Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-27 / 22. szám
1959. január 27., kedd NEPÜJSÄG s Húsz mérföldkő a kommunizmus országúti án A világ figyelme ma Moszkva felé irányul: ma nyílik meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa. Ez a kongresszus is egy mérföldkő lesz a Szovjetunió életében a kommuniz- 'mus építésének országútján. A kongresszusok mindig nagy jelentőségűek voltak a Szovjetunió, de az egész világ munkásmozgalma számára. Az alábbiakban az eddigi húsz kongresszus legfontosabb eseményeit és eredményeit ismertetjük röviden. ' 1 1898-ban ült össze az Oroszor■ szági Szociáldemokrata Munkáspárt első kongresszusa. Ez volt az első, bár sikertelen kísérlet arra, hogy az oroszországi marxista, szociáldemokrata szervezeteket pártban egyesítsék. A kongresszusnak mindössze kilenc részvevője volt. Ez a kongresszus a pártot nem hozta létre. A pártnak sem programja, sem szervezeti szabályzata, sem központi vezetése nem volt. Az egyes marxista körök és csoportok között majdnem semmi kapcsolat nem volt. Lenin, aki a kongresszus idején á szibériai Susenszkoje faluban volt száműzetésben, a szétforgácsolt marxista szervezetek pártba való egyesítése érdekében > megvalósította az első országos, forradalmi marxista újság, az „Iszkra” (Szikra) alapításának tervét. Az Iszkra megteremtette az átmenetet az egységes Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt, a párt valóságos megalakulása felé. M A lenini Iszkra által előkészí- * tett II. kongresszus 1903-ban kezdte meg munkáját: ezen megalakult a párt, programot, szervezeti szabályzatot fogadott el és megválasztotta a központi vezetőséget. A II. kongresszuson a párton belül két csoport jött létre: a bolsevikok és a mensevikek csoportja. A bolsevikok Lenin mögé tömörülve harcos, forradalmi párt megvalósítását követelték, míg a mensevikek ellenezték ezt. Ök szétdarabolt, szervezetlen és megalkuvó politikát folytató pártot szerettek volna létrehozni. A kongresszus Brüsszelben, Belgiumban kezdte meg üléseit, de a rendőrség a küldötteket kiutasította az országból. Ekkor Londonba tették át a tanácskozás székhelyét. Itt is fejezték be a munkát, amelynek eredményeként megalakult a párt. m Az 1905-ös forradalom előtti ■ III, kongresszus 1905. áprilisában Londonban ült össze. Ezen a kongresszuson csak Lenin elvtárs hívei, a bolsevikok vettek részt, mert á mensevikek megtagadták a részvételt és külön konferenciát tartottak Genfben. A III. kongresszus elítélte a mensevikeket, mint a párt elszakadt részét. „Két kongresszus — két párt”, így jellemezte a helyzetet Lenin elvtárs. Lenin hívei, az igazi forradalmárok, ezen a kongresszuson dolgozták ki a párt taktikáját az 1905-ös polgári forradalomra. |U 1906. áprilisában ült össze ■ ■ ■ Stockholmban a IV. pártkongresszus. Ezt „Egyesítő Kongresszus”- nak is nevezték, de a kongresszuson csak formális egyesülés történt a bolsevikok és a mensevikek között. A kongresszuson a mensevikek kénytelenek voltak a szervezeti szabályzatnak a párttagság kérdésére vonatkozó paragrafusának lenini megfogalmazását elfogadni. Lenin elvtárs a pártot szervezett csapatnak tekintette, a mensevikek ezzel szemben formátlan valaminek. Lenin híveinek győzelme azt jelentette, hogy nem sikerült a párt kapuit szélesre tárni a nem proletár, ingadozó elemek számára A kongresszuson azonban számbelileg a mensevikek voltak többségben és a párt Központi Bizottsága a megalkuvó elemek kezébe került. A párt ezért a kongresszus után továbbra is ténylegesen két részre volt Szakadva. V 1907. májusában, a legdühön- ■ gőbb cári terror idején már 150 000 párttagot képviseltek a Londonban összegyűlt V. pártkongresz- szus részvevői. A kis marxista csoportok izmosodó párttá kovácsolód- tak. Lenin elvtárs és hívei kíméletlen harcot folytattak ezen a kongresszuson is a párton belüli megalkuvó, nem forradalmi csoportok ellen. Lenin hívei, a bolsevikok, a Trockij-féle árulók aknamunkája ellenére kikovácsolták az újtípusú, forradalmi leninista pártot. Az V. kongresszus is egyik győzelmi állomása volt a bolsevikok harcának. A pártkongresszus egy lépést tett előre az egyesülés útján és ez az egyesülés a bolsevizmus zászlaja alatt történt. A megalkuvás mocsarába süllyedt mensevikek, akik az egész pártot magukkal akarták rántani, minden kérdésben vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak visszavonulni, yg Az 1917-es februári forrada- ■ I® lom után egyre jobban forradalmasodó proletariátus ellen vad támadásba lendült'' az ellenforradalom. Elkesi :dett kísérlete hiábavaló volt; semmiféle erő nem tudta szétzúzni a proletariátus forradalmi pártját. A legvadabb terror idején ült össze 1917. július végén Petro- grádban, a mai Leningrádban a VI. kongresszus és Lenin irányításával meghatározta a feladatokat a szocialista forradalom győzelmes kivívására. A VI. pártkongresszus egyhangúan támogatta a lenini vonalat a fegyveres felkelés megszervezésére. Egyedül a fegyveres felkelés segítségével lehetett létrehozni a proletariátus diktatúráját és megkezdeni a szocialista társadalom felépítését. A kongresszus hangsúlyozta a proletariátus és a saegényparasztság szövetségének, mint a szocialista forradalom fő feltételének jelentőségét. A kongresszuson határozatot hoztak az ifjúsági szervezetekről, amelyeket a párt tartalékának tekintettek. A kongresszus kiáltvánnyal fordult a munkásokhoz, katonákhoz és parasztokhoz: „Készüljetek hát új csatákra, harcos elvtársaink! Szilárdan, bátran, nyugodtan, provokációknak fel nem ülve, gyűjtsetek erőt, sorakozzatok harci oszlopokba! A párt zászlaja alá, munkások és katonák! Zászlónk alá, falu elnyomottjai!” A VI. kongresszus a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésének pártkongresszusa volt. yII A proletariátus győzedelmes ■■'■forradalma után, 1918, március 6-án ült össze a párt VII. kongresszusa. A győzelmes forradalom első kongresszusa határozatot hozott a párt nevének, valamint a párt programjának megváltoztatásáról. A párt neve: Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt lett. A VII. kongresszus óriási történelmi jelentőségű feladatot teljesített. Szétzúzta a párt belsejében rejtőzködő ellenségeket, a „baloldali kommunistákat” és trockistákat. A kongresszus eredményes munkája juttatta ki a fiatal proletárállamot az imperialista háborúból és megszerezte a békét, amely lélekzetvételhez juttatta az országot. A pártnak módja és ideje nyílt ezzel a Vörös Hadsereg megszervezésére. A béke megkötése, — amit a trockisták annyira elleneztek — lehetővé tette a proletariátusnak, hogy a parasztságot a maga oldalán megtartsa és erőt gyűjtsön a fehérgárdista tábornokok leverésére. y 111 1919. márciusában ült össze a ■I párt VIII. kongresszusa. Közvetlenül a kongresszus előtt alakult meg a III. Intemacionálé. Egész Európában emelkedett a forradalmi hullám, de ugyanakkor erősödött a világreakció összefogása is a fiatal szovjet állam ellen. Jelentős eseménye volt a VIII. kongresszusnak, hogy elfogadta a párt új programját. A program a kapitalizmusnak és legfelső szakaszának — az imperializmusnak — jellemzését adta. A program részletesen felsorolta a párt feladatait a szocializmusért folyó harcban. Mint külön pont szerepelt a VIII. pártkongresszuson a Vörös Hadsereg felépítésének kérdése. A pártkongresszusnak a katonai kérdésekben hozott határozatai megerősítették a Vörös Hadsereget és közelebb hozták a párthoz. Ehhez a kongresszushoz fűződik az első párttisztítás kezdete is. ÍV 1920. márciusában összeült a »A« Bolsevik Párt IX. kongresszusa. A szovjet állam még nem végzett teljesen az intervenciós hordákkal, de ideiglenesen lélekzethez jutott, úgyhogy több erőt fordíthatott a gazdasági építőmunkára. A IX. pártkongresszus kijelölte az ország legközelebbi gazdasági feladatait a közlekedés és az ipar terén. Ezen a kongresszuson vetették meg az első egységes gazdasági terv alapjait. Itt esett először szó Lenin elvtárs zseniális villamosítási tervéről, amely később GOELRO néven valósult meg. X 1921. március 8-án nyílt meg ■ a Bolsevik Párt X. kongresz- szusa. Ez volt a helyreállítás időszakának egyik legharcosabb kongresz- szuSa, amely veszedelmes ellenségek orvtámadását zúzta szét. A párt ezen a kongresszuson dolgozta ki az új gazdasági politika, az úgynevezett NEP-korszak programját. Trockij és a pártba befurakodott többi ellenséges elem frakciós csoportok létesítésével meg akarták bomlasztani a proletariátus pártjának szilárd egységét, de mesterkedésük kudarcot vallott. Lenin elvtárs leleplezte az összes ellenzéki csoportosulásokat és a kongresszus rámutatott, hogy ezek a csoportosulások a proletárforradalom osztályellenségeinek segítenek. VI A XI. pártkongresszuson, ***■ amelyet 1922. márciusában tartottak, a párt összegezte az új gazdasági politika, a NÉP első évének eredményeit. Lenin és Sztálin elvtársak kidolgozták, továbbfejlesztették és megvédték az új gazdasági politikát a különböző jobbról és „balról” jövő támadásokkal szemben. A NÉP elméletének kidolgozásával a Bolsevik Párt nemcsak a szovjet népnek, hanem minden a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet útján haladó népnek utat mutatott. A kongresszus munkájának eredményeként a gazdasági munka új erővel indult meg. Gyorsan helyreállott a mezőgazdaság, jobban dolgozott a vasút, sok gyárat és üzemet állítottak újra munkába és félévvel a kongresszus után, 1922. októberében a Vörös Hadsereg és a Távol-Kelet partizánjai megtisztították a japán intervenciós csapatoktól Vladivoszto- kot, a szovjet föld utolsó, intervenciós kézen levő területét. YU Amióta a bolsevikok a ha- AII« talmat kivívták, az 1923V áprilisában megtartott XII. pártkongresszus volt az első, amelyen Lenin elvtárs, betegsége miatt, már nem vehetett részt. A pártkongresszus határozataiban azonban tekintetbe vették Lenin elvtárs összes útmutatását, amelyeket cikkeiben és leveleiben adott. A kongresszus az új gazdasági politika kétévi eredményeit összegezte. Ezek az eredmények bátorságot és a végső győzelembe vetett hitet öntöttek az emberekbe. A pártkongresszus ismét hatalmas vereséget mért az állam belső ellenségeire. Trockij és társai Ismét olyan javaslatokat tettek, amelyekkel a proletariátus diktatúráját akarták aláásni. A kongresszus felháborodással Utasította vissza ezeket a javaslatokat, s az új gazdasági politika útján új győzelmek felé vezette a Szovjet- országot. V||| 1924., májusában ült össze a Allla Bolsevik Párt XIII. kongresszusa. A fiatal szovjet állam már megerősödött. A mezőgazdaság már megközelítette a háború előtti színvonalat. Az ipar a háború előtti termelés háromnegyedét adta. Nőtt a munkabér, növekedett a munkásosztály, megerősödött a proletariátus diktatúrája. Hatalmas mértékben növekedett a Bolsevik Párt tekintélye és befolyása. A XIII. kongresszus a város és a falu közötti kapcsolat megerősítésének feladatából indulva ki, határozatot hozott az ipar további kiszélesítéséről. A kongresszus feladatul tűzte ki a parasztgazdaságoknak adott olcsó állami hitel növelését és az uzsorások kiszorítását a faluból. A falusi munka legfontosabb feladataként a kongresszus a paraszttömegeknek minden téren való szövetkezeti összefogását jelölte meg. Vall Az 1925- decemberében meg- ASV. nyílt XIV. pártkongresszust Sztálin elvtárs a szocialista iparosítás kongresszusának nevezte. Erre az időszakra a Szovjetunió sikerrel maga mögött hagyta a népgazdaság fejlesztésének helyreállító időszakát. A Bolsevik Párt, erőt gyűjtve, elvezette az országot ©gy újabb történelmi korszakhoz. A XIV. kongresszus a párt alapfeladataként jelölte meg a szocialista iparosítás végrehajtását, a szocializmus győzelemrevitelét a Szovjetunióban. Arra a kérdésre, hogy mivel kell a szocialista gazdaság építését megkezdeni, a párt így válaszolt: az ország szocialista iparosításával. A szocialista iparosítás politikájának hatalmas sikerei a legfényesebb bizonyítékai annak, hogy a XIV. kongresszus történelmi jelentőségű határozata az egyetlen helyes utat mutatta meg. Az iparosítás politikájának eredményéképpen az ipar termelési színvonala 1929—30-ra már elérte a háború előtti színvonalnak csaknem kétszeresét. A pártkongresszus határozatai nyomán hatalmas építkezések kezdődtek a Szovjetunióban. w|| Az 1927. december 2-án meg- kezdődött XV. pártkongresszus a kollektivizálás kongresszusa volt. Abban az időben a Szovjetunió mezőgazdasága elaprózott, kisüzemi termelésével nem tudott lépést tartani az iparral, nem tudta ellátni az országot elegendő árugabonával és ez meghiúsítással fenyegette az iparosítás további sikerét. A XV. kongresszus megállapítva azt, hogy az ipar terén eldőlt a „ki kit győz le” kérdése, határozatot hozott az első ötéves terv kidolgozására és a mezőgazdaság kollektivizálásának teljes erővel való kifejlesztésére. A kongresszus leleplezte és megbélyegezte a proletárdiktatúra rendszerének veszedelmes ellenségét, a trockistákat és zinovjevistákat és helyben hagyta a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság együttes ülésének határozatát, amely Trockijt és társait a pártból kizárta. yui 1930. júniusában tartották AW*» meg a Bolsevik Párt XVI. kongresszusát. Ez a kongresszus úgy került a párt történetébe, mint a szocializmus valamennyi fronton indított átfogó támadásának, és a teljes kollektivizálás megvalósításának kongresszusa. A kongresszus összegezte azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a Bolsevik Párt a mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott harcban szerzett. A XVI. pártkongresszus megbízta a r ” rt Központi Bizottságát: „továbbra is biztosítsa a szocialista építés harcos bolsevik ütemét és érje el, hogy az ötéves tervet valóban négy év alatt teljesítsék”. A Szovjetunióban lelkes szocialista versenyek fejlődtek ki. A szovjet dolgozók mindent elkövettek, hogy a párt útmutatását teljesítsék. A szovjet nép azokban az években vitte győzelemre az első ötéves tervet, amikor a tőkés világot hatalmas gazdasági válság ráz- kódtatta meg. A kapitalista országokban ezrével mentek tönkre az üzemek, amikor a Szovjetunióban 2400 új vállalat épült, köztük olyan óriások, mint a magnitogorszki és a kuznvecki kohókombinát. Vyil A győztesek kongresszusa- AVfla ként szerepel a történelemben az 1934. januárjában megtartott XVII. pártkongresszus, amely összefoglalhatta a szocializmus döntő sikereit a gazdaság és a kultúra valamennyi ágazatában kitűzte a szocializmus építésének befeiezését és határozatot hozott a második ötéves tervről. Ennek a gigászi tervnek eredményeképpen 1937-re a Szovjetunió iparának termelése a háború előtti színvonal nyolcszorosára emelkedett. A XVII. kongresszuson elhangzott beszámoló a nemzetközi helyzet elemzése, hatalmas segítség volt a nemzetközi munkásmozgalom számára a világpolitika porondján működő erők helyes megítélésére. Kialakult a háború két tűzfészke a fasiszta Németország és Japán. ^ „A dolgok nyilvánvalóan új háború irányában haladnak” — mondotta gztá- lin. Leleplezve a Szovjetunió megtámadásának imperialista tervét, már akkor figyelmeztetett arra, hogy „Aligha lehet kétséges, hogy a Szovjetunió elleni második háború a támadók teljes vereségére, Európa és Ázsia számos országában forradalomra és ez országok burzsoá-föld- birtokos kormányainak megsemmisítésére fog vezetni”. Ezt a történelem teljes egészében igazolta. Will A Szovjetunió már a meg- A**r. valósult szocializmus országa volt, amikor 1939. márciusában összegyűlt a Szovjeunió Komunista (bolsevik) Pártjának XVIII. kongresszusa. Ez a kongresszus kifejezte a párt irányvonalának teljes győzelmét és felfegyverezte a pártot, a szovjet népet az osztálynélküli szocialista társadalom építése befejezésének és a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetének program jávaL A XVIII. kongresszus idején az új háború már a küszöbön állt. A kongresszus hatalmas segítségetnyúj- tott az egész világ munkásmozgalmának és haladó erőinek azzal, hogy feltárta a rendkívül kiéleződött nemzetközi helyzet egész bonyolultságát. Lerántotta a leplet az agresszív fasiszta államokról, amelyek a háborút megindították és terjesztették, és a „demokratikus” nagyhatalmakról, amelyek a „be- nemavatkozás” és „semlegesség” lepte alatt a valóságban támogatták az agresszorokat. Szembeállította ezekkel a háborús törekvésekkel a Szovjetunió békés külpolitikájának alapelveit, amelyeket azóta is következetesen valóra vált a szovjet nép. A kongresszus elfogadta á harmadik ötéves tervet. A párt megerősödését szolgálta az is, hogy a kongresszus az új feladatoknak megfelelően módosította a szervezeti szabályzatot. A harmadik ötéves terv diadalmas megvalósítását a hitszegő fasiszta hordák orvtámadása zavarta meg. A szovjet nép történelmi csapóst mért az ellenségre, kiállta a nagy tűzpróbát és hatalmas életerőről tett tanúbizonyságot. A szovjet nép világtörténelmi jelentőségű győzelme nyomán ma már 800 millió szabad ember menetel a béke és a szabadság zászlaja alatt. m A Szovjetunió Kommunista ■ (bolsevik) Pártjának XIX. kongresszusa 1952. október 5-én ült össze. Az elhangzott beszámoló nagy eredményekről számolt be. Elemezte a nemzetközi helyzetet, megszabta a párt feladatait a külpolitika terén: folytatni kell a harcot a békéért, folytatni kell a nemzetközi együttműködés fejlesztésének politikáját, szilárdítani és fejleszteni kell a baráti kapcsolatokat a népi demokratikus országokkal, erősíteni kell a Szovjetunió védelmi képességét, felkészülve minden agresszor visszaverésére és megsemmisítésére. Ez a kongresszus a győztes Nagy Honvédő Háború után az első kongresz- szus volt. A Szovjetunió, miután történelmi jelentőségű győzelemmel befejezte a háborút, a gazdasági fejlődés új, békés időszakába lépett. A szovjet állam, rövid idő alatt saját erejéből és saját eszközeiből, külső segítség nélkül helyreállította és továbbfejlesztette a háború sújtotta gazdaságát, túlszárnyalva a háború előtti idők gazdasági mutatószámait. A múlt kongresszus óta lezajlott történelmi jelentőségű események megmutatták — szögezte le a Központi Bizottság beszámolója —, hogy a szovjet társadalmi és államrend nemcsak az ország gazdasági és kulturális fellendülése — megszervezésének legjobb formája a békés építés éveiben, hanem a nép minden erejének az ellenség visszaverésére irányuló mozgósítása terén is a legjobb forma a háborús időben. A XIX. kongresszus elfogadta a Szovjetunió fejlesztését szolgáló 1951—55. évi ötödik ötéves terv irányelveit. Az ötödik ötéves terv újabb hatalmas perspektívákat tárt az egész/szovjet nép elé. Ez a kongresszus fogadta el az alábbi határozatot a párt elnevezésének megváltozatásával kapcsolatban: „Az Összszövetségi Kommunista (bolsevik) Pártot mostantól fogva a „Szovjetunió Kommunista Pártjá”- nak kell nevezni.” YY A Szovjetunió Kommunista AA» Pártjának XX. kongresszusa 1956. február 14-én ült össze. A kongresszus mélyreható elemzését adta a nemzetközi helyzetnek, majd összesítette azokat az eredményeket, amelyeket a párt vezetésével a szovjet állam elért az előző kongresszus óta eltelt időszakban. A Szovjetunió nemzetközi tekintélye tovább szilárdult. A határozat megállapította: korunk fő jellegzetessége, hogy a szocializmus túlnőtt egy ország kere- tein és világrendszerré vált, a kapita* lizmus pedig erőtlenné vált ahhoz, hogy megakadályozza ezt a világtörténelmi folyamatot. A XX. kongresszus megelégedéssel állapította meg azt is, hogy a Szovjetunió belső helyzete tovább erősödött. Az SZKP Központi Bizottsága következetesen megvalósította a párt főbb irányvonalát, s ennek következtében jelentősen fejlődött a társadalmi termelés valamennyi ága, növekedett a nép agyagi jóléte és emelkedett kulturális színvonala, tovább erősödött a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége, gyarapodott a szovjet állam hatalma. A kongresz- szus számat adott arról, hogy a Központi Bizottság a beszámolási időszak alatt rendszeresen megtartott plénumái feltárták a mezőgazdaság és az ipar fejlődésére vonatkozó komoly fogyatékosságokat, megjelölték ezek felszámolásának útjait. A kongresszus egyetértett ezekkel az intézkedésekkel, valamint azzal* hogy elsőrangú feladatként visszaállította a kollektív vezetés lenini elvét és megszilárdította azt. A kongresszus helyeselte, hogy a Központi Bizottság erélyes harcot indított « marxista-leninista szellemétől idegen személyi kultusz ellen. A XX. kongresszus elfogadta a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését szolgáló 1956—60. évi hatodik ötéves terv irányelveit — a kommunizmus továbbépítésének újabb grandiózus tervét. A Szovjetunió népiéi és velük együtt a világ haladó emberisége úgy tekintenek a harcokban edzett Kommunista Párt soron következő XXI. kongresszusára, mint olyan történelmi eseményre, amely helyesen vonja le mostani életünk tanulságait és győzelmes utat mutat a kommunizmus diadala felé. A Nhs. alapján összeállította: Dér Ferenc
