Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

1959. január 20., kedd

NGPQJSiG

3

Mit kell tudni az új nyugdíjtörvényről ?

— Az Országos Nyugdíjintézet tájékoztatója —

Az új nyugdíjtörvény alapján az 1959. január 1-e előtt megállapított nyugdíjak nagyrészét felemelik. Az Országos Nyugdíjintézel ezzel kapcsolatos munkát több ütemben, hónapok alatt végzi el. Elsősorban az 1954. októbere előtt megállapított nyugdíjakat emelik hivatalból. Saját jogon azok részesülnek emelésben, akik nem állnak munkaviszonyban és nyugdíjuk nem éri el a 800 forintot Az emelés mértéke általában 25 százalék, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen mérvű emelésben részesül. A törvény Kimondja, hogy az így emelt nyugdíj nem lehet kevesebb 500, és nem lehet több 800 forintnál. Az a sajátjogú nyugdíjas, aki például eddig 200 forintot kapott, az 150 százalékos emelésben részesül, mert nyugdíja így kerekedik 500 forintra. Aki eddig 798 forintot kapott, annak két forintos emelés jár, mert egyébként a felső határnak számító 800 forintot túlhaladná. Ugyanezek a törvényszerűségek vonatkoznak az özvegyi ellátásra is, azzal a különbséggel, hogy itt a legkisebb nyugdíj 250, a legmagasabb pedig 400 forint lesz.

A házastársi pótlék 750 forintig terjedő nyugdíj esetén 100 forint, ha pedig a sajátjogú nyugdíj 750 forintnál több, akkor az a magasabb összeg jár házastársi pótlék címén, ami á nyugdíjat 850 forintra egészíti ki. A szülőtlen árva járadékát 250, a félárva járadékot fjedig 175 forintra kell felemelni. A mezőgazdasági sajátjogú járadékos 200, ha házastársa van 250, özvegyének járadéka pedig 150 forintra emelkedik.

A hadigondozási járadékot általában 70 százalékkal emeljük fel.

Januárban a fenti nyugdíjak közül az összes özvegyi nyugdíjat, valamint a hadi- gondozási, mezőgazdasági és a régi OTI járadékot emeljük, ez körülbelül Í8Ö 000 nyugdíjast érint. Ez estben, megkapják a külön januárra járókü- íönbözetet és a hónap végén az emelt összegű nyugdíjat. A többi nyugdíjat januárban még a régi összegben folyósítják.

Februárban emelkedik a sajátjogú nyugdíjait zöme. Tehát mindaz, amely saját jogon eddig nem érte el a 800 forintot. A februárban emelt nyugdíjakon kívül hónap közben kéthavi visszamenőleges összeg jár.

Előfordulhat, hogy hivatali hiba miatt egyik, vagy másik, a törvény által előírt emelés elmarad. Ilyen esetben a törzsszám megjelölésével jelenteni kell a kimaradást.

Azon nyugdíjasok, akik nyugdíjemelésben részesültek, márciusban, vagy áprilisban határozatot kapnak. A határozat egyrészt magyarázatot ad a nyugdíjemelés mértékéről, másrészt a sajátjogú nyugdíjasokat arról is értesítjük, hogy reájuk milyen korlátozó rendelkezés vonatkozik. Az értesítés tértivevényes lesz, amit a nyugdíjas a tudomásulvétel igazolásával visszaküld az Országos Nyugdíjintézethez. Ha a tértive- vény nem érkezik vissza, akkor a nyugdíjast olyan munkaviszonyba állónak, vagy kereső foglalkozás folytatónak kell tekinteni, akinek a nyugdíját korlátozni, vagy szüneteltetni kell.

Az 1954. október utáni nyugdíjasok közül azok, akiknek a nyugdíja saját jogon neméri el a 800 forintot, kérdőívet kapnak. Az ívet büntetőjogi felelősségük tudatában ki kell tölteniük és vissza kell küldeniük az Országos Nyugdíj- intézethez. A kérdőíven részletesen fel kell tüntetni az 1929. után munkaviszonyban töltött, a nyugdíjba beszámítható idejüket. A kérdőív visz- szaérkezése után számfejtjük és küldjük ki a nyugdjukat a január 1-től visszamenőleg járó összeggel együtt.

Azok az 1954. október 1 utáni nyugdíjasok, akiknek nyugd’ja az átlagkereset 75 százalékát tette ki, akkora emelést kapnak, hogy a nyugdíj teljes átlagkeresetükkel lesz egyenlő, ez azonban nem

haladhatja meg, az 500 forintot.

Az 1954. október utáni nyugdíjasok özvegyei 10 százalékos emelést kapnak. A felemelt nyugdíj 250 forintnál kevesebb és 400 forintnál több nem lehet, csak abban az eseten, ha a nyugdíj alapjául szolgáló munkabérnek átlagosan 50 százaléka nem éri el a 250 forintot. Ebben az esetben sem lehet az özvegyi nyugdíj 100 forintnál kevesebb. Az ilyen alacsony ösz- szegű özvegyi nyugdíjak lényegében a nem egésznapi elfoglaltságot jelentő sajátjogú nyugdíjaik után járnak.

A törvény jelentős változásokat hozott a nyugdíj korlátozásánál. Kimondotta, hogy minden nyugdíjasnak lehet havonta munkából, vagy egyéb jövedelemből származó 500 forint keresete. Ha a kereset ezt az összeget meghaladja, arra a hónapra nyugdíj nem jár. Kivételt képeznek a rokkantak, az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók és azok, akik 1959. január 1- én és azt megelőzően munka- viszonyban álltak, vagy kereső foglalkozást folytattak. Ezeknek a nyugdíját a régi törvényeknek megfelelően változatlanul kell folyósítani. Ez alól is van kivétel, mert hiszen, nem lehet figyelembe venni a hatnapos, a 48 órás vagy a 14 napos úgynevezett mun ka viszonyt.;

A nyugdíjasok munkaviszonyukat, vagy egyéb tevékenységből származó keresetüket kötelesek bejelenteni. A vállalatokra is vonatkozik ez a kötelezettség, de tekintettel arra, hogy ugyanazon nyugdíjas egy hónapon belül több vállalatnál is dolgozhat, ezért személy szerint nekik is bejelentési kötelezettséget kell teljesíteniük.

A korlátozó rendelkezések az özvegyi nyugdíjra általában nem terjednek ki.

A korlátozások megtartását jelentős létszámú apparátus ellenőrzi. Minden nyugdíjasnak és vállalatnak érdeke a rendelkezéseket megtarrani, mert nemcsak jogtalanul felvett nyugdíjat, hanem bírság- jellegű térítést is köteles fizetni. aki bejelentési kötelezettségének nem tesz eléget.

Tekintettel arra, hogy a Nyugdíjintézet dolgozói naponta 10—12 órát dolgoznak, s minden erejüket megfeszítve igyekeznek a nyugdíjemeléssel járó feladataikat minél gyorsabban és jobban elvégezni, ezért kérjük a nyugdíjasokat, hogy munkájukat ne zavarják, levelekkel se keressenek fel feleslegesen, mert ezzel is akadályozzák feladataink elvégzését. Minthogy a nyugdíjak emelése folyamatosan történik, előfordulhat, hogy a pénzösszegeket a posta nem a szokásos napon, hanem később kézbesíti.

Rendszeres ismeretterjesztő előadások Bélapátfalván

Minden hét szerdáján vetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást rendeznek Bélapátfalván a Cementgyár munkásszállójában és a kultúrott- honban. A gyár és a falu lakosait érdeklő előadásokon

szép számmal jelennek meg a hallgatók. Az előadásokat a gyár vezetői tartják és ha olyan természetű a téma, akkor orvosokat is felkérnek az előadás megtartására.

Homoimai János, Eger: Kérésére közöljük, hogy vegye fel a kapcsolatot az MHS egri szervezetének motoros és autós klubjával (Eger, Kossuth L. u. 4. sz.)

Kovács teke Gábor, Mikófalva: Panaszát kivizsgáltuk, s a járási tanács pénzügyi osztálya az alábbiakat válaszolta: A földterületet Kormos pityi Dezső Egercsehi lakos törvényesen használta, mivel a községi tanács a kishaszonbér- leti szerződést megújította. Az adót ebből kifolyólag nem ön, hanem a ténylegesen használónak kell megfizetni. Ezért a községi adóügyi előadó 210 forintot már törölt is adójából.

A biztosítási díjjal kapcsolatban közöljük, hogy a kötelező biztosítás 1957. március 31-vol megszűnt, azonban a hátralékot mindenkinek meg kell fizetnie. Az adóra befizetett összegből a községi adóügyi előadó jogosan számolta el először a biztosítási díj tartozását, mert az AESZ 270/8. pontja előírja, hogy a befizetésekből elsősorban a régebben esedékes tartozásokat kell kiegyenlíteni.

Tóth Ferenc, Ecséd: A Nők Lapját Kiadóhivatalunknál nem lehet megrendelni. Kérésével forduljon a Nők Lapja Kiadóhivatalához (Bp. Blaha Lujza-tér 3.)

Népfront-tagok oktatása Viszneken

Jól halad a Hazafias Népfront tagjainak téli oktatása Viszneken. Eddig három előadást tartottak, melyen a népfront-mozgalommal, a világ- gazdaság mai helyzetével, a tervgazdálkodással és a községfejlesztési tervvel foglalkoztak. Az előadásokat élénk vita követte.

Csehszlovák légitaxik a Szovjetunióban

Egyre népszerűbbek a csehszlovák gyártmányú repülőgépek. Különösen a „Szuper— Aero—45” típusú gépekre figyeltek fel külföldön. A közeljövőben például az ukrán légiközlekedési vonalakon a „Szuper—Aero—45” típusú csehszlovák gépek szállítják majd az utazóközönséget. Ezek a gépek már több ízben végeztek próbaszállításokat Kiev—Lvov.

Lvov—Kirovograd és más

szovjet városok között. A csehszlovák repülőgépeket a Szovjetunióban légitaxiként is fogják használni. Az ukrán polgári repülőszállító társaság elnökhelyettese, M. Dubovik kijelentette, hogy ezek a csehszlovák repülőgépek igen jó! beváltak a mentőszolgálatban is.

800000 kilométer...

AZ ACÉLKÉK SZÍNŰ

farmotoros IKARUSZ 55-ös suhanva száguld a kora reggeli ködös szürkeségben. Lámpái messze megvilágítják előtte az utat s a fehér hó csillogva veri vissza a reflektor erős fényét.

A kocsiban csendes beszélgetés. A „pilóta” Juhász Lajos. Vigyázó szemmel kémleli az utat, vezeti az utasokkal telt hatalmas kocsit. Nap mint nap járja az eger—petőfibá- nyai útvonalat OA-17-03-as rendszámú kocsijával.

Tizennyolc éve ül volán mellet, s ez idő alatt több mint 800 ezer kilométert vezetett.

1948-ban került az egri Autóközlekedési Vállalathoz. Korábban — mint tényleges katona — a honvédségnél vezetett, leszerelése után a Szovjet Ellenőrző Bizottság, majd a sátoraljaújhelyi pártbizottság gépkocsivezetője volt.

— Amikor Egerbe kerültem — mondja — nehéz körülmények között kellett a vállalatnál dolgozni. Kimustrált GMC típusú amerikai kocsikkal jártuk az akkor még nagyon rossz Heves megyei utakat. Ha elromlott a motor, esőben, fagyban, kinn a szabadban javítottunk, a garázs udvarán. Közel sem jöhet a mai körülmény a régihez.

Később kaptunk kis IKA- RUSZ-okat, ami már részben javított mostoha körülményeinken. De az igazit 1956-ban kaptam meg, az IKARUSZ 55-ös típusú farmotorost. Azzal jártam több vállalattal, intézménnyel, iskolákkal 13 esetben Csehszlovákia legszebb tájain.

Azzal a kocsival ment 130 ezer kilométer főjavítás és fődarab-csere nélkül. így tudta elérni, hogy két és félév alatt gépkocsijával 15 százalékos üzemanyag-megtakarítást ért el. Ha kiszámoljuk, hogy ez

mit jelent a vállalatnak, a megtakarított üzemanyaggal — ami 7500 liter — még 21400 kilométert mehetett volna, ami az eger—petőfibányai útvonalra öt hónapra elegendő.

— Hogyan tudta ezt a nagy üzemanyag-megtakarítást elérni?

— Egyszerűen azt mondhatnám, becsületes* odaadó munkával. Amilyen a kocsi, olyan a gazdája — tartja a közmondás. Én nem sajnálom az időt, ha csak tíz percem is van, hogy ne vizsgáljam át, ne nézzem meg a legkisebb hiba- lehetőséget is. Mondhatom, nem is maradtam még vele az országúton. Mindennap felveszem a munkaruhát; s napról napra megvan, hogy mikor mit nézek és mit javítok meg.

Olyan a motor, mint az ember. Ha törődnek vele, akkor meghálálja — adja meg a választ.

Azt is megtudjuk, hogy a tizennyolc év alatt balesete nem volt.

— Ennek mi a titka?

| JOBB FÉLNI, |

mint megijedni — szokták mondani s én is ezt tartom. Szerintem, ha a gépkocsivezető az előírásoknak megfelelően betartja a KRESZ szabályait, nem ül ittasan a volán mellé, akkor nem történhet baleset. Rajtunk, s különösen a személyjáratú gépkocsivezetőkön nagy felelősség van. Felelősek vagyunk az utasok biztonságáért és nem utolsó sprban a többszázezer forintos népvagyonért, a ránk bízott gépkocsiért.

Ezt amivel most járok, két hónapja kaptam és mondhatom meg vagyok vele elégedve. Az igaz, ez egy príma kocsi — néz végig rajta büszkén —, volt

Egyiptomban a kiállításon is. Tavasszal szeretnénk rádiót is szerelni bele.

— Amit majd én kezelek — szólt közbe Kreácsik József, a kalauz, aki — mint mondja • „jól megértjük egymást a \ tővel.” Ha defektet kap együtt szerelnek s ha el: illik valami, ő is „közrem kö dik”.

— Kapott-e már valam tüntetést — érdeklődünk J hász Lajostól.

— Igen, 1958-ban, április 4- re megkaptam a szakma ki á; dolgozója kitüntetést. Ezé • vül már teljesítettem a 200 ezer kilométeres balesetről tes közlekedés feltételeit — válaszolt.

Mikor arról érdeklődünk hogy otthon mivel tölti is bad idejét, elmosolyogja gát.

— Van két kisfiam, az e hét, a másik tízéves. Ők tosítják nekem a munka o szórakozást.

— Melyik lesz gépkocsit tő?

— A nagyobbik, a 10 Lajos azt mondta, hogy e hozzám inasnak, szereti a >• tort, s ha szerét teheti, mi felül mellém. De majd r , látjuk, — mondja kicsit b kén.

KÖZBEN MEGÉRKEZÜNK.

A kocsi begurul az állomásra s az utasok kiszállnak. A gépkocsivezető s a kalauz jelentkeznek a forgalmi irodában, majd rövid idő után, most már üresen, csak a kalauz ül elől, Juhász Lajos gépkocsi- vezető újra beindítja a motort és elindul a garázsba.

Este 8 óra 40 perc, letelt a szolgálat.

VVVVNAAAAAAAAAAAAA/NA/VNAAAAAAAAAAAAAAA/VVb^V\AAAAAAAAAA/VNAAAAAA/VVNAA/\A/VVVV\A/\AAA/VVV\^VAA/VVVNAAAA^AAAAAAA^NA

GONDOLATOK

el egy pillanatra. — Különös história. Az elmúlt évben rendeztünk egy szülői értekezletet, maga még nem volt nálunk. Szigorúan apák részére. Azt reméltük, hogy összejönnek vagy nyolcvanan, százan, s nem akartunk hinni a szemünknek, amikor a két összenyitható tanteremben, vagy háromszázan szorongtak. Biztosan ott volt ennek a tulajdonképpen nagyon jó fejű, okos fiúnak az apja is.

— Lehet, hogy épp olyan szép elhatározásokkal ment el innen, mint a többiek — sóhajtott a tanárnő.

—• ...Most börtönben ül. Sikkasztott, vagy mit művelt a boltban, amit vezetett, s rájöttek.

— Néha azt hiszik az apák, hogy elég annyi, ha ellenőrzik gyermekeik tanulási, iskolai munkáját, kifizetik az ablaktöréseket, a lerugdalt talpú cipők javítási költségeit. De miért? — mondta a tanárnő és kérdőn nézett a férfire.

— Miért? — mert nem gondolnak arra, hogy nekik mást is kell adni. Példát mutatni emberségből, becsületből, igaz életből.

— S most itt van ez a fiú is. Itt áll, társai között ugyan, de mégis egyedül, szörnyű csalódással, szégyennel, s tán azért konok, azért nem tanul, — ingatja a fejét a tanárnő, s mély részvétet érzett a gyerek iránt.

— Igen. Ezt elismerem. Nagyon egyedül van. Mióta a? apja börtönben ül, nincs aki törődiék vele, ha kilép innen, ahol, sajnos, mi sem tudunk mindent megadni, ami áltáléVWWAAAAAAAAAA^AA/^VWVA/WSA^VM

ban egy gyerek neveléséhez szükséges. Az édesanyja, hogy legyen kenyér, hús az asztalon, dolgozni kénytelen. Nincs ideje a gyerek munkájának, tetteinek számonkérésére. Fáradt is, fásult is. Ez hát az egyik baj. A másik, meg a szégyen. Kicsi település a miénk, s itt mindenki tud a másikról mindent...

— Ez a tizenkét-tizenhárom éves fiú pedig már nagyon érez. Biztosan összetört a pisz- kálódások, apró megjegyzések, de még a ferde tekintetek súlya alatt is, — helyeselt lelkesen a tanárnő. Szégyelli apja tettét Igaz? Hiszen mi is így tettünk volna. Szégyelli annak az embernek a bűnét, akiben ráadásul még csalódott is, mert nem tekintheti többé példaképnek, eszményének, ha az igazi életet keresi... És az eredmény az, hogy megmakacsolja magát, konok lesz, nem tanul, hallgat ha segítőszándékkal kérdezik is. Bezárkózik tanárai, naitásai. később szülei előtt is és ki tudja mi lesz belőle, ha nem segítenek rajta. Mert mégis... segíteni kell., segítenünk kell... — vonta le a végső következtetést a tanárnő, s e pillanatban mintha megnőtt volna. Állt az igazgató asztala előtt, boldogan, ragyogva attól, hogy végre kimondta azt. amit már a beszélgetés kezdtekor akart.

Az igazgató felállt, lassan az ablakhoz fordult, kinézett az utcára. Emberek, asszonyok siettek ott kint, dolguk után. Őket nézte, s közben arra gondolt, hogy szén, de nehéz mes- tersén rvo^r)6fóó!ionQií ienni.

WEIDINGER LÁSZLÓ

pillanatra ennél a szónál. — Megoldás ... Azt kérdezte kartársnő, hogy ez megoldás-e?... Ügy gondolom ... Ámbár... furcsa, hogy sok gyerek, ebben az iskolában mennyire felelőtlen.

— Mert gyerekek...

— Ugyan, kérem, tudják, hogy ott a szülő mögöttük. A szülő, aki hogy a maga szegény fiatalságát kárpótolja, mindent rárakna, mindent ráhagyna csemetéjére... Emlékszik, úgy-e? Két kis prücsök összeverekedett nemrégen. Az egyik feje alaposan odaütődött a pad sarkához. Dőlt belőle a vér. Behozták az irodába. Alig lehetett ráismerni, már egész arcát elöntötte a vér, ő meg csak nevetett, és azt mondja: „Nem baj, igazgató bácsi, a papám orvos, majd meggyógyítja.” ... Hát látja, ez az. A papám orvos, a papám megengedte, hogy azt a filmet is megnézhessem, amitől az iskolában eltiltottak... A papám majd vesz egy új sipkát az elveszett helyett... a papám ...

Most már tűzbe jött. A tanárnő közbe akart vágni; valami olyat, hogy ennek részben örülni kellene, az igazgató azonban indulatosan tovább folytatta:

— De akinek nincs papája, aki meggyógyítja a sebet, aki új sapkát venne, tanulmányi előmenetelére felügyelne... A papa! Az mit csinál? Mint itt is, ebben az iskolában is a kis ötödikes fiú, vagy az a hetedikes lány...

— Vagy éppen ez a hatodikos fiú — kapta fel a fejét a tanárnő. Az igazgató meghökkent. 1

— Igen, valóban, ez a hatodikos fiú is, — gondolkodott

tott volna. Az osztályfőnöke, meg a többi tanárok is, tudják, hogy ez a gyerek nem tanul, nem is akar tanulni.

— Értem. Köszönöm a tanácsokat, igazgató kartárs ... — A kis fiatal asszonyka, aki oly szívesen adott volna minden tanítványának csupa jelest, hogy tovább lelkesítse, buzdítsa valamennyit, lassan, csendesen összeszedte füzeteit, jegyzeteit.

Az igazgató egy ideig csak nézte. Aztán kitört:

— Hiába, nem lehet. Ez a gyerek menthetetlen. Ha a tanár kihívja felelni, lesunyítja a fejét, hallgat. Magukkal szemben meg különösen kibírhatatlan. Hiába kérdeznek tőle bármit — mint maga is —, áll, mint egy szobor, makacsul.

Maga sem vette észre, önkéntelenül utánozta a fiú mozdulatait. Ott állt durcásan, konokul, kócos hajjal a szoba közepén. Aztán hirtelen, mint aki valami más világból tért vissza, kapkodni kezdett a zsebeihez. Cigaretta után matatott. A tanárnőre — aki akaratlanul is elmosolyodott — már nem is ügyelt.

— Eh, mit... ezen nem is kell töprengeni... Egyszerűen beírni az ellenőrző könyvébe az egyest, vagy a füzetébe a szokásos értesítést a szülőknek.

— Gondolja, hogy ez megoldás? — kockáztatta meg a tanárnő a kérdést.

— Ez az egyedüli megoldás! — vágta rá az igazgató, aztán asztalhoz ült, rágyújtott, s mikor kényelmesen elhelyezkedett székében, állt meg egy

— Nézze, kartársnő, azt hiszem, jól tudja, hogy óraellenőrzés után soha sem árt megbeszélni a tapasztalatokat. — Az általános iskola igazgatója néhány pillanatig jegyzetei között lapozgatott, majd amikor megtalálta az idevonatkozókat, tovább folytatta. — Az anyag előadásához nincs szavam. Azt érti, tudja jól. De van más észrevételem. A fe- leltetés rendjéről.

— De hiszen én igyekszem... — szólt közbe a fiatal magyar tanárnő, az igazgató azonban türelmetlenül legyintett.

— Nem is itt van a baj, hanem ott, hogy mindössze 45 perces óráink vannak, s hiába tűzi ki azt célul, hogy minden gyereknek igyekszik segíteni, ez az idő rövidsége, meg az osztály 42-es létszáma miatt lehetetlen. Nem szabad öt perceket csak azzal eltölteni, hogy:

— Gyere ki, fiam, s mutasd meg először a házi feladatodat.

— Tessék, itt van a füzetem ... A feladatot nem írtam meg.

— Miért? Nem volt időd? Hiszen az egész alig volt egy oldal...

— Nem volt kedvem...

— Nem értem. Akkor beszélj nekem a rendhagyó igékről...

" • • •

— Miért nem szólalsz meg? Beszélj hát, édes fiacskám! Mondd meg, mi nem jut eszedbe, hol segítsek?...

— Látja, kartársnő, így ri- mánkodott ennek a megátalkodott, makacs gyereknek, öt perc telt el vele. Öt hasznos perc, amit másra is fordítha-