Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

1959. január Z1» szerda

NEPÜJSÄG

A népművelés és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat

Irta: Dr. Kémed! Lajos

AZ OSZTÁLYTÁRSAD ALMÁKBAN csak annyiban törődnek a dolgozó nép széles rétegeinek műveltségi állapotával, amenyire azt az uralkodó osztályok és az ő hasznukat szolgáló társadalmi termelés színvonala szükségszerűen megköveteli.

Mikor a 18. században kígyóinak a felvilágosodás fáklyái és a feltörekvő polgárság ideológusai az emberek megvilágosításától, kiművelésétől teszik függővé a társadalmi haladást, ezzel a felfogásukkal az uralkodó feu- dal-abszolutizmus rendjével kerülnek ellenkezésbe. Az egyházak kezén levő iskoláktól nem sok jót várhatnak a felvilágosítók és ezért az írott szó útján való szélesebbkörű „népművelést” egyfajta felnőttoktatást tűznek ki célul, így van ez az akkor sokkal műveltebb Franciaországban, de így van ez az akkor sokkal műveletlenebb Magyarországon is.

A kapitalizmus viszonyai között is állandóan felszínen tartották a haladó elmék és a haladó mozgalmak a népművelés gondolatát, mert a lassan fejlődő általános népoktatás lényegében éppen a néppel törődött a legkevesebbet, a széles dolgozó rétegek műveltségének hiányai voltak a legsúlyosabbak.

A szocializmus körülményei között a népművelésnek egy új, modern fogalma alakult ki. Hiszen arra már nincsen szükség, hogy a művelődés hiányosságait pótoljuk, és nem kell arra törekedni, hogy a korszak hivatalos iskolarendszerével szemben, külön utakon adjunk a dolgozóknak új, modern tartalmú műveltséget. A népművelés, is új értelmet kap és új célkitűzésekkel, a népi állam támogatását élvezve, csak most töltheti be igazán hivatását.

SZÜKSÉG. VAN MA IS az iskolánkívüli népművelés formáira, hiszen az idősebb nem- aedékek ismeretanyagát a marxizmus szellemének megfelelően át kell rendezni, át kell értékelni a fejekben. A nemzetközi kultúra új érték- skáláját kell tudatosítani. Ismertetnünk kell a munkás- mozgalom történetét, és a marxizmust, mint tudományt. A gyorsan fejlődő természet- audományok arra kényszerítenek, hogy a szinte naponta mutatkozó eredményeket a felnőtt lakossággal megismertessük. — De a termelésnek fontos érdeke az, hogy a munkások és a parasztok egyre tisztábban lássák a termelési folyamatok tudományos alapjait és összefüggéseit.

A népművelés tehát nálunk az egész dolgozó népet átfogó nagy feladat, melynek elvégzésén a kommunista párt irányítása mellett sok jelentős állami és társadalmi szerv működik közre. A párt a legnagyobb nevelő. Művelődéspolitikai téziseivel megadja az egész folyamat célkitűzéseit és módszereit. De a népművelés egyike a népi állam legfontosabb feladatainak. Ezenkívül minden tömegszervezetnek van népművelési funkciója, a szakszervezetnek éppúgy, mint a népfrontnak, az MSZBT-nek és a Nőtanácsnak.

Külön hely illeti meg a népművelés egységes keretén belül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot, amint erre pártunk kultúrpolitikai tézisei rámutatnak. — A magyar értelmiség régi haladó törekvéseinek folytatója a TIT. Gyökerei olyan korokba és századokba nyúlnak vissza, amikor feladatát lényegében a hivatalos irányzat mellett, vagy azzal éppenséggel ellentétben, hivatalos támogatást nélkülözve kellett megoldania.

A FELSZABADULÄS ÓTA és különösen az utolsó öt esztendőben alapvetően megváltozott körülmények között tömöríti az értelmiség legjobb erőit a modern tudományos ismeretek széleskörő terjesztésével. Ma már az ország hét nagy városában —* köztük

Egerben is — szabadegyetemmel rendelkezik, munkásakadémiákat, népfőiskolákat, előadássorozatokat és nyelvtan- folyamokat tart fenn. Ilyen lényeges körülmény az is, hogy a TIT ma már külön könyvkiadó vállalattal és közkedveltségnek örvendő folyóiratokkal rendelkezik. Az „Élet és Tudomány” a legnagyobb példányszámban megjelenő magyar folyóirat;

Az ismeretterjesztés, mint láttuk, korántsem monopóliuma a TIT-nek és helytelen is volna minden ilyen irányú törekvés. Ugyanakkor azonban szükséges lenne a népműveléssel foglalkozó szervek között most spontán kialakuló bizonyos fokú munkamegosztást és területi elhatárolódást tudatosan is rendezni és szabályozni. De nemcsak a területek racionális elhatárolása szükséges. Szükséges bizonyos területeken az erők összefogása is. Különösen a falun, ahol a népművelési munka lényegileg a kultúrotthonok környékén zajlik le. Szükséges az erők összefogása egy-egy közös nagy akció keresztülvitelében, aminő például a közeljövőben a Magyar—szovjet barátság hónapja és a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójának méltó megünneplése.

A TIT saját rendezésében igen sok előadást tart. 1955- ben például 1104 előadás hangzott el a TIT keretében Heves megyében, 80 708 hallgató

előtt. Az ellenforradalom okozta időleges visszaesés után

1958-ban már majdnem elértük ugyanezt a szüntet. — A Társulatnak azonban sajátos feladata az is, hogy más szervezetek és intézmények számára is adjon, neveljen előadókat, és ezzel általában hozzájáruljon a magyar értelmiség szocialista értelmiséggé való átneveléséhez.

Ezért olyan jelentős a társulati belső élet. Ezért olyan fontosak Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban működő értelmiségi klubok. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy éppen ezen a téren mutatkozik meg a Társulat gyengesége. Az ellenforradalom okozta eszmei megrázkódtatás legjobban az értelmiséget érte, és a károkat még korántsem sikerült teljesen felszámolni.

A TIT FELADATA továbbá, hogy a Népművelési Intézettel együtt a népművelés elvi és módszertani kérdéseivel behatóan foglalkozzék. Ennek a munkának ugyanis végre tudományos alapot kell adni. Különösen a Szovjetunió és a Csehszlovák Népköztársaság példáját kellene követni abban. Segítséget nyújtana ezen a téren a népművelés haladó magyar hagyományainak a feltárása is. Éppen Egerben többen már évek óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Rendkívül jelentős dolog a

népművelés további fejlődése szempontjából, hogy a magyar tanárképző intézményekben egyre nagyobb teret kap a jövő tanárainak és tanítóinak rendszeres előkészítése a népművelési munkára. Az ősszel meginduló 11 felsőfokú tanítóképző intézetben a rendes tárgyak sorában szerepei, a népművelés. A tárgy anyagát a TIT tapasztalatainak felhasználásával a népművelés gyakorlati munkásai állítják össze. A Pedagógiai Főiskolákon egyelőre még csak fakultatív tárgyként szerepel a népművelés, de a hallgatók igen nagy számban és igen lelkesen vesznek részt a TIT- tagok által irányított szakkollégium foglalkozásain. A debreceni egyetem kísérletképpen kis létszámban már népművelés szakos tanárokat is képez.

A NÉPMŰVELÉS EGYRE

növekvő feladatainak megoldása azt is megköveteli, hogy a TIT-ben az értelmiség egyre nagyobb része tömörüljön. Heves megyében 1954-ben 194 taggal indultunk el. 1956-ban 440-en álltunk sorompóba, és az időleges visszaesés után ma már ismét 429 tagja van a megyei szervezetnek. Minden remény megvan arra, hogy hamarosan a megye egyre gyarapodó értelmiségének többsége csatlakozik a Társulathoz, megértve azt, hogy ezzel a magyar népművelés érdekeit, pártunk célkitűzéseit, népünk jövőjét szolgálja.

Készülődés a VII. Világifjűsági Találkozóra

— A DÍVSZ titkárságának nyilatkozata —

A Német Demokratikus Köztársaságban országos fesztiválbizottság alakult. Berlinben megala|fítpj^ák:vaí^!yrbis»t1^.á-. got. A bizottság felhívással fordult a Német Demokratikus Köztársaság ifjúságához, hogy kezdje meg előkészületeit a fesztiválra.

Kamerunban is megalakult a VIT előkészítő bizottság.

Brazíliában már több mint

hétszázezer crűzeirot gyűjtöttek a 250 tagú brazil VIT-kül- döttség útiköltségének fedezésére. A brazil fiatalok elhatározták,1 hogy a VIT népszerűsítésére májusban országos ifjúsági hetet rendeznek.

A felsoroltakon kívül több európai, ázsiai és afrikai ország fiataljai jelentették be részvételüket a Világifjúsági Találkozóra. (MTI)

Leninre

1924 január. Moszkva talpig gyászban. A város olyan, mint egy felbolygatott méhkas. Megérkezett a Vlagyimir Iljics holttestét szállító különvonat... A Szakszervezetek Házában, a gyászlepellel borított terem közepén magas ravatalon nyugszik Lenin koporsója... Éjszaka sem szállt nyugalom Moszkvára. A kegyetlen, harminc fokos hideg ellenére hatalmas tömegek állnak az utcákon. Mindannyian a Szakszervezetek Háza felé igyekeznek ... Városszerte óriási tüzek égnek.

A nép búcsúzott vezérétől, Vlagyimir Iljics Lenintől, aki 35 esztendővel ezelőtt, 1924 január 21-én, örökre lehunyta szemét és itthagyta népét, mely egyre jobban szivébe zárta, munkatársait, barátait, hozzátartozóit, a gyerekeket, akiket oly sok szerető gondoskodással vett körül, s akik oly szívesen emlékeznek a kedves, szerény emberre, a népek nagy tanítójára.

Megszűnt élni Lenin, az ember, vagy mint Barbusse mondja róla: „az az ember, akinél többet senki sem tett az emberekért“. Ma, amikor 35 évvel halála után Lenin dicső emlékét felidézzük, halhatatlan eszméinek, soha sem nyugvó munkásságának kimeríthetetlen gazdagságából nem is tudjuk mit emeljünk ki. Beszélni kell az Iszkráról, a forradalom előkészítésének nehéz küzdelmeiről, a győzelemről, s az utána következő belső és külső ellenség ellen folytatott kemény harcról, elméleti tevékenységéről — hiszen mindez szorosan összefügg Leninnel, Lenin emlékével.

Mégis ezen az évfordulón hozzánk legközelebb a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság áll, amelynek 40 évvel ezelőtt történt kikiáltását nemsokára megünnepeljük. Történelmünk e , dicső fejezete is közel áll Leninhez, akkor már hosszú esztendők óta kifejtett óriási, társadalomformáló munkásságához.

Már a század első évtizedében egyre sűrűbben hangzott fel neve a magyar munkások körében, akik figyelemmel kísérték az oroszországi politikai viszonyokat.

1917-ben pedig Lenin hazatérésétől kezdve, majd különösen az októberi forradalom győzelme után valósággal visszhangzott Lenin nevétől az egész magyar sajtó, s ebben a ferradami helyzetben az orosz nép nagy vezére nevének hallatára munkásosztályunk is kezdett új erőre kapni. A háború halálos dermedtségét felváltotta a tettvágy, s a cselekvés első 'megnyilvánulása a szakszervezeti munka gyors fejlődése volt.

Lenin neve és a béke hazánkban is azonos jelentésű szavakká váltak. S a tömegek Lenin forradalmi működését 1918-ban már nem elsősorban a sajtóból ismerték, hanem az Oroszországból hazatérő, volt magyar hadifoglyok ezreinek és tízezreinek elbeszéléséből. Csoda-e hát ha mint később maga Lenin mondta: „A beisevizmus bacilusai teljesen elárasztották" országunkat is.

„Az Oroszországi Kommunista Párt VIII. Kongresz- szusa, lelkesedéssel üdvözli a Magyar Tanácsköztársaságot. A Kongresszus meg van győződve arról, hogy nincs már messze az az idő, amikor a kommunizmus az egész világon győzni fog. Oroszország munkásosztálya minden tőle telhetőt megtesz a ti megsegítésetekre.”

Ezekkel a szavakkal üdvözölte Lenin elsőként a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot, s ez az üzenet még jobban összeforraszlotta boldogulni vágyó népünket Oroszországgal, s nagy vezetőjével. Később, a Tanács- köztársaság bukása után Lenin neve — az önkény kegyetlensége és rágalmazások kíméletlen marásai ellenére —•, kitörölhetetlenül élt tovább munkásosztályunk, népünk tudat ában, Halálának hírét mély megrendüléssel fogadták kommunisták, s pártonkívüliek akkor, elhunytának évfordulóján kegyelettel emlékezünk meg róla most, amikor az ő tanításai szerint, az ő boldog népének segítségével végre mi is egyre szebben, megelégedettebben élhetünk...

As ipari tanulók helysete falun — még nem a legróssásahh

ben, amelyeket népi demokratikus államunk alkotmánya kivívott és törvényei biztosítanak számukra. Miben rövidülnek hát meg a falusi ipari tanulók, milyen rendelkezéseket hagynak még mindig figyelmen kívül a munkáltató mesterek?

Kezdiük talán a munkaidőnél

Az iskolában gyakran előfordul, hogy a tanuló beesen- getés után késve érkezik, Szinte már szalad az úton, s a rajta levő munkaruha is bizonyítja, hogy munkából jön. A mestere csak most engedte el, holott a törvényesen megkötött szerződés szerint a tanítási napokon a tanuló nem köteles dolgozni. Ez a szerződés szabályozza a napi nyolcórás munkaidőt, amit nyugodtan állíthatjuk, az esetek 95 százalékában sokszor még a kisipari termelőszövetkezetek és a vállalatok sem tartanak be. A kőműves tanulók például kora hajnaltól egészen késő estig együtt faragják a követ és hordják a maltert a mestereikkel és a többi építőmunkásokkal együtt. A kovácsműhelyekben — különösen a nagy szezonmunkák idején — még este tíz óra után is peng a kalapács, s természetesen ott dolgozik a tanuló is. S mindezekért a túlórákért mi' kap a tanuló? A legjobb esetben hét végén a heti 20—25 túlórát nagy kegyesen 20—30 forintos borravalókkal „honorálják.” Mi ez, ha nem kizsákmányolás? S a dolog másik oldalához tartozik az is, hogy a tanuló szabad idő híján felkészületlenül jön el az iskolába, s tanulmányi eredményében is nagyon visszaesik.

A szerződés másik követelménye a munkaruha juttatás. Sajnos, itt is sok a hiba, hisz tanulóink kb csak az esetek 50 százalékában részesülnek munkaruhában. Előfordult, hogy a tanuló szülei megvették a munkaruhát, s miután megvették, a mester nem volt hajlandó annak az árát megtéríteni. Hasonlóan

csehül áll a helyzet a szabadságok betartásánál is.

A szerződés szerint évente 30 nap szabadság jár műiden tanulónak. Sajnos, ez is leg- többnyire mindig csak papíron marad. A legtöbb helyen „rugalmasan” kezelik ezt a dolgot, úgy, hogy elengedik ugyan néhanapján a tanulót, ha fontos dolgait kell neki intéznie, vagy odahaza a szüleinek kell a nagy nyári munkák idején segítenie, de jól ügyelnek arra, hogy ez az idő semmiképpen se tegyen ki 30 napot. így jó, ha a szabadságának legalább a felét letöltheti a tanuló.

A szerződés kimondja, hogy

a mester köteles gondoskodni tanulója szakmai fejlődéséről.

Az esetek többségénél ebben a tékintetben nincs is baj. Kirívó példák azonban itt is akadnak szép számmal. Sok

életmódot és munkakörülményeket biztosítani a számukra. S hogy mi a teendő az áldatlan állapotok felszámolására? Ez igen sokrétű és bonyolult feladat. Mindenekelőtt a kisiparosok emberségére, lelkiismeretére apellálva kell ezt a harcot megkezdeni. Nem elég ma már, ha a kisiparosok saját múltjukra hivatkozva azit hangoztatják, hogy a mi tanulóidőnk milyen rossz és nyomorúságos volt, hát miért ne lehetne most is hasonlóan bánni a tanulókkal? Ma már minden józaneszű ember tudja és belátja, hogy az a világ már megszűnt, s ha nem szükséges, akkor hát miért járják végig a mi fiataljaink is ezt a nehéz, göröngyös utat, amit mestereik annak idején megtettek.

Ha a szép szó és a józan belátás sem használ, akkor természetesen az ipari tanuló iskoláknak, a KIOSZ és a járási tanácsok

szakigazgatási szervernek tokozott ellenőrzésére van szükség.

Az ifjúság a jövő. Sokszor elmondjuk ezt a jelszóvá vált igazságot, s ilyenkor gondoljunk arra, hogy ifjúmunkásunkkal való törődés a jövőnk megalapozásának egyik fontos feltétele. Erre gondoljunk hát, amikor ipari tanulóink mai helyzetét és sorsát vizsgáljuk a falun. Segítségre, méghozzá sürgős és hathatós munkára van szükség egészen az iskoláktól kezdve a KlSZ-szerve- zetekig, hogy a törvényesség követelményeinek megfelelően faluhelyen is megváltozzék és felszabadult emberhez méltó legyen a jövő iparosnemzedékének élete.

Bécsben rendezik 1959-ben a VII. Világifjúsági Találkozót, amelyre már mindenfelé megkezdődtek az előkészületek.

A szovjet ifjúságot ' hyólci száz tagú küldöttség képviseli majd a bécsi VIT-en.

A szovjet fiatalok nemzetközi versenyek bíráló bizottságéba Valéria Barszovát, Igor Mojszejevet, Galina Vlanovát, Aram Hacsaturjánt és Tyihon Hrennyikovot javasolják.

(Tudósítónktól)

Néhány hónappal ezelőtt a füzesabonyi 216-os sz. ipari- tanuló-iskola növendékeivel csoportos kiránduláson vettünk részt. A kirándulás és az üzemlátogatások során az egyik este Diósgyőrben, a 116-os számú testvérintézetünknél kaptunk szállást, és ekkor alkalmunk volt rövid bepillantást nyerni az ott élő tanulók, a nagyüzem ipari tanulóinak életébe. Nem túlzók nagyon, ha azt írom, hogy tanulóinknak szinte a szemük, szájuk elállt a csodálkozástól az ottani helyzet láttán. Gyönyörű, és kényelmes tanulóotthon, tiszta és világos tantermek, jó ellátás, és minden egyéb adottság a tanuló fiatalok rendelkezésére állott.

Az intézetnek saját kultúr- otthona. filmvetítőgépe, gazdagon felszerelt könyvtára van, s minden lehetőség rendelkezésükre áll szakmai továbbképzésükhöz is. Tanulóink, akik viszontagságos körülmények között, több községből járnak be az iskolába és túlnyomórészt kisiparosoknál tanulnak, bizony irigykedve és sóvár szemekkel nézték diósgyőri testvéreik életét.

Minden okuk megvolt erre. hisz az igazat megvallva, minden eredményeink és vívmányaink ellenére még a mai napig sem tejfel mindenhol a falun élő és dolgozó ipari tanulók helyzete. Nem arról van itt szó, mint a múlt rendszerben, hogy éheznek és nyomorognak. Korántsem. Az is divatját múlta már, hogy bármelyiket is pofonokkal „neveli” meg a mestere. Ennek az ideje már régen lejárt. De mindezektől függetlenül a falusi ipari tanulók még mindig nem részesülnek azokban az előnyökben és kedvezményekmagánkisiparos kétlaki, s-előfordul, hogy az aratás, vagy a kapálás idején a tanulóját odakinn, a kukorciíöldön foglalkoztatva részesíti „szakmai képzésben.” Hallottunk olyan esetet is, hogy a tanuló másodéves létére még mindig nem képes egészen egyszerű szakmai feladatok megoldására sem. Az oka az, hogy mestere lelkiismeretlen módon nem a tanuló embert, hanem jövőbeni konkurrensét látja tanulójában. Nem igyekszik hát jó szakembert nevelni belőle, hanem csak robotmunkára, segédmunkásként foglalkoztatja tanulóját. Ezért van azután az, hogy az idő eltelik, a fiú felszabadul, — ha ugyan közben el nem veszti kedvét — s lesz belőle egy gyenge képességű szakmunkás.

Az elmondottakon kívül sok apróbb törvénysértésről és visszaélésről lehetne még beszélni, többek között olyan dolgokról is, amikor a mester még fizetést sem ad tanulójának, mondván, hogy örüljön, ho«v felfogadtam és nálam tanulhat. S mindezekhez járul még a mepfélemlítés. Ha az iskolában, vagy egyéb hivatalos helyeken szó esik ezekről a „kényes” kérdésekről, a tanuló mélyen hallgat, s a világért sem árulná el az igazat, mert ha mestere fülébe jut, akkor azután le is út, fel is út az ő számára.

Súlyos, és megfontolandó dolgok ezek, különösen napjainkban, amikor törvényeink különös gondot fordítanak serdülő ifjúságunkra, s mindenhol igyekeznek emberséges