Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-18 / 280. szám
4 Jí É P Ü 3 § A G 1958. december 18., csütörtök Egy készülő helytörténeti kiállítás és ami mögötte ran Van egy ember, túl a negyvenen,-falun él, dolgosán, sze- rényeo, évtizedek óta. S néhány esztendővel ezelőtt elhatározta, hogy tudós lesz, vagy legalábbis egy érdekes tudományág lelkes művelője. Hu- moreszkbe való téma ... Még akkor is, ha az illető tanító, még akkor is, ha oly lelkesen vallja és gyakorolja tudományát, hogy tanítványai, mint a csirkék a kotlós után, úgy csipegetik sajátos és izgalmas tudománya magvait... Humcreszkbe való téma? Nem igaz! * Vékonyarcú, szemüveges ember Galánfi László földrajzbiológia szakos tanító Tárnáméról-!. Húsz esztendeje tanít itt, akkor került ide, amikor még úgy írta álláskérő kérvényét, hogy Nagyméltóságú Miniszter Űr!... S a nagyméltó- ságú miniszter úr nagy kegyesen méltóztatott a dunántúli fiatalembert ide helyezni Tar- namérára ... Ennél többet körülbelül nem is mondott el élete történetéről, de annál többet arról a múzeumról, amelyet a közeljövőben nyitnak meg ebben a községben. — Nem múzeum kérem — helyesbít. — Csak helytörténeti kiállítás,, de állandó jelleggel. Szép lesz — sóhajt megelégedetten — mert szépre akarom csinálni... Szeretném, ha a jó magyar bejön a telteimbe, megüsse őt a múzeum . illata, izgalma... — ábrándozik a tanítóból lett amatör régész, muzeológus és archeológus. Ez az ember megkavarta az egész falut a maga helytörténeti kiállításával, ami nem is az övé: a falué, az országé. A gyerekek hordják, cipelik a falu határában válóban gazdagon található cserépmaradványokat ... Előadást tart a tanyavilágban és előadásközben elrohan az egyik tanyasi ember... Mire vége a község évezredes múltjáról szóló előadásnak, a tanyasi ember mar ott áll egy baltával a tanító előtt...’ — Szántás közben találtam, tanító úr... Nézze csak meg, hátha van ez is ezer éves. A tanító megnézi: árpádkori szerszám az. Most ott van a múzeum (már én csak így hívom) kiállításra kerülő anyagai között. Kutat a falu, segít a tanács, a népfront és lelkes izgalomban készül az állandó kiállítás, talán első' ilyen az országban, ilyen kis faluban... Néhány esztendeje történt csak, hogy Páti Gyula szülei házat építettek és az alap ásása közben régi edényeket és csontokat találtai?. Galánfi meghallotta, megnézte és rettentőmód fellelkesedett, hogy ilyen nagymúltú hely Tárnáméra, ahol él és tanít, s amelynek múltjáról semmit, illetőleg alig valamit tudott a hivatalos tudomány. Érdeklődni kezdett a gyerekeknél: találtak-e játékközben, vagy otthon régi edényt, szerszámot, csontot, miegyebet. Beszélt azokkal a gazdákkal, akik homokot bányásztak, beszélt házépítőkkel, — mind talált. Mind talált már valamit, de eldobta, nem tudta értéket. ... És aztán hordani kezdték a kincseket. Szabad délutánjain, diákjaival, vagy egyedül járta a határt, ásott, kutatott, mint valami megszállott; sokan tán‘- nevették is a „hóbortos tanítót", — de gyűlt az anyag, gyűltek Tárnáméra múltjának dokumentumai. Hívásra lejöttek Budapestről a Nemzeti Múzeumbó’, kijöttek Egerből, jöttek restaurátorok és archeológusok, s mindnyájan meglepődve és elismerve szemlélték a falusi tanító gyűjtését, munkáját... — Bükki kultúra — mutat egy edényre a szertárban, ahol letakarva sorakoznak az edények, urnák, apró kis ékszerek, szerszámok ... Ezt már maga restaurálta, mert azt is elleste a szakemberektől. A másik teremben már sorakoznak a tárlók — az egri múzeum ajándéka — gyerekek fűtenek, takarítanak, festenek, hogy szép legyen, hogy megkapó legyen a megnyíló hely- történeti kiállítás. A fal mellett odatámasztva tablók: pontosabban térképek. Galánfi László tervezte kutatásai alapján. Az egyik: „Tárnáméra i. e. 5000—1000” névet viseli, a másikon azt hirdeti a felírás, hogy így' nézett ki az 1800-as évek' elején a község, a harmadik a máról tanúskodik . .. — Azt nem tudjuk pontosan, hogy kik laktak itt ötezer évvel ezelőtt, de azt már igen, hogy laktak... S ha itt éltek, akkor érdemes volt itt élni... És ha érdemes volt. akkor hogyne volna érdemes ma ... Hát ezt akarom én elmondani a kiállítással, ezzel akarom segíteni a hazaszeretet elmélyítését, a tudomány becsületét — mondja a tanító és óvatosan visszateszi az urnát a kezéből..: * Van egy ember, túl a negyvenen. Falun él, dolgosán, szerényen, évtizedek óta. S ez az ember néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy egy érdekes tudományág művelője, a falu múltjának kutatója, rendszerezője lesz... Ez nem humoreszkbe való téma, ennek valahol ott a helye, ahol hozzáértő kezek a ma történelmének ' krónikáját rajzolják a lapokra. Ennek valahol ott a helye, ahol a hősi tetteket örökítik meg, mert meghatóan és megkapóan hősi tett ez.. Beszélgettem az iskola másik, régen itt élő tanítójával. Visszaemlékezett: aki jól tudta a katekizmust és jól is tudta tanítani, az volt ám a jó tanító... Vagy tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt, ha nem is máglyán, de a gúny, a közöny tüzén égették volna el lelkét Galánfi Lászlónak, aki túl a negyvenen akar a né- pért„a hazáért, a hősi múltért „tudós" lenni..: Ma tisztelet, megbecsülés és támogatás jár érte. Gyurkó Géza Ifjúsági klub nyílt Egerben Az egri városi Művelődési Házban újra megnyílt az ifjúsági klub. A televízióval felszerelt klubban a fiataloknak esténként biliárd, sakk, kártya és sok más társasjáték áll a rendelkezésére. Mivel belépés csak klub-igazolvánnyal lehetséges, ezúton is értesítjük az érdeklődőket, hogy alapszervezetüknél kérienek e klub látogatására belépési igazolványt. i Egerben este fél 8 órakori A TANÍTÓNŐ (Vörösmarty-bérlet) MUNKÁSOTTHON MOZI Egerben a Szakszervezeti Székházban december 18-án, csütörtökön este 6 órai kezdettel: Nem v.olt hiába 1958. december 18, csütörtök: 1838-han született Káldy Gyula zeneköltö, zenetörténész, író, az Operaház igazgatója. 1708. Bezerédy Imre leíejezése Sárospatakon. 1803-ban halt meg J. G. Herder német író. & Névnap O Ne feledjük, pénteken: VIOLA- UTAT ÉPÍTENEK és szabályozzák a patakot 1959-ben Hevesaranyoson. A patakszabályozást saját erőből, csupán társadalmi munkában végzik. — ÉPÜL a kultúrház Eger- szóláton. A befejező munkálatokra 34 900 forintot irányoztak elő.- 500 NÉGYZETMÉTER járdát építenek Recsken az új esztendőben. A járdaépítésre felhasználható összeg 69 000 forint. A lakosok társadalmi munkával is hozzájárulnak a járdaépítéshez. — A NAGYTÄLYAI legelőn — az állattartó gazdák régi kívánságát teljesítve — új kút fúrását kezdték meg. Az új kút több ezer forintos költséggel épül meg.- DECEMBER és január hónapokban választják újra a legeltetési bizottságokat az egri járásban. A legeltetési bizottságok pénzügyi helyzetének vizsgálata befejeződött. — A JÖVÖ ÉVBEN nagyszabású útépítés és javítási munkák kezdődnek meg Felnémeten. A munkálatokra csaknem 400 ezer forintot irányoztak elő.- A HÓNAP első napjáig 35 tonnával több szenet adtak terven felül a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányászai. — A MÁTRAHÁZI síugrósáncon befejeződtek az előkészületi munkák. Az ugrópálya biztonságosabb lesz és nagyobb nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas. Dallamfoszlányok, gyors intézkedés, szövegmormolás, idegesség, kalapács-csattogás ... Ilyen egy színház bemutató előtt. Ehhez még tessék hoz- záképzelni az ősbemutató előtti feszültséget. Az egri Gárdonyi Géza Színház ugyanis most arra készül. Ábrahám Pál: Viktória című operettjének zenéje csendül fel holnap este a zenekari süllyesztőben. Hosszú, hosszú esztendők óta nem játszották ezt a kedves dallamokkal teli művet. Az eredeti szöveg ugyanis teljesen használhatatlanná, élvezhetetlenné vált a ma emberének számára. A későbbi kamara-változat sem volt sikeresebb. Abrahám operettjének szövegét most merész elhatározással színházunk két művésze: Kárpáthy Gyula és Vass Károly dolgozta ismét át. Még a helyszínt is megváltoztatták — a darab előnyére ... * A táncokat betanította Gyű- ricza Ottó. A szerdai főpróba egyik szünetében, tehát a leg- illetékesebbet, őt kérdeztük meg: mit várhat a közönség a Viktória — amely tudvalévőén egészen modern zenéjű operett — táncait illetően. íme a válasz: — Azt hiszem, a közönség, az ezerszemű kritikus, nem fog csalódni. A törekvés ugyanis, hogy minden operett bemutatójára az előzőknél még magasabb színvonalú táncokkal készüljünk, — itt is előtérben volt. A lehető legnagyobb igényességgel állítottuk össze a kar táncait. — látványos revűhatású majd mind —, s tanítottuk be az első felvonás Bemutató t KARÁCSONYKOR Váltógyári Kultúrcsoport néven egyesültek Gyöngyösön a legjobb színjátszó csoportok. A fuzionált csoport megkezdte közös próbáit, amelyen a Nem vagyunk angyalok című magyar vígjáték szerepel. A bemutatóra karácsonykor kerül sor. A vígjáték mellett a Montmartrei ibolya című operett próbáit is megkezdték, amelyet januárban mutatnak majd be. misztikus ünnepi tancszólóját. Munkánk sikerét elsősorban a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium és a Közgazdasági Technikum tanári karának köszönhetjük, akik nagyon tehetséges, ügyes kislányokat bocsátottak a táncosokban szűkölködő színház rendelkezésére. A S mit mond a darab rendezője, Vass Károly? — Azt mondják: ami a2 operettben érték, az a zene — kezdi rövid nyilatkozatát. — így hát mi is igyekeztünk az énekszámokat tökéletesíteni. A tanulás már öt héttel ezelőtt megkezdődött. Nem így a színpadi próbák. Azokra soha sincs elég idő, a korábban sorra kerülő bemutatók és az előadások miatt. Mégis nagy sikerre számítunk. Somorjai Évának szívé-vágya teljesült Viktória szerepének eljátszásával, s öröme mindenkire lelkesítőleg hatott. Tegyünk még hozzá valamit? Talán annyit: az ősbemutató napja péntek, de a díszletek egyes darabjait még most szállítják, s sok minden hiányzik a „teljes rendhez.” De hát ez így szokott lenni. ★ Közeledik a Viktória első előadásának estéje, s mint a iegytömbök mutatják, nő a közönség érdeklődése is. De nemcsak a Viktória, hanem Bródy Tanítónője iránt is. Az utóbbi napokban néha szinte szabályos ostromot indítottak az érdeklődők a jegypénztár ellen. Ezért a színház igazgatósága — úgy hallottuk —, ja- ismét műsorra szándékozik tűzni a nagysikerű Bródy művet. Mániákus volt? Alighogy elindult a Róma- nápolyi expressz a főváros' pompásan újjáépített pályaudvaráról, egy zilált utas szaladt a még idejében lefékező moz>- dony elé. Letépte felső ruháját és a sínekre vetette magát, miközben ezt kiáltotta: Én vagyok a mozdony, a vonat csak az én jeladásomra indulhat el! A mozdonyvezető képtelen volt az őrültet eltávolítani, meg kellett várni, míg két erős betegápoló veszi kezelésbe a szerencsétlen mániákust. V^VAV ^^AAAAAAAÁAAAi\AAAAAVSVíAAAAAAAAAAAAAAV'AAAAA.Vtí,V‘SAAA-*tAAAA5AA'VAAAAi'W* .v» AAAA A/W* (4) De mindez csak az emberek képzelődése volt; szerették volna barátaikat az élők között látni. Kora reggel szovjet hid- roplánok szállították el a hajótörötteket. Reflektorokkal kutatták át a környéket, de nem találtak sem csónakot, sem magányos úszót. Be kellett látniok. hogy Limar és Scseglov, sajnos, elpusztult. Hl. fejezet VARÁZSLÓ A XX. SZÁZADBAN Másnap Harry nem tudott dolgozni. Szörnyű fejfájásról panaszkodott és borogatást rakott gyulladásos szemére. Jack is rosszul érezte magát: a kezén levő hólyagok megdagadtak, és fekélyek keletkeztek rajta. De a fizikai bajok mindkettőjüknél eltörpültek a lehangoltság. nyugtalanság sőt a rettegés érzése mellett. Jack Peterson és Harry Blackwell tapasztalt mérnökök voltak s távol állott tőlük, hogy természetfeletti dolgokban higgyenek ' Jól tudták, a furcsa fájdalmaknak, ' lelki zavaroknak, határozott okai vannak. — Harry, nem gondolod, hogy a rövidhullámok hatnak a szervezetre? — kérdezte ■Jack, s elgondolkozva simogatta a homlokát. Harry lassan ingatta fejét. — Nem tudom, Jack. Én csak egyet vettem észre: a fájdalmak és a hallucinációk nálam akkor kezdődtek, amikor nagyon pontosan beállítottam a készüléket. Onnan is jöttek, a készülék felől. Az ablaknál, például, a sóhajtások egészen gyengén hallatszottak, és a fájdalmak sem voltak olyan erősek... — Hm... Nem kellene ezt jelentenünk Mr. Harwoodnak? — Mi jut eszedbe, Jack, hova gondolsz?! Hát nem emlékszel a feltételekre: „Kérdezni és kísérletezni tilos!’’? Vagy talán azt akarod, hogy egy garas nélkül kirúgjanak?... Nem, én inkább megőrülök itt, semhogy otthon éhenhaljak. Az egyetlen, amit tehetünk — próbáljunk a saját eszközeinkkel védekezni. Gondolkozzunk csak: mi lenne például, ha az integrátort ólomlemezekkel erny óznánk be? És azután... — Pszt, Harry! Tíz óra! Harwood professzor, mint mindig, pontosan tíz órakor belépett a laboratóriumba Azonnal észrevette Harry Blackwell szemgyulladását és Jack Peterson bekötözött kezét. Mégis szó nélkül az . integrátor fölé hajolt. — Mr. Harwood... — Jack egyik lábáról a másikra állt — Harry megbetegedett. Két napig egyedül kell dolgoznom... Harwood hidegen bólintott. — Jól van. Blackwell, menjen orvoshoz. Peterson folytassa a munkát. A kísérletezési időt két órával csökkentjük. Megfelel ez önnek? — Igen, Mr. Harwood. De szeretnék útbaigazítást kapni, hiszen még nem dolgoztam az integrátorral. Azonkívül érdekelne... — Nekem tökéletesen mindegy, hogy önt mi érdekelné. Mr. Peterson! — Harwood professzor összeszoritotta keskeny, vértelen ajkát, és kezével végigsimított különben is sima haján. — Ami önre tartozik, azt megmagyaráztam. Kiment a laboratóriumból, majd néhány perc múlva egy furcsa, nagy autólámpához hasonló sisakkal a kezében jött vissza. A sisakról hajlékony, pikkelyes vezeték kígyózott. Harwood az integrátorhoz rögzítette és Peterson- hoz fordult: — Kapcsolja az első szakaszt. Hetvenöt... Nem. nem így. A kvarc-stabílizátort cserélje! Jack csak kapkodott az integrátoron, Nagyon bántotta Harwood megvető és sértő hangja, de ezt egy szóval vagy pillantással sem merte elárulni. — Na, most idenézzen!... Látja: ennek a két vonalnak az ernyőn találkoznia kell. Érti? — Igen. De... — Azt kérdeztem, hogy érti- e, Mr. Peterson? Mert ez az ön dolga. Bármelyik kollégiumi növendék el tudná végezni. De... Harwood ösz- szevonta szemöldökét — (n úgy határoztam, hogy tapasztalt mérnököt alkalmazok, hogy minden eshetőségre... Peterson összehúzta magát, Harwood célzása több volt, mint fenyegetés. Szóval a főnök mindent tud, sőt lehetséges... Az elles korú mérnök leplezetlen aggodalommal nézett a fiatal professzorra. Harwood nem volt több harmincöt évesnél, és nagyon jóképűnek tartották: szigorú arcvonások, magas, tiszta homlok, okos határozott tekintet. De láthatatlan maszk fedte, szeméből hideg kegyetlenség áradt, és a homloka... Mi rejtőzhet összeráncolt homloka mögött?... Mindenesetre, Harwood lelkében jottányi szen- Hmentalizmus sem volt. Csak számítás, könyörtelen, rideg számítás. Az ilyen emberek a legnagyobb felf^d-z-sre és a legszömyűbb bűntettre egyaránt alkalmasak. Harwood, anélkül, hogy a sisakot levette volna, hallgatagon ült az integrátor mellett, mintha a saját gondolatait figyelné. Hol összevonta a szemöldökét, hol meg elmosolyodott. Hirtelen felugrott és ajkába harapva, nyugtalanul körülnézett a szobában. Most valóban hallgatózott: félig nyitott .szájjal forgatta fejét erre is, arra is. Végül kárörvendően és diadalmasan elmosolyodott, kikapcsolta a készüléket, s a sisakot letéve, gyors léptekkel kiment a laboratóriumból. Két-három perc múlva elegáns, nyitott autó gördült a feljárat elé, szinte zajtalanul. Testes férfi szállt ki belőle, egy szép fiatal lánnyal. Harwood professzor lekötelező mosollyal sietett eléjük. Jack elfordult az ablaktól és vastag, szőke szemöldökét csavargatva, izgatottan járkált a laboratóriumban. Harwood furcsa viselkedése kíváncsivá tette. Esküdni mert volna, hogy a főnök több kilométef távolságban meghallotta a motor zúgását. Tehát a titokzatos integrátor nem lenne más, mint egy tökéletes hangfelvevő? De akkor miért kell a sisak — mikrofon, fejhallgatók nélkül. Elmúlt egy óra, még egy — de Harwood nem mutatkozott, s nem jelezte a munka megkezdését. Jack Peterson, a kényszerű tétlenséget átkozva, a laboratóriumban ténfergett. Szinte égett a váaufol. hogy gyaluljon, forrasszon, fúrjon, éagy bármilyen bonyolult számítást végezzen. Talán épp ezért szegte meg a szigorú tilalmat. és hozzáfogott, hogy megszerkessze Harwood professzor „rádiósisakjának" mását CFolytatjuki
