Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 24. szám

1959. január 29., csütörtök NEPŰISAG I A gépekkel könnyű boldogulni — de as emberekkel nehéz Egy üzemvezető gondjairól, eredményeiről — Türelmes, hosszú munka kell ahhoz, hogy megbízható, dolgos, fegyelmezett munkás­gárdát alakítson ki az ember — vallja Szmetanovics Gábor, a gyöngyösi Váltó- és Kitérő­gyár sínhegesztő-üzemének ve­zetője. És nemcsak szavakban vall­ja ezt, gyakorlatban is eszerint cselekszik. Mióta itt dolgozik, a gyárban, már a második megbízható, fegyelmezett és dolgos munkásgárdát neveli nagy türelemmel. Mikor nyolc évvel ezelőtt a gyárhoz került művezetőnek, mezőgazdasági munkásokból verbuválódott embereit kellett megtanítania a gépek kezelé­sére, a társadalmi tulajdon megbecsülésére, fegyelmezett­ségre és Szmetanovics Gábor, vagy ahogyan nevezik, Gabi bácsi, végtelen türelmének kö­szönhető, hogy sikerült embe­reiből igazi nagyüzemi mun­kásokat faragni. — Hónapok kellettek, még „betörtem” őket. Hogy milyen sikerrel? Odahaza megmutat­hatnám a bizonyítékait, az ok­leveleket, a vándorzászlókat, amelyeket a brigádom kapott. Mikor egyenesbe jutott em­bereivel, új feladatot kapott — Akkor kezdték építeni ezt a sínhegesztő-üzemet — mutat körül a még most is épülő, de már több mint egy éve ter­melő kis gyáron, ahol a síne­ket hegesztik össze, hogy si­mán, zakatolás nélkül gördül­jön rajta a vonat. Nem mond­ja, hogy nehéz volt, de kivilág­lik visszaemlékezéseiből. Megint új emberekkel kel­lett bajlódnia. A gépekkel könnyű boldogulni, de az em­berekkel ... Első dolga volt fegyelmet teremteni jó szóval, és szigorúsággal. Irodájában hiába csörög a telefon, alig tartózkodik ott, idejének nagy részét emberei között tölti, vagy a hegesztők­nél, vagy a „kikészítőknél” ta­lálható meg, mert amint mondja: — Rajtuk áll vagy bukik a tervteljesítés. Igen, az embereken, akiknek sorsával törődni egyik fontos feladatának tartja az egykori diósgyőri vasas. Ezért intézkedett sürgősen, mikor Tóthi Lajosék kérték, hogy valami ponyvát adjanak a „kikészítők” feje fölé, hogy ne ázzanak napokon keresztül, s ezért szólt a védőital és a bakancsok ügyében is. Első feladatának tartja az emberek jogos panaszainak in­tézését, de szigorú is tud lenni, ha lógásról, fegyelmezetlen­ségről van szó. Az egyik mun­kása többször ittasan jelent meg munkahelyén sőt bort is hozott be — áthelyezés lett a sorsa. A másik esetnél már a dolgozók kérték az eltávolítá­sát annak a segédmunkásnak, aki nem végezte el becsülete­sen munkáját. Akit lehet, szép szóval igyekszik igazi umkássá ne­velni, mint azt a fiatal mun­kást is, aki Szilveszterkor, se szó, se beszéd, délben otthagy­ta az üzemet, de elve: fegyel­met minden eszközzel. Túl szigorú lenne talán? Be­osztottjai nem tartják annak, nekik továbbra is Gabi bácsi marad. Becsülik, mert tudják róla, él-hal a piunkájáért. A vendégeknek a gazda büszkeségével mutatja még,bi­rodalmát s mosolyogva beszél arról, hogy az ő munkájuk nyomán milyen simán gördül a vonat Hort-Csánynál, Füzes­abonynál, Devecsemél, Nagy- bátonynál, ahová szállítják az általuk összehégésztett 72 mé­teres síneket, később pedig a 120 métereseket — Itt vannak a mi „kígyó­ink” — mutat az összehegesz- tett 72 méteres acélsínekre, amelyek már az elszállításra várnak. Hangjában büszkeség csendül s fent, a hegesztő-mű­helyben már arról beszél a zá­porozó szikraesőben, hogy gyorsacél betétes kést szer­kesztett, amellyel a hegesztési felületet faragják simára s ez a kés sokszorta tovább tart a mostaniaknál. Kint a piánkon az épülő daruk és görgősorok helyét mutatja, amelyek ha elkészülnek, leveszik a nehéz fizikai munka terhét emberei válláról, mert bizony ma még a 3700 kilogrammos síneket, kézzel és kötél-vontatással mozgatják. Az emberek és gépek világá­ban így dolgozik és teremt kedvező változásokat a vé­konyarcú, fáradhatatlan Gabi bácsi,« akinek munkája nem ér véget, ha lefújták a műszakot, sőt akkor kezdődik a „második műszak”: a munkásőr kiképzés, a pártvezetőségi teendők, az üzemi tanács tagságával járó feladatok végzése. Hogy mégsem panaszkodik sorsára? Ez szerinte érthető, hisz annyi fontos feadat vár megoldásra, hogy nem marad idő panaszra, meg aki szívvel végzi munkáját, az nem érzi .tehernek. És Szmetanovics Gá­bor ezek közül való. Kovács Endre — A HEVESI járás művelő­dési csoportja a tanyai iskolá­kat gázlámpákkal látta el, hogy az oktatói nevelő mun­kát, valamint a kulturális élet lehetőségeit ezzel is segítsék. Tíz hold paprika , Szép eredményeket ért el már az 1958-as esztendőben is a boldogi Béke Termelőszö­vetkezet, s jó gazdálkodásának eredménye, hogy a zárszáma­dás után többen kérték felvé­telüket. Az idén a szövetkezet nagymértékben akarja növelni jövedelmét. Ezt részben a kö­zös állatállomány megteremté­sével akarják elérni. — 20 tehe­net vásárolnak — részben a paprikaterület növelésével. Míg az elmúlt évben csak egy holdon termeltek paprikát, az idén 10 holdon termelnek. így jobban felvehetik majd a ver­senyt a község paprikatermelő egyéni gazdáinak jövedelmé­vel. Felhívás A felsőfokú tanító- és óvó­nőképző intézetekbe a pályád zatck beküldésének határide­je megváltozik. A pályázato­kat 1959. március 1-ig kell a Heves megyei tanács mű­velődésügyi osztályára meg­küldeni. Kis technikusok... Az egri Üttöröházban a különböző szakkörök közül az egyik leglátogatottabb a vastechnikus szakkör. De hát ez nem is csoda, hiszen nemrégiben kaptak az egri MÁV KlSZ-fiataljaitól egy esztergapadot s most Kovács Domon­kos bácsi, a szakkör vezetője, meg is tanítja őket az eszter- gályozás mesterségére. (Foto: KISS) Végre, őszinte sxó „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Ismert és elismert közmondás ez. ön­kéntelenül is eszébe jut az embernek, ha elolvassa a New Statesman Mikoján amerikai látogatása alkalmá­ból íródott vezércikkét. A cikk közmondásra döbbentő megállapításából idézzünk elöljáróban, s ez az idézet egymagában többet mond, mint maga az egyéb­ként nem túl terjedelmes vezércikk. „... dr. Teller kijelentésén alapul (Dulles sáj tókonferen­ciájának beszámolója. A Szerk.), akiről köztudomású, hogy véleménye szerint a fo­lyamatos atomkísérletezés életbevágóan fontos az ame­rikai biztonság szempontjá­ból. A jelentés három másik adatszolgáltatója olyan hiva­talos személyiség, akiről min­denki tudja, hogy szakmai ér­dekeik fűződnek az atomkí­sérletek betiltásának meghiú­sításához”. Eddig az idézet, mely a cikk további megállapításait készíti elő, hogy nevezetesen az Egyesült Államok hivata­los körei nem tartják magu­kat többé a genfi atomtudó­sok tárgyalásain elfogadott technológiai kiinduló pont­hoz. Azt természetszerűleg most nem kívánjuk boncolni, hogy azok a bizonyos „szak­mai érdekek” mennyire üzle­ti érdekek, hogy dr. Teller kijelentései mennyire függ­nek össze a dollár nemzet­közi árfolyamával és hogy Dulles, aki „legutóbbi sajtó- konferenciáján nem mulasz­tott el térdet hajtani a jelen­legi amerikai közvélemény előtt” térdhajlásával sokkal, inkább az aranyborjút és H- bombát köszöntötte, mint ama bizonyos jelenlegi ame­rikai közvél aményt. A tények azonban tények. A hidegháború, a State De­partment, az amerikai kül­ügyminisztérium hivatalos nyelve, s ehhez az egyáltalán nem nemzetközi, még kevés­bé diplomáciai nyelvhez való ragaszkodás nemcsak nem­zetközi elszigeteltséget ie- lenthet, a béke jószándékú követőivel szembén, de elszigeteltséget a belső, józan emberek millióitól is, akik szívesen hajlandók gazdasági téren összemérni az Egyesült Államok erejét a Szovjetunióval. Szívesen: mert a gazdasági verseny jobb életet, a hidegháború pedig melegháborút, sőt pusztító háborút eredményez­het. A New Statesman nem hallgatót' és most az egyszer mégis bölcs dolgot mondott. Az amerikai nép óriási több­ségének bölcsessége költözött a vezércikkíró (és a szerkesztő homloka mögé. Bár ne csak ágyrajáró, hanem örökös fő­bérlő lenne ott is, Washing­tonban is! (g> Életre való kezdeményezés Két, lassan már legény­számba menő fiú ballag a gyöngyöspatai utcán. Kezük­ben kis csomag, szinte féltés­sel szorongatják, a dia-vetítő, zsebükben három kis tekercs film. Ahová bekopogtatnak, ott egy-kettőre mozihelyiséggé változik a szoba, vagy a konyha, átjönnek a szomszé- dok is. s 10—15 néző előtt megkezdődik az előadás. Rendszerint van egy kis film a mezőgazdasági munkák va­lamelyik ágáról, egy egész­ségügyi, meg egy szórakozta­tó mesefilm. Nyolc ilyen kis brigád jár­ja a falut, nyolc dia-vetítő­vel. Mindenütt szívesen lá­tott vendégek, sok helyre be sem kell kopogtatniuk, vág­ják, hívják őket. Annyira megszokott kép ez már a téli estéken, hogy a pataiak talán el sem tudnák képzelni, hogy ne legyen. A brigádtagokat az iskola igazgatnia tanította meg a kis gépek kezelésére, a gép az iskola tulajdona, kü­lönböző műsorok bevételéből vették. Dicsérendő, jó kezdeménye­zés, s követhető más faluban is. Mert vállakozó kedvű fi­úk, villany, tanulni, szórakoz­ni aharó emberek mindenhol vannak. S egy kis lelemé­nyességgel a vetítőgép árát is elő lehet teremteni. — d. — Lábrakap az ellenforradalom 1919. január 25-én szakadás történt a Függetlenségi Párt­ban. Lovászy soknak tartotta a szocialistáknak adott enged­ményeket és szétrobbantotta a pártot, amelynek úgyis nagy gyakorlata volt már az ilyen­fajta széthullásokban. Lová- szyék azonban tovább működ­tek, mint önálló párt és egy­re jobban megtalálták a kap­csolatot a reakciós elemekkel. A demokrácia égisze alatt ugyanis ekkor már egész se­reg nyűt, vagy burkolt reak­ciós párt és pártcsoportosulás műKödött miár az országban; Ezek most látva, hogy a de­mokratikus táboron belül el­lentétek vannak, egyre job­ban igyekeztek a zavaros ál­lapotot kihasználni és nyíltan fellépni a polgári demokráciá­val szemben is. A reakció érdekeit szol- gálta a Keresztényszo- eiaüsta Néppárt, amely Hu­szár Károly (a fehér terror idején miniszterelnök volt) el­nöklete alatt működött. Reak­ciós jellegű Volt a Heinrich- nevű budapesti nagykereske­dő által alapított Magyar Pol­gári Párt is. Az OMGE, a nagybirtokosok testületé hozta létre a Földműves Pártot, amely a nagybirtok érdekeit szolgálta. Ezek azonban csak a szolidabb ellenforradalmi pártok voltak és teljesen le­gálisan működtek. Január 11-e volt az ellen- forradalom zászlóbontásának napja Ezen a napon gyűlést tartottak a székelyek (ellen­forradalmi csoportok tagjai), az Ébredő Magyarok (antisze­mita csoport), és a MOVE (katonatisztek Magyar Orszá­gos Véderő Egyesülete). Min­den gyűlésen nyíltan ellen- forradalmi hangok csendültek fel. Este a budapesti kávéhá- zakban zs!dóellenes tüntetések zajlottak le. Január 26-án óri­ási botrány tört ki. Az Ébre­dő Magyarok Gólya-várbeli gyűlésén megjelentek a 32. gyalogezred katonái, levett sapkával elénekelték a Mar- sailleise-t és szétverték a gyű­lést. Ezután nagyobb tömeg­gel együtt a Népszava, majd a Vörös Űjság elé mentek tüntetni, ahoi Kun Béla inté­zett hozzájuk beszédet. (Ez volt az a katonai alakulat, ahol 1918. decemt>e£ 31-én fegyverrel fenyegették meg Kun Bélát és le akartaik tar­tóztatni, Nem egészen egy hónap alatt tehát a kommu­nista párt propagandája a 32. gyalogezred . katonáit a kom­munista. párt mellé állította.) Január 29-én a pesti tudo- dományegyetemen történt el­lenforradalmi jellegű megmoz­dulás. Az egyetem tanácsa ál­lást foglalt Kunfi szociálde­mokrata közoktatásügyi mi­niszter azon intézkedésével szemben, hogy az egyetemen új tanszékeket szervezett és azo­kat betöltötte. Az egyetemen ugyanis' nem sok változás tör­tént a polgári forradalom győ­zelme óta. Még mindig a régi konzervatív professzorok ad­ták elő a világnézeti tárgya­kat is és a polgári radikális és szocialista meggyőződésű tudósok nem juthattak szóhoz. Most Kunfi néhány új tanszé­ket szervezett és ezeket radi­kális és szocialista professzo­rokkal töltötte meg; Az ellen­állás letörése érdekében fel­függesztették az egyetem au­tonómiáját és Jászi Oszkárt állították az egyetem élére kormánybiztosnak. 17 zek után a kisebb jelen- tőségű megmozdulások után került sor Székesfehér­váron egy komoly ellenforra­dalmi fellépésre február 3-án. A mozgalom élén gróf Károlyi József nagybirtokos, volt főis­pán, Károlyi Mihály mosto­hatestvére állt. Kezdeménye­zésére a kormánybiztos főis­pán összehívta a régi, elavult vármegyei közgyűlést, aminek az összehívását egy belügymi­niszteri rendelet a forradalom győzelme után megtiltotta. A szabálytalanul összehívott köz­gyűlésen Károlyi József ja­vaslatára követelték a régi országgyűlés összehívását és bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. A kormánybiztos főispán összejátszott az ellen- forradalmárokkal és elrendel­te a szavazást, s ezzel legali­zálta az ellenforradalmi ösz- szeesküvést. A gyűlésen 22 gróf vett részt gazdatisztjeik­kel együtt és sok pap és azon­nal nagy lelkesedéssel fogad­ták el Károlyi indítványát. Az egybegyűltek nyíltan hangoz­tatták ellenforradalmár voltu­kat. A székesfehérvári dolgozók azonnal reagáltak az ellenfor­radalmi megmozdulásra. Mi­kor a határozatnak híre ment a városban, óriási felháborodás és hatalmas tüntetés keletke­zett. A tüntetők megrohanták a megyeházát és birtokba vet­ték. Elkergették a reakciós elemeket, leváltották az ellen­forradalmárokkal , egyetértő megyei tisztviselőket és a, me­gye élére ,egy,;tháromtagú- di­rektóriumot állítottak. : j Az ellenforradalom híre csakhamar félérkezett Budapestre is. A belügymi­niszter azonnal felfüggesztette a főispánt, az alispánt és a megyei főügyészt. A minisz­tertanács is azonnali ülésre jött össze. A baloldali lapok az ellenforradalmárok példás megbüntetését követelték. A minisztertanács ennek ellené­re igen enyhe határozatot ho­zott. Károlyi kívánságára senki ellen nem adtak ki még csak letartóztatási parancsot sem (mivel Károlyi öccse volt a főbűnös), csupán annyit tet­tek, hogy a város élére szociál­demokrata főispánt állítottak. Nyilvánvaló, hogy ez a hatá­rozat nem túlságosan növelte meg a dolgozók bizalmát a kormánnyal szemben. Az ellenforradalmi megmoz­dulások ilyen elnézően enyhe, szinte egyetértő kezelése, csak buzdítást adott az újabb ellen- forradalmi szervezkedésre. Bár alig volt az országnak hadse­rege, a reakciós tisztek ezt is a kormány megdöntésére akarták felhasználni. Január végétől már nyílt fegyveres el­lenforradalmi szervezkedésről adnak hírt a különböző kato­nai jelentések. Szinte alig volt olyan vidéki katonai alakulat, ahol a tisztek között ellenfor­radalmi szervezkedésre ne ke­rült volna sor. Február köze­pén már több budapesti alaku­latnál is sor került a tisztek ellenforradalmi szervezkedé­sére. Tiszti gyűléseket hívtak össze, ahol a tisztek sztrájkját és a fegyveres ellenforradalom megszervezését ajánlották az egybegyűlteknek. A pesti el­lenforradalmi vezetőket azon­ban a Katonatanács letartóz­tatta. Nem a kormányon múlt, hogy a fegyveres ellenforrada­lom nem törhetett ki, hanem a katonákon, akik között ek­kor már egyre jobban tért hó­dítanak a kommunista eszmék és lehetetlenné teszik, hogy a forradalommal szemben hasz­nálják fel őket. Az ellenforradalmi megmoz­dulások hatására a mun­kásság hatalmas tömegei kö­vetelik az ellenforradalommal való gyors és radikális leszá­molást. Ilyen álláspontot fog­lalt el a Katonatanács is azzal a kitétellel, hogyha a kormány nem képes feltartóztatni az el­lenforradalmat, akkor mond­jon le és adja át' a helyét tisz­tán szocialista kormánynál:. A néptömegek nyomására ugyan­ilyen határozatot fogadott el a február 9-én megnyílt szociál­demokrata rendkívüli párt- kongresszus is. Ennek ellenére ezután sem történt semmi lé­nyeges változás az ellenforra­dalmárok elleni küzdelemben. Az ellenforr-adalmárok nyu­godtan tovább szervezkedtek. A MOVE, amely szinte telje­sen nyíltan űzte ellenforra­dalmi propagandáját, egészen, február végéig működött s ek­kor csak a munkásság határo­zott követelésére szüntették be. Szombathelyen gróf Mikes püspök a püspöki vagyonból szervezett ellenforradalmat. A kormány erre a püspöki ja­vadalmakat zár alá helyezte, a püspök ellen viszont- semmi megtorló intézkedést nem tet­tek. Február 19-én már sor ke­rült a régi Munkapárt más né­ven való felélesztésére is. Gróf Bethlen István, régi munka­párti tagok részvételével meg- alákította a Nemzeti Egyesülés Pártját, s a kormány mindösz- sze annyit kívánt meg tőle, hogy adja szavát: nem akar­nak ellenforradalmat. ^ koalíciós kormány gyen­gének bizonv’lt az ellen- forradatem megfékezésére. A vegyes összetételű kormány ál­landóan ingadozott, nem tu­dott határozotton fellépni, s ezzel szinte buzdítást adott az egész országban az ellenforra­dalmi szervezkedésre. NAGY JÖZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents