó emberek szépülő életét, i j

—ger.

Szabályozták a fiatalkorúak mozilátogatását

A kiskorúak mozilátogatása és a nevelés összhangjának biztosítása érdekében a művelődésügyi miniszter rendeletet adott ki a kiskorúak filmszínház-látogatásának szabályozására.

A rendelet kimondja, hogy a bemutatásra kerülő filmeket nevelési szempontból minősíteni kell aszerint, hogy azokat csuk' 18 éven felüliek, vagy 18 éven aluliak is látogathatják-e. A 18 éven aluliak által

RÉGI TAPASZTALAT az,

hogy egy személy, illetve személye által képviselt ideológiai, politikai és gazdasági rendszer, a legjobban a saját belső céljaira készült, belső titkos irataiból lesz teljességgel felismerhető. Az „ad usum proprium”, a saját használatra készített iratokban azért leple- ződik le legtökéletesebben az egyén és a rendszer, — mert itt ' a legőszintébben nyilatkozik meg, itt nincs semmi célja a tömegek szemét vakító maszlagnak.

Németországnak a hitleri fasizmus alól való felszabadítása során, a részvevő szovjet, amerikai és angol hadseregben egészen sajátságos különítmények tevékenykedtek. Ezeknek az volt a speciális feladatuk, hogy a már felszabadított területen bárhol fellelhető jelen- : tékeny Hitler-fasiszta iratanyagokat felkutassák és gondoskodjanak azok biztonságos helyre való szállításáról és fel- ; dolgozásáról, kiértékeléséről. Ilyen módszerrel kerültek azután kézre, — többek között ■ a német nácipárt, a vezérkar és a főhadiszállás, valamint a titkos rendőrség és nem utolsó sorban Hitler Adolf „Vezéri Kancellária”-jának hallatlanul gazdag és páratlanul érdekes és tanulságos levéltárai.

Az amerikai katonai nyomozóknak, — Véletlen szerencse révén, — sikerült egy rendkívül jelentős iratköteg birtokálba jutniok. A köteg két részből

is megtekinthető filmeknél külön fel kell tüntetni azt is, hogy a film 14, illetve 10 éven aluliaknak nem ajánlott, vagy bizonyos koron felüli fiatalok részére Különösen ajánlott. A filmek minősítését a propa- gandaanyagokon (plakát, moziműsor stb.) is minden esetben fel kell tüntetni.

A rendelet a filmszínházak dolgozóit kötelezi arra, hogy a csak 18 éven felüli filmekSUGÁR ISTVÁNs

re való belépéstől a 18 éven aluliakat a jegy árának megtérítése nélkül tiltsák el és a tilalomnak szükség esetén rendőri közeg közreműködésével is szerezzenek érvényt. A rendelet hangsúlyozza, hogy a 18 éven felüliek részére készült filmeket kiskorúak felnőtt kíséretében sem tekinthetik meg. A filmszínházak dolgozóit a tilalom betartásának elmulasztása esetén fegyelmi úton vonják felelősségre;

JL telefon nélküli gyár

Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen történt ez a kis mese, amikor az emberek tervszerűtlenül éltek és építették a kenyérgyárakat. Nagyon régen történt, alig egy éve.

Felhevült hírvivő fut végig a kis városka főutcáján, kezében lobogtatva a kenyérgyár vezetőségének üzenetét a városi tanács ipari osztályának.

Hogy-hogy hírvivő a XX. században? Hiába tűnik eleinte csodálatosnak, ez így van. Kicsit eltúlozva talán a dolgot, de a három és fél millió forintos költséggel felépült gyöngyösi kenyérgyár vezetősége saját hibájából csak így tud kapcsolatot tartani a város vezetőivel és többi üzemeivel. Hogy mi okozta ezt a kezdetleges hírközlést, a kételkedők megnyugtatására röviden elmondjuk:

Gyöngyös város szélében Heves megye legkorszerűbb kenyérgyárát építették fel. A modern gépi berendezések beszerzése mellett az új kenyérgyár vezetősége elfelejtette megrendelni a telefon beszerelését. Január 1-én üzembe állt a kenyérgyár, megindult a termelés. Munka közben, ha valami hiba, vagy baleset történne a gyárban — mint már előbb is említettük —, gyalogos futó vi- hetné a hírt a mentőállomásra, vagy a javító üzemekhez.

Korszerű gyár, mégis ilyen elemi hibákat vétett a gyár vezetősége. Utólagosan kellene intézkedni és sürgősen bekapcsoltatni az új kenyérgyárat a gyöngyösi telefonhálózatba. Még nem történt semmi különösebb esemény a gyárban, de a gyár vezetőségének munkáját is nagyban megkönnyítené, ha nem kellene minden kis ügyben átiratot küldeni levélben a város illetékes szerveihez és a szomszéd üzemekhez, hanem telefonon keresztül tudnák ezt lebonyolítani.

Vagy talán az új kenyérgyár Csipkerózsika módjára akar néma hallgatásba burkolózni? Ideje lenne már, hogy bevezessék a telefont a gyöngyösi kenyérgyárba.

KOVÁCS JÁNOS

Mennyei leltár

;v'.-.

,;M V

— Hát ezt meg ki az isten teremtette'!...

II fasizmus igazi arca: Hitler „béke“-terve

állott: az egyik gyorsírásos feljegyzéseket, a másik pedig egy már letisztázott, gépelt szövegrészt foglalt magában. Említésre érdemes, hogy a gépírásos iratcsomó, azzal a különleges nagybetűs írógéppel készült, melyen a Hitler elé került okmányokat gépelték. (Tudni való ugyanis, hogy Hitlernek a háború alatt megromlott a látóképessége, de hiúságból nem hordott szemüveget és ilyen módon küszöbölte azután ki, hogy az őt érintő iratok tanulmányozása során szemüveget ne kelljen viselnie.) Az említett iratcsomóról, mindjárt az első tanulmányozás során kiderült, hogy az nem más, mint Hitler Adolfnak, a második világháború utáni időszakra szóló „béke”- tervezete. Mivel ebből a hallatlanul becses iratcsomóból ismerhetjük meg legtökéletesebben azt az életet és sorsot, melyet a „Vezér” nekünk, magyaroknak, Európa és a világ népeinek szánt, — méltán igényt tarthatnak rá olvasóink, hogy részletesebben ismertessük, — annál is inkább, mivel ez az okmány, — tudomásom szerint — még magyar nyelven nem került nyilvánosság elé.

A szöveget Hitler személyesen diktálta, zömében még 1942-ben, az észak-afrikai amerikai partraszállás és a

sztálingrádi katasztrófa előtt. Hitler diktátumában „lerakta az új világ alapjait” és megszabta a világ népeinek jövendő sorsát. Megdöbbentő e politikai és gazdasági vonatkozásokban gazdag dokumentum. Szemnyitogató bizonyíték ez azok számára, akik annak idején bedőltek a hitleri maszlagnak és hittek hazugságainak, — de azon kevesek számára is, akik esetleg még mindig melengetnek valami hitleri őrületet szívük-lelkük legeldugottabb zugában.

MINT TUDJUK: Hitler 1941. októberében ünnepélyesen bejelentette a Szovjetunió teljes összeomlását: „...Kijelentem,

mert most már kijelenthetem: ez az ellenfél megtört és nem támadhat fel soha többé... már csak a rendőri intézkedések vannak hátra...” 1942-ben, amikor eme okmányt diktálta, már másként látta a helyzetet. A tervezetben úgy véli Hitler, hogy előbb Angliát és Amerikát győzi le, a Szovjetunió majd „az Uraiig előnyomult német hadsereg”-gel fegyver- szünetet köt, belátva harca „céltalanságát.”

A SZOVJETUNIÓ felosztását így tervezte Hitler: az Ural hegységig terjedő rész (Oroszország, Ukrajna ás a Kaukázus vidéke) német fennhatóság alá kerül, — az Uralon

ív

túli részén az Ochocki- és Japán-tenger partjait, Vladivosz- toktól egészen Kamcsatkáig, a fasiszta japán császárság kapja. így tehát megfosztotta volna a Szovjetuniót összes melegtengeri kikötőjétől és részére csupán az Északi Jeges-tengeren hagyott volna hajózható kikötőket.

A megszállott szovjet részek lakosságának „sorai megritkí- tandók!” Ezt tömegkivégzésekkel, deportálással és sok munkával — kevés élelemmel szándékozott elérni. A szovjet ipart teljesen leszerelné, mert Oroszországnak és Ukrajnának, „Németország gabonagyára’’ nem éppen megtisztelő címet adományozta. A náci megszállás alá került terület földje teljes egészében német állami tulajdonba került volna. A szükséges mezőgazdasági munkát a lecsökkent létszámú szovjet és az európai részekről odatelepített népek végezték volna A szovjet ipari szakmunkások „munkáshadseregek”-be osztandók és Németországba szál- lítandók, hol a fajtiszta árja németektől szigorú elkülönítettségben, zárt kolóniákban tengették volna életüket. „Szigorúan szabályozott szaporodási körülmények”-et írt elő: csak a német ipar szükségletének megfelelően szaporodhatnak az orosz munkások!

A Szovjetunió értelmiségi

lakosságát teljesen kiirtásra Ítélte Hitler tervezete, azon elgondolás alapján, hogy „az orosz népnek semmiféle vezetőrétegre sincs szüksége!”

MILYEN SORSOT szánt a „Vezér” az Ural hegységen túli, „meghagyott” szovjet országnak? Gyáriparát leszereltette volna, csak a lekszüksé- gesebb létfenntartási ipart engedélyezte volna. Az Uralon túli részek katonai megszállására azért nem gondolt Hitler, nehogy „a német megszálló csapatok az orosz és más hatalmas tömegek kohójába kerüljenek.” Szibéria viselte volna a német náci háborús kiadások 50 százalékát, melyet munkateljesítménnyel, aranynyal és nemesfémekkel kellett volna fizetnie. Szibéria hallatlan természeti kincseit is német náci export-import társaság aknázza ki a tervek szerint. De ne higgyük, hogy ez még minden! Nem! A szibériai iskolák fele német náci felügyelet alá helyezendő, a népesség szaporodása ^szigorú tör- . vények szerint korlátozandó, —■ természetesen a kommunista párt feloszlatandó és minden egyes várttag felelősségre vonandó. Hitler elgondolása e tervekben az volt, amint azt meg is írta, hogy mivel Szibéria népei másodrendű népek, ezért nem keveredhetnek a fehér európaival, ezért nem alkalmasak a kultúrára és civilizációra!

(Folytatjuk.)