Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-20 / 16. szám
4 .MßPÜJSAG 1959. január 20., kedd Nem isten adománya . ** „A kultúra isten adománya ...” — Régen, kisdiák koromban - halottam e „bölcs" meghatározást egyik tanáromtól, egy iskolai ünnepélyen. A megállapításban akkor én sem és még sokan, — akik az ünnepségen részvevő diákok közül valahol hátul álltunk, hogy a nagytekintélyű tanfelügyelő úr ne lássa stoppolt, foltozott ruhánkat — nemigen találtunk kivetni valót. Ügy nevelődtünk fel, hogy szinte természetesnek vettük: szegények vagyunk, dolgozni úgyis tudunk, ha nincs magas iskolánk... S természetesnek vettük azt is, hogy a helybeli malmos fiai, a szik- vízgyáros lánya, a 100 holdas Nagyék Évája a négy elemi után gimnáziumba mennek, s már eleve elrendeltetett-, hogy belőlük urak úriasszonyoknak való k'sasszonyok lesznek. És ha akkor azt mondták, hogy a kultúra isten adománya, nem is juthattunk más következtetésre, minthogy: egész bizonyosan az isten is azokat szereti, akiknek több van a szegényeknél. Még arra is emlékszem, hogy amikor a hat elemi elvégzése után az én kedves dédanyám beíratott a polgári iskolába, még apám is azt mondta: nv'nek az, jó kazánkovács lesz belőle anélkül is.. Ped'g hát mi volt az a polgári iskola? Az akkori rendszer kulturális porhintése, az „alacsonyabb náposztályok” szemébe: „középiskola“ azok számára, akik ugye még sem mehetnek gimnáziumba... A kultúra isten adománya... Nem volt ez több — de kevesebb sem! — azok hazugságánál, akiknek a munkásnép szellemi sötétsége, szellemi alacsonysága is profitot jelentett. Ma, csaknem tizenöt évvel tízután, hogy leomlottak a régi rend barrikádjai, s helyükön mind magasabbra emelkedik a szocializmus épülete, tudjuk és egyre többen tudják, hogy a kultúra éppen- úgy, mint a föld minden kincse, a gyárak sokasága és a 'kenyeret:' életet termő — senki másé, mint a hajdani szegényeké és elnyomottaké, a ma országbirtoklóié. Pontosabban: a nép állama szélesre kitárta a kultúra, a művelődés lehetőségeinek kapuját fnindenki előtt. Csak be kell lépni rajta, s élni kell, élni kell tudni a kitáruló lehetőségek sokaságával. A kultúra, a művelődés lehetőségeinek b’ztosítása s a do1 gozó emberekben meglevő tudásszomj k:elégítése, a tanítási és tanulási szándék, s a mindezek alapján születendő eredmények — együtt' az. amit úgy nevezünk: kultúr- forradalom. Ezekről a kérdésekről, beszélgettünk az elmúlt napokban petőfibányai munkásokkal. A beszélgetés éppen a hatezres lélekszámú lakótelep több, mint egymillió forintos költséggel, néhány évvel ezelőtt felépült kultúrotthoná- ban zajlott le, mint egy Kontrasztjaként annak, ami a múltról elhangzott. Ez az otthon is egyik szélesre tárt kapuja a kul túrforradalomnak, s küszöbén belül a petőfibányai bányászok, munkások — fiatalok és öregek együtt — lépkednek feljebb, egvre feljebb a kultúra emelkedőjén. Jelkép is ez a magas, a többi közül kiemelkedő épü’et. Annak jelkéoe hogy a petŐfi- bányai munkások többé nem isteni adománynak látják a kultúrát, hanem olyannak, amit szorgalommal megszerezhetnek maguknak, s ha megszerzik, életük válik gazdagabbá és szebbé tőle. Anélkül, hogy bármit is idealizálnánk nézzünk körül a petőfibányai kultúrotthonbam Mozi... Ez a legtermészetesebb dolog. A kultúrotthon filmellátása rendszeres és jó, de — mint mondják — még jobb lenne, ha a MOKÉP olykor az újabb filmek közül is adna Petőfibányának. Az érdeklődés, a filmszínház látogatottsága nagy, s a petőfi- bányaiak éppen ezért jogosan kérhetik, hogy egv-egy új magvar, vagv külföldi filmet legalább Egerrel egyidőben tűzzenek műsorra. A mozihoz még csak annyit: a kultúrotthon igazgatója — ott jártunkkor époen — egy másik vetítőgép beszerzése ügyében veit távol. A másik gép beállításával még zavartalanabbak lesznek majd az előadások. A mozi után a televíziós szoba a kultúrotthon leglátogatottabb helye. A szobába nemigen férnek be többen, mint negyvenén. A zsúfoltság mindennapos. Ha kétszer akkora vclna a szoba — kétszer annyian ülnék körül a varázslatos dobozt, ami egy-egy pesti előadás képeit varázsolja körükbe. — A játékterem... A b'liárd nagyon népszerű: . minden zöldoosztós márvány- asztal foglalt — s már jó előre foglalt. A kisebb asztaloknál — a puha klubszékekbe süppedve — - itt sakkoznak, amott kártyáznak az emberek. A kép barátságos, a munka utáni pihenés képe. — A könyvtár... A polcokon nem kevesebb, mint 5500 kötet könyv,., sorakozik. . Szépirodalmi, ismeretterjesztő és tudományos munkák. M.t olvasnak leginkább az emberek? Érthetőin: elsősorban szép.ro- dalmat, ezek közül is a magyar és külföldi klasszikusokat. Petőfibányai kultúrotthon- nak messze környéken jól ismert zenekarai is varmait. Igen: zenekarai. Azaz: egy fúvós-, egy tánc- és egy népi zenekar. Tagjai nem hivatásos zenészek, ■ hanem egyszerű munkásemberek, akik szeretik a zenét, de ezen túl tudnak is játszani. Hangversenyeik mindig látogatottak. A másik nagy nevezetessége: a színjátszócsoport. Az elmúlt évben nem kisebb feladatra, mint az „Anna Frank naplója” bemutatására vállalkoztak — s a vállalkozás nagy sikert hozott. A darabot nemcsak Petőfibányán, hanem a közeli és a távoli községekben, meg Nógrád megyében is bemutatták. Most a ?Nem vagyunk angyalok" című víg'átékot tanulják. A darab hamarosan bemutatásra is kerül. A színjátszók: munkások, akik a napi munka után vállalják a nem kis fáradságot sokszor nem kis gondot jelentő próbákat és szereptanulást. De ugyanígy beszélhetünk az otthon tánccsoportjának tagjairól is... Szóljunk a szakkörökről is, a fontosabbakról legalább. A fényképezés iránti nagy érdeklődést mutatja, hogy a fo- toszakkör igen nagy aktivitással működik. A fiataloknak ad igen szép elfoglaltságot a barkácsoló szakkör ide főként iskolások járnak, s miközben fúmak-faragnak. megismerik a különböző szerszámokat, a kisebb-nagyobb gépeket megismerik, megízlelik az alkotó munka örömét is. És délutánonként, esténként, amikor, benépesednek a kultúrotthon termei, a kigyúló fények' nemcsak könyvek fö- 'é hajlő munkásokra, barkácsoló gyerekekre, a szerepüket tanuló színjátszókra, a szórakozva-pihenő emberekre hullanak, hanem — mintegy jelképként — a szellem napvilágát is idézik, amely mind nagyabb ragyogással fen vük a petőfibányai munkáslakások ab’akaiban is. Nem isten adomsnyak''- ■ hanem a kultúrforradal un által, amelyet az egyszerű munkásnép vív — önmaga fel- emelkedéséért. Dér Ferenc 1959. január 20, kedd: 1944. A Szovjet Hadsereg felszabadította Novgorodot a fasiszta megszállástól. V Névnap O Ne feledjük, szerdán: AGNES =J. ........fr—; ti «US«- GYÖNGYÖSÖN, az apák napja tiszteletére január 27- én este ünnepséget rend íznek a Városi Kuliúrházban. Az ünnepségen kis műsor keretében a városi énekkar, a városi balettkar és a színjátszó csoport szórakoztatja a megjelenőket. — 3000 LITEREN felüli tejhozaraot értek el az elmúlt gazdasági évben az atkári Petőfi Tsz tehenészetében. Az idén az eredményt tovább fokozzák, teheneként 3727 literes tejhozom elérését tervezik.- HATVANBAN egy uj, 90 lakásos, kétemeletes lakótelep építését kezdik meg májusban. A lakótelep épí*ése két évet vesz igénybe s elkészültével új u*ca megnyitása válik szükségessé. — A HÉTEN KEZDŐDNEK meg a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteiben a tervjóváhagyó közgyű’ések. A terveket felülvizsgálta már a járási tanács szakembereiből álló bizottság: is.- BEFEJEZŐDÖTT Bélapátfalván az új üzemi tanácstagok oktáéása, mely két és fél napig tartott. ~ 12 FEJŐS TEHENET vásárol 1970-ben' az et ári Kossuth Termelős-övetkezet.- TÖBB MINT KILENCMILLIÓ forintot költenek az idén lakásépítésre a Mátravi- déki Szénbányászati Trösztnél. — 17 FZ^R FORINT értékben vásároltak közösen szőlőműveléshez szükséges k's~ "pékét a szűcsi szőlőtermelő szakcsoport tagjai.- A MÁTRAVIDÉKI Fém- művekben január 20-án üzemi tanácsülésen a főmérnök ismerteti a termelési bizottságnak a takarékossági mozgalom eddig elért eredményeit. FILM; Jlmit nem lehet elfelejteni Szovjet film Háborús történetet elevenít fel a film, egy angol pilóta visszaemlékezéseit, aki a németek által megszállt szovjet területen élete legnagyobb és legszebb élményeit élte át. Kétféle emlék van — mondja Ralph Chadwick, a film főszereplője — az ész emléke és a szív emléke. A szív áoha- sem felej*i el az átélt szenvedéseket és örökre magába zárja azt, aki barátja életének megmentéséért saját életét 'áldozza. A film rendezője Tatjana Lioznová. akinek ez az első önálló munkája. Meglátszik rendezésén az asszonyt kéz lírais'iggal, melegséggel telíti a jeleneteket. A film főszereplője a tan'ónő szerepében, s sok szovjet filmből ismert Tamara Makarova, az angol pilótát Andrej Popov formálja. A filmet az Egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be január 22—28-ig. .9Három vidám fickó“ — Hatvanban Svejk, Hesztakov, Figaro! A hatvani Irodalmi Színpad legújabb plakátján ez a három jól ismert név hívja fel a közönség figyelmét a vasárnap este megrendezendő „Három vidám fickó” című komédiaest megtekintésére. . A Színpad irodalmi összeállításban részleteket mutat be Benmarchais: Sevillai borbély, Gogol: Revizor, és Hasek— Pándy: Svejk című műveiből. ' egri Vörös csillag 6 órakor: Pármal kolostor (I-H. rész) 4 órakor: Gróf Monte Cristo (II. rész) EGRI BRODY 420-as urak (I-II. rész együtt) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Huszárok GYÖNGYÖSI PUSKIN Ember az égben HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tánc és szerelem HATVANI KOSSUTH Éjfélkor FÜZESABONY i Két anya HEVES Szitakötő PÉTERVÁSARA Fecske küldetése I TIT híreit A gombák élete címmel Jü« hász Lajos főiskolai adjunktus tart előadást a szerdán délután * 5 órakor Égerben a Pedagógiai " Főiskola növénytani előadótermében. Az előadás , után színes dia-vetítés lesz. Belépődíj nincs. Minden természet-szerető érdeklődőt szívesen lát és vár a biológiai szakosztály. Egerben este fél 8 órakor: Viktória (Bérletszühet) (2Ö) Tovább cuppogott áz iszap. Ketten futottak, vagy talán többen is, majd meglassították léptsiket. A géppuskák elhallgattak. A menekülők valószínűleg túljutottak a szórási zónán, s egy mély hang így szólt: — Nincs semmi baj, Parima, ez csak felderítés volt! Smith felmordult: — Megszöktek a disznók! Na, várjatok csak! ...Greenhouse főintegrátora ettől az estétől kezdve szakadatlanul működött. De az őrtornyok kereső mikrofonjai és a géppuskák némák váltak, XII. fejezet A- „FELSÖBBRENDÜ EMBER” VALLOMÁSA Scséglov mérnök nyitott szemmel feküdt. Gondolatai ébrentartották. Több mint két hete már annak, hogy ebbe a komfortos börtönbe került, és Wagner professzorral megismerkedett, de iottinvit. sem jutott közelebb céljához. Az integrátor vázlatát még mindig nem sikerüli megszereznie. Fogalma sem volt tehát, hogyan erősítik fel az agy elektromágneses rezgéseit7 , Harwood látszólag egészen megfeledkezett Scseglovról. Wagner professzor sem zavarta. Egy idő óta csak Peterson untatta kitartó jóindulatával. Jack minduntalan a humanizmus örökérvényű törvényeire hivatkozott, s eléggé átlátszó módon sürgette, hogy fürkész- szék ki Wagner titkát. Scséglov kerülte az efféle beszélgetéseket. De végül is kijött a sodrából: —- Idehallgasson, én már unom a fecsegését. Magának azt a parancsot adták, hogy kémkedjék, tegye hát a dolgát! De ne ilyen unalmasan, kérem! Az aljasságnak is vannak határai. Peterson elvörösödve felugrott: —• Én nem vagyok aljas! Ezerszer becsületesebb vagyok magánál... — lesújtó tekintetet vetett Scseglovra, majd kárörvendó hangsúlbial hozzátette: — ...Csekloff elvtársi Amikor Scséglov ezt a nevet, igazi nevét meghallotta, nem lepődött meg, hanem még biztosabbra vette, hogy Harwood kémjével van dolga, — Észnél legyen, Jack!... Még szerencse, hogy az integrátor áll, s Wagner nem hallgathatja ki a beszélgetésünket. Ha az öreg megtudja, hogy én nem Vogel vagyok, Harwood nem fog többé megbízni magában. Peterson a fejét fogta, a laboratórium túlsó sarkába szaladt és gyűlölettel nézett Scseglovra: — Maga egy közönséges gazember! Kettős kém!... Vogel, Csekloff, és ki tudja hány sieve van még! Emlékszik arra az időre, amikor az egyik észak-norvégíai fjordon hős szovjet tisztnek adta ki magát?... Maga remekül színész- kedik... Most már átlátok a szítán!... Ha akarnám, meg is ölhetném magát. De másképp fogok bosszút állni? Becsületes embert faragok magából. És dühösen kiszaladt a szobából. Scséglov értetlenül nézett utána: megőrült ez az ember, vagy mi történt vele... És hogy kerül iáé Norvégia? Miért ez az „ijesztő” fenyegetés? A mérnök igyekezett visszaemlékezni arra az időre, amikor még a szovjet hadsereg tisztje volt... De a norvég hadjárat csak rossz emlékeket hagyott benne: a Szovjetunió szövetségesei ott mutatták meg először éli?” szemes arcukat. Mindent elkövettek, hogy a „nehézvízgyárak” közelében meggátolják a szovjet hadsereg előrenyomulását, és szándékosan meghamisították az adatokat. Scseglovnak egyik szövetséges katonával sem volt személyes ellentéte Norvégiában. Deltái akkor honnan ismeri őt Peterson? Sorra felidézte azokat az angolokat és amerikaiakat, akikkel a második világháborúban találkozott. S a katonák hosszú sorában nemsokára felvillant egy arc, amely kissé hasonlított Petersonhoz. Valószínűleg véletlenül találkoztak... Újabb provokációról van tehát szó. De mi lehet a céljuk? Ez a gondolat egész nap nem ment ki Scséglov fejéből; folyton a Harwood-ügynök viselkedésének okát kereste. Míg egyszeresek megszólalt a házitelefon. „Aha, már türelmetlen!” — gondolta Scséglov. Leemelte a kagylót és így szólt: — Hallom, Jack! — Én nem Jack vagyok, hanem Wagner, Otto Wagner, tisztelt... Csekloff elvtárs!... Azonnal jöjjön át hozzám! — Igen... jól van... — dadogta Scséglov és a kagylót a készülékre dobta; úgy látszik. Peterson árulása miatt minden kiderült. Tovább már fölösleges is színészkednie. Elszántan benyitott hát Wagner dolgozószobájába, s már a küszöbön megkérdezte: — ön hallgatózott? — Igen. — Az öreg gúnyosan és szemrehányóan bólintott. — Üljön le, kérem, mert ez a beszélgetés sokáig fog tartani. — De hogyan hallgathatott ki bennünket? Reggel tíz óra előtt?! — Most is elmúlt már este tíz óra! — Wagner először az órájára, majd az integrátor megvilágított skálájára mutatott: — a főintegrátOr az utóbb' időben szünet nélkül működik a marmk készülékeit pedig egyszerűen kikapcsoltam. De nem bánom, hogy résen voltam, mert sok érdekes dolgot tudtam meg... Nos, tehát maga szovjet kém. ügye, és a titkaimat akarja kikutatni? Csend lett. Wagner a zavar és az aggodalom vonásait kereste Scséglov arcán. De a mérnök uralkodott magán. — Professzor úr, azt hiszem itt lenne az ideje, hogy megkezdjük a beszélgetést — mondta Scséglov, amikor a csend már kínossá vált. — Én mindent megmagyarázok önnek: nem vagyok kém, de a titkait kierőszakolom. Ha nem öntől, akkor Harwoodtól. Vagy önáVAan jövök rá. Mert ennek a találmánynak az emberiséget s vem a gyilkosokat kell szolgálnia, Wagner elgondolkozva ingatta fejét: — Ezt most hallom elő- szőr!... Eddig egészen mást kért tőlem... -r Újabb hallgatás. — Csak nézem magát, és egyre azon tanakodom: mire gondolhat? Minek tart engem, ellenségnek vagy jóbarátnak? Bölcs embernek, vagy ostobának?... De sajnos, csak találgatni tudok. Gondolatait még az integrátor segítségével sem ismerhetem meg... Pedig va- lamikor erről ábrándoztam... Akkor még szegény, éhes diák voltam, napi tizenöt órát dolgoztam és minden pfenniget a '«h'trn+őrl-'.m céljára raktam félre. Loptam Igen. elismerem, hogy loptam: a tanáromtól ráatr-’n-rtém, de én kenyér is beértem. (Folytatjuk.)
