Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

1959. január 11., vasárnap NEPÜJSÄG ff Kiváló állattenyésztők között HAZÁNKBAN három egye­temi tangazdaság működik, amelyek közül az egyik itt van Nagygomboson. A gazdaság, amely a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem hallgatiónak gyakorlati képzését biztosítja, megyénk egyik legszebb min­tagazdasága. A gazdaságban dolgozó szak­emberek nemcsak az egyete­mistákat tanítják, hanem kí­sérleteket is végeznek mind a növénytermesztés, mind az ál­lattenyésztés terén. Mrázik Géza, a gazdaság fő- éllattenyésztője kérésünkre be­mutatja a jószágállományt és készséggel válaszol kérdé­seinkre is. Elmondja, hogy a gazdaságnak tehenészete, ser­téstenyészete, juhászata, lóál­lománya, valamint baromfi­telepe van és az állattenyész­tés korszerűen, a legfejlettebb módszerek figyelembe vételé­vel történik. A látogató, aki belép a ha­talmas kapun, mindenekelőtt a rendre, a tisztaságra lesz fi­gyelmes és itt, a hatalmas mé­retű tehénistállóban ugyan­csak ezt tapasztaljuk. A tehe­nek, — számszerint száz­huszonhárom — békésen he­vernek vagy álldogálnak a be­tonjászol előtt. — A gazdaságnak korszerű és gépesített tehenészete van, — magyarázza Mrázik Géza íőállattenyésztő és felhívja né­hány tehénre a figyelmet. Nagy testű, vörös-tarka tehén az „Árnál”. Feje fölött fekete tábla, amelyről leolvashatjuk az állat adatait, és ezek között is a napi tejtermelését. Amál nem hoz szégyent gazdáira, hisz napi átlagos tejtermelése 36 liter. Kissé távolabb, újabb nevet olvasunk a fekete táb­lácskán. 186-os számú „Ga­lamb” 1946-ban született. Élet­teljesítménye 41 353 liter, 1653 kiló zsírtartalommal. Szom­szédja a „Lujza”, amely az el­múlt évben 7532 kiló tejet adott és jelenleg 20 liter a na­pi átlaga. — A gazdaságnak több, hétezer literen felüli te­hene van — mondja Mrázik elvtárs — törzskönyvezett, vagy törzskönyvi megfigyelés alatt áll. A gazdaság jelenleg egy elit-törzs kialakításán fá­radozik, ami a jelek szerint sikerül is a közeljövőben. NÉZEGETJÜK, ‘vizsgalat­juk a tisztaságtól ragyogó is­tállóban békésen kérődző jó­szágokat és közben azt is meg­tudjuk, hogy itt, Nagy gom bo­son 4352 kiló az egy tehénre eső tejtermelés és 3,9 százalé­kos a tej zsír-tartalma. A gaz­daságban kizárólag mestersé­ges megtermékenyítést alkal­maznak és a borjakat is a leg­fejlettebb módszerek szerint nevelik. A takarmány-előkészítőben találkozunk Hackersmith Pál, Sándor Ferenc és Czifrik Ist­ván fejősökkel, akiknek igen komoly részük van abban, hogy a gazdaság tejtermelés tekinté- ben ilyen szép eredménnyel dicsekedhet. A fejőgulyások 15—15 tehenet kezelnek, kere­setük évi átlagban is eléri a kétezer forintot. Valamennyi­üknek az a véleménye, hogy a jó eredmények első feltétele az, hogy a gondozók szeressék a jószágot. A tehén nem hálát­lan akkor, ha megkapja mind­azt, amire szüksége van. A ki­fogástalan minőségű takar­mány, a jószágok tisztántartá­sa, jártatása, egészségügyi gon­dozása, mind olyan feladat, amelyek nélkül ma már nem képzelhető el korszerű állatte­nvpsTÍPs A GAZDASÁG főállatte­nyésztője bemutatja a sertés-, juh- és baromfitenyészetet is. Jelenleg 192 anyakocájuk van, amelyeknél éppen ezekben a napokban van a fialási idő­szak. A múlt esztendő fialási átlaga 9 darab volt. A gazda­ság egyébként ez évben kíván áttérni az úgynevezett Dán- lapáj hússertés tenyésztésére. Érdeklődéssel hallottuk a juhokról szóló beszámolót is, hisz az elmúlt évben a gazda­ság kiváló minőségű gyapjú* termelt és eredményes keresz- tezési kísérleteket is folytatott. Az állomány fésűs merinói, 1958-ban a nyírási átlag 4 kiló gyapjú volt. összes gyapjúter- melésük a múlt esztendőben 3131 kiló volt. Hallottunk ar­ról is, hogy 150 pecsenye­bárányt exportálnak és külö­nösen a görögöknél van nagy keletje a magyar báránynak. A 780 darabot számláló ba­romfiállomány szintén egyik büszkesége a gazdaságnak. Úgy mondják, hogy hazánk­ban már csupán itt tenyésztik az úgynevezett fehér fogoly- leghom fajtát, méghozzá szép eredménnyel, hisz a múlt évi tojástermélesi átlag 163 darab volt. Nagy súlyt helyeznek a baromfiak etetésére, változatos takarmányozására, különös te­kintettel a fehérjedús elesé- gekre. A tyúkok tojatása is a legkorszerűbb módon történik. Külön szót érdemel a gazda­ság lótenyészete. A nagygom­bosi gazdaságban tenyésztett öszvérek különösen beváltak és jól jövedelmeznek. Egy 14 hónapos öszvér, amely igavo­násra már kiválóan alkalmas, 10—12 ezer forintba kerül. Eger és Gyöngyös vidékén, a hegyi terepeken már ismerik az itteni öszvéreket, de jelen­tős mennyiség megy olasz és egyiptomi exportra. A gazdaságlátogatás végén az volt a benyomásunk, hogy a Nagygombosi Tangazdaság valóban mintagazdaság, amit az is bizonyít, hogy az Egye­sült Arab Köztársaságból ti­zennyolc egyetemista itt, Nagy­gomboson folytatja tanulmá­nyait, illetve itt sajátítják el a nagyüzemi gazdálkodás mód­szereit. MRÁZIK GÉZA főállatte- nyésztőtől örömmel hallottunk arról is, hogy az egyetemi hall­gatókon és a külföldieken kí­vül termelőszövetkezetek, gaz­daságok vezetői is egyre gyak­rabban látogatnak el hozzájuk tanulni, tapasztalatokat gyűj­teni. Nem kétséges, hogy itt, Nagygomboson igen fejlett és modern állattenyésztést láthat­nak és tapasztalataikat, mód­szereiket a gazdaság dolgozói szívesen és készségesen rendel­kezésére bocsátják az érdek­lődőknek. Ha az arabok eljöttek tanul­ni Egyiptomból Nagygombosra, mennyivel könnyebb nekünk, Heves megyeieknek megláto­gatni ezt a szép, korszerű gaz­daságot, amelyre valamennyi­en csak büszkék lehetünk. Szalay István Az újjáépült Varsó Szürkén hömpölyög medré­ben Lengyelország folyóinak királynője, a szeretett Visztu­la, A folyó balpartján, egy töl­tésoldal mögötti lapos teraszon áll Varsó, a könnyek, a jaj, a vér, a pusztulás, a náci vad- állatiasság mártírvárosa, s az utcáit járó idegen úgy látja: házainak ablakszeme félig könnyes, félig nevetős, mint a mesében. A könnyek az 1944. évi varsói felkelés 63 napos hősies harca során elpusztult lengyel hazafiakat siratják, s a mosoly az újjáépítésnek, az üszkökön úrrá lenni tudó épí­tő embereknek szól. Egykori feliegyzések szerint Varsó a XIII. században épül­hetett tipikusan gótikus építé­szeti stílusban, s a XVI. szá­zad közepe óta Lengyelország fővárosa. A Visztula jobbpart­jára épült fel Praga, Varsó elővárosa. Amikor 1939-ben az első pusztító német bomba a fővá­rosra hullott — egymilliókét­százezer lakosa lehetett. A la­kosságnak mintegy négyötöd része a folyó baípartján la­kott, de az ostrom és a véde­kezés alatt mindkét rész egy­formán súlyos károkat szen­vedett. A hitleri parancs szerint a lengyel fővárosnak el kel­lett tűnnie a föld színéről, s e barbár parancsot a „vezér’” pribékjei csaknem szó szerint végrehajtatták. Az 1944. évi varsói felkelés után, melyet 63 napig tartó hősies, de egyenlőtlen harc után az SS-ek vérbefolytottak — a megmaradt lakosságot ki­telepítették. A mikor 1945. januárjában r lakosság kezdett visszaszivá­rogni — Varsó he] ' i csak hatalmas romhalmazt talált A kegyetlen dúlás következ­tében 957 felbecsülhetetlen ér­tékű műemlék pusztult el, melynek jó része a XVIII.— XIX. századból való volt. A várost — hozzávetőleges szá­mítások szerint — 85 százalé­kos kár érte; A nép azonban . rettenetes pusztulás láttán is erős ma­radt, s rövidesen nekilátott az újjáépítésnek. . Legelőször a város főútvo­nalán, a Marsalkowszkán, a Novy Swiaton és a Jeruzsá- lem-fasoron kezdődtek meg a munkák, s ekkor a főváros lé- lelvszárna 750 ezer fő volt. Az újjáépítő hősök borzal­mas lakásviszonyok között él­tek, de az iskolák mindenütt működtek, annak ellenére, hogy a tanítás a romok kö­zött, vagy a parkokban folyt. A varsóiak jól em a .eznék arra, hogy az első vendéglőt egy szitává lőtt villamoskocsi­ban rendezték be, valahol a Marsaíkowszka úton S a szorgalmas munka ered me­nye Képpen lassan eltűntek a romok is, megváltozott, ki­cserélődött a város arculata. A hatalmas arányú építke­zés ellenére sem javult azon­ban lényegesen a lakáshely­zet. mert Varsó lakosainak száma meglepő gyorsasággal növekszik. Az úiiáépített városban szeles utak, gyönyörű parkok épültek, szerte a Visztula hosszában. A centrumban mo­dern városnegyed emelkedik égmektörő házaival, ez az úgy­nevezett Marsaíkowszka vá­rosnegyed. Új város épült a régi helyén, de az újjáépített, ólsori eredetű házak Varsót összekötik a múlttal. Varsó már nem háborúsúj­totta sebeit gyógyítgatja, ha­A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autóközlekedési Tanintézete a Heves megye területére eső tanfolyammen­tes gépjárművezetői vizsgára való jelentkezés hivatali he­lyiségét Eger, Kossuth Lajos utca 4. szám alól 1959. január 1-vel Eger, Széchenyi utca 16. szám alatt levő Szakszervezeti nem terjeszkedik, növekszik, él. Legszebb alkotása a több mint 30 emeletes, monumen­tális építmény, a Tudomány és Kultúra Palotája. Pragaban 80 ezer személyt befogadó stadion épült, s mind , sűrűbben emelkednek ki a földből a hatalmas, korsze­rű gyárak, üzemek. A lengyelek úgy tervezik, hogy 25 év múlva, Varsó la­kossága eléri a kétmilliót. Az ilyen világvárosnak per­sze „ legrövidebb időn bélül szüksége lesz földalatti gyorS- vasútra, az óriási forgalom le­bonyolítására. Ezenkívül ren­geteg” villamoskocsi és troli­busz kell, mert a gyerekek egy időben járnak iskolába, s ilyenkor túlméretezödik az ut­ca forgalma. A lakások, melyék jó ize előregyártott elemekből ké­szül egyszerűek, tágasak» világosak Az utcák legtöbbjét pazar neoncsövek dlágítják be. Var­sót öt új híd köti össze elővá­rosával, Pragava,1. de, hogy az előváros ne legyen vidékies jellegű — a varsóiaknak bosz- szú ideig türelmesen kell vár- niok. A külföldi turisták csodá­lattal szemlélik a lengyel fő­város háború utáni gyors fej­lődését, a varsóiak azonban türelmetlenek az építkezés ütemével szemben. Azt szeretnék ha már befe­jeződött ve’ .1 az újjáépítés. (Z. J.) Székház, földszint 1. szám alá helyezte át. A tanfolyammentes gépjár­művezetői vizsga jelentkezési ideje továbbra is változatlanul minden héten kedden délelőtt 7-től 10 óráig lesz megtartva. K. P. M. Autóközlekedési Tanintézet egri ügyintézője. Levélcím: Eger Petőfi tér 3. Tanfoiyamüieüies gépjárművezetői vizsgáról közlemény (Folytatás az 1. oldalról) A szoba kicsi, alig néhány négyzetméter csupán, s mégis esténként az egész világ bele­fér ‘ e piciny szobába. Itt ad randevút a hatvani mérnök, az újzélancü diáknak, a cukor­Hartman Béla klubvezető és ifj. Kovácsi Tibor a rövidhul­lámú Morse-készülék előtt. gyári villanyszerelő a moszk­vai kislánynak, az ÁVESZ mű­vezetője, a nankingi klub tag­jainak. S a hatvani rádiós-klub tag­jai feszült figyelemmel ülnek a készülékek előtt, forgatják a keresőt, s nézik órájuk körbe­futó mutatóját. — Hol késik már ez a Dave? Eddig mindig pontos volt. Talán sok piros- lámpát kapott, vagy nem fért fel a hatosra? Nem, ez az újzélandi Dave nem ilyen lassú közlekedéssel jön a sok ezer kilométerről. Randevú az éter hullámain Az éter hullámain száguld ő, de elkésni egy randevúról, nemcsak a Nemzeti órájánál lehet, előfordul az éterben is. Itt persze más akadályok van­nak: napfolt-tevékenység, mágneses csíkok, egyéb lég­köri zavarok, amelyek néha ciklonnak is beillőnek. Ilyen­kor aztán hiába az adás, hiába a vétel, a találkozásból nem. lesz semmi. Node, a rádiósok — szerte a világon — igen türelmes em­berek. Ilyenek az MHS hat­vani rádiós-klubjának tagjai is, akik meghívtak engem egy kis éteri sétára. Hosszú órákon keresztül ül­nek a készülék előtt, portyáz- nak a nagyvilágban, s mintha csak telefonon tennék, úgy hívják fel a különböző számo­kat, amelyek egyelőre érthe­tetlenek előttem, — majd nagy- nagy türelemmel várják a rö­vidhullámú vevő jellegzetes sípoló jelzéseit: s a választ. Ahogy nézem ezeket az em­bereket, a 38 éves klubveze­tőt, a 62 éves mérnököt, a 14 éves kisfiucskát, s a többieket, azt kell mondanom, érdekes emberek ezek a rádiósok. Szenvedélyesen szeretik a rá­diózást. S ahogyan ülnek ké­szülékük előtt, egy nemzetközi ökölvívó mérkőzés izgalma su­gárzik arcukról, s ez izgalom átragad mindenkire, az egysze­rű látogatóra is. Amatőrök — így nevezik ma­gukat —, az éter szerelmesei, ez a név illeti őket. S úgy is beszélnek munkájukról, olyan szépen és olyan lelkesedéssel, mint egy álmodozó ifjú lány szíve szerelméről. A 13 tagú klub 1956. január­jában alakult. Akkor még csak egy háromwattos rövidhullá­mú készülékein rádióztak. Ma már 50 wattal működnek, s van ultrarövid hullámú adó­vevő készülékük is. Érdekes ez a rádiózás, per­sze azoknak, akik ismerik már minden titkát. 50 watt energia — annyi mint egy közepes nagyságú égő, s mégis micso­da távolságokat hidalnak át vele. Eddig már közel ezer ama­tőrrel, illetve rádióklubbal te­remtettek összeköttetést. Sok kedves élményük van. Soha­sem felejtik az első rádiós kapcsolatukat, amelyet Bel- gráddal létesítettek, a Lomnici csúcs rádiósait, a monacói Harrit, áld olyan nagyon meg­örült a hatvaniaknak, mert ez volt első rádió összeköttetése. És sorolhatnám a többi ta­lálkozást is, mert ők így mond­ás röviden. A moszkvai Va­lentinától megtudták, hogy 14 csöves adója van, de' hogy hány éves és milyen színű haja, azt nem kérdeztél-:. Csupán megfigyeltek, hogy olyan fia­talos hangja van. Szakmai adatokait, vételkö­rülményeket kérdeznek egy­mástól, persze azért akad ki­vétel is. A romániai Saroltá­val volt egy kis különbeszél- getés is, s a belgrádi Lilikéről is tudják, hogy gyógyszerész, menyasszony és hogy tavasszal lesz az esküvője. És az sem ritka, hogy egy kis szív küldi zenét adnak egymásnál:. S a kedves melódiát, barátok üd­Lénárd Lajos, Szűcs János és Gerlei Zoltán összeköttetést keresnek a rövidhullámú adó­vevőn. jak: találkozás. Az, csakugyan az. Találkozás az éter hullá­main, találkozás a 11 ezer ki­lométerre levő nankingi klub­bal, a francia, holland, angol és a világ valamennyi népei­nek rádióamatőrjeivel. Találkoznak és ismerkednek. Hí-*"'---* Nagyon egyszerűen vözletét viszik sok-sok kilo­méteren át az éter hullámain. Barátok üzenetét viszik és új barátokat szereznek. S az első éteri találkozás után néhány napra megérkezik az új barát levelezőlapja is. Ezer ilyen lapot őriznek a hatvaniak. Minden lap egy-egy összeköt­tetés, egy-egy találkozás, egy- egy új barátot jelent. S ehhez a barátkozáshoz nemcsak türelem, hanem je­lentős szakértelem is kell. A hatvaniaknál ebben sincs hi­ány. öt rövidhullámú verseny volt eddig, ebből három első díjat, egy másodikat és egy hatodik díjat nyertek, s jó kö­zepes helyen végeztek a leg- lutóbbó világversenyen is. A szakértelmen kívül még valami kell a rádiózáshoz: a nyelvismeret. A hatvani rádió­sok négy-öt nyelvet ismernek, s ismerik az amatőr-nyelvet is. Mert ilyen is van. Hatezer kifejezést rejteget ez az érde­kes nyelv, melynek van egy előnye: nincs grammatikája, s van egy hátránya, nehéz meg­tanulni. íme egy rövid nyelvlecke: PSE. Jelentése: Kérem, legyen szíves. YL női amatőrt, míg az OM férfi amatőré jelent. A 88-as jelentése: szeretettel csó­kollak, vagy szeretettel búcsú­zom. Vigyázni kell azonban, nehogy a 88-at összetévesszék a 99-el, mert az utóbbi mást jelent. Előfordul olyan is — mesélik a rádiósok, hogy vala­ki rááll a hullámhosszra, bele­szól, vagy belemorzézik a vé­telbe, olyan ez, mintha valaki a lábunkra állna, pedig áll­hatna mellénk is, hiszen van hely bőven. Ilyenkor azt mond­juk, hogy 99, ami körülbelül annyit jelent: ne zavarjon, menjen arrébb. De az is lehet, hogy valami mást, esetleg en­nél többet is jelent. A vevőberendezés hangszó­rója gyors egymásutánban adja a sípoló j’eleket, a rádiósokon végigfut az izgalom, s máris adják a jól ismert jelzést: „Helén, Antal, Hatos, Károly, Vilmos, Sándor” — ez a hat­vani klub , jelzése: HA6KVS. Ezt röpítik világgá az éter hul­lámain. Néhány pillanat, s mar jelentkezik is a kedves ismerős OZ4LP, aki előttem teljesen ismeretlen, de a hatvani rá­diósok már mosolyognak, hi­szen ők már tudják, hogy ez a kedves Peti — Koppenhágából. A hatvaniak üdvözlik ismerő­süket, boldog új esztendőt kí­vánnak neki, feltesznek né­hány kérdést és máris hallat­szik az ismert rádiós kifeje­zés: Brek - Brek — vagyis be­fejeztem, vételre álltam. Mi is búcsúzunk a hatvani rádiósklub tagjaitól, mégpedig amatőr nyelven: 88 és remél­Kovács József az ultrarövid­hullámú készüléken keres „találkozást”. jük, hogy minél előbb QRX, ami hétköznapi nyelven annyit jelent: találkozunk. Márkusz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents