Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-19 / 281. szám
M58. december 19., péntek NEPÜJSAG s A mi országunk mai vezetői mind a nép sűrűjéből emelkedtek ki, olyan emberek, akikre a nép — megismerve őket és bízva bennük — az ország sorsának irányítását bízta. Éppen olyan munkások, parasztok, értelmiségiek mint választóik, de — mivel a dolgozó emberek bizalmat szavaztak számunkra — elsők lettek az egyenlők között: országos, megyei, járási és helyi vezetők. Hogyan tudják elvégezni munkájukat legjobban a mi vezetőink? Csak úgy és csak akkor, ha mindig és mindenkor szoros kapcsolatban állnak a tömegekkel, ha a rájuk bízott feladatok végzése közben is ott élnek az emberek között, ismerik azok problémáit, gondjait, éppen úgy, mint örömeiket. Éppen ebben van a mi országvezetésünk ereje: a dolgozó néppel való szoros kapcsolatban. E gondolatot tartalmazta az a késő esti órákig tartó nagyon szívélyes és baráti légkörű beszélgetés, amely a megye két vezetője: Putnoki László elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő és Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, valamint a tarnamérai községi vezetők, tsz-tagok, egyéni gazdák között szerdán este lezajlott. Mi volt a célja ennek a beszélgetésnek? Nem több — mint Putnoki elvtárs is, Lendvai elvtárs is mondták —, hogy megkérdezzék a tarnamé- rai dolgozó emberektől is: hogyan látják ők az ország, a megye vezetését, mngvannak-e elégedve az élettel, milyen problémáik vannak, s hogyan lehetne még jobbá, szebbé tenni az életet? Még egyszer rögzítjük: nem hivatalos értekezlet, vagy gyűlés volt ez, hanem egyszerű, kötetlen, s nagyon őszinte hangú esti beszélgetés. A beszélgetés elején merüK fel az első probléma, az idős Kakuk István ötholdas egyéni gazda említette meg először: A mai tarnamérai fiatalok nagy része már nem altar a mezőgazdaságban dolgozni. Az ő egyik fia a vasútnál dolgozik, a másik pedig 25 éves korában ment el kőműves tanulónak, mert nem szereti a paraszti munkát. S amint nem sok idő alatt kiderült: a probléma valóban fennáll a faluban. A beszélgetés során e téma visszavisszatérő motívumként élt. Mi a véleménye a falunak, miért mennek el a fiatalok? — vetődött fel a kérdés. Az elhangzott válaszokat így lehetne talán összegezni: A mai fiatalok nem akarnak már olyan körülmények között élni és dolgozni, mint szüleik, bár azok élete a felszabadulás előtti sorshoz mérten óriási változásokon ment át. Idegenkednek a kora hajnaltól késő estig tartó nehéz munkától, inkább mennek az iparba, inkább szakmát „tanulnak, ahol ledolgozzák a nyolcórás munkaidőt, azután szabadok — s megkeresik azt a pénzt, de inkább többet, mint szüleik kis parcell ián. Volt a beszélgetésen részvevők között, aki odáig elment: a mai fiatalok a faluban a paraszti élet körülményei közt születtek ugyan, de már nem születtek erre a paraszti életre. Elvégzik a nyolc osztályt, egyik-másik a gimnáziumot is — azután úgy elmennek a faluból, hogy csak ünnepnapokon járnak haza. A fiatalok újat-kereeése ez — talán így lehetne összefoglalni a problémát. Ahogy szüleik, a hajdani cselédek, napszámosok, adóval nyomorgatott kisparasztok nem volnának hajlandók a régi világban élni, — talán merésznek tűnik a párhuzam —■' a mai fiatalok sem akarnak a mai kisparaszti élet keretei között megmaradni. Pedig ez az élet a csillagok magasságában van a múlthoz képest. Az iskolában kombájnokról, zetorokról, korszerű mezőgazdálkodásról tanulnak — otthon pedig a kapát, kaszát látják. Még könnyebben, korszerűbb körülmények között élni: ez a vágyuk, s ha ezt n faluban nem találják meg, Baráti beszélgetés — érthetően — elmennek megkeresni. És van is rá lehetőségük ebben az országban. Hogyan lehetne korszerű mezőgazdálkodási viszonyokat teremteni a faluban, Tarnamé- rán is? — vetődött fel a kérdés. A kis gazdaságokban is — amennyire lehet — már gépekkel végzik a legnehezebb földmunkákat, de már ez is kevésnek bizonyul lassan. Merre van hát a korszerűsödés útja? A kombájnok, zetorok, a többi nagy gépek, a könnyebb munka és nagyobb termés- eredmények világa? A termelőszövetkezeti gazdaságokban, a nagyüzemi mezőgazdálkodásban. A beszélgetésen részvevő egyéni gazdák maguk is látják ezt, el is ismerik, de jó részük még tartózkodik attól, hogy a felismerés után még egy lépést tegyen... A beszélgetés mintha csendesebbé vált volna egy percre, amikor ez a következtetés elhangzott, hogy azután újabb téma felmerülésekor újra tovább folyjék a régi mederben. Az új téma: a termelés. A helybeli termelőszövetkezetnek búzából 10.75 mázsás volt hol- dankénti átlagtermése, az egyéni gazdáké pedig 7,8 mázsás. Szó esett arról is, hogy volt a faluban néhány gazda, aki az átlagnál magasan többet termelt, egy-egy holdon elérte a 20 mázsán felüli eredményt is. Persze a termelőszövetkezetnek is volt olyan négyholdas területe, ahol a termés —■ Székács-féle búzából — 21 mázsás volt holdanként. Az egy mázsa búzára eső termelési költség a tsz-eknél alacsonyabb volt, mint amennyibe az egyéni gazdáknak átlagosan került. Ugyanígy a kukoricánál is. Hogyan lehet a jövőben olcsóbban, s többet termelni? — vetette fel a kérdést Putnoki és Lendvai elvtórs. A több és olcsóbb termékre az országnak szüksége van ahhoz, hogy az életszínvonalat emelni lehessen. Az országos átlagtermés búzából nem egészen 8 mázsás most, de hogy előbbre tudjunk menni 12—14 mázsát kell elérni, méghozzá igen rövid idő alatt. De nemcsak búzából kell termés növekedést elérni, hanem mindenféle mezőgazdasági termelvényből. Ezt kívánják meg belső szükségleteink és külkereskedelmi szempontjaink is. Hogyan lehet ezt a növekedést elérni? Milyen választ adtak erre a beszélgetésen részvevők? Ök mindent megtesznek azért, hogy többet termeljenek, van is rá kedvük, mert a kormány mostani politikája igazán kedvükre való. Van műtrágya, vannak gépek, s minden amit használni lehet. Amíg egy hold föld szántás-vetés-boro- nálása lóval háromszáz forintba kerül, addig a gépállomás azt — nagyon fölösen számítva 170—180 forintért elvégzi. Ez olcsóbb is, jobb is. És az aratás-cséplés? A szövetkezetnél, ahol nagy tábla van és a kombájnt tudják alkalmazni, egy hold termés learatása és elcséplése olyan 90 forint értékű összegbe kerül. Egyénileg ezért a pénzért senki sem végzi el ilyen olcsón ezt a munkát. Ráadásul nem is olyan gyorsan, hiszen a kombájn nem egy holdat végez el egy nap alatt. És hányszor törik, hullik a búza az egyéni parcellán, amíg a lábáról a keresz- taléscn, a hordáson, az aszta- goláson keresztül a cséplésig jut, mennyi szem vesztesége t jelent ez. A kombájn jelenti ezen a területen az olcsóbb termelést tehát. S újra csak oda ért a beszélgetés: olcsón és sokat termelni igazán csak nagyüzemben lehet. Korszerű körülmények között, ahol mind kevesebb kézierőre, de annál nagyobb tudásra van szükség. Mit mondtak erre a beszélgetésen részvevők? Nincs vita afelől, hogy a közös gazdálkodás jó, de amíg megfelelő vonzó példát nem látnak maguk előtt, addig ők nem... Lendvai elvtárs tette fel a kérdést: — Ha a termelőszövetkezet olyan életet tudna biztosítani mindenkinek, mint amilyen most van — nem beszélve arról, hogy jobbat is biztosíthat — belépnének-e? — Akkor bizony gondolkodnánk rajta....— hangzott egyfelől a válasz. — Akkor ott volnánk mi is ... — hangzott másfelől. Egy másik kérdés: mi a véleménye az embereknek itt a helybeli szövetkezetről? A válaszok lassan indulnak meg, de azokból az derül ki: a falubeli egyéni gazdák figyelik a tsz életét és munkáját. Volt aki azt mondta: amióta Mezei Barnabás az elnök, nemrég óta, jobban megy a munka. Más: több egyetértés kellene a közösségbe... Megint más: jobban meg kellene becsülni a közös szerzeményt... Újra más: ha még erősebb lenne a vezetés, jobb lenne a gazdálkodás is... Nos, ha ilyen észrevételek vannak, bizonyára azon is gondolkodtak az itteniek, hogyan csinálnák ők, ha tsz-ben dolgoznának. Valóban gondolkodtak is ezen s tudják. Akkor miért nem alakítanak maguk, maguk között egy új szövetkezetét? Ez még olyan nagy kérdés, amin gondolkodni kell, amit nem lehet eldönteni rövid idő alatt..« Putnoki elvtárs mondta: Nem is azért jöttünk, hogy holnap itt szövetkezet alakuljon. Hogy az itteni gazdák mikor lépnek rá a közös útra, azt maguknak kell eldönteni- ök. Akkor, amikor a jó példák nyomán meggyőződtek a nagyüzem fölényéről, előnyeiről, s önként lépnek rá erre az útra. De azért gondolkodni kell, közösen meg kell beszélni — azért is jöttünk ide —, hogy mi legyen a jövő. A mezőgazdálkodás világszerte a több termést adó nagyüzem felé halad. Nyugaton a tönkretett kis gazdák földjeinek összevásárlásával. Nálunk a dolgozó parasztok Önkéntes összefogása útján. Mert nekünk is több, olcsóbb termékekre van szükségünk a mező- gazdaságból. A szocializmus úgy nem sokáig lehet, hogy egyik oldalon ott van az egységes szocialista ipar, s emellett a szétszórt mezőgazdaság... Az idő múlik, s gondolkozni kell e kettőség megoldásán... A baráti beszélgetés a késői órákban ért véget. Tapasztalatok és egymás problémáinak megismerése szempontjából is nagyon hasznos volt mindazok számára, akik részt vettek rajta, mind pedig megyei vezetőink számára. Dér Ferenc Minőségi állattenyésztés Termelőszövetkezeteinkben ebben az esztendőben erősen megnövekedett az állatállomány. 1958. végére elértük, hogy 100 katasztrális holdra 19,2 darab számosállat jut. Részben ennek is köszönhető, hogy a termelőszövetkezetek két százalékkal túlteljesítették a trágyázási tervet, a szántó- területnek 22 százalékát istállótrágyázták. Nemcsak a mennyiség növekedett, hanem javult az állat- tenyésztés minősége is. Év végére például a termelőszövetkezetekben elérjük a 2400 literes évi tejhozamot. Igen nagymértékben javult a juhtenyésztés minősége is, a nyírási átlag darabonként 20 dekával emelkedett. Még hosszú éveken át szükség van a kisiparosok munkájára Az utóbbi évek, — de különösen az ellenforradalom óta eltelt két év tényekkel bizonyította, hogy a párt és a kormány megbecsüli a kisiparosság munkáját. A KIOSZ javaslatára visz- szavonták azokat a rendeleteket, melyek sértették a becsületesen dolgozó kisiparosokat. A KIOSZ küldöttgyűlésén hat kisiparos kapott kormánykitüntetést, 33-an, köztük egy Heves megyei kisiparos kapta meg „A könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést. Balatonfüreden gyógyüdülőt építenek a kisiparosok számára, s a kiöregedett kisiparoso'x szociális otthonának is rövidesen lerakják alapjait. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a párt és a kormány társadalmunk egyenrangú tagjainak tartja a kisiparosokat. Erre vall az is, hogy a tanácsokban az országgyűlési képviselők között is megtalálhatjuk a kisiparosok küldötteit. Megbecsülik a kisiparosokat ebben az országban, mert szükség van most is munkájukra, s ahogy Kádár elvtárs mondta angyalföldi beszédében: „még hosszú éveken át szükség van a kisiparosok munkájára“. Ez a megbecsülés azoknak az iparcikkeknek is szól, melyek bel- és külföldön egyaránt a magyar kisiparosok arany-kezét dicsérik, melyek a brüsszeli világkiállításon, a nemzetközi vásárokon öregbítették hazánk iparosainak jó hírnevét. Becsülik munkájukat, mert a kisipari szövetkezetek még nem tudják ellátni a lakosság javítási munkáit, s az ország területén dolgozó 120 ezer kisiparos nélkül nehéz volna a városi és falusi lakosság szükségleteit kielégíteni. Hiba azonban, hogy a kisiparosság nagy része a városokban dolgozik, vidéken, a falvakban pedig csökken az iparosság száma. Ezen a visz- szás helyzeten úgy próbálnak most segíteni, hogy .a falura költöző kisiparosoknak lakást és műhelyt biztosítanak, több anyagot kapnak, s adókedvezménnyel igyekeznek éleszteni, fejleszteni a falusi kisipart. Ez remélhetőleg javítja a falvakban dolgozó kisiparosok helyzetét, melynek javításához hozzájárul az is, hogy a KIOSZ harmádik országos küldöttgyűlésén újabb bizonyítékot kaptak a kisiparosok arra, hogy munkájukat továbbra is zavartalanul és sokkal nagyobb kedvezményekkel végezhetik, mint eddig. NagyJó- zsefné könnyűipari miniszter szavai is biztosítékként szolgálnak erre: „Nyugodt és biztos életet akarunk biztosítani minden olyan kisiparos számára, aki nem tér le a becsület útjáról“ — mondotta a küldöttgyűlésen és. a beszéde után felcsattanó taps azt jelentette, a kisiparosok bíznak a párt és. a kormány ígéretében, mely biztos jövőt biztosít számukra. Játszóteret kapnak a boldogi gyermekek A gyermekek örömére a boldo'gi községi tanács elhatározta, hogy a jövő évben megkezdik egy gyermekjátszótér építését. A játszóteret hintával, körforgóval, homokozóval és még sok más gyermekszórakoztatóval szerelik fél; A munkákra 50 ezer forintot biztosítottak. A járdák javítását sem hagyták ki a jövő évi költségtervezetből. Ezekre a munkákra 82 600 forintot biztosítottak. Evrégi helyzetkép a Mátra vidéki Fémművekről Mennyit ér ez az újítás? A főmérnök szerint — az előkalkuláció évi félmilliós megtakarítást mutat, s ebből a három újító 35 ezer forint újítási díjban részesül. Ebből akár autóra is tehetnek félre, hiszen úgy illik, hogy ilyen kiváló újítók „ösz- szeverhessenek” egy autóra való pénzt egy-két év alatt. Virsinger Sándor már kért is autóvásárlási engedélyt, s nem is ő az első, Czakó József műszaki osztályvezető, ifj. Reményije József technikus már autótulajdonosok, s igen sokan kacérkodnak azzal a gondolatai, hogy a motorkerékpárról autóra „nyergei jenek” át, s megérjük rövidesen, hogy kerékpár-megőrző helyett autógarázst kell majd építeni a Fémművek dolgozóinak. Tessék átcímezni a fohászokat Jebelóczki Gyula, az üzem párttitkára, a gyárból jövet ci- pőkrémes dobozt tartogat a kezében, s szakértő szemmel vizsgálgatja, milyenre sikerültek az első darabok. Mert péntek óta ezt az új gyártmányt is itt állítják elő a Mát- ravidéki Fémművekben. Az első 5000 darabot sikerrel gyártották és hétfő óta már folyamatosan termeli a gyár ezt az új iparcikket, január 1-től pedig mind a két gépsor ontja majd a cipőkrémes dobozokat, melyből két-három millió hagyja el a gyárat havonként. Örülnek is, meg panaszkodnak is az új gyártmányra, örülnek azért, miért jó néhány munkást foglalkoztathatnak vele, de szidják is, mert nagyon háládatlan, sokat kell előállítani belőle, hogy egy forintot kapjon ért-- a gyár. Nem kérték ugyan a Fémművekben, de közöljük az olvasókkal, hogy a Fémdoboz és Tubusművekhez intézett fohászokat a ki nem nyíló cipőkrémes dobozok miatt címezzék át a Mátravidéki Fémművekhez, mert ezután már csak itt állítják elő a cipőkrémes dobozokat, tehát minden fohász őket illeti. Remélhetőleg minél kevesebb lesz belőle. Tavaly majd elvitte a nyereséget — az idén jutalmat hozott Sok szó érte már a Fémművek házatáját a bizonylati fegyelem lazasága miatt. Tavaly, a nyereség egy része is ráment erre a hanyagságra, s akkor megfogadták, hogy változtatnak a helyzeten. A fogadalmuk úgy látszik nem volt hiábavaló. mert az iparigazgatóság értékelése szerint a bizonylati fegyelem megszilárdításában elsők közé tartozik már a Fémművek és ezért 8000 forint jutalom üti a markukat. Ezt a 8000 forintot, mire e sorok megjelennek, már ki is osztották a bizonylati fegyelem megszilárdításában kitűnt adminisztratív dolgozók, diszpécserek, üzemvezetők, mázsások között. ★ Újításból — autó A főmérnök asztalán jóváhagyásra váró újítások között egy igen értékes ötlet is ta-. lálható. Három kiváló újító munkáját dicséri: Bállá József technológusét, Virsinger Sándor szerkesztőét és Kovács András üzemvezetőét, akik a motorkerékpárlánc görgőjének újfajta előállítását dolgozták ki, s folyamatban van a hüvelygyártás új technológiájának kidolgozása is. A pártoktatás viszont gyengébben indnlt a vártnál Mikor beszélgetés közben a pártoktatásra terelődött a szó, a válaszokból kiderült, nincsenek megelégedve az eredménnyel, igaz 120-an jelentkeztek a két időszerű tanfolyamra, a marxizmus—len inizmus és a gazdasági kérdések tanfolyamára, de az első foglalkozáson csak 60 százaléka jelent meg a jelentkezőknek. Jebelóczki Gyula párttitkár azt ismerteti, milyen intézkedéseket tettek. — A kommunisták már vizsgálják az okát a lemorzsolódásnak, s minden részvevővel beszélnek, hogy a következő foglalkozáson — ha nem is teljes létszámmal, de sokkal többen jelenjenek meg a pártoktatás részvevői között, mint az elsőn. Meglepetés — melyet elárulunk — December az ünnepek hónapja, sok dolgot ad a szak- szervezetnek — magyarázza Osztafin Andor, ü. b.-elnök. Miután az „idősebb” korosztálynak 4000 forint szociális segélyt osztottak ki a hónap elején, többek között Kiss Jó- zsefnének, Csík Györgynek, Bondor Imrénének, Oláh Ru- dolfnénak s miután így enyhítették az arra rászorulók anyagi gondjait, most karácsonyra készítenek elő meglepetést a gyerekeknek. (Elnézést az árul- kodásért.) A szakszervezet üdvöskéjétől, E gyüd Lídiától megtudtuk, hogy minden 13. éven aluli gyermeknek adnak ajándékot karácsonyra, s a napokban már meg is veszik a vállalattal közösen, s remélhetőleg nagy örömet szereznek vele a gyári dolgozók gyermekeinek. S EZEKBEN a napokban már egyre inkább tapasztalható az új év várása. Az új évé, amely már az első hónapjaiban sok kellemes meglepetést ígér, igen sokan számítanak ez év második felében végzett jó munkájuk után kiváló dolgozó jelvényre, oklevélre, — no és a nyereségrészesedésre. Érthető ez az új év várás, mert bár ez az év is sok jót hozott, kinek autót, kinek családi házat, biztos megélhetést — de az ember többre vágyik, s ez alól nem kivételek a Fémművek munkásai sem. S ezeknek a jogos reményeknek magalapozásán fáradoznak most az év utolsó napjaiban igyekvő nagy akarással. Kovács Endre I EBBEN I a Mátra nyúlványai közé ékelt gyárban a I I szokásos napi gondok foglalkoztatják az embereket, most az év vége előtt néhány héttel. Arról tanakodnak, vajon sikerül-e mégis teljesíteni a tervet, bepótolni azt a lemaradást, a melyet a selejtes anyag okozott, ki kapja az iparigazgatóság jutalmát, hogyan halad az új gyártmány. A szakszervezetnél az ünnepek előkészítésén dolgoznak, a pártszervezet az oktatási munkát tekinti legfontosabb feladatának ezekben a napokban. Az élet úgy látszik, a szokott medrében zajlik a gyárban, ez az egyhangú hétköznapiság azonban csak látszólagos, mert ebben a mindennapi egyhangúságban is történnek érdekes események, amelyekből egy csokorra valót itt közreadunk.
