Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

í NEFLJSAG 1959. január 28., szerda Halkan megszólal a zongo­ra, s az énekesnő ajkán fel­hangzik Liszt: Mignon dala. . . A közönség, amely csaknem zsúfolásig megtöltötte a szín­házat, néma csendben, meg- illetődötten ül. De hogy is le­hetne másként. Alig kíséri gesztus, mozdulat az énekesnő előadását, csak áll egy hely­ben, s körülötte mégis min­den árammal telik meg, csu­pán hangjával gyújt, sírásra késztet, mosolyogtak A taps felcsattan, aztán né­hány percig ismét csend lesz úrrá a nézőtéren, csak azért, hogy a Liszt: Szerelmi álmok utolsó hangjai után ismét vi­harként törjön ki a tetszés- nyilvánítás. Mátyás Mária Kossuth-díjas operaénekesün­ket ünnepelte így hétfőn este az egri közönség. S mi kell a művésznek ? Megérezni, hogy közönségével megterem- ette a kapcsolatot, a komoly .lövészetet szerető emberek szívükbe zárták — s máris cso­dálatos erő szállja meg, még szebbet, még jobbat adni az oly szomjasan várakozó hall­gatóságnak. Így marad emlé­kezetes Mátyás Mária előadá­sában Gounod: Faust-jának Ékszer-áriája, s a különböző helyeken, különböző alkal­makkor már sokszor, de soha- -em elégszer hallott Tatjána levele Csajkovszkij: Anyegin­jéből, vagy Mimi áriája Puc­cini: Bohémélet című operájá­ból. A műsorközlő jön, s a kö­vetkező számot, Puccini: Pil­langókisasszonyának nagyáriá­ját jelenti be. Ezekét a perce­ket nehéz lenne leírni. A so­kak számára oly kedves nagy­ária már az első hangoktól kezdve lenyűgözően hat Má­tyás Mária előadásában. Viszi, ragadja magával hallgatóságát messze, az igazi művészet bi­rodalmába, s a hang elnému­lásakor felzúgó, percekig tartó taps azt kéri: még, még, hadd maradjunk még ebben a cso­dálatos országban. Csodálatosan szép est volt, Szombat este a recski nő­tanács kezdeményezésére vi­dám, tarka műsorral köszön­tötték a Bányászotthon nagy­termében összegyűlt édesapá­kat. A kis óvodások tánca és szavalatai után a nőtanács el­nöke, Borsos Istvánná üdvö­zölte az édesapákat, majd a nőtanács szereplői következ­tek. Sokszor csalt mosolyt az ar­aminek teljességét Járay Jó­zsefnek is köszönhetjük. Doni­zetti: Szerelmi bájital című operájából Memorino áriája, Csajkovszkij: Anyeginjéből Lenszkij áriáia. Puccini: Tos- ca című operájából a Levél­ária, s Verdi Rigoletto-jának Kesztyű-áriája szerepelt a többi között műsorán, s a si­ker nála sem maradt el. A sikert nagyban elősegí­tette Varasdi Emilia kulturált zongórakísérete. Mit lehet mondani búcsú­zóul egy ilyen műsor után? Csak annyit: szívből köszön­jük, s talán még azt: több ilyen ária- és dalestet kérünk a jövőben. — ger. cokra és viharos tapsot aratott Tóth József né énekszámaival és a minden áron férjhezmen- ni akaró falusi lány alakítá­sával. Az együttes valamennyi tagját dicséret illeti az est si­kerességéért. Nagy segítséget nyújtott a recski asszonyoknak a lángosi helyőrség zenekara, szereplői és a parancsnokuk, aki a fele­ségével együtt operett-dalokat énekelt. A idáin ént apák napján lieesken Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Tegnap a Hazafias Népfront legyei elnöksége ülést tartott, .z ülésen két napirendi pontot írgyaltak. Elsőként Páti Jenő, a Hazafias Népfront megbízott megyei titkára ismertette a Hazafias Népfront 1959. évi munkaterv-javaslatát. Elő­adásában — többek között — a szervezeti munkákkal kap­csolatban elmondotta, jrqgy. a mozgalom munkájának terv­EGRI VÖRÖS CSILLAG Ne várd a májust EGRI BRÖDY Mindhalálig GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ro-bin Hood GYÖNGYÖSI PUSKIN Déryné , HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vihar Itália felett HATVANI KOSSUTH Trapéz FÜZESABONY Egy idegen telefonál PÉTERVASARA Kopogd le a fán HEVES Bomba szerűvé tétele érdekében min­den szinten rendszeresen kell tartani elnökségi és bizottsági üléseket, munkaterveket és aktív programot kell kidolgoz­ni. A községfejlesztési tervek megvalósításával kapcsolatban javasolta, hogy a községfej­lesztési munkákban kitűnt jó társadalmi munkások részére megyei társadalmi munkások konferenciát hívjanak össze. A mezőgazdasági feladatok ismertetéséről elmondotta, hogy a Központi Bizottság 1959. januári határozatának szellemében végzik rhunkájü- kat. Ezután Rudlof Tibor megyei munkatárs ismertette a nép­front-bizottság kulturális és békemozgalmi agitációjának feladatait. Az igen részletes programtervezetben kihang­súlyozta a magyar—szovjet ba­rátsági hónap eszmei, politikai sikerének fontosságát. Foglalkozott még beszámoló­jában a világbéke-mozgalom 10 éves évfor duó jának meg­ünneplésével, a más szervek­kel ' közösen kiadandó „He/ves megye a Tanácsköztársaság idején”, „Hámán Kató életraj­za” című könyvek kiadásával, a második félévben megjelenő Heves megyei füzetekkel, Gár­donyi Géza-szobor létesítésé­vel, a Mátra-~*EgeF-vidéki inté­zőbizottság munkájának segít­ségével, az olyasé mozgalom fellendítésével, válamirit ..álla­mi ünnepeink, és a különböző évfordulók megrendezésével. A beszámolót élénk vita kö­vette. Köleaönöa segítség A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár, mint megrende­lő,. szoros kapcsolatban áll a | gyöngyösi Vas- és Fémipari j Vállalattal. A gyöngyösi öntö- ! dékben gyártják a traktoral- I katrészek öntvényeit. A két vállalat között szinte kölcsö­nös segélynyújtási egyezmény alakult, mindig pontosan, ha­táridőre szállítják a megren­delt öntvényeket a Vas- és Fémipari Vállalat munkásai. 1959. január 28, szerda: 1844-ben született Benczúr Gyula festőművész. 1844-ben született Üjházi Ede színművész. 1918. A népbiztosok tanácsának határozata a Vörös Hadsereg meg­alakításáról. Névnap C? Ne feledjük, csütörtökön: ADÉL IHSif — A S1ROKI kultúrotthon. ban ez évben egyharmad ré­szével szaporodott a könyvál­lomány. Az olvasók örömmel vették tudomásul az új köny­vek érkezését. — A HEVESI járási tanács pénteken tartandó tanácsülé­sén tárgyalja a közoktatás helyzetét. Az előkészítő mun­kában 'részt vett az ok+atási állandó bizottság is. Előadó: Kormos Vilmos v. b.-elnök h. — AZ EGRI Dohánygyár­ban alacsony összegű térítés ellenében négy mosógépet kölcsönözhetnek állandóan a gyárban dolgozó asszonyok.- MEGKEZDŐDÖTT a he­vesi járás területén a tanács­tagi oktatás. Az oktatásokon a fontosabb jogszabályokat is­mertetik a jelenlevőkkel, s az általános műveltséget fejlesztő FILM; Ház m sziklák cs&csii Magyar film A film drámai képekben mondja el három ember történetét. Makk Károly rendező új filmje a Balaton partján, a Bada­csonyi hegyekben játszódik. Főszereplői: Görbe János'. Psota Irén, Bara Margit. A filmet az egri Vörös Csillag filmszínház játssza január 29-től február 1-ig. Vidéken tartotta ülését az egri tárás! tanács művelődésügyi állandó bizottsága Az egri járási tanács művelő­désügyi állandó bizottsága Verpeléten tartotta legutóbbi ülését. A bizottság értékelte a községben folyó népművelési munkát, és ugyanakkor ellen­őrizte, bírálta és tanácsokkal látta el az iskolában folyó ok­tató-, nevelő munkát is. Olyan, fontos határozatokat hoztak, amelyek előbbre viszik a köz­ség kulturális életét és hosz- szabb időkre megszabják a feladatokat is. Az egri járás művelődés­ügyi állandó bizottságának az a kezdeményezése, hogy ülé­seit a községekben tartja, an­nál is inkább dicsérendő do­log, mert a helyszínen tud közvetlenül segítséget nyújta­ni a napi múnkához, ugyan­akkor helyes munkamódszeré­vel megismerteti a községi ál­landó bizottságot is. Az állan­dó bizottság következő ülését Nagyvisnyó községben tartja. Letartóztattak egy alorvost „Dr. Tasnádi Tibor" a bircság előtt tájékoztatásokat is adnak. — EGYMILLIÓ FORIN­TOS beruházást terveztek 1958-re a hatvani járás ter­melőszövetkezetei Ennek! mintegy felét, 500 000 forin­tot, saját erőből biztosítják.- A „NYELVŐR” című fo­lyóirat nyéivészeti pályázatot hirdetett a közelmúltban. A pályázaton a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium „Csűry Bálint” nyelvjáráskutató köré­nek két tagja is részt vett. A részvevő diákok mindketten A budapesti II. kerületi rendőrkapitányság őrizetbe vette Trifonov Tibor III. ke­rület Kaszás utca 56. szám alatti lakost, aki agyafúrt mó­don szélhámoskodott a főva­rosban és vidéken. Mindenütt dr. Tasnádi Tiborként mutat­kozott be, elmondta, hogy or­vos és még lakásügyét rende­zik, albérleti szobát keres. Az egyébként jó megjelené­sű, órvostáskával mutatkozó fiatalembert legtöbb helyen rokonszenvesnek találták, megkapta a szobát, ahonnan aztán néhány nap múlva bű- csúzás nélkül távozott.. Min­den alkalommal összeszedte a lakásban található értékeket, pénzt, ékszert, s Ilyenképpen sok ezer forint értéket lopott szép eredményt értek el a pá­lyázaton. — NÉGY ÚJ, MODERN tehénistálló építésére kaptak hitelt ebben az évben a he­vesi járás termelőszövetkeze­tei. össze. Egy alkalommal Egerben házasságot ígért egy fiatal ta­nítónőnek, aitít azután ugyan­csak kifosztott. Természetes, hogy a házasságból nem lett semmi. — EGERBEN a Szövet­kezetek fúvószenekara hétfőn este a Mecset-étteremben ru­haavató ünnepséget tartott. Egerben este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK (főiskolai bérlet) (Csak 18 éven felülieknek!) Trifonov Tiborról egyébként kiderült, hogy bár csak 34 éves, de hét évet ült már lo­pásért, sikkasztásért. (36.) .Íz egyik nehezen hozzáfér­hető zugban, amelyet puszta kézzel alig lehetett elérni, kis, koszorú alakban elhelyezett mikrofonok fénylettek, velük egy sorban pedig az erősítőt és az átkapcsoló relét fedezte fel. Az átkapcsolóból két kur­tára szabdalt és összesodort vezeték ágazott ki. — Csak lassan a testtel! — mondta magában a mérnök. — Mert ki tudja, hátha csak meg­tévesztés az egész... A védőberendezésekben sok­szor készakarva megrongálják az alkatrészeket. A látszat azt mutatja, hogy a készülék rossz, nem működik. De az ilyesmit csak a tájékozatlanok hiszik el. Mert a gép közben éberen várakozik és jaj annak, aki hozzáér... A megrongált beren­dezés mögé ugyanis egy másik, tartalékszerkezetet rejtettek el. Wagner professzor igen elő­relátó ember volt. Négy olyan berendezést is szerkesztett, amely az alig hallható sípjelre pusztító robbanással válaszol. A négy különböző fajtájú szer­kezet az integrátor egy-egy el­erhetetlen pontjánál helyezke­dett el. Valaki már mégis hozzájuk férkőzhetett. Mert az átkapcso- lóknál levő valam vnyi veze­ték el volt metszve. A „pa- kolgépnek” tehát másutt kel­lett lennie. Scseglov most már kevésbé óvatosan mászott ki az integ­rátor alól. Bekapcsolta a ha­talmas fényszórót és a gépag- regát talapzatára irányította. A ferde sugarak megvilágítot­ták az érdes betont, a kiszö- gellésekre hosszú árnyékot ve­tettek; s a mérnök csak akkor vette észre, hogy a pillérektől a betontömb külső faláig kis mélyedések vezetnek. Ott egy pontban találkozzak, majd el­tűnnek a padló acéllapjai alatt. Harwood igazat mondott. Valóban felfedezte az ultra­hangú berendezéseket és ártal­matlanná tette a „pokolgépet”. Ezek a mélyedések pedig azok az újra betonírozott árkocskák voltak, melyekben valamikor az aknához vezető huzalok fe­küdtek. Scseglov elővette Wagner professzor medaillonjá.t, kinyi­totta és forgatni kezdte a sí­pot. A „pokolgépet” valószínű­leg a talapzatba falazták be. Eltávolítani csak nagy üggyel- bajjal lehetett volna onnan, de erre nem is volt szükség. Elég ha elvágja a villamosvezetéke­ket; a gép akkor is ártalmat­lanná válik. De mi lesz, ha Wagner még egy szerkezetet is elrejtett? „Akkor végem van!” Scseg- lovnak már e gondolattól is lúdbőrös lett a háta. Rég kinőtt abból a korból, amikor még vakmerőén kocká­ra tesszük az életünket. Az örömbe és a bánatba egyaránt belekóstolt már, s esze ágában sem volt az örök vadászmezők­re költözni, sőt azt is megta­nulta, hogy a ravasz és furfan­gos ellenséggel csak nagyon óvatos és ravasz módszerekkel lehet szembeszállni. Most azonban nem tétovázhatott. Végeredményben azért fo­gadta el Harwood ajánlatát, hogy harcoljon ellene és győz­zön, akár az élete árán is. Ha a „pokolgépet” még nem tet­ték ártalmatlanná, úgy minde­nekelőtt az integrátort fogja szétrombolni, amely Harwood parancsára rengeteg veszedel­met zúdíthat az emberiségre... Scseglov gyors mozdulattal szájához emelte a sípot és teli tüdőből belefújt. Majd néhány másodperc múlva megköny- nyebbülten felsóhajtott. Most már mérgelődni is tu­dott: átkozott Harwood! Mégis csak erős ellenség, nem lesz könnyű elbánni vele! Peterson pontban kilenc óra­kor lépett be a laboratórium­ba. Valami köszönésfélét morgott, s egy vajaskenyeret nyomott Scseglov kezébe:- Egyék! — Thank you, köszönöm! — A mérnök felült az asztalra és evés közben hideg, szürke szemmel nézte Jacket. Scseglov a fáradságtól elte­kintve, kitűnő hangulatban volt; úgy látszik, az egyik ron­gálódást is sikerült megtalál­nia. De Peterson vajon észre- veszi-e? — Azt az utolsót né bántsa. Azt már megvizsgáltam. Nézze inkább a következő nyalábot Hát persze, hogy nem vette észre! — Ide figyeljen, barátom! Én innen is látom, hogy az indi­kátor táncol, csakhogy nem ke­ringőzik. Hát nem veszi észre, hogy ez az áramkör rossz? Peterson összerezzent. Újra ellenőrizte a készüléket. S puffadt arcát hirtelen elöntötte a pirosság. — Köszönöm. De mondja, nem menne a pokolba? — De nem ám! — Scseglov gyorsan megette a. maradék vajaskenyeret és az integrátor­hoz lépett. — Látom, hogy egyedül nem boldogul. Segítek. Ha egy bonyolult rádiószer­kezet rezgőköre megbolydul, a hiba kijavítása nem könnyű dolog. Scseglov és Peterson vagy öt órán át bajlódott ezzel a góccal, míg délután három óra körül sikerült bekapcsolni a főintegrátort. Az ernyő zöld vonala ugyan csak egy pillanatra villant fel. s utána nyomban elhalványult — de már ez is nagy eredmény volt. — Menjünk ebédelni, Mister Csekloff... — mondotta Peter­son, a szokottnál valamivel barátibb hangon. — Jó. menjünk. Mindketten fáradtan és a maguk módján elégedetten mentek ki a laboratóriumból, s ereszkedtek le az első eme­letre. Ezt a kötelező útvonalat valóságos „élettérként” jelöl­ték ki számukra. A laborató­rium és Harwood régi dolgozó- szobája a második, a hálószoba és az ebédlő az első emeleten; ez volt az övék. A nyilván va­lamennyi folyosót átszelő vö­rös vonalakat azonban nem léphették át. S nekik, akarva- akaratlanul engedelmesked­niük kellett, mert Harwood már az első nap egy — az ö kifejezése szerint — „tanulsá­gos bűvészmutatványt” muta­tott be segítőtársainak: egy botot dobott a vörös vonalon túlra, amelyet tüstént szénné égetett az áram. Csak a külső kapuknak nem volt elektromos védőberendezésük, Ott viszont egész nap örök álltak. A laboratóriumi épülettömb­be Harwoodon kívül csak egy hallgatag, barátságtalan kínai szakács léphetett be. Peterson és Scseglov nem szenvedhette ezt az embert: az ételeket ugyan ízletesen készítette el és ügyesen is tálalt, de folyton ott ténfergett az asztal körül, és merev, kifejezéstelen szemével rebbenés nélkül figyelte őket. Scseglovék iparkodtak keresz­tülnézni rajta, mint egy meg­szokott és elmozdíthatatlan tárgyon. Ma is így tettek. Scseglov néma bólintással felelt a sza­kács meghajlására és könyvé­be mélyedt. Peterson utánozni akarta Scseglovot, de hirtelen eszébe jutott Blackwell, s meg­kérdezte: — Mondja, hol van Harry Blackwell? A kínai vállatvont. (Folytatjuk) JC&lZMlfük . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents