Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

**S9. január 20., kedd

SEfÜJSáG

Tárják szélesebbre a kaput a borii tsz-ben is

A HORTI PETŐFI Termelőszövetkezetben nagy munkában van a vezetőség. Készítik — sőt már befejezéshez közeledik — az új terv, amely megszabja majd a munkák menetét a mostani esztendőre. Bent, a kellemesen fűtött irodában már a tavaszról, a nyárról beszélgetnek, de kint fütyül a januári szél és a hideg jégvirágokat rajzol az ablakokra.

Kedves, mosolygós asszony a tsz elnöke és — mint mondani szokás —, szinte könyv nélkül tud minden kérdésre válaszolni. Van is miről beszélni, hisz a horti Petőfi Tsz a hatvani járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Négyszáz holdon harmincnyolcán gazdálkodnak és bár az idei nyár hem kedvezett, mégis negyvenhat forintot oszthattak munkaegységenként, ami azt bizonyítja, hogy a hajdan-1 Batthyány grófnál sokkal jobb gazdára talált a föld. A szövetkezet vagyona állandóan növekszik és ma csaknem kétszerese, mint azelőtt három esztendővel. Az utóbbi három év alatt építettek egy nyolcvan férőhelyes hizlaldát, melegítővel, egy tízvagonos kukoricagórét, átépítették a juhhodályt, beszereltették tanyájukba a villanyt és vásároltak egy Zetoft, pótkocsival. A munka, a szorgalom terén nincs tehát hiba itt Hortori, és nem panaszkodnak a tsz-tagok sem.

Van azonban egy komoly hiányosság, amelyről tudnak ugyan a hortiak. de az ügy érdekében ez ideig még keveset tettek. A taglétszámról, a szövetkezet számbeli gyarapodásáról van szó.

Arról, hogy a tsz-fejlesztés évek óta egyhelyben topog és a kiváló eredmények ellenére sem növekedik a létszám. Vizsgálva, keresve az okokat, több gondolat vetődik fel. Nem Ismerik el talán a hortiak a tsz eredményeit? Nincs, vagy kevés a föld, és emiatt a zárkózottság? Vagy nem akar senki a tsz-be lépni? Valamennyi kérdésre határozott „nem”-mel kell válaszolni.

FÖLD, AZ VAN BŐVEN. Ha kell, a tanács több száz hold tartalékföldet, szőlőt is bocsátana a tsz rendelkezésére. Az sem titok a faluban, hogy a horti termelőszövetkezetben jól él a tagság és nincs különösebb panasza senkinek. Azt is meg kell mondani, hogy jelentkező is akadt már, se nem, egy, se nem kettő. Az elnökasszony maga meséli, hogy a horti dinnyések egészen a Dunántúllá elviszik a hazai tsz jó hírnevét, és már nemcsak az itthoniak, de messze Dunántúlról is jött volna több új tag. Volt aki családostul, vagy egyedül jelentkezett, de mindegyikre akadt valami lci- | fogás. Az egyik elvált az urától, azért nem merték felvenni, a másiknak lakás kellett volna, de olyan is került, aki levélben érdeklődött, szintén idegenből. Annak nem is válaszoltak. Itthon is került néhány jelentkező, de mint mondják az elvtársak, ezeknél meg a munkafegyelemmel lenne baj. így aztán nem szaporodik a taglétszám, pedig a négyszáz holdhoz elkelne a friss erő, különösen ha meggondoljuk, hogy tavaly is har mine holdon kertészkedtek és az új terv szerint jövőre már negyvennyolc holdon akarnak kertészkedni. Ugyanakkor munkaerő hiányában tavaly is tizenhat holdat felesbe adtak oda az egyik magánkertésznek, amiről a könyvelő elvtársnak is az a véleménye, hogy így, felesbe, jobban jön ki a tagság, mintha a kertész munkaegységre dolgozna. Pedig nem így van, s az is bizonyos, hogy ez nem szolgálja a szocialista nagyüzemi mező- gazdaság ügyét.

•IÓL TUDJA MINDENKI, hogy Hort községben, ahonnan évente több száz ember megy el dinnyésnek, nem könnyű és nem kitaposott a közös, szövetkezeti út. Sok még az akadály, sok a probléma, amivel birkózni kell. De mindezek mellett az is bizonyos, hogy ha maga a szövetkezet tagsága, a helyi szervek — a tanácsot és a íöldművesszövetkeze- tet is beleértve — ezután is csak ennyit tesznek a tsz-fej- lesztes érdekében, mint eddig, akkor még sokáig egy helyben topog majd a szövetkezeti fei- lódés a községben. ' A földművesszövetkezet ügyvezető elnöke is úgy érzi, hogy tenni kellene valamit, annál is inkább, mert közel hatszáz hold tartalékföld vár gazdára Horton, ebben a nagy alföldi faluban.

— Eddig még keveset tettünk, de nem sokat csinált maga a termelőszövetkezet tagsága sem a taglétszám gyarapodása ügyében — mondja a földművesszövetkezet elnöke. — A tsz-parasztok szinte félnek beszélni a kívül állókkal és sokszor nemhogy propagálnák, elhallgatják eredményeiket. A szavaknak pedig súlya és ereje van. Különösen pedig ereje van ott, olyan termelőszövetkezetben, ahol az elmondottakat konkrét eredményekkel is alá lehet támasztani.

Most, ezekben a napokban talán már megtört a jég, mert a következő közgyűlésen három új belépő sorsa felől dönt majd a tagság, és a tanács, a pártszervezet, a íöldművesszö- vetkezet munkához akar látni. Egészen bizonyos, hogy okos, értelmes szóval előbbre lehet jutni és az elkövetkezendő időben nemcsak a jelenlegi termelőszövetkezet taglétszáma szaporodik majd, hanem a meglevő tartalékföldeken egy új tsz, vagy tszcs kezdheti meg működéséi.

BIZONYOS, HOGY KÖZÖS akarattal, okos szóval mesz- szebbre is el lehet jutni az eddiginél.

Fotoszakkör Boldogon

A boldogi kultúrotthomban pezsgő az élet. Egyik este mezőgazdasági szakelőadásra jönnek össze, másik este irodalmi vitát rendeznek, — mert nemi-ég megalakult az irodalmi szakkör is. S a hét egyik napján rendszeresen összejönnek a fényképezőgépek barátai. a fotoszakkör tagjai. Itt ismerkednek meg a felnőttek is az amatőr-fényképezés művészetével és szépségeivel és természetesen tudományával.

■Szülők iskolája

Domoszlőn

A domoszlói általános iskola pedagógusai érdekes, előadások megtartását tervezték a szülők iskolája keretében. \ A 12 előadásból álló tanfolyamon többek között a ser-!

dűlők nevelésének, a szülői szeretet, szülői tekintélynek, a gyermek foglalkoztatásának és a pályaválasztásnak problémájával foglalkoznak. A szülők körében van érdeklődés az előadások iránt, s nagy látogatottságnak örvend a hetenként megtartott szülők iskolája is.

1959-ben minden utca járdái kap Heiken

A detkiek az elmúlt évben 284 ezer forintot fordította:): községfej$sztésre, köztük járdaépítésre. 1958-ban a legfontosabb utakon elkészült a járda és most azt tervezik, hogy ez évben újabb hatkilométeres járdahálózat kiépítésével befejezik a járdaépítést. Ez azt jelenti, hogy Defck község minden utcájában beton gyalogjárón közlekedhetnek az emberek.

Közel 250 ezer forint értékű közös vagyona van az abasári szakcsoportnak

Dicsérendő törekvés sok .szakcsoportban, hogy közös alapot teremtenek, s ezt igyekeznek is évről-évre növelni. Az abasári szakcsoport 84 tagja 137 hold szőlőt művel. Közös alapjuk 1958. végére elérte a 231700 forintot. A közös alap növelésére az idén is vannak tervek, például a közös értékesítés után kap< nagyüzemi felár 50 százalékai a közös alap fejlesztésére fi zetik be a tagok. Ebből aka ják felépíteni többes: között a pince melletti présházai.

A lakosság szolgálatában...

(Sz. I.)

Mi

Itatod* H<*/

... Vaszjurenko harkovi műszerész parányi lakatot készített. A lakat súlya csupán 0.0636 gramm, a hozzávaló kulcs pedig mindössze- 0.0060 gramm.

... egy angol cég olyan gépkocsi-ablaküveget gyártott, amely télen nem fagy be. Az üveget ugyanis átlátszó fémréteg borítja, amelyet az akkumulátorból nyert villamos- áram egyenletesen, melegít.

... a Szovjetunió jelenleg 30 különböző típusú televíziós készüléket gyárt és az országban 60 televíziós adóállomás működik.

... Brazíliában és az őntil- lákon olyan szentjánosbogár- fajta él, amelyet, a bennszülöttek üvegbe zárva, világításra .használnak.

... pa radír sompori gyártottak az Egyesült Államokban. Ha a port hideg vízben feloldjuk, paradicsomlevet kapunk.

... villamos karórát készített egy amerikai cég. A villamos karóra törhetetlen, vízhatlan, antimagnetikus és rendkívül pontos. Parányi áramforrása egyszeri feltöltés után 12 hónapig működteti az órát.

(Tudósítónktól)

VAJON EL TUDNÄNK-E

képzelni egy-egy falut, vagy bármilyen települést iparos- emberek nélkül? Aligha. Minden községben, minden faluban, ahol a földművelő emberek alkotják a lakosság zömét, természetes kiegészítőként ott vannak mellettük az asztalosok, cipészek, kőművesek, s a többi szakmák mesterei, hogy ellássák a lakosságot a maguk szaktudásával.

Poroszló községben — amely jelentős lélekszámú település Heves megye déli részén — szintén nagy létszámú iparosréteg elégíti ki szakszerű munkájával a helyi igényeket. A javító és szolgáltató munkák zömét már jó néhány éve a kisipari termelőszövetkezetbe tömörült iparosok látják el. A szövetkezet elnöke röviden ennyit mond működésükről: 1951. novemberében alakult meg a szövetkezet egyetlen részleggel. Ehhez a cipész részleghez társult azután a következő év tavaszán a festő, az asztalos, a mechanikus és lassanként a többi részleg is egymás után. S ahogyan telt-múlt az idő, röpültek az évek, úgy sokasodtunk, erősödtünk nap, mint nap.

A lakosság is megszerette a vegyes ktsz munkáját és néhány év alatt jelentős kis üzemmé fejlődött a szövetkezet. Milyen munkát is fejt ki ez a társulás, milyen szerepet tölt be a falu életében? Kezdjük talán a cipészekkel, akik rendelésre gyártják a kész cipőket, a gazdacsizmákat, s a legkényesebb igényeket is kielégítik. Nem ritkaság, hogy a környező községekből, sőt Egerből is kapnak megrendeléseket. A dolgozó parasztok körében igen nagy közkedveltségnek örvend az itt készülő gazdacsizma, amelyet első osztályú minőségben 800—900 forintért állítanak elő.

AZ ASZTALOS RÉSZLEG munkája főleg a lakosság építkezéseit segíti. Mint minden faluban, itt is nagy lendülettel főijük az új lakások építése és az ehhez való ajtók, ablakkeretek, fa-szerkezetek zöme mind innen kerül ki. Az új lakásokban természetesen új bútorok is kerülnek, s ha ilyen megrendelést kapnak, azt is készséggel elkészítik.

Ugyancsak az építkezési munkákat szolgálja a szövetkezet szalagfűrésze is, amely alig győzi a sok munkát. Itt

bér-fűrészeléseket végeznek es a szerszám- és épületfáktó? kezdve egészen a tűzifa vág," sig minden munkát vállalnak Az üzemágak közül jelentős még a mechanikus részleg munkája, amely az egyszerű háztartási eszközök javításától kezdve, egészen a motorkerék párok rendbehozataláig mi i dent elvégez. Faluhelyen ilyen kor télidőben nagy a sáv. Tömegével hozzák hát ide javítani a gumicsizmákat, hócip két. A községben ma már közel 50 motorkerékpár szaladgál gazdáik többsége itt javíttat ja azokat. De az elmondottakon kívül a varrógépek, kerékpú rok, villanymotorok mina- mind orvoslást nyernek az ügyes mechanikusok kezei közötti

Az elmondottakon kívül te • mészetesen a festő, a villany- szerelő és a többi részleg is igen jól dolgozik. Nemcsak a község lakosságát látják el. hanem az állami gazdaság ia igen sok munkát ad nekik. S azt, hogy a szövetkezet jól dolgozik, bizonyítja az is, hogy minőségi reklamáció, vagy’ bármilyen komolyabb kifogás aligha akadt még az eltelt évek alatt.

Ami a jövőt illeti, a további fejlődés szép tervei állanale a szövetkezet dolgozói előtt. Ebben az esztendőben az eddigieknél is jobb,' s olcsóbb munkát akarnak végezni, s ezért, ahol csak tudnak, új gépek beállításával bővítik a részlegeket. A mechanikus részleg fúrógépet vasáról, amely meggyorsítja, és főleg megkönnyíti majd az emberek munkáját. A cipészrészleg csiszoló gépet kap, ami szintén sokat segít majd az emberek munkájában.

NEMCSAK GÉPEKKEL, hanem új tagokkal, új belépőkkel is gyarapszik és gyarapodott máris a kis üzem létszáma. A villanyszerelő részleghez most lépett be C s á n y i Lajos, s ezzel már a község minden villanyszerelője szövetkezetben dolgozik. Az asztalos-részleg két új mesterrel gazdagodott, s folyamatban van még egy új tag felvétele is. A szövetkezet az idén a szomszédos községekre is kiterjeszti a működését, s éppen ezért Sarudon a közel jövőben egy cipészrészleg alakul. A szomszédos Borsodivánkán pedig asztalosrészleg van alakulóban. A szövetkezet vezetőségének újabb terve, hogy még az idén egy építőrészléget is létrehozzanak.

Ezek tehát a tervek, a jövő tervei, s mindez ecy közös cél,

? lakosság jobb ellátása érdekében. Az eddigi munka és az időig? fejlődés után ítélve, •yurjodtan bízhatunk abban, ;-."y valóra válik mindaz, nrlt a szövetkezet vezetősége ■bb"n az évben tervez. S ha íz sikerül, akkor a kis közösig a jövőben még inkább tivívja magának a nunkálta- ók és az egész község lakos- ágának szeretedét és megbe-’ sütését.

A lejtőn

tatták be az érkezőket.

Csinos lány volt az Éva. Fekete haja félig szemébe hullott, míg a másik oldalon feszesen a fejhez simította egy fényes csat.

— Megengeded? — szólt Sanyihoz és leült melléje. Olyan szorosan, hogy a ruhán kérész-;

■ tül Sanyi érezte a test melegét,; i az izmok játékát, ha kacéran;

■ mozdult a lány. A szűk szolt-;

■ nya alól fehéren villant elő a;

! lány térde. I

Újból rum. rengeteg alkohol.;

— így, erre gyere, te nagy; . gyerek — igazítja lépteit a;

frissen szerzett ismerős, aki! : — Sanyi szerint — a leghelye-J sebb lány a világon és ... !

— Siessünk, mert bezárják a{

kaput — tért még vissza egy! röpke pillanatra a józan ön-! tudat. !

— Még ebbe a kricsmibe be-! megyünk. Majd átmászunk! valahogy a falon.

És Sanyi maradt. Nem tudja,« mikor került ágyba.

Másnap zúgó fejjel, émely-* gős gyomorral ébredt.

— Soha többet — fogadta«

meg és a következő kimenőn« „a barátoktól tanult” balho-J roggal segíti ki a társaságot a{ verekedésből. A tivornyák; nem múlnak el nyom nélkül.* Rosszabbak lesznek a jegyei ésj nem megy a munka a gyár-* ban sem. 5

Ha jön a hét vége, haza ula-5 zik. Ott is akad egy-két jo-J barát és nem múlik el a szóm-5 bat este anélkül, hogy az ita-J lozás verekedésbe ne fúljon. !

EGY IFJÚMUNKÁS a lejtő* szélén.-- Rossz irányba fordult 2 helytelen úton halad. Vajon* visszatalál-e az életbe? Ha* segítik őt. biztosan. Mert visz-í sza kell találnia. És eddig nem* segítették! J

Kovács János *

berúgott kamasz fecsegésein Nem volt egy se az öregek közül, aki kivette volna kezéből a rumos poharat.

— Elég. Ne igyál többet. Pedig ezt kellett volna tenni. Szezon alatt egymás után következtek a vasárnapi labdarúgó-mérkőzések, megszokottá vált az ital és szinte hiányzott, ha elmaradt.

Amikor leérettségizett, Gyöngyösre került ipari tanulónak. Nagyon egyedül érezte magát. A régi cimborák elmaradtak és az újak nem barátkoztak vele, az igaz, hogy ő sem kereste a társaságukat. Várta, hogy talán valaki észreveszi. Nem. Magába noskadtan járta az utcákat, búfelejtőre betért 3gt italboltba.

ARCRA ISMERŐS fiatalok ültek az asztalnál, már kétszer is túllépték a megengedett borfogyasztási kapacitást.

— Gyere ide, kenyeres, ne lógasd egyedül az orrod. Küldött a fater egy kis pénzt, annak verünk a fenekére.

— Egy fél rumot ide is.

— Hát mért ne menjek közéjük, hogy részegek? De ők legalább közéjük vesznek — nyugtatja lelkiismeretét.

— Le fenékig, ezt én fizettem! — szólt a frissen szerzett barát, aki szintén tanuló, csak már harmadéves. És jöttek a méregerős rumadagok egymás után. A város-széli kiskocsmát félóra múlva artikulátlan üvöltés verte fel. Összekapaszkodta énekelt K, Sándor is a „ba- -átaival”.

A fény és a nótázás éjjeli vendégeket vonzott, mint lám- ja az éjszakai bogarakat.

— Ez a Rózsa, ez Éva — mukártyázott, hiszen minden fiatal ütötte valamikor csupán kedvtelésből, vagy azért, mert otthon megtiltották neki — az ördög bibliáját. K. Sándor már másképpen játszott. A pénzért, a csaló játékért izgult. Mohón kapkodta fel a homokból a csillogó pénzdarabokat, ha nyert.

Az évek múlásával emelkedett a kártyázások tétje is. A filléreket forintok váltották fel. Sokat vesztett, hazudott odahaza, hogy az iskolába könyvekre, füzetre kell a pénz. A szülei — a pénzt számon se kérve — teljesítették a gyakori kunyerálást.

A NYOLCADIK osztály elvégzése után, hogy mj legyen a gyerekből — ezt a kérdést egyszerűen eldöntötték a szülei. Nem gondolkodtak azon, hogy vajon tetszik-e Sándornak a káli gimnázium.

Az új élet tetszik a fiúnak. Az iskola fegyelme után jön a szabad, kalandokban bővelkedő utazgatás. A második év reggeli útjai már sok esetben nem a gimnázium felé vezetnek. Sportot csinál a lógásból és remek érzékkel csapja be nevelőit, szüleit.

A pihenő vasárnapon a falusi sportegyesület ifi-csapatában futballozik. Járják a megye falvait és a gimnáziumba járó K-. Sándor flegma, nyegle viselkedése nem tűnik fel az öregebb játékosoknak és sportvezetőknek, sőt jókat nevetnek egy-egy vagány bemondásán.

A mérkőzések után az öregeket megszégyenítő mennyiségben fogyasztja az italt. A csapat tagjai szórakoznak a

hedt verekedőjévé vált? És ki a hibás abban, hogy idáig jutott. Ö, szülei, vagy a társadalom? Hogyan alakult az élete a tizennyolc év alatt?

EGY MÄTRA-ALJI kis faluban jómódú iparoscsalád első gyereke. A szülők mindent megadtak neki. Nem volt

olyan játék, amely után hiába nyújtotta ki a kezét. Babusgatták, kedveskedtek neki. De a második gyerek születése után ez a szeretet az újszülött felé fordult, nem sokat törődtek vele.

Sokszor eltűnik félnapokra, hogy azt se tudják, merre van. Estére, amikor megéhezik,

úgyis hazajön, így hát nem érdekli őket, hogy merre járt.

Tízéves lehetett, amikor egy patakparti sétája során kártyáz» gyerekekre bukkant. A vízmosta, barlangszerű mélyedésbe jól besütött a délutáni nap, ide húzódtak a kártyások.

— Gyere, játsz velünk! — csábították a többiek.

— Még nem tudok — tört fel belőle a mély sóhaj tudatlansága miatt.

— De megtanulok, csak mondjátok, hogyan kell.

Ö is lekuporodott közéjük. A legnagyobb vette pártfogásába és az élesztőre adott 50 fillér egy forinttá nőtt a szerencse forgásában.

— Hagyjál magamra, huszon- egyezni már én is tudok, — lökte el magától a segítőtársat, aki a tandíj fejében a nyeremények felét elzsebelte.

Ezután egyre többet látják a patakoldalak kártya-spillerei között. Nem az a baj. hegy

ESTE VAN. A szombat esti mulatozás ideje. A kocsmaajtón kiszűrődő fénynyaláb körülöleli a botladozó alakokat. Egy ököl előre lendül és fájdalmas jajkiáltás jelzi a találatot.

— Jaj, a szemem — szorítja kezét vérző arcára egy katona.

Egyre többen kapcsolódnak a verekedésbe. A sötét félhomály segítségül szegődött az orvul támadóknak és a boxer zuhanásai jelzik, hogy nem az izmok harca folyik a kocsma előtt. A hullámzó csoportban hol itt, hol ott tűnik fel egy szőke fiú. Kezében a kesztyű takarta boxer és igyekszik a verekedés legsűrűjébe bekapcsolódni, mert ő kezdte ezt a verekedést, nem illik, hogy kimaradjon a meleg helyzetekből.

— Itt a rendőrség! — kiáltja egy hang. A verekedők szét- ugranak és kihasználva a tolvajt takaró sötétet, rohanó léptekkel távolodnak. Három vérébe fagyott ember nyöszörög a küzdőtéren.

A szőke fiatalember még annyira nem részeg, hogy ne tudja felfogni, mi jár ezért a cselekedetéért. Ugrásra görbült háttal oson haza a kertek alatt.

Nem ez volt az első verekedése*^ nem is az utolsó. Hírhedt verekedő. K. Sándor, tizennyolc éves. Ennyire hogyan züllhetett le ez a fiatalember és egyáltalán, rá lehet-e már sütni a züllöttség bélyegét? Még nem, de ha így megy tovább, akkor igen.

Gyárban dolgozik. Többségében józan, becsületes emberek között. Egy közösség tagja ő is. Hogyan jutott hát mégis idáig. Milyen utat járt be K. Sándor, amíg a ;o> -m