Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

4 NEPÜjsäg 1959. .Január 11., vasárnap Az első próba után Megkezdte munkáját a fiatal színészek stúdiója Foszfor és szerelem A legmélyebb kétségbeesés­sel olvastam Fredericks pro­fesszornak, a dickinsoni egye­tem előadójának tudományos kutatásairól közzétett eredmé­nyeit, amely szerint a szere­lem jelenségénél elsősor­ban vitamin, foszfor és kemé­nyítő anyagcseréjéről van szó. Ezekután már alig hökkentett meg azon megállapítása, hogy a csókolózás igénybe veszi a májat, mert glikogén halmo­zódik fel benne, s még ke­vésbé. hogy két forró csók kö­zött a szervezet insulint vá­laszt ki és kellő mennyiségű B, vitaminról is gondoskodik Eddig, bevallom őszintén, — csak úgy ukmukfuk — neki­álltam csókolózni, ha volt ki­vel, s ha engedte a drága, s közben én, a műveletlen és tu­dománytalan ember megeről­tettem a májamat, elpazarol­tam egy csomó B, vitamint, nem beszélve a vitaminokról, a foszforról és a keményítőről. Fogalmam sem volt, hogy mi ketten lényegében most együtt foszforeszkálunk. Nyilván ezt tettem volna továbbra is, — mindaddig, amíg egyáltalán foszforjaim és keményítőim erre alkalmassá tesznek és amíg szimpatikusán foszforesz­káló foszforokat, B, vitamino­kat és májakat találok saját szerelmi jelenségem számára. Hála azonban Fredericks professzornak, kinyílt a sze­mem és véget vetek ennek a gálád pazarlásnak, vigyázni fo­gok az insulinomra, s foszfo­romra meg másra, mert mind­ez értékes valami, amit egyéb­ként csak SZTK útján a gyógyszertárban, vagy a fűsze­resnél pénzért vásárolhatnék meg. S ha netalántán egyszer mégis elfog a szerelem gond nélküli őrülete, akkor sem fe­ledkezem meg a professzor úr tanításairól. Mint felvilágoso­dott ember, aki tudja, hogy a gyereket nem a gólya, de a keményítő hozza.' azonnal el­megyek az SZTK-ba. Elme­gyek és feliratok mindent, úgy olcsóbb, — feliratok insulint, foszfort.B és más vitamint és azt összegyűjtve, könnyed mozdu­lattal átnyújtom majd szívein hölgyének: használja egészség­gel, az voltaképpen mind én és szerelmem vagyok. A felelősséget természetesen az SZTK-ra hárítom, pereljen ott, perel ott más ügyből már más is. Köszönöm, professzor úr! (egri) Újabb gyermekbénulás elleni védőoltások Egerben KOCSONYA MIHÁLY há­Bassága... Csehov: Jubileum... Kisfaludy: Három kérő... cí­mek röpködnek az egri Gár­donyi Géza Színház folyosó­ján, öltözői környékén. Mi ez, hiszen mindenki úgy tudja, hogy a program legközelebbi eseményei a Majd a papa és a Megperzselt lányok lesznek. Néhány mondat Kozaróczy Józseffel és máris megnyug­szanak a kedélyek: szó sincs műsorváltozásról, csupán — most ért véget a fiatal színé­szek stúdiójának első olvasó­próbája. A kezdeményezés a KISZ- szérvezetet dicséri. Néhány héttel ezelőtt történt megala­kulása után a tagok nem Öl­tek habáraikon, hanem tervez­getni kezdtek: rendbe kellene hozni a színház társalgóját és — mi lenne, ha megalakíta­nák a fiatal színészek stúdió­ját Mindkét terv valóra vá­lása „simán” ment. Az elmúlt szünnapon néhány kíszista összeállt és újjávarázsolta a társalgót s a rákövetkező na­pom, kedden megtartották a stúdiótagok számára kiválasz­tott három egyfelvomásos első olvasó-próbáját. A tanulni, fejlődni vágyó fiatalok kezdeményezését őszintén segítette a színház ve­zetősége, hiszen a KISZ-tagok ilyen irányú törekvése a mű­vészeti vezetés céljaival talál­kozott: minél hamarabb ki kell alakítani, egy jóképességű, sokirányú tapasztalattal, mű­veltséggel rendelkező, a szín­házi munka bérkeiben jártas fiatal művészgárdát. Kozaróczy József, a stúdió első darabjainak rendezője tá­jékoztat a következő hónapok munkatervéről. — a három egyfelvonásost körülbelül február végén mu­tatjuk be — mondja. — Azért ilyen hosszú idő múlva, mert a felkészülés ideje alatt a pró­bákon, vagy azok után mind­járt tanítani, értékelni is aka­runk. Megállni egy-egy kriti­kus pontnál és elemezni: ez ezért jó, amaz ezért nem. Meg­oldásokat keresni: hogyan kel­lene hát. Csak így jutunk előbbre, így tudjuk a még nem rutinos fiatal színészeknek megmutatni, hogyan is kell eljutni arra a pontra, amikor az alakítást már tökéletesnek, átéltnek lehet mondani. Persze munkánk nagyon egyoldalú lenne, ha csak gyakorlati té­ren működnénk. Kárpáthy Gyula és Vass Károly elméleti előadásokat is tart a stúdió ta­gok számára. A témák: dra­maturgia, színháztörténet, iro­dalomtörténet és még sok min­den, ami ezekkel kapcsolatos. Balettet és színpadi táncot meg Gyuricza Ottó tanít majd. S MINDEZT A RENDES na­pi munka mellett. Szép vál­lalkozás, nagy elhatározás Dánffy Sándor, Fábián József, Horváth Géza, Kakuk Jenő, Szendrődi Ede, Kondor Klári, Losonci Aranka, Mátyus Emi­lia, Móricz Ildikó, Szegő Zsu­zsa és Béres Károly részéről, valamint Kautzky Ervin és Pathó István szempontjából is. Ők ketten ugyanis ezúttal szintén részt vesznek a stúdió munkájában. Talán kicsit fárasztó ez a „ráadás“ elfoglaltság. A KISZ- tagok azonban erről nem be­szélnek. Tanulni, dolgozni, s még többet tanulni ez a vágy, ez a törekvés. Aztán meg ha ezzel a három egyfelvonásossal elkészültek egy hétfői szün­napon bemutatják: mit ért a munkájúit, milyen eddig eset­leg még fel nem fedezett ké­pességek rejtőztek bennük. Amit tanultak-később vidéken is bemutatják és a középisko­lásoknak is rendeznek előadá­sokat, mert mindhárom mű szerepel irodalmi tanulmá­nyaikban. Az első siker után azonban nincs megállás. Tovább tanul­ni, tovább tökéletesíteni a már meglevő tudást. Fábián József, a színház KISZ-titkára, s egy­ben a stúdió egyik tagja így beszél: —- Az első, amit megállapí­tottunk az volt, hogy már csak azért is nagyon örvende­tes a KISZ-szervezet létrejöt­te, — mondja. — A színház­ban ugyanis eddig eléggé el­hanyagoltuk a továbbfejlődés, az oktatás fontos munkáját Az ifjúsági szervezet alap­szervének megalakítása után azonnal megkezdődött a sutto­gás, beszélgetés: de jó lenne, ha munkatervünk pontjai kö­zött a stúdió létrehozása is szerepelne. Színházunk fiatal színészei között ugyanis töb­ben vagyunk olyanok, akik nem végeztünk főiskolát, így még fontosabb számunkra a tanulás. Én, a Kocsonya Mi­hály házasságában a Kántor szerepét és Kisfaludy: Három kérőjében Marci szerepét ját­szom. Valamikor mint gyerek­színész léptem először a szín­padra, s most kisebb-nagyobb megszakításokkal hét eszten­deje vagyok ismét színháznál. Mégis egészen újszerű felada­tot jelent mindkét szerep, ugyanis az alakok teljesen el- lentáteseK eddig megformált alakításaimmal. Éppen ezért lesz jó iskola a stúdió, mert olyan területekre is elkalan­dozunk, olyan jellemeket is megformálunk, amiknek szín­padra vitelére eddig nem érez­tünk képességet magunKban, s nem volt megformálásukra lehetőségünk sem. A további­ak során ezeket a tapasztala­tokat nyilvánvalóan haszno­síthatjuk majd rendes színházi munkánkban is. v MÁTYUS EMILIA ugyan­csak nagy ambícióval szól a stúdióról: — A kezdet jő, most már csak az a fontos, hogy a foly­tatás is ilyen legyen és a ta­gok ne veszítsék el lelkesedé­süket. Nekem is két szerep jutott a három egyfelvonásos- ból: egy vénlányt és egy idős kulcsámőt játszom. Mindkettő érdekessége az, hogy miután a három egyfelvonásos egy műsorban kerül színre, a vén­lány után nehéz, és éppen ezért szép feladat lesz meg­formálni az idős kulcsárnöt. Emellett amit legfontosabbnak tartok a stúdió munkájában az elméleti oktatást. Különösen a művészettörténettel és a színjátszással kapcsolatos ré­szek érdekelnek nagyon. Kondor Klári nem is hagy­ja, hogy Mátyus Emi befejez­ze mondanivalóját. Közbeszól: — Tudja, hogy milyen szép feladat lesz a Kocsonya Mi­hály házasságában egy része­ges öreg asszonyt eljátszani? — kérdezi, aztán folytatja: — még pedig azért, mert egy­részt ez az első öregasszony szerepem, másrészt mert gon­dos kidolgozást igénylő figu­ra. Ezzel nem azt mondom, hogy a három egyfelvonásos- ban nem tudnék még válogat­ni a szerepek között, de na­gyon jó, hogy pont az öreg­asszonyt osztották rám. Csak így lehet tanulni a magunk­fajta ' fiataloknak. FABIAN JÓZSEF és Kon­dor Klári a stúdió három egyT felvon ásosáb an kapott szere­peken kívül a Megperzselt lá­nyokban, Mátyus Emilia pedig a Majd a papában is játszik. Talán egy kicsit korai, de mégis mindhárman — éppen úgy, mint a többiek —, tit­kon arra is számítanák, hogy a stúdióban szerzett tapaszta­latokat már ezekben a dara­bokban is gyümölcsöztethetik. S nem is lenne baj.;. A stú­dió életképességét, jó hatását mutatná ez is..; — ger. 1959. január 11, vasárnap: 1919. A Nemzeti Tanács Károlyi Mihályt ideiglenes köztársasági el­nökké választja. 1869-ben született Aujeszky Ala­dár bakteriológus. 1946-ban kikiáltják az Albán Népköztá rsaságot. V Névnap C? Ne feledjük: hétfőn: ERNŐ kedden: VERONIKA — A GYÖNGYÖSI városi tanács közvetlen irányítása alá tartozik ezután a város kertészete és a köztisztasági vállalata.- HOMOKBÁNYÁT nyitott néhány nappal ezelőtt az at- kári Kossuth Termelőszövetke­zet. A tagság maga termeli a homokot és a kitermelt meny- nyiséget vállalatoknak, egyéni dolgozóknak adják el. — VASÁRNAP délelőtt az egri Városi Művelődési Házban dél­előtt 10 órakor bábműsor lesz a Furfangos róka és A csodálatos tündérkönnyek címmel.- ŰJ MUNKAERŐKET al­kalmaznak a szarvaskői szén­bányában. Jelenleg csillésekre, segédmunkásokra van szükség. — A MÄTRAKERESZTE­SI bányászokat egy műszak­ból autóbusz viszi haza a Gyöngyösorcszi Ércbányából, hogy ne várakozzanak fél­napokat.- FEJTIK a borokat az Eger—Gyöngyösvidéki Pince- gazdaság pincéiben. A borfej­tést e hónap végére fejezik be. — AZ ÚJÍTÓK között az elmúlt évben hatezer forint­nál is több jutalmat osztot­tak ki a Hatvani Konzerv­gyárban. Egerben délután fél 4 órakor: A tanítónő este fél 8 órakor: Viktória A városi tanács v. b. egész­ségügyi osztálya újból felhív­ja az érdekelt szülők figyel­mét, hogy 1959. januárban folytatja a gyermekbénulás el­leni védőoltásokat, a Salk-ol- tásokat. A védőoltások ideje: 1959. január 14., 15., 16-án délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig. A védőoltás helye: a városi ta­nács kis tanácsterme. Oltásiban részesülnek mind­azok a gyermekek, akik még egyáltalában nem részesültek Salk-oltásban, továbbá azok, akik 1958. decemberében ré­szesültek a Salk első oltásban !