Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
4 NEPÜJSÁG 1959. január 1., csütörtök 1958 1959 Fgy esztendő homokóráján lassan le- pergett az idő.» Elmúlt ez az év is. múlté lett, amint az utolsó másodperc imokszemcséje is lehullt Szilveszter éjszakán. Üjév napján a tegnap az elmúlt évbe izódik vissza. A napok múlásával tavallyá egedik és elindul a múltba ... Néha majd ssza-visszanéz, hogy emlékezünk-e? ... Emlékezünk-e a sok-sok örömre, amely ztályrészünkké jutott, a könnyekre, ame- eket elejtettünk ... Emlékezünk-e a szerétre, amely körülölelt minket, a szívekre, lelyekből a jóság annyiszor áradt felénk... nlékezünk-e a sok szépre, jóra, amelyben szünk lehetett, a jószándékra, amely szí- mkből áradt... Emlékezünk-e az eredmé- ekre, amelyeket a mindennapok hősi mun- jával teremtettünk meg, nem felejtettük-e a terveket, amelyeket magunk elé tűz- nk... A jövő a múltból táplálkozik, az emlé- zés pedig ezt hozza elénk. Aki felejti a áltat, az nem látja a fejlődést, nem tudja szehasonlítani a régit az újjal, nem tud ülni a mának, amely szebb, gazdagabb, int a múlt. Az emlékezés tárja elénk a bákat, amelyeket jóvá kell tennünk, az edményeket, amelyeket fejlesztenünk kell. : emlékezés int, figyelmeztet, dorgál, di- §r, buzdít és tanítása útravaló nekünk. Erre az útravalóra szükségünk lesz min- g az új esztendőben is. oldog új évet! Ezzel köszöntjük egymást az utcán, ezt írjuk a levelezőlapokra, ezt olvassuk az újságok hasábjairól. A posta, a rádió, a vasút, a rotációs gépek az emberi szív futárjaivá lesznek, hogy minél hamarabb megér- kezhessék a boldogságot kívánó üzenet. De vajon elég-e ez ahhoz, hogy boldogok legyünk?... Bizony, nem elég. Munka nélkül nincs jólét, jólét nélkül nincs megelégedés, megelégedés nélkül nincs boldogság. — Senki sem dolgozik önmagáért. A másokért végzett munka azonban áldozattal jár, az áldozathoz türelem kell, a türelemhez pedig szeretet. Tehát szeretet nélkül sincs boldogság. — Hibázhatunk is. Ezt be kell látnia mindenkinek! A belátáshoz azonban megértés kell, a megértéshez pedig jóság. Tehát jóság nélkül sincs boldogság. — A másokért végzett becsületes, áldozatos munka az építő munka. Építeni azonban csak békében lehet. Tehát béke nélkül sincs boldogság. Lám, mennyi külső és belső erő összete- vődése szükséges a boldogsághoz, amelyre annyira vágyódik az emberi szív! Rakjuk ezeket össze önmagunkban, közösségi életünkben, akkor nem hiába kívánunk egymásnak boldog új évet... HÓRVÖLGYl ISTVÁN. Merre jártál Január 4-én Gyöngyösön, a rosi kultúrotthonban 5 és 8 ai kezdettel „Merre jártál gr.ap este” címmel, sláger- hat rendeznek budapesti mű- •‘-Tök felléptével. Műsoron: a jabb magyar és külföldi tegnap este ? táecdalok, filmdalok, slágerek énekszámok és hangszerszólók. Fellépnek: Dr. Holéczy Ákos és 10 tagú dzsessz-zenekara, Sárdi János, Kovács Erzsi, . émet Lehel s Majláth Jenő a Rádió és Televízió énekesed. ffyotc nő ütt <yütt és sírtak, em hangosan, kaim halkan, csen• •sen és megfon- Itan. Olyan ki* rtóan, ahogyan ak a nők tud- ik, s olyan esem •sen, ahogy álta- ban pedig nem dnak. Nem szól- k egy szót sem lymáshoz, nem is íztek egymásra, ak tartották a ■kröt a kezükben, nézték... nézték ját arcukat. A innyek ritkán ír, de egyenlete- n peregtek ar* mi — Borzasztó cukon, volt, kinek megakadt már egyógy finom ráncon, hogy utat változtasson, volt kinek arcán, mint márványon pergett végig a kerek kié sósgömb. Nézték a tükörképüket olyan elkeseredetten, mintha nem is saját maguk, hanem valami ellenség nézné benne vissza. Ellenség, amelyhez semmi közük, ellenség, amely életükre tör, megkeseríti perceiket, egész életüket. Sírtak és sóhajtoztak. Aztán az egyik szipogva megszólalt: —i Borzasztó... borzasztó — ismételte a szót és a többiek felpillantva tükreikből együtt sóhajtoztak. Borzasztó: egyetlen éjszakán, egy szilveszteri éjszakán egy egész évet öregedni. Hát nem borzasztó? (egri) Felhívás A rendőrség keresi Béna László (Szentes, 1925. anyja: Molnár Eszter) lakás és foglalko- zásnélküli személyt, aki az ország különböző területén többrendbeli betörést követett el a dolgozók kárára. Betöréseire azt az időt használta fel, amíg a lakás tulajdonosa munkában vagy lakásától távol volt. Feltételezhető, hogy a veszedelmes betörő hamis személyi igazolvánnyal is rendelkezik. A Budapesti Rendőrfőkapitányság Betörési Alosztálya kéri azokat, akik Bóna hollétéről tudomással bírnak, Budapesten, V., Deák Ferenc u. 16. IV. 408. sz. szobában személyesen, telefonon: a 123-456, 12-41-es mellékállomáson, vidéken a legközelebbi rendőri szervnél jelentsék, s ha valaki utcán vagy másutt felismeri, elfogása érdekében a legközelebbi rendőri szervet vagy őrszemes rendőrt értesítse. munkásotthon mozi műsora január 1-én; csütörtökön: Egy pikkoló világos Egerben délután fél 4 és este 8 ó: Viktória (Bérletszünet) 1959. január 1, csütörtök: 1823-ban született Petőfi Sándor költő. 1884. Megalakult a Budapesti Munkáskor. 1869. Megjelent a Természettudományi Közlöny első száma, 1919. Megalakult a Belorusz Sz- SzK. 1956. A Szudáni Köztársaság kikiáltásának évfordulója. <2 Névnap O Ne feledjük: pénteken: Abel = AZ ÉV UTOLSÓ napjaiban négy lakást adott át az Építőipari Vállalat az Apci Fémtermia Vállalat dolgozóinak. A kétszobás, komfortos otthonokba rövidesen beköltöznek a lakók. — VISONTÄN a jövő esztendőben 187 ezer forintos költséggel, húszezer forintos társadalmi munkával orvosi rendelő, lakás és várószoba épül.- A SELYP1 CUKORGYÁR 18 700 vagon répát dolgozott fel az 1958-as idényben.- A PETŐFI ALT/ TÓ fiataljai az új év első hónapjában legfontosabb feladatuknak tekintik a KISZ-szervezet megalakítását. — A GYÖNGYÖSI járás három községében, Gyöngyöshalászon, Mátraszentim- rén és Karácsondon épül négy-, illetve kéttantermes, új, modern iskola az új esztendőben. « 78,19 FORINTOT ér egy munkaegység az egri Nagy József Termelöszfívetkezetűen. A zárszámadás eredményeivel a tagság elégedett és bizakodással tekint az új esztendő elé. Minden kedves olvasónknak, akik levelükkel felkeresve, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívántak lapunk munkatársainak, ezúton mondunk szívből jövő köszönetét, s ezúton kíván a Népújság Szerkesztősége és Kiadóhivatala is minden kedves olvasójának, barátjának eredményekben gazdag, boldog új esztendőt. PETŐFI SÁNDOR: Újév napján 1849. Százharminchat esztendővel ezelőtt, 1823. Szilveszter éjszakáján, az új évre virradó hajnalon született Petőfi Sándor, költészetünk egyik legkiemelkedőbb alakja, lánglelku szabadságharcos, a legszebb táj és szerelmes verseink alkotója. Róla emlékezünk születési évfordulóján. Megérte ezt a* évet is, Megérte a magyar haza; A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De azért még elbírja fegyverünk’, S amerre vág, Ott hagyja fájó vérnyomát. Ott hagyja fájó vérnyomát, Haramja csorda, képeden! Hogy majd az ítéletnapon E bélyeg vádolod legyen, Vádolod az isten színe előtt, És gyújtsa rettentő haragra őt, Te ellened, Ki ránk veszett fogad fened! De mit az ítélet nekünk? Ha lesz is az, sokára lesz! És ami több, és ami fő — Az isten könyörületes. Még majd kegyelmet adna nékik 6 ... Ne várakozzunk! E vérengző Kutyák felett Tartsunk magunk ítéletet! Tartsunk oly vérítéletet, Hogy elborzadjon a világ; Majd addig szórjuk rájok a Szörnyű halálos nyavalyát, Amíg hírmondónak marad csak egy. Ki majd otthon reszketve mondja meg. Hogy jaj neki, Ki a magyart nem tiszteli! Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény; Hozzád imádkozom, pokol! Az új esztendő reggelén; Ontsd sziveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Míg e gazok Közül a földön egy mozog! •NTlIOin DASKIJFT: (14) likőr magához tért, félti az ágyról és az asztalült. Homlokát simogatta: Mi az, megőrültem ? Mi i van a nevetésre?” igis nevetnie, hahotáznia tt. Hasát fogta a kaca- )l. Ezt a vad nevetési szert nem is tulajdonít- i másnak, mint a megtett akarat következmé- ,ek. ijd hirtelen szomorú, ked- :n és keserű lett. Legszí- bben egy kedves vállra •ytta volna a fejét, hogy osan kisírja magát és ki- c a szívét. S ez a komoly, 5tt férfi, aki oly sokszor tt farkasszemet a halálmost majdnem sírva fa- :. Homlokát tenyerébe tele. És sóhajtozott... Végre grott: váratlan, tehetetlen ‘éktelen harag gyulladt ki ne. Törni-zúzni szeretett m. S önkívületében akko- ütött öklével a fémasztal- hogy az íróeszközök mind pattantak. Ez aztán még jatt feldühösítette: s most FORDÍTOTTA: 6AL5AI PONGRÁC már tépkedni kezdte a papírt, hangosan a mérnök. — De meg tördelni a ceruzát. Az mégsem. Ha gáz lenne, akkor egyik ceruza az asztal alá, a mindenütt, egyformán hatna... sarokba gurult. Scseglov le- Vagy sugarak?... De milyen hajolt, hogy azt is összetörje... sugarak?... Igen, valószínűleg de észbekapott: mi lesz így sugarak: különben mi szükség vele? össze kell szednie ma- volna a fémfalakra? Az asz- gát. Számolnia kellene, mind- tál lapja meg olyan, mint egy, hogy mit, csakhogy ma- egy ernyő... Hát így vagyunk, gához térjen és ne menjenek uraim, akárkik vagytok is!... tönkre az idegei. Csak folytassátok a kísérletet, De ahogy felemelkedett, még én mindenesetre az asztal alá jobban elöntötte a méreg. A bújok. ceruza! Az az átkozott ceru- Scseglov aránylag kényel- za! Most felveszi a padlóról mesebb helyzetet keresve, úgy és összetöri, porrá zúzza! fészkelődött el rejtekhelyén, A mérnök az asztal alá má- akár egy kisfiú, aki túljár a szott, s agya abban a pilla- felnőttek eszén, natban kitisztult. “ Úgy!... Nevetés, keserü— Várjunk csak — mormog- ség, harag... Váratlan hangu- ta magában. — A nyílások... latváltozások... Vajon miért9 ott, az asztallal szemben... Mi Mit tesztek még velem, uraim? lenne, ha csak egy pillanatra És nyilván nemcsak velem... emelkednék fel? Scseglov megszokta, hogy Ügy is tett. Csak egy másod- magában beszéljen, így köny- percre tekintett ki fedezéké- nyebben tudott dönteni, bői, de ez is elég volt ahhoz, -* Tehát a nevetés, a harag hogy megállapítsa: a lélek be- és a szomorúság sugarai... Ha teges bántalmai csak az asztal közönséges sugarakról van fölött figyelhetők meg, alatta szó, akkor védekezni is lehet nem. ellenük: például úgy, hogy s Mi ez? Gáz? s tanakodott egy lábast, vagy sisakot teszek a fejemre... De miért csak a fejemre? — vitatkozott magával a mérnök. — Talán az egész testemet be kellene takarni? S mindjárt ellenőrizte is feltevését: először csak a kezét emelte ki a fedezékéből és tartotta az asztal fölé, majd a hátát is, végül pedig ügyeskedve kézre állt és a sugarakba „mártotta” a lábát. Semmi hatás. De amikor fel akart emelkeni, valószínűtlenül erős hang hasított a fülébe. Mintha mozdonyfütty visítana a kis szoba réseiből. Scseglov tenyerét a fülére szorította. De hiába. — Ez valami új dolog... — mormogta. — Hang-sugarak? Abszurdum!.~ És mi történne, ha a másik sarokba men* nék? Elindult hát az ajtó felé. A hang lépésről lépésre gyengült. — Különös... nagyon különös... Igen, ezek valódi sugarak... De mifélék? A hang most hirtelen megszakadt, s fény csapott Scseglov szemébe. Egy lépéssel hátrált, a fény erősödött. Még távolabb pedig már vakítani kezdett. Becsukhatta a szemét, el is fordulhatott, betakarózhatott — mitsem gyengült. Aztán egyszeresük kihúnyt. A mérnök felnevetett. — De uraim, az önök műsora már nagyon fárasztó! — és újra nevetett... Most már szinte őrjítő hangon. S bármilyen furcsa volt is, nem tudta megfékezni. Ismét az asztal alá bújt. Nevetséges dolog, ha egy komoly, felnőtt ember háromrét görnyedve ül egy asztalka alatt. Scseglov azonban nem vette észre helyzete komikumát. Tudta, hogy súlyos megpróbáltatás vár rá. Ezt az egész „komédiáit” nagyon rejtélyes módon rendezték meg. Ki tudja? Hátha a rengeteg sugár közül az egyik az agyra hat? S hátha van „fecsegő- sugár” is. Meg „árulás-sugár” is?... De mit akarhatnak kicsalni belőle, mikor 5 csak egy ultrahangú lokátorral dolgozott? Ezek a készülékek már rég nincsenek titokban... Valami másra fájhat a foguk. Résen kell leimi. így gondolkozott Scseglov mérnök, az asztal alatt kuporogva. S biztosra vette, hogy sikerült túljárnia az ismeret* len Johnson, Smith és Harwood eszén. ...Smith és Harwood pedig a televízió ernyőjén figyelte mozdulatait. —* A ravasz kutya! — mondta ingerülten Smith. — Minden olyan jól kezdődött, azután... Hát tényleg rájött a titokra!... Na, akkor most átviszem a negyedikbe. Ott nem tud védekezni a sugárzás ellen. Oda fogom kötni! Megtáncoltatom! — Hagyd! —■ szakította félbe hűvösen Harwood. — Miért epéskedsz?... Mivel bosszantott fel tulajdonképpen?... Talán azzal, hogy okosabb nálad? Ez tetszik nekem. Leleményes. Találékony... Olvastam a tudományos munkáit is, de csak az‘ ultrahangról szólót sajnos. Tehetséges ember... Ha sikerül betörnünk, remek „gondolkodó gép” lesz belőle. — Ha sikerül! — dohogott gúnyosan Smith. — Gondolj csak az elődjére! Ilyenek ezek az oroszok: elpusztulnak, de azt ordítják: „Éljen!”... Szerintem ne veszkődjünk vele, hanem kezdjük el a kísérleteket. Az európai filmszalagot még alig használtuk fel. Pedig már régóta készülök arra, hogy a forró vízbe mártott emberek tapasztalatait feljegyezzem.
