Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

1939. jamiar a*., szerda

NÉPÚJSÁG

Rózsaszentmártoni gondok

Munkásőrök századgyűlésén

Jltülí

ALIG 13—18 KILOMÉTERRE Gyöngyöstől fekszik Rózsa- szentmárton. Kedves, idillikus a falu környezete, minden oldalról kisebb-nagyobb dombok határolják. Tavasztól őszig nagyon találóan illik rá a neve, mert valóban nagyon sok szép rózsa szépíti. Szüret idején daltól hangos a szőlőhegy. A felszabadulás óta eltelt 13 év sem siklott el felette nyomtalanul. Ezt leginkább igazolja a régi és a jelen életszínvonalbeli különbség.

Rózsaszentmárton az eltelt tizenhárom év alatt jómódú bányászközséggé lett, ahol szén mellett bőven termelnek még jóféle borokat is.

A község fejlődése nemcsak az életszínvonal terén tapasztalható. A falu régi települése a felszabadulás óta két új bányateleppel bővült. Az újabb bányatelep modern lakásaiban 1957—58-ban foglalta el helyét mintegy 130 bányászcsalád. A bennlakók ezeket az épületeket máris a magukénak mondhatják, hiszen hosszúlejáratú törlesztésre vásárolták meg. Fürdőszobás, vízvezetékkel ellátott épületek ezek.

Mégis, mikor a 13 év eredményeivel büszkélkedik, a rózsái ember szereti felsorolgat- ni a hiányosságokat is és a vágón oda lyukad ki, hogy azért sokkal többet is tehettünk volna és tennünk is kell!

Az utolsó községi párttaggyűlésen -a kommunisták is a hiányosságokról beszéltek. Elemezték a még fennálló hibákat, a hiányosságokat, ezek kijavítási módját és megjelölték a község további fejlődésének perspektíváit.

Eldöntötték, hogy legközelebbi célul a falu vízhálózattal való ellátását és járdásítá- sát tűzik ki. Mind a kettő már régen aktuálissá vált problémája a községnek, hiszen egyetlen megfelelő gyalogjárda van csak, kútjainak vize pedig csaknem 100 százalékig fogyasztásra alkalmatlan. Igen, ezek szép célkitűzések, csakhogy felmerül a kérdés, hogy hogyan oldódik meg? Hogyan válik valóra?

HISZEN A VÍZHÁLÓZAT megvalósítása 3—4 évre megemészti a községi keretet! Mi lesz akkor a járdásítással, meg az úttestek felújításával? Azzal viszont minden rózsái ember egyetért, hogy 3—4 évig csak nem zárhatjuk el az esőnek és a hónak a csapját! Márpedig, ha ezt nem tehetjük, akkor ezek után is olyan nyakig érő sárban kell járnunk, mint ahogyan és amilyenben eddig jártunk!

Ezt pedig senki sem akarja! Mi hát a teendő? Erre csak egyetlen megoldási lehetőség van: a tánácsnak minden áron azon kell lennie, hogy a falu határában levő kőbánya felújítást nyerjen és onnan anynyi kövét szerezhet a falu magának. amennyire csak szüksége van. Ezen túl még pénzelhet is belőle. A felújított kőbányából okvetlen közös erővel kell a szükséges követ a község utcáira juttatni! A ráeső kevés társadalmi munkát minden rózsái lakos szívesen megcsinálja, mert tisztában van azzal, hogy a járdásítás közös ügy! Akinek lova-kocsi- ja van, az követ szállítana, akiknek nincs, azok pedig fizetnék azoknak a munkásoknak a napi munkadíját, akik a kocsikat pakolják, illetve a járda lerakását végzik. Biztos vagyok abban, hogy a közlekedés minden rózsái embernek fájó pontja, s egyben a megjavítása, illetve a járda létrehozása szívügye is. Rózsa- szentmártonban a közös problémák megoldásában hiányzik az emberek összefogása és a vezetők inspirálása a közös ügy érdekében. De még mindig nem késő, be kell végre látnunk, hogy nemcsak azt kell néznünk, hogy már tele van a jobb zsebünk, hanem akkor legyen tele a bal is, hiszen tudnunk kell és látnunk kell, hogy Szűcsi község is, és rajta kívül még sok más falu az összefogása révén, az emberek összehangolása révén fejlődött és fejlődik!

Be kell végre látnunk azt, hogy a közös munkának közös gyümölcse terem. Az az ember, aki a közös problémák elől egyéni gondjainak káoszába burkolózik, nemcsak magának árt, hanem az egész falunak!

AZ EMLÍTETTEKEN KÍVÜL minket, Rózsaszentmárton lakóit, még kiemelkedően foglalkoztat néhány olyan probléma, amelyek közül némelyeket szeretnénk már megvalósulva látni, némelyeknek pedig a megsemmisülését várjuk.

Ilyen például az általános iskola felépülésének és ettől függetlenül a rózsaszentmártoni pedagógusok lakásviszonyainak a kérdése.

1 Csaknem három éve vajúdó dolog ez. Ugyanis ezelőtt 3 évvel a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt és illetékes minisztériuma, valamint a művelődésügyi, illetve az oktatásügyi minisztérium között létrejött egy egyezmény, amely szerint Rózsaszentmártonban új,

nyolctantermes általános iskolát építenek közösen — 50—50 százalékos arányban történő hozzájárulással. Ám, de közbejött az ellenforradalom, amely után az ügyet nem sürgették. Látva ezt, a bánya valószínűleg semmisnek tekintette az egyezményt és lemondott az iskola építéséről. így a Művelődési Minisztérium magára maradt és a nyolc tanteremből valószínűleg a közeljövőben csak négy épül fel, a másik négy pedig ilyenformán bizonytalan idő múltán.

KÉRÉSÜNK LENNE a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt és felettes szervéhez, hogy az iskolaépítésre vonatkozó egyezményt újítsa fel, illetve vállalja újból a négy tanterem felépítését, tekintettél arra, hogy Rózsaszentmárton az ellenforradalom után továbbra is bányászközség maradt és a jelenlegi általános iskola — amely egyáltalán nem felel meg a modem oktatás és neveles követelményeinek ma is a bányászcsaládok gyermekeinek nyújt ismereteiket. Nem utolsó sorban a sürgősen felépülő új, nyolctantermes általános iskola létrejövetelétől függ négy pedagógus család tűrhetetlen lakásviszonyainak a megoldása is. Ugyanis a jelenlegi, már tanításra és úttörő foglalkozások tartására kicsinysége és egyéb vonatkozású hibái miatt nem megfelelő általános iskolát kevés beruházással nagyszerű pedagógus lakásokká lehetne átalakítani.

HEGEDŰS JÓZSEF, tanár.

450 ezer forint ál lat vásárlásra

A hatvani járás termelőszövetkezeteiben is döntő fordulat történt ebbn az évben a közös állomány fejlesztése terén. A tervek szerint ebben az esztendőben 450 ezer forintot fordítanak a járás termelőszövetkezetei állatvásárlásra. Ebből

400 ezret a tehenészet, 50 ezret a sertéstenyésztés fejlesztésére irányoztak elő. A termelőszövetkezetekben a beruházások és saját szaporulat felnevelése után a szarvasmarha létszám 100 darabbal növekszik.

„Terven felüli“ hallgatók

Harminc gazda részvételével ezüstkalászos tanfolyamot szerveztek az idén Tamaszent- miklóson. Eltérően az előző éveiktől, az idén nemhogy lemorzsolódott a tanfolyam, hanem állandóan többen jönnek

el az előadásokra, mint ahány jelentkező volt. Legutóbb is negyvenen vettek részt a tanfolyamon. Ez is mutatja, milyen nagy az érdeklődés a mezőgazdaság új módszerei iránt.

TEHERGÉPKOCSIK állnak meg a hevesi községi pártszervezet épülete előtt. Vattakabátos sötétkék sapkás férfiak ugrálnak le róluk, s a hír befut a nagyterembe:

— Megjött a harmadik szakasz... Itt van már a negyedik is ...

Az ismerősök kezet ráznak, beszélgetni kezdenek, ki erről, ki arról, s közben jönnek a járási székhelyen lakó munkásőrök is, összegyűlik a század.

— Elvtársak! Megkezdjük, jöjjön be mindenki — hasít a félhangosan a társalgók közé a kiáltás, s a teremben megélénkül, majd csendesedik, végül teljesen elhal a mozgás.

Barna László járási munkás- őr-parancsnak áll fel a terem végében levő asztalnál. O tartja a beszámolót egyszerű sal- Langmentes szavakkal, mindenki számára nagyon is érthetően, akár hibáról, akár erényről van szó.

Az egész, zsúfolásig telt terem elismerően morajlik fel, amikor a politikai oktatáson való részvétellel kapcsolatban a harmadik szakaszt említi példaként: itt mindenki fejiratkozott, mindenki növelni akarja tudását. Aztán a kiképzési tervről, annak végrehajtásáról mond sok érdekeset

a parancsnok. Mindenütt az utasításoknak megfelelően folyt a kiképzés és a legpél- dásabban Heves és Kömlő munkásőrei végeztek. Segített a, századtörzs, a munfcásőrök tanulását könnyítették meg a foglalkozásokon részvevő

rendőrök, s az egyik legnagyobb eredmény, mint Barna László mondta:

— Ma, ha próbaképpen riadót rendeznénk, már minden szakasz a megadott időben tudna jelentkezni ott. ahova irányították.

FELESLEGES riasztásról azonban nincs szó. Csak amennyit a gyakorlatok megkívánnak. A gyakori riadókkal nem akarják ennek fontosságát kisebbíteni, „tekintélyét" csorbítani.

— Egy azonban fontos — figyelmeztet a parancsnok — minden időben, órában olyan helyen, olyan állapotban legyen a munkásőr felszerelése, hogy annak felvétele ne okozhasson gondot, időkiesést.

De — mint később kiderült — e tekintetben nincs is ag- gályoskodásra ok, hiszen az elmúlt hónapokban a megyei és a járási parancsnok elvtárs is több munkásőrt részesített dicséretben, elismerésben Aztán meg itt vannak a jövőre vonatkozó tervek: tovább foly5 x 4 = 100000

Gaál József, az Ivádi Állami Gazdaság kovácsmeatern a lottó es évi 4. heti húzásán kevés híján 100 000 forintot nyert. A nagy nyeremény hosszú időre biztos anyagi alapot teremtett Gaál József nagyszámú családjának.

Hanem van itt egy érdekesség, amit ugyancsak nem lehet szó nélkül hagyni — ismerve Gaál József életkörülményeit:

Gaál Józsefnek van:

— négy fia

— négy lánya a lottó 4. hetén

—- négy lottószelvénnyel játszott, s az egyiken — négy találatot ért el.

Gaál József ezután sem akarja abbahagyni a lottózást, és minden bizonnyal gondolt már arra is, hogy egyszer majd lesz ötös találata fs.

Bár azt nem hisszük, hogy az ötödik héten, mert hiszen arra rövid lenne az idő, hogy családi körülményein e néhány nap alatt lényegesen változtatni tudjon...

Sok szerencsét!

látni a kiképzést oly módon, hogy néhány hónap múltán * következő századgyűlésen ismét jó eredményekről számolhassanak be.

Barna László járási parancsnok beszéde véget ért. Most azonban egymásután állnak fel a század tagjai, hozzászólásaikat. észrevételeiket, javaslataikat mondják el, s eközben úgy érezni, hogy egyre jobban átforrósodik a terem levegője, valami megfoghatatlanul jó érzés költözik az itt ülő emberek szívébe. Egy felszólaló azt kérdezte: van-e arra meghatározás, hogy milyennek kell lenni egy mun- kásőmek? A válasz nem váratott soKáig magára, század- társa adta meg. Olyannak, hogy mindig tudja: a párt katonája, azért mindig kész legyen a legnagyobb áldozatokra is, de ugyanakkor ne feledje el, hogy a legszélesebb embertömegeknek is segítségére kell lennie, ha a szükség úgv adja, s úgy kell élnie, hogy azok előtt mindig jó példaként emlegethessék. Ezeknél a szavaknál helyeslőén bólogatnak a század idős tagjai. Barna Laci bácsi, a járási parancsnok édesapja és Szabó Zsiga bácsi az idős kömlői munkásőr is. Barna Laci bácsi jól tudja milyen megtiszteltetés, milyen nagy dolog munkásoméi; lenni, védeni azokat a vívmányokat, amiket 14 esztendei ke- , meny munkával a magunkénak mondhatunk, fi már éltben Oroszországban harcolt Kolcsak ellen. Szabó Zsiga bácsi pedig 1919-ben állt ki s Tanácsköztársaság mellett, s azóta is, 1945, előtt és után egyetlen gondja volt csupán; minden erejével a kommunisták munkáját segíteni;

n,YF.N EMBEREK vannak hát a hevesi járási munkásőr századában, mint idősebb Barna László és Szabó Zsigmondi, akik, ha egy pillanatnyi szabad idejük van, századtársaikkal, barátaikkal a régi dolgokról, a régi harcokról, küzdelmekről beszélgetnek, s így az elhatározás még erősebbé válik: amíg fegyver van a kezünkben, senki ne merje megkísérelni az államhatalmunk elleni támadást, mert csak ráfizethet. — gcr.

Ahol a hosszú síneket hegesztik

Apró kis üzemben készülnek azok az összehegesztett sínele, amelyek segítségével meg lehet szüntetni a vasutakra eddig oly jellemző zakatolást. Devecsemél, Füzesabonynál, Hort—Csánynál az idén már ilyen zakatolás-mentes síneken futnak a vonatok, s ezeket a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő- gyártó Üzemi Vállalat sínhegesztő üzemében készítik.

Ungi István és Szántó Ietván hegesztők végzik itt a legfelelősségteljesebb munkát. Ez évben körülbelül 30 ezer hegesztést kell elvégezniük, hogy 120 kilométernyi vasútvonalon simán gördülhessenek, a szerelvények. S mikor a hegesztők elvégzik munkájukat, Dobos Kálmán, Demény Miklós faragók lépnek munkába, hogy a sínhegesztést simára gyalulják.

Ebben a ma még kis üzemben mindössze 34 ember dolgozik. Az üzem építése még folyamatban van, mivel az

A ház elkészült. Két iker■™- ablakos, piros cserepes ház. Varga Feri ott állt az udvaron, szemben a verandával és nézte, egyre csak a házat nézte. Ügy leste, figyélte, mintha legalábbis ma látná először, vagy mintha csakúgy véletlenül cseppent volna bele valahonnan.

Hej, pedig annak csak ő maga a megmondhatója, hogy mennyi gonddal, munkával került rá végül is tető. Két éve, éppen most lesz két éve, hogy nekilátott az anyagbeszerzésnek és azóta se vége, se hosz- Sza nem volt az utazgatásnak, a szá listásoknak. A Kölcsön, amit az állam adott megvolt ugyai, de a többi pénz sose jutotl ki kerekre, mindig hi- ányzc t belőle valamennyi. Mióta épül a ház, azóta minden .abad idejüket, ő is meg az a; zony is, az építkezésnél tölti! maguk szerettek volna mind t megcsinálni.

— '% csinálsz Feri, —kér- dezg többször, egyik-másik arra járó.

— Házasodok, pajtás, — vágta rá büszkén ilyenkor.

— Harmincnyolcban nősültem, ötvennyolcban házasodok! — Most, hogy tető alait az épület, még többen megállnak a kiskapu előtt

— Nézzétek csak, mit épített Varga Feri! — mondogatja ez is, az is, ha vasárnap

SZALAY ISTVÁN:

áJő nt

délutánonként, csak úgy „véletlenül” elsétálnak arrafelé.

— Szegény Varga bácsi, ha megérhette volna, — tette szóvá éppen a minap Derekas Antal és még a lovakat is megállította a kapu előtt.

— Nem hinné el, testvér,

— így a Feri is.

— Nem hinné el, hogy va- 1 ahára kiveckeregtünk a grófi tanyáról. Nem is csuda, hisz cseléd volt szegény, mióta az eszét tudta; a fiaira se várt jobb világot. Olvasni-, írni se tudott az öreg, pedig mindig készült rá, hogy egyszer megtanulja leírni legalább a nevét ...

(' sattawt a kiskapu, nieg- jött az asszony. Kosarakban hozott valami ezt-azt, apróságot otthonról — haza.

— Hurcolkodsz? — mosolyodon. el Feri, ahogy meglátta őt, meg a három gyere se;.

— Uhüm... — b ccenteU Margit boldogan.

— Nézd csak, ezek ;s jöttek

— mutatott a gyerekekre.

— Nem maradtak volna ott- hon az Istennek se.

— Jól tették, jöjjenek, csak:

— Édesapám, mi már itt Iáidén eddig készített 12 méter hosszúságú sínek helyett 120 métereseket akarnak össze- hegeszteni.

Sőt, olyan tervek is vannak, hogy a használt síneket is ösz- szehegesztik, s ehhez két fűrészgépet is kapnak, hogy a selejtes részeket kivághassák.

A kis üzem gépesítése, modernizálása tovább folyik ez évben, mert a vasút egyre több, úgynevezett hosszúsínt kér az üzemtőL A nehéz fizikai munka gépésítésére két darupályát és görgősorokat építenek, meghosszabbítják a „plankot” 20 méterrel a 120 méteres sínek befogadására. Még az I. negyedévben sínköszörűgépet is kapnak, hogy gyorsíthassák a munkát.

A ma még kis üzem dolgozói egy műszakban végzik munkájukat, de rövidesen áttérnek a kétműszakos termelésre, hogy kielégíthessék a vasút hosszúsín szükségletét.

Szorgalmukra és igyekezetükre jellemző, hogy bár még az üzem építése tovább folyik, máris szép eredményeket értek el a termelésben, s legutóbb is 2500 forint jutalmat osztottak ki közöttük, Bognár János villanyszerelő, Vngi István hegesztő. Lehotai Sándoi segédmunkás kapott jelentékeny jutalmat, s fogadkoznak. hogy ez évi megnövekedett feladataikat, is sikerrel oldják meg, hogy kényelmesebbé tegyék a közlekedést az ország vasútvonalain.

Hatvan táros anyatánvuéisől.

Születtek: Marosvölgyi Lajos.

Gyepes József, Majer Ferenc József, Szűcs Zoltán, Juhász Ferenc, Kovács lídikó Katáim. Fehér Anna Mária, Terényi László. Kraics Ilona.

Házasságot kötöttek: Szabó Bogár Gyula és wiesenfartb Hona.

Meghalt: Szűcs Jánosaié (Puskás Mária.)

is feküdtek egy nyekergő di- kón. Álmában látta az ispánt és újra megkapta a pofont, a véletlenül vetésbe szabadult jószágait miatt. Apja, az öreg Varga bácsi, — ahogy öt mindenki hívta, — oiajmécs mellett cipőjüket varrogatta, fol- dozgatta az istállóban. Végigette újra a sovány, zsírtalan ebédeket, amit szegény anyja főzött akkoriban, majd undok egerekkel, patkányokkal viaskodott, amelyek ott futkároz- tak egész éjjel a hevenyéből összetákolt dikó alatt.

Arra ébredt, rázza erősen valaki.

— Mi bajod, kérdezte Margit az álomból visszatérő embert. — Nyögtél, értelmetlenül beszéltél az éjszaka. Varga Feri felsóhajtott.

— Rosszakat álmodtam, nézd, kivert még a hideg verejték is — mondta, és tenyerét végichúzta a homlokán.

IT ajnalodotl. Az ember *"* szétnézett a szobában es egyszerre megnyugodott. A; gyerekek egyenletes szuszo-: gással aludták az igazak ál-: mát. ;

— Jó, hogy felkeltettél. ;

mondta nyújtózkodva. ;

— Mégis, mit álmodtál'-' —1 kérdezte Margit suttogva. 1

— Minek mondja, hisz úgy-!

sem igaz, csak egy rossz álom! volt — válaszolt Feri é« át-! ölelte az asszonyt !

só volt eselédlakást is. Ne maradjon belőle, még hírmondónak se!

— Jól teszik Andris bátyám,

— válaszolt az asszony kissé szórakozottan, mert szemeivel már a nagy családi képnek a helyét kereste a falon ;::

Lj Imentek az emberes Magukra hagyták Vargáikat. A gyerekek nem tudtak betelni az új otthonnal és jókedvűen ficánkoltak a gyepes udvaron. Négy óra tájban jött a postás az első levéllel Az új címre.

— Mis! út a gimnáziumból.

— lelkendezett Vargáné és férjének nyújtotta a levelet.

A nagy örömben, munkában, pakolásban hamar eltel- a nap. A gyerekek boldogan bújtak a dunna alá és nemigen kellett senkit se ringatni.

Feri rosszul aludt az új házban az első éjszaka. Kegyetlen álmok gyötörték. Átélte újra egész gyermekkorát, legénységét. Látta apját, sovány és beteges édesanyját a Berta-maiori rozoga cseléd- házban. ők hatan, a gyerekek a földes szobácskábán hárman

kunk, — szólalt meg most az ötéves Zsuzsika váratlanul.

Feri jól megnézte a gyereket, aztán csak egy idő múlva válaszolt.

— Mától fogva már itt lakunk Zsuzsikám, itt ebben a szép házban. Délután szekérre pakoljuk a putyorkát, aztán otthagyjuk örökre a régi, rossz cselédházat a tanyán ...

Ügy két óra tájban megérkeztek a kocsik Vargáék holmijával. Fodor András, az elnök is eljött, gondolta, segít legalább a pakolásnál. Nem telt bele két óra sem, minden rendjén a helyére került. A malacokat, meg az anyadisznót a nagyobbik gyerek hajtotta haza a tanyáról.

— Hát, üljetek le nálunk most már egy szóra, — biztatta Feri az embereket, mikor túljutottak a nagyja munkán.

— Van egy pohár pálinkáin, veletek koccintsak először az új házban.

— No, Margit, vége a putriyenek, — kezdte az elnök, .rogy felhajtotta az első poharat.

— Itt felépült az új ház, a tanyán meg lebontjuk az utol-