Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-20 / 282. szám
A tagok összefogásával a beruházások megvalósításáért A földmű vessző vetkezet a falusi dolgozók összefogásának, áldozatkészségének eredményeként jött létre. A szövetkezett falusi emberek a megalakuláskor különböző terményféleségeiket adták össze, hogy meginduljon a szövetkezeti élet. A forint megjelenésével pedig pénzükkel is hozzájárultak a közös vagyon gyarapításához és így mind több szövetkezeti üzlet, fel- vásárlási raktár, italbolt és más létesítmény teremtődött meg. Természetesen erősödő államhatalmunk ehhez szintén megadott minden tőle telhető támogatást. A szövetkezeti tagok elváljék, hogy a növekvő igényeknek megfelelő szövetkezeti egységekben adhassák el terményeiket és szerezhessék be iparcikk-szükségleteiket. Ezért a szövetkezeti hálózat állandó fejlesztése, új létesítmények építése és a meglevők korszerűsítése az egyik legfontosabb feladat. Már csak azért is fontos, mert itt pénzről van szó, amit legtöbb esetben államunk és a fölművesszövetkezeti tagság teremt elő. A megye szövetkezetei ebben az évben csaknem kilencmillió forintot ruháztak be, ebből számos új létesítménnyel gazdagodtak a községek. A hevesi járásban például a földművesszövetkezeti létesítmények közül a legnagyobbat Kiskörén valósították meg. Új cukrászdát, italboltot és élelmiszer szaküzletet építettek. A szövetkezeti tagok többsége nemcsak elismeréssel szemléli a községben megépített új létesítményeket, hanem tevékenyen is kivette részét a munkából. A 750 000.— Ft értékű új létesítményhez társadalmi munkával, részjegy-jegyzéssel és még számos más módon nyújtottak segítséget a falu dolgozói. Az áldozatkészség jó példájával találkozunk Tarnaőrsön is. Ebben az évben mintegy 310 000.— Ft értékben két szak- üzletet építettek. A tagság a hétezerforintos rész jegy-jegyzés mellett ugyanannyi értékű társadalmi munkát is végzett. Járdát, hidat építettek a bejárathoz, homokot hordtak az építkezéshez. A munka ugyan már befejeződött, de a jövő évben újabb két létesítmény — cukrászda és felvásárló telep — építését tervezik. Jó néhány szövetkezet azonban nem vette igénybe a dolgozók önkéntes segítségét és távoltartja tagjait a szövetkezeti építkezésekben való beleÚj takarékszövetkezetek alakultak A mezőgazdasági termelés átszervezésével a takarékosabb gazdálkodás megvalósítása is szükséges. Ennek érdekében megyénkben egyre több községben alakulnak takarékszövetkezetek. A múlt hetekben tartotta alakuló ülését a sarudi és gyöngyöspatai takarékszövetkezet. Sarudon 120 taggal, Gyöngyöspatán pedig 95 taggal kezdte meg működését. Az alakuló üléseken a belépett dolgozó parasztság körében az a vélemény alakult ki. hogy igen nagy szerepet tölt be majd ez az új szövetkezet a falu életében. A dolgozó parasztok elhatározták, hogy megtakarított forintjaikat minden esetben elhelyezik a takarékszövetkezetben, hogy dolgozó társaikat szükség esetén tudják segíteni * termelésben. szólástól. Ilyen pl. a nagyúti földmű vessző vet kezet, ahol egy új fiókboltot létesítettek 150 ezer forint értékben. Nemcsak hogy társadalmi munkával nem járultak hozzá, hanem még a részjegy-jegyzési tervüket sem teljesítették. Teljesen az állam támogatásái'a tartanak igényt, annak ellenére, hogy a községben egyre nagyobb szerepet tölt be a földművesszövetkezet. A választott vezetőség és a hivatali apparátus sem veszi igénybe a tagság segítségét. Ugyanez volt a helyzet Tiszánánán is, ahol 75 000 forint értélvben új cukrászdát létesítettek. A község dolgozói nagy örömmel fogadták a cukrászdát, azonban a földművesszövetkezetnél részjegyet már nem jegyeztek. Sok földművesszövetkezetnél építkezni szeretnének, de csak az állam zsebéből. Úgy gondolják a földművssszövet- kezetek vezetői, hogy ez a könnyebbik megoldás a választott vezetőség, és a hivatali apparátus számára. Most ismét összeállítják az 1957. évi beruházásokat. Vajon hány szövetkezetnél kérdezték meg a vezetők, mit és miből fognak építeni? S azt, hogy ki, mivel tudja segíteni, vagy ismét csak az állam forintjaira számítanak? Ha nem kapják meg, a felelősséget persze majd a felsőbb szervekre hárítják, a korszerűtlen boltokért, a rogyadozó felvásárlási raktárakért stb. A földművesszövetkezet elsősorban a községben élő tagoké és elsődlegesen is az ő javukat szolgálja. A tagok zöme ezért nemcsak elvárja, hogy kívánságaiknak, igényeiknek megfelelő legyen a szövetkezetben minden, de mernek áldozatot is vállalni érte, mint azt már annyi sokszor fennállásuk óta bebizonyították. A választott vezetőség és a hivatali apparátus merjen jobban támaszkodni a tagság áldozatvállalásaira és azokat becsülje is meg. A/WWSA^/VWWWWWWV\^AAAAAA/WW'AAAAAAAA/VVVWW\/WV\a,aa/WW\/WWVWV^ Ezek zsebébe vándoréit a Hangya szövetkezetek pénze HAJDAN a grófok, földbirtokosok irányították a Hangya szövetkezetek munkáját. Természetes tehát, hogy a jövedelem nagyrésze az ö zsebükbe vándorolt. Jellemző az igazgatóság tagjaira, hogy grófok, bárók, föld- birtokosok „képviselték” a dolgozó parasztság érdekeit. Ilyen volt például gróf Dessewffy Emil. a Magyar Földhitel Intézet elnöke, föld- birtokos, vagy például gróf Balogh Elemér magyar királyi főtanácsos, Ivárika Oszkár császári és királyi kamarás. A dolgozó nép nyakán élöcköd- tek és a magukfajta urak érdekeit képviselték. A földművesszövetkezeti mozgalom vezetése ma a dolgozó parasztok és munkások kezében van. Ezt igazolja az a tény is. hogy a SZÖVOSZ Igazgatóságának 13 tagja közül 9 munkás. 3 dolgozó paraszt és 1 allcalmazott. ✓WWWVWVAAAAAAAA.VVV'vAA/VVVVV VVWVSAAA^\AA^A^WWWWWWVVA^AVVS/V\AAA/WWWWWWWWWSAAAi* Egy méhészeti előadás margójára Négy hónapja folyik az egri Méhészszövetkezet és a Megyei Méhész szakbizottság által szervezett előadássorozat Egerben. Az óriási érdeklődés — mely a méhészek részéről megnyilvánul az előadások iránt tanúsítja, hogy úgy az előadások tárgya, mint színvonaluk szempontjából a méhészek nagyra értékelik azokat. Az elmúlt héten igen lényeges — a termelésre is kiható kérdés megtárgyalására került sor. Az Országos Állategészségügyi Intézet méhegészség- üggyel foglalkozó munkatársa — dr. Búza László főállatorvos — tartott előadást a méh- betegségekről. Elöljáróban le kell szögezni, hogy Egerben még nem hangzott el e tárggyal kapcsolatosan ilyen jól sikerült és értékes előadás, melyet ■ egyrészt tudományos megalapozottság, másrészt minden méhész számára a teljes közérthetőség jellemzett. Az előadó három legveszélyesebb méhbetegséget tárgyalt: a költésrothadásokat, főleg a nyúlósat, a nozemát (gyomorvészt) és a nálunk még eddig ismeretlen atkakórt. A felsorolt statisztikai adatok, de a méhészek tapasztalata is bizonyítja, hogy országunkban a gyomorvész okozza a legnagyobb károkat az ösz- szes betegségek közül. Az előadó szerint az ország méhál- lamányának legalább ötven százaléká fertőzött. Kifejtette, hogy ha a betegség számára kedvező körülmények (főleg a legyengült család) létrejönnek, kifejlődik a gyomor vész és a beteg családok méztermelése elmarad. A nozemának nagy szerepe van az igen alacsony, kb. 7—9 kilogrammos országos családonkénti átlagmézhozam- nál. A gyógyszerek közül a jelenleg kapható nozemackot ajánlotta. Hangsúlyozta, hogy a teljes gyógyulás eléréséhez fontos a lépkészlet fertőtlenítése is. A legjobb védekező módszer a családok állandó erős állapotban tartása és no- zemack etetése ősszel, tavasz- szal, így a betegség kifejlődését megelőzhetjük. A hallgatóság megismerte az atkakór kifejlődését és tüneteit. Ennek azért van jelentősége, mivel a szomszédos Csehszlovákiában, Ausztriában és Jugoszláviában ez a méh- betegség nagy károkat okoz. Várható, hogy hazánkban is felüti a fejét. Az előadás kapcsán a méhészek az eddiginél" jobban megértették a méhbetegségak és a termelés közötti összefüggést, amit elsősorban az előadás után kialakult igen termékeny és élénk eszmecsere bizonyított. A hozzászólók — de kivétel nélkül minden méhész —nagy- örömmel üdvözli az állatorvosi kart, mely most bekapcsolódik a méhegészségügy megoldásának létfontosságú munkájába. Annál is inkább jelentős előrelépés ez, mert más országokban — pl. a Szovjetunióban, Romániában stb. — már régen az állatorvosok irányítják a méhbetegségek elleni küzdelmet. Eddig a Gödöllői Méhtenyésztési Osztály elismerésre méltó munkát vég-, zett ezen a téren, de a megnövekedett feladatok újabb erőket és komolyabb szervezetet kívánnak, mint amilyen az igen laza méhegészségügyi felelősi hálózat. Ezt az egészség- ügyi felelősi hálózatot az állatorvosok közvetlen felügyelete mellett eredményesebben lehet majd a jövőben felhasználni — különösen ha megszületne a kötelező méhcsalád vizsgálást elrendelő törvény, melyet az egész szervezett méhésztársadalom nagyon vár. Sztrancsik Zsigmoml méhész szaktitkár. >■ ftétor twőUiAiaí Tisztelt Tagtársak! Ilyenkor, év végén, általában minden jó gazda számvetést készít egész évi munkájáról. Körülnéz a házatáján, mit lát és mivel gyarapodott gazdasága az egész évi fáradozása eredményeként. Az eredmények persze minden udvaron mást és mást mutatnak. Vannak ügye, akik az évi 'munka befejezése után nyugodtan térhetnek pihenőre és készülhetnek a jövő évi munkára. A jól végzett munkának meglátszik a szép jövedelme. De vannak ám olyan gazdák is, akik egész évben lustálkodtak és mindig a sor végén kullogtak. Ezek a Pató Pálok, akik „Ej, ráérünk arra még” mondás hangoztatásával a munkát leginkább elhanyagolták. Nohát, most én ezekről az emberekről szeretnék maguknak egyet-mást elmondani. A mérföldkőhöz érve, én is végignéztem a földművesszövetkezetek egész évi munkájának eredményeit. Sok szépet láttam, hallottam, de azért nem takargatom el a hibákat sem. A földművesszövetkezetek egyik egész éves feladata a részjegybefizetés gyűjtése volt. Sok helyen nagyon nagy feladatnak bizonyult, amint azt majd később meglátják. Kezdetben, az év elején, friss erővel, mindenki nagy lendülettel fogott ehhez a munkához. Sajnos, sok helyen a nagy iramnak hanyatlás lett a vége. Ezen aztán úgy próbáltak segíteni egyesek, hogy egyáltalán nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ezen a téren hű követőkre talált a Pató Pál mondása az alábbi földművesszövetkezetekben, ahol az éves terveket eddig csak így tudták teljesíteni: Nagyút 24, Egerfarmos 27, Zaránk 38, Besenyőtelek 43 százalékig. Tisztelt Tagtársak! Ügy látszik, ezen földművesszövetkezetek vezetőinek és dolgozóinak nem tellett többre az erejükből. Vagy talán (uram bocsa’, nem akarok gyanúsítani) nagy volt a másirányú elfoglaltság. Talán el is feledkezhettek erről a feladatukról, no, de ezt már nem hiszem el. Magam is olvastam sokszor a felsőbb szervek felhívásait, körleveleit a részjegybefizetésröl. De mit számított itt körlevél és egyéb írás, ok csak élték a maguk megszokott, egyhangú életüket. Ügy hallottam, hogy egyes alkalmakkor még tálán fel is háborodtak azon, ki az, aki megzavarni meri. az ö nyugodt, csendes életüket? Minden hiábavaló volt — ezek a felsőbb szervek olyan akaratosak, hogy nem hagyták békén az alvókat. Néhol aztán megmozdultak, mert már unták nagyon a tétlenséget. Ezeken a helyeken, ha lassan is, amint láthatjuk, de már „jóval szebb eredményt” értek el. Erdőtelek 46, Erdökövesd 46, Sirok 48, Visonta 49, Bükkszék 50 százalékra teljesítette az éves tervét. „Szép eredményi’, csak az a baj, hogy nagyon elhomályosodnak a mégszebbek árnyékában. Lassan eltelik az év, lezárjuk a könyveket és oda kell állni a földművesszövetkezeti tagság, a falu lakosai elé, hogy számot adjunk munkánkról. Hát, kérdem, én: ezekben a földművesszövetkezetekben hogyan adnak számot azokról a munkákról, melyeket nem végeztek el? Ezekkel az eredményekkel nem nagyon lehet dicsekedni. Erről csak hallgatni lehet. A tudósításom végéhez érve, csak azt javasolhatom, hogy a jövő évben ne azt az utat válasszák, amely nem járható és ne kifogásokkal, hanem tettekkel teljesítsék a részjegybefizetési tervüket. Még most sem késő, hiszen az év még nem múlt el egészen és a hátralevő időszakban még szépíthetnek az eredményeiken. Remélem, hogy ezen még változtatnak és az újévet sokkal jobb eredményekkel várják. Addig is szövetkezeti üdvözlettel: n ■ III.» uuJJMB r —— Tíz év alatt megkétszereződött us iparcikk fogyasztón „Tíz éves a belkereskedelem” címmel érdekes statisztikai összeállítás készült a belkereskedelmi minisztériumban. A reáljövedelem jelentős növekedésének eredményeként az egy lakosra jutó fogyasztás 1949. és 1957. között 56 százalékkal, az iparcikk vásárlás pedig száz százalékkal nőtt. Az összeállítás szerint a kereskedelem hét év alatt háromszázhetvenötmillió négyzetméter pamutot és gyapjú- szövetet, húszmillió gyermekruhát, mintegy tízmillió női és férfi ruhát, 65 millió pár cipőt, egymillió rádiót, 900 ezer kerékpárt, 120 ezer családiház építéséhez elegendő téglát és cserepet, továbbá csaknem negyedmillió szoba bebútorozására elegendő- lakásbútort adott el. Az adatokból kitűnik, hogy ez a fejlődés az ipar gyorsütemű növekedésének, ezen belül is a fogyasztási cikk termelés fellendülésének köszönhető.