és Végül azok, akik 1958. nya­rán részesültek a Salk máso­dik oltásában — és 1940. ja­nuár és 1957. augusztus 31 közötti időben születtek; Felhívja az egészségügyi osztály a szülőket, hogy hoz­zák magukkal a megküldött idézést és a gyermek oltási lapját; Külön felhívja az egiészség- ügyi osztály azoknak az anyáknak figyelmét, akiknek a gyermeke nem Egerben szü­letett és cím hiányában nem kaptak idézést, hogy ha még nem részesülték volna a szük­séges három Salk-oltásban, hogy azok is hozzák el gyer­mekeiket a Salk-oltásra. Az egészségügyi osztály fi­gyelmezteti a szülőket, hegy a gyermekbénulás elleni teljes védettséget csak mind a há­rom Salk-oltás után kapja meg gyermeke, tehát egy vagy két oltás még nem biz­tosít teljes védettséget, azaz nincsen védve a gyermekbé­nulás ellen; Eger városi tanács v. h, egészségügyi osztálya. A TIT hírei: A Bugát Pál Szabadegyetem második félévére január 23-ig lehet beiratkozni. Űj hallga­tók is jelentkezhetnek. Irat­kozni és érdeklődni lehet a TIT irodában, (Eger, Knézich Károly utca 8.) A TIT nyelv­tanfolyamok január közepén kezdik és folytatják működé­süket. Beiratkozni ugyancsak a TIT irodában. (22) 'A földalatti üzem még egy találatot sem kapott. A bom­bázó gépek csak a közeli fal­vakat támadták rendületlenül, de ki kezeskedhetett róla, hogy egyszer majd nem találnak pontosan célba? Észak felől egyre tisztábban hallatszott a tüzérségi ágyúk dörgése. S azt híresztelték, hogy a szövetségesek partra- szálltak és már a Tromsee felé tartanak. A koncentrációs tá­bor kórházában fekvő betegek nem tudtak aludni a nyugta­lanságtól. Mindenki sóvárogva várta a felszabadulást.„ de féltek is a szörnyű jövőtől, hogy a hitleristák végső tébo­lyukban elpusztítják a foglyo­kat. Egyik reggel nagy lótás- futás kezdődött a táborban. Rendkívüli dolog történhetett; talán a fasisztáknak is ártó esemény. Az őrség elhagyta posztját, a kórházi személyzet eltűnt. A tiszti szolgák kapkod­va szedték össze a holmikat. Majd egy fehérzászlós kato­nai autó robogott be a táborba. — A mieink! A mieink! — kiáltotta az egyik orosz fogoly. Az autóban ketten ültek. A katonasofőr meg egy sovány férfi, szovjet századosi egyen­ruhában. Az ezredes, a tábor vörös ké­pű, kövér parancsnoka kisza­ladt a parlamenterek fogadá­sára. Arca rémült volt. De uralko­dott magán. A százados felé közeledve, fontoskodva lassí­tott léptein és még jobban el­vörösödött. A szovjet százados egy irat­csomót nyújtott át neki, szó nélkül. A parancsnok elolvas­ta az ultimátumot, összegyűrte, eldobta és így kiáltott fel: —í Nem!... Csak akkor ad­juk meg magunkat, ha mind­annyian, az utolsó emberig, fegyveresen, teljes felszerelés­sel vonulhatunk el innen. — Ez az utolsó szava? t— A szovjet százados elmosolyodott, ás fejével az északi szikla felé intett. — Tudja-e, hogy tüzér­ségünk körülbelül tíz perc alatt letörli önöket a föld szí­néről? — Azt már nem! ■— felelte kihívóan az ezredes. — Akkor kivezénylem a foglyokat. Azo­kat nem ölhetik meg. t— Igen... A százados arca gondterhelt lett. — Megengedi, hogy rádión továbbítsam az üzenetét? — Tessék. A százados gyors léptekkel az autóhoz ment, bekapcsolta o mikrofont és higgadt, tár­gyilagos hangon így szólt: ­— „Virág”, „Virág”... Itt o hetes beszél... Az ultimátu­mot elutasították. A tábor pa­rancsnoka azzal fenyeget, hogy kivezényli a foglyokat... A kettes terv szerint kell csele­kednünk Fürkésző pillantást vetett a parancsnokra, majd felhar­sant: — Üteg! Tüzet nyiss! A beteg orosz, aki suttogva tolmácsolta az előbbi beszélge­tést, most félreugrott o kórte­rem ablakából: —i Támadás!... Feküdj! Abban a pillanatban tompa robbanás, majd lövedékek sü- vítése hallatszott a távolból. A hangok egyre közeledtek... Üvöltés, ordítás, dörrenés; megingott a padló, üvegszilán­kok röpködtek, mállott a vako­lat; füstfelhő csapott be a kór­terembe. S még el sem neműit a rob­banás visszhangja, amikor az előbbi hang újra megszólalt: — Üteg!... Jobbra, nulla öt!... —* Várjon! — kiáltott reked­ten a parancsnok. — Beleegye­zem, beleegyezem. — Ab-ba-hagy-ni! — kiáltot­ta szótagolva a százados. — Az ultimátumot elfogadták!... Adja tovább a „Rózsá”-na>k: Scseglov százados a hármas terület parancsnokának utasí­tását követi. A beteg orosz az ablakhoz rohant, e a rácson át integetve kiabálni kezdett: — Százados elvtárs!... Szá­zados elvtárs! A százados körülnézett és barátságosan intett: Várj, ba­rátom! — aztán az ezredessel együtt a parancsnokság felé indult. — Scseglov!... Scseglov szá­zados! — suttogta az orosz, s szinte rajongó tekintettel né­zett utána. — Micsoda legény ez!... Még tüzet is nyittat ma­gára! Jack Peterson a szovjet ka­tonával együtt mondogatta: A Csekloff... Mister Csek-b loff... ... látomás eltűnt. Peter­son azóta se látta Scseglov századost. De nagyon mély él­ményt szerezhetett róla, ha most, évek múlva — amikor igazán nem számíthatott arra, hogy szovjet ember társaságá­ba kerül — felismerte őt. Pe­ter Vogelben. „Vajon miért nevezi magát Vogelnek? — töprengett Pe­terson. —■ Talán a Szovjet­unióban már tudnak az integ­rátorról, és Csekloff századost felderítésre küldték?” De Jack ekkor olyasmit hal­lott, ami végképp megzavarta. —| A Szovjetunióba küldtek, több mint húsz évig éltem ott. Bizalmukba férkőztem, belép­tem a pártba, még századosi rangot is kaptam... Egy ideig békén hagytak. Csak egyetlen egy, nagyon fontos feladatot bíztak rám... Ezt Scseglov-Vogel mondta! Németül. —> ...Más semmit. Azután meg... Bocsánat, Herr Wag­ner, nem hallgatózhat itt va­laki? — Szó sincs róla! Ezt a föld­alatti részleget a legfontosabb kísérletek számára építtettem. Egyetlen hang sem juthat be ide, még ha bombák robban­nak is! “r És innen kifelé? ■— Innen sem. A falak pán* célburkolatán nem lehet átve­zetni a mikrofon huzalát. — És ez a Peterson nevű kém? —' Ezer ördög! Csakugyan! Kapcsolja ki, kérem, az öss- szes integrátort, kivéve az enyémet. És beszéljen halkan... Húzza ki a kapcsolót! Nem azt. A szélsőt... Na, és most folytassa! — Én... Az ernyő elsötétült Peterson előtt. A hangok elnémultak. Jack levette a sisakot és gondterhelten törölgette ko­pasz fejét. „Bizalmukba férkőzött... Századosi rangot kapott... — ismételgette. — De miért koc­káztatta az életét Tromsee- fjordban?” Most pedig kémkedik.- Nem csekloff, hanem Vogels Peter Vogel... Micsoda aka­raterő kell ahhoz, hogy valaki így meg tudja játszani a becsü­letes embert. Különben is: hol végződik a nemeslelkűség, és hol kezdődik az aljasság?... Mi a magatartás őszinteségé­nek meg a szavak igazságának a mértéke?... Miféle gyógy­szert kellene beadni a gazem­bereknek: gyilkosoknak, ha­zugoknak, zsugoriaknak, sem­mittevőknek, hogy becsülete­sek, bátrak és nemesek legye­nek? Az emberi jellem nagy­részt az agy berendezésétől függ. De hiszen az megváltoz­tatható! S akkor talán meg le­het változtatni az ember jel­lemét is. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents