Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-04 / 268. szám

1938. december 4., csütörtök NEPÜJSAG 3 Korlátlan lehetőségek Napjainkban gyakran hallani ilyenfajta beszélgetéseket vonaton, az utcán, vagy a munkahelyen: — Na és mi lesz a fiából, milyen szakmát választ, mihez van kedve? A megkérdezett ilyenkor gondolkodik egy kicsit, majd elhangzik a válasz. — Annak taníttatom, amihez kedve, te­hetsége lesz. Van lehetőség most mindenre, a fiatalok előtt áll a világ. Az apák, édesanyák nem a múlt rendszer alatti élet Kilátástalanságával beszélnek gyer­mekük további életéről és nem a nyomor ké­pe áll az ifjú életkezdők előtt. Mennyire to­vatűnt az állástalan diplomások, a jogot vég­zett hólapátoló emberek kora. A mai lapok hirdetései műszaki vezetőket, szaitmunkéso- kat, segédmunkásokat hívtak állásokba. A szocialista országok általános jellem­vonása, hogy az ifjúság számára az érvénye­sülés korlátlan lehetőségeit biztosítják. Ezt a tanulás és a munka széles skálájával lehet ■— bizonyítani. Az ifjúság előtt álló korlátlan lehetősé­gek tárgyalását kezdeni lehet a tanulás út­ján való érvényesülés lehetőségeivel. Az egyetemek, a főiskolák statisztikája bizonyít­ja hogy a tudás várát legnagyobbrészt az egyszerű, dolgozó emberek fiai foglalták el és az érvényesülési lehetőségek számukra a leggazd agabbak. Nézzünk néhány számadatot a fiatalok ta­nulás útján való érvényesülésének a példá- zására. Tavaly 1 260 000-en tanultak az álta­lános iskolákban, százezren végezték el a nyolcadik osztályt, s ezek közül 75 ezren to­vábbtanultak. Az egyetemi tanulók száma pedig az 1938-as 11700-ról 1957-ben 33 ezer­re emelkedett. S ami a döntő: amíg 1938-ban a középiskolákban 4 százalék és az egyete­meken 3,5 százalék volt a munkás és pa­rasztszármazású tanulók száma, addig 1958- ra ez a szám a középiskolákban 59,7 száza­lékra, az egyetemeken 57 3 százalékra emel­kedett. Példázhatja-e a mai helyzetet ezeknél a számoknál más jobban? Példázza-e más szebben ezeknél a számoknál a munkás és paraszt szülők gyermekeinek az élretörését az előttük álló lehetőségeket. Mert ha lehet valahol beszelni, akkor nálunk igazán lehet arról szólni, hogy kimondottan korlátlan lehetőségek állnak a fiatalság előtt Az állam megad minden lehe­tőséget a szülőknek, hogy iskoláztassa gyer­mekeit, nincs tehát anyagi gond és a gyer­mek akarata, tehetsége dönti el, hogy mivé lesz. Ha a tanuláshoz van hajlama az értel­miségi pályán köthet ki. ha az ipar, a gép vonzza, akkor sem akadályozza semmi a szakma elsajátításában. Nem lehet azonban mindenki orvos vagy mérnök — ez tudott dolog és a korlátlan lehető-- 'ségeket nem is kimondottan a pályák közti választás szabadságaként kell értelmezni. Az egyes tanszékeken, az egyetemi szakokon a követelményeknek, a szükségnek megfelelő számú, a legtehetségesebbekből kikerült diá­kok vannak, s a többi, a nagv többség más életcélt kell, hogy válasszon. Éppen ez a lé­nyeg, hogy a mai rendszerben a traktorista, vagy az agronómus hivatása éppen olyan megbecsült, mint az élet más területén dol­gozó ember munkája. A fiatalok előtt álló korlátlan lehetőségek a pályaválasztás szabadságán kívül az egyes szakmák korlátlan lehetőségei is megnyílnak. A vasas, faiparos, vagy az építő szakmát vá­lasztó fiatalemberek lehetnek művelői, de lehetnek mesterei is szakmájuknak. Mert van közepestudású, képzettségű esztergályos és van országoshírű ,,fémgyalus“ is, aki az újí­tásaival, munkamódszerének korszerűsítésé­vel forradalmasította szakmáját. Emlékezhe­tünk még az elmúlt évek Gazda Gézájára, Loy Árpádjára, Pióker Ignácára, akik a szov­jet technika kimeríthetetlen tapasztalatait át­véve országos eredményeket értek el, vagy a takarékosság, vagy a munkateljesítmény nö­velése terén. Aki törekszik, halad, aki nem, az elma­rad, — ez az életnek, a szabálya, de mai ér­telembe vett. törvénye. Nem a másokat le- tipró, minden eszközt felhasználó ember tö­rekvésére kell gondolni, hanem az egyéni tu­dás, akarat, becsületesség koronázta haladás­ra. Az . a fiatalember, aki tehetséget érzett pél­dául az esztergályos szakma iránt, korlátlan mértékben fejlesztheti szakképzettségét, ha van benne akarat. A szakkönyvek, a szakkö­rök, a tanfolyamok — s korábban: az isko­lákban bevezetett politechnikai oktatás — mind-mind megannyi formái a fiatalok kép­zettségét növelő eszközöknek. Külön érdemes szólni a nők előtt álló le­hetőségekről. Tudott dolog, hogy a múlt rendszer nem ismerte el a nők egyenjogú­ságát, s erre csak a népi demokrácia, a nép­uralom létrejötte után került sor. Éppen az elmúlt héten — november 26-án ünnepelte az ország a nők egyenjogosultságának 10. éves törvénybeiktatását. Az elmúlt 10 esz­tendő fényes bizonyítéka volt. hogy az or­szágban a lányok, asszonyok egyenrangú em­berként élnek és dolgoznak. A közélet ki- sebb-nagyobb vezetőhelvein a gazdasági és politikai élet irányításában egyaránt megta­lálni őket. Az egyetemi tanulók 23.5 száza­léka is nő és ez a szám egyre növekszik. Nem elfelejtendő, hogy az élet, a jövő. csak a becsületes utat járó fiatalok számára sokat ígérő. A munka könnyebb oldalát ke­reső, a mának élő, a könnyű pénz után ku­tató fiataloK ma is lejtőre juthatnak. Bár a társadalom nagyon vigyáz nrnden emberre, hogy elkerülje ezt az utat. s ha mégis erre jutott, a nevelőintézkedések sora. a humaniz­mus kíséri a mest°vedt ember jó útra való térítését. A társadalom megbocsátja annak, aki egyszer tévedett, s bízik javulásában, bízik igaz emberré válásában. A fiatalok előtt és á1 tálában az emberek előtt álló, a nyngáti—keleti országokban ta­pasztalható lehetőségek vizsgálatakor a mér­ce, a szocialista országok javára billen. Ez a különbség, pedig annál nagyobb és mélyebb lesz, ahogy haladunk a szocializmus építésé­velj Tóth Józse£ Jól jövedelmez a méhészet Áz ivádi Dózsa Termelőszö­vetkezet már hosszabb idő óta foglalkozik méhészettel. Jelen­leg 60 család méhe van a ter­melőszövetkezetnek. Annak el­lenére, hogy vidékükön az el­múlt év méhészeti szempont­ból kedvezőtlennek mondható, mégis 6 mázsa mézet pergettek és tovább szaporították a csa­ládok számát is. Az ivádi pél­dát legutóbb a parádi termelő- szövetkezetben is követték és már ott is foglalkozik a tag­ság méhészettel. Befejezés élői! a recski híd iavítása Hónapokkal ezelőtt balesetet okozott az elkorhadt gerendáid recski vasúti híd leszakadt gyalogjárdája. A Nagy Kő alatti Tama hídon tárnak ke­resztül az ércbánya dolgozói is, ezért a megiavítása már idő­szerű volt. A munka nagy ré­szét már elvégezték. Éljen a mogyoró A Heves megyei Kisipari Szövetkezet választmánya ülést tart Egerben A kisiparosság érdekképvi­seleti szerve összehívja decem­ber 5-ére a megyei választ" mány tagjait. A Szakszervezeti Székház kis tanácstermében megrendezendő választmányi ülésen megtárgyalják a leg­sürgősebb tennivalókat Heves megye kisipari szövetkezetei­ben. Olvasom az újságban, hogy banán érkezett és füge is kapható... Járom a pesti ut­cát, a orromba simul a sült­gesztenye pompás illata és rámmosolyog az amerikai mogyoró halma az üzletek kirakatából. Ó, gyermekko­rom vágyálma, potom 4 fo­rintért kapok belőled tíz de­kát és tíz deka mogyoró az nemcsak csemege, de tíz de­ka gyermekkor is. Veszek tíz dekát... ha ka­pok. Nem veszek egy dekát se, mert Heves megyében, Eger ben nem kapok. Csak ígéretet kapok a ke~ reskedelem szerveitől, igaz, hogy nem tíz dekát, igaz, hogy annyit, amennyit aka­rok. Dehát kereskedő bácsik, én nekem nem kell a nagyon sok ígéret, nekem csak tíz deka amerikai mogyoró kell, amit versenyt ropogtathatnék fiammal, feleségem legna­gyobb boldogságára. Le üz ígéretekkel, éljen a mogyoró! (gy... ó) Munka nélkül nincs szén, és nincs kereset Miért alacsony a teljesítmény a szarvaskői szénbányában ? „Minden kezdet nehéz” — ezzel a közmondással takaróz­va akarják magyarázni telje­sítményüket, a 60 százalékot, a szarvaskői szénbányánál. Igaz, kezdeti nehézségek valóban akadtak, mert november 1-ig a legfontosabb gépeket sem tudták üzembe állítani, áram­hiány miatt. Az energiát szol­gáltató vezetéket azonban no­vember 1-én bekötötték, de a teljesítményben mégsem tör­tént jelentősebb változás, ha­csak az nem, hogy most már az elektromos áram költsége is emeli a szén önköltségét. A havi tervét még sohasem tudta teljesíteni a szarvaskői bánya, s ezzel 10 hónap alatt 400 vagonnyi szénadósságot gyűjtött össze, melyből az egercsehi bányászoknak sike­rült 300 vagonnyit törleszteni. De még mindig jelentős a le­maradás, s az a veszély fe­nyegeti Egercsehi több ezernyi bányászát, ha év végéig nem pótolják a szarvaskőiek lema­radását, nem oszthatnak nye­reségrészesedést, ez pedig nagy szó, mert a pénz már nagyjából együtt is van a nye­reségrészesedésre, de ha a bá­nya nem teljesíti tervét, nem lehet kifizetni. Miből van tehát ez a nagy lemaradás, mely ilyen komoly következménnyel lehet a két bánya dolgozóira? Antal József bányamester és Vince István aknász szerint a lemaradás oka a következő. — Már az is helytelen volt, hogy olyan bányára adták meg a tervet, mely még csak most van kibontakozóban. A kilenc vágatból ötben meddőt termelnek és csak négyből jön tessék-lássék módjára a szén. A lejtős aknában ömlik a víz, nem is tudunk remény­kedni, hogy mikor sikerül szén­re lyukasztani Bertók Sándo­roknak. így panaszkodnak a vezetők a geológiai viszonyokra, a régi térképek hibáit emlegetik, ám a Tröszt vezetőségének négy­tagú csoportja, a bánya mun­kahelyeit vizsgálgatva, arra a következtetésre jutott, hogy a Tröszt bányaüzemei közül Szarvaskőben legjobbak a munkaviszonyok. A lemaradás oka tehát nem ebben keresendő. Ezek az ap­ró tényezők ugyan mind hoz- járárulnak a többszáz vagon­nyi lemaradáshoz, de nem döntő okai. A lemaradás a szarvaskői bányászokon, az embereken múlikj akiknek jórésze kevés lelkesedéssel, szaktudással vég­zi munkáját. A bánya vezetőitől nyert ér­tesülésünk, s a bányában tett látogatás tapasztalata szerint nem a geológiai viszonyokon, hanem az embereken múlik, tudja-e teljesíteni tervét a szarvaskői .bánya, s hogy mennyit tudnak bepótolni az évközben szerzett adósságból. A kettes letörésben, ahová bányajárás közben jutottunk, két hányás# készítette elő ácsoláshoz a talpat. A beszél­getés itt is panasszal kezdő­dik. — Nagyon kevés a pénz, pe­dig dolgozunk, dolgozgatunk — így mondják, s inkább az utób­bi az igaz. Nem sokat törőd­nek azzal, hogy a szakmány- bérért mennyi munkát kell el­végezniük, azt sem tudják, mennyiért dolgoznak, így nem is hajtják nagyon magukat. Ez a szellem nem hat serken­tőleg a többi bányászra sem. de az sem. hogy az egyik bá­nyász kijelentette, csak azért jár ide dolgozni, hogy a borra­valót megkeresse. S ilyen „lelkesedés” és „munkafegyelem” mellett egé­szen újszerű munkamegosztás kezd kialakulni a szarvaskői bányában. A délutános parti beácsol, lerobbantja a szenet, s ezzel befejezettnek tekinti a műsza­kot. Az éjszakások kiszenei­nek, de a talpat már otthagy­ják, holott sokkal több mun­kát végezhetnének el. A bérek azért alacsonyak, mert egyrészt rendkívül ala­csony a teljesítmény, másrészt egymástól várják az emberek a munka elvégzését. Ha úgy gondolják, hogy kitermelték | azt a mennyiséget, amit ők akartak, valahogy kihúzzák még a hátralevő időt, s nyu­godt lelkiismerettel hazaindul­nak. A hiányzás! napló adatai sem tanúskodnak valami nagy munkakedvről. A hiányzások miatt is jó néhány vagon szén­adósság származott. Az embe­rek indokkal és indokolatla­nul maradnak el a munkából. A lemaradás másik fontos té­nyezője, hogy nincs elég szak­képzett bányász Szarvaskő­ben. Több olyan vájár kellene, mint Ipacs Rezső és Kormos m. Béla, akiket alig győznek üres csillékkel. Pedig ezen a hibán is lehetne segíteni, hi­szen a külszíni munkások kö­zött többen vannak, akik sze­retnének a bányában dolgoz­ni, köztük Szr'-ó József is, aki már 5 éve vájár. De Egercsehi- ből is szívesen eljönne Barta Dénes csapata, akik cokat te­hetnének azért, hogy a szarvaskői bányászok sokkal lélkesebben, lelkiismereteseb­ben dolgozzanak. A hiba az, hogy Szarvaskő kicsit odább esik Csehitől, és a bánya ve­zetői nem fordítanak elég gon­dot az ott uralkodó tarthatat­lan állapot megszüntetésére. Pedig a lanyha munka, az ala­csony teljesítmény megszün­tetése egyik döntő tényezője lehet az Egercsehi jó vájárok, kommunista bányászok áttele­pítése, akik fel tudnák élesz­teni a lelkiismeret és a lelkese­dés szunnyadozó tüzét a szarvaskői bányászokban. Egészen biztos, hogy az Egercsehi bányák vezetői jól ismerik a szarvaskői helyzetet, éppen ezért a másfélezemyi bányász érdekében sürgősen intézkednek, hogy év végéig még be tudiák pótolni a 1 "ma­radást, mert a bányászok vár­ják a nyereségrészesedést. — Eger és környéke pedig várja a szarvaskői szenet. S ahol ennyi ember érdeke forög koc­kán, ott egy nap halasztásért is kór. Kovács János SZÁNTÓ IMRE: A Habsburg-segítség szerepe Eger vár 1552-es védelmében in. Mivel Dobó a királyi segít­ségre nemigen számíthatott, maga kezdett a várőrség szapo­rításáról gondoskodni. Foga­dott 88 gyalogost (drabantot), a várnak vidékén lakó lovag­tiszttartói közül tizet behívott a várba szolgálatra, kik össze­sen 46 lovassal vonultak be. A püspökség jószágairól 110 jó puskás paraszt jött be, majd Pethő és Zolthay 40—40 lo­vassal, Bornemissza 250 gyalo­gossal érkezett. A sebesültek ellátására bejött négy borbély­mester kilenc segéddel, továb­bá három lakatos, négy ko­vács, öt kerékgyártó és ács, ki­lenc molnár, 14 sütőasszony és újabb 34 paraszt. Jöttek — ha kis számban is — a főurak, megyék és a királyi városok csapatai. A király megígérte ugyan, hogy személyesen akar egész erejével szembeszállni a tö­rökkel, de távol maradt az or­szágtól, így elmaradt a nem­zeti felkelés és elmaradtak a meff’-i hadak is. Mégsem hiá­nyoztak, akik önként vállal­koztak a veszélyre és bevonul­tak a várba, a mar.dék ma­gyar haza megvédésére. „Meg­értették ugyanis, hogy ha az elvesz, nem lesz más hely, ahol megvessék lábukat és a meg, maradt hazát megmenthessék.’1 (Forgách Ferenc). Az egri vár­védők egész létszáma, a mun­kások, asszonyok és a vár tiszti személyzetével mjnteev kétozer főre tehető. A szükséges lét­számnak csak kis töredékét biztosította a király Eger vé­delmére. Bár Eger várát sor­sára hagyta Ferdinánd, saját tulaidonosa, az egri püspök és káptalan saját megyéje, annak minden nagybirtokos és egész köznemessége, de helytállt a hazáját szerető nép. Megálla­pítható, hogy Eger védőinek zöme, az 1366 főnyi puskás gyalogság a társadalom kizsák­mányolt osztályához tartozott. „Itt nem azok laknak, kik harc hírére futókká, S városokat elhagyván tengőkké váljanak erdőn. Itt sasok és az ölő viadal vad párducai laknak, Rettentők, mint őseleik Nándornak alatta...” (Vörösmarty, Eger.) Achmed basa nagyvezér és Ali basa budai helytartó szep­tember 2-án Szolnok alatt egyesültek seregeikkel. Hiába kért segítséget a királytól Nyáry Lőrinc is, a szolnoki kapitány. A gyáva spanyol és német császári zsoldosok a ha­talmas török sereg láttára any- nyira megrémültek, hogy szeptember 4-én éjjel a Tiszán át mindannyian megszöktek a várból. „Kár Szolnokért — ír­ják Kassáról — mely nagy veszteség, de elviselhetőbb lesz, há Eger megmenekül, amelynek megvédésétől függ ennek az egész országrésznek a sorsa” Szeptember második hetében a Szolnok élestét követő na­pokban a két török sereg meg­indult Eger ostromára. Eger védői arra ébredtek, hogy azok, akiktől segítséget vár­tak, sorsukra ha°vták őket. Mekcsey másodkapitány szep­tember 6-án húgához írt bú­csúlevelében ezeket írja: „...minden nap fejünkre vár­juk a sulykot, mert immár Szolnokot is megadták az áru­lók. Immár rajtunk a szer, azért imádjátok istent éret­tünk, mert azt nekem hidd: ez az én utolsó levelem... elválik a mi dolgunk tizenötöd na­pig...” Ebből a levélből az is kide­rült, hogy maguk a várkapitá­nyok sem remélték, hogy Egert a roppant török sereg ellené­ben két hétnél tovább tudják tartani, ha királyi felmentő sereg nem érkezik. Ferdinánd király a körülzárt Eger várá­nak kapitányait és védőit ki­tartásra, állhatatosságra buz­dította és ígérgette a segítséget (ad constantiam hortatur, auxiliumqe promittit). De hiá­ba fordult a király Móric szász választófejedelemhez — hivat­kozva a szarvaskői várnagy jelentésére, hogy t. i. milyen „nagy gondban és veszélyben forgolódnak a védők”, csak nem tudta rávenni a választót Eger felmentésére. Dobó út­nak indította Vass Miklóst és Varsányit, azonban sikertele­nül. Bár Miksa herceg Rima­szombatnál, Móric szász feje­delem és Bebek Ferenc főka­pitány Győrnél meglehetős számú csapattal táboroztak, de a halálos veszedelemben forgo­lódó egri védők megmentésére egyik sem mozdult. Nem te­kintették feladatuknak, hogy elhárítsák az ostromlott várra nehezedő szörnyű veszélyt. Az ország nyugati felében tábo­roztak, hogy a törököt akkor tartóztassák fel, ha a védelmi vonalat keresztültörve az oszt­rák tartományok határához talál közeledni. Az ostromló török seregek 38 napi kemény ostrom után október 18-án eltakarodtak Eger alól, miközben Bécs rész­vét nélkül szemlélte a vár harcát és a védősereg vérzését. „így a harc, mely kezdődött nagy rettenetekkel S tíz ország ordítását hordozta magával, Elhagyván fiait százféle halálnak ölében, Végződik csenddel, a tévelygő lassú nyögéssel. Es Eger áll, többé meg nem kísértve töröktől. Omladozott kövein vérengző férfiak ülnek: Ők tartsák meg Egert, s ez vala sasfészke Dobónak.” (Vörösmarty, Eger) Ők tárták meg Egert — a hazáját szerető nép! A Győrött táborozó szász választó október 15-én Bebek Ferenchez, Pel- sőcre intézett levelében is arról tudakozódik, „hogy mennyien vannak az ostromló törökök, mi a ter­vük, hogy állnak az ostromlott várbeliek?” A helytartótanács még október 23-án sem tudta, hogy mi történt Egerben, mert e napon kelt levelében azt ta­nácsolja Nádasdy Tamás fő­kapitánynak, hogy Kassán kellene a könnyű lovasságot összpontosítani és innen intéz­ni Eger felé a felmentő táma­dást. Ferdinánd király csak, október 31-én kelt levelében közölte a szász választóval, hogy a török elvonult Eger alól: Achmed basa Szeged, Ali basa pedig Buda felé indult seregével. A bécsi hadvezetés nem vál­lalkozott a visszavonuló ellen­ség üldözésére és megsemmisí­tésére. Amikor Móric, a győri tábor fővezére megtudta a tö­rök sereg elvonulását, ahelyett, hosry pihent hadaival Ali fá­radt és megcsappant seregét megtámadta volna, csapatait szétbocsátotta. Látjuk tehát, hogy mennyit ért az Egernek nyújtott Habs- burg-segítség. A végvárak fenntartása, a török támadás megállítása a végvári katona­ság hősi helytállásának és erő­feszítésének köszönhető. Eger szétzúzta a török legyőzhetet­lenségéről szóló legendát. Eger és a végvári harcok egésze be­bizonyította azt is, hogy a ma­gyarság nem hanyatlott te tel­jesen. ő rájuk is érti Forgách Ferenc humanista történet­írónk, hogy „mégsem annyira terméketlen Hungária földje, hogy az erényeknek kiváló példáit ne szülné.” A végvári harcokban a magyar és szom­széd népek sikeres és eredmé­nyes önvédelmi harcát kell látnunk, amely megmentette az országot a töröktől való el­nyeléstől. Eger védelmével a török terjeszkedés nem állt meg, de a királytól, egyházi és világi uraktól magukra hagyott egrieknek kiemelkedő része van abban, hogy a több évti­zedes küzdelem végül a törö- m perállította. „Sok jó adassák memből vitézüknek, Kiktül megtartaték vára Egömek, Rabságtul maradta ez földi népnek, Bora, keunt-re, hegyeknek, völgyeknek.”- ............

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents