Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-18 / 280. szám
1938. december 18., csütörtök NÉPÚJSÁG s Néhány szám — néhány gondolat Áz elmúlt napokban néhány termelőszövetkezeti vezetővel, tsz-taggal és velük együtt néhány egyéni gazdával beszélgettünk az elmúlt gazdasági esztendőről. Milyen volt, hogyan sikerült, beváltak-e az éveleji számítások? — Jó volt az esztendő, sok vonatkozásban jobb, mint a tavalyi... ezt lehetett kihámozni a kérdésekre adott válaszokból. A megyében — egy legutóbbi közlés szerint — 101 termelőszövetkezetben készült el teljesen az évvégi számvetés. Megyei átlagban egy-egy munkaegységre mintegy 41 forint értékű részesedés — készpénz és termény — jut. Jelentősen növekedett a tsz-ek közös vagyona. A beruházásokra fordított összeg — megyei összesítésben — több mint tizenhat- millió forintot tesz ki. Számos termelőszövetkezetben jelentősen növekedett és minőségileg javult az állatállomány, egyre nagyobb tért hódít a belterjes gazdálkodás. Az őszi búza termésátlaga az egyéni termelőknél 6,9, a termelőszövetkezetekben pedig 8,8 mázsa volt katasztrális holdanként. Az őszi árpa holdanként! átlaga a termelőszövetkezetekben — az egyéni gazdák 8,6 mázsás termése mellett — 10,2 mázsa volt. De nézzünk néhány termelőszövetkezeti példát is: A viszneki Béke Termelőszövetkezetnek az elmúlt gazdasági évben több mint másfélmillió bevétele volt. A bevételből — amellett, hogy jelentős beruházásokat hajtottak végre — mintegy félmillió forintot fordítottak a tagok készpénzrészesedésére. Az ivádi Dózsa Termelőszövetkezetben — azonkívül, hogy munkaegységenként 79 forintot részeltek a közösből — aranykoronánként több mint 70 forint földjáradékot is fizettek a tagoknak. A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezetben 65 forintot ért egy munkaegység. A négytagú Bocsi család 71 ezer forinttal részesedett az elmúlt évben a közös jövedelemből. Ez olyan összeg, mintha a család minden egyes tagja — néhány forint híján — 1500 forintot keresett volna havonként. Ennyi jövedelme egy 10 holdas, közepesen gazdálkodó középparasztnak sem volt Füzesabonyban... És így tovább, sorolhatnánk a, számokat. Mindez néhány adat a megye termelőszövetkezeteinek idei zárszámadásaiból, s csupán azért idéztük — korántsem a teljesség és átfogó értékelés igényével —, hogy megfogalmazhassuk azt a gondolatot: a megye termelőszövetkezetei jelentős előrelépést tettek ebben az évben is, megerősödtek, egyre inkább virágzó és az egyéniekre vonzó hatást gyakorló, sok szempontból korszerűsödő gazdasági egységekké váltak és válnak. Százszor és ezerszer kijelentett tény, hogy a mezőgazdálkodás világméretekben a nagyüzem felé halad. Ez a haladás két úton történik. Nyugaton a kisparasztok, kis- farmerek tönkretételével, az adópolitikával és egyéb módszerekkel szegénységbe sodort kisparasztok és kisfarmerek földjeinek összevásárlásával. Nálunk és a népi demokráciákban: a földhözjuttatott gazdák és a régebbi kisparasztok önkéntes társulásával, önkéntes összefogásával, termelőszövetkezeti gazdaságok önkéntességen alapuló létrehozásával, a meglevő, jól gazdálkodó tér-; melőszövetkezetekbe történő új és újabb, önkéntes belépésekkel... Nem véletlenül hangsúlyoztuk többször is az előző mondatban az önkéntesség elvét. Pártunk és kormányunk már egy évtizeddel ezelőtt rögzítette és azt tanítja ma is: a mezőgazdasági termelés fejlődésének a dolgozó parasztság igazán gazdag és gondtalan élete megteremtésének, fel- emelkedésének egyedüli jár* ható útja a nagyüzemi, termelőszövetkezeti gazdálkodás. Világos dolog, - s ez sem most először elhangzó indokolás : — a szocializmust felépíteni úgy, hogy a népgazdaság kettős talajon, a szocialista iparon, másrészt széttagolt, parcellajellegű mezőgazdaságon álljon — lehetetlen. De a nagyüzemi mezőgazdálkodást megteremteni országos méretekben nem egyszerű feladat. Nem lehet egy-két év tennivalójának tekinteni. Nem egyszerűen adminisztratív munka ez, hanem szocialista építésünk egyik legbonyolultabb, hallatlanul sokrétű, a vezetőktől, tsz-tagoktól és egyszerű népnevelőktől is nagy hozzáértést, emberismeretet, mondhatnánk úgy is: pszichológiai és pedagógiai felkészültséget kívánó feladat —, ha ez a felkészültség nem is minden, esetben jelenti és követeli meg az egyetemi, vagy főiskolai, vagy tudományos színvonalat. Amíg egy, tulajdonát — mondani sem kell: indokolatlanul — féltő kisparaszt, legyen az régebbi gazda, vagy olyan, akinek 1945-ben, a földreform során mi adtunk földet —, eljut odáig, hogy az „enyém” helyett „ipienk”-et tudjon mondani, amíg felismeri annak igazságát és valóságát, hogy ha belép a termelőszö- vetkezebe, akkor gondjai nagy részét lerakja és 3—5—8 hold helyett 300—400, vágy éppen 1000 holdas, korszerű gazdaságot mondhat magáénak — addig nagyon nagy benső átalakuláson kell átesnie, nagy utat kell megtennie. Erről a szükségszerűen végbemenő belső változásokról, a meggyőzés és meggyőződés kötelező folyamatáról, az önkéntes elhatározás megéréséről — volt idő — amikor elfeledkeztünk. A végső célt: a nagyüzemi gazdálkodás megteremtését látva, — de csak ezt látva— előtérbe kerültek a könnyebbnek látszó adminisztratív módszerek. Mert az tény: Könnyebb volt különböző eszközökkel és módszerekkel bekényszeríteni a parasztokat a szövetkezetbe, mint a jó szövetkezetek példáján meggyőzni az embereket arról, hogy hol a helyük, ha valóban előre akarnak haladni. Hogy ezek a módszerek milyen károkat okoztak a termelőszövetkezeti mozgalomnak, azt mindannyian jól tudjuk, s az első tanulság, amit le kell vonnunk, s le is vontunk erekből, ez: ha valóban meg akarjuk teremteni a nagyüzemi mezőgazdálkodást, akkor soha többé ilyen módszereket! Nekünk szilárd, és erős, virágzó és tagjainak gondtalan életet biztosító, a tevgazdál- kodást elősegítő termelőszövetkezetekre van szükségünk. Olyan közös gazdaságokra, amelyek meg tudják oldani a mezőgazdaság fejlesztésének, a termelés fellendítésének feladatait, amelyek valóban vonzzák azokat, akik még kívül állnak, amelyeknek eredményed — minden vonatkozásban — ország-világ előtt bizonyítják a nagyüzemi, szocialista mezőgazdálkodás felsőbbrendűségét. A párt agrártézisei nagyon világoson és félreérthetetlenül rögzítik a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítésének és fejlesztésének általános érvényű irányelveit — közöttük elsősorban a fokozatosság és az önkéntesség elvének maradéktalan betartását. Az önkéntesség alatt — természetesen — mi nem azt értjük, és nem is érthetjük azt, hogy karbatett kezekkel, csendben várjuk, amíg minden egyes gazda saját magától meggyőződik a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, azután felvételre jelentkezik. Nem erről van szó, hanem arról, hogy nekünk és mindenkinek, akinek szívügye a magyar mezőgazdálkodás jövője, a nagyüzemi mezőgazdálkodás megteremtése, élénk és hatékony felvilágosító munkát kell végezni. Vannak-e adataink erre a felvilágosító munkára? Igen: termelőszövetkezeti mozgalmunk eddigi fejlődésének megannyi pozitív eredménye, az idei zárszámadások sok jó ténye és adata —, amelyekből néhányat fentebb idéztünk is —, s egyáltalán annak a soksok tsz-tagnak az életváltozása az, amelyről tudunk, tudhatunk és tudnunk is kell. Meggyőzni a még kívülálló, a közös gazdálkodást még nem ismerő, ezért attól még húzó- dozókat, okos érvekkel, tiszta, és becsületes szándékú módszerekkel — ez a feladat. S ha a számok, érvek — s az azok mögött levő valóságos eredmények — meggyőzik az embereket, akkor azokat nem kell lökdösni a szövetkezet kapuja felé. Mennek magúiktól is, és még örülnek is, ha tagjai lehetnek az új paraszti élet útját járó közösségnek. Azok a dolgozó parasztok, — és igen számosán —, akik most léptek vagy lépnek be a termelőszövetkezetekbe, már eljutottak a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek és jelentőségének felismeréséig. Ez vezette nemcsak kezüket, hanem szívüket is, amikor aláírták a belépési nyilatkozatokat. És hány olyan esetről tudunk — többről —, hogy a gazdák előbb alacsonyabb típusú termelői társulásokba tömörültek, s miután abban saját maguk is felismerték az ösz- szefogásban rejlő lehetőségeket — eggyel előbbre léptek és termelőszövetkezetet alakítottak. Ez: a fokozatosság elvének érvényesülése a gyakorlatban. Nagyon, nagyon jó út ez, ezt is meg kell mutatni s egyengetni kell a dolgozó parasztok számára. — Ezekkel az emberekkel, ezekkel az új tagokkal, új termelőszövetkezetekkel valóban erősödött a tsz-mozgalom — és nem pedig higult, nem a szaporodás kedvéért szaporodott. Az idei zárszámadások néhány száma és adata indította el ezt az ugyancsak néhány gondolaté'', s az a beszélgetés, amellyel ezt az írást kezdtük, s ahol az a kérdés is felmerült: mit hoz a jövő a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében? Ügy gondoljuk, nem volt hiábavaló munka papírra vetni. Dér Ferenc Az illetékesek figyelmébe „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból” — a közmondás régi, az igazságot bizonyító történet — új. Két esztendővel ezelőtt üresen állt a nagytályai tanács tulajdonában levő kis darálóhelyiség. Ugyanakkor a Repülőszövetségnek nem volt hová tenni a makiári reptérhez tartozó gépeket. Hamar megszületett tehát a szóbeli megegyezés, a tanács szívesen bocsátja a repülök rendelkezésére a helyiséget, addig, amíg a községben nem alakul szövetkezet, vagy termelőcsoport, amelynek tagjai darálót létesít Ahogy az ember elhagyja ; Egyiptom földjét, nem lát utálna mást, csak homokot. | Homokot, amely hosszan elnyúlva olyan fehéren csillog a sivatagban, mintha dér, vagy hó borítaná. Amikor a ;Nap lebukni készül, a látóhaltár szélén feltűnik egy-egy ;juh-nyáj fehérturbános, fehér- ; köntösű pásztorokkal, vagy ;néhány teve — egyébként se- ;hol — semmi mozgás, semmi ;élet. Csak a szél hoz valamer- ;ről melenkólikus fuvolahango- |kat. Egyszer Alexandriából Kairó felé utaztam. Útközben egy helyen megállt velünk az au- ; tóbusz, s nagy meglepetéssel | láttam, hogy két-három apró gyermek mászik fel a buszba, ;és nagy hangon kínálják eladásra csodálatos színű virágjaikat. Kinéztem az autóbusz ablakán —■ mindenütt csak a végeláthatatlan homok. Vajon honáiét hozzák ezeket a virágokat? Micsoda új rejtéllyel kedveskedik a sivatag? Ez a kérdés izgatott ben- ; írünket hosszú időn keresztül, Iámig aztán egyszer végre : megfejtettük a titkot. Kairót elhagyva északnyugat felé fordult karavánunk, : egyenesen neki a nyugati sivatagnak. Néhol találtunk 'egy két csomó homoki füvet, 'melynek színét szinte meg •sem lehetett állapítani. De látnunk állatokat is, apróhomok- • színű madarakat, melyek vilhetnek. A repülők természetesen beleegyeztek ebbe, s hamarosan be is költöztették a karcsú gépmadarakat. Azóta két esztendő telt el, közben alakult egy tszcs a községben. Tagjai szeretnék birtokukba venni a darálót, amely egy lépést jelent számukra a közös állattenyésztés megvalósításához. A tanács felkérte a repülőket, hogy a megegyezés értelmében szállítsák el a gépeket, azonban ez még a mai napig sem történt meg. Pedig hasonló helyet is kínáltak helyette: a mostani raktártól mintegy két kilométernyire. Tudjuk, hogy fontos a fiatal repülők nevelése, azt is, hogy honvédelem szempontjából is komoly szerepe van a szövetségnek, — de az még ezek figyelembevételével sem érthető, hogy nem tartják be a megállapodást, holott, két kilométerrel odább legalább ilyen jó szállást kapnának a gépek. Nekik csupán két kilométerrel több utat, a termelőcsoportnak viszont a továbbfejlődést jelentené a gépmadarak elköl- töztetése. A barátság? a fő Megnyílt a NATO-tanács téli ülésszaka. A tag- ■LVJ- államok — kivétel nélkül mind — a legteljesebb egyetértésben, barátságban, kéz a kézben tárgyalnak, a képviselők időnkint felugranak és megcsókolják egymást, megosztják tízóraijukat és kölcsönadják egymásnak zsebkendőiket. Párizs ege alatt a legteljesebb béke és barátság honol a tizenkilenc kapitalista ország ötven minisztere és ezer szakértője között. Persze, egy kis, szóra se érdemes, említésre is alig méltó, feljegyzésre is alkalmatlan. parányi vitácska azért csak akadt. Istenem, ilyen barátok között is akad ... Akad: Anglia és Franciaország hangosan vitázik a megkülönböztető kereskedelmi intézkedések miatt... az USA és Franciaország nyíltan veszekszik katonai kérdésekről, Görögország, Törökország és Anglia pedig Ciprus miatt ejtett egy-két szót, de ezeket a szavakat a nyomdászok nem vállalták kiszedni. Különben más baj nincs, mert a barátság, a NATO- barátság a fő! Forró fogadtatás T>ountree amerikai külügyi államtitkár megérke' ^ zett Bagdadba. Megérkezett és igazán forró hangulatú fogadtatásban volt része. Hatalmas tömeg várta és ez a tömeg végigkísérte útját a repülőtérről egészen az amerikai követségig. Az emberek pedig, ősrégi iraki szokás szerint, ki is fejezték a külügyi államtitkár érkezése feletti abszolút érzéseiket. Sárral és kővel, tojással és miegymással dobálták meg az államtitkár kocsiját. Ez egyesek szerint szívélyes fogadtatást jelent; mert ügye, a sár, az föld, Irak földje, a kő az szikla, és hegyek is vannak Irakban, a tojás, meg a mezőgazdaság termelvényeit jelenti. Tehát: Irak földje, hegyeinek kincse és mezőgazdaságának minden termése az amerikaiaké __ Má r ahogyan azt Uncle Sam elképzeli. (látó) ^e^Melöizöyefkezeí|i^v^ Olvasni, tanulni... vásárolt, nem kevesebb mint 1250 forint értékben. így lesz mivel szórakozni a csendes téli estéken. Telt nekik, hiszen minden asszony legalább 150 munkaegységet teljesített, s egy munkaegységre 62 forint járt ebben a szövetkezetben. A nagyrédei Kossuth Termelőszövetkezet asszonyai nemcsak kint, a földeken dolgoznak szorgosan, vállvetve az emberekkel, hanem igyekeznek tanulni, művelődni is. A napokban a szövetkezet hat asszonytagja az évvégi bőséges jövedelemből könyveket is 4 millió saját erőből A hevesi járás termelőszövetkezeteiben igen jelentős volt ebben az évben a beruházások mértéke. A szövetkezetek ebben a járásban összesen hétmillió forint értéket ruháztak be, többek között istállót, magtárakat- építettek, gépeket vásároltak, s mintegy félmillió forintot a szikes, és savanyú talajok javítására költöttek el. A beruházások jelentőségét növeli az, hogy a szövetkezetek 4 millió forint állami hitelt vettek csak igénybe, hárommillió forintot saját erőből ruháztak be. Ezzel jelentősen növekedett a szövetkezetek tiszta vagyona. Átlagos munkaegység érték: 45,62 forint A gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteiben az idén igen jó volt a jövedelem. Sokat javított a jövedelmezőségen a jó szőlőtermés, de része van ebben a fellendülő állattenyésztésnek is. A járásban átlagolámgyorsan tovafutottak elölünk. Később megváltozott a kép, egyre több zöld szín vegyült a sivatag homokjába. A műút két oldalát fasorok borították, amelyek ágaiból állítólag gyógyító orvosságokat készítenem. Hirtelen egy kékre-festett fatábla tűnt szemünk elé, melyen az alábbi arab szavak voltak olvashatók: paradicsom a sivatagban.;. Ezentúl már teljesen más a táj, más az élet. Tiszta, világos házak sorakozna^ egymás mellett, melyek kertjeit bársonyos füvek és tarka virágok borítják. A település első embere, a 30 éves, villogószemű, fekete- bajúszos Rachid végtelen szeretettel fogadott bennünket, Ázsia szülöttjeit, Afrika földjén. Elmesélte, hogy ezelőtt három évvel a tevék lábnyomain kívül semmi sem volt ezen a helyen, de azóta az egyiptomi ember legyőzte, megfékezte, termővé tette a sivatagot. A rajongásig szeretett Nílus folyó házasságra lépett a sivataggal, s ettől a házasságtól sokat vártak az emberek. A tartományban máris tavaszi búza, bab, indigócserje ültetvények zöldellnek, narancs, mandarin, és más gyümölcsfák nyújtogatják koronájukat az ég felé, de igen érdekesek az aranytányérhoz hasonló alakú fák és egyéb ismeretlen növények. Néhány év, és tejjal-mézzel folyó kánaán lesz messze a vidék, amelyről nem is olyan régen azt hajtogatták: „köny- nyebb a tevének átjutni annak a bizonyos tűinek a fokán, mint a sivatagban falvakat építeni”. Nos, a teve azóta sem bújt át a tű fokán, de Egyiptomban cement, kaucsuk, textil és jéggyárak, villamoserőművek, traktorállomások épülnek mindenütt. Szinte elképzelhetetlen fejlődést hozhat a holnap. S mi erre a biztosíték? A sok százezer egyiptomi fiatal lángoló akarata! Mint Fouadé, ezé a fehér gyapj úmellcnykét és szürke szoknyát viselő asszonykáé, aki midőn az, egyetemen megszerezte a diplomát, nem a kényelmes Kairót választotta munkahelyéül, hanem eljött ide a sivatagba, hogy erejét felajánlja a Jövő, számára. Megkérdeztem tőle: vajon látja előre ezt a jövőt? ö csak mosolygott, de nem válaszolt. Sétánk során dél felé a mecsethez érkeztünk, mely elé most száz és száz ember gyülekezett össze. Kelet felé fordulva hangosan énekelték a Koránt, Fouad szerint „imádkoztak a békéért”. Később, midőn megtekintettünk egy képkiállítást, Fouad megállt az egyik kép előtt, s rámutatott: — íme itt van a mi Jövőnk! A kép egy földművest ábrázolt, amint éppen kilép egy omladozó földkunyhóból és ég felé emeli a szemét. Az égen fehér felhőcskében szárnyas angyal közelít, két karja tele kék, zöld, szürke, barnaszínű szövetekkel. Mint egy látomás.:. A kicsi asszony most felém fordult. — Ha tíz év múlva újra ellátogat hozzánk, virágzó földművelést talál ezen a vidéken. A sivatag paradicsommá változik, mert nincs nagyobb és san 45 forint 62 fillér lett a munkaegység értéke. A szövetkezetek több mint felében 50 forinton felül volt egy munkaegység értéke. A részesedés 49 százalékát fizették ki pénzben, s 51 százalékát természetben. szebb dolog a földön, mint alkotni a jövő életért.-.. A délután újabb meglepetést hozott számomra. Egy helyen kiszálltunk az autóból, s hirtelen szinte földbegyökerezett a lábam: édes virágillat terjengett a levegőben, s előttem csodálatos színpompájú virágok hajladoztak a szélben» A virágok között fiatal kertész kapálgatott. — Béke önnek — köszöntött és én egyiptomi szokás szerint felemelve jobbkaromat* ezt válaszoltam: — Köszöntőm önt és kívánom, hogy rózsái mindenütt virágozzanak a sivatagban .;. A falu, ahová ellátogattunk, egy fiatal egyiptomi diáktól kapta nevét, aki az angolok elleni harcban hősi halált halt a Szuezi-csatorna térségében: Omal Sasin merész lelke él minden Rachidban, Fouadban és a fiatal kertészekben, mit nem tud alkotni tehát ez a nép? Amikor eljött a búcsúzás pillanata, arab barátaim azt kérdezték tőlem: mi a benyomásom Egyiptom földjéről? Azt feleltem, hogy Egyiptom a sivatag rózsája .:; S most itt ülök Pekingben íróasztalom mellett és fájó szívvel bámulom a vázában illatozó piros rózsacsokrot* mely az én arab barátaimra* az arab sivatagra emlékeztet..: Zakar János eszperantó fordítása nyomán.
