Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. Januar 27., kedd Figaró, Hlesztakov, Svejk - Hatvanban A „HÁROM VIDÁM FIC­KÓ” — Figaró, Hlesztakov, Svejk. vasárnap este megjelent Hatvanban, a .Vörösmarty Mű­velődési Ház irodalmi színpa­dán. Nevettünk kópéság'aikon, csínyjeiken, tanultunk az igaz­ságokon, ítéleteken, amit ví­gan, s mégis komolynak szán­va kimondták. De a tanulság nem csupán ez maradt, nanem az is, hogyan lehet egy olyan vártét, mint Hatvan — amely mé'g a közelmúltban is az ope­rett-város kétesértékű címét viselte — egyre inkább ki­mozdítani a komoly művészet iránt tanúsított merev maga­tartásából.- Az irodalmi szín­pad lelkes gárdájának negye­dik bemutatója ugyanis azt mutatja, hogy a jég vágkép megtört, s a kisváros már nemcsak tudomásul veszi a színpad létezését, de igényli is' működését. Statisztikai ada­tokat lehetne sorolni itt arról, hogyan nőtt minden alkalom­mal a közönség száma, de ta­lán elég lesz egy is: jelen pil­lanatban több mint 200 bárlet kiadásáról adhatnak már szá­mot a művelődési ház vezetői. S ha hibákról beszélünk —: amehtek hellyel-közzel fellel­hetők a színpad új előadásá­ban — azok nagy részét an­nak a rovására írhatjuk- fel, hogy a szereplők, akik egytől- egyig szinte megszállott tisz­telői az irodaiamnak, s az irodalmi színpaddal kapcsola­tos munkának, a sikert látva mind többet és többet akar­nak adni a. meghódított kö­zönségnek. Innen ered aztán az előadás egy-két döceenője, az egyes jelenetek vontatott- sága. a külsőségekkel, aprósá­gokkal való nemtörődés. Ilyen például a Revizor egyik jele­netében a modern Gamma-ön­gyújtó használata (a történet 1816-ban játszódik!), vagy a Svejk katonatisztjeinek laikus számára is feltűnő szabályta­lan felöltöztetése. Apró hibák ezek, ám a hírnév, amely be­szaladta az egész várost, sőt annak határán is túljutott, most már ilyen kicsiségekben Is kötelez. ENNÉL JOBBAN CSAK a szövegtuöás fontosságát kell szem előtt tartani. Az ilyen esetekből adódó zökkenőknél persze lehet arra hivatkozni, hogy rövid volt á felkészülési idő, meg aztán végeredmény­ben egytől-egyig olyan embe­rek lépnek fel a komédia-est keretébdn, akik munkájuk el­végezte után önszorgalomból tanulnak, próbálnak, készül­nek, s játszanak az irodalmat .szerető hatvani közönség előtt. Csakhogy ez a csoport, s kü- lön-külöm minden tag is, ed­dig már háromszor bizonyítot­ta azt, milyen alapos. munkát tud végezni, ha arról van szó. A hibák azonban akár kü- lön-külön, vagy együttvéve sem olyan nagyok, kirivóak, hogy mögöttük ne lehessen érezni azt. az irodalmi szín­pad létrehozásának, s szerep­lőinek szándéka alapjában is­mét sikerrel járt. Nem csuu pán Beaumarchais, Gogol, és Hasek egy-egy művével akar­ták megismertetni a hatvani közönséget, hanem az előadott, részleteket ráadásul úgy vá­logatták össze, hogy azok tü­körképet is adjanak a régebbi, korok társadalmáról. Érdekes — mondja Figaró — milyen hamar eltűnik a különbség fő­úr és szolga között, ha ezt az űr érdeke megkívánja. A pol­gármestertől a tanfelügyelőig mindenki ott lop, csal, veszte­get, ahol tud — vonja le a tanulságot Gpgol Revizorában, s este hatkor találkozunk a Kehelyben — kiáltja Svejk. Vodicska komájának —, de lehet, hogy lesz belőle fél 7 is, mert előfordulhat, hogy addig nem fejeződik be a há­ború — teszi hozzá gunyoro­san, most már nemcsak a ma­ga, hanem sckezer „sorstársa"’ véleményének megfelelően. Vidám dolgokat mondtak, mulatságos jelenetek peregtek a színpadon, s közben a néző megérezte, megértette, milyen sok a komolyság is mindeb­ben. _ Ezért zsugorodtak hát elenyészőkké a hibák, ezért- nem lehetett. túlságosan ész­revenni a Sevillai borbélyból vett jelenetek vontatottságá*, valamint a Revizor és a Svejk apróbb hibáit, amelyeken — lévén még több előadás is Ki­látásban — Szívás -József ren­dező és lelkes, odaadó munka­társ®, élükön dr. Ripka Kál­mánnal, könnyen segíthetnek. A SZEREPLŐKET NÉZVE sorrendet talán nem is lehet­ne felállítani. Szívós József és dr. Ripka Kálmán, a Beau­marchais. Gogol és Hasek mű­veiből előadott részletek mind­egyikében egyaránt szerepel­tek. Az előbbi Figarót, Hlesz- takovot és Svejket, a három vidám fickót személyesítette meg egymaga, úgy, hogy mind­egyik figurában tudott űj szint, új élményt adni. Az utóbbi, dr. Ripka Kálmán, gróf Almaviva, Kaitz tábori lelkész szerepét vállalta maga­ra, a Revizorban pedig kettős feladatot látott el. Egyszemély- ben volt Oszip, a szolga, s a tanfelügyelő. Nagy és el­ismerésre méltó teljesítmény, amelyből csupán Almaviva megszemélyesítése sikerült ke­vésbé. Kettőjükön. kívül ugyancsak minden lehetőt el­követett a siker érdekében Mátyássy Attila, s törekvése elsősorban a Revizor polgár- mesterének szerepében járt eredményei. Antal Józsefre szinte teljesen ugyanez vonat­kozik. Ő a Revizor postames­tereként és. a Svejk Lukasa­ként aratott elismerő tapsot. A Sevillai borbély bájos Roziná­ja, Kottái Éva, vagy dr. Ocso- vai Sándor, Musztafa Fuatné, Halmos Tibor, Laczik Éva, Zsámboki József, dr. Roczey Ede. azonban éppúgy elismerést érdemelnék, mint a többiek, hiszen ■ munkájuk . mind egy-, egy téglát jelentett a sikerhez. Dr. Rőczey Edét azonban még külön is meg kell említeni, mint műsorközlőt, s mint a művek ismertetőjét. Nem csu­pán a tartalom elmondására szorítkozott, hanem nagyon él­vezetes, érdekfeszítő formák­ban az írókkal, azok munkás­ságával, " életével is foglalko­zott mindannyiszor. A HATVANI VÖRÖSMARTY Művelődési Ház irodalmi szín­pada tehát ismét újabb sikert írhat albumába. A három vi­dám fickóról szóló komédia­estje megint határozott lépés volt a cél, a közönség meg­nyerése és az irodalom iránti érdeklődésének felkeltése te­rén. Ezt az előadást csuk olyan követheti, amely igé­nyességében, színvonalában, az egy fokkal újra magasabb­ra állított mércét is megüti. Mert visszaút már nincs. Né­hány lelkes ember, a művelő­dési ház vezetőségének és a városi művelődési ügyek inté­zőjének segítségével felrázta az örökké operettről álmodó embereket. Most hát. ■ vigyáz­zanak:. a -közönség ízlésének formálási lehetőségei a kezük­ben vannak, csak rajtuk -mú­lik, hogy továbbra is a meg­kezdett, s jó irányban járják a művelődés útját. WEIDINGER LÄSZLÖ Moziműsor P. Bazsov Mozart EGRI VÖRÖS CSILLAG Ne várd a májust EGRI BRÖDY Mindhalálig GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Robin Hood GYÖNGYÖSI PUSKIN Déryné HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vihar Itália felett HATVANI KOSSUTH Trapéz FÜZESABONY Egy idegen .telefonál HEVES * Bomba PETE RVAS ARA Kopogd le a- fán 1959. január 27, kedd: 1919-ben halt meg Ady Endre. 1944. A Szovjet Hadsereg felsza­badítja Lemingrádot. 1879-ben született P, szovjet író. 1756-ban született W. A. német zeneszerző. 1844. Erkel Ferenc ..Hunyadi László" című operájának bemu­tatója. V Névnap Ne feledjük, szerdán: PÉTER fnÜf- HAT EZÜSTKALÁSZOS tanfolyam működik ezen a té­len a hatvani járás községei­ben, Ebből három már máso­dik éves. — A HEVESI .járási ta­nács végrehajtó bizottsága ma tárgyalja a szabálysérté­si eljárások eredményei, va­lamint a járás közoktatás- ügyi helyzetét. — 5 HOLDON telepítettek csemegeszőlőt az elmúlt évben az Eger—Qyöngyösvidéki Álla­mi Pincegazdaság Ilona-telepi üzemegységében. A csemege- szőlő nagy részét exportra szállítják. — AZ EGRI Dohánygyár előkészítési osztálya a tech­nológia pontos betartásával 309 mázsán felüli nyersanya­got takarított meg. — AZ IDÉN befejezik a sportpálya építéséi Tarnaszent- miklóson. A pálya építéséhez jelentős értékű társadalmi munkával is hozzájárulnak. •— ÉRTÉKES^ újításokkal teszik még könnyebbe mun­kájukat a. Bélapátfalvi Ce­mentgyár dolgozói. A tar­tályaljak modernebb kikép­zésével csökkentették a tisz­títási időt és a költségeket.- 50 FÉRŐHELYES új te­hénistállót épít az idén a tenki Béke Termelőszövetkezet. mnsoru: ... if hiszékenység. amely legalább olyan rossz tanácsadó, mint a harag, de bizo­nyos esetekben nagyobb ráfizetést jelent. Napirenden a hi­székenység sok válfaja közül, most csak egy, amely szerves velejárója a hőmérőnek és a meteorológiai intézet egyáltalán nem vigasztaló jelentéseinek: a hideg idő tovább tart, a hideg légáramlatok beözönlése egyelőre nem akar meg­szűnni ... És még csak január végén vagyunk.. A hiszékeny ember ilyenkor a fűtött szobában is fázik — igaz, a nem hiszékeny is —, ha arra gondol, hogy egyre fogy a tüzelő és az őszi nagy ellátottság után a TÜZÉP sincs éppen tele jófajta egercsehi szénnel. (Hála a szarvaskői szén­bányának, amely Eger szénbányája lévén, egyedül van hi­vatva az igényeket kielégíteni!) S ha a hiszékeny ember erre gondol és ha gondolatai, előlegezett didergései közepette csengetnek az ajtón, örömmel rohan ajtót nyitni: hátha a fuvaros jön és önmagától is hozza a megálmodott és imént említeti jófajta szenet. Nem a fuvaros jött, de majdnem az! Egy ember, aki lehet alacsony, vagy magas, idősebb, vagy fiatalabb, az most lényegtelen ... Lényeges, hogy szenet ígér, egercsehi szenet,. annyit, amennyi csak kell, mindössze 100—200 forint előleget kér a költségekre, meg arra, nehogy becsapják: hozza a sze­net és a végén nem kell. A hiszékeny ember adja a pénzt, a szenet ígérő ember pedig nem hozza a szenet. Nem is hozhatja, mert semmi köze a szénhez, a bányához, a bányászokhoz; csak a hiszé- . kény emberekhez van köze, akiket ismer, meg a TŰZÉP-hez, amelyről tudja, hogy éppen most nem tud megfelelő szenet adni, no, még az időjáráshoz is, mert maga is tudja, hogy tél van. A hiszékeny ember vár, hogy jöjjön ' a szén, de nem jön. Helyette jön egy dühroham, az öntudatra ébredés, hogy jól becsapták, s fűti a bosszú nem tudom hány ezer kalóriás vágya, dehát már késő ... Volna egy megoldás: nem kell hiszékenynek lenniI Bár ez lehet, hogy nehezebb dolog, mint a TÜZÉP-től eger­csehi szenet kapni. De meg kell próbálni, hátha sikerül. (gy • • ó) A recski tűzoltásban hősiesen helytálltak a pesti úttörők Nemrég történt, hogy Recsk szélében tüzet fogott egy zsú- pos ház teteje és öles lán­gokkal messzire látszott lobó- gása. A hirtelen támadt tűz ma­gatehetetlenné bénította a la­kókat, s szomszédokat. A Ián-* gok mindig magasabbra csap­tak. De mintha a föld alól bújtak volna ki, pirosnyak- kendős úttörők jelentek meg, és vödrökkel hordták a vizet, nagy bátorsággal mentettek az égő házból a család holmi­jait. A kis vagyonkát sikerült megmenteni, de a régi zsúp- fedeles ház leégett. A tüzet sikerült elzárni a többi épü­letektől, s megakadályozni a továbbter j edését. A nagy riadalomban senk’- nek sem jutott eszébe meg­kérdezni, honnan jöttek a se Egerben este fél 8 orakor: Megperzselt lányok (Petőfi-bérlet) WW ^^N^^^/VSAA/v^NAAAAAAA/N^/WW>AAAAAÁAAAA/SAAAA/VSA/NA/SAA/VAAAAAAA/VVVS^A/WN^VVNAA/WSA!%AAAAAAAAAAAAAAAAA^ gitő úttörők, és a háziaknak sem jutott arra a megzavart figyelemből, hogy megköszön- jók az odaadó fáradozásukat, csak néma, de mindent kife­jező ölelés volt á hős úttÖrős jutalma. ■ Ahogyan jöttek,1‘ügy eil is robogtak az úttörők. Kormos arccal szálltak a buszra és in­dultak haza Kőbányára. Bol­dogok voltak, hogy segíthettek egy bajbajutott családon, úgy érezték, erre kötelezi őket a nyakukban lobogó vörös nyak­kendő és az emberi lelkiisme- rét. A tizenhat kőbányai úttörő­re büszkék lehetnek szülén FáLnőttes erőfeszítéssel álltak helyt a recski tűzoltásban: Minden dicséretet megérde-' melnek a kis hősök, a bátor úttörők. ,K. J, WlK01 AJ DA5KIJFU 6*1541 PONGRÁC S (35) — De a golyo csak at tud­ja ütni? — érdeklődött a mér­nök. — Nem mindegyik. — Har­wood felállt és hangot változ­tatott. — Tehát utoljára kér­dezem: akar a munkatársam lenni? — És ha nem akarnék? — Scseglov in felállt. Hunyorgat- va nézett Harwoodra. — Akkor örökre bezárom Ide. Vagy legalábbis nagyon hosszú időre. A mérnök akkor mar rég el­határozta, hogy igent mond. Hiszen így megfejtheti az in­tegrátor titkát, és alkalomad­tán kereket is oldhat... De a pisztoly... Azt vajon ki küld­te?... Hol lehet az az isme­retlen jóbarát, s van-e ilyen egyáltalán? — De ugye, megkaphatom az integrátor teljes vázlatát? — Ám legyen! — Harwood olyan képet vágott, mintha nagy kockázatot vállalna. — Akkor beleegyezem. Némán mentek ki a szobá­ból a folyosóra. Amikor a Wagner régi dolgozószobájá­val szemben levő válaszfalhoz értek, Harwood megállt s egy apró sípot húzott ki a zsebé­ből. — Az öreg még az ultra­hangot is igénybe vette, hogy a laboratóriumot megbízható zárral szerelje fel. Különben önnek ez már nem újdonság Belefújt a sípba. S a nagyon vastag fal egyik karéja erre halk nesszel megfordult a tengelye körül, és két keskeny átjáró támadt előttük. Aztán újabb ajtók következ­tek... Majd a lift páncélzár­kája... Az utolsó ajtó egy ha­talmas, félhomályos szobába nyílt. A szoba közepén, az át­látszó műanyagbúra alatt ren­geteg sápadt-rózsaszín fény lüktetett. — A főintegrátor! — mond­ta Harwood ünnepélyesen. Scseglov nem győzött álmél- kodni. Wagner professzor jogosan büszkélkedhetett: ilyen remek szerkezetet még sohasem lá­tott! XV fejezet. BARÁTOK ÉS ELLENSÉGEK Még a közönséges néprádió is bonyolutt és kiszámíthatat­lan alkotmány. Úgy látszik, mintha nem lenne benne sem­mi különös, csak egy-két te­kercs, vezeték, meg néhány tucat igénytelen közegellenál­lás és kondenzátor. De ha meg- némul, keresheted a hibát! A gépekkel sokkal könnyebb bánni. Ott a rongálódások sza­bad szemmel is láthatók: va­lami eltört, meggörbült, vagy laza lett. Az ember megkeresi a hibás alkatrészt, újat tesz a helyére, és kész. A rádiótech­nika azonban más mesterség. Itt látszólag mindegyik alkat­rész kifogástalan. A rádió még­sem működik. Vagy azért, mert a lámpa kiégett, vagy mert a kondenzátor ment tönkre. Vagy, mert túl közel kerültek a vezetékek, ame­lyeknek szabott távolságra kell lenniök egymástól. Vagy talán mert valamelyik csatla­kozás oxidálódott és nem ve­zeti az áramot. Számtalan ilyen „vagy” le­het. A rádiótechnikában az a legnehezebb, ami szabad izem­mel nem látható. Amit csak a műszerek, vesznek észre. Bizony, egy közönséges rá­diót is nehéz megjavítani. Hát még milyen nehéz feladata le­hetett Scseglovnak, akire a sok ezer elektromos rádiólám­pával felszerelt gépaggregát megjavítását bízták. ...A két mérnök több mint két hétig fel sem egyenesedett, csak matatott a vezetékek há­lójában, de hiába; teljésen eredménytelenül. Nem is beszélgettek. Csupán egy-egy rosszindulatú pillan­tást ültettek egymásra. Mert mindegyik kémnek vagy ellen­őrnek tartotta a másikat. Az ilyesmi elviselhetetlen állapot. Ahelyett, hogy közös erőfeszí­téssel dolgoztak volna — egy­helyben topogtak. Scseglov jött ki hamarább a sodrából. — Mondja csak — kérdezte —, mi maga tulajdonképpen? Mérnök vagy ellenőr? Peterson felfortyant: — Ugyanezt akartam én is megkérdezni magától! Meg hogy miért vizsgálgatja annyit a tizedik nyalábot? Én már átvizsgáltam. — És maga miért foglalko­zik a tizenkettedikkel? Azt meg én állítottam, be, éppen tegnap. A helyzet valóban tragiko­mikus volt: teljesen értelmet­len ismétlésekkel vesztegették el a napokat. — Mister Peterson, azt aján­lanám, hogu dolgozzunk fel­váltva. Tizenkét órát én, tizen­kettőt maga. — Rendben van mormog­ta Jack. — Kezdje el. Én nem bírom az éjjeli munkát. S már el is tűnt. Scseglov megkönnyebbülten felsóhaj­tott. Végre, valahára megsza­badult ettől az idegen vizslató szempártól. A fütty, a kés, a pisztoly... Még mindig nem értette. Az is­meretlen barát néma volt. A mérnök minden sarkot végigkémlelt, aztán becsukta a laboratórium ajtaját és átment az ólomlemezekkel borított kí­sérleti kamrába. Ott céltábla helyett egy rossz kondenzátort állított maga elé, az apró pisz­tolyával célbavette, s meghúz­ta a ravaszt. Tompa dörrenés hallatszott. A lövedék átütötte a konden­zátort és az ólomba fúródott „Nagyszerű! — gondolta a mérnök. — Mégis csak igazi fegyvert kaptam.” Megszámlálta a töltényeket. a pisztolyt zsebretétte és visz- szatért a laboratóriumba. Most már csak az integrátor alatt levő „pokolgépre” volt kiván­csi. Harwood ugyan csak tré­fás célzást tett rá, de azért jó lesz vigyázni: mert előfordul­hat. hogy a beállításnál vélet­lenül az aknairányító vezeté­két kapcsolja be, és a labor r- tóriummal együtt ő is a leve­gőbe repül. „A főintegrátor eawk góca a vázlaton nincs feltüntetve” — jutottak eszébe Wagner sorai. Dehát hol keresse? A szerkezet csak a gépaggre­gát alatt, valahol a talapzat mélyén lehetett, hogy a „po­kolgép” vezetékeit ne vehes­sék észre. A föintegrátort — a rázkó­dások elkerülése végett — egy hatalmas betonoszlopra szerel­ték fel, amely körülbelül egy méter magasan emelkedett a padló fölé. A felületes néző nem talált rajta semmi külö­nöset. Scseglov azonban a gép­aggregát alá mászott és gon­dosan megvizsgálta a talapzat minden négyzetcentimétSrét. Hát ez bizony nem volt ve­szélytelen munka: egy óvatlan mozdulat az életébe is kerül­hetett volna. De a mérnök nem sietett. Közben gyakran a hátára for­dult és tapasztalatait figyel­mesen összehasonlította a váz­lattal. Tudta, hogy az ultra- hana+->chn%ka vzakár+^-ének. ha jól figyel, észre kell ven­nie az automataszerkezetet. így is történt. (Folytatjuk) r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents