Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-10 / 8. szám
4 NEPÜJSÄG 1959. január 10.. szombat A Heves megyei Fotoklub életéből,.. két, s a bíráló bizottság — a; Magyar Fotóművészek Szövetsége segítségével — országos képanyag felett mondhat bírálatot. Reméljük, hogy a Heves megyei fotósok itt is számottevő eredményeket fognak elérni. Ha ez sikerül, számíthatunk arra, hogy tagjaink részt vehetnek országos és nemzetközi kiállításokon is. A Heves megyei Fotoklub tagjai sorába várjuk megyénk haladottab fotósait. (Jelentkezési lapokat igénylésre szívesen küldünk Címünk: Heves megyei Fotoklub, Eger, Széchenyi utca 28.) Számítunk arra. hogy a megyei fotoszakkö- rök vezetői és haladottabb tagjai belépnek tagjaink sorába; támogatják munkánkat és igénylik segítségünket. Szívesen patronáljuk a megyében működő fotoszakköröket, ha Sikerrel zárult vadaszfdény Kedvezett a vadászszerencse a Heves megyei és a meghívott vadászoknak az elmú.t esztendőben. A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság erdeiben az 1958. október 1-től december 31-ig tartó vadászidényben 14 vaddisznó, kilenc szarvasbika. 15 szarvastehén, hat szarvasborjú, két őzbak, hat őzsuta, egy muflon-kos, és egy muflon-jerke került a szerencsés vadászok puskacsöbejelentik ilyenirányú igényüket. Szívésen alakítunk külön középiskolai szakosztályt is, ahol a középiskolai fotós fiatalok külön mérhetik össze' erejüket, s legjobbjaik megyei és országos kiállításokon mint klubtagok indulhatnak. Középiskolai és ipari tanulók részére a havi tagdíjat 5 forint helyett 2 forintban állapította meg a vezetőség. MINDEN . MUNKÁNKKAL a szocialista realizmust, mint művészi irányt szeretnék szolgálni. Ezen belül szocializmust építő dolgozóink mindennapos munka feletti örömét, s az emberibb, a szebb és boldogabb jövőért kifejteit erőfeszítéseit akarjuk valósághűen, minél szélesebb területen ábrázolni. Körmendi Károly ve elé. A hazai vadászok mellett négy német vendég is reszt vett a vadászatokon, nem kevesebb' szerencsével, mint a hazaiak. Az egyik külföldi vendég országosan kimagasló 18-as szarvasbikát terített le. A szarvasbika mellett egy 58 centiméteres csi- gájú muflon-kost, míg társai egy vadkant és egy-egy vaddisznó süldőt terítettek le. A HELYI FOTOKULTŰRA fejlesztésére hosszúlejáratú tervet’dolgozott ki a Heves megyei Fotoklub vezetősége. E terv keretén belül ma, január 10-én, este 7 órakor előadást tart a Pedagógiai Főiskola H. em. 70. számú helyiségében Járai Rudolf fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének tagja: Kisfáim és képélesség címmel. Erre az előadásra minden fotoklubi tagot és foto iránt érdeklődő dolgozót szeretettel meghívunk. Az előadást minden hónapban más más témával, a Magyar FctomíTvészek Szövetsége előadójával megtartjuk. Hisszük, hogy ezek az előadások nagyban hozzájárulnak a Heves megyei fotokul- túra fejlődéséhez. Hogy a fotókultúra fejlődését minél jobban elősegítsük és az elért eredményeket lemérhessük, minden hónapban képbírálatot tart a fotoklub vezetősége a fotoklub tagjai által beadott képek felett. A legközelebbi képbeadási határidő január 19. (Klubnap a Városi Művelődési Házban.) Minden klubtag eddigi alkotásaiból 5—5 darab kép beadására jogosult. Képméret mi-i nimálisan 9x12 cent'méter. A? elnökség két hét múlva hirdeti ki az erre a célra összeállított bíráló bizottság döntését A legjobbnak ítélt képek juta’amban részesülnek. A jövőben minden hónap első klubnaoján adhatják be a klubtagok legsikerültebb képeiket. A bíráló bizottság (minden alkalommal más tágokkal) minden hónáoban minősíti ezeket a képeket, s egyben megállam'tja, melyik „A hónap leg'óbb kéne.“ A terv szerint az elnökség dicséretben részesíti mindazokat az aloktásokat, amelyek jutalmat ugyan nem kaptak, de megütik a kiállítási mértéket. Meg vagyunk győződve hogy fenti előadások és kép- bírálatok fejlesztik maid városunk, megyénk fotósainak művészi,, érzékét, s tavasszal olvan kiállítási kénanvaggal fogunk rendelkezni, hogv megrendezhetjük helyi fotókiállításunkat. Erre a december 16—27-ig idegen képanyaggal rendezett és iól sikerült országos ielleíü kiállításunk kétezer látosretójának jogos igénye is kötelez bennünket TÁVOLABBI TERVÜNK, hogy ha anyagilag megerősödünk, országos fénykép-pályázatot hirdetünk. Ide az ország bármelyik fotoklubjának tagjai küldhetnek be fényképeEGRI VÖRÖS CSILLAG 10-től: Fekete zászlóalj Matiné 11-én: Erkel EGRÍ BRÓDY 10-én: Kapitány és hőse GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 10-től: Csendes Don (ül rész) Matiné 11-én: Éjszakai kikötő GYÖNGYÖSI PUSKIN 10-től: Szent Péter esernyője Matiné 11-én: Kicsik és nagyok HATVANI VÖRÖS CSILLAG 10—12-ig: Rose Bernd Matiné 11-én: A tőr HATVANI KOSSUTH 10—12-ig: Egy idegen telefonál Füzesabony 10—12-ig: Fehér éjszakák PÉTERVÁSÁRA 10—U-én: Édes Anna HEVES 10—12-ig. Hajsza EGRI BÉKE 10—12-ig: Svejk, a derék katona (II. rész) Egerben este fél 8 órakor: A tanítónő 1959. január 10, szombat: 1934-becn halt még Deák Ébner Lajos festőművész 1954-ben halt meg Berzeviczacy Gizella írónő. 1954-ben halt meg Sidló Ferenc szob rászm űvész. 1919. ..Véres Hét” kezdete Buenos-Airesben. (Az általános sztrájk brutális elfojtása.) V Névnap C? Ne feledjük, vasárnap: Ágota- ÖT HOLDON telepít új szőlőt az atkári Kossuth Termelőszövetkezet. Az oltványok már megérkeztek és a tavasz folyamán a tagság megkezdi a telepítést. — HATVAN és Salgótarján között több millió forintos beruházással új betonút épül. Az új utat májusban adják át a forgalomnak.- AZ ILLETÉKES munkaügyi szervek az év első negyedében felkeresik a megye gyárainak, vállalatainak vezetőit és közösen tárgyalják meg a fiatalkorúak és a nők minél nagyobb számú alkalmazásának lehetőségeit. — ECSÉD, Apc, Heréd és Nagykökényes községekben összesen 120 ezer forint értékben végeztek útfelújítást az elmúlt esztendőben községfejlesztési alapból.- JÉGVERMET építenek Bekölcén. A jégveremre nagy szükség van és így a nyári hónapokra biztosítják a község jéggel történő ellátását. — HATVANBAN 86 kislakás építését fejezték be hétmillió 316 ezer forintos beruházással az 1958-as esztendőben. További 53 kislakás építése befejezés előtt áll.- AZ EGRI JÁRÁS több községében korszerűsítik az italboltokat. Makiáron, Dem- jénben, Szarvaskőn és Balatonon több ezer forintos költséggel új berendezést vásárolnak. Akinek axivetten tapsolunk Felújították és sikerrel mu tátják be Egerben ismét Bró iy Sándor: „A tanítónő” címí háromfelvönásos falusi életke pét. A Bródy-darab bemutató iának sikerében nem kis tészf van Pálffy Györgynek, akinél szívesen tapsol a közönség a öreg Nagy szerepében nyújtó1 alakításáért. ( / niérgezelf tői' A tőrt, amelynek hegyét méregbe mártotta volt, óvatosan a szájába vette ée mászni kezdett felfelé a cirádákkal gazdagon díszített falon. Sötét volt, a bún és a titokzatosság éjszakája, ilyen lehet a pokol fenekén, de ott nincsen szélvihar és villám, amely Időnként megvilágítja a rettenetes sötétséget. Villámlott megint. A kék. vakító fényben, mint őskori lomha szörnyek, úgy remegtek a házak az éjszakai viharbán. Odalapult a falhoz, hogy észre ne végyék, s aztán káprázó szemmel tovább mászott„ Az első emélet magasságában széles párkány futotta körül a régi házat, amely miniden ablák után kis félkörívet írt le, mintha nyújtózkodni akarna egyet. Felért a párkányra, lenézett az utcára, de semmit sem látott maga alatt, csak a rettenetes sötétet: lehet egy emelet mély. lehet a végtelen is alatta. A falhoz távúivá lassan, óvatosan rálépett a félkörívre és benézett az ablakon. A tőrt kivette a ~~á- jából, másik kezére rácsavarta salját, hogy tompán csörrenjen majd az ablak üvege. A szobából sápadt fény világított ki, a kandalló előtt, félig az ablak felé foTdulán egy álak ült á károsszékben. Nő volt! — Igen, ő az — suttogta maga elé és megfeszültek izmai a cselekvés úagy indulásában. A nő ébben a pillanatban riadt pillantást vetett az ablakra. Nyúlánk volt, már nem egészen fiatal, de mégis vonzó jelenség. Abból a fajtából, aki évtizedekig képes megőrizni fiatalságát, aki nem ismeri a lassú her- vadást, csak a rögtöni, azonnali öregséget. Az nem tudott semmit és nem vett észre semmit. Visszaült a karosszékbe, lábát feltetre a kandalló vasrácsára és szemmellátha- tólag össze borzongott, A férfi, az ablak mögött halkan elnevette magát. Hatalmasat villámlott és a villám füvében látni 'fett nevető arcát, ámely most olyan volt, mint az ördögé, s amelyen torz és fenyegető vigyorrá torzult a nevetés. Aztán felemelve karját, az üveg csörömpölt és csörömpölését a vő kétségbeesett sikolyát elnyomta * mennydörgés. Beugrott a szobába, kezében magasra emelte ® tőrt... — ...Auh — ásított az író és le- dóbta a tollát az íróasztalra. E lál- mosódtam — mór- . mogta maga élé, Majd holnap folytatom. És átment a másik szobába lefeküdni. Mielőtt ágyba bújt volna, megnézte, zárva-t az ablak, $ nincs-e valaki az ágy alatt! (egri) (21) Előszoba. Benne egészség- ügyi láda. Majd még egy ajtó, ki a folyosóra. A lámpák egyforma, rózsaszín fényt szórtak szerteszét. Peterson átment az éppen negyvennyolc lépés hosszú folyosón, s ott, a szélső ajtó előtt megállt. Benyitott. A dolgozószobába került. Könyvek, írószerek, elemző gépek közé. Egy nagy asztalon integrátor állt, s az asztal mellett, az öblös karosszékben formátlan tömeg hevert: akár egy halom piszkos fehérnemű. Vagy mégsem — egy ember ült ott. Puffadt feje felemelkedett, s vizenyős szeme kidülledt. Aztán rekedt hangon így szólt: — Ki az? Jack közelebb lepett hozzá. Leült az asztal szélére. — Én. — Vi az az én? — Tack Peterson. A hústömeg megmozdult. — A felügyelő? — kérdezte szipá> iva. — Nem. Csak egy rab. — Akkor jó. Sokáig te se húzod! Elpusztulsz. De előbb olyan leszel, mint én. Hány óra van? — Tíz. — Nagyszerű! — A madárijesztő hirtelen megélénkült, az integrátorhoz nyúlt, bekapcsolta, majd a „rádiósisakof’ kopasz fejére tette. Jack, míg a készülék lámpái bemelegedtek, csak az ismeretlen embert figyelte. Olyan lassan mozgott, mintha izmai teljesen elsorvadtak volna. Tekintete bágyadt, közönyös, és értelmetlen volt. Vajon ki lehet? Az idegen most beállította az integrátort. S miközben az ernyő két zöld vonala egymáshoz közeledett, a hústömeg tökéletesen megváltozott; mozgása energikus lett, szeme tüzelni kezdett, teste kiegyenesedett. Hol volt már a régi madárijesztő!... Szigorú és vad tekintetű, éltes, zömök férfi ült Jackel szemben a karosszékben. Jack döbbenten nézte ezt a hihetetlen változást. A férfi meg rákiáltott: — Ki engedte meg magának, hogy az asztalra üljön? El innen! Hm, azt mondja, hogy ön Peterson?! De ki az a Peterson? Aha, már emlékszem... Maga egy szerencsétlen, kis pincsikutya, akinek térden kellene csúsznia előttem, mert én mentettem meg az életét!... Ezeket a papírokat pedig, melyeket — maga ostoba! — ösz- szegyűrt, úgy kellene tisztelnie, mint a hétszentséget!... Olyan konstrukció számításai vannak rajta, amelyhez képest ez az integrátor annyit ér, mint a játékkard az atombomba mellett. Most pedig takarodjék! És ameddig nem hívom, be ne tegye ide a lábát. Mert én vagyok a Wagner! A Wagner! Megértette? Jack Peter sont mintha lesöpörték volna az asztalról. Nem a kiabálástól ijedt meg. Dehogy. Hanem azon lepődött meg annyira, hogy az integrátor feltalálója ült előtte — rabságban! — Bocsásson meg, professzor úr! — morogta zavartan. — Igazán nem tudhattam, hogy ön... Amikor a kéziratát olvastam... — Maga olvasta a kéziratomat?! — Wagner szúrós szemmel nézett rá. — Hazugság! Maga Harwood kémje. De tehetségtelen kém! Takarodjon! Jack vállatvont és kiment a szobából. Pillanatnyi izgalma most megint közönnyé változott. Hát jó! Végeredményben olyan mindegy, hogy ki találta fel az integrátort. Már nem is a kíváncsiság, csak a vak ösztön vitte át. a szomszéd szobába. Ez a szoba ugyanolyan formájú volt, mint Wagneré, csak valamivel kisebb. Jack az integrátorhoz ült, hogy felvegye a „rádiósisakot”. De váratlanul kinyílt az ajtó és egy sovány, középkorú férfi jelent meg a küszöbön. — ön tévedett — mondta ridegen —, az ön szobája lejjebb van. — Bocsánatot kérek. Jack kikapcsolta az integrátort. Felállt és az ajtó felé indult. De útközben még egyszer visszapillantott a sovány emberre. Megállt. Valahol már látta ezt a férfit. — Böósánat, nem ismerjük mi egymást? A férfi meghajolt: — Vogel. Peter Vogel. — Német? — Igen. — Különös... Én meg Jack Peterson vagyok. — Miért csodálkozik? — Nekem úgy tűnik, mintha mi már találkoztunk volna — Az lehet. — Vogel végigmérte Jackot és az asztalhoz ment. — Bocsánat. „Cinikus, kellemetlen fráter! — gondolta Peterson és a szobájába indult. — Hiába: német, sőt valószínűleg hitlerista. Az effélék kínozták meg az emberek tízezreit a koncentrációs táborokban.” Megállt, gondolkozott... Lehetséges. hogy valóban a koncentrációs táborban találkozott Voaellel? Nagyon ismerős ez a szürke, hideg szem. ez a szkeptikus mosoly, ezek a kimért mozdulatok és az energikus léptek... De ugyanakkor van ebben az emberben valami meglepő is, ami nem illik hozzá. Vagy talán csak hasonlít — a megtévesztésig hasonlít — valakihez? „Vogel... Peter Vogel...” — mormogta Jack a fogai között, fel-alá járkálva a szobában. Aztán hirtelen a homlokára ütött: az integrátor! Ezzel a készülékkel mindenre visszaemlékezhet, arra is, amit csak egyszer, nagyon régen látom Peterson bekapcsolta az irv> tegrqtort, s mihelyt a kis zöld kígyók megjelentek az ernyőn, homályós emlékei egyszerre tiszták és árnyaltak lettek. Igen, egyszer már találkozott Vogellel. De... akkor nem Vogel volt a neve, hanem... Jack Peterson már mindenre jól emlékezett. ... 1945. május elseje. Norvégia, Tromsee-fjord. Földalatti vízi áramfejlesztőtelep. A hitleristák „nehézvizet” gyártottak itt. Peterson több mint hét évig dolgozott ebben a fullasztó, mérgezett levegőjű, elektroli» tikus üzemben. Közben olyan súlyos izületi csúzt kapott, hogy a hitlerista orvosok se tehettek mást; befektették a tábor területén levő kórházba. A második világháború végén aggasztó lett a helyzet a Tromsee-fjordban. A foglyok között az a hír terjedt el, hogy a hitleristáknak azért van szükségük a „nehézvízre”, ’ mert egy rendkívül nagyhatású robbanóanyagot akarnak létrehozni Ennek egy grammja állítólag a világ legnagyobb városát, például New Yorkot is rombadöntheti. így szóltak az atombomba első hírei. A bombát azonban a németek már nem tudták elkészíteni. Rejtély, hogyan szivároghattak be ezek a hírek a teljesen izolált koncentrációs táborba: tálán maguk a fasiszták terjesztenék őket, hogy jó hangulatot keltsenek katonáikban. De a fog'yok most már sejtették miért kering annyi repülőgép a Trom- see-fjord felett. (Folytatjuk.)
