Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
1959. január 1., csütörtök NEPÜJSAG 3 Az amerikai, vagy angol munkás beül saját autójába, amelyet részletre vett és elhajt az orvoshoz, aki megvizsgálja, de már korántsem részletre, hanem azonnali fizetésre. A nyugatnémet munkás odaül a televíziója elé és miközben a műsort nézi, azon tűnődik, hogyan és meddig bírja a kórházi költséget gyerekéért, aki már hosszabb ideje kórházban fekszik. Svédországban állítólag egy tisztviselő annyit keres, hogy két gyerekével és feleségével úgy él belőle, mint nálunk, ahol mind a .két fél dolgozik és talán az is lehet, hogy még ennél is jobban... Kétségtelen, hogy a Nyugat mítosza alaposan megkoDottaz elmúlt: két év alatt, „hála’’ a disszidálási láznak, s mégin- kább e lázból való gyógyulásnak. Megkopott, de sok embernek még ma sem megy a fejébe, hogy miért van az: mi szocializmust építünk, nem is rosszul és egyre jobban, gazdagabban élünk, de lám, a kapitalista országokban az elnyomott dolgozóknak autója van, lám, magunk is elismerjük, hogy a nyugatnémet, a svéd, az amerikai, vagy éppen angol munkás életszínvonala magasabb a magyar munkásénál. A kérdés jogos és a válasz kötelező. Válasz: néhánv elgondolkodtató, gyakorlatilag is lemérhető ténnyel. Annak idején, amikor Southamptomból elindult az első vonat Angliában, Magyar- országon még kövezett út sem nagyon volt, ha volt, azt jobbára az egykori rómaiaknak köszönhettük. Amikor Angliában már hatalmas üzemek termelik a vasat, textilt, ahol ezrek és ezrek dolgoztak, amikor már Fulton gőzhajója Amerikában megszokott közlekedési eszköz lett, amikor Európa nyugati országaiban már sztrájkolt és szervezkedett az ipari munkásság, nálunk széles vízimalom, néhány kis vasöntöde, s a céhrendszerből ép- penhogy kihámozódott kisipar jelentette az „ipart”, a „technikát” és az ország sok részében az ördög-szekerének tartották még a gőzmozdonyt... Mire nálunk tért hódított a cséplőgép, addigra már Amerikában teljes erővel folyt az egész mezőgazdaság gépesítése (ezzel párhuzamosan a kis farmerek tönkretétele is) ...Sorolhatnánk tovább az „addig... amíg” párhuzamot, amelynek nem a magyar nép „természete”, mint sokkal inkább az ország gyarmati helyzete, elnyo- mottsága, urainak nemzet és népellenessége volt az alapvető oka. Ilyen körülmények között, hogyan is lehetne csodálni, hogy a magyar ipar most, a szocializmus építésének időszakában gigászi erőfeszítéseket tesz, hogy ne csak behozza a háromévszázados lemaradást, de ugyanakkor lépést tartson a fejlett tőkés országok iparaival, annak technológiája, technikai színvonala fejlődésével. Ezért épül most például műanyag-gyár, és számos más olyan üzem, amilyen itt sohasem volt, de már régen van nyugaton, és korszerűsítünk számos olyan iparágat, amely régen is volt, de réginek is, elavultnak is vettük át kedves volt urainktól. Az ipar biztosítja a mezőgazdaság korszerű gépesítését, műtrágyaellátását, az ipar állítja elő azokat a mindennapi közszükségleti cikkeket, amelyeket magunkra öltünk, amelyekbe lefekszünk, s azokat, amelyek éppen mondjuk textil- gyártó gépeket készítenek... Fejlett ipar nélkül nincs és nem is lehet életszínvonal emelkedésről beszélni, fejlett, egy ország adottságainak megfelelő ipar nélkül nincs népi, nemzeti felemelkedés, függetlenség és nincs szabadság. A kapitalista országok, a maguk 2—300 esztendős ipari múltjukkal megalapozták és igen magasra emelték az ipar kultúráját. Hozzájárul még ehhez az a tény is, hogy ä legtöbb kapitalista ország gyarmattartó és mindegyik kizsákmányoló, más népek kizsákmányolásából biztosította és biztosítja ipara továbbfejlődését. Az a jólét — kisebb, vagy látszólag magasabb — ameiy egyes kapitalista országokban tapasztalható, az egyúttal más népek, a gyarmati népek nyomorának megdagadt piócája is. S most ha ehhez hozzávesz- szük, hogy Nyugat-Németország a NATO-politika előretolt bástyája, s mint ilyen, minden támogatást megkap amúgy is fejlett