Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK HEVES MEGYEI SZÖVETKEZETI KÖZPONTJÁNAK HETI HÍRADÓJA * Érdemes földművesszövetkezeti tagnak lenni kát is végeztek a föildműves­moliTÁtAi Tisztelt Tagtársak! Az ősz folyamán beszámoltam arról, hogyan tanított meg az egyik faluban a takarékosság jobb módjára egy asz- szonyt a lakásában levő egér. Ügy látszik, minden történet­nek van egy folytatása. Ennek a régi történetnek, a múlt hetekben lett folytatása. Nem vágok az események elébe, hanem elmondom sor­jában úgy, ahogyan megtörtént. Ugyanabban a községben, ahol az előző esetünk történt, élt egy idősebb házaspár. Be­csületesen dolgoztak, minek eredményeképpen tudtak né­hány forintot összerakni és félretenni a jövedelmükből. A régi emberek általában nehezen tudnak megszabadulni a „régi, jól bevált’ hagyományoktól, amit apjuktól, nagyapjuk­tól tanultak. Így volt ez történetünk szereplőivel is. Annak ellenére, hogy rádióban, újságban, vagy eppen a szomszédoktól elég sokat hallottak a takarékpénztárról és az új falusi bankokról, de szerintük mégiscsak más az, ha valaki éjjel a pénzén alhat. Talán még az álom sem olyan akkor náluk, ha nincs pénz a szalmazsákban, vagy éppen a párnában. Itt történt a hiba, mármint az, hogy ők is ott tartották a megtakarított pénzüket a szalmazsákban. Nem igen fordítottak rá nagyobb gondot, hiszen tudták, hogy ,.biz­tos helyen van”. Történt aztán egyszer, hogy valami vásárlás céljából kibontották a jó öreg szalmazsákot, hogy megnézzék, illetve felhasználják a pénz egy részét. Hű, lett ám nagy riadalom a házban. Nem tudni, ho­gyan, de a megtakarított 3600 forint eltűnt. Kidobálták az összes szalmát, szétszedték az ágyakat, a dunnákat, a párná­kat, de hiába, csak nem került elő a pénz. Nosza, megindult a találgatás: ugyan, hova tűnhetett megtakarított kis össze­gük. Azt mondja az ember: — Biztosan a múltkor, amikor takarítottak, kihordták a szalmával. — Az nem lehet — vág vissza a felesége. — Hiszen még utána 300 forintot tett hozzá. ■ És találgatták reggeltől estig, de nem tudnak rájönni. Hiába forgatják fel az egész házat a pincétől a padlásig, ami elveszett, úgylátszik, nem tér vissza, A pénz eltűnt, de az eltűnés formája is ismeretlen maradt még a mai napig is a tulajdonosok előtt. Drága tan­díj volt, de azért megtanulták a takarékosság jobb formáját. Eltelt egy hét és ők újabb összegekhez jutottak. Most már nem gondolkodtak azon, hová rejtsék el, a lakásnak melyik zugában keressenek rejtekhelyét, hanem gondolkodás nélkül elvittek a TAKARÉKSZÖVETKEZET-be. Amint látjuk, még most is vannak emberek, akik az újban csak akkor hisznek, amikor a tandíjat megfizetik. Nem kevés azoknak a száma, akik ma még, ehhez hasonlóan, ösz- sze-vissza dugdossák a pénzüket és nem akarnak hallani az újfajta takarékossági módszerekről. Azt gondolják, hogy a legbiztosabb helyen csak akkor van a pénzük, ha azt a la­kásban tartják. Már a biztonságosság szempontjából is érde­mesebb elhelyezni — én mondom maguknak — a takarékba. Arról nem is beszélve, hogy a betett összegek után minden esetben kamatot kapnak a betevők. A tudósításom végéhez érve, elmondtam Önöknek egy olyan történetet, amely tanulságos és sok pénzbe került. Sze­retném, ha a jövőben nem kellene ilyen drága tudósításokat közölni. A takarékosabb gazdálkodás megvalósításának érde­kében, a szövetkezeti tagsággal egyetértésben, üdvözlettel: « Agronémusok összefogás« Ha fejlődő megyénk külön­böző részén járunk, meggyő­ződhetünk arról, hogy ma már nincs olyan falu, ahol ne volna földművesszövetkezet. A szövetkezeti áruházak, felvá­sárlóhelyek, vendéglők, cuk­rászdák széles hálózata szem­betűnő bizonyíték a szövetke­zeti mozgalom nagymértékű fejlődésének. Az eredmények egyik forrása a földművesszö­vetkezeti tagok részvétele a szövetkezet munkájában. Ma már megyénk több földműves- szövetkezetében aktívan be­kapcsolódva irányítják a mun­kákat és a falu életének jobb ellátását. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a földművesszö­vetkezeteinkben egyre erősö­dik a tagság aktivitása. A ta­gok egyre világosabban látják, hogy a részjegyük fontos té­nyező a szövetkezet gazdálko­dásában; A befizetett 50 fo­rintos részjegyek nagy összeg­gé szaporodnak, amin keresz­tül növekszik a saját vagyon és jövedelmezőbb a gazdálko­dás. Ezzel elérik, hogy az ál­lamtól kapott összegeket ha­marabb visszafizetik és így csökkennek a kamatterhek is. Üj boltok, vendéglők, cukrász­dák létesülhetnek, hogy a fa­lu egyre növekvő igényeit még jobban ki tudják elégí­teni. A falu lakói ezt tudják és főként rajtuk áll, a szövetke­zet fejlődésének az ügye. Me­gyénkben egyre csökken a részjegy-hátralékosok száma, sőt egyre több dolgozó jegyez, két-három részjegyet. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy 1958-ban 909 343 forinttal nö­velték a közös vagyont. Nem egy földművesszövetkezetnél teljesítették magasan túl az éves részjegybefizetési terve­ket. Pl. Detk 205, Tarnalelesz 178, Recsk 169. Hort 155, Szű­csi 140 százalék, stb. A rész­jegyként befizetett forintos mellett sok társadalmi mun­Ilyenkor, télen, korán este­ledik. A sötétség vastagon rá­borul a kis falukra, ami még csak jobban nehezíti a közle­kedést. Vastag sár borítja az utcákat és bizony, ha nem vi­gyáz az ember, könnyen elme­rül a cipője. így van ez Nagy- rédén is, csak azzal a különb­séggel, hogy a főutcán már széles járdán száraz cipővel is lehet sétálni. A hosszan elnyúló utca egyik oldalán takaros új épü­letre esik az utcalámpa fénye: az új kultúrház. Megyénk egyik legmodernebb kultúrhá- za épült fel az elmúlt évben ebben a községben. Régi vágya teljesült a községnek, hiszen ma már kultúrházban szóra­kozhatnak a- falu fiataljai. A kultúrház épületében ka­pott helyet a földművesszövet­kezet új cukrászdája is. A mo­dern berendezéssel felszerelt helyiségben minden lehetőség megvan, hogy a fiatalok és öregek jól eltöltsék az estéket. Ungvári György cukrász régi ember a szakmájában. Igyek­szik is az igényeket minden­ben kielégíteni. A forgalomról beszélgettünk, miközben egyre nyílt az ajtó. Űjabb és újabb vendégek jöttek. így ünnepnap alkalmával, de hétköznapokon is alig várják az üzletnyitást, hiszen ma már ez az egyik leg­jobb szórakozóhely. — Ez, kérem, nem is forga­lom, ami most van, nyáron mi van itt — mondja a cukrász- mester —, amikor fagylalt-sze­zon van. Azért a sütemények­nek sincs kisebb keletjük, any- nyi krémes fogy el, amennyi szövetkezeti tagok. A tagság, a dolgozó parasz­tok javaslatainak megvalósí­tása során nemcsak a tagok érdeke forr össze a szövetue- zet érdekeivel, hanem a ma még kívül álló dolgozó pa­rasztoké is. Akár tag, akár nem, a falu minden lakosá­nak érdeke, hogy a földműves­szövetkezet jól működjén, mind a lakosság áruellátása, mind a mezőgazdasági terme­lés terén. A részjegy-jegyzésekben mindenütt elöljártak a szövet­kezet dolgozói és vezetői. így pl. Apcon Illés János 2150, Ecséden Nagy János 2400, Hat­vanban Balog Lászlóné ás Laska Gézáné 2556 forintot fi­zettek be az év folyamán, A jól dolgozók mellett azonban vannak megyénkben olyan földművesszövetkezetek is, amelyek nem teljesítették ter­vüket. Ilyen rossz eredménye­ket értek el: Zaránk 35, Egerfarmos 35, Sírok 41, Nagy­út 45, Erdőkövesd 49 száza­lékkal. Ezek a földművesszö­vetkezetek nem fordítottak kellő gondot a befizetések megszervezésére. A tervek teljesítése mellett ebben az évben nagy gondot kellett fordítani az egy főre eső részjegy-alap növelésére. Sajnos, ma még sok község van .megyénkben, ahol az egy főre eső átlag 50 forint alatt van. ~ A részjegy-mozgalom sikere tehát attól függ, hogy a tag­ság mennyire támogatja. A vezetőség és az egész tagság összefogása révén erősödik a saját erő. Ennek természetes következménye, hogy megszi­lárdul a szövetkezet, erősödi n a vezetőség és a tagság kap­csolata. Mindezek elősegítik a dolgozó parasztság jólétének további emelkedését, előmoz­dítják a falu szocialista át­alakulását. van. Arról meg ne is beszél­jünk, hogy ml van itt azóta, amióta a községben lakodal­mak vannak. Sok olyan nap volt már, amikor 60 tortát kel­lett elkészítenünk. Már a cuk­rászdában sem volt olyan hely, ahol torta ne lett volna. Igen, a község dolgozói meg­szerették a cukrászdát, a köz­ség fejlődésének hű tükröző­jét. Szétnézek a helyiségben: öregek, fiatalok ülnek az asz­taloknál. Csendben beszélget­nek, süteményeket, likőröket, no, meg feketét fogyasztanak. A forgalomról érdeklődve, Ungvári elvtárs elmondja, hogy havonként 55—60 ezer fo­rint között van. Ez az összeg a nyár folyamán még maga­sabb volt. Az ünnepek alkal­mával alig fértek meg a ven­dégek a cukrászda helyiségé­ben. Nagy gond volt eddig a sütemények tartósítása, hiszen nem volt hová raktározni. Ez a probléma azonban már meg­oldódott, mivel a földműves­szövetkezet a legmodernebb hűtőszekrényt vásárolta meg a cukrászda részére. Nehéz községnek tartják Nagyrédét. Ez igaz is, hiszen sok példa van arra, hogy mi­lyen idegenkedve fogadják egyes termelési formák beve­zetését. Amit azonban egyszer megkedveltek, azt támogatják is. Ma még csak a kultúrház- ban működik cukrászda, de már sokan arról beszélnek, hogy egy új helyiséget kell építeni, mert hát azért mégis­csak jobban lehet ott szóra­kozni, mint a kocsmában. SZABÓ A tavalyi termés még jófor­mán ki sem forrott odalenn a pinceben, de a termelők már a jövő évre gondolnak. A szőlő- termelés egyik legfontosabb kelléke a karó. Minden évben pótolni, cserélni kell, hogy az elkövetkezendő termelési idényben ne legyen semmi za­var a szőlőtermelésben. A he­lyi földművesszövetkezet még a nyár folyamán felmérte a termeléshez szükséges karó­szükségleteket és így időben megrendelt 180 cm hosszú akáckaróból 600 000 darabot. Várakozások közepette múlt el az 1958-as év. Karó azonban csak a múlt hét folyamán ér­kezett. Sajnos, sem az igényelt mennyiséget, sem pedig a mi­nőséget nem kapták meg. A 180 cm-es karók helyett csak 160 cm-eseket küldtek, ami nem felel meg az újtelepítésű szőlőkhöz. Több dolgozó pa­rasztnak az a véleménye, hogy ezeket a karókat már csak azért sem lehet használni, mert két év múlva olyanok lesznek, mint a paradicsomka­rók. Ebben az évben pedig csak a termelőszövetkezet te­lepít 7 hold szőlőt, amihez 35 000 karó lenne szükséges. Megyénkben jelenleg 28 mé­hész-szakcsoport és egy szak- szövetkezet működik, ezek a szakcsoportok megyénk méhé­szeinek nagyobb felét tömörí­tik, s ezért munkájuk alapján világos képet kaphatunk me­gyénk méhészmozgalmának je­lenlegi állásáról. A méhész- szakcsoportok egyik alapvető jellegzetessége, hogy tagjainak több mint 90 százaléka bérből és fizetésből élő dolgozókból áll. Ezért a méhész-szakcso­portok munkája és célja is bizonyos mértékig különbözik az egyéb. szakcsoportok mun­kájától, Alapvető feladatuk, hogy a méhészmozgalom jó hagyományait tovább ápolják, ez elsősorban az olyan közös tevékenységben jut kifejezés­re, mely lehetővé teszi egy­részt a tagoknak a nagyabb termelési eredmények elérését, másrészt a mezőgazdasági kul­túrák tervszerűbb megporzá- sát. Méhész-szakcsoportjaink egy része ezen a téren igen szép példát mutatott eddig is. A téli időszak a tervkészí­tések ideje. A hatvani méhész­szakcsoport igen szép kezde­ményezéssel mutat példát. Kö­zös anyanevelő-telepet akar­nak felállítani. Köztudomású, hegy az anyanevelés és a jó minőségű anyák döntő mér­tékben segíthetik elő a több­termelést. A hatvani szakcso­port jól választotta ki közös tevékenységének színterét. Az anyanevelő és pároztató telep létrehozásának a költségeit a tagok biztosították. Az egri Méhészszövetkezet szaküzleté­ből vásárolták meg a szüksé­ges felszerelést. Úgy tervezik, hegy tavasszal néhány jó mi­nőségű dajkacsaládot vásárol­nak az OMSZK hatvani tele­péről. Egy másik figyelemre méltó kezdeményezés a siroki szak­csoport részéről indult ki. A tagok tartalékföldet fognak igénybevenni, azt a saját költ­ségükön műveltetek meg és azon mesterséges méhlegelőt létesítenek. Egy sor szakcsoport hatá­rozta el, hogy a közelükben fekvő tsz-méhészetet az 1959. évben patronálni fogják. Ez nagyon jelentős fejlődés lesz Csobó Kálmán, a földműves­szövetkezet agronómusa el­mondotta, hogy igen nagy karóhiányok vannak a szőlők­ben. A dolgozó’: azonban min­dent elkövetnek ahhoz, hogy a szükséges mennyiséget előte­remtsék. Mivel a helyi föld­művesszövetkezet még eddig sem tudta kielégíteni, más községekbe járnak el szőlőka­rót vásárolni. Amint hallot­tam, a földművesszövetkezet eddig mintegy 50 000-ret ka­pott. Ez a megrendelt mennyi­ségnek csak az egyhatoda. Ért­hető tehát, hogy a község dol­gozói kénytelenek Ludasról, Csányból és Karácsondról fu­varozni a szőlőkarókat. Jó lenne, ha az illetékesek nagyobb gondot fordítanának a szőlőtermelő vidékek karó­szükségletének kielégítésére, mert csak így lehet biztosítani mind az új telepítésekhez, mind a pótlásokhoz szükséges szőlőkaró mennyiségeket. Nem helyes az sem, hogy Csányban vagonszámra állnak a szőlő­karók a TÜZÉR-telepen és a szőlőtermelő községekben pe­dig a termelőknek harcot kell vívni a szükséges karómennyi­ség beszerzéséért. a szakcsoportok munkájában, mert termelőszövetkezeteink méhészeteinek nagy része igen sok kívánnivalót hagy maga mögött. A szakcsoportok tevékeny­ségének egyik fontos feltétele, hogy megfelelő közös alappal rendelkezzenek. A munkának ez a része mind ez ideig egyik gyenge pontja volt szakcso­portjainknak. A hamarosan ki­kerülő új mézszállítási és vi- asztermelési szerződés, ame­lyet az 1959. évben már a szakcsoportok kollektiven fognak megkötni, tág lehe­tőséget biztosít a közös alap megteremtéséhez. Szakcsoportjaink nagy része megszervezte már a túl’ szak­mai oktatást. Az Egerben ha­vonkénti előadással folyó na- gasszínvonalú előadássorozat mellett nagy jelentősége van annak, hogy a legkisebb szak- csoportokná’ is rendezzenek télen szakmai előadásokat. Jó példát mutat ezen a téren a hevesi szakcsoport, amely mintaszerűen szervezte meg a téli oktatását. A fentiekből látható, hogy méhészmozgalmunk a szak­csoportokon belül megtalálta az előrehaladás útját és mind­ezek a jelek azzal a biztos tudattal tölthetnek el mind­nyájunkat, hogy méhészeink jól készülnek f 1 az 1959-es termelési évre és hasonlóan az idei eredményekhez, ismét túl fogják teljesíteni mézszállítási szerződéseiket. Sztrancsik Zsigmond Helyesbítés Elmúlt heti híred ónkban a „Kiskereskedelmi munkánk tanulságai és teendői” című cikkünkben helytelen tájéko­zódás miatt elírás történt. Cikkünkben írtuk: „S napja­inkban több millió forint ér­tékű felesleges, divatjamúlt, hibás árucikket szedtünk ösz- sze és intézkedtünk az értéke­sítésről.“ Helyesen: „S napja­inkban 130 000 forint értékű divatjamúlt árucikkeik össze- szedéséről intézkedtünk.” A múlt év folyamán nagy gondot okozott mezőgazdasági üzemágainknak a szerződéses növénytermelés megszervezé­se. Az elmúlt év utolsó negye­dében, különösen a cukorrépa és a konzervgyári növények termelési szerződéseinek meg­kötése volt az egyik legna­gyobb feladat, Az eredmény nem maradi el, hiszen a megye már telje­sítette cukorrépa szerződtetési tervét. Hátra van még azon­ban a konzervgyári és MÉK- növények szerződési tervének teljesítése. Ennek érdekében szervezett. Nagyrédén a gyöngyösi járási központ szerződéskötési kam­pányt. A járás 11 földműves­szövetkezeti agronómusa lelá- togatth a község termelőit. A látogatások alkalmával agronó- musaink elbeszélgettek a köz­ség dolgozóival. Megbeszélték a múlt évi termelési és értéke­sítési eredményeket, tapaszta­latokat. Több dolgozó panaszkodott az átvételeknél történt sza­bálytalanságokról. A dolgozó parasztokat felvilágosították arról, hogy a múlt évben tör­tént szabálytalanságok nem lelietnek akadályai ez évi ter­meléseiknek. A látogatások eredménye, hogy a község dol­gozói két nap alatt több mint 10 katasztrális hold paradi­csomra kötötték meg a terme­lési szerződéseket. A szerző­dések mellett több helyen szakmai tanácsokkal is segí­tették a iövő évi termelés be­indítását Ez a kollektív munka ió kezdeményezés volt a gyön­gyösi járási központ részéről, amit más járások is követhet­nek. hiszen a dolgozók leláto- gatásával olyan tapasztalatok­ra tettek szert, amelyet köz­ségeikben is tudnak alkalmaz­ni. Emellett közvetlenül tud­nak adni tanácsokat egyes községek dolgozóinak a terme­lésre vonatkozóan. Egy nap alatt hatvan torta Fokozódott a méhész-szakcsoportok közös tevékenysége Szőlőkaró-gondok Abasáron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents