Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

4

népújság

1959. január 6.» fté&S

Nem vagyunk angyalok

.4 váltógyári §z;ínjáís*ók bem&iatójs Gyöngyösön

Ügy látszik végre Gyöngyösön is megtört az a bizonyos operett-jég. A gyöngyösi Közönség, amely eddig csak a „Csókos asszony“’-ok híg löttye után tódult — sokszor tód l1 ma is —, az a közönség, amely a legkacagtatóbb, francia vígjátékra is legtöbbször maximum háromnegyed házat tudott megmozgatni, nem lévén abban tánc — nds ez a közönség három egymást követő este teltházat produkált a minden sallang és uhcilí-smuncili nélküli mai tárgyú Kacagtató, de főkép tanulságos magyar víg'óték előadásáh.

Kétségtelenül jól választott a váltógyári színjátszó csoport arcúkor Fehér Klára darabját, a Nem vagyunk angyalokat tűzte műsorára.

A darab a máról, a ma hangján, és a mának szól. Azon a mesebeli klrályos „egyik szemem sír. a másik nevet"' hangon, mely mai életünkben oly gyakori. Az 1 író, a téma jellegénél fogva az egész problémát drámának is megírhatta volna, szerencsére azonban a nehezebb megoldást, a vígjátéki formát alkalmazta. Nehezebb megoldás? Igen, je-en esetben kétségtelenül az. hiszen az egvmást.ól elütő érzelmek szinte pillánatról-pilla- natra változnak a szereplők életében, de a darab egészében is Példa rá: a második felvonás végén a féri komédiásán dühöng, miközben anyósa magába roskad1 a szomorúságtól. A közönség egyik fele kacag, a másik részének köny- nyes lesz a szeme.

Dicséretére válik a darabnak, hogy mindez nem eredményez valamiféle ízetlen disszonáns hangulatzavart, sőt: az ellentétes érzelmek éles .beállításai még kifejezőbbé teszik a lényeges mondanivalót.

A mának szól a darab mert nem felületesen, elnagvoltan vizsgálja a protyéipákat. Noha vígjáték az alaphangja, mégsem felelőtlen, nemtörődöm. Elgondolkoztatja, az események részesévé avatja a nézőt. Jóllehet ez az elgondoikoztatás már kissé túlzott is, hiszen Petényiné szavaival az író vallja be. hogy néma tud jobb megoldást, mégis a maga látszólagos szerény, delénveg'leg hatásos víeiátéki eszközeivel n érni kenn elősegíti a probléma megoldását.

A szereplő gárdáról elöljáróban annyit, hogy a darab érzelmi változékonysága nagy próba elé állította az együttest. A szereplők, de elsősorban Jankovits Jenő rendező érdeme, hogy többé-kevésbe meg tudták oldani a feladatokat, i

Jankovits ismét bebizonyította, műkedvelői térén szinte ritka rendezői készségét. Stílusát az ötletesség, , a lelkj-ismeretes nagyvonalúság jellemezte. Biztos kézzel sikerült áthidalnia a darab elején levő szűk lehetőségekkel kecsegtető vontatott- ságot, s az egé3z előadáson látszott, hogy bátran nyúlt a ren- delke~ésére álló eszközökhöz Ezért nőtt túl munkája színjátszóknál oly gyakori, görcsösen ragaszkodó utánzáson, vagy egyéni, de unalmas egysíkú sematikus rendezésen.

A szereplők közül először Tóth Istvánnét kell megemlíteni. Frázisként hat, de igaz. hogy nem játszotta, élte a színpadon a nagymamát. Az első sorokban ülők megállapították: nem egyszer könyezett. Ezek a könnyek nem a hatásvadászás könnyei, az átélés őszinte megnyilvánulásai voltaic. Nemcsak külsejével, hangjával, szívével is alkotott. Sümeghi Béla egyaránt élethű álszigorú apa, há- zsártos vő és gyengéd férj volt egyszemélyiben. Vera alakjában Dudás Éva is megütötte az előadás színvonalát. Debrei József né Petényiné je kissé darabos Volt, Játékára még néha rányomta bélyegét az a tipikusan műkedvelői jelenség, hogy amikor nincs szövege, kiesik a játékból. Viszont mint narrátor jól bele tudott illeszkedni a színpad és a nézőtér között járkáló és a hallgatósággal kapcsolatot teremtő színész szokatlan szerepkörébe. Tóth István reális intellektuelt tudott formálni dr. Joó. kissé papírosízű szükséamegoldásként betoldott alakjából. Külön ki kell emelni a darab gyerek szereplőjét, a kis Kain Andrist. Olyan életmű, báíosan természetes alakítást nyújtott, olyan jól mozgott a színpadon, hogy sok felnőtt 'zíníátsZó is megirigyelhetné Kétségtelenül ^ közönség kedvencévé vált.

A díszletek jól'beleillettek a darab hangulatába.

Végeredményben tehát csak üdvözölhetjük a váltópyáriak bemutatóját, mert helyesen ki- választoF- darabjukkal, színvonalas- előadásukkal nemcsak kellemesen szórakoztattak, de előbbre is vitték a kultúra ügyét Gyöngyösön.

Rózsa Gyula

A falusi kovács nyugdíjban- h ?sj~

1959. január' 6, kedd;

1934-ben halt meg Nyilaásy Sán- dör festőművész» (25 éve.)

1884-ben született I. I. BrocLezltij szovjet festőművész, (75 éve.)

1843-ben született Hrisztó Botev bolgár költő. (110 éve.)

1919. Megalakult Argentina Kommunista Pártja, (40 éve.)

■ yu ■■■ i

V Névnap O

Ne feledjük, szerdán: ATTILA

iftSltí- a MÁTRAVIDÉKI SZÉN- BÁNYÁSZATI Tröszt aknaüzemei között megindult a versenymozgalomban részvevő (elővájási, frontfejtési) KISZ-brigádok között egy év alatt 160 000 forint jutalmat osztanak szét.

— A DEMJÉNI és az eger- szalóki termelőszövetkezet kőbányájából mintegy három és fél ezer darab építőkövet termeltek ki a dolgozók. A két kőbánya jól jövedelmezett az elmúlt esztendőben.- EGERBEN három helyen: a Gárdonyi gazdakörben, a Cifratéri és a Baktai úti iskolában indul 11 hetes mezőgazdasági tanfolyam a dolgozó parasztok számára. Az előadásokat a városi tanács mező- gazdasági osztályának dolgozói tartják.

— NÉGYEZER holdon végeztek vegyszeres gyomirtást az elmúlt esztendőben megyénk területén. Az állami gazdaságok mellett egyre több termelőszövetkezetben és egyéni gazdaságban alkalmazzák az * új gyomirtási módszert.- RÓZSASZENTMÁRTON- BAN a IX-es aknánál 20 főből álló KISZ-brigádot alakítanak, hogy ők is részt vehessenek a tröszti versenymozgalomban.

— TIZENKÉTEZER forint értékű könyvet kaptak az egri járás ifjúsági könyvtárai. A könyveket a napokban osztják szét az iskolák között.- ANALFABÉTA tanfolyamot rendeztek Erken az ími- olvasni nem tudó cigányok részére a község pedagógusai, A tanfolyam iránt nagy volt az érdeklődés, elsősorban azok között, akik az állami gazdaságba járnak dolgozni.

Szilveszter után* az űi esztendő kezdetén

Örökké csak a vendégek ktJ* íött, vagy a konyhában látni Dobos Ferencet, az egri Vörösfák (Halászcsárda) üzletvezetőjét. Mindig kedves, szolgálatkész vendeglátóipari szakember, sohasem magánember. E2 a vélemény róla a vendégek körében. Éppen ezért kérdeztük még ezúttal egyszer mint magánembert: Az újesztendő első napjaiban meg tudná-e mondani, mi az, aminek teljesülését nagyon várja 1959-ben.

— Először is azt, hogy tovább fejlesszék az egri kö^ zönség és a kirándulók által is ismert és kedvelt halász- csárdánkat, — mondja mosolyogva, mert látta rosszaié tekintetünket, amiért most is elsősorban az üzletember szól belőle. Aztán rendületlenül így folytatta: — Mellettünk van ugyanis egy helyiség, amit több mint valószmú megkenünk ebben az esztendőben. Ha azonban ez a bővítés nem sikerülne, annyi bizonyos, hogy a jelenlegi elhanyagolt udvart a nyáron rendbehozzuk és kerthelyiséggé alakítjuk át. Szilveszterkor is este 11 órakor zártunk be 9 óra helyett, olyan jól érezték magukat nálunk a vendégek, annak ellenére, hogy csak a rádió szolgáltatott zenét. Igaz, hogy téma bőségesen akadt, részben azért, mert egy esztendő minden élményét megbeszélték, elmesélgették, részben pedig, mert már csaknem mindenki tudott a k r- mány új intézkedéséről, az árleszállításról. A kérdésekből nekünk is kijutott: mennyivel lesznek olcsóbbak a halász- csárda ételeinek árai. A válasz erre igen egyszerű: ülő százalékot eddig sem számítottunk fel, mert kisvendéglőként osztályozták a Vörösrákot, másként meg, mivel ételeink eddig is olcsók voltak nem nagy a különbség.

Végül mégis sikerült néhány valóban magánemberre vonatkozó feleletet kapni Dobos Ferenctől:

— Az üzletfejlesztésen kívül azt szeretném, ha 1959-ben sikerülne kijutnom feleségemmel együtt, turistaként, a Szovjetunióba. Sokat hallottunk már a szov'et városokról. Kijev- ről, Moszkváról, Sztálingrádról és Leningrádról, jó lenne most már valóságban is megismerkedni az ott élő emberek- .kel. a városokkal, s nem utolsó sorBan magával a szovjet vendéglátóiparral. — ger.

Moziműsor

TORI VÖRÖS CSILLAG . január 6—7-én:

Szent Péter esernyője (széles) január 8-tól:

Fekete zászlóalj EGRI BRÓDY január 6—7-én:

Rita

január 9—10-én:

Kapitány és hőse

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG január 6—7-én:

Szerelem, ahogy az asszony akarja

január 8-tól:

Csendes Don (III. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN január 6—7-én:

Csengő-bongó fácska január 8-tól:

Szent Péter esernyője HATVANI VÖRÖS CSILLAG január 6—7-én:

Razzia január 8-tól:

Rose Bernd HATVANI KOSSUTH január 6—7-én:

Eladó kísértet január 8-tól:

Egy idegen telefonál

FÜZESABONY január 6—8-ig:

Múló évek január 10-től:

Fehér éjszakák PÉTERVÁSARA január 6—7-én:

Nővérek január 8—9-én;

Csendes otthon HEVES

január 6—8-ig:

Ma este minden véget ér

január 10-tŐl:

Hajsza EGRI BÉKE

január 7—8-án:

Polónia express január 10-től:

Svejk, a derék katona (II. rééfj

műsora *

Egerben este y* 8 órakor: Szélvihar (Bérletszünet)

NYI K01 fiJ DAUIJn.

Különös állapot: a test tovább mozgott, de az agy kikapcsolódott, a kéz- és lábizmok elgyengültek, a tudatot azonban megnyugtató, kellemes érzés zsongította el. Limar olyan könnyűnek érezte testét, mintha már nem is vízben, hanem a levegőben úszna. Fölötte, alatta, körülötte, pelyhes, fehér felhők... Mihail elűzte magától ezeket a látomásokat, megdörzsölte szemét, fejét a vízbe mártotta, egy perc múlva azonban elölről kezdődött minden.

így elszunnyadva kiengedte kezéből a kést, de még idejében magához tért és sikerült visszaragadnia fegyverét. Közben az undorító tengervízbe is belekóstolt. Most még nehezebben tudott úszni. Teste megdermedt a hidegtől, pedig a tengervíz hőmérséklete több volt huszonöt foknál. Azután meg görcs csavarodott a bal lábába.

Közeledett a vég. Limar mégsem adta meg magát. Egyre csak úszott, úszott makacsul, semmit, sem látva, semmit nem értve. S amikor már

tempónyi ereje sem volt, kifújta a levegőt és a víz alá bukott. Lebukott..,- igen, de akkor valami keménybe ütötte a sarkát. Erre magához tért és a felszínre rúgta magát...

„Ez már a tengerfenék lengne?” Limar tétován körülnézett, majd néhány méter Után újra lebukott...

De a talajt nem találta a lába alatt... Talán balra lenne?... De itt is hiába-kereste.

Hátha egy Szűk homokzá- tonyra jutott? Akkor nieg tudna pihenni.

A megmenekülés reményétől most mintha erőre kapott volna. Akár még két kilométert is tudott volna úszni.

S miközben oly buzgón kereste a zátonyt, nem vette észre, hogy a háta mögött rózsaszín pírba borult az ég és a köd kezdett szétoszolni.

Az egyenlítőn ugyanólyan hosszú a nappal és az éjjel. A nap a helyi időszámítás szerint hat órakor kel és este hatkor nyugszik. így minden csillag függőlegesen érinti a látóhatárt: félhomály itt szinte nincs is. Az éjszakát hirtelen

váltja fel a n ppil.

Most is így történt. Mihail jobbra tekintve, megdöbbenve látta: nem messze, alig száz méternyi távolságban a szárazföld vékony sávja húzódik. De hiszen az előbb még nem volt ott semmi!

Arrafelé úszott tehát. Nem is gyanította, hogy félórája már áthaladt ezen a zátonyon. Akkor még víz borította a kis szigetet. Most indult meg az apály.

Miután Mihail elérte a szigetet és végigzuhant a hideg

nedves homokon, éppen felkelt a nap. Sugarai könnyedén siklottak végig a tenger felszínén, s egy gerendát világítottak meg, amely körülbelül tíz centiméterre állt ki a vízből.

„Árbóc! — gondolta Limar,

— Egy elsüllyedt hajó mentette meg az életemet”.

Hát igen: amikor Limar a víz alá bukott, annak a kis aknakereső hajónak a fedélzetébe ütközött, amely itt fe- neklett meg a zátonyon.

A mi öreg Földünk lassan kering a világűrben. És szintén lassan, kevés késéssel hömpölyög felületén a hatalmas dagály, amelynek áramlása mindig a Holddal függ össze. így érvényesül a Hold vonzóereje.

Huszonnégy óra alatt kétszer lázad fel a víz az óceánokban és a tengerekben: ráhömpölyög a szigetekre, meg a kontinensekre, elönti a zátonyokat, s feltölti az öblöket. Naponta kétszer van apály: ilyenkor feltárul a tenger mélye, s kidobja egyszerű ajándékait, a moszatokat, halakat, puhányo- kat. A legnagyobb dagályok és apályok újholdkor keletkeznek, amikor a Hold és a Nap egy irányba kerül a Földdel.

Limar életét az apály, a ..nagy víz” idején mentette meg De hat és egynegyed óra múlva meg kellett i~dul ia a dagálynak, s ha a rádiós nem eszmél fel idejében, bizony pórul jár.

A kis szigetre érve, azonnal elaludt, de nem pihent többet két óránál A sirályok rikácsolása és a tűző nap felébresztette.

Mihail tántorogva talpra állt, megtörölte szemét és körülnézett.

Verőfényes idő volt. A tenger még messzebbre húzódott, s most már nemcsak az árbocok meredeztek ki a vízből, hanem a kis hajó rozsdás, ferde kéménye is. Balra, a horizonton szürkészöld sáv látszott, mögötte meg hegyek derengtek a tejfehér, könnyű ködben. A part hosszában sziklás szigetcsoportok húzódtak. Itt-ott fák is nőttek. Néhány ilyen kis szárazfölddarabot a háta mögött, a nyílt tengeren is láthatott.

Limar már szégyelite pillanatnyi gyengeségét. Nein azon csodálkozott, hogy megmenekült, hanem hogy előbb nem bukkant rá egyik szigetre sem. Örülni azonban korai lett volna, hiszen Malájföldig 'még vagy tíz mérföldet kellett legyűrnie,

A szomszédos kis szigetre a sekély helyeken lábalt át. De a következő szigetig már egy kilométert úsznia kellett. Erőfeszítése mégsem volt hiábavaló: ez már igazi szárazföld volt. Sziklás korallzátony, amelyet dagálykor sem lephet el a víz. Pálmák nőitek rajta.

Limar követ ragadott, és egy nagy, kerek kókuszt vert le az egyik fáról. A kókuszdió még éretlen volt, de tök ízű húsa eloltotta szomját.

Ezután elhatározta, hogy úgy istenigazában kipiheni magát.

Közben megindult a dagály. A- kis szigetek egymás után tűntek el a víz alatt, csak a legnagyobbak maradtak szárazon. Limar a pálmafa árnyékában hevert és Malájföld felé nézett. Mi vár rá ott?... És hogy megy el onnan, ha már odajutott?

(Folytatjuk.)

Misa bimar néhány évvel ezelőtt, versenyző korában

több mint nyolcvan kilométert

úszott a Volgán. A sós tengervízben talán még többet is lehetne úszni. Most azonban nem kíséri csónak, amelybe barmikor beszállhaft és áhoiv- nan ételt, italt kaplm-t. Sokkal rosszabbul is érzi magát, min-t akkor.

De mindegy, úszni kell. Majdnem gépiesen úszik, pedig szomjas, fáradt és éhes.

Az éjszaka olyan mint az örökkévalóság... bimar még sohasem élt át ilyen rettenetes éjszakát. De tudta hogy a nappal még több szenvedést hoz majd számára, mert az égető sugarak elől nincs hová rejtőznie. A napfény azonban nem lehet olyan nyomasztó, mint a köd, amelyben kiszolgáltatva az elemek önkényének, jelen*éktelen. Iszánalmas lénvnek érezte önmagát.

bimar egyre lassabban úszott, mind gyakrabban fordult a hátára hogy megpihenjék Annyira fáradt volt. hogy már el is szundított úszás közben. “