ipara tovább- növelésére — cserébe a felfegyverkezésért —, hogy Svédországban lassan félévezrede nem volt háború, amely városokat pusztított volna, amely visszavetette volna a kultúrát, a fejlődést, hogy Svájc sem tudja hosszú ideje, hogy mi is az a háború, — egy oldalról teljes a kép — mégha vázlatosan is —: mi az Oka egyes kapitalista országok viszonylagos jólétének. Mert ez a jólét csak viszonylagos. Van autója a munkásnak, de nincs betegbiztosítása, talán olcsóbb a szövet is, az élelmiszer — már ahol olcsóbb! — de egyik napról a másikra az utcára kerül, s aztán megindul a gépezet: elviszik az autót, amelyből már csak részlet lett volna hátra, kilakoltatják az utcára és a kirakatok nagy bősége tövében nézheti korgó gyomorral, vajon mit hoz a holnap. S különösein érdekes képet kapunk, ha az úgynevezett jól élő kapitalista országok életének a mélyére nézünk. Ez a jólét már csak a tegnap visszfénye! Amíg a szocialista országokban és így nálunk is, évről évre növekszik a dolgozók jóléte, mind több a termékek mennyisége és jobb a minősége, a még jómódú kapitalista országokban is növekszik a munkanélküliség, csökken az életszínvonal: hol lassabb, hol gyorsabb ütemben. A két tendencia — a szocialista országok életszínvonala növekvő és a kapitalista országok csökkenő tendenciája — hovatovább feleúton találkozik majd (néhány területen már találkozott is!) és a távolság aztán ismét tovább növekszik. Csakhogy most mór fordítva: a szocializmus diadalmasan tör tovább előre. Ezt tapasztalhatjuk saját életünkben is, ahol a végzett munka eredményei alapján, saját munkánk alapján válik lehetővé az életszínvonal egyenletes, de állandó emelkedése. Néhány esztendővel ezelőtt a motorkerékpár volt mindenki álma, ma az autó, néhány esztendővel ezelőtt a cső-, most meg á stílbútor, a drágább, az értékesebb holmi a kelendő. A magyar ipar, ezen belül a megye iparának jó munkája, a termelés növekedése, az ipar műszaki, technológiai színvonalának állandó javulása tükröződik életszínvonalunk alakulásában. Csak rajtunk, mindennapi életünk munkásain múlik, hogy milyen ütemben javul tovább, lesz még szebb és gazdagabb az életünk... S nekünk nem kell félteni az autót, hogy elviszik, mert mindig lesz munkánk és nekünk a betegség fájdalmán túl nem kell féhiünk éppen a betegség miatt, hogy mi lesz velünk holnap. Abból a több évszázadból, amely elválasztott minket a „művelt” Nyugattól politikai, kulturális téren, a társadalom egésze életében behoztunk minden lemaradást, sőt egy egész társadalmi rendszerrel meg is előztük őket, s ez az előny a biztosíték, hogy rövidesen minden téren elöl járunk. Gy. G. PATAKY DEZSŐ: ■ ■■hogy a híres londoni köd remélhetőleg vékonyabbá válik. .4 „fehér homály” alkotórészei nagyrészt a gyárak állal kibocsátott füst, kén és kátrány, azért olyan sűrű, ás j kénes sárga a színe. A brit szakemberek útmutatása alapján megtiltották, hogy London belvárosában fekete füstöt bocsássanak az ég felé a kémények. A belváros után eddig öt elővárosban vezettek be ezt az intézkedést. Így akarnak lyukai „fúrni” a hires albioni ködbe. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a londoni hadianyag- gyárak ként lehelő kéményeiből textilkombinátot melegítő füst szállna ki. Vékonyabb lenne a háborús készülődés ködfüggönye Anglia felett és nyugodtabban élhetnének Albion lakói. De, hogy ez a köd mikor fog felszállni, vagy legalább is vékonyodni az angol Politik■ ~k előtt, ez még egyelőre bizonytalan. k. j. Újévi csendes monológ József Attilára einlfkezve 1. Épül a rend, amelyért Te eldőltél. Folyik a harc. ' Az agyak kitisztulnak. A múlt salakja útált por s hamu. (A „lebukottak” hadserege fölkért!) Valóság a versedben megírt holnap! Tekints körül, ítélkező szemeddel — Keletről jött hozzánk a vörös reggel Lenin fiai, szovjet munkások hozták Életük árán Ezer háláló harcban. Attila, nézd, felnőtt lett Magyarország! Jól sikerült az óvodások műsoros délutánja Poroszlón Poroszló községben az óvodások műsoros délutánt rendeztek. A rendezvényen sok szülő megjelent és gyönyörködött az apróságok músorszá- maiban. A nagysikerű rendezvény bevételét az óvoda szépítésére, függönyök és kézimunkák vásárlására fordítják. Szövőlányod álma mind valóság. Nem osonunk spicliktől bújva, csendbe. A külvárosok gyötört, munkás népe Bevonult a magyar Történelembe. Sarló, kalapács diktálja már a Kendet! 3. És így van ez jól! Attila elvtárs. Látod: Nekem is van már fészkem, van családom, Világos otthonom, fehér ingém, ruhám. Van kedvesem, hűséges, mint mamád volt. Haja elomló, szeme kék színe lángol, Ha örömömnek részese lehet. S ha bánatom jön, vigasztal, úgy szeret! Attila, nézd. felnőtt nemzeted. Vezetőket a nép most maga választ, Mosolyogva, megfontoltan ad választ. A m í akaratunk döntő mindenütt! S a költő neve ma nem mosópor-védjegy! Veled tanítjuk szeretni mind a szépet Népoktatásunk legfelső fokán! Acéltornyokra égetik nevünket, Munkásltfkások bctonhomlokzatara. Az életünk már könnyebb, gazdagabb S a végtelenbe nő erőnk határa. Mint ingünk — kenyerünk olyan hófehér. Megnőtt erőnk, Megnőtt szavunk: a rend! Megnőtt a tett, A kommunista hit.. Attila elvtárs, látod. Jól van így. Dobi István újévi köszöntője Kedves hallgatóim! — Elhangzott a himnusz, összecsendülnek a poharak. Szeretetet, barátságot és bizakodást fejeznek ki a szavak, amelyeket egymáshoz ■ intézünk, amikor 1959. megérkezését ünnepeljük. Az éjfélnek ezekben a perceiben —, amelyek az én, sok fáradsággal és megpróbáltatással teljes egyéni emberi életemben is évfordulót jelentenek, meleg testvéri köszöntéssel üdvözlöm Magyarország népét, s azokat is, akiknek a határokon tűi, a magyar érzések élnek a szívükben, de valami okból nem lehetnek közöttünk. — Köszöntőm népünknek az elmúlt évben végzett sok jó munkáját — és ami ebből következett —, ho<”’ ezt az évfordulót fejlődésünkkel és eredményeinkkel elégedetten ünnepelhetjük. A sok baj után, amely bennünket ért, igen megnyugtató és felemelő tudat volt, hogy megint erősnek, egységesnek, politikai értelemben, emberi érzésekben és bizalomban összeforrottnak éreztük és érezhetjük a nemzetet. Ennek hatása életünk minden területén .megmutatkozott, újabb és u.jabb, bátor kezdeményezésekre ösztönzött mindannyiunkat. Összefogtunk a népi hatalom megszilárdításában, a termelésben, az építkezésekben és a jövő, öntudatos munkálásában. Szép sikerek jártak erőfeszítéseink nyomában, kinek-kinek az egyéni életében és az ország általános helyzetében. — Mikor az óra éjfélt ütött, virágzó életünk kalendáriumában új lapot nyitottunk. Törekedjünk, hogy ez a lap tartalmában még szebb és gazdagabb legyen, mint amit most lezártunk. Tőlünk függ, hogy ebből az elhatározásból nagy tettek szülessenek. Szorgalmunk, népünk tehetsége, or szágunk gazdag adottságai, belső testvéri, emberi egyetértésünk vezesse tovább fel- emelkedése útján a nemzetet a szocializmus csillaga felé, amely már szinte kézzelfogható közelségben ragyog előttünk. Ehhez kívánok mindannyiunknak jó munkát, friss egészséget, örömteljes boldog új esztendőt. (MTI) !„Sz uszoda lassacská Eger szégyenévé válik' | A Népsport egyik utóbi száma teljes oldalt szente Heves megye sportjám „Hevesi őrjárat” címmel. A lap mozaik-szerűi foglalkozik megyénk spor életével, s mi most kiragi dunk egy részt a mozaikba és kommentár nélkül, dl héjban, olvasóink elé tá juk: — Egerben vannak „b< lond” fiatalemberek és h nyok, akik a téli esték nem jól fűtött szobákba töltik, hanem a nyílt spor uszodában-úszkálnak, ők híres egri úszók, a vári büszkeségei, akikről mind, elfeledkeznek, ha segítem kellene őket... Az uszoda rozogának i omladozónak hat... Egy árt vaskályha próbál melegi és barátságos hangulatot U remteni az öltözőben. uszoda, mely egykor dicsi sége volt Egernek, lassac. kán szégyenévé válik. Ú, hálátlan város... (—dy) íNAAAAAAr\ Eger, 1959. január 1. ^AAAAAMAAAAA VVVVVVNAAAA/VVVVVVVAAAAAAAAAAAA/VVVVNAAAA, olSLjíii'ujik
