Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

2

N EPtlJS AG

1959. január 11., vasárnap

Elöregedő falvak?

Elkívánkoznak a faluból a fiatalok, s ha egyszer megkóstolták a városi életet, nincs az az ígéret, biztatás, amivel visz- sza lehetne csalogatni bármelyiket. Miért? — kérdeztük néhány esztendeje, amikor ez a folyamat megindult, s kérdezzük ma is, amikor még tart, s nagyon szeretnénk, ha mihamarább befejeződne.

— Miért? — felel a kérdésre kérdéssel Varga János elvtárs, a hatvani járási tanács vb- elnöke, akit megkérdeztünk erről. — Hát mit kapott 15 évvel ezelőtt a parasztfiatal? Mi az, amit meg tudott adni apja, anyja, s amit az államrendtől remélhetett? Jóformán semmi. A néhányosztalyos elemit, annak is inkább butító, mint okító tananyagát — aztán a munkát, a keserves verejtéket, a hajnaltól-estig gürcölést, a derékroppanást, az idő előtti megöregedést. Ma meg, ha csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, már olyan alap- műveltség tulajdonosa, ami által a magáénak tudhatja a látás nagyszerűségét. Már a kisdiák lát, nyitott szemmel jár — s nem baj, ha kinyitjuk szemét — meglát mindent. A falu és a város között ma még megmutatkozó különbségeket. Nem az emberekről van itt szó. A kultúráról, a szórakozási lehetőségekről, a rendes utakról, járdákról, biztos kereseti forrásról, minden ilyesmiről.

Elgondolkoztató, figyelmeztető szavak ezek, sok igazsággal. Mert nézzük csak továbbra is a járást. Holton, Heréden, még egyáltalán nincs kultúrotthon, másutt ha van is, felszerelése alig haladja meg a legkezdetlegesebb fokot. Példának legjobb Nagykökényes. Itt is sok a fiatal. Még pedig olyanok, akik szeretnének valamit tenni, szeretnének tanulni, szórakozni, szórakoztatni* de igyekezetük, kezdeményezési kedvük hiábavaló. Minden esetben szemben találják magukat az idősebb emberek ma- radiságával, amire a legjellemzőbb tény: Nagykökényes az a község a hatvani járásban, ahol a legkevesebb községfejlesztési hozzájárulást — mindössze 7 százalékot — szavazlak meg. Ilyen körülmények között hogyan is válhatna barátságos, meleg, jól felszerelt fészekké, a fiatalok második otthonává a művelődési otthon? Ilyen körülmények között hogy is ne kívánkoznának el a fiatalok a községből, onnan, ahol csak a

munkájuk a fontos, tanulási, szórakozási vágyuk senkit sem érdekel, mondván: minek az, nekünk jó volt így is.

Igen ám, csakhogy azóta, öregjeink fiatalsága óta sok minden megváltozott körülöttünk. Uj rendünkben sorra bújnak ki a földből a gyárak, üzemek, s mellettük a kulturális létesítmények. Petőfibá- nya: városba illő gyönyörű művelődési otthonnal, Selyp, Mátravidéki Erőmű, Hatvan ugyancsak igényesnek is megfelelő kultúrlétesítményekkel. Hát hol van ettől Nagykökényes, vagy Csány, Hort, vagy Heréd? Mikor lesz olyan klubélet, színjátszó csoport, más művészeti együttes falvaink- ban, mint a Mátravidéki Erőműben, vagy Petőfibányán. Ne vonjunk ilyen párhuzamot? De igen is vonhatunk, mert itt nemcsak a minőség kérdéséről van szó, hanem egyáltalán arról, hogy lesz-e? Lesz-e ifjaknak való mozgalmasság, vagy marad az elöregedő falvakra való tunyaság.

Elöregedő falvak? Igaz lenne? Ez veszélyes állítás és szerencsére nem is helytálló. Mert van bizonyság arra, hogy védekeznek, viaskodnak a községekben az elöregedés ellen. A falvak fiataljai azt mondják: nemcsak azért válnak meg apjuk, elődjeik földjeitől, mert nincs szórakozási lehetőség, hanem azért is, mert az idő kerekének forgásával gondolkodásuk másban is változott: szeretnének végre igazán, emberi körülmények között dolgozni. Erre pedig csak a gyárban, üzemben van lehetőség. Csak ott élhetnek úgy, hogy műszakjuk utolsó percének leteltével minden

idejüket szórakozásra, pihenésre fordíthatják. És éppen itt van az első bizonyság arra, hogy falvaink mégsem öregedhetnek el. Hiszen kihajtott a mag még évekkel ezelőtt, s a növény azóta is egyre fejlődik, terebélyesedik, erősödik, szélesedő mozgalommá érett. A termelőszövetkezeti mozgalomról van szó! Magába gyűjt sok olyan embert, olyanokat, akik azelőtt éjjel-nappal gürcöltek, hogy megteremjen a kcmyérnekvaló, s emberibb körülmények között dolgoznak azóta, mindnyájan okos, erős gépek segítségével.

Ez a mozgalom menti meg a falvakat az elöregedéstől, ez tartja vissza majd előbb- utóbb a fiatalokat az elvándorlástól, hiszen ahol egyszer gyökeret ver egyik kis hajtása, ott beköszönt a jólét, betonjárdák feszülnek a sártenger fölé, gazdagabbak lesznek az emberek mind anyagilag, mind szellemileg, mert minél több gépet tudnak segítségül, annál inkább rövidíthetik azt az időt. amit a földeken való munkálkodással kell eltölteni- ök. S ha szabadidő van, jobban törődhetnek a szórakozással, művelődéssel, aminek lehetőségeit ilyen körülmények között nem nehéz megteremteni;

Mi hát az elöregedés ellenszere? A fiatalokra vár ennek megtalálása. Nem nehéz munka. Ápolni, erősíteni kell azt a mozgalmat, aminek fejlődésétől, terjedésétől az ő jövőjük, jólétük is függ, úgy kivirágzásakor egynek se jusson többé eszébe az, ami ma még sajnos mindennapos dolog: a föld, a kenyeret adó barázdák elhagyása.

Weidinger László

Heves megye legkorszerűbb szállodája épül Gyöngyösön

Régi kívánságuk teljesült a gyöngyösieknek, valamint a várost és környékét kedvelő idegen látogatóknak. Az öreg Vörös Csillag szállóból kiköltöztették az addig ott székelő vállalatokat, különböző szerveket, és hozzáfogtál! az épület rendtoehozásához, átalakításához. Az átalakítás eredményéként Gyöngyösön lesz Heves megye legkorszerűbb száz személyes szállodája, földszintjén pedig minden igényt kielégítő tágas étterem

és eszpresszó áll a vendégek rendelkezésére,

Új istálló a hatvani Petőfi Tsz-ben

ötven férőhelyes istálló építését kezdik meg a közeljövőben a hatvani Petőfi Termelőszövetkezetben. Az építkezéshez állami hitelt kapnak, a tervek szerint 300 ezer forintot. Az istálló építéséhez már megkezdték az anyag- szállítást.

A TASZSZ a Landstem című hetilap telepatikus gyakorlatairól

MOSZKVA (TASZSZ): Az

amerikai AP-hírügynökség jelentése szerint a dél-afrikai Capetownban megjelenő Land- stem című hetilap január 7-i száma azt állítja, hogy külön- tudósítója Londonból távbeszélőn nyilatkozatot kapott A. A. Blagonravov akadémikustól. Az akadémikus állítólag rendkívül meglepő új adatokat közölt vele arról, hogy ez év júliusában a Szovjetunió területiről bolygóközi, űrhajót bocsátanak fel a Marsra, Vénuszra, szeptemberben pedig ugyanoda feljuttatnak egy bizonyos „Iván Igorszkij” nevű. 30 éves, nőtlen, 90 kilogramm súlyú, 185 céntiméter magas szovjet polgárt. Igorszkij jelenleg különleges edzésben vesz részt, hogy „erősítse tüdejét.” A lap Blagonravov akadémikus szájába adja azt a kijelentést, hogy ennek az útnak célja: „Uj-oroszország megteremtése a Vénuson és a Marson”, hogy ezzel „tüntetőén kinyilvánítsák Oroszország hatalmát.” A TASZSZ tudósítója felkérte Blagonravovot, mondjon véleményt ezekről az állításokról.

A professzor ironikus válaszában a többi között kijelentette:

— Az az érzésem, hogy a dél-afrikai újságírónak nem éppen gyenge a fantáziája, de azért egy kis fejlődés még rá- féri\e. Az ő helyében én nem nőtlen embert küldenék fel a bolygóközi űrhaján, hanem egy házaspárt, hadd gyarapodjanak, és sokasodjanak ott az „új Oroszország” javára. Ügy vélem, az efféle „tudósítások”, amelyeknek célja, hogy jóval „megelőzzék” azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet tudomány és technika a jövőben kivívhat, semmiképp sem csökkenthetik a világnak azt a csodálatát, amelyet érezni fog, ha az új eredmények valóban bekövetkeznek.

A TASZSZ tudósítója megkérdezte Blagonravov akadémikust, mi a véleménye az amerikai sajtó egy részének azokról a propagandisztikus állításokról, hogy a Szovjetunió „minden áron” első akar lenni a világűr meghódításában és csupán ez a magyarázata annak, hogy a Szovjetunió lőtte fel az első rakétát a bolygóközi térségbe.

Blagonravov akadémikus így válaszolt.

Ezt a hiú törekvést teljes joggal az Egyesült Államoknak tulajdoníthatjuk, amely — mint ismeretes — négyszer kísérelte meg, hogy rakétát küldA* albán dolgozói

jön fel a bolygóközi térségbe, de — amint az most kiderült — még ma sem érzi magát elég bizonyosnak abban, hogy legközelebb sikerül megadnia a rakétának a szükséges hajtóerőt. A tudomány javára dolgozó szovjet tudósoknak nincsenek efféle törekvései — fűzte hozzá Blagonravov akadémikus. (MTI)

t nemzeti ünnepe

TIRANA (TASZSZ).

Január 11. az albán dolgozók nemzeti ünnepe. Tizenhárom évvel ezelőtt ezen a napon nyilvánították Albániát népi köztársaságnak.

Az albán nép súlyos örökséget vett át korábbi gyűlölt rendszereitől. Ipar szinte egyáltalán nem létezett, s a mezőgazdasági termelésben a legkezdetlegesebb munkamódszereket alkalmazták. A lakosság 80 százaléka sem írni, sem olvasni nem tudott.

Albánia rövid idő alatt agrár-ipari ország lett. A Köztársaságban sok korszerű gyár és üzem épült. Az albán ipar tavaly tizenhétszer többet tex-- /

Újra megjelenik a Kubai

NEW YORK (TASZSZ): Az UPI hírügynökség jelentése szerint pénteken újra megjelent Havannában a Hoy című lap, a Kubai Népi Szocialista Párt (Kommunista Párt) lapuiéit, mint a háború előtt. A művelésre alkalmas földterület négyötöd része már a szocialista szektorba tartozik. A szántóföldeken traktorokkal, kombájnokkal és más, korszerű mezőgazdasági gépekkel dolgoznak.

Az albán nép új, szocialista kultúrát teremt magának. Megszüntette a felnőttek többségének írástudatlanságát, — csaknem minden faluban iskolát épített. Megalapították az első állami egyetemet, az operát, színházakat, filmstúdiókat, száz meg száz olvasótermet, művelődési házat, könyvtárat létesítettek. Növekszik a dolgozók anyagi jóléte, (MTI)

Kommunista Párt lapja

ja. Mint ismeretes, 1952-ben. Batista reakciós államcsínye idején a lapot betiltatták, szerkesztőségét pedig feldúlták.

Az amerikai szenátusban vereséget szenvedtek a faji megkülönböztetést ellenző szenátorok

WASHINGTON (Reuter): Az amerikai szenátusban pénteken hatvan szavazattal harminchat ellenében vereséget szenvedtek az obstrukció korlátozására vonatkozó javaslat tárgyában a faji megkülönböztetés megszüntetésének hívei.

Az obstrakció, vagyis „a vita elhúzásának joga” csak a szenátusban érvényes. A múltban a déli államok szenátoraiból álló kisebbség alkalmazta ezt a jogot, hogy megakadályozza azoknak a javaslatoknak a megszavazását, amelyek

szavazati, vagy egyéb polgárjogokat akartak adni a négereknek. (MTI)

Időjárás, jelentés

Várható időjárás vasárnap estig; Felhőátvonulások, több helyen kisebb havazás, mérsékelt, időnként élénk északnyugati szél, helyenként újabb hófúvások, a hőmérséklet csökken. Az útak síkossága fokozódik.

Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: mínusz kettő-plusz

egy fok között,

Távolabbi kUdtte"' valószín'"'"’

rPalán még soha nem kö- szön lőttek be ilyen jelentős eseménnyel az új esztendő első napjai, mint az idén, vagy más szavakkal, talán nem volt még esemény, ami olyan általános érdeklődést váltott volna ki az emberek milliói között, mint a szovjet űrrakéta útraindítása. A történelemben először megtörte az ember, a szovjet ember, a világűr homályát, évszázados álmok teljesedtek be, új korszak kezdődött a technikai haladás terén. „Jött éve csodáknak” írják a nagy világlapok, s a szovjet rakéta ragyogó fénye új megvilágítást ad a nemzetközi eseményeknek. Találóan fejezd ki ezt az egyik indiai hírmagyarázó, aki cikkében többek között a következőket írja: „a szovjet űrrakéta, mint az emberi tudás és akarat kifejezője, elsőnek győzte le a Föld vonzóerejét, ugyanakkor politikailag folyékony állapotba hozta a világnak azon erőit is, amelyek a hidegháború mesterséges egyensúlyában már-már végképp befagyottnak látszottak”.

Messze túlhaladná egy rövid heti külpolitikai összefoglaló kereteit, ha most mélyebben elemezni akarnánk a világűr végtelen tájai felé útnak indított szovjet rakéta tudományos jelentőségét, vagy várható politikai hatását. Annyit azonban meg kell állapítanunk: a rakéta felbocsátása a világ közvéleménye előtt ékesszólóan bebizonyította, hogy az atomzsarolásra épített han- dabandázó imperialista erőpolitikának semmi néven nevezendő reális alapja nincs. Anitái reálisabb alapja van viJSemxethöxi szemle:

Jött éve csodáknak — a béke és harátsá g nagykövete — a kubai lecke és következményei

Egy hét a világpolitikában

szont a már hosszú évek óta tartó, következetes békepolitikának. Ez a politika nem bújik el a világ egyetlen nyitott kérdésének megtárgyalása elől sem, hanem éppen ellenkezőleg, e kérdések megtárgyalását minden lehető helyen és alkalommal szüntelenül és kitartóan hangoztatja. Ennek a politikánál! eredményeképpen a világ lakosságának túlnyomó többsége ma már belátja, hogy a vitás kérdések há borús megoldása nemcsak bűn az emberiség ellen hanem teljesen értelmetlen és ostoba kaland, így ma már egyre gyakrabban kényszerülnek a tárgyaló asztalok mellé a legreakciósabb körök képviselői is. Éppen ezért tulajdonít a világ közvéleménye igen nagy jelentőséget Mikojan amerikai útjának. A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyetteséről általában azt írják a nyugati lapok, hogy ő egyike a legrugalmasabb, legmozgékonyabb szovjet politikusoknak, aki aránylag a legkönnyebben érti meg az amerikai, túlnyomórészt üzletember-típusú politikusok gondolatiárását is, aki legeredményesebben érteti meg, még a leg'hétpróbásabb imperialistával is a szovjet politika közvetlen és végső békés szándékait.

VI ikojan látogatásával kapcsolatban az amerikai sajtó számos kimagasló publicistája állást foglalt a tárgyalások eszméiének feltámasztása mellett, és kifejezésre juttatta nézetét a legmagasabb szintű találkozó létrehozásának mielőbbi szükségességéről. A nyugati vitában sokan most a „nagy párbeszéd” kezdetének tekintik Mikojan látogatását és egyes lapok „a béke és barátság nagykövetének” titulálják a szovjet államférfiút, célozva clevelandi beszédére, ahol többek között Mikojan kijelentette: „... Nincs ma magasabbrendű erkölcsi eszme, mint a népek közötti béke és barátság eszméje.” Bárhogyan is alakuljanak a jelenlegi megbeszélések, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a szovjet miniszterelnökhelyettes útja a szovjet kormány békepolitikájának és megegyezési készségének ragyogó tanújele. És bizonyára elgondolkoznak az amerikai üzletemberek is Mikojan szavain, aki meggyőzően bizonygatta, hogy korábban háború esetén az emberek általában csak a frontokon pusztultak el. Egyesek még meggazdagodhattak a háborún, de ma, a háború egyetlen pillanat alatt mérhetetlen szenvedést és pusztulást okozhat mindenütt.

Ezért a béke megóvása ma

sokkal fontosabb, mint az emberiség történelmében bármikor is volt. A józan ész feltétlenül azt diktálja az amerikai vezetőknek, hogy ragadják meg a kínálkozó lehetőségeket és vessék el végképp az elavult, csúfosan megbukott „erőpolitika” elméleteit és tételeit, s a maguk részéről is haladéktalanul keressék a kibontakozás módjait. Korai lenne még konkrét eredményekről beszélni, de éppen e látogatással kapcsolatban már a nyugati lapok is többet írnak a békés egymás mellett élés gondolattáréi és az Egyesült Államokban, különösen a demokrata párt szabadelvű rétegeiben, ma már számos olyan politikus akad, aki sürgeti a konstruktív együttműködést a világ két vezető nagyhatalma között.

'T'ekintve, hogy az elmúlt évi választáson a demokraták nagy győzelmet arattak, lehetséges, hogy ez a józanabb hang hatással lesz az Eisenhower-kormány külpolitikájára is.

Ez pedig tárgyalásokat jelent, a tárgyalások viszont feltétlenül közelebb hozzák egymáshoz a különböző álláspontokat.

A nyugati lapok hasábjain a szovjet űrrakétáról és Mikojan amerikai útjáról szóló hírek mellett a legtöbb helyet a

kubai események ta foglalja el. Ezek az csei ékesszólóan bizonyítják, vezet a kizsákmányolt lenes diktátorok Batista diktatúrája ö. omlása, a Fidel Casro vezei felkelők hősies szabadságharcának győzelmi — az Egyesült Államok külpolitikájának jelentős vereségét is jelenti. A kubai lecke kijózanítóan hathat a washingtoni vezetőkre, akik az elmúlt években olyan előszeretettel támogatták a gyűlölt diktátorokat, Batistát, Csang Kaj-seket, Chamount, Husszeint és társaikat. A történelem megváltozhatatlan előrehaladása, a dolgok logikája halálra ítélte ezeket az amerikai parancsnokoknak engedelmeskedő 4 bábokat. Bukásukat csak késleltetni lehet, de feltartóztatni nem. Jó példa eri'e egyébként éppen Közép- és Dél-Amerika, ahol egy évtized leforgása alatt — kétségtelenül az egész világon lejátszódó imperialistaellenes győzelmes harcok közvetlen következményeképpen — már csak három, jelen tik te 1 en ne k mondható állambar uralkodnak ilyen diktátorot: a Dominical Köztársaságban, Para- guayban és Nicaraguában. Ebből a szempontból nézve, igen fontos esemény i kubai demokratikus forradalom győzelme, még akkor if, ha a hazai

. És

a .. .ív . . „jt nyugodt, ahol átmenetileg győzedelmeskedett, mint például Franciaországban. De Gaulle érzi a veszélyt, hogy a kisembereket sújtó intézkedésekre felzúduló népharag egyik napról a másikra elsodorhatja egész, keservesen a francia nép nyakára csempészeti rendszerét. Ezért egyre inkább fasiszta eszközökhöz nyúl. elnémítja a sajtót és úgy szervezi át a hadsereget, hogy az elsősorban a francia nép és a gyarmatok lakossága ellen legyen ütőképes. A haladó, demokratikusan gondolkozó politikusok már régen megjósolták: hová vezet a gaulleizmus, s jövendölésük hamarabb válik valóra, mint báx-ki is sejtette volna, ugyanakkor minden jel an'a mutat, hogy De Gaulle és rendszei-e elleni mozgalom is a vártnál hamarabb bontakozik ki. Az egyi-e jobban öntudatra ébredő franciák még sok meglepetést tartogatnak a világnak és valószínű, hogy 1959-ben igen mozgalmas eseményeknek leszünk szemtanúi Franciaországban,