Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-20 / 282. szám

4 NfiÉŰJSAG 1958. december 20 . szomb&t Műterem I átogatás a Heves megyei képzőművészeknél A HEVES MEGYEI képző­művészek sokat vitatott őszi tárlat^ után a megyei tanács vezetői. . értekezlet keretében megvitatták a képzőművészek munkájának eszmei-tartalmi kérdéséit: tervek, elgondolá­sok is szót kaptak akkor és úgy tűnt, hogy a tanács és a festők, szobrászok közös szán­dékkal élnek. Elhatározták, hogy a művészet érdekében közös erőfeszítéseket tesznek, hogy nagyobb és igazabb ered­mények születhessenek az egri művészek műtermében. Erre az értekezletre való emlékezéssel a napokban, láto­gatást tettünk az egri művé­szeknél.. Elsősorban azért, hogy terveik, új alkotásaik felől kí­váncsiskodjunk, de azért is, hogy elmondják munkájúit ár­nyasabb oldalát is, hogy be­széljenek gondjaikról, nehéz­ségeikről. András Gizella élénk szavak­kal tart rövid beszámolót őszi, kéthetes utazásáról a Szovjet­unióban. Csak említi, hogy mennyi új élmény, új meglátás gazdagította őt az ott eltöltött idő alatt. Művészeti problé­mákhoz is kapott anyagot, de ami nagyon meglepte: az ál­lam és a művészet együtt él. Amerre megfordult, minde­nütt, a Metróban, várótermek­ben, szállodákban, éttermek­ben, azok falain egymást érik a műalkotások. Magánházak­ban ugyanazt nem tapasztal­hatta, de a közületeknek ez a bőkezű művészetpártolása ha­zai méreteinkhez szokatlanul hatott: Jól esett András Gizel­lának látni ezt, mert úgy gon­dolja, hogy ez a fejlődés hazai perspektívája is. Most még él­ményeit rendszerezi. Nem tit­kolja,. Hogy ezzel az utazással még. csak nőtt az étvágya a ki­utazások iránt. AZ ŐSZI TARLAT óta még még nem fejezett be munkát, de a karácsonyi szünet idejét, vázlatai feldolgozására fordít­ja­Baskayné Dienes Klára sza­mára valóságos ünnepnap az, ha keze be foghatja az ecsetet, annyira leköti a nevelési munka. Nag-, óbb terveket nem kovácsol, egy-egy fejet fest meg, az elmélyülésre nincs ideje. A nyári szabadság jelenti az alkotás idejét. Garai Elvira szűkszavúan csak ehnyit mond: megrende­lésre dolgozom egy zsáner­képen, címe: Pince a felszaba­dulás reggelén. — Ez kép­riport arról a pillanatról, amelyben a szabadság meg­született számunkra. Orbán József szobrász többek között egy Liszt mellszobron dolgozik. örvendetes Gergely Pál be­számolója. Ö is ■— mint mond­ja — nagy elfoglaltsága miatt péntek-szombati festő, de ak­kor aztán dolgozik. Hármas témaköre: a családi otthon, a művészek élete és az iskola. Saját családi körének meg­mintázásához már sok vázla­tot készített, a művészek éle- fét derűs szemmel szeretné megörökíteni, az iskolát, a fia­talságot pedig ezer oldalról be­mutatni. Az említett témakö­rök biztosítják az elmélyülést számára és azt a lehetőséget, hogy továbbfejlődhessék. Kastaly István képet fest a favágó emberről, érdekli őt a mezei munkát végző paraszt, a fürdő a patakban, stb. Téli táj­képe is van előkészületben. Király Róbert szobrász meg­formálta a Vasöntő alakját, amelyből bronz-szobor lesz. Kocsis Árpád munkaterületé­ről, a színházból hozza témáit. Nagy Ernő színvázlatokat ké­szített eddig, Eger kevéssé is­mert utcáiról, a Sáncból, a pincesorokról. A család és a feleség - nála is téma. Szabó László munkásságáról csak ba­ráti közlésből szereztünk tudo­mást: állatfigurát mintáz, és az majd az iskolaudvaron ke­rül felállításra. Kátai Mihály naponta sokat és fáradhatat­lanul dolgozik. Nagyobb kom­pozíciója a Földosztásról c. festménye lesz. Megfesti a most folyó egri hídépítést is. Platthy György nem szíve­sen beszél készülő és elkészült munkáiról és csak nagy fagga­tásra mondja el, hogy a Vas­gyűjtő és a Tájkép c. mun­kái közül a Baranya megyei tanács a Tájkép címűt vásá­rolta meg. Minden bizonnyal azért, mert a vasgyűjtésről szóló kompozíció nem volt meggyőző. A KÉSÖN ÉRKEZŐ Gádor Kálmán elmondja, hogy egy várvédelmi kompozíción dol­gozik és egy csendéletet fest. Platthy György visszatér az őszi tárlat kérdésére. Elmond­ja, hogy a tárlat összképe nem volt egészséges. Az is hiba volt, hogy a figurális képek jóval szerényebb számban sze­repeltek a tárlaton, mint a tájkép, vagy a csendélet. A közönség azonban csak a meg­nyitóból kapott szerencsés hangolást, az újság véleménye nem találkozott sem a zsűri, sem a művészek véleményé­vel, bár alapvetően ' igaz az, hogy a kiállítás összhatása anyagánál és elrendezésénél fogva nem kelthetett egyönte­tű és meggyőző hatást. Ö két esztendeje él Egerben és tud­ja, hogy az egri csoport min­den tagja benne él a korban, azt akarja kifejezni. A csoport jelentős része tudja, hogy ma­gasrendű tartalmat csak ma­gasrendű formával, vagy for­mában lehet kifejezni. A XX. század eszméit a XX. század eszközeivel. A forma és a tar­talom összeéréshez több tü­relemre van szükség a fes­tőknél, szobrászoknál, mint az íróknál. Talán azért, mert az anyag, a kifejezési forma ne­hézkesebb. Az eddig működő zsűrik munkájáról nincs marasztaló véleménye, mert a zsűrik min­dig a felelős és megbízható felső irányítást jelentették munkájuk szempontjából. A fontos az, hogy a zsűri helyes irányítását elfogadja a cso­port, mert az fejlődése szem­pontjából elengedhetetlen. Nem szabad elharapózni an­nak a kezdeti tünetnek, hogy a csoport tagjai egymást nega­tív szándékkal kritizálják, ha­nem az a lényeges, hogy a kol­lektíva összeműködjék és meg-' teremtse a további fejlődés lehetőségeit — saját keretén belül. LÁTOGATÁSUNK a mére­tezettnél hasszabbra sikerült. Mi is elmondtuk véleményün­ket arról, amit az őszi tárla­ton láttunk. Megindokoltuk ál­láspontunkat és azt a jószán­dékunkat, hogy mi is a Heves megyei művészek fejlődését és sikereit kívánjuk, a ma szel­lemében, a - művészet mai igé­nyével. így — nem is volt nehéz megegyeznünk és jó hangulat­ban kezet' rázfii. egymással a távozáskor. (f. a.) műsora: Egerben, délután % 1 órakor; A tanítónő (Kisfaludy-bérlet, középiskolás) Este y* 8 órakor: Viktória (Madách-bérlet) 1958. december 20, szombat: 1828. Született: Korányi Frigyes orvosprofesszor (130 éve.) 1903. Meghalt: id. Ábrányi Kornél zeneszerző (55 éve). V Névnap O Ne feledjük, vasárnap: 'TAMAS hétfőn: ZÉNÓ — A MELEGEDŐ és kony­ha két éven át húzódó építését fejezték be a Ul-as számú Kő­bánya Vállalat recski kőbá- nyájában. — A MATRAVIDÉK1 Szénbányászati Tröszt meg­kapta jövő évi tervfeladatait. Az 1959-es évben a tröszt napi termelési terve 625 va­gon szén lesz. — A POROSZLÓI Béke Ter­melőszövetkezet teljes egészé­ben biztosította jószágainak abrak- és takarmányszükség­letét. Abrakból 400 mázsa ku­korica és 157 mázsa árpa áll rendelkezésre. — A SZŰCSI X-es akná­ban a gyorsvágat-hajtás leg­újabb módszereit használják a jövő gazdasági évben. — APAÁLLAT és legelőgaz­dálkodási vizsgálatot tartottak az egri járásban. A vizsgálat befejeződött és a tapasztalta­kat jegyzőkönyvben rögzítette a bizottság. — 1000 MÉTER járda épí­tését tervezik a következő évben Erdőkövesden. A jár­daépítésre összesen 44 000 fo­rintot fordítanak,- s ebből több mint hétezer forint a társadalmi munka értéke. — HUSZONHAT tagja van a poroszlói halászati termelő- szövetkezetnek. A taglétszám egy év alatt nyolccal emelke­dett. — 108 KILOGRAMM mű­trágyát használták fel ebben az évben holdanként a ter­melőszövetkezetek. Ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy átlago­san 1,5—2 mázsával maga­sabb termést takarítottak be kalászosokból. MOLNÁR JENŐ: Dalra liáí ! Ni, milyen öreg már az év: erőtlen, csoszog a sárban. Holnap deres lesz, elterül halottam csonttá váltan. Csuda világ e/.: hull az év, s nem öregszünk meg tőle, kamaszos dallal fut szivünk előre, csak előre! Micsoda bor forr! Csupa tű/, lobog az alvadt vér is. Soha nem száll el mámora: józanok leszünk mégis. Halra! Daloljunk! Dalra hát! Dobjuk fel kalapunkat! Köszöntse ének harsogó fiatal, szép korunkat! Ssahudíéri asinpud épül Gyöngyö&ön A szüreti daljátékok előadá­sainak megrendezésére a jövő esztendőben Gyöngyösön már egy új 4000 személyes szabad­téri szín padom kerül sor. A Könyves Kálmán téren épülő színpad építésére államunk ez évbem 300 ezer forint hitelt biztosított. A pénzből a vil­lanyhálózathoz szükséges anyagot és a fényberendezést már megvásárolták. Ugyan­csak a hitelből vásároltak egy 28 ezer forint értékű hang­versenyzongorát is. A teljes költségtervezet 800 ezer forint, amelyhez a városi tanács a városfejlesztési alapból jövőre 240 ezer forintot biztosít. A szabadtéri színpadhoz az ösz- szecsukható, modem, csővázas székeket a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat készíti. Megkezdték az új gyöngyösi autóbuszmegálló építósót Mint már korábban is je­lentettük hosszú huza-vona után a jövő évben megkezdő­dik Gyöngyösön az új autó- buszmegálló építése. Néhány nappal ezelőtt már meg Is kezdték a kőburkolat felsze­dését és a terep egyengetését. E munkálatok elvégzésére ez évben 430 ezer forintot fordí­tanak. A jövő év első negyed­évében kezdődik meg aztán körülbelül négy és fél, ötmil­lió forintos beruházással a buszmegálló építése. A Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium a hitelt már megsza­vazta a munkákra* Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG december 20-tól 24-ig 4, 6 és 8 órakor: Robin Hood Matiné 21-én, Va ll-kor, rendes hely árakkal: Robin Hood EGRI BRÖDY december 20-, 22-, 23-, 24-én? Fehérek és feketék GYÖNGYÖSI SZABADSÁG december 20—24-ig: Megmentettem az életem december 21-én (Matiné): Álruhában az ellenség között GYÖNGYÖSI PUSKIN december 20—22-ig: Csempészek december 23—24-ig: Kuruzslók december 21-én (Matiné): Hetet egy csapásra HATVANI VÖRÖS CSILLAG december 20—22-ig: Spanyol kertész december 23—24-ig: Emberek a havason Matiné december 2l-én: 43-ös körzet nem válaszol HATVANI KOSSUTH december 20—21-ig: Életem árán december 22—24-ig: 7* Gábor diák FÜZESABONY december 20—21-én: Svejk, a derék katona (n; rész) Matiné december 21-én: Bűvösszék PÉTERVÁSÁRA december 20—21-én: Vasvirág HEVES december 20—23-ig: Édes Anna Matiné december 21-én; Aranyantllop EGRI BÉKE december 20—22-ig: Ördögi találmány VóAAAA/ AAAAAA/^ViMAAAAAAAMAAMAAAŐAAAAAAAAAAAAVSAWAMAV/^^AAAWA\áAMAAAAVAVAA/VVW .* AAAAAAAAAAAAA AAAA.AjáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^VSAAAAAAAAA^VV^AAA> |Y1 KOIAJ DISK 13Fi (8) Smith lassan befejezte a sze­relést. kezével még egy moz­dulatot tett. felbukkant a rés­ből, egy csempével pontosan befedte a falmélyedést, majd Harwood dolgozószobájának ajtaja felé indult. Jack oldalra ugrott. A vak­sötétben még helyet sem ta­lált, ahová elbújhatott volna. Valami kemény tárgyba ütkö­zött. Felszisszent. Aztán két­szer kattant a zár és csend lett. — Micsoda história! — szisz­szent fel Jack bosszankodva. Na, öregem, beleestél az egér­fogóba! Most aztán búcsút ve­hetsz Greenehouse-tól... meg a dollároktól... Jacknek erre a gondolatra bosszankodnia kellett volna. De lelkét - ki tudja, mért? — kellemes és könnyű érzés lepte meg. Most, amikor már bizto­san tudta, hogy kipenderítik a laboratóriumból, a munkanél­küliség réme egyáltalán nem ijesztette meg. Ilyen ember volt' ő: nehezen vált meg az illúzióktól, de aztán könnyű­szerrel rájött az indokokra és világosan bebizonyította, hogy minden jóra fordul. •* Semmiség! — dörmögte a mérnök. — Jobb munkanélkü­linek lenni, mint megőrülni ebben az esztelen laborató­riumban! És ki tudja, milyen sötét dolgok történnek itt? Most egyszerre meg akarta tudni, mivel is foglalkozik Harwood professzor? Egyetlen pillantás a dolgozószobára, sok mindent elárult volna. Jack, mintha szélben lenne, gyufát gyújtott a markában. A libegő lángocska egész sor könyvszekrényt, egy díványt, egy nagy íróasztalt és egy mű­szerekkel telezsúfolt, óriási beton talapzatot rántott ki a sötétből. Jack a talapzat szélén az integrátor ismerős vázlatát meg a hozzácsatolt „rádiósisa- kot” pillantotta meg. A mérnököt most már a ha­lálfélelem sem kergethette vol­na ki ebből a szobából. Óva­tosan az integrátorhoz lopako­dott, leült egy kellemes, puha karosszékbe, feltette a sisakot és bekapcsolta a készüléket. Egy perc múlva, amikor a rádiólámpák bemelegedtek, az integrátor ernyőjén kis zöld kígyók kezdtek táncolni. Az­tán még néhány pillanat: és szétfoszlott a sötétség a szobá­ban. A mérnök megdöbbenve fi­gyelt. Minden tárgy, minden kis részlet csillogó, ezüstszürke fényben ragyogott. Semmivel össze nem hasonlítható, irre­ális és kísérteties fényben. Jack anélkül, hogy felállt vol­na helyéről, tökéletesen látott a szobában. Tekintete most az egyik könyvszekrényre esett. Igazán kevés technikai szakkönyv volt csak benne, s a könyvek gerincén: Pszichológia, Anató­mia, Kísérleti sebészet, Idegi megbetegedések — olvasta. — Vigye el az ördög! — suttogta Jack. — Talán azért készítette a rádiósisakot, hogy... Bámulatos: már a harwoodi antenna gondolata is egy se­reg más gondolatot idézett fel benne. Emlékezete tisztán vé­gigpergette az egész napot. A számítások, amelyeket azért végzett, hogy megfejtse Har­wood berendezésének titkát, sorra elfutottak előtte, egyik képlet a másikat követte, és Jack olyan élénken képzelte el őket, mintha a számításokkal teleírt oldalak újra a kezében lennének. Még a papírlapokat is látta... Itt a Whatman­papír összegyűrt csomója, reg­gel abban hozta el a reggeli­jét. A bal felső sarokban kis vajfolt. De a papír lejjebb is foltos — alján egy keresztben áthúzott képlettel... Hiba?... Igen, emlékezett Jack, a kép­let nem volt megfelelő. De in­kább azt kellett volna válasz­tania mint ezt a háromszor aláhúzott képletet... Peterson meglepően gyorsan rájött, miért nem sikerültek a számításai? Most már akár a „rádiósisak” pontos másolatát is el tudta volna készíteni. S közben arra is rájött, hogy a szerkezetet nagyon le lehet egyszerűsíteni. Ilyen meg ilyen számításokkal... Jack a zsebeiben turkált, jegyzetfüzetét kereste, de cso­dálkozva állapította meg, hogy nincs is rá szüksége. A számí­tásokat fejben végezte el, még­sem felejtett el semmit. A szükséges képletek, melyeket vagy negyedszázada tanult meg, úgy jelentek meg emlé­kezetében, akár a vetítővász­non. Jack nemcsak a képletet látta, hanem a tankönyv olda­lát is, ahová rányomtatták! A mérnöknek most egy loga­ritmustábla kellett. És a hosz- szú számoszlopok abban a pil­lanatban megjelentek előtte. Valószínűtlen dolog történt: a logaritmustáblát, a számok el­képzelhetetlen seregét fejből is el tudta ismételni! Ez a felfedezés úgy meglep­te és megijesztette, hogy kétel­kedni kezdett: nem álmodja-e, mindezt, és hogy egyáltalán, épeszű-e 1 De a klasszikus módszerrel — orrába csípve — hitelt ér­demlően sikerült megállapíta­nia, hogy álomról szó sincs. A tudat világossága pedig... Jack még sohasem gondolko­dott ilyen világosan és élesen. Emlékezete a valószínűtlenség határáig kiélesedett: gyermek­korától máig pontosan emlé­kezett mindenre. De nemcsak az emlékezete működött 'kitű­nően. Most vette csak észre, hogy a szaglása és az utóbbi időben eltompult hallása is rendkívül érzékennyé vált. Jack finom szimata megérez­te a tárgyak szagát. A helyi­ségben a korhadás. a régi könyvek, a vas, a bükkfa, az „Atom”-illatszer, a kénsav... és a cukor szaga keringett. „Miféle cukorszag ez”? — Peterson nem értette. — „Hi­szen a cukornak nincs is sza­ga”. De a furcsán ismerős és szo­katlan illat finom áradással szívódott orrába. A mérnök kinyújtotta a kezét, s ujjai egy szoros dugóval lezárt üvegbe ütődtek. Igen, itt tartották a cukrot! Jack a markába öntött né­hány csillogó kristályt és meg­nyalta. A gyermekkorából ismert édességhez azonban sok mel­lékíz járult. Jack le is tudta volna írni ezeknek a szemcsék­nek a történetét: a cukrot ju­tazsákban szállították, dohány és hering közelében, aztán réz, vagy sárgarézedényben tartot­ták. Az áruhoz hozzáért Mr. Harwood keze is — igen, Jack világosan érezte a szagát! Ez már túl volt a valószínű­ség határain. Petersont a hideg rázta. Valóban az őrület kör­nyékezte, de azért koránt­sem akart megszabadulni a „rádiósisak”-tól. Mohón vizs­gálódott, újra felfedezte a vi­lágot, amelyet azelőtt már pontosan ismert. A hangok!... Az egész he lyiség hangokkal volt tele! Jack hallotta, hogy valahol a sarokban apró bogárka má­szik; zsebóra fülsiketítőén ke­tyeg; a csukott ablakon át, vagy talán a falon keresztül gyors és súlyos lépések kopog­nak; a dzsungel rejtekében felordít egy ragadozó. És át­törve a hangok káoszát, jól hallatszik a tenger jellegzetes hullámverése... Hogy lehet ez? Hiszen a tenger majdnem negyven mérföldnyire van in­nen?! (Folytatjuk) .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